Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-18 / 167. szám
Hemzetközi művésztelep, Salgótarján (IV.) Kovács Péter Kialakulóban a kirándulóközpontok Ne csak a nyár legyen a főszezon! Beszélgetés dr. Czeglédi Józseffel az Országos Idegenforgalmi Hivatal helyettes vezetőjével Nyár van és — ami nálunk ezzel szinte egyet jelent — idegenforgalmi idény. Erről kérdeztük dr. Czeglédi Józsefet, az Országos Idegenforgalmi Hivatal helyettes vezetőjét. Kovács Péter 1943-ban született Budapesten, azóta is ott él. A Képzőművészeti Főiskolát 1964—70 között végezte el, Főnyi Géza tanítványaként a festő osztályon. 1971-ben Der- kovits-ösztöndijat kapott. A főiskola elvégzése óta szerepel a hazai és külföldi csoportos kiállításokon. Egyéni tárlata volt 1975-ben Szombathelyen, 1976-ban Budapesten a Józsefvárosi Galériában (Bodóczky Istvánnal közösen, akinek már nyomják sárkányokról szóló könyvét), 1981- ben Kaposváron, 1982-ben a Duna Galériában és az idei baseli művészeti vásáron. Fődíjat nyert 1976-ban a szegedi nyári tárlaton díjakat kapott 1980-ban, ’81-ben, ’82ben a salgótarjáni tavaszi tárlatokon, több Stúdió-kiállítás és pályt ’.at díjnyertese. Elsősorban napjaink társadalmi és emberi jelenségeivel foglalkozik, alapvetően morális alkatú művész. Rajzolás közben találjuk. — A rajzolás közvetlen nyomhagyás, otthonról hozott gondokat próbálok rajzban megfogalmazni — mondja. — Miféléket? — Mindenekelőtt az emberrel közvetlenül megjenít- hető dolgok érdekelnek, a gesztusckban, arckifejezésekben, élethelyzetekben kifejezhető sorsok. Tele a világ kérdésekkel, nap mint nap zúdul ránk az informánció, a tömegtájékoztatás mindenről úgyszólván a történés pillanatában hírt és képet ad. Az ember él valahol, vannak céljai, vágyai, lokális problémái, közben minden kor emberénél jobban érzi, hogy szorongatóan szűk lett a viA ház olyan, mint az utcabéli többi Diósjenőn. Berhédi Józsefek itt laknak az édesanyjánál. Két szoba, konyha nekik, meg a két gyereknek, az idősebb asszonynak egy szobával kevesebb. Rövidesen azonban szebb lesz a Jog utca 17. szám alatti épület, Berhédi Józsefné ugyanis szerencsés kézzel töltött ki egy lottószelvényt két héttel ezelőtt. A sokak által áhított számokból négyet eltalált, a nyeremény 150 ezer forint, pontosabban 147 ezer 680 forint. — Látott már ennyi pénzt? — kérdezem a fiatalasszonyt munkahelyén, a Börzsönyalja Termelőszövetkezet BRG-üze- mében. — Még soha. Fogalmam sincs mennyi lehet. — A keresete? — Hát.... úgy kétezer körül. A múlt hónapban kétezerhét- százat vittem haza, de előtte csak a felét. — A férje jövedelme? — Három és fél ezer. — Akkor jó helyre kapog- tatott a szerencse, hiszen két gyereket is nevelnek. Mire költik? lág és szinte napról napra kuszábbá válik. Néha már-már úgy látszik, mintha csak kérdéseket, kételyeket fogalmazhatna meg az ember. Miközben például az foglalkoztatja, hogyan tudná személyességét érvényre jutattni, beágyazni egy adott közösségbe, valódi lehetőséggé válik, hogy meg is szűnhet maga az emberi létezés. — Mit tehet a művész? — A saját lehetőségeivel és felelősségével a maga válaszát keresi, amivel másokat is képviselhet. A képzőművészeteknek aligha van közvetlen hatóereje, de ez nem csökkenti az alkotói felelősséget Minden művésznek meg kell találnia saját, rászabott alkotód felelősségét. A képzőműanyósom házát tetetjük rendbe, mert nagyon ráfér. Főként belül kell rendet csinálni, meg az ajtók is megértek már a cserére. Aztán ruház- kodnunk is kell. Magunkra, a gyerekekre egyformán gondolunk. — Utazás? Kocsi? — Ilyesmi nem jár a fejünkben, meg nem is marad rá szerintem. A ház sokat fölemészt. — Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy „összejött” a négyes? — Fura, Előbb el sem akartam hinni. Meg aztán rögtön az jutott eszembe, hogy vajon beért az én szelvényem? Szombaton reggel azt hallgattuk, hogy mennyit fizetnek, vasárnap meg a Népszabadságban ellenőriztük a nyertes szelvények számát. Ott volt a miénk is. Na, akkor már megnyugodtam. Egyébként én töltöttem ki a lottót, csak úgy ahogy jött. Mindig így szoktam. — És az emberek? Mit szóltak? — Semmit, örültek. Tudták, hogy jó helyre került az a pénz. Nem Jött senki kölcsön kérni, ha arra gondol! ök is tudják, hogy csak kivészet speciális megismerési forma, érzem saját bőrömön. Elmondható-e minden az era- berábrázolásokon keresztül az ember és a társadalom, a világ viszonyáról? Aligha. Ágas-bogas kérdések dzsungelén verekszj keresztül magát naponta az ember. Saját mércém kialakításában egyébként segítettek a tradíciók az európai művészet vonulatai. Számomra az európai hagyományok a meghatározók annak ellenére, hogy a világ terített asztala ebben az értelemben is óhatatlanul hat ránk, más kultúrák, más emberek világképéről és ennek művészi lenyomatáról szintén azonnal értesülünk. Kovács Péter nyolc év óta illusztrál, meséskönyvek rajzait készíti. Többi között, illusztrálta már Weöres Sándort és A part alatt címmel kiadott magyar népköltési gyűjteményt. Körülbelül egy tucat könyvet illusztrált eddig. — Számomra ez a munka olyan, mint egy üdülés, jókedvű leszek tőle — jegyzi meg. — Szemben a táblaképműfajjal, itt érzem, hogy amit csinálok, közvetlenül funkcionál, hiszen a gyennekkönyv „fogyóeszköz” s a • benne lévő illusztráció is óhatatlanul szinte a szöveggel együtt hat olvasójára. Ez ugyancsak nagy felelősséget jelent, de van benne egy simogató gesztus is az alkotóra nézve. Ez a kettős életem van, mindkettőben a rajz funkcionál, amely — mint már mondottam — közvetlen nyomhagyás. És ki ne szeretne maradandó nyomot hagyni? Tóth Elemér mondani sok: százötvenezer. Elkölteni legalábbis nekünk, nem lesz nagy művészet. — Kísérti tovább a szerencsét? — Persze. Ezt nem lehet abbahagyni. Tíz éve lottózom, négy-öt éve még kettesem sem volt. Most megint várok tíz évet, hátha újra megkeres a szerencse. — Ügy legyen! Régóta tudjuk: jelenünk, történelmünk a múlt ismerete nélkül nehezen érthető meg — különösen átfogó képet, történelemszemléletet nem lehet kialakítani olyan fiatalokban, akiknek csupán száraz, unalmas tananyag a történelem, a közelmúlté is. Hányszor meghúzta már a sajtó a vészharangot a honismereti mozgalom fölött — mégis képes újra és újra megújulni. A hetedik Nógrád megyei honismereti tábor utolsó napján lefolytatott beszélgetés legalábbis ezt bizonyítja. A gyerekek őszinték... ! A salgótarjáni Stromfeld Aurél fiúkollégium emeleti társalgójában ültünk le nyolcán — Pintér Ágota, Pintér Agnes és Matuz Tibor a nyelvészeti szakcsoport, Bozó Zsolt és Csonka iSrzsébet a művelődéstörténeti, Pál Marí- ca és Skoda Róbert a munkásmozgalom I. tagjai voltak. De hamarosan kiderül: a megye bányászattörténetével foglalkozva összefonódtak a feladatok: volt, hogy ők figyelmeztették a néprajzosokat értékes tárgyi emlékekre és fordítva — rendszeresen beszámoltak egymásnak a nap eseményeiről a fellelt „kincsekről”. Rövid ismerekedéssel kezdjük. Csonka Erzsébet kereskedelmi szakmunkástanuló, a — Hogyan, mivel készül a magyar idegenforgalom az idény hátralevő hónapjaira? — Ami a nyarat illeti, szeretnénk az idegenforgalom túlzott területi és szezonális koncentrációját csökkenteni. Jelenleg’ ugyanis két hónap, július—augusztus a főszezon, ekkor bonyolódik le az ide- genforgaloni1 fele. Másrészt területileg: Budapesten és a Balaton partján összpontosul mintegy 70—80 százalék. — Milyenek 1982. eddigi tapasztalatai? — A nemzetközi idegenforgalom számszerűleg a kétharmadára csökkent, ugyanakkor növekedett a tényleges turisztikai beutazások száma, je’entösen nőtt az egy érkezőre és egy napra jutó devizabevétel. Mind a szocialista, mind a tőkésviszonylatban jelentékenyen javultak a fő mutatók, nőtt a gazdaságos devizabevétel. A sokrétű és átgondolt központi és helyi intézkedések eredményeként a tervek időarányos részét teljesítettük. illetve túlteljesítettük. — Mit tettek és tesznek a belső turizmus érdekében? — Azt tapasztaljuk, hogy egyre növekszik az igény, hiszen általánossá vált az önnapos munkahét, ezzel szinte együtt emelkedik a hétvégi és kirándulóforsalom. Befejeződött az iskolaév, s a fiatalok szabad idejükben szívesen járják az országot. Igen sok kedvezményt kapnak a diákigazolvánnyal rendelkezők. A kereskedelmi szálláshelyeken 30—50 százalékkal olcsóbban jutnak helyhez, 60 kemping és , mintegy 300 étterem vesz J részt ebben az akcióban. A MÁV korlátlan számú, bárhonnan bárhová irányuló utazáshoz 33 százalékos kedvezményt ad a diákoknak. Autóbuszon — sajnos, — csak csoportos kedvezmény van, a Volán még nem tette eléggé magáévá az ifjúsági belső turizmus céljait. Számos kulturális itézmény viszont igen: rendezvényeikre jelentősen olcsóbban, sőt helyenként ingyen látogathatnak el az igazolvánnyal - rendelkezők. Ugyanígy egyes sportrendezvényekre is. — Es a felnőttek? történelemórákon mutatott érdeklődése alapján került a táborba, Skoda Róbertét es Bozó Zsoltot a történelem es különösen a bányászattörténet érdekli, Matúz Tibort szintén — családjukban js van bányában dolgozó — Pál Mari- ca a Madáchból dolgozatot is írt történelemből, a két Pintér leány, Ágota és Agnes történelemszakkörösök. — A legnagyobb élmény? ... — bármennyire számítottak a sablonos kérdésre, nehezen születik meg a válasz. Robi mondja: — Amikor lent voltunk vasárnap a bányában. .. Megnéztük a berendezéseket, szerszámokat, érzékeltük, mit is jelent szenet fejteni. A bányamúzeumban, azt hiszem, mindnyájan megfordultunk — de ez egészen más volt! A többiek egyetértő bólin- tása igazolja ezt. Mivel a többség egy csoportban dolgozott — a közösen ügyködő nyelvészeti-művelődéstörténeti gárdában — a tartalmi munkáról őket kérdezem először. Pintér Ágota, akiről bizonyára mások is tudják e közösségben, hogy tősgyökeres „honismereti dinasztia ’ tagja (édesapja Pásztón történelemtanár és szak körvezető, testvérei szintén bekapcsolódtak a honismerti tevékenységbe) — arról számol be, gépkocsival utazni ma nagyon drága szórakozás. Éppen ezért nőtt meg a jelentősége a nagyvárosok környékén kirándulóhelyek kialakításának. Az üdülőterületek gazdái a megyei tanácsok, amelyek igen sokat tehetnek és tesznek is a helyi lehetőségek kihasználásáért. Számolni kell azzal, hogy hosszú utak, távoli országrészek felkeresése helyett mind többen maradnak hétvégén lakóhelyük környékén, de ott is meg akarják találni a pihenési és szórakozási lehetőségeket. — Hol tart az 1971-es kormányprogramban elófrt kirándu- ló központok létesítésére? — Elkészült az öt közül az első, az orfűi országos kirándulóközpont, 130 millió forint központi támogatással. Itt a legkorszerűbb kemping várja a kirándulókat. Kétezer turistát tud fogadni, de akár mégegyszer ennyien is elférnek. Tóba épített, betonozott úszómedence van víz'or- gatóval, lehet csónakázni, horgászni, szóval tényleg korszerű, minden igényt kielégítő üdülőközpbnttá fejlesztettük Orfűt. Folyamatban van a többi is: a tiszafüred—kiskörei új tó partján, a Velencei-tónál az ifjúsági kirándulóközpont, az elsősorban budapestiek számára kedvező fekvésű Visegrád-Lepence kirándulóközpont, ahol már elkészült a strand és több sportolási létesítmény. Az említetteknél a fejlesztés első üteme befejeződött. Hátravan még Aggtelek, amely ugyancsak szerepel az említett kormányprogramban. — Ha már a fejlesztésről esett •zó: mi mindennel gyarapodik az Idén a magyar idegenforgalom fogadóképessége? — Közismert az úgynevezett osztrák kostrukelö. vagyis a szállodaépítési program, amelyhez osztrák hiteli használtunk fel. Ennek keretében csaknem háromezer hellyel lett, illetve rövidesen lesz több a budapesti szállodákban. Ide tartozik a 16 sávos új hegyeshalmi határátkelőhely is. Az osztrák konstrukción kívül épült fel Budapesten az EXPÓ, a Stadion és a Rege szálloda, az új kőszegi, egri hotel és más szállók miként is kapcsolódik össze a nyelvészet és bányászat.,. — Először is azért, mivel a bányászat mindig — Etes környékén is — nem csak a magyarok köréből szerezte a dolgozóit, a szakszókincsét meg különösen nem. Német, lengyel, svéd szavakkal is találkoztunk. — Érdekes volt, hogy nem csak ä szavak jelentését, de a használatát, kissé az életmóddal összefüggő dolgokat is megismertük a felvételek során, a szavak mögé láttunk — fűzi hozzá Pintér Ági. Csonka Erzsi művelődéstörténettel foglalkozott. — Valóban nem csak azért fonódott össze a munkánk, mert közösen csináltuk a felvételeket — magnóval és kérdőívekkel — hanem mert az életmód, művelődés és a nyelv együtt kutatható igazán. Annak örültünk legjobban, hogy felnőttként kezeltek minket, önálló munkát végezhettünk. Pál Marica Ceredről jött — a munkásmozgalom-történet kutatásához családi körből kapott indíttatást. — Amit most hallottam, gyűjtöttünk, szinte teljes egészében új volt számomra! bár én már Írtam munkásmozgalomhoz kötődő dolgozatot. is, szinte az ország minden táján. Ilyen nagy méretű fejlesztésre nem volt még példa, amióta idegenforgalom van Magyarországon, A mostani ötéves tervben összesen 20 milliárd forintot fordít a magyar népgazdaság a négy kiemelt üdülőkerület — a Balaton. a Duna-kanyar, a Mátra—Bükk vidék és a Velencei-tó — fejlesztésére, beleszámítva az egyes tárcák és megyék által ilyen célra fordított összegeket is. — És a kezdeményezések felkarolása? — Mintegy 6—7 millió magyar állampolgár vesz részt a belföldi túrizmusban, közülük 1,3—1,4 millióra tehető azok száma, akik kereskedelmi szálláshelyeket — szállodákat, de főleg fizetővendégszobákat és kempingeket — vesznek igénybe. Szeretnénk, ha több lenne a magánkemping, jelenleg mindössze kettőnek van engedélye. Ugyancsak több kellene panzióból is, tíz szobásnál nem nagyobb szálláshelyekből, amelygk száma jelenleg még a húszat sem éri el, de van már olyan helveken is. ahol nincs más szálláslehetőség. A több mint háromezer szerződéses és bérletes vendéglátóhelynek és boltnak nagyobb része üdülő területeken működik, ezek is, a magánkereskedők is sokat tehetnek az idegenforgalmi helyeen a kereslet kielégítéséért. Támogatjuk őket, többek között abban is, hogy legyen rugalmasabb a nvtva- tartási idejük, változatosabb, az igényeknek minden térén megfelelő az étel-, illetve árukészletük. — Összegezésül? — Még csak anriylt: optimisták vagyunk és egyáltalán nem alaptalanul. Idegenforgalmunk az előzetes elképzeléseknek megfelelően alakul az eredmények minden téren jobbak a múlt évieknél., a hozzánk érkezők számának csökkenése mellett. A* 'óéi cél: a múlt évben kialakult, kedvező tendenciák folytatása, a gazdaságos devizabeve- tel növe'ése. s ezzel együtt, elsőrendű célként: hazánk jóhírének további öregbítése a hozzánk érkező turisták jó tapasztalataival. Ami viszont korántsem jelenti a hazai turizmus háttérbe szorítását. Várkonyl Endre Rengeteg volt az élmény, a behyomás, Számos alkalommal az jelentette a legtöbbet, hogy örültek nekünk — volt, aki panaszolta, hónapokig senki nem nyit rájuk, szívesen beszéltek az életükről. Igaz, olyanokkal is találkoztunk, akik nem azt mondták, hogy a kutya sem nyit rájuk, hanem szinte ők uszították ránk a kutyát, vagy elzárkóztak mereven a nyilatkozástól. Arra hivatkoztak, nem tudják, mire használjuk fel, ml lesz a következménye az őszinteségüknek... Pedig mi tényleg csak azért faggatóz- tunk, hogy tisztán, világosan lássuk, hogyan éltek régen a salgótarjáni szénmedence bányászai. A hét fiatal szavaiból kikerekedik a kép- sokat adott mindnyájuknak ez a tábor, haszna volt, az ttt töltött napoknak. Ahogy Balázs László muzeológus, táborvezető mondja: ez részükről is igy van. — Jó munkát végeztek a srácok. A múzeum számára kiemelt feladat a bányásztörténet kutatása, az ehhez kapcsolódó munkásmozgalmi, nyelvi, néprajzi emlékek gyűjtése, felfedezése. És ami még sokat számít nekünk: csaknem fél száz fiatallal voltunk együtt, akik számára élőbb lett a történelem. Azt reméljük, a honismereti mozgalom szószólói lesznek otthon, iskolájukban, lakóhelyükön. Már ezért megérte együtt tölteni ezt a másfél hetet! — Ügy döntöttünk, hogy A D b.ecenbcn élő fiatalasszony, Kozárné Szabó Erzsébet műsorszervező, nem mindennapos időtöltést választott. A porceláníestészet megismerésére vállalkozott — autodidakta módon. Munkál a kávéskészletek, a vázák és más egyedi darabok. G. Kiss Magdolna NÚGRÁD - 1982. július 18., vasárnap á Százöf-venezret1 hozott a szerencse „Csak kimondani sok!" —h— — Kétségtelen, hogy saját IUIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIII Bányatörténet „bányászai" között Zárás előtti beszélgetés a honismereti táborban
