Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
KibSviteff ülést tartott a megyei pártbizottság Megszüntetni az indokolatlan differenciálódást a megye mezőgazdaságában Sikereink kulcsa: a párt helyes agrárpolitikája Korábbi lapszámunkban Jeleztük, hogy a megyei pártbizottság kibővített ülésén elhangzott második napirendi -téma — Intézkedési terv a Politikai Bizottság 1981. szeptember 29.-1 — a mezőgazdaság fejlődésének differenciálódásáról szóló — határozatának vég- \ rehajtására, illetve a részletesebb ismertetésre később visszatérünk. Ennek teszünk most eleget az Írásbeli, és Ozsvárt Józsefnek, a megyei pártbizottság titkárának szóbeli előterjesztése és a vitában elhangzottak alapján. kerüllek az élre ' ’fi Politikai Bizottság a múlt év szeptember 29-i ülésén értékelte a mezőgazdaság fejlődésének differenciálódását és határozatot fogadott el ai alacsonyabb hatékonyságú mezőgazdasági üzemek fejlesztésére, további feladataira. Ezt megelőzően a Politikai Bizottság már 1974-ben vizsgálta a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetét. Az előbb említett határozatok végrehajtására készített megyei intézkedési tervet a megyei párt-végrehajtóbizottság is megtárgyalta. Hangsúlyozta, hogy a VI. ötéves gazdasági és társadalompolitikai célkitűzései megvalósításához az indokolatlan differenciálódás megszüntetése, a megye mezőgazdasági • adottságainak mind teljesebb körű kihasználása kiemelt feladat. Megállapította azt is, hogy az alacsony színvonalon gazdálkodó termelőszövetkezeteknél az okok összetettek: objekti- vek és szubjektivek. Ezek összefüggnek és időnként felerősödve hatnak. Az előbbi- ékből adódik, hogy ebbe a körbe tartozó üÄmek felzárkóztatásának biztosítása is összetett, célra orientált munkát igényel. A párt- és állami szervek által megteremtett kedvező politikai, társadalmi, gazdasági feltételek, a központi és megyei intézkedések, az állami támogatás formáinak bővítése hozzájárult, a kedvező eredmények eléréséhez. A mezőgazdasági üzemek néhány kivételtől eltekintve adottságaik és lehetőségeik jobb kihasználásával megfeleltek a magasabb követelményeknek. Olyannyira, hogy adottságaikat meghaladó eredményeket értek el. Az eredményesség javulásában a kedvezőtlen adottságú üzemek kerültek az élre. Sikerükben nagy része van a dinamikusan bővülő, kiegészítő tevékenységnek. Ez utóbbi aránya az árbevételen belül meghaladja az ötven százalékot, és döntően hozzájárni az üzemi nyereséghez. A nagyüzemek javuló munkája mellett emelkedett a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése, kialakultak a korszerű termelési módszerek, a fejlett technika alkalmazására és fogadására a megfelelő üzemi méretek. Az eredmények kulcsát döntően a párt helyes agrár- és szövetkezetpolitikai határozatainak következetes üzemi végrehajtásában látjuk. Ehhez a helyi párt-, állami, társadalmi és érdekképviseleti szervek is jelentősen hozzájárultak. A fejlődés ellenére egyes fterületeken .megmaradtak a feszültségek; az üzemi és irányító munka hiányosságai. A nemrég befejezett elemző vizsgálat során —, amely a száz forint költségre jutó eredményt vette alapul a végzett munka megítélésénél —\ a megye 37 termelőszövetkezetéből három csoportot alakítottak ki. A magas színvonalon gazdálkodók csoportjába azok kerülték, ahol száz forint ráfordítással tizenkét forint feletti eredményt értek el. Ide tartozik Drégelypalánk, Mát- ramindszent. 1981-ben 22,87 forint, illetve 21,72 forintot értek el. Az átlagos csoportban azok vannak, amelyek ugyan-' olyan ráfordítással 8—12 forint közötti eredményt mutatnak fel. Az alacsony hatékonyságú kategóriába azok tartoznak, amelyek az előbb említett költséggel 6 forint alatti eredményt produkáltak. Az elemzés alapján az ötödik ötéves tervben az üzemek 16 százaléka magas, 57 százaléka átlagos, 27 százaléka pedig alacsony színvonalon gazdálkodik. Az ezt követő intézkedések hatására változás következett be. 1981-ben az alacsony jövedelműek száma egyharmadával csökkent, a közepes színvonaion gazdálkodóké 40, a magas színvonalon gazdálkodóké pedig 22 százalékkal emelkedett, 1976- hoz viszonyítva. Ezek többsége kedvezőtlen adottságú. A jelenlegi differenciáltság sem örök érvényű, évente történnék nagyobb átrendeződésék. Például a szövetkezeteknek nem egészen a fele tartotta meg a bázisidőszak eredményeit. 1981-ben egyharmaduk alacsony, egynegyedük magasabb kategóriába került. Kik és miért tartoznak a magas színvonalú gazdálkodók soraiba ? Azok a gazdaságok, ahol megalapozott koncepció alapján folytatták a munkát, rugalmasan alkalmazkodtak a megváltozott külső körülményekhez, adottságaiknak és lehetőségeiknek megfelelően változtatták termelési szerkezetüket, az átlagosnál ■ dinamikusabban fejlesztették kiegészítő tevékenységüket. Ezekben a gazdaságokban egy hektárra jutó aranykorona a legalacsonyabb, a termelés alapvető feltételeiből nagyságrendjüknél valamivel kisebb mértékben részesednek, ugyanakkor az árbevétel 16 százalékát, a nyereségnek pedig az egyhármadát ők biztosítják, A legdinamikusabb fejlődés az ötödik ötéves tervben itt következett be: az árbevétel és a nyereség a megyei átlagot meghaladóan nőtt. Az előbbi döntően annak köszönhető, hogy a kedvezőtlen adottságú üzemek gazdasági színvonalában jelentős javulás következett be. Az előbbiek igazságát bizonyította felszólalásában Tamási János, a megyei pártbizottság tagja a berceli Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, amikor a kővetkezőket mondotta: — 1971. január 1-vel mégy kedvezőtlen adottságú szövetkezet egyesüléséből alakultunk meg. Akkor a s2áz forint költségre négy forint 63 fillér eredmény jutott. Az ötödik ötéves tervben viszont már elérte á 9 forint 25 fillért, 1980-ban 10 forint 35 fillért, 1981-ben pedig 16 forint 77 fillért. Ezzel az eredménynyel a megye 37 szövetkezete közül a hatodik helyen vagyunk. Ezt’ követően a sikert kiváltó okokat sorolta fel. Havas Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese tovább bővítve az előbbi gondolatot, ezeket mondotta: — 1980—81re, a kedvezőtlen adottságú üzemek országost meghaladó fejlődést értek el. Ezzel felzárkóztak. az országos eredményekhez, megyeileg pedig többségük az élre került. (Cserhátsurány, Kazár, Nagy- bánkány, Kisterenye, Nógrád- megyer, Litke, -Mátramind- szent). Tanulsága az elmúlt éveknek, hogy akiket jobban próbára tett az élet, azok jóikban megtanultak küzdeni a létért. A dolgozók munkájában, a vezetők stílusában tükröződik az új követelményekhez való igazodás felismerésének szükségessége, s az ennek megfelelő eredményt hozó tettek. Az előbbiek igazságát érzékeltette felszólalásában dr. Miklósi Zoltán, az Ipólyvölgye Termelőszövetkezet elnökhelyettese, amikor arról beszólt, hogy gyenge adottságaik ellenére eddig kétszer nyerték el a Kiváló szövetkezet címet. Vajon ml jellemzi az átlagos színvonalon gazdálkodó szövetkezeteket? 1 Ezeknél a termelés Szerkezetében az alaptevékenység a meghatározó, s különösen magas az állattenyésztés részaránya. A termelés alapvető feltételeiből megfelelően, a veszteségből pedig 22 százalékkal részesednek. Fejlődésük elmarad az adottságoktól, lassan változik termelési szerkezetük, a kiegészítő tevékenységben pedig a legszerényebben léptek élőre. Az alaptevékenységben a gazdálkodás színvonala nem kielégítő. A külső, kihívásra egy részük lassan reagál, ugyanakkor a szabályozók változásait is nehezen viselik eí. Megfelelő anyagi háttér nélkül ésszerű kockázatvállalásra sem képesek. Jellemző, hogy ebből a csoportból 1981-ben tíz alacsonyabb . kategóriába, döntően a nem támogatott üzemék — Szurdokpüspöki, Ecseg, Érsekvadkert — kerültek. Az előző esztendőben néhány üzemnél már kedvező kimozdulás is , tapasztalható, (Tolmács, l/iósjenő, Kálló, Nőtincs, Karancslapujtő). A vállalkozói készség jelentős javulására van szükség End- refalván, Kishzrtyánban és Ludányhalásziban. — Gazdaságunk is az átlagos színvonalon gazdálkodók csoportjába tartozik — kezdte felszólalásában dr. Bencze Barna, a TESZÖV és a, pásztói Béke Tsz elnöke: — Üzemünk párt- és gazdaságvezetése sokoldalú elképzelést dolgozott ki a tartós javulásra, mind az alap-, mind a kiegészítő tevékenységben* valamint a magasabb jövedel- lemszint elérésében. Miniszterünk levelére válaszolva közöljük, hogy húsz százalékkal növeljük az árualapot. önként adódik az újabb kérdés: kik és miért kerültek az alacsony színvonalú gazdálkodók kategóriájába? Az ötödik ötéves terv átlagai alapján tíz mezőgazdasági üzem sorolható ide. Ezek 80 százaléka kedvezőtlen adottságú, ami az országos arányt kismértékben meghaladja. Az átlagosnál gyengébb földterületén gazdálkodnak. Termelési .szerkezetükben az alacsony nyereségtartalmú állattenyésztés dominál, ugyanakkor nem kielégítő a kiegészítő tevékenység részaránya. A hozamok általában 15—20 százalékkal elmaradnak a magas színvonalon gazdálkodókétól. A termelési feltételek alapvetően nem rosz- szabbak* a többi csoporténál. Ennek ellenére a nyereségnek csak 12,6 százalékát biztosították, s ők adják a veszteség 78 százalékát. Fejlesztési alapjuk egy hektár területre vetítve egyhatoda az átlagnak. A kedvezőtlen adottságok ellenére már a kibontakozás jeleivel is találkozhatunk. Számuk 1976-hoz viszonyítva 1981-re 18-ról 12-re csökkent. Kedvezőtlen viszont, hogy a legjobb adottságú szövetkezetek egy része — Palotás, Szurdokpüspöki, Ramhány, Érsekvadkert, Ecseg — került ebbe a körbe. Ráadásul többségüknél tartós gazdálkodási problémák is vannak. Különös gondot jelent ez a legjobb adottságú ^pásztói járásban, ahol hét szövetkezetből három sorolható ide. ftseore sara, továbbfejlesztésére, valamint a vezetési színvonal emelésére. , Részletes intézkedési lend kész! — A jobb adottságú üzemek gazdálkodásának visszaesésében jelentős a szubjektív tényezők szerepe is — hangsúlyozta felszólalásában a többi között Havas Ferenc. Sajgó Ferenc, az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet párttitkára pedig így fogalmazott r — Javaslataink azonban nem minden esetben realizálódtak. A vezetői munkában szűk körben érvényesül a közgazdasági módszerekkel történő irányítás. Nem sikerült kellően növelni a terv- szerűséget, szervezettséget, a beruházásnál a kereskedelmi tevékenységnél, a háztáji gazdálkodásban. De az ipari' tevékenység egy részénél nem léptünk előre. A gyengén gazdálkodó szövetkezeteknek nincs kiforrott elképzelésük. Az alaptevékenység színvonala elmaradt az adottságoktól. Nem Ismerték fel időben a kiegészítő tevékenység szerepét, hiányzott a vállalkozói készség. Az üzem- és munkaszervezés színvonala, a munkafegyelem nem kielégítő, helyenként a szövetkezeti demokrácia lebecsülése is megfigyelhető. A megye mezőgazdasági üzemeinek eddig végzett munkáját figyelembe véve megállapíthatjuk. hogy a kedvezőtlen földrajzi adottságunk, az országostól elmaradó eszköz- ellátottságunk miatt javuló, eredménj'eket csak jelentős többletmunkával és -erőfeszítéssel tudjuk elérni. Az előbbiek differenciáló tényezők, mert a gyengébb minőségű földek műveléséből származó többletköltségek csak részben térülnek meg. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a gazdálkodásban meglevő hatékonysági különbségek az üzemek egy részénél nemcsak a föld minőségéből, nem is a munkaerő és az eszközellátottság különbségéből erednek, hanem a termelési szerkezettel, a termelés belső arányaival és döntően ezek alakításához szükséges vezetői, szervezői munka színvonalával vannak összefüggésben. Továbbra is szükség van a megkülönböztetett célirányos termelést fejlesztő, szakembert támogató központi segítségre. A jelen és a jövő tenniva- ' lóit két fő területre: az alaptevékenység rendbetételére, hatékonyságának, _ eredményességének növelésére, a kiegészítő tevékenység stabilitásának és eredményességének fenntartására kell koncentrálni. Ugyanakkor szükség van az együttműködésben reifő lehetőségek kihasználáA megye mezőgazdasága további fejlődésének irányát az érvényben lévő párthatározatok — kedvezőtlen adottságú- akrá, és a nem támogatott üzemekre' vonatkoznak — helyesen határozzák meg. Ezek ma is időtállóak. Ennek megfelelően a jó színvonalon gazdálkodó üzemekben legfontosabb tennivaló a magas színvonalú gazdálkodás tartóssá tétele. Az átlagos színvonalú gazdálkodóknál a gyorsabb előrelépésre megvan a lehetőség. Az alacsony színvonalon gazdálkodóknál pedig a feltételeket kell megteremteni az eredményesebb, hatékonyabb gazdálkodáshoz. • Az utóbbi kategóriába tartozó 12 üzemnek a hatodik ötéves terv kiegészítéseként, a tagság széles körű bevonásával részletes intézkedési tervet kell készíteniük, figyelembe véve az adottságokat, a külső feltételekhez való rugalmasabb igazodást, a belső szerkezeti arányok kialakítását, a kiegészítő tevékenység dinamikus bővítését, — ami nélkülözhetetlen feltétele az előrelépésnek. A fejlesztéseknél a hosszú távra szóló megalapozott elképzelések helyes sorrendjének kialakítására kell a hangsúlyt helyezni, — a gyorsan megtérülő műszaki beruházások elsődlegessége mellett. A tennivalók megfontolt kialakításához adott megszívlelendő gondolatokat felszólalásában Zsuffa Ervin, a Központi Bizottság osztályvezetőhelyettese. — Nem elegendő csak az elmaradókkal foglalkozni, hanem a tennivalókat együttesen kell felfogni — mondotta, majd így folytatta: — Az országnak feltétlenül szüksége van az alacsony hatékonyságú üzemek termelésére, ezért továbbra is megkülönböztetett bánásmódban, támogatásban részesülnek. Felhívtá a figyelmet az adottságoknak megfelelő szerkezet kialakítására, ami nem azonos a konjunkturális megoldásokkal. A piacképesség növelése érdekében az állat- tenyésztésben a költségek csökkentését szorgalmazta. Utalt arra, hogy ebben az ágazatban is a jelenleginél nagyobb rugalmasságra van szükség. Rátérve a kiegészítő tevékenységre, hangsúlyozta, hogy azok megalapozott bővítésére van szükség. Erőteljesen felhívta a figyelmet* az együttműködésben rejlő Igen nagy lehetőségek okos ' fel- használására. Befejezésül megemlítette, hogy a közgazdasági szabályozók további szigorodását is számba kell venni, erre fel kell készülni. — Üj utakat is kell keresni, új eszközökkel és módszerekkel is próbálkozni kell. Ilyenek az új vállalkozási formák elterjesztése, a bérbeadás, stb. Vállalni kell itt is a jelen- és a jövőt formáló intézkedések megértetéséből adódó vitákat, — folytatta 'az előbbi gondolatot Havas Ferenc. Az intézkedési tervek elkészítésében és végrehajtásában segít majd a megyei tanács és a TESZÖV. A megyei pártbizottság meghatározta saját, a járási, városi és községi pártbizottságok, illetve pártvezetőségek, mezőgazdasági üzemek pártalap szervezeteinek tennivalóit is. Az intézkedési tervben megfogalmazott magasabb követelmények megvalósítása színvonalasabb politikai tevékenységet kíván az alacsony hatékonyságú üzemekben műkő-, dő pártalapszervezeteklöl. Gazdaságpolitikai ellenőrző munkájukban fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a magasabb követelmények meg’ érintésére, elfogadtatására, segítsenek a feszültségek forrásainak feltárásában, kezdeményezzék a belső tartalékok feltárását, a jövedelmezővé nem tehető tevékenységek megszüntetését. Politikai eszközökkel járuljanak hozzá a végrehajtás megszervezéséhez, biztosítsák a végrehajtás politikai feltételeit.*1 Támasszanak nagyobb követelményeket az űzetni vezetőkkel szemben, működjenek közre a kezdeményezőbb, hatékonyabb munkát végző dolgozók anyagi, erkölcsi elismerésének növelésében, fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a .fiatal, jót főiké-1 szült szakemberek párttaggá nevelésére, az alapszervezetek mozgósítására. A propaganda- és agitációs munkában pedig kiemelt szerepe legyen a gazdaságpolitikai szemlélet fejlesztésének, a hatékonysági követelmények tudatosításának, megértetésének, a teljesítésre való mozgósításnak. Az elmondottakat erősítette meg Sajgó Ferenc, az alábbi gondolataival: — Jelenlegi helyzetben ügy. ítélhetjük meg, hogy a pá'rt- munkának is javulnia keli; az előrelépés érdekében! Szükségszerűnek tartjuk munkamódszerünkben az operativitás erősítését. Következetek sebben kell számon kérni a határozatok és pártmegbiza- tások végrehajtását. Szem előtt kell tartanunk, hogy a megvalósítás leghatékonyabb módja az emberek megnyerése, mozgósítása, a termelési feladatokra. Munkánk során ügyelnünk kell arra, hogy a tsz alapvető ügyeiben a tagság dönt, ezért arra kell törekednünk, hogy növeljük befolyásunkat körükben. Tudjuk, hogy a kibontakozás folyamatos politikai tevékenységet igényel. Ehhez viszont türelem,- következetesség,, és a feladatok^ sorrendjének jó megválasztása szükséges. El kell fogadtatnunk, hogy termelőszövetkezetünk fejlődésének egyetlen mozgatórugója, erőforrásaink gazdaságos felhasználása, az öntevékeny, kezdeményező emberi munka. Politikai munkánkban erősíteni kél! azt aszem- léletet, hogy á meglévő nehézségeinken nekünk, magunknak kell úrrá lenni. Az előterjesztések, a vitában elhangzottak alapján — amelyre Ozsvárt József válaszolt — megállapíthatjuk, hogy megyénk mezőgazdaságának jelenlegi színvonala, anyagi, műszaki ellátottsága és a felhalmazott szakmai ismeretek lehetővé teszik, hogy a megnövekedett feladatokat az egész népgazdaság szempontjából sikeresen oldjuk meg. Oly módon, hogy az alacsony hatékonysággal dolgozó üzemek is adottságaik jobb kihasználásával előbbre lépjenek. Venesz Károly NÓGRÁD — 1982. július 3., szombat