Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
Turizmus és biztosítás Szívesen keresik tel a nógrádiak a Borsod megyében található Zsóri fürdőhelyet. Megyénkbelick különféle üdülőkben töltik el a szabadságidejüket, de van, aki a hét végi pihenőnapokon látogat el a meleg vizű strandra. A képen az elmúlt évben felépült hullámmedence és napozó látható. Angyal Árpád és Hanka Kovács Gabriella Salgótarjánból érkezett Zsórifürdöre. Az sKÜ üdülőjében egy héten keresztül hódolhattak a fürdőzésnek. A nagylóci Kozma Istvánné, Péter Béláné és Rigó Berta- lanné hét végi szabad idejüket töltik a strandon. Ottjártunkkor a litkei nyugdíjasklub 46 fős csoportja töltött egy napot Zsórifürdőn. A képen Ispán Jánosné és társai a fedett medencében pihenik ki fáradalmaikat. Nógrádi fiatalok is szívesen töltik a szünidőt a fürdőhelyen. Képünkön Rigó Katalin és Péter Gabriella a nyári nap sugarait élvezve napozik a vízparton. (Rigó Tibor képriportja) 6 NÓGRÁD - 1982. július 28., szerda Gépjárművel külföldre A biztosítónál érdekes mércéje van annak, hogy miként válik egyre kulturáltabbá a magyar turizmus. Régebben külföldről visszatérve keresték fel az Állami Biztosítót, és az iránt érdeklődtek, hogy mit csináljanak, miután idegenben valamilyen kár érte őket. Ma már egyre többen az utazás előtt tudakolják meg, mi a teendőjük, hogyan védekezhetnek, ha külföldi útjukat valamilyen nem várt esemény megzavarja. A külföldre készülő nógrádi turisták számára kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy ismerjék meg, milyen biztosításokat vehetnek igénybe, és mit kell tenniük, az idegenben bekövetkezett károk esetén. Lapunk három számában a gépjárművel külföldre utazóknak, országonkénti helyi sajátosságok, társasutazás, egyéni utazás, témaköröket járjuk körül. Ma igaz — márpedig hivatalosan elfogadott nézet —, hogy a „gépjármű veszélyes üzem”, akkor ez a külföldre utazó autós turisták esetében hatványozottan érvényes. Hiszen idegen ország, ismeretlen út és közlekedési viszonyai közé kerülnek és a figyelmüket sem csupán a vezetés köti le. Így azután szenvedhetnek kárt. Ezért van — szinte minden általunk látogatott ország részéről —, hogy csak olyan gépjárművet engednek be saját felségterületükre, amelyik felelősség- biztosítással rendelkezik. A biztosítás meglétét az európai országokban és a Szovjetunió egész területén a gépjármű forgalmi rendszáma és a H felségjel igazolja. Kivétel Görögország, Törökország, Spanyolország, Portugália és Izland szigete. Aki ezen országok valamelyikébe utazik, illetve átutazik, annak ki kell váltania a zöld kártyát, az Állami Biztosító egységeinek bármelyikénél, vagy az autóklubnál. A felelősségbiztosítás mellett jó, ha rendelkezik az autós CASCO-biztosítással is. Az európai szocialista országok területére a belföldi CAS- CO-biztosítás érvényes. Jó ha tudják az autósok, hogy csak elemi károkra és balesetkockázatra nyújt fedezetet a belföldi CASCO, ezért a nem szocialista országoknál tanácsos igénybe venni a külföldre szóló CASCO-biz- tosítást. Az Állami Biztosító bármelyik irodájában a teljes körű, vagy részleges CASCO- val rendelkező gépjárműtulajdonosoknak —, ha külföldi útjuk előtt felkeresik azokat — „Information”, illetve „Autó CASCO igazolás külföldre” nyomtatványt bocsátanak rendelkezésükre. Ha valakit külföldön kár ér, akkor ezekkel felkeresheti a külföldi biztosítóirodák közül azokat, amelyek címeit ezek a nyomtatványok tartalmazzák. A magyar Állami Biztosítóval kapcsolatban álló biztosítóintézetek a CASCO segítségnyújtási egyezmény alapján a mozgásképtelenné vált gépjármű szükségjavításához elegendő költséget megelőlegezik. Ha az autót az egyezményben meghatározott keretösszegen belül ideiglenesen sem tudják mozgásképessé és forgalombiztossá tenni, akkor a haza- szállítással kapcsolatos teendőket a külföldi biztosítóintézet, felvéve a kapcsolatot az ÁB-vel, elintézi az ügyfél helyett. Jó tudni, hogy még a súlyosan sérült gépkocsit sem lehet a magyar biztosító előzetes hozzájárulása nélkül véglegesen külföldön hagyni. Érdemes szomszédaink „érdekes gyakorlatát” megismerni. A Jugoszlávián keresztül utazóknak, vagy odautazók- nak számolniok kell azzal, hogy déli szomszédainknál a mozgásképtelen gépjárműveket csak 30 napig tárolják. Ha ez alatt az idő alatt a tulajdonos nem jelentkezik, a roncs tulajdonjoga a jugoszláv államra száll. Ezért legjobb, ha a baleset után a helyi biztosítónál bejelentik a kárt és kérik, hogy a leggyorsabb úton vegyék fel az ősz- szeköttetést a magyar Állami Biztosítóval. Ha a magyar autóst külföldön baleset, kár érte, legmegbízhatóbb eljárás, ha rendőrt hív és hivatalos igazolást kér a baleset körülményeiről, a felelősség tényéről. Van, amikor erre nincs mód, ilyenkor legalább a szemtanúk nevét és címét jegyezzék fel, de pontosan. Különösen vigyázzanak arra, hogy soha ne írjanak alá olyan nyilatkozatot, amelynek a szövegét nem értik. Inkább ők Írassanak alá nyilatkozatot, különösen a másik fél felelőssége esetén, ebben feltétlenül szerepeljenek a vezetőre és a gépjárműre vonatkozó legszükségesebb adatok. Molnár Ferencné Keveset tudunk egymásról M agyar—francia randevú az Etoile-ban „Közöttünk igazi, de kissé el- szenderült barátság van” — mondotta Mitterrand elnök magyarországi látogatásakor, célozva arra, hogy a két ország népe régóta rokonszenvez #gy- mással, amit a történelem is igazol. Az évszázados szellemi és kulturális kapcsolatok azonban az elmúlt időkben kissé lazultak, keveset tudunk egymásról. A francia államfő és kíséretének ittjárta minden bizonynyal közelebb hoz bennünket egymáshoz, a gazdasági és kulturális együttműködés mellett az elmúlt években idegen- forgalmunkban is ban észrevehető a risiák érdeklődése szá0 iránt. Ismerjük a franciák zenéjét, irodalmát, festészetét, de keveset tudunk életmódjukról, szokásaikról; például étkezési kultúrájukról, ami nem mellékes két olyan nép tekintetében, akik büszkék konyhaművészetükre. Végre, annyi más világvároshoz hasonlóan Budapesten is — szinte figyelmes, apró gesztusként a francia elnök látogatásával egy- időben — megnyílt a francia étterem, az Étoile. A Margit- híd közelében, a Pozsonyi út elején egy százéves épületben rendezte be háromszintes üz- Vacsora idején az intim hangulat hatását még növeli a har- letét a Belvárosi Vendéglátó monikaszó és francia sanzonokból összeállított műsorral i: Vállalat, az elegáns étterem a szórakoztatják a vendégeket. Vörösre pácolt tonettbútorok, szilvakék térítők, korallszínű lámpaernyők környezetében a provence-i ételek, burgundi borok, pezsgők fogyasztása még a legkényesebb ínyencet is elismerésre készteti. egyre job- francia tu- Magyarorpárizsi kisvendéglők század- fordulói, meghitt hangulatával veszi körül a vendégeket. Horváth Imre üzletvezető, aki egyben az Étoile konyhafőnöke, Franciaországban szerzett tapasztalatokat a francia éttermek üzemeltetéséről, konyhai specialitásokról, beszerzési lehetőségekről. Így nem csoda, hogy valóságos gasztronómiai élményben van része annak, aki megkóstolja a raffinált ízű normandiai, burgundi, provence-i módra készülő ételeket. Jelenlek egy hónapig Jacques Dare úr, a dél-francia konyha- művészet nagy mestere is itttartózkodik, hogy megtanítsa magyar kollégáit ínyenctitkokra. A vasárnap kivételével a hét minden napján nyitva- tarl„ étterem minden bizonynyal nagyon gyorsan nemcsak a budapestiek, hanem az ország különböző részéből a fővárosba érkezők egyik kedvenc étkezőhelye lesz. — ha — Válság a szalonban Ha az európait veszed, megmentesz egy munkahelyet — ez állt azokon a címkéken, amelyeket az 52. genfi autószalonon felvonultatott európai modellek szélvédőjére láthatatlan kezek ragasztottak. És hogy a rendezők, a svájciak is értsék a félreérthetetlen célzást, a papírra még ráírták: „Svájcban is...” A rendezők rövidesen leka- partatták a „megkülönböztető” jelzést, de addigra már mindenki tudta miről van szó. (A japán kocsik részesedése a svájci gépkocsipiacon csaknem 30 százalékos, holott 1977-ben még csupán 17 százalék volt!) Valamennyi európai gyártó nehézségekkel néz szembe a svájci autópiacon, s a japán konkurrencia csak rontja a többnyire válsággal küszködő európai autógyárak kilátásait. A gépkocsiipar válságának csupán egyik előidézője a japánok előretörése. Maga az ipar eddigi fejlődési modellje került válságba. Jól tükrözte ezt a bemutató: a többséget képviselő európai gyárak nem új modelleket, hanem műszaki újdonságokkal feljavított régebbi kocsikat mutattak be. Noha 27 országból 1224 kiállító volt jelen a március 4—14 között megrendezett szalonon az érdeklődés középpontjában az ugyancsak Genfben megrendezett autóipari világkonferencia állt. Az idén Genfben kiállított VW „Golf”-ot ezúttal 1,6 literes dízelturbomotorral látták el; a kocsi 90 kilométeres sebesség mellett 4 és fél litert fogyaszt. Az Audi 80 ugyancsak felvonultatott egy dízelturbo-változatot, 100 kilométeren ez is „beéri” 4,8 literrel. A Peugeot „Vera” elnevezésű kísérleti autója, úgynevezett szerződéses kocsi: energiatakarékos berendezéseit a francia energiafelügyelet és a gyár közötti szerződés szellemében alakították ki. Az európai gyártók, modelljei — tán az egy Talbot Samba GLS kivételével — majdhogynem egytől-egyig régi ismerősök. Nem véletlen: a piac nyomott, a részben vagy egészben veszteségesen termelő gyárak nem gondolhattak újdonságokra. Ma „luxus” egy komolyabb beruházás. A Financial Times angol lapnak egy nyugatnémet bankember nyilatkozott az autóiparnak nyújtott hitelekről. Eszerint: a bankok a hitelezésekkor most elsősorban a hitelképességet nézik és nem azt, amit eddig, vagyis, hogy milyen az adós úgynevezett megújulási készsége. Feltételezték — és a feltételezés általában igazolódott —, hogy a megújulási készség a sikeres modell, a piaci fellendülés, következésképp a nagyobb bevételek záloga. Ez volt a bankhitelek — távlati — fedezete. Ma azonban, amikor a piac jószez'ével csak a japánok exportdinamikájának mértékében bővül nem szempont többé a fenti képesség. Legalábbis Európában. A pénzvilág ijesztőnek tartja a veszteségfinanszírozáshoz és a fejlesztéshez szükséges tőke nagyságát. Az európai gyáraknak 1987-ig körülbelül 80 milliárd az amerikaiaknak csupán 1985-ig 70 milliárd dollárra lenne szükségük. A FIAT elnökhelyettese, Uberto Agnelli, egyenesen a kormányok beavatkozását, együttműködését sürgeti, ösz- sze kell hangolni az autóipari politikát Nyugat-Euró- pában — mondja, s javasolja, hogy — legyen egy autóipari Közös Piac, kontinensszinten teremtsük meg a specializációt! Ha ez a szemlélet szélesebb körben eluralkodik, akkor könnyen lehet, hogy idővel beigazolódik a szakma egyik híres szakemberének jóslata: az ezredfordulóra összesen hat nagy gyártó kezében lesz a világ gépkocsiipara: két japán (Toyota, Nissan), két amerikai (General Motors, Ford), valamint egy keleteurópai („Lada-csoportnak” nevezi) és egy nyugat-európai (francia-nyugatnémet csoport) gyártó kezében. A szakember két évvel ezelőtt állította fel tételét, és már most beválni látszik a jövendölés.
