Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! ' NŐGRÁD Z MSZMP NQGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAjPJA ­XXXVIII. ÉVF., 155. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1982. JÚLIUS 4., VASÁRNAP Ma szécsényi program Brutyó János látogatása megyénkben Szombaton délelőtt kétnapos látogatást* a megyeszékhelyre érkezett Brutyó János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, Salgótarján város or­szággyűlési képviselője. A kedves vendéget a megyei pártbizottság székháza előtt Géczi Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Nógrád megyei pártbizottság első tit­kára és Szalai László, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára köszöntötte. A megyei pártbizottság székházában szívé­lyes, elvtársi beszélgetésre került sor, ahol • vendéget Géczi János időszerű politikai és gazdasági kérdésekről tájékoztatta, s szólt a megye, különös tekintettel Salgótarján fej­lődéséről. A vendég és kísérete tegnap városnéző sé­tán vett részt. Brutyó János ma. folytatja megyei prog­ramját Géczi János, és dr. Fancsik János kórházi főorvos, országgyűlési képviselő tár­saságában Saécsénybe látogat, ahol felkere­si a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetet. Üzemlátogatásra is sor kerül Szécsényben dr. HOtter Csaba, a közös gazdaság elnöke, az országgyűlési képviselők Nógiád megyei csoportjának elnöke tájékoztatja a vendége­ket a képviselői munka megyei eredményed­ről, a termelőszövetkezet életéről. Megyénk vendége ma délután visszauta­zok Budapestre. Húsz esztendeje építette Szendehelyen az első mészégető kemencét Dohai Antal, aki azóta is folyamatosan itt égeti a keresett építési anyagot fiával és Peller Tiborral. Keszegről szállítják a nyers mészkövet, a készáru pedig a környéken, az otthonteremtőknél, a téesz- nél, a tanácsnál talál gazdára. A boksában 50—60 óra alatt készül el egy-egy adag, ad­dig értő szemekkel figyelik a tüzet, szakértő mozdulatokkal használják a tüzhúzó, pisz­káló szerszámokat. A termelőszövetkezet kemencéjéből havonta 250—2S0 mázsa égetett mészkő kerül ki. — kj — Nemzetközi szövetkezeti nap A szövetkezetbe tömörült emberek mittiái o világ sok or­szágában ma ünnepük a szövetkezés eszméjét jelképező nem­zetközi szövetkezeti napot. Felidézik a szövetkezés alapgondo­latát, szólnak eredményeikről, gondjaikról és felvázolják a holnap tennivalóit. A világ szövetkezeti mozgalmával együtt ünnepel a magyar Szövetkezeti mozgalom négymilliós nagy családja is. Történelmi tapasztalataink tanúsítják, hogy a szövetkezeti mozgalom csakis a hatalomra került munkásosztállyal szövetség­ben, annak sokoldalú önzetlen támogatásával teljesedhet ki igazán. Az angliai takácsok első eredményes szövetkezeti kísérleté­ről a lenini szövetkezeti terv megvalósításán keresztül hosszú és küzdelmes út vezetett napjainkig. Ezen az úton pótolhatatlan ta­pasztalatokat szereztünk. Többek között, hogy a szövetkezés le­nini elveit, mint az önkéntességet, a fokozatosságot, az anyagi érdekeltséget, a demokratizmust nem lehet büntetlenül megsér­teni. Bebizonyosodott, hogy a szocialista társadalmi rendszerben eredményesen és széles körben alkalmazhatók a szövetkezeti módszerek, hogy a szövetkezeti tulajdon, mint a szocialista tu­lajdon egyik formája nem tiszavirág életű formáció, hogy a kis­termelők erőik egyesítésével megtalálják boldogulásukat saját maguk, embertársaik és a társadalom javára. A szövetkezeti mozgalom eddigi eredményei és tapasztala­tai alapján hangsúlyozta az MSZMP XII. kongresszusa, hogy to­vább folytatjuk bevált lenini szövetkezeti politikánkat. Tömören és világosan szól a határozat: „A jövőben is arra törekszünk, hogy o mezőgazdasági, a fogyasztási, az ipari, a takarék- és la­kásépítő, valamint fenntartó szövetkezetek társadalmi-gazdasági céljainknak megfelelően fejlődjenek, s ezekkel összhangban szol­gálják tagságuk érdekeit, javítsák tevékenységük gazdaságossá­gát, szolgáltatásuk minőségét, kulturáltságát”. Ez tehát a párt — országunk vezető erejének — üzenete, út­mutatása szövetkezeti mozgalmunk számára. A szövetkezetek gazdasági szerepe hazánkban igen jelentős, tevékenységük jól illeszkedik a népgazdaság vérkeringésébe. Ál­dozatos munkával jelentősen hozzájárultak gazdasági előreha­ladásunkhoz, az ország gyarapodásához, aktív részesei a párt életszínvonal-politikai célkitűzései megvalósításának. Tiszteletre méltó és mással nem pótolható az anyagi javak előállításában való részvételük. Elég utalni arra, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezetek közös és háztáji gazdaságai adják az ország élelmi­szer-termelésének mintegy kétharmadát, amelyből nemcsak a hazai ellátás fedezhető biztonságosan, de jut exportra is. Ennek politikai jelentőségét, a társadalmi közérzetre gyakorolt hatását talán fölösleges hangsúlyozni. Nem méltánytalan, hogy élelmi­szer-ellátásunkat lakosságunk és a hozzánk látogató külföldiek is jó színvonalúnak, kiegyensúlyozottnak minősítik. Ebből az elisme­résből — természetesen munkájuk arányában — magukénak tudhatják a megfelelő részt mind a mezőgazdasági, mind az ál­talános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek. Az ÁFÉSZ-ek a kiskereskedelmi forgalomból több mint egy- harmad arányban részesednek, a vidék ellátásában pedig meg­határozó a szerepük, örvendetes, hogy az utóbbi időben to­vább növekszik szerepük a kereskedelmen kívüli területeken, pél­dául a kistermelés szervezésében. Az ipari szövetkezetek oz or­szág ipari termelésének 7, az építőipari termelésnek pedig 10 százalékát adják, miközben a lakossági szolgáltatás több mint egynegyedét végzik. Az ipari szövetkezetek mozgékonyán és ta­lálékonyan egészítik ki szocialista nagyüzemeinket. Fontos szük­ségleteket elégítenek ki, bővítik a választékot. A szövetkezetek sokoldalúan részt vállalnak az emberek la­kásgondjainak megoldásában. Megépítik és kezelik a lakásokat. Az általuk kezeit lakásállomány napjainkban meghaladja a 190 ezret. A takarékszövetkezetek kezelik a lakosság összes betét­állományának 13 százalékát. A betétgyűjtés és kölcsönzés mel­lett állandóan bővítik szolgáltatásaikat. Sorolhatnánk még, hogy mi mindennel foglalkoznak a ma­gyar szövetkezetek országosan és Nógrádban is. Ezúttal mindent összevetve gratulálunk ehhez a munkájukhoz ünnepükön, a 60. nemzetközi szövetkezeti napon! F. L. fti számilta: A tanácsok a lakosságért Harmadszorra Salgótarjánban FEB-tábor a főiskolán Tegnap érkezett meg a 130 résztvevő — harmadikos kö­zépiskolások, másodéves főis­kolai hallgatók (mint csoport­vezetők) a salgótarjáni felvé­teli előkészítő bizottsági tá­borba (FEB). Harmadszorra fogad Salgótarján ilyen két­hetes komoly munkára készü­lő fiatalokat — köztük többen nógrádiak, a céljuk éppen a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatói közé bekerülni. Nem kevés munkát fejtettek ki eddig sem: egy éve leveleznek főis­kolai hallgatókkal matemati­ka, politikai gazdaságtan vagy történelem témákról. 1970 óta csinálják ezt a budapesti köz­gazdász hallgatók, 1977-től ál­lami, anyagi támogatással. A harmadik tanév utáni nyári tábort a IV-es év tavaszi szü­netben rendezett felkészítője egészíti ki — fizikai dolgozók jó képességű gyerekeit segítik ezzel a felsőfokú felvételihez. A mostani tábor — melyen Salgótarjánból dr. Borsodi Bé­la főiskolai docens és Rozgo­nyi József tanársegéd (a tábor szervezője) tart politikai gaz- daságtani előadásokat, Buda­pestről Juhász Attila tanárse­géd matematikából, dr. Deák Dániel adjunktus történelem­ből készíti fel a fiatalokat. A délelőtti előadásokat délutá­nonként a főiskolaihallgató- csoportvezetőkkel együtt fel­dolgozzák a szemináriumo­kon. Sok munkát kíván a FEB-tábor — de azért a szer­vezők gondoskodtak a kon­centrált felkészülés mellett szabadidős-programokról is. Eljutnak strandra, érdeklődtek a tábor irányítói a nyári szín­házi programokról, a környék bemutatásának lehetőségeiről. Szeretnék, ha a tartalmas fog­lalkozásokat, szemináriumokat élményt adó. programok is színesítenék. Ez eddig is jel­lemezte a Felvételi Előkészítő Bizottság táborait. Valószínű­leg a salgótarjáni főiskola kollégiumában helyet kapó harmadikos középiskolásokkal is így lesz. Utak, gépjárművek, balesetek A közlekedésbiztonsági határozat végrehajtásáról A megyei tanács végrehajtó bizottsága két évvel ezelőtt hozott határozatában kötelezte a megyei közlekedési szak- igazgatási szervet, hogy a huszonnégy hónap elteltével ad­jon számot az akkor meghatározott teendők végrehajtásá­ról. A megye gépjárműállomá­nya az 1979. év végi 36 ezer 557-ről 40 ezer 14-re nőtt, s ezen belül jelentősen — 24 százalékkal — emelkedett a sze­mélygépkocsik száma: 1981. decemberében már 21 ezer 551 közlekedett a megye útja­in. Érdekes momentum vi­szont, hogy évről évre keve­sebb motorkerékpárt tartanak üzemben: számuk két év alatt több mint hétszázzal csökkent. Nógrádban 1979-ben 351, 1980- ban 386, tavaly pedig 368 sze­mélyi sérüléses baleset követ­kezett be, míg az idén, az el­ső negyedévben mindössze 44. Figyelmeztető viszont, hogy két év alatt 34,5 százalékkal emelkedet a gyermekbalesetek és 27,4 százalékkal a súlyos ki­menetelű balesetek száma. Sajnos 1981. november 30-án, a moh órai közúti-vasúti szeren­csétlenség kövekeztében tizen­heten haltak meg, harmincán súlyosan, huszonnégyen köny- nyebben sérültek meg. A főbb bajok megelőzésére a közle­kedésrendészet célirányossá tette a gépjárművezetők alko­holos befolyásoltságának vizs­gálatát. Ennek eredményeként 1979-ben 429, 1981-ben már 743 vezetői engedélyt vontak be. A KPM megyei közúti igaz­gatóságának forgalomtechnikai csoportja jelentős baleset­megelőző munkát végez az utóbbi években. 1980 végéig a kezelésükben levő hálózat tel­jes hosszában befejezték a régi típusú és elhasználódott jelzőtáblák kicserélését, s a veszélyes útszakaszokon azóta 7,7 kilométer hosszú acélsza­lagkorlátot építettek. Jelen­leg több mint 26 kilométernyi ilyen útszakaszon óvják ezzel az eszközzel az autózókat. Hasonló fejlődésen mentek keresztül a tanácsi kezelésben levő utak is, s ezeken az idei első negyedévben befejeződött a forgalmi rend kialakítása. A tanácsi igazgatás alatt álló, szintbeni vasúti átjárók szá­ma jelenleg ötvenhat, melyek­ből negyvenhét biztosított. Sajnos, a saját használatú utak forgalombiztonsága lé­nyegében évek óta változat­lan. Forgalomszervezésük nem egységes, közúti jelzőtábláik rossz állapotúak, elhanyagol­tak, kivéve az országos és a tanácsi utakhoz csatlakozó csomópontokat. Igaz, a leg­utóbbi tanácsi vb-határozat eredménye, hogy a termelő- szövetkezetek, állami- és er­dőgazdaságok már nagyobb gondot fordítanak a földút­csatlakozásokról történő sár- felhordások csökkentésére. Eiektromos­hálózat-bövitésck Nógrádban Megyénk dinamikusan fejt) lődő községeiben egyik év­ről a másikra egész utcák jönnek létre a lakosság épí­tési kedvének bizonyítéka­ként. Már az építkezések ide­jén jó ha van a leendő utcá­ban elektromos ellátás, ami a gépeket működteti. Ha pe­dig már elkészültek a házak, feltétlenül szükséges a vil­lany, hisz ma már nem na­gyon divat a petróleumvilá­gítás. Éppen ezért a községi tanácsok megrendelésére az ÉMÁSZ salgótarjáni igazga­tósága az idei első fél évben jelentős mértékű előközmű- vesítést, lakossági hálózatbő­vítést végzett el a megyében. A legnagyobb értékű munka a berceli Benin út hálózatának kiépítése volt, melyre 400 ezer forintot fordítottak. Hátságon 18 lakáshoz 320 ezerért, a Mikszáth utcá­ban 200 ezerért jutott el az energia. A mátranováki Ganz- lakótelep leendő házgyári la­kásaihoz 240 ezer forint ér­tékben építettek hálózatot, de a szécsényi Dugonits utca és az ecsegi Béke utca villa­mosításának költségei is meg­haladták, vagy elérték a száz­ezer forintot. A nógrádköves- di Szécsénkei út, a szügyi Mikszáth utca és a nagybáto- '■ nyi hálózat bővítése 50—70 ezer forint költséget igé­nyelt, míg örhalomban 134 ezer forint ráfordítással épí­tették ki a Névtelen utca elektromos vezetékét. A há­lózatbővítések egy részét légvezetékekkel, a fennmara­dó hányadot pedig földká­belekkel oldotta meg a kivi­telező. Legtöbb helyen a lakosság kérésére korszerűsítették a közvilágítást is. A legnagyobb munkák Nagybátonyban és Rétságon zajlottak. A két településen összesen több mint 650 ezer forint érték­ben szereltek fel új lámpá­kat. Ezen kívül Pásztón, Hasznoson, a salgótarjá­ni nyugati városrészben, Palotáson, Csécsén, Kazá­ron, Karancslapujtőn és Cereden gyuladtak új fé­nyek az év első hat hó­napjában. Az utolsó két településtől eltekintve mindenütt kor­szerű higanygőz-fényforráso­kat használtak, míg az utób­biaknál a helyi igények alap- ' ján izzólámpás világítóteste­ket szereltek fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom