Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-20 / 168. szám

Égtájak között — a Sarkcsillag alatt I* Kék fény — a legvalóbb krimi Tizennyolc esztendős a te­levízió egyik legrégibb, s az első sugárzás óta lankadatlan érdeklődéssel várt, hatásában pedig talán legmérhetőbb legkézzelfoghatóbb műsora, a Kék fény. Hasznossága vitat­hatatlan; az eltelt csaknem két évtizedben szerves részévé vált a bűnüldöző munkának, társadalommozgósító hatása adásról adásra követhető, ál­tala gyakran szinte órák, na­pok alatt veszedelmes törvény- sértők kerülnek igazságszol­gáltatásunk kezére. A műsorvállalkozás meg­születése és eddigi léte két­ségkívül Szabó László nevé­hez fűződik, s az eltelt idő­ben a Kék fény komoly appa­rátussá nőtt a televízió ke­retében. A riporterek csapa­ta a bűnüldözés szakemberei­vel és szakértőivel: nyomo­zókkal, pszichológusokkal, jo­gászokkal, a kriminológia kü­lönféle ágaiban működőkkel egészült ki, így a sorozat ha­tóképessége megsokszorozó­dott. Megsokszorozódott tár­sadalmunk segítőszándékában is, amit napjainkra maga mel­lett tud. Egyre gazdagodott, vált tu- datossabbá a sorozat temati­kája is. A műsorokban mind kevesebb a szerepe az eset­legességnek, s mind határo­zottabban érzékelhető az a törekvés, hogy a Kék fény mindig a leghangsúlyosabban jelentkező bűnügyi területek­re irányítsa a közfigyelmet. Ilyen célműsorok egyike az a nyaranta már megszokot­tan várt balatoni őrjárat, melynek az elmúlt szerdán le­hettünk részesei. Sajnálatos eredménye volt az ellenőrzé­seknek, hogy — bár a koráb­biakhoz mérten kisebb szám­ban —, még mindig igen sok a fürdőhelyek körül pénz és felügyelet nélkül csellengő fiatal, s ez szinte természet­szerűen kisebb-nagyobb bűn- elkövetésekbe torkollik. Eb­ben nemegyszer jelentősen közrejátszik a szülői felelőt­lenség, a zilált családi hát­tér. A Kék fény az ifjúság- és gyermekvédelem olyan jel­legzetes eseteire irányította figyelmünket, melyek megol­dásában csak társadalmi ösz- szefogással érhetünk el meg­nyugtató eredményt. Az ese­tek csökkenő száma azt jel­zi, hogy a műsorkészítők fá­radozása a bűnüldözők olda­lán nem egészen hiiábavaló. Igen népszerű, nézett prog­ramja a tévének Bán János szerkesztésében-vezetésében a Hatvanhat is. A szavazógépes sorozat életünk legkülönfélébb területeinek problémáit elem­zi, vitatja meg időről időre a téma egy-egy szakemberével és hatvanhat meghívott ven­dégével. Ezúttal, a múlt pén­teken dr. Balogh György al­ezredes, a vám- és pénzügy- őrség országos parancsnok- helyettese volt a szakember, a téma pedig a nemzetközi tu­risztikával és idegenforga­lommal sajnálatosan együtt képződő vámszabálysértés, csempészés, valutaüzérkedés. Tekintve, hogy átlagosan minden második hazánkfia évente legalább egyszer oda- vissza átlépi az országhatárt és találkozik a vámosokkal, nem árt tisztában lennünk az előírásokkal, melyek betartá­sa sok kellemetlenségtől, sza­bályszegéstől, súlyosabb eset­ben bűncselekménytől megóv­hat bennünket. A fontos tud­nivalókban segített eligazod­ni a Hatvanhat mostani je­lentkezése. Kitűnő jellemrajzokban bő­velkedő tévéjátékot élvezhet­tünk szerdán este, megismer­kedve az abház eredetű szov­jet-orosz költő, Bulat Okud- zsova, Szegény Avroszima című regényének feldolgozá­sával. Az 1820-as évek cári Oroszországában, a dekabris­ta felkelést követően játszó­dó történet Spiró György és Gát György adaptációjában került képernyőre. A meggyő­ző hitelességgel ható politikai korképben Andorrai Péter, Kun Vilmos, Andai Györgyi, Gáti Oszkár, Koltai Róbert, Pogány Judit, Szirtes Adám és Cserhalmi György markáns egyénitésű jellemeket keltett életre, Külön érdekességgel szolgált az író Hernádi Gyu­la színészi közreműködése — s nem is rosszul — az egyik szerepben. És, ha már Hernádiról szól­tam, hadd említsem meg a műsorhét egy másik „pikanté­riáját”, illetve fura képződ­ményét, mikor is a kitűnő közgazdász, Gubcsi Lajos egy­azon időben (kedd, 21.50) meg­duplázódott a képernyőn. Egy­idejűleg volt szerkesztő-mű­sorvezetője az 1. műsoron a Kockázot című világgazdasá­gi magazinnak, míg a 2. mű­soron a Bűvös babák című dokumentumfilmnek. Ez az­tán a tökéletes pendli! De hát a „technika” nem ismer le­hetetlent! (b. t.) Három évtized óvodások között „Sok pályatévesztett óvónő­vel találkozott eleiében?” — a kérdésnek látszólag vajmi kevés köze van a lényeghez, Czudar Sándorné Nógrád me­gyei pedagógiai díjas óvónő portrévázlatához. Vagy mégis? ... A válasz az utóbbit igazol­ja. — Harminc éve vagyok Ba­lassagyarmaton. Azóta egyet­len kolléganőt sem ismertem, aki azért ment volna el a pá­lyáról, mert rosszul válasz­tott foglalkozást Volt csalá­di ok, volt, aki közben taní­tóképzőt vagy tanárképzőt végzett és iskolába került. Azt tapasztalom, a Szántó Kovács János Szakközépisko­la óvónői tagozatán is, ahol szakmai gyakorlatot vezetek, hogy még aki csak „divat­ból”, a fehér köpeny varázsa miatt választotta ezt, azt is megfogják a gyerekek, kiala­kul az óvodai gyakorlat alatt a hivatásszeretet. Elcsépelt dolog, de ha újra kezdeném az életemet, akkor is óvodába pályáznék. — Pedig nem is olyan köny- nyü ez a hivatás, mint ahogy kívülről látják... — Talán furcsán hangzik, de a kolléganőim biztosan megértik: nekem az okozott legnagyobb nehézséget, hogy elszakadtam kissé a gyakorla­ti munkától, a gyerekközös­ségtől. Mint vezető óvónő és szakfelügyelő, zömmel inkább felnőttekkel foglalkoztam az utóbbi években. Velük a ne­hezebb... — a gyerekek job­ban meghálálják a törődést, sok kedvességet tudnak adni. Ha már a zsúfoltság, a gon­dok miatt megfárad az em­ber, köztük megújul, átme- iegszik. Persze, sok örömet hozott számomra a felügye­lői munka és a tanítás is. — Ügy tudom, ön ennek a régi óvodának alapítója is volt. — Igen, 1952-ben megbíz­tak a szervezéssel. Nem túl sok dolog változott azóta az épületben — de a felszerelt­ség, a berendezés gazdago­dott. Ma már azok hozzák a gyereküket, akik valamikor ide jártak — sokan ragasz­kodnak az intézményhez, még ha ez távolabb is van a la­kásuktól. Nem panaszkodha­tok, elismerték a munkámat, — amikor 25 éves volt az óvodánk, Balassagyarmatért emlékplakettet kaptam, 1971- ben Kiváló óvónő kitünte­tést vehettem át, hét évvel később Kiváló munkáért ok­levelet — de a volt neveltje­ink személyes 'kötődése a leg­nagyobb elismerés mindnyá­junknak. — Véleménye szerint meg­jelelő presztízse van az óvó­női pályának? — Itt Balassagyarmaton nem éreztem, hogy gond len­ne ez — nem hangzik el olyan megkülönböztetés, hogy óvó­nő és pedagógus. Tudom, nem mindenütt van így — bár meggyőződésem, hogy a te­kintélyt mindenkinek magá­nak kell megszerezni. Nem sokat ér, ha általában presz­tízse van egy pályának, de egyik-másik képviselője en­nek ellentmondóan dolgozik. A városban az új óvoda be­lépésével 76 óvónő lesz, plusz még az ipolyszögi és patvarci kolléganők. Jó a kapcsolata mindegyiknek az iskolákkal; az együttmőködési szerződé­sek nem maradnak holt be­tűk. A szakképzettséggel se az óvodákban, se az iskolákban nincs gond évek óta a város­ban és úgy érzem, nem csak a nevelés-központúságot, ha­nem a gyermekcentrikusságot is sikerült megvalósítaná. A felnőttek munkáját, szokás- rendszerét a gyerekekhez kell igazítani, ez az alapelv. A szülőkkel minél jobb kapcso­latot alakítsanak ki — ezt kér­tem az óvónőktől a saját in­tézményünkben és a felügye­let során egyaránt. Enélkül lehetlen megvalósítani a ne­velési tervet! Ami mérlegkészítés-jelle­get ad Czudar Sándorné sza­vainak, az a Nógrád megyei pedagógiai díj mellett tény: ősztől nyugdíjas lesz, búcsú­zik a pályától. — Természetesen, nem tu­dok hátat fordítani teljesen ennek a munkának; az utó­domnak őszintén mondtam, szívesen segítek bármiben, ha szükség van rám — egy te­lefon és jövök. Más ma már ez a hivatás, mint régen — sokat gondolkodtam már a különbségen. Talán mi még nem éreztük annyira a roha­nó időt — bölcsőde, mosógép és porszívó nélkül sem ke­rültünk olyan gyakran időza­varba, mint a mai fiatalok... Szerencsére én azok közé tar­tozom, akiknek a család nem gátolta a hivatásuk teljesíté­sét. Mindkét gyerekem fel­nőtt, unoka is van, nem fo­gok unatkozni. De a gyerekek miatt biztos sűrűn beugróm — hiányozni fognak! G. Kiss Magdolna Narancsos Északon van-e Helsinki, vagy délen? Nézőpont kérdé­se. Az oda érkező magyar vendéget Helsinkiben finn barátja mindenesetre azzal ugratja, hogy „ott, fenn, Észa­kon” mínusz két-három fokot mérnek, s ez a helsinki plusz háromhoz képest kicsit hi­deg lesz. — Itt csak esik — mondja —, de ott havazik és beszabadultak a jegesmedvék a városokba. Az úticél: Lappföld —csak­nem ezer kilométerre Helsin­kitől, s alig félezerre a Észa­ki-Jeges-tengertől. Fenséges út vezet oda, amely a finn tá­jon ismerős utasnak is nyújt újat. Valóban havazik. Jeges­medvék persze nincsenek, leg­feljebb rénszarvasok. Lapp­földön 200 ezer van belőlük, miközben ember csak 195 ezer él ott. S amíg oda érünk, Szent Iván napfényes éjsza­káján, a világoskék égbolt alatt, az acélkék tavak part­ján, a sötétzöld fenyvesekben félmillió lángoló máglya lo­bog, tündököl. HOVÁ MUTAT A TÁBLA? A tüzeket nem számoltam össze, annál inkább számol­gattam az északi út első állo­mása, Kemi város adataiból. A földszintes utcasorok kö­zött kimagasló városháza 13. emeletén Eino Jestilä, a váro­si kormányzat elnöke beszél életükről. — Hogyan lehet itt élni, a világ végén? — kérdi fa­nyar mosollyal. — Nehezen. Tudják, az őskorban, mielőtt elváltunk önöktől — mondja a napbarnított magyar vendé­geknek — valahol a Visztula partján táblát találtunk. Észak­ra mutatott és ez volt ráír­va: Finnországba. Akik nem tudtak olvasni, ide jöttek. Szavát harsány nevetés fo­gadja, hiszen a viccet nálunk is ismerik, bár kissé másképp. Azt?n folytatja: — Igaz, már akkor is na­gyon hideg volt itt Elmen­tünk északabbra, Murmanszk- ba és Norvégiába. Megállapí­tottuk: ott is élnek emberek. Akkor hát maradunk. A vendégeknek — székes- fehérváriak, az ezeréves test­vérvárosból jöttek — van ér­zékük a történelemhez. De most inkább a jelen érdekli őket. Ismét a város első emberéé a szó. — Mi a faiparral élünk, vagy halunk — mondja. — A fát idáig úsztatjuk északról, s a fűrészelés helyett mindin­kább a papíripar és a vegyi feldolgozás felé fordulunk. Van mélytengeri kikötőnk, 1970 óta mínusz harminc fok alatt is nyitva tartjuk. A la­kosság fele az iparból, a má­sik fele szolgáltatásból él. De kevesebb a munka, mint amennyi kellene. A magyar vendég hajlamos lenne azt hinni, hogy a mun­kanélküliség tipikusan nyu­gati probléma, de itt észak— déli is. Innen, északról, erős az elvándorlás. A város la­kossága, a kezdeti rohamos fejlődés után, lassan fogy. A káposztasaláta A rénszarvasok a papírgyár közelébe is bemerészkednek. század elején 1259 lakosa volt Keminek. Azóta így alakul a statisztika: 1940-ban 19 ezer, 1950-ben 23 ezer. 1960-ban 28 ezer, majd 1970-bcn már csak 27 ezer, s 1980-ban 26 ezer. — Már 1900-ban kellett ín­ségmunkát szerveznünk — mondja a város feje. — Ma ti­zenkét és fél ezer munkaké­pes férfi és nő lakik a város­ban, közülük 1500 állandóan munkanélküli. Hogy kapnak-e segélyt? Természetesen. Az minimális megélhetést nyújt, emberhez méltó életet nem. A lakás — az életnívó tük­re — itt természetesen szin­tén északi. Errefelé, . ahol tripla ablak tartja künn a féléves éjszaka 50 fokos fa­gyát, létkérdés a kényelmes, meleg fészek. Ilyenben lát vendégül szaunázásra a tiszt­viselőnő, aki a magyar ven­dégek tiszteletére kalocsai blúzba bújt, s ilyenben fogad bennünket a város közelében a 388 ezer finn gazda, egyike, Kaiévá Nieminen. TRIPLA ABLAK MÖGÖTT Nála vita támad a vendé­gek között, hogy lehet-e ilyen tündérszép lakása egy pa­rasztembernek, vagy tán ba­saparasztnál járunk? Ne ha­markodjuk el a dolgot. A szo­kások és a normák különböz­hetnek. Az asztalnál a ma­gyar vendégek Ínyét az első pillanatra ugyancsak megder- mesztette például a — nap­fényszegény, vitaminéhes Északon egészen természetes — narancsos káposztasaláta... És a kis gazdaság paraméte­rei gyorsan tisztázzák a vitát. Az 52 éves gazda a feleségé­vel tartja fenn — az erdőt nem számítva — a 36 hektá­ros farmot. Néha segít a fia és nyaranta gyakornokot kap a szakközépiskolából. Takar­mányt termeszt és teheneket tart. Kis traktora évi húsz tonna takarmányt gereblyéz össze és présel bálába. Eddig 22—23 tehenet tartott, most csak húszat, mert rossz a nyár. A tejhozam tehenenként évente 7400 kilogramm. Ez jobb az országos átlagnál, de nem rekord. A gazdaságot húsz éve veti. Azóta, teljes alagcsövezéssel kiszárította a talajt. Az istálló gépesített, folyóvíz és szivattyú viszi ki a trágyát. Baj akkor van, ha megbetegszem... ÉLETCÉL ÉS KULCS Igen, a betegség csapás. Még akkor is, ha a kórházi ellá­tás tökéletes. Meggyőz erről a kemi kórház, a 21 finn köz­ponti klinika egyike, amely 80 ezer embert szolgál ki. Dr. Eino Kirstie főorvos tájékoz­tat. — Kórházunkat a közsé­gek szövetsége tartja fenn. Nyolc kisebb város tartozik ide. Építése 45 millióba ke­rült, ebből 14 milliót fizettek a községek, a többit az ál­lam. A 272 ágyas kórházban 41 orvos, 160 ápolónő, 104 ki­segítő ápoló, 145 takarítónő és 40 adminisztrátor dolgo­zik. A fenntartási költség 65 százalékát az állam folyósítja, 25 százalékát a helyi köz- igazgatás, a maradékát a be­teg fizeti. Ma egy-egy beteg ellátása, gyógyítása napi S00 márkába kerül, ebből ő ma­ga 189 márkát fizet. Évente tízezer beteget ápolunk. — Van-e elég ápolónő? — Igen, a lányok szívese*» jönnek ide dolgozni. Élet­cél ez számukra, akár ápol­ni akarnak, akár gyógyítani. — Gyógyítani? — Természetesen. Nálunk az az ápolónő, aki öt évig példásan dolgozott, akár­csak egész Finnországban, ha orvos akar lenni, ajánlásunk­ra felvételi nélkül bejuthat az egyetemre. A tamperei or­vosi fakultáson a „gólya”-he- lyek öt százalékát az ápoló­nőknek tartják fenn. A pillanatképek után még egy társadalmi-politikai rönt­genkép a városról, ahol ilyen kórházat teremtettek. A vá­ros kormányzótanácsában a Finn Keresztény Szövetség­nek egy, a jobboldali Koalí­ció Pártnak, négy a közel­múltban egyesült Centrum és Liberális Pártnak hat, a Szo­ciáldemokrata Pártnak 11, a kommunistákat magában foglaló Finn Népi Demokrati­kus Uniónak 20 képviselője van. Abszolút munkástöbb­ség ez, vagyis kulcs a cse­lekvéshez. Firon András (Következik: Fehér faág­árnyékok.) műsor KOSSUTH RADIO: 8.25: Csodák márpedig vannak?! 8.55: Nótamuzsika 9.44: Játsszunk a billentyűk­kel! in.35: Klasszikus operettekből 10.53: Szervanszky Endre müvei­ből 11.42: Édes Anna 12.45: Törvénykönyv 13.00: Dzsamile 13.32: Witold Malcuzynski zongorázik 14.40: Arcképek a Szovjetunió népeinek irodalmából 4 NOCRAD - 1982. 15.05: Muszorgszkij-dalok 15.25: Sztrárok — anekdoták nélkül 16.00: Népzenei Hangos Üjság 16.40: Kóruspódíum 17.05: Mozgásterek Üjjé a ligetben... 17.30: Az Almásfüzitői Timföld­gyár Petőfi Sándor Művelő­dési Házának fúvószene­kara játszik 19.20: Népdalok, néptáncok 20.01: Szintézis 20.31: Bach: Musikalisches Opfer 21.19: Irodalmunk a két világ­háború között Barbárok 23.00: Látásmód. Dr. Karácsonyi Sándor sebészprofesszorral beszélget Nagy Izabella 23.10: Szimfonikus zene 0.10: Gregorián dallamok PETŐFI RADIO: 8.05: Kolumbiai népi dallamok 8.33: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 13.25: Látószög 20., kedd 13.30: Dalok az úttörőtáborban 14.00: Operaslágerek 14.35: Tánczenei koktél 1.5.30: örökzöld dallamok 18.00: Disputa 18.45: Gramofonsztárok Tommy Dorsey zenekará­nak lemezeiből 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: „Magyar Anekdotakincs” 21.04: A Rádió Dalszínháza Éva 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsor­ismertetés. 17.05: Döntött a bíró­ság. Kártérítés gerinctörésért. Dr. Tímár László előadása. 17.10: Fia­talok zenés találkozója. Szerkesz­ti: Beély Katalin és Zakar János. 18.00: Észak-magyarországi króni­ka. (A lakásépítés fejlesztéséről tanácskoztak. — A nyári mező­gazdasági munkák végzése és a felkészülés. — Országos dinnye- termesztő-tanácskozás.) ISCS­IS.30: Lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ: 18.40: Hírek 16.45: A repülő hollandi holland rövidfilm SZ. 17.20: Miértek és hogyanok— óvodások műsora, II. (ism. SZ) 17.45: A kezdet — magyarul be­szélő jugoszláv filmsorozat VI/3. rész: összetűzések. SZ 18.25: Reklám 18.30: Romantika — 1. rész. SZ ’s.oo: Reklám 19.10: Tévétorna. SZ 19.15: Esti me3e. SZ 19.30: Tv-híradó. SZ 20.00: Kórház a város szélén magyarul beszélő csehszlo­vák filmsorozat. XIII/1. rész: Az évforduló. SZ. 20.50: New York utcáin — zenés film. SZ 21.00: Rettenetes Iván — riport­film. SZ 21.25: ön hogyan döntene? II. rész: a balhé 22.25: Panoráma 23.35: Tv-híradó 3. SZ 2. MŰSOR: 20.00i Kapcsoljuk a pécsi székes- egyházat, a Jeunesse világ­zenekar és -énekkar hang­versenye. SZ 21.00: Tv-hiradó 2. SZ 21.20: Vfvó-világbajnokság — női és férficsapat döntő közvetítés Rómából. SZ BESZTERCEBÁNYA: 0.55: Hírek 9.00: Gitárhúrok. Szovjet gyermekfilm 9.20: Téli szemeszter. Tv-film 10.35: A rendőrség nyomoz. 10.40: Szórakoztató vetélkedő­műsor 11.20: A rendőrség naplójából 15.50: Baltazár professzor. 7. rész. (Ism.) 16.00: Képek az indiai természetből. Rövidfil.n 16.25: Viharlovag 10. rész. (Ism.) 16.45: Hírek 16.50: Tudomány és technika 17.55: Közép-szlovákiai magazin 18.30: Gazdásagpolitikal magazin 19.10: Esti mese 19.20: Időjárásjelentés és műsorismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: A derék nílőta. Romáp film 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Hangversenyműsor 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Fiatalok tv-klubja 1. rész. 21.30: Időszerű események 22.00: Fiatalok tv-klubja, 2. rész MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: A hétszáz éves titok. Színes, szinkronizált szovjet bűnügyi film. Háromnegyed 6 és 8-tól: Majmok bolygója. (14). USA fantasztikus kalandfilm. — Kohász: Szuperexp- ressz. (14). Színes, szinkronizált japán katasztrófafilm. — Tarján vendéglő: Szuperexpressz. (14). Színes, szinkronizált japán ka­tasztrófafilm. — Balassagyarmati Madách: Szólljon a rock! (14). Színes francia film. — Nagybáto- nyi Petőfi: Kojak és a Marcus— Nelson gyilkosságok I—II. (14). Színes, szinkronizált amerikai kri­mi. — Nagybátonyi Bányász: Fé­szek a szélben (14). Színes szov­jet kalandfilm. — Pásztói Mátra: AUonsanfan (14) Színes olasz tör­ténelmi filmdráma. — Rétság: Egy kis romantika. Színes, szink­ronizált amerikai—francia film­vígjáték. Kisterenyei Petőfi: A remény joga. Színes magyar file*. — Jobbágyi: Hogyan csináljUH* svájcit? Színes, szinkronizált «váj* ci filmvígjáték.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom