Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
Senki többet? Először! A salgótarjáni 15. sz. Lovász József úti orosz tagozatos óvodában, a nyáron nem zajlanak kötelező foglalkozások, de az apróságok időnként felelevenítik a régebben tanultakat, énekelnek, szavalnak orosz és magyar nyelven. A képen: Szalal Zoltánné óvónő vezetésével a középcsoportosok körtáncot tanulnak. (Fotó: Drexler) A vonal másik vége T e I e f — Jó napot kívánok. A 11- 180-ra reggel 6 órára kérek ébresztést. — Igen, jegyeztem. Tessék a készülék közelében tartózkodni. Nemsokára visszahívjuk, ellenőrzés miatt. — 11-180? ön kérte az ébresztést? — Igen. — Köszönöm. A viszonthallásra. — Viszonthallásra. Mindössze ennyi egy telefonébresztés jegyeztetése. S eztán reggel, vagy hajnalban •— ki, mikorra kéri — megszólal a „távbeszélő” s mint pontos vekker, könyörtelenül csöng az alvók fülébe. Aztán álmosan keresgéljük a papucsot, hogy át botorkáljunk a szomszédos szobába, elhallgattatni az ütemes berregést, másoknak csak egy karnyújtásnyira van a készülék, s hamarabb köszönhetik meg a telefonos kisasszony szolgálatát. .. Később a feketét ke- vergetve, vagy a munkahelyen eszünkbe jut: „Milyen jó, hogy még van időm elérni a vonatot! De jó, hogy nem késtem el”... és így tovább. Vajon tudják-e, hogy amíg mi az igazak álmát alusszuk, addig a telefonos kisasz- szonynak szól a vekker, ő gondoskodik arról, hogy mindenki idejében felébredjen? A mélyen alvók ébresztése különösen nehéz feladat lehet — gondoljuk. Mit szók ehhez Szőllős Jánosné, az ébresztő és tudakozó egyik éjszakai kezelője? — Hát bizony néha elég nehéz. Sokszor kell türelmesnek lennünk és kitartóan hívni az előfizetőt. Fazekas Jánosné aki szintén éjszakai szolgálatos, nevetve közbeszól: — Előfordult már, hogy az illető altatót vett be, de később aztán töredelmesen bevallotta. .. o n e b reszt ff o — Hány ébresztésük van naponta? Fazekasné: — Ügy húsz körül, persze éjszaka. Hétköznap elég sok, szabad szombaton és vasárnap lényegesen kevesebb. Mondanom sem kell, hogy főleg a hajnali órákra kérik. Délelőttre nem emlékszem..., azaz igen, tegnapelőtt egy ébresztésünk délelőtt tízre szólt. Kíváncsiskodni nem szabad, a dolgunk csak az, hogy pontosan a megadott időben keltsünk mindenkit. — Mit tesznek akkor, ha több ügyfél kér, mondjuk reggel hatra ébresztést? Fazekasné: — Ez esetben az elsőt kicsit korábban — mondjuk, ha öt ember kéri ugyanebben az időpontban —, tiz perccel hat óra előtt hívjuk, hogy az utolsóra is sor kerüljön. Nagyon kellemetlen, ha éjszaka elromlik az illető vonala, és reggel nem tudjuk visszahívni. Szerencsére kevés az ilyen eset, és reklamáció sem fordul elő. Megtörténhet az is, hogy az előjegyzés során az ügyfél nem elég érthetően mondja be a készülék számát, és nem sikerül az ellenőrző visszahívás. Ű pedig csak várja, várja... Pedig saját érdekében még egyszer fel kellene hívnia a 09-et, s közölni, hogy nem kapott ellenőrző hívást. Ha ezt elmulasztja, elmarad az ébresztés. A felelősség ilyenkor nem minket terhel. Akkor sem, ha mi ugyan felcsöngetjük, de a hívott fél újra elalszik, és későb nem emlékszik a jelentkezésünkre. Erről jut eszembe... Már régen történt, hogy egy házaspár repülőgéppel készült külföldre, ezért nagyon a lelkünkre kötötték, hogy pontosan ébresszük őket. Meg is történt. De a fiatalasszony álmosan szólt a telefonkagylóba. .. Szóval újra elaludtak, de szerencsére valahogy mégis sikerült elérniük a gépet. A hölgy később nem emlékezett a hívásunkra. Most már egyre kevesebb az ehhez hasonló „baleset”. Általában elégedettek velünk az előfizetők. — Viccelték már meg önöket? — Igen. Vannak emberek, akik azzal szórakoznak, hogy mondjuk éjszakai szolgálatban felhívnak, bemondják egyik ellenségük vagy barátjuk számát, aztán az ellenőrző visszahívásnál csodálkozva, álmosan beleszólnak a vonal túlsó végén: ,Mi nem is kértünk ébresztőt.” Egy kérdés mindkettőjükhöz: — Önök szerint milyen a jó telefonügyeletes? — Szinte egyszerre mondják: — Türelmes, udvarias. — És ki ébreszti a telefonébresztőt? — Hát, a hagyományos vekker... G. M. Versenytárgyalás verseny nélkül — így zajlott le nyolc presszó és italbolt „árverése" a Börzsönyvidéki ÁFÉSZ tárgyalótermében. Férfiak és nők — jövendő tulajdonosok — feszültséggel az arcukon sétálnak az udvaron és a szűk előtérben. A tárgyalóban már ott ül az asztalnál dr, Demeter János állami közjegyző, aki igazolja a történések szabályos menetét, mellette dr. Ferenezi Árpád, az ÁFÉSZ jogtanácsosa. Kicsit távolabb Demus István. a szövetkezet igazgatósa- ganaK elnöke és Mészáros János, a kereskedelmi főosztály vezetője. — Tizenkét üzletet hirdet- ; meg, nyolcra akadt jeLkezö — súgja Demus István. Elsőként a nógrádi presszó kerül kalapács alá. Kalapács persze nincs, tekintve, » hogy licitálás sincs, hiszen csupán egyetlen jelentkező van: egy polgárjogi társaság. Kikiáltási áron vihetik a boltot, ukár a többiek. — Befizették a bánatpénzt? — kérdezi a jogtanácsos. Egymás között is így emlegették odakint a vállalkozók azt a tízezer forintot, aminek befizetése nélkül ebben a játékban nem lehet részt venni. — Nem, mert van egy kis problémám — kezdi egy férfi a hosszú asztal mellől, oldalán fiatal nő. Pedig a polgárjogi társaságot két hölgy jegyeztette. Mint kiderült, a férfi — férj. Az asszony beteg, nem tudott' eljönni. — Meghatalmazása van-e? — kérdi az állami közjegyző. — Nincs — jelenti ki a férfi. — Anélkül pedig nem megy — mondják ki az egybehangzó szentenciát a jog emberei. — Mi a problémája? Az elkövetkező párbeszédet nemigen értem. Fő, hogy azok értik, akiknek kell. Tízezer forintok, ' százalékok röpködnek a levegőben. A férfi megnyugodva távozik, majd jön hamarosan a meghatalmazással — ígéri. A polgárjogi társaság másik fele, az ifjú hölgy elkíséri. Rövid szünet támad, hiszen mindenkivel külön-külön beszélgetnek. — Eddig négy melegkonyhás boltot adtunk szerződésbe. Egy hónapja dolgoznak és az átalánydíjat, valamint a vásárolt áruk nagykereskedelmi árát tisztességgel befizetik — állapítja meg Mészáros János. — Tudniillik továbbra is a mi bélyegzőnkkel „fizetnek” a szerződéses üzletek vezetői a nagykereskedelemnek, aztán a forintok a mi központi kasz- szánkba kerülnek, öt napon belül. Így szól a szerződés. Aki most belép az ajtón, a romhányi 224. számú presszót akarja megszerezni. Kiss Jánosné arcán ott van minden, le sem tagadhatná, hogy nagyon ideges. Gyors ellenőrzés: pénz befizetve, alkalmasság rendben, máris diktálja a hivatalos iratot a közjegyző, aztán gépelik az előszerződést, ami persze még senkit sem kötelez különösebben. — Fél a jövőtől? — kérdezem később Kissnét. — Nagyon. Húsz éve vagyok az ÁFÉ3Z-nél, de meg ilyen nehéz helyzetbe nem hoztak. Eddig csak kiszolgáltam a vendégeket, de most már takarítok is, áruért futkosnátok, .. nem is tudom hogyan lesz. — Akkor miért váymt bele? — Mit csináljak? Már megszoktam azt a presszót. Hat most menjek el? Csak az a' sok pénz... — Mennyi lesz az átalány, ha szerződést kötnek? — Havi ötvenkettőezer. — Jókora összeg. — Azt ígéri az ÁFÉSZ, hogy nem hagy cserben. Eddig is hajtottam, most még jobban hajthatok. Nekem nincs pénzem, ha bukók, nagyot bukók. — Tervez újítást? Kitalált valamiféle vevőcsalogatót? — Nem, semmit. Talán meghosszabbítjuk a nyitvatartási. Mellettem ül Demus István és Mészáros János, amíg az írógép csattog, szót váltunk. — Hogyan állapítják meg az átalány összegét? — A számítás hosszadalmas, de nem túl komplikált — véli Mészáros János, a kereskedelmi főosztály vezetője. — A tavalyi forgalmat vesszük alapul, ebből levonjuk az árrést, azaz a nagykereskedelmi és az eladási ár közötti különböze- tet. Az így maradt összegből leszámítjuk a költségeket, például a munkabért, a bérjárulékokat, az energiát Ami ezek után kialakul, az a nyereség. Miután a boltok a szövetkezet tulajdonában maradnak, a bérlők ezért dijat fizetnek. Az állóeszközök értékének tizenkét százalékát, illetve a meg nem vett forgóeszközök után is bizonyos összeget. Na, amikor ez kész, összeadjuk, osztjuk tizenkettővel: már meg is van az átalány, tehát az az ösz- szeg, amit havonta fizetni kell. Közben befutnak a nógrádiak, meghatalmazás helyett a beteg asszony is érkezik. Most már minden rendben, elvileg övék a bolt, a szerződést két-három hét múlva kötik meg — akkor már véglegesítenek mindent. — Az épületek tatarozását, a gépek karbantartását továbbra is mi végezzük — jegyzi meg Demus István. — Ez persze nem jelenti azt, hogy a „maszek” nem dolgoztathat a szövetkezet brigádján kívül másokkal. Ha bemutatja a számlát, fizetünk, vagy az átalánydíj fejében elfogadjuk. Ezt még alaposan át kell majd gondolnunk. Eltűntek a roncsautók ' A Kaposvári városi Tanács megtisztította a város tereit, utcáit az elhagyott roncsautóktól. Munkatársaik előbb felszólították a tulajdonosokat, fcog” egy héten belül tüntessék el az évek óta közterületen ormótlankodó, kiszuperált járműveket. A huszonnyolc ócskaságból tizenhatot tulajdonosaik el is szállítottak a közterületről. A többit — köztük egy pótkocsis traktort — darus kocsival a városi szeméttelepre fuvarozták a városgazdálkodási vállalat munkásai. A városban elhatározták, hogv szükség esetén jövőre hasonló tisztogatási akciót rendeznek. Vásárlás képernyőről A fogyasztó a lakásában ül a képernyő előtt, kezében a vezérlő készülékkel. A kiválasztott bolt kódjának bsbillen- tyűzáse után megjelenik előtte a bolt választéka. A színes kéneket szakértő magyarázat kíséri: ismerteti az áru rendeltetését, tulajdonságait, árát. A fogyasztó kiválasztja a szükséges cikkeket, majd a meg-^ felelő gombokkal betáplálja a kiválasztott áru kódszámát, amely a bemutatott árukkal egyidejűleg látható a képernyőn. Azt is közölheti a számítógéppel, hogy hitelkártyával, vagy készpénzzel fizet, hogy küldjék-e az árut a lakására, vagy maga megy érte. Korábban i’yesmit csak fantasztikus regényekben lehetett olvasni, napjainkban azonban —, mint a belkereskedelmi kutatóintézetben készült összeállításból kitűnik — már megtörténtek az e’ső gyakoris*! lépések. Az US \-he!i Wor- ner Communice'ions Corporation kítór’et céljából húszezer lakosnak fizette elő a vezetékes televízió használatát Ohio államban. A kísérletek eddig azt bizonyítják, hogy még nem jött el a visszacsatolásos rendszerű vezetékes televízió alkalmazásának az ideje: kicsi az előfizetői há’ózat és a vezérlő készülék műszakilag még nem elég kiforrott, ezért korlátozottak a visszacsatolás lehetőségei. A Worner Communications Corporation szakértői szerint a tv képernyőjéről történő vásárlás csak az ezredforduló előtti években fog elterjedni. Előbb-utóbb azonban a kereskedelmi hálózat funkciói megváltoznak, hiszen a te’e- matikai rendszerekkel a kereskedelem területén is információrobbanás következik be. Bizonyos eszközök — például a cégtáblák, a kirakatok, a hirdetések — ma is lehetővé teszik, hogy a fogyasztó anélkül informálódjon a kíná’atró’, hogy a boltot fe’keresné. A videotex rendszerek bevezetésével ez a tendencia erősödik: növekszik a bolton kívüli tényezők információs szerepe, a bolt'pedig a vásárlói döntés végrehajtásának eszközévé válik, ahol csak átveszik, kifizetik az árut. Egves szakértők szerint o különféle telematikai rendszerek széles körű elterjedését nem annyira a technikai akadályok, mint inkább a fogyasztók fenntartásai lassítják majd. Egy francia felmérésből arra következtettek, hogy a fogyasztók nem tartanak feltétlenül igényt a telematikai szolgáltatásokra, mivel nincsenek tisztában valódi előnyeivel. Az informatikai berendezéseket inkább érdekes játékszereknek tartják. A kutatók szerint a videotex rendszernek —, mint minden újnak — meg kell győznie a fogyasztót arról, hogy a rendszer alkalmazása a háztartásban sokkal több előnyt, mint gondot je’ent. Mint köztudott. Magyarországon is folytatnak videotex- kísérleteket. Ezek során kialakították a tv-képújság kísérletekhez szükséges, néhány oldal kapacitású jelforrást, valamint a vevőkészülékek kísérleti példányait. A Magyar Posta tervei szerint a képújság lakossági szolgáltatásként is meg fog jelenni; a kísérleti adásod már rendszeresek. A felhasználási lehetőségek szinte korlátlanok, és természetesen a kereskedelem számára is hasznosíthatók. Olyan technikai újdonságról'van tehát szó, amely azonnal’ elérhetőségével, gyorsaságával, széleskörűségével és korlátlan felvevő- és kiválasz tóképességével változást ígér a piaci kapcsolatokban. Az áruforgalom lebonyolításában költségmegtakarítást eredményezhet, ha az egyre dráguló energia, szállítás; készletezés, adminisztráció nagv részének a he’yére a mind olcsóbb elektronika lép. (s—) Peregnek az események, mind a nyolc bolt új „tulajdonosa” aláírta az előszerződést. Közülük hárommal telepszünk le. Aldorfai Árpádné és Bajnai Éva Lídia ama polgárjogi társaság két tagja, ame'yik a nógrádi presszót vették át. Éva Lídia kerek tizennyolc esztendős, Aldorful- né sem sokkal idősebb. — Mire számítanak? — Reméljük, nem fürdünk be — véli Aldorfainé. — Miért ketten? — így minden közös. az öröm és a bánat egyaránt — mosalyodik el Bájnál Éva, aki nemrég ment férjhez. Alaposan új lesz az élete ezután. — Vállaljuk a rizikót — fűzi tovább a gondolatot Aldorfainé. — Mindketten szakmabeliek vagyunk, nagyobb meglepetés nem lehet. Ha úgy látjuk, hogy nem megy, hát abbahagyjuk. Van tartalékpénzünk is, de erre nem gondolunk. — Mióta dolgoznak együtt? Egymásra néznek. — Még nem dolgoztunk együtt — felelik. Hamula János, aki a diós- jenői presszó gazdája lett, eddig hallgatott. — Sok mindenen kéne még javítani az üzletben és én addig a szerződést alá nem írom, amíg arra biztosítékot nem kapok, hogy nem az én zsebemre záratják be esetleg a boltot később — jelenti ki eltökélten. Ismervén az ÁFÉSZ meglehetősen elavult bolthálózatát, mások is ékként, vélekedhetnek — gondolom, de a polgárjogi társaság már egy emberként rá is bólint. — Itt a lista. — mutatja Aldorfainé. Hosszú... Íme néhány tétele: festés, "ízoblítéses vécé, (harms>dosztá'yú presszóról van s^ll süteményes pult, hűtőkam-a És ezek csak a fontosabbak. Hamula Jánosnál ugyanez a helyzet. — őszintén szólva tartunk tőle — hallottam a többi vállalkozótól is —, hogy beleugrunk a szerződésbe, aztán leshetjük, amíg az ígéretek valóra válnak. Ezzel az asztaltársaság is egyetért. — Amit fölvállalunk, azt természetesen el is végezzük — rímel Demus István elnök mondandója a kétségekre. — Osztályba sorolásuknak megfelelően tesszük rendbe azokat az üzleteket, ahol ez szükséges. Több helyütt már dolgozunk, sorrendben haladunk. — Mi ebből a szövetkezet haszna? — Majd elválik. Túl nagy haszonra nem számítunk, azt viszont reméljük, hogy a kisvállalkozók, a „maszekok” jobb ellátást biztosítanak majd, hiszen szabadabban mozoghatnak, mint mi és érdekeltségük sem elhanyagolható — summázza a szövetkezet elnöke. — Továbbra is a mi „gyerekeink”, hiszen saját dolgozóink vették át egy- től-egyig a nyolc üzletet. Mások idegenkedtek, nem mertek nekivágni. A hazai pálya előnye érvényesül. Ok tudják, mennyi pénz van a boltban. Kétségek, és remények a szerződők oldalán, némi haszon és bizakodás az ÁFÉSZ részéről. Most már lássuk a medvét! Kíváncsian várjuk mi, vendégek, hogy lesz-e változás, többet és jobbat kapunk-e a pénzünkért, mint eddig. Néhánv hónap múlva majd felkeressük ezeket a presszókat, vendéglőket és beszámolunk tapasztalatainkról. Megkérdezzük természetesen a kedves olvasót is, hiszen elsősorban önök minősítik a vendéglátás új formáját. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD - 1982. júliu 28., szerda
