Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-09 / 159. szám

Leony'd Brezsnyev felhívása Reaganhoz » Egyre aggasztóbb a helyzet Bejrútban A Libanonban és különö­sén annak fővárosában, Bej­rutban mind jobban élező­dő helyzet kapcsán Leonyid Brezsnyev felhívással for­dult Ronald Reaganhoz: te­gyen meg mindent, ami az Egyesült Államoktól telik, an­nak érdekében, hogy Liba­nonban véget vessenek a vér­ontásnak, hogy megállítsák a libanoniak és palesztinok — asszonyok, gyermekek és öre­gek — izraeli csapatok által történő barbár megsemmisí­tését. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke felhívásában hangsúlyoz­ta. hogy ma egyetlen felelős államférfi sem, a föld egyet­len becsületes embere sem maradhat érzéketlen azok jajszava iránt, akik az izra­eli' megszállók keze ől pusz­tulnak el Libanonban. Azokkal a megnyilatkozá­sokkal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok elvben készen áll amerikai csapat- kontingest küldeni Libanon­ba. Leonyid Brezsnyev fi­gyelmeztette az Egyesült Ál­lamok elnökét: amennyiben ez valóban bekövetkezik, a Szovjetunió e tény figyelem- bevételével fogja alakítani po­litikáját. A szovjet államfő kifejezte reményét, hogy a libanoni események e kritikus percé­ben a felelősségérzet és a józan ész fölébe kerekedik a konjunkturális számítások­nak és az Egyesült Államok minden tőle telhetőt meg­tesz annak érdekében, hogy az izraeli agresszió megszűn­jék, és hogy az Egyesült Ál­lamok és közel-keleti kikül­döttjének ténykedése ne szol­gáljon fedezésül az izraeli ag­resszió folytatásához és a palesztin arab nép megsem­misítéséhez. A hatodik amerikai flotta öt hadihajója készen állna, hogy partra tegye Nyugat­sít jlOTBsa Bejrútban a tengerészgyalo­gosokat. Nem született azon­ban megállapodás a sok- nemzetiségű békefenntartó erő felállításáról, jellegéről, összetételéről, szerepéről. Bejrúti kormányforrások mindazonáltal azt állítják, hogy befejező szakaszukba jutottak a legnagyobb titok­tartás mellett folytatott tár­gyalások. A nézeteltérések fokára jellemző, hogy amíg Wa­shington és Tel Aviv állás­pontja szerint az amerikai részvételre alapozott multi­nacionális haderő legfőbb feladata a Nyugat-Bejrútban bekerített hatezer palesz­tin fegyveres „eltávolítása”, addig Libanon ENSZ-nagykö- vete szerint ennek a kezde­ményezésnek a libanoni vál­ság átfogó rendezését, vala­mennyi idegen erő, köztük az izraeli megszálló csapatok kivonását kell szolgálnia. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet tovább ment és az­zal az igénnyel állt elő, hogy az amerikai, francia és egyéb csapatokból szervezett béke- ifenntartó erőket az ENSZ felügyelete alá kell helyezni. Safik El-Vazzan libanoni miniszterelnök a haladó nemzeti mozgalom, a szunnita és síita mohamedán szerve­zetek, valamint a PFSZ ve­zetőivel folytatott megbeszé­lések után határozottan elve­tette az amerikai—izraeli el­képzelést, hogy a multinaci­onális erők csupán a palesz­tin gerillák kivonása, eltávo­lítása után lépnének akció­ba, azaz a Nyugat-Bej rútot bekerítő izraeli csapatok le­hetőséget kapnának arra, hogy az így támadt űrt ki­használva támadást indítsa­nak a védtelenné vált pa­lesztin menekülttáborok el­len. Vazzan azt az egyeztetett álláspontot képviseli, hogy a részleges izraeli csapatvisz- szavonásnak, a nemzetközi üt­közőövezet létrehozásának feltétlenül meg kell előznie a palesztin gerillák eltávozá­sát. Nyugat-Bej rút szerda esti ágyúzása ismét jelezte, hogy Izrael maximális engedmé­nyeket próbál kicsikarni a PFSZ-től és a libanoni kor­mánytól. Csütörtökön mái aggasztó méreteket öltött Nyugat-Bejrútban az izraeli blokád okozta élelmiszer-, gyógyszer- és üzemanyaghi­ány. Közben az izraeli rádió arról számolt be, hogy a víz- és az áramszolgáltatás hely­reállítása után Tel Aviv új módszerekkel szándékozik súlyosbítani a külvilágtól el­szigetelt városrész blokádját. A PFSZ szóvivője megerő­sítette, hogy a palesztin ge­rillák nem hajlandók ame­rikai hajók fedélzetén elhagy­ni Bejrútot, de elképzelhető­nek tartja, hogy amerikai csapatok is csatlakozzanak • a libanoni csapatszétválasztást biztosító nemzetközi erők­höz. Csütörtökön virradóra az izraeli tüzérség ismét lőtte a Szovjetunió bejrúti nagy- követségét és a kereskedel­mi kirendeltség épületét. Az utóbbi súlyos károkat szen­vedett. A lövedékek becsa­pódását követő tűz oltása közben egy személy meg­sérült. Két héten belül ez volt a harmadik támadás, ,amelyet az izraeli csapatok a Bej­rútban lévő szovjet külkép­viseleti szervek épületei el­len intéztek. Az izraeli tüzér­ség nem csupán hagyomá­nyos, hanem a nemzetközi konvenciók által tiltott löve­dékeket is használt. Az izraeli hadseregnek eze­kért a tetteikért a teljes fe­lelősség a nemzetközi jogi normákat semmibevevő iz­raeli kormányt terheli. (MTI) fogadta Imelda Harcost Tyihonov Nyikolaj Tyihonov, az sZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke csütörtökön a Kremlben fogadta Imelda Marcost, a Fülöp-szigeteki Köztársaság környezetvédelmi és le'.epüléspolitikai miniszte­rét, Nagy-Manila főpolgármes­terét. Á felek megelégedés­sel állapították meg, hogy a Szovjetunió és a Fülöp-szi- getek kapcsolata — a Ferdi­nand E. Marcos Fölöp-szige- teki köztársasági elnök szov­jetunióbeli látogatása óta el­telt hat esztendő alatt — je­lentősen fejlődött és konkrét tartalmat kapott A nemzetközi kérdéseket érintve, Imelda Marcos nagy­ra értékelte a Szovjetunió bé­kekezdeményezéseit, s külön kiemelte Leonyid Brezsnyev személyes fáradozásait az em­beriség békés jövője érdeké­ben. A tárgyaló felek kijelen­tették, hogy a Szovjetunió és a Fülöp-szigeteki Köztársaság közös érdeke a béke megszi­lárdítása, a nemzetközi fe­szültség enyhítése, a fegyver­kezési hajsza megfékezése, az emberiség megmentése a nukleáris katasztrófa veszé­lyétől. (MTI) Nagy, és kis országok Európa — A Falkland-válságnak kel­lett bekövetkeznie ahhoz, hogy ismét nyilvánvalóvá váljék: Európa változatla­nul meghatározó szerepet lóit be világunkban. Anglia ugyan szigetország, földraj­zi értelemben nem része a szárazföldnek, de történel­mével, teljesítményével jel­legzetesen európai hatalom, és ebben a minőségben oko­zott bonyodalmat a dél-atlan­ti, térségben. HANYATLÓ KONTINENS? ., .Nem arról van szó, mint­ha a kontinens világpolitikai szerepe bármikor kérdéses­sé vált volna. Mégis, voltak, és vannak elméletek, ame­lyek hanyatlást, visszaszoru­lást emlegettek. Vannak, akik az úgynevezett szuper- hatalmi érvet emlegetik. A két vezető világhatalom tartják némelyek Nyugaton, s ez divatos szemlélet — akkora fölényben van a fegyverkezésben, hogy rajtuk kívül mindenki más csupán másodrendű tényező. Mások a harmadik és a negyedik vi­lág föltörekvésére hivatkoz­nak. A születésnövekedést, a népességgyarapodást tekint­ve Európa csakugyan ha­nyatló korszakába jutott. A ielek szerint 2000 tájékán iöldünk lakosságának döntő többsége afrikai, ázsiai és la­tin-amerikai lesz, s ennek a gazdaságban, a »olitikéban érezhetők lesznek a követ­kezményei. Kétségtelen, e vélemények nem teljesen megalapozatla­nok. A gyarmati korszak vé­geztével az eddig leigázott földrészeknek nem csak több helyet kell adni a politikai világban, hanem ideje fölis­merni és elismerni ez ősi kultúráknak az emberiséget gazdagító munkáját. Ne fe­ledjük, ezek ráadásul gyak­ran az európai kultúrkörnek kialakítói és serkentői vol­tak. ITT SZÜLETETT ESZME Mindazonáltal semmi ok nincs arra, hogy Európa le­mondjon a nemzetközi viszo­nyokat alakító, befolyásoló hivatásáról? A történelem ala­kította úgy, hogy az elmúlt évezredben Európa volt az egyetemes kultúra és tudo­mány bölcsője és ez a kor­szak mindörökre a közös ci­vilizáció része marad. Akkor is, ha belátható időre a föld­rész kettészakított marad: az egyik felén — növekedési ne­hézségeik ellenére — fejlőd­nek és gyarapodnak a szo­cialista társadalmi berendez­kedésű államok, a másik fe­lén .• tőkésrendszer túlélésé­nek különböző formá/t ala­kítgat iák. Korántsem mellőz­hető té*iy, hogy a konfrik­világtényező tuskorszakban született nagy eszme, a békés egymás mel­lett élés Európából Indult ki, itt jutott eddig a legtel­jesebben érvényre, hiszen immár három és fél évtize­de — szerencsére — Európa nem ismeri földjén a fegyve­res konfliktust. És ennél jóval többről van szó. Helsinki szelleme újat adott a világnak. Pozitív pél­dát, hogy az együttélés gya­korlati tettekre váltható. Tény ez, amelyen az sem változtat, hogy — Európán kívül álló okokból — az utóbbi hóna­pokban lehűlt a nemzetközi légkör, ami visszahat föld­részünkre. A madridi értekez­let vontatottsága, mértékte­len elhúzódása jelzi ezt a változást. Ugyanakkor még az ilyen visszaesések sem tették tönk­re Európa belső együttmű­ködését, jóllehet tagadhatat­lanul fékezik. A gazdasági hajlandóságot mutatja a Szovjetunió sokágú szerző­désrendszere N.vugat-Európa vezető államaival a földgáz- vezeték megépítéséről. Olyan érhálózat lehet ez Európa testén, amelynek az elágazá­sai elérnek Nvugat-Németor- szágig és Franciaországig, Hollandiáig és Olaszországig. Földrészünk két részének koo­perációs hajlandóságát mu­tatja, hogy az Egyesült Álla­mok mai vezetésének a gán­ié NÖGRÁD - 1932. július 9., péntek j Magyar-francia tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) Michel Vauzelle, az elnöki palota szóvivője Hubert Vedrl- ne, a köztársasági elnök fő­titkárságának technikai szak­értője, Paul Guimard, a köz- társasági elnök főtitkárságá­nak munkatársa, Pierre Mo­rei, a köztársasági elnök ka­binetjének munkatársa, Jac­ques Andreani, a külügymi­nisztérium politikai igazgatója, Bertrand Dufourcq, a külügy­minisztérium európai igazgató­ja, Jerome Clement, a minisz­terelnök kabinetjének techni­kai tanácsadója, Harris Puisais, a külügyminiszter különleges megbízottja és Jacques Le- compt, Franciaország buda­pesti nagykövete. A plenáris tárgyalásokon Kádár János és Francois Mit­terrand tájékoztatta a résztve­vőket négyszemközti megbe­szélésükről, amelyen áttekin­tették a nemzetközi élet idő­szerű kérdéseit, s a két or­szág helyzetét, kapcsolatainak alakulását. Értékelésük sze­rint tárgyalásukat őszinte, Mittenand nyílt, jó légkör, a kölcsönös érdeklődésre számottartó té­mák felelősségteles és konst­ruktív megközelítése jellemez­te. Ugyancsak hasznosnak mi­nősíthetők a magyar és a francia vezető politikusoknak a délelőtti órákban — a négy- szemközti találkozóval egy- időben — megtartott eszme­cseréi is, amelyek eredményei­ről a plenáris megbeszélésen számoltak be. Marjai József és Veress Péter Michel Jo- bert-rel, Púja Frigyes Claude Cheysson-nal, Méhes Lajos Jean-Pierre Chevenement-nel, Köpeczi Béla és Tétényi Pál pedig Jack Langgal tárgyalt. A magyar—francia kapcso­latok különböző területeiről szólva mindkét fél értékelése szerint érzékelhető az együt­tes szándék, a politikai aka­rat, s megvannak a lehetősé­gek is a kölcsönösen előnyös együttműködés további bőví­tésére, kiterjesztésére. Egybe­hangzó vélemény volt, hogy a francia elnök magyarországi látogatása jól szolgálja e tö­rekvés gyakorlati megvalósí­látogatáscmak tását. Közös álláspont alakult ki abban, hogy a rendszeres politikai párbeszéd mind a kétoldalú, mind a nemzetközi kérdések megoldására irányu­ló törekvésekben alapvető fon­tosságú. Kifejezték mindkét fél érdekeltségét abban, hogy az utóbbi években erősödő — ám még számos kiaknázat­lan lehetőséget rejtő — gaz­dasági, kereskedelmi kapcso­latok az eddigieknél is gyor­sabban fejlődjenek: így a termelési kooperációk megva­lósításában, a műszaki-tudo­mányos együttműködésben. A két nép szellemi értékeit glz- dagító, gyümölcsöző kulturá­lis kontaktusok jövőjéről is biztató, a közös munka szá­mos lehetőségét, területét fel­sorakoztató kép rajzolódott ki a tárgyalásokon. Délután Francois Mitterrand és kísérete a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezetet kereste fel. A látogatásra elkí­sérte Losonczi Pál és Púja Frigyes is. (MTI) visszhangja A Le Monde című tekintélyes napilap részletesen ismerteti Francois Mitterrand elnök lá­togatásának eddigi eseményeit. A dé után megjelenő lap Buda­pesten tartózkodó tudósítója elsősorban a szerda este el­hangzott pohárköszöntőket részletezi. Mitterrand beszé­dét 11-azt emeld ki, hogy bu­dapesti látogatását „a kelet— nyugati párbeszédhez vezető legrövidebb útnak” tekinti. Kádár János poháköszöntőjé- ből azt a megállapítást idézi, hogy Magyarország szövetsé­geseinek hű szövetségese és partnereinek megbízható part­nere. járni a kelet—nyugati kap­csolatok alakításában. Kérdés azonban, hogy az Egyesült Államok miképpen ítéli meg a gazdasági együttműködés csatornájának lefektetését Bu­dapest és Párizs között, s nem válik-e ez majd az Atlanti­óceán két partján újabb köl­csönös bizalmatlanság forrá­sává. A lap idézi Mitterrand el­nök tárgyalópartnerének, Ká­dár Jánosnak a Le Monde számára adott nyilatkozatát, amelyben az MSZMP KB el­ső titkára elutasította az ön­ellátás gondolatát, hangsúlyoz­va, hogy országa fejleszteni kívánja gazdasági kapcsolatait a tőkésállamokkal is. (MTI) Japán szállít a Szovjetunióba Tokiói kormánykörök közlé­se szerint a Komacu Szeisza- kuso iparvállalat megkezdhet­te a Szovjetunió által koráb­ban rendelt különleges cső­fektető berendezések behajó­zását. Az amerikai kérésre ed­dig késleltett szállítások fel­újításának engedélyezése ösz- szefügg azzal, hogy a Reagan- kormányzat a japán fél ismé­telt sürgetése ellenére sem mentesítette a megszigorított amerikai gazdasági rendsza­bályok hatálya alól a szaha- lini közös szovjet—japán kő­olaj- és földgázfeltárási vál­lalkozást Noha a Komacu-üzlet és a szahalini munkálatok között eredetileg nem volt kapcsolat, megfigyelők úgy vélik: a kül­kereskedelmi és ipari minisz­térium ily módon kíván na­gyobb nyomatékot adni a ten­gerentúli szankciókkal szem­beni rosszallásának. A Komacu tavaly nyáron 390, novemberben pedig újabb 495 olyan berendezés expót­járól kötött megállapodást a szovjet partnerral, amely föld­gáz- és kőolajvezeték fekte­téséhez szükséges. Washington a lengyelországi események ürügyén decemberben meg­hirdetett rendszabályainak megfelelően nem engedélyezte a Komacu amerikai vetélytár- sának, a Caterpillar társaság­nak 200 berendezés exportját, s a japán kabinetet hasonló lépésre akarta rávenni a szi­getországi céggel szemben. Tokió ugyan a szerződésnek a szankciók előtt történt alá­írására hivatkozva ezt eluta­sította, később mégis nem hi­vatalosan felszólította a Ko- macut a szállítás elhalasztásá­ra. A szahalini vállalkozás kö­rül kirobbant vita nyomán azonban — az amerikai eljá­rást nehezményezve — most végül is megadta az enge­délyt a szállításhoz. Egyidejűleg a japán főváros­ban azt is nyilvánosságra hoz­ták, hogy a kormány valószí­nűleg még ezen-a héten levél­ben, vagy egyéb formában hi­vatalosan is tájékoztatja az Egyesült Államokat: képtelen alkalmazkodni a megszigorított amerikai szankciókhoz, és így nem fog beavatkozni a szállí­tásokba. Japán ezzel — az Eu­rópai Gazdasági Közösséghez hasonlóan — szintén egyértel­művé akarja tenni elutasító álláspontját a június 18-án be­jelentett reagani intéz<edese- ket illetően.' (MTI) Illegális rádióadót foglaltak le Varsóban Mitterrand francia köztár­sasági elnök magyarországi látogatására élénk figyelmet fordít a japán sajtó. A Jomi- uri Simbun csütörtökön emlé­keztet: az elnök beiktatása óta első ízben tesz látogatást szo­cialista országban, s mostani utazása a baloldali francia kormány kelet-európai diplo­máciájának kezdetét jelzi. A Mainicsj Simbun pári­zsi tudósítójának részletes csütörtöki jelentésében rámu­tat: az elnök látogatására olyan időpontban kerül sor, amikor a Szovjetunióval és a kelet-európai szocialista or­szágokkal ápolt kereskedelmi kapcsolatok kérdésében elmé­lyültek az ellentétek az Egye­sült Államok és Nyugat-Euró- pa között. Mitterrand — írja — a francia—magyar gazdasági érintkezés szorosabbra fűzé­sével jó példával óhajt elöl csoskodó szándéka, szembe­szegülése ellenére kötötték meg a szerződéseket. ÚJ NAGYSÁGRENDEK Két másik összetevő ugyan­csak Európa világtérnyező szerepe mellett szól. Az úgy­nevezett atomklubban, a nuk­leáris fegyverekkel eddig rendelkező hatalmak köré­ben a Szovjetunión és az Egyesült Államokon kívül két nyugat-európai állam is részt vesz: Nagy-Britannla és Franciaország. Ma még be­ható viták folynak arról, hogy ezeket a „nemzeti" jellegű fegyvereket mennyiben von­ják be a stratégiai korláto­zás rendszerébe, de abban senki sem kételkedik: kellő időben ez is része lesz az újrakezdődött SALT-folya- matnak. Végül új jelenséget látunk a nagyságrendek értékelésé­ben. Európát a nemzetközi színtéren már nem csupán valóságos nagyhatalmak és a középhatalmak képviselik, hanem mindinkább szóhoz jutnak a kisebb országok. A legközvetlenebb példa rá Magyarország világpolitikái szerepe. Ha csupán a na­gyobb mozgásokról beszé­lünk: Kádár János nemrég járt a Német Szövetségi Köz­társaságban, és most került sor Mitterrand francia ál­lamfő budapesti látogatásá­ra. Természetesen más euró­pai kis országok is kiveszik részüket a „nagy diplomáci­ából”. S ez szintén hozzájá­rul ahhoz, hogy Európa hal­latja szavát a világkapcsola­tok alakításakor. Várkonyi Tibor Illegális rádióadót foglaltak le a lengyel belügyminisztéri­um munkatársai Varsában — jelentette a lengyel televízió szerda este. A rádiót Roger Noéinál, egy magát anarchistának mondó belga állampolgárnál találták meg a lengyel hatóságok. Az ultrarövidhullámé adóberen­dezést, az antennavezetéket és az összecsukható antennát ab­A mauritiusi parlament egyhangúlag megszavazta azt a törvényt, amely az ország területévé nyilvánította Di­ego Garda szigetét. Mint is­meretes, Diego Gardát 1966- ban Nagy-Britannia katonai célokra átadta az Egyesült Államoknak. A Pentagon a szigetet az Indiai-óceánon lé­vő legnagyobb amerikai ka­tonai támaszponttá alakítói­ban a gyógyszerküldeményben rejtették el, amelyet a belga külügyminisztérium engedé­lyével a lengyelországi inter­náltaknak küldtek. A lengyel biztonsági szer­vek Noéit akkor vették őrizet­be, amikor a rádióadót a „Szoli­daritás” illegális rádióállomá­sa munkatársainak próbálta átadni. E rádióállomás szer­vezőit július 5-én tartóztatták le. .MTI) la át. Mint Paul Beranyer, Mauritius pénzügy miniszie­re kijelentette, a szigetek fe­letti szuverenitás visszaszer­zése érdekében kormány’* diplomáciai lépéseket tenni, így különleges biz n Ságot neveztek ki, amely a szigetek hovatartozásán^ k kérdését n'emzdközi bíró­ság elé fogja terieszc t.Wl) Mauritius visszaköveteli Diego Gardát

Next

/
Oldalképek
Tartalom