Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-21 / 169. szám
Barátaink életéből Képzettek-e ügyeink intézői? Áz új pozsonyi kikötő A szakértők azt állítják — • a gyakorlat is bizonyítja —, hogy a vízi szállítás a legolcsóbb, gyakran a legelőnyösebb. s néhány esetben — rendkívül nagyméretű gyártmányok szállításánál — pótolhatatlan. Ez is magyarázza, hogy a Duna, mely Európa második leghosszabb folyója, egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül. A vízi út jelentősége különösen megnő majd a Raina— Majna—Duna csatornahálózattal történő összekapcsolásával, ami lehetővé teszi a közvetlen összeköttetést az Északi- és a Fekete-tenger között. A tervek, változások Pozsony szerepét is fokozzák. A nagy tengeri hajókat, s A kikötő szíve — a medence. Déli oldalán láthatjuk a rak- vontató uszályokat itt kiseb- tárakat és az árumozgatási terület egy részét. bekre lehet cserélni, a pozsonyi kikötő tehát amolyan „rendező pályaudvar”-féle lesz. A régi kikötő kibővítése szóba se jöhetett — hiszen már amúgy is gátolta a város fejlesztését. Az új kikötő helyéül a Pozsony peremövezetében levő Pálenisko városrészt választották. A nemré-1 giben még csendes, kertes környék a felismerhetetlenségig megváltbzott, ma már inkább hatalmas hangyabolyra emlékeztet. Az ú> kikötő hatvanhektárnyi területen épül, szíve — egy hatalmas medence — 700 méter hosszú és 180 méter széles. A tervek szerint két 300 tonnás darut is fel- A kikötőn, átívelő autópálya-vasúti híd. állítanak. Ezzel rakják majd fel a Plzenben és Ostravában gyártott atomerőmű-berendezések nehéz alkatrészeit. Külön szint szolgál majd a konténerrakodásra. Nyitott raktárterületnek 39 ezer négyzetméternyi helyet szánnak, s 35 kilométer hosszú vasúti vágány hálózza be a területet. Mines messze Kanizsa... Habszivacs Kis ország vagyunk, nincsenek távolságok. Körbefutni autóval, az országot, az sem igazán nagy feladat. Kovács Lászlóéit Nagykanizsáról ek- k Int vélekednek, mert úgy döntöttek, hogy a kis égszínkék Trabanttal szemlét tarta- n ik a még nem látott vidékeken. Diósjenön, a kempingben találkoztunk, épp csak fölütötték a sátrat. A turistagázon már elkészült a lecsó, az ötesztendős Balázs pillanatok alatt végzett az evéssel. Hogyne végzett volna, amikor a kemping végében úttörők a tábortűzhez készülődnek, amott meg szalonnát süt néhány férfi. Megannyi izgalmas dolog egy kisfiú számára. Becsalogatni sem lehet a sátorba, serényen hordja a tűzrevalót, miközben ismerkedik és mesél Nagykanizsáról, az autóútról. Aztán, ha nincs a közelben senki, maga is megpiszkálja a tüzet, hadd hánvja a szikrát... — Most indultunk az első nagy utunkra — mutat helyet a. fiatalasszony. — Ez lesz a második éjszakám sátorban. Bevallom,' sokkal félelmetesebbnek képzeltem. Bár még most sem tudom elképzelni, hogy milyen lesz egy kiadós viharban, amikor dörög, vil- lámlik. Remelem megússzuk. — Nem lesz semmi baj, a sátor kitűnő — nyugtatgatja a jókötésű férfi, aki sokat forgolódik a sátrak, világában, hiszen katonatiszti hivatást választott magának. — Miért épp Diósjenő? — Hallottunk róla, egy barátunk említette a kempinget, a vidéket. — Érdemes volt ilyen sokat autózni? — Gyönyörű itt minden! Ma pihenünk, azután holnap nekiindulunk a hegyeknek, csodóKórházi A salgótarjáni Madzsar József Kórház I. számú Vörös- kereszt-alapszervezete immár negyedik éve segíti a Somoskőújfalui öregek napközi otthonát, de különösen az utóbbi hónapokban vált rendszeressé ez a kapcsolat. A patroné lók elsősorban a prolatos kis falu ez — mutat körbe a férfi. — Együtt a viz, a hegy, az erdő. A levegő tükörtiszta, az idő jó, mit kívánhatunk még? Persze egy-két nap múlva mór többet mondhatnánk, hiszen akkor már lesz a lábunkban is néhány kilométer — neveti el magát. „Odabent" megvetve az ágy: gumimatracon hálózsákok. — Már jól vizsgáztunk csomagolásból — pillant férjére az asszony. — Semmit nem hagytunk otthon, amire szükségünk lehet az elkövetkezendő napokban, de fölöslegesen sem hoztunk magunkkal semmit. — Nem ismerjük ugyan az országban levő kempingeket — veszi át a szót a férj —, de ez a diósjenői igazán nagyszerű. Nem csupán szemre szép, de kényelmes, megvan benne minden, amire a magunkfajta utazóknak szüksége lehet. És meglepően olcsó! — Merre tovább? — Két-három napot szándékozunk itt tölteni, azután kelet felé vesszük az Irányt. Nyíregyháza, Debrecen — kíváncsiak vagyunk a városokra. Onnan le délre: Szeged majd Pécs és végül hazaindulunk. csak az idő engedje. Reméljük sütni fog a nap, mert esőben megöl bennünket az unalom. — Visszajönnek még Nőg- rádba? — Eddig ugyan keveset láttunk, de a vidék olyan szép, hogy máskor is eljövünk. Miként az velünk történt, mi is nyugodt szívvel ajánljuk barátainknak az errefelé való kirándulást. Csalódást senkinek nem okoz! Hiszik, nem hiszik Kovácsék szavait, jó volt hallani. H. Z. segítők filukból adódó egészségügyi biztonságot szeretnék megteremteni a napközi otthonban. A látogatások alkalmával rendszeresen mérik a vérnyomást, orvosi szaktanácsokat adnak, s egészségügyi felvilágosító, ismeretterjesztő füzeteket, brosúrákat visznek magukkal. a vízvezetékben A vízvezeték-hálózatban ]c- rakódott laza — főleg szerves eredetű — szennyeződések eltávolítására alkalmazzál: Angliában a habszivacsból készült kaparókat. Hatékony, egyszerű' és olcsó módszer keresése1 vezetett a habszivacs bevezetéséhez. A henger alakú habszivacs dugó a vízzel tei^ csővezetékben halad előre a víz nyomásától hajtva és maga előtt tolja a lekapart szennyező anyagokat, melyeket egyes pontokon eltávolítanak. . Az útjába kerülő akadályokat, amelyek sok esetben előre ismeretlenek, a habszivacs 50 százalékos tömörödési képessége folytán, minimális sebességgel kikerüli. Az előző századokban nem volt könnyű dolog egy-egy szakma mesterének lenni. Sok szegénylegény indult útnak, imasfcodott, mesterek mellett dolgozott, s csak hosszú vándorlás és még hosszabb tanulás után tudta elérni a mesteri címet. Mesterek most is vannak. Például Godó Ferencné, aki a Karancs Szálló cukrászrészlegén dolgozik több mint tíz éve. Tőle érdeklődtem, hogyan ’ zajlik a mestervizsga, mi: kell tudni ahhoz, hogy valakiből cükrászmester legyen. Kedves, mosolygós arcú, barna hajú fiatalasszony. Szívesen mesélt a vizsgáról, az izgalmakról, - a felkészülésről. Munka közben beszélgettünk, körülöttünk sok-sok finomság, linzerek, aprósütemények, csokikrémek várták, hogy megegyék őket. — A mestervizsga Budapesten, a KlOSZ-központban vol . Hathetes előkészítő tanfolyam előzte meg. Én sajnos későn tudtam meg, hogy ez a foglalkozás elkezdődött, ezért egyedül készültem — kezdte Godó Ferencné. — A vizsga három résziből állt. A szóbelin, amire a Magyar Közlöny ből tanultam, alapfogalmak szerepeltek a cukrásztechno- lógiából. Az egészségügyi követelményekkel is tisztában Nem elég vonzó az államigazgatási munka Az országgyűlés egyik bizottságának legutóbbi ülésén heves vitát kavart a tanácsi ügyintézők szakképzettségének kérdése. A téma — amit napirenden kívül hozott szóba valamelyik képviselő — valahogy úgy merült fel: tévedés azt hinni, hogy pusztán a hatáskörök decentralizálásával, a helyi tanácsok önállóságának, intézkedési ■ jogkörének bővítésével egycsa- pásra egyszerűbb, gyorsabb, színvonalasabb lehet az ügyintézés. Ehhez az is kell, hogy a községi tanácsok előadói, ügyintézői valóban felkészültek, jól képzettek legyenek. Az úgynevezett képesítési előírások szerint minél magasabb Szintű tanácsnál dolgozik valaki, annál többet kell tudnia, csakhogy ez óhatatlanul is azt a szemléletet sugallja: az első fok, a község döntését nem kell mindig komolyan venni, azt felsőbb szinten az „okosok” úgyis felülbírálják. * MINDENKI MINDENHEZ ÉRTSEN? Az egyik képviselő úgy fogalmazott: szerinte igenis a helyi, a községi, a városi tanácsoknál van szükség a legképzettebb szakemberekre, akik legalábbis az esetek túlnyomó többségében rögtön helyesen, törvényesen, méltányosan, mindenki megelégedésére intézik az ügyeket. Ezt kívánja az állampolgárok érdeke. Nem véletlen, hogy a tanácsi dolgozók képzettsége eny- nyire a közérdeklődés homlokterében áll. Nem néhány ezer tisztviselő belső ügyéről van szó, hiszen a tanácsiak nap mint nap közvetlen kapcsolatban állnak az állampolgárokkal. Egyes felmérések szerint a különféle szakigazgatási szervek a hatósági bizonyítványok kiadásától az építési engedélyeken át az adózásig évente több mint 20 millió (!) ügvet intéznek, ami azt jelenti, hogy sok ügyfélnek évente többször is akad dolga a hivatallal. Egyáltalán nem lehet tehát közömbös: mennyire felkészültek az előadók, milyen benyomásokkal távozik az állampolgár a ta- nácsházáról. Nem túlzás azt állítani: effajta személyes tapasztalataink politikai közérzetünket is befolyásolják. Sokunknak vannak Nógrád- ban is személyes „élményeink” arról, hogy milyen bosszantó az, amikor az ügyintéző pontatlan, téves felvilágosítást ad, amikor az akta éppen a hozzáértés hiánya miatt nem zárulhat le első fokon, újabb meg újabb fórumokon kell foglalkozni az üggyel. Természetesen maximaliz- mus lenne azt követelni, hogy a legkisebb tanácsnál is mindenki mindenhez értsen: az univerzális ügyintézők korszaka régen lejárt. Számos területen olyan bonyolulttá, összetetté váltak életviszonyaink, olyan sokrétű a jogi szabályozós, hogy lehetetlen megkívánni néhány embertől valamennyi előírás ismeretét. Elkerülhetetlen a szakosodás, a specializáció, ami jelen esetben azt jelenti, hogy bizonyos ügyfajtákkal csak a városnál, a járásnál, esetleg a megyénél foglalkoznak. De az mindenképpen jogos követelmény, hogy az emberek az alapvető eligazítást a hozzájuk legközelebb eső helyi tanácsnál megkaphassák, s ügyeik többségét lehetőleg itt is intézzék el. NAGY A FLUKTUÁCIÓ A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemrégiben felmérést készített a tanácsapparátus képzettségéről, iskolai végzettségéről. Megállapították, hogy sokéves fejlődés eredményeként ma már az ügyintézők csaknem kilencven százaléka rendelkezik a munkakörére előírt, többnyire magas szintű képesítéssel. Igaz viszont, hogy ezen belül a jogi diplomához kötött munkakörökben alacsonyabb, csak mintegy 87 százalékos a képesítettség. Jelenleg összesen 270 jogász hiányzik a tanácsoknál, s ebből 200 ilyen státus a járási hivataloknál és a városi tanácsoknál van. Vagyis még mindig nem elég vonzó a jogászok — főleg a fiatalok, a frissen végzettek — számára az államigazgatási munka, s ez főleg az alsóbb szintű, tehát a helyi tanácsokat érinti érzékenyen, ahol pedig 锫en a legnagyobb szükség lenne jól képzett szakemberekre. Elgondolkoztató az is, hogy az egyetemet, főiskolát végzett tanácsi alkalmazottak körében igen magas a fluktuáció. A felmérések szerint évente csaknem minden tizedik jogi diplomával rendelkező tanácsi vezető, ügyintéző pályát változtat, más — tegyük hozzá; jobban fizető — munka- területekre igyekszik. Jelentősen enyhített a tanácsi szakember-utánpótlás gondjain az államigazgatási főiskola létrehozása, amely első végzett nappali évfolyamát tavaly bocsátotta ki. Négy évvel ezelőtt megkezdődött a korábban tanácsakadémiát végzettek kiegészítő képzése is, amelynek keretében csaknem ötszázan szereztek már államigazgatási főiskolai oklevelet. v EMBER AZ AKTÁK MÖGÖTT önmagában persze az a tény, hogy az ügyintéző, a tanácsi előadó zsebében főiskolai oklevél van, még nem feltétlenül jelent gyorsabb, szakszerűbb felvilágosítást, intézkedést. Ahhoz, hogy valóban szocialista közhivatalno- kok üljenek az íróasztal másik oldalán, bizony még jócskán szükség van. nevelésre, szemléletformálásra is. Hiáoa tudja ugyanis az előadó kiválóan a gyámügyre, vagy a szabálysértések intézésére vonatkozó előírásokat, ha nem érzi, hogy ő egyszersmind politikai munkát is végez. Hivatása, hogy az állampolgárok szolgálatában tevékenykedjen, az akták mögött lássa meg az embereket is. Hiszen hivatali nautikáját a vá'ysztónolgárpk megbízásából létrejött tanács nevében végzi. S ezt a bizalmat eljátszani sokkal köny- nyebb, mint megtartani, elmélyíteni. d. a. Üdítőital-csúcs Ezekben a napokban magasra szökött a hőmérő higanyszála. Csak Salgótarjánban az elmúlt három napon 40 ezer 2 decUiteres, 4 ezer ttvea: literes Üdítő ital fogyott. Ezenkívül megittunk majd 3 ezer liter ásványvizet. Ez a fogyasztás több mint az átlagos, de a boltok már most jelzik, kifogytak a készletek, s két-három ncp múlva azt Is megtudjuk csú- cso; döntöttünk-e üdítőital-fogyasztásból Salgótarjánban. A méhkirálynő A méhkirdiynő váladéka sterilizálja a dolgozó méheket — állapította meg egy angol tudós. A méhanya váladékánál: szagával ellenállhatatlan vonzó hatást gyakorol a fiatal dolgozókra, oly annyira, hogy testét, szőrzetét nyalogatják. Ennek azonban az a következménye, hogy petefészkük nem fejlődik ki. A „gáiló anyaga" méhk irálynő által termelt „gátló anyagot” sikerült alkohollal és acelonnal kivonni. H" a dolgozók nem fogyasztanak elegendő mennyiséget a váladékból, akkor elhanyagolják a méhanya körüli teendőket. A dolgozók ezt a váladékot egymásnak át is adják, mégpedig két egyed között szájon keresztül történő élelemcsere útján. ízek mestere Nem a papír a fontos... kellett lennünk. Kisipari árak, adóköteles jövedelem, az egészségügyi könyv ismerete, fagylaltkészítés, -tárolás, kisipari árrésformák szerepeltek a tételek között. Az írásbelin egy sütemény árát kellett kikalkulálni. A gyakorlatin kétféle süteményt és egy tortát készítettünk, marcipán-, vagy karamelldíszítés- sel.' A díszítés kiválasztása egyéni volt. Nem könnyű dolog úgy süteményt készíteni, hogy hét kutató szempár figyeli, mit hogyan csinálok. Este hat órára fejeződött be a „küzdelem”. A mestervizsgára az ország minden részéből érkeztek vállalkozó szellemű cukrászok. Salgótarjániból még Bocsa Jenő volt ott a tízes mezőnyben, á,m egyedül Godó Ferencné képviselte a gyengébb nemet. — Hét órakor volt az eredményhirdetés. Gondolom nem csak én o|oüam így, de rettentően izguttarp. Mindannyian jól vettük áz akadályokat, megkaptuk a mesterlevelet. Sokak véleménye, a papír nem ér semmit, ha nincs mögötte tudás. Vájom Godó Ferencné erről hogyan vélekedik? — Ügy érzem az emberek jobban elfogadják ötleteimet, javas la taimiat. Munkatársaim , is tudják, hogy ez a papír sok felkészülést, tanulást, tudást takar. A mesterlevelet nem osztogatják ingyen. Kis sétára indultunk. Szűk helyiségek, zsúfolásig pakolva nyersanyagokkal, félkész, vagy már elkészült termékekkel. A hűtőbe is bekukkantottunk. Tortasereg várja gazdáját, szerezve örömet gyerekeknek, családoknak. A készítmények alig fértek egymástól. Hogy lehet ilyen szűk helyen dolgozni? Godó Ferencné mintha csak gondolataimat olvasná, elmondta: — Jelenlegi körülményeink szegényesek. Ilyen helyzetben nehéz jó munkát végezni de nagyon örülök annak, hogy általában elégedettek a munkáinkkal. Süteményeinket, tortáinkat ízlésesnek, finomnak tartják. Szerencsére idén átalakítják, bőszerelik fel, ami a termékek további javulását segítheti. Az ízekre eddig sem volt panasz. A jobb körülmények, a korszerűbb gyártás remél» hetőleg előnyösen befolyásol» ja a minőséget. Na és m᧠valami. Most már mestercuk- rász édesíti a Karancs vendégeinek mindennapjait... viták az üzemet, új gépekkel V. A. NÓGRAD - 1982. július 21., szerda
