Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

„Hem a színház, hanem a színpad a mindenem'7 Gyorsfénykép Andrássy Ferenciéi Salgótarjánnak nincs szín­háza, de van színpada. Több Is. Legnagyobb közülük a Jó- asef Attila Művelődési Köz­pont „színháztermében” talál­ható. Szereplői előadásonként változnak, de sikerükhöz — a kulisszák mögül — egy állan­dó társulat nyújt segítséget. ITagjai nem a színjáték, hanem • színpad mesterei. A műve­lődési központ alkalmazásá­ban álló technikusokat (vilá­gosító, hangtechnikus, deko­ratőr, színpadmester, stb.) méltán tekintik az előadók egyenrangú partnereknek. Hisz’ nélkülük a legnagysze­rűbb rendezvény is kudarcra van ítélve. Kulcsemberek. Hogy ezzel az intézmény veze­tői is tisztában vannak, azt bizonyítja, hogy az utánpót­lásra is gondoltak. A legfia­talabb „műszaki” — Andrássy Ferenc — Budapesten sajátít­ja el a kulisszatitkokat. — Hol is? — A Színház- és Filmművé­szeti Főiskola hároméves mű­szaki vezetőképző tanfolyamá­ra járok, színpadtechnikai szakra. — Kevesen tudják, hogy a főiskolán ilyen jellegű képzés is folyik. Mit tanultok tulaj­donképpen ? — Az első évben az általá­nos színházi ismereteket sa­játítjuk el, másod évben térünk rá a szűkebben vett színpad- technikai tudnivalókra. Ennek a két évnek az elvégzése mar színpadmesteri képesítést : d, de aki a harmadik osztályt is elvégzi, az műszaki vezető le­het. Én ősztől a harmadik évet kezdem. ... és, ahogyan egy munka­társa látja (Bakos Géza karikatúrája) pádhoz. Munkám mellett — amikor csak lehetett — min­dig a szinpad körül nyüzsög­tem, lesve, hogy miben le­hetek Krátki József színpad­mester (akit mellesleg én is mesteremnek tekintek) segítsé­gére. Végül az intézmény igaz­gatója behivatott, és megkér­dezte: nem volna-e kedvem felvételizni erre a tanfolyam­ra. Természetesen volt, és sze­rencsére a felvételi vizsgán is eredményesen túljutottam. Azóta — egy rövid kitérőt le­számítva — ma is színpadkö­zeiben vagyok, legtöbbször mint ügyelő segédkezem a ren­dezvények lebonyolításában. — A tanfolyam elvégzése után nagyobb színpadoknál is szívesen alkalmaznának. Nem csábít a valódi színház? — És mit kell megtanulni a harmadik évben? — Akik másod évben szín­padtechnikát tanultak, azok­nak világítástechnikát, a vilá­gítástechnikusoknak pedig színpadtechnikát. Maga a tan­folyam egyébként intenzív le­velező formában zajlik. A tan­év során hetente egy napot töltünk Pesten. Az elméleti érákat a főiskola Szentkirályi utcai épületében tartják, míg a gyakorlati foglalkozások színhelye a főiskolások szín­háza, az Ödry Színpad. — Hogyan 'jutottál be a tan­folyamra? — Víz- és gázvezeték-szerelő a szakmám, de 1976-ban az érettségit is megszereztem. Egy év múlva karbantartónak al­kalmazott a művelődési köz­pont, de főnökeim hamar ész­revették vonzódásomat a szín­— Talán furcsán hangzik, de nekem nem a színház, hanem a színpad a szerelmem, és a művelődési központ színpadán a legkülönbözőbb rendezvé­nyek váltakoznak. Bizonyos fokig tehát változatosabb a munkám, mintha színnaznál dolgoznék. Ráadásul ennek -'Z intézménynek köszönhetem, hogy tovább tanulhattam, nem is beszélve a közvetlen mun­katársaim segítségéről. — Ismerőseid nem csak a színpad iránti vonzalmadról tudnak... — Nos, valóban, olykor ma­gam is írogatok. Na, nem színműveket, hanem humoresz­keket. A NÖGRÁD is közölte már egy-két írásomat. de egyelőre még ezt is „kulisszák mögött” művelem. Egy „gyors- fényképre” ez a hobbim már aligha fér rá. p. k. A 175 évvel ezelőtt, 1807. július 4-én született Giuseppe Garibaldi, a XI3Í. század, a nemzeti eszme „szép” kor­szakának egyik legtipikusabb képviselője. Az izzó lelkületű olasz hazafi számára Itália szabadsága elválaszthatatlan volt a világszabadságtól, s katonai tehetségét, tömegeket lázba hozó egyéniségét és ál­dozatkész küzdőszellemét sa­ját hazája mellett Dél-Ameri- ka, Franciaország és Magyar- ország nemzeti függetlenségé­nek is szolgálatába állította. 1856—60-ban, az olasz egy­ségért Ausztria ellen vívott háború idején és utána Ma­gyarországon őt várták, hogy önkéntesei élén magyar föl­dön is lángf-alobbantsa az osztrákellenes szabadságküz­delmet. Nem rajta múlott, hogy magyar alvezérei — Türr István, Tüköry — és sok száz magyar katonája csak Olaszország szabadságá­nak kivívásához tudott jelen­tős mértékben hozzájárulni. Ekkoriban — és késŐDb is — a magyar nép Kossuthtal együtt emlrgette, nevét jobban ismerik hazánkban, mint bár­mely más kortársáét, fegyver­társáét. A Nizzában, a Riviéra ak­kor még olasz, ma francia­városában született Garibaldi, ifjan csatlakozott a Risorgi­mento — az Itália szellemi újjászületéséért és politikai egyesítéséért folytatott küzde­lem — mozgalmaihoz. Részt vett Mazzini 1834-es felkelésé­ben, ennek leverése után ke­rült Dél-Amerikába és vett részt a spanyol gyarmatok függetlenségi harcaiban. A 48-as forradalmak hírére ha­zatért, több színtérén is küz­dött az osztrák és francia megszállók ellen, majd újra az emigráció következett. 1854- ben Szardínia mellett megvá­sárolt egy kis szigetet, és ki­sebb megszakításoktól elte­kintve haláláig itt élt és gaz­dálkodott. A megszakítások idején viszont döntő szerepet játszott abban, hogy a gyönge és részben Idegen dinasztiák uralma alatt álló államocskák- ból álló Itália helyén, létre­jött az egységes, független, jelentős erőt képviselő Olasz­ország. Legnagyobb fegyver­tényét 1860-ban hajtotta vég­re: ezer önkéntese élén Geno­vából a szicíliai Marsalába hajózott, s a hozzá csatlako­zó újabb ezrek segítségével néhány hét alatt legyőzte és megsemmisítette a Bourbonok Nápoly-Szicfliai Királyságát. Az egység betetőzéséhez elen­gedhetetlen volt a természe­tes főváros, Róma megszerzé­se is. Garibaldi híres jelsza­va, „Róma, vagy a halál", ezt tükrözte, de a francia védnökség alatt álló pápai ál­lam ellen indítót akciót végül maga Viktor Emánuel, az 1861-ben „Isten és a nép ke­gyelméből” kikiáltott Olasz Királyság uralkodója hiúsí­totta meg politikai óvatosság­ból. A római bevonulás csak III. Napóleonnak a poroszok­tól elszenvedett sedáni vere­sége után, 1870-ben történt meg. Garibaldit ekkor azon­ban már a nemzeti szabadsá­gát védő Francia Köztársaság oldalán találjuk, a németek elleni gerillaháború egyik szervezőjeként. Élete utolsó éveiben az olasz nép tiszte­lettel és rajongással vette kö­rül szabadságának és állami­ságának legnagyobb bajnokát. A radikális nemzeti céljait mindig fenntartásokkal foga­dó és vele több ízben is ösz- szeütköző szárd dinasztia vi­szont csak halála után adta meg az elismerést annak, aki­nek tulajdonképpen trónját köszönhette. A magyar nép nem ok nél­kül várt annyit Garibalditól. Az 1859-es háborúban elszen­vedett osztrák vereség napvi­lágra hozta a Habsburg-mo­narchia abszolutista rendsze­rének minden hibáját, s ezek­hez a rövidesen bekövetkező pénzügyi csőd is társult. Bécs- ben nem alaptalanul tartottak egy új forradalomtól, attól, hogy ha az olasz seregek Ma­gyarország földjére lépnek, a nép melléjük áll. Ez volt Ga­ribaldinak is hő vágya és el­tökélt szándéka. Magyar emig­ráns barátaival és az osztrák seregből hozzá átszökő magyar katonákkal együtt át akarta vinni a háborút a Dunántúl­ra, hogy az olasz szabadságért kiontott magyar vért meghá­lálva hozzájáruljon a magyar testvérnemzet fölszabadulásá­hoz és föltámadásához. III. Napóleon megrettenése, az ér­zelmeknél erősebb önző jó­zanságtól vezérelt piemonti politika ebben megakadályoz­ta, Zürichtoen rövidesen létre­jött a béke. Magyarországon ez nem csillapította le a ke­délyeket, továbbra is Garibal­di, Kossuth és Klapka nevétől volt hangos az ország, Gan- baldi-nótákat énekeltek, s a politikai erjedés — egy újabb osztrák háborús vere­ség után — 1867-ben végül rákényszerítette az uralkodót a magyar nemzettel való ki­egyezésre. Az olasz szabadsag- hős tevékenységével az or­szágtól távol is hozzájárult az önkényuralom megszűnéséhez, a 48-as törvények visszaállí­tásához, neve így vált a sza­badságvágyon alapuló olasz- magyar barátság szimbólumá­vá. Jeszenszky Géza Népi hangszereink (4.) Á Rendkívül változatos, sok­fajta formában létező hang­szer. Néhány helyen citorának, az Alföldön tamburának is nevezik, ősének a görögök ál­tal már ismert monocbordot (kanon) tekintik. Magyaror­szági elterjedéséről a XIX. századtól tudunk: 90-es évei­ben már sokfelé használt, köz­kedvelt hangszerként említi Herman Ottó A citera használatát nem korlátozták társadalmi kü­lönbségek. Művelői egyaránt lehettek uradalmi cselédek, néhány holdas parasztembe­rek nagygazdák fiai. A fonó­ban, a tollfosztásban, hosszú téli estéken gyakran csendült fel hangja. Vasárnap délutá­nonként a karikás/» lányok éneké,t is sokszor nserték ve­le a legények. Népszerűségét két oknak köszönheti. Az egyik, hogy készítése igen egy­szerű volt, a másik, hogy a citerajátékot nagyon könnyen el lehetett sajátítani. Külső megjelenése szerint a rendkívüli formagazdagságot három nagy csoportra lehet osztani. Vályú, kisfejss és hasas citerák. A legrégibb faj-, ta az egy darabból készült ha­sáb alakú hangszer. A megfe­lelő méretű fadarab levágása után görbe késsel vályúszerű üreget faragtak bele. Két vé­gén vastagabb részt (tőke) Az ünlarktísz feiiér Bolygónk éghajlatának utóbbi 100 ezer éves króniká­járól árulkodik az a jégoszlop, amelyet egy fúrólyukból emel­tek ki a „Vosztok” szovjet antarktiszi állomáson. A jég­takaró fúrással történő vizsgá­lata a szovjet antarktiszi prog­ram egyik fontos tudományos feladata. A szakemberek négy kilométer vastagságú jégtaka­rót is képesek áttörni, és így eljutnak a hatodik kontinens kő alapjáig. A fúrólyukból ki­került jégoszlop, amelynek egy részét már Leningrádba szál­lították, nemcsak az elmúlt korok klimatikus viszonyairól tartalmaz információkat, de van benne levegőbuborék, kozmikus porszemcse, növé­nyi maradvány, mikroorganiz­mus, amelyet a szél sodort ide más kontinensekről, és amelyet az Antarktisz jégpán­célja konzervált. Vércsoport a könnyben Kutatók kiderítették, hogy a vércsoportok antigénjei a könnyben is megtalálhatók. Ennek alapján rendkívül le­egyszerűsödhet a vércsoport- meghatározás.; Nem kell mást tenni, mint az egyik szembe az A vércsoport vérsejtjeit, a másikba pedig a B vér’.sö­pört vérsejtjeit tartalmazó fi­ziológiás sóoldatot cseppente­ni. Ha az azonos vércsoport antitestjeivel érintkezik a fo­lyadék, akkor megalvad, ami optikai vizsgálattal perceken bélül megállapítható. Ha nem következik be az alvadás, az esetben a vércsoport AB, ha pedig mindkét szemben meg­alvad, akkor 0. A módszer természetesen még csak kísér­leti munkára alkalmas. citera hagytak. Az egyikbe a hórtar^ tó szegeket, a másikba a húr- feszítő kulcsokat verték. Bolt­ban vásárolt acélhúrokkal sze­relték fel és már szólhatott i* a muzsika. A kisfejes citerák abban térnek el az alaptípustól, hogy a magasabban szóló húroknak külön tőkét (kisfej) készíte­nek. Ezekből kettő-három, de ritkán hét-nyolc is lehet. Ez a forma az Alföldön és az or­szág északi részén kedvelt. A kis fejek igen gyakran ábrá­zolnak csigát, lófejet, em­berfejet. A harmadik típus fő ismer­tetője, hogy egyik oldalán ki- gömbölyödik, hasasodik. Ne­vét is innen kapta. Főleg a Dunántúlon terjedt el. Formá­ja osztrák hatásra utal. Híre van a háznak 1 Fenyők, hársak, bűkfcöfe ár­nyékában, festőién szép kör­nyezetben szelídebfo napjait éli a művelődési ház. A hang­súly a szelídebben van, ami kifejezi az előző hónapokhoz való viszonyt, s egyúttal jel­lemzi a jelenlegi állapotot. Nyár ellenére ugyanis nincs üresség a diósjenői kultúrház- ban. Az udvar hátsó részében felállított hintán, a homoko­zóiban napközis gyerekek raj- esúroznak, élvezik a szabad­ság örömeit, az intézmény pe­dig programokat kínál a szá­mukra. Június utolsó hetében bűvésznek, énekes-gitáros­nak és más mókamesternek tapsolhattak a gyerekek, s mint hírlik, így lesz ez a ké­sőbbi hetekben is. *— A növekvő idegenforga­lom igényeit is kötelességünk kielégíteni — vallja Végh Jó­zsef, a mezőgazdászból lett szakképzett népművelő. — Két 100—100 fős tábor műkö­dik a községben, nagyon sze­retnénk, ha ezek az általános iskolás gyerekek jól éreznék magukat nálunk. Nekik és ter­mészetesen a helybelieknek ze­nés műsort, színházi előadást, filmvetítést szervezünk, fel­ajánlunk túravezetést. A 3000-nél alig több lelket számláló település kulturá­lis életét meglehetős részle­tességgel egy évtizede Isme­rem. Végh József testvérbáty­ja vezette az intézményt, s már akkor híre járt nemcsak a járásban, a megyében is, az ottani kezdeményezéseknek, az átlagosnál tartalmasabb, színvonalasabb közművelő­dési munkának. Girasek Ká­roly idejében is népszerű volt a ház, s átmeneti visszaesés után újra az, már évek óta, napjainkban is. Nem téve­dünk, ha azt állítjuk: a rét­sági járás — nem számítva a székhely nagyközség művelő­dési központját — legjobb in­tézménye. A kérdés csupán az: mi alapján minősítünk; s milyen tényezők alapozták meg ezt a minősítést? * A minősítés alapja termé­szetesen a végzett munka, amely itt nemcsak a kulturá­lis kínálat mennyiségi és mi­nőségi mutatóiból áll, hanem a közönség részvételéből, a rendezvények, a kiscsoportok tevékenységének hatékony­ságából. S az utóbbi miatt olyan nehéz gyakran objektí- van értékelni egy-egy nép­művelő és kulturális intéz­mény munkáját. Hiszen min­denki tud példát arra, ami­kor a népművelő a „lelkét ki­tette” egy-egy tartalmas, szín­vonalas rendezvény sikeré­ért, a közönséget mégsem si­került elégséges számban a nézőtérre becsalogatni. És olyan is előfordul — gondol­junk egy Hofi-, vagy Vámosi —Záray-estre —, amikor a népművelőknek az ujját sem kell mozdítani, elég megkötni a szerződést, s a közönség tó­dul az előadásra. Mindez már a szokások, az ízlések birodal­ma, azokról pedig értelmet­lenség vitatkozni, csak fi­gyelembe lehet és kell venni. A diósjenői Szentgyörgyi István Művelődési Ház széles körű lehetőségeket kínál a közönség szórakozására, mű­velődésére. Igaz, méretbeli problémák miatt a Népszín­ház nem tud szerepelni, de a nagytermi rendezvényeket — főként vidámak, zenések —, magántársulati és bábszín­házi produkciókkal gazda- gítiák. Rendszeresebb sza­badidős-alkalmat nyújta­nak a kiscsoportok. A gye­rekek válogathatnak a legin­kább. Tánc- és honismereti kör, fotószakkör, tiniklub áll a rendelkezésükre. A fiatalok az ifjúsági klubban — márci­ustól átszervezett, megerősödött vezetéssel — szórakozhatnak. Pezsgő életet élnek a nyugdí­jasok. Klubjuk a termékeny eszmecserék helye, s érdeklő­désük szinte határtalan. Va­lamennyi réteg számára láto­gathatók az ismeretterjesztő előadások. — A kiscsoportos foglal­kozások. iránt nagy az érdek­lődés — lelkesedik a kultúr- ház igazgatója. — A nagyter­miek már kevésbé sikerül­nek, részben a hagyományta- lanság, részben a városok kö­zelsége, az emberek mozgé­konysága miatt. Persze pa­naszra azért nincs okom. Valóban nincs, mert akik­kel csak beszéltem a község­ben, azok segítőkészségről tet­tek tanúságot. Mocsári And­rás, a VILLTESZ Ipari Szö­vetkezet helyi telepének üzemvezető-helyettese kiala­kultnak és hasznosnak tartja a kul tárházzal való kapcsola­tukat. Amit kapnak, azt igény szerint, legtöbbször előzetes véleménycsere alapján. Dol­gozóiknak lehetővé teszik a műszakcserét, vagy a csúszta­tást, ha a rendezvény és a munkaidő ideje ütközik. Bódi Éva napközis nevelő sokszí­nűnek, a gyerekek érdeklődé­sének, ízlésének megfelelő­nek tartja a programokat, s példásnak az iskola és a kul- túrház kapcsolatát. A tanács erkölcsileg, anyagilag éssze­rűen és célszerűen támogatja az intézményt, figyelemmel kíséri, véleményezi, segíti a munkát. A gazdasági-gazdál­kodási bajaiból kigyógyult termelőszövetkezet ismét évi húszezer forinttal támogat­ja a tartalmi munkát, propa­gálja a rendezvényeket. Ezek után világos a képlet: • tennivalók ismerete, az egyetértés, egymás munkájá­nak megbecsülése és segítése az eredményes kulturális te­vékenység záloga. S tulajdon­képpen amíg ez az állapot fennáll, addig áll fenn az eredményesség is. * Persze öntelt senki sem le­het, senki sem gondolhatja, hogy a dolog befejeztetett. Több járókelőtől megkérdez­tem: — Kié ez a szobor itt, a kultúrház előtt? — A válasz minduntalan azonos volt: — Honnan tudjam?! Nem néztem én még meg, nem érek én arra rá! Ugye akad még tennivaló? Szerencsére tudja ezt Végh József is, aki tevékenységük fogyatékosságának tartja, hogy a középkorosztályt még nem sikerült kellően meg­nyerniük, még nem alakult ki a nagyrendezvények láto­gatottságának folyamatossága. Persze a művelődés folyama­tosságának igénye — megte­remtése — nemcsak itt prob­léma, az nagyobb helyeken, nagyobb intézményekben is. S hogy ez Diósjenőn gondként jelentkezik, már önmagában minősít, s egyben irányt szab a további munkának. Fontos dolog az érintők fe­letti prímhúrok hangolása. Ezekhez szedik össze aztán a kísérőhúrokat. A dallamhúro­kat az emberi énekhanghoz legközelebb álló magasságra húzzák fel. Leggyakrabban g- re vagy a-ra. A citera két különálló tar­tozéka a verő és a nyomó. Régebben ezeket lúdtollbol készítették. Ma már a sima. gitárpengetőt használják. A nyomó is el-elmarad, mert kézzel szebben lehet a dalla­mot cifrázni. A citerázás leg­híresebb művelői az Alföldön éltek. A sándorfalvi citerások játéka ma is világhírű. A nem túl erős hangzás tömörítésé­re, a tánchoz való muzsikálás­ra öt-tíz fős zenekarok ala­kultak. Megyénkben is jó né­hány eredményesen működő citerazenekarról tudunk. A citera hangzásvilágához, játékstílusához a feszes rit­musú csárdásdallamok állnak közel. De nagyon szépep szól­nak rajta a kötetlen ritmusú szomorkás pásztornóták és balladák is. Jellegzetes meg­szólaltatás! módja az előkék alkalmazása, a tremolószerű- en pengetett játék. Komolyze­nei pódiumon a Békés megyei születésű citeraművész, Pri- bojszky Mátyás révén vált is­mertté. Citeraiskola című könyvét minden érdeklődő­nek szeretettel ajánljuk. Sulyok László (Vese) Oszvald György NÓGRÁD — 1982. július 4., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom