Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-18 / 167. szám
A bútorgyárban Nagyteljesítményű, bevált gépen végzik a bútoralkatrészek élmegmunkálását a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban. Műszakonként több száz elem megmunkálását fejezi be a gép. — gy— Kevesebb ételmérgezés Kellemes hír: idén eddig jóval kevesebb ételmérgezés történt a megyében, mint tavaly ilyenkor. Szerepe van ebben bizonyára a kemény hideget hozott télnek, de legalább ennyire annak is, hogy az emberek egyre jobban tudják: a „disznóságok” nemcsak finomak, hanem nagyon veszélyesek is lehetnek. Kevés gomba terem mostanában az erdőkben, így hát kisebb az esély a gombamérgezésre is. Valamelyes emelkedést mutat viszont az állati eredetű ételek okozta szal- monellás megbetegedések száma, amit legtöbbször a nyers húsok nem eléggé gondos kezelése okozza. Érdemes nagyobb figyelmet fordítani a baromfi bontására, elkészítésére, tárolására, a nyers húst tartalmazó edény és a hűtő- szekrények belsejének alapos tisztítására, mosására! Iskolaszövetkezet Pásztori Iskolszövetkezeti létrehozását készíti elő ezekben a napokban a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ. Ősztől az iskolaszövetkezet a Mikszáth Kálmán Gimnáziumban működik, hozzájárulva a diákok közéleti te_ vékenységre való felkészítéséhez, munkára nevelésükhöz, valamint a szövetkezeti mozgalomnak a gimnáziumban való népszerűsítéséhez. Az iskolaszövetkezet tagjai a gimnáziumi büfében iskolatejet, péksüteményt, tanszert, írószereket, valamint tankönyveket, szépirodalmi munkákat és ismeretterjesztő folyóiratokat árusítanak. Ksgyütft esz alapszeruezetekkel Szobő fsiván, az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottságának első titkára a pártmunka módszereiről, az aiapszervezetek irányításáról Az ' elmúlt heteikben testületi ülésen vitatták meg a pártmunka, módszerének, az alapszervezetek irányításának eddigi tapasztalatait, s továbbfejlesztésének lehetőségeit a járási, a városi, a nagyüzemi és nagyközségi pártbizottságok, pártvezetőségek. Az őszi hónapokban pedig az alapszervezetek taggyűléseken összegzik a politikai munka, a párthatározatok végrehajtásának helyi tapasztalatait. A járási pártbizottság tevékenységéről, az eddigi módszerek korszerűsítésének, megújulásának, szükségességéről beszélgettünk Szabó Istvánnal, az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottsága első titkárával. — Mi tette szükségessé, hogy a pártbizottságok, köztük a salgótarjáni járási pártbizottság, a pártszervezetek újragondolják a politikai munkában eddig alkalmazott módszereiket? — A pártmunka módszereinek rendszeres értékelése, a tanulságok megvonása és hasznosítása, a módszerek, az eszközök hozzáigazítása a megváltozott körülményekhez nem új dolog, nem idegen a párt gyakorlatától. Mélyreható társadalmi, gazdasági változások időszakát éljük. Feladataink bonyolultak, s munkánk társadalmi, politikai, gazdasági hatása is másképpen jelentkezik, mint a megélőző évtizedekben. Mindezek szükségessé teszik a pártmunka módszereinek továbbfejlesztését. A kérdés tehát az, hogyan, milyen módszerekkel oldják meg feladataikat a pártszervek, az alapszervezetek. A központi döntések mechanikus másolása helyett menynyire sikerül átgondolniuk és követniük önálló, felelősség- teljes gyakorlatukat a politikai munkában, társadalmi és gazdasági tevékenységük so— Mit tett ezért a járási pártbizottság? — A pártmunka módszereinek továbbfejlesztésében már néhány korábbi, megalapozott döntésre támaszkodhatunk. A Politikai Bizottság 1972. március 21-i, a járási pártbizottságok munkáját elemző határozata végrehajtására intézkedési tervet készítettünk. Munkásmozgalmi hagyományainkból adódik, hogy párttagságunk egyhar- mada — több mint kétezer kommunista — az idős korosztályhoz tartozik. Sok-sok munka, gazdag mozgalmi és politikai tapasztalat birtokában rendkívül érzékenyen, többen aggodalommal figyelik a politika, a társadalmi, a gazdasági élet új jelenségeit. Helyzetüket külön megvizsgáltuk és meghatároztuk a körükben végzett politikai munka legfontosabb feladatait. Ugyancsak sajátos járási jelenség, hogy a párttagok , jelentős része — mintegy két- ezerhétszázan — 1970 után lépett a pártba. Többségük azokban az üzemekben tevékenykedik, amelyeket a szénbányászat visszafejlesztését követően telepítettek a salgótarjáni járásba. Ezekben az alapszervezetekben különösen fontosnak tartottuk az eszmei, politikai nevelő munkát. A pártdemokrácia helyzetének vizsgálatát, fejlesztését, a párttagok politikai mozgósítása indokolta. A párttagok aktivitása a pártmunka mozgalmi jellegének nagy tartalékát jelenti ma is az alapszervezetekben. Az állami irányítás korszerűsítése már a korábbi években, s az idén is bizonyos változásokat hozott a járás közigazgatási rendszerében. Pártbizottságunk kimunkálta azokat a módszereket, amelyekkel a politikai munkát igyekszünk igazítani az új helyzethez, mert a változás nem kevés gonddal jár. Mint ahogy a járási mező- gazdasági osztály megszűnésével új módszereket kíván a mezőgazdasági üzemekben tevékenykedő alapszervezetek irányítása is. Ezt követően határozta meg a pártbizottság a munkamódszer megújításának legsürgetőbb teendőit. A döntéseket megelőzően széles körű eszmecserét folytattunk a párttagokkal, a járási testületek tagjaival, az állami, a társadalmi szervek képviselőivel. Ezeken a beszélgetéseken nem csak a munkamódszerünk került szóba, hanem tevékenységünk politikai tartalma is. Sok párttag bírálta politikai gyakorlatunkat — a járási pártbizottságtól az alapszervezetekig — amelyben a szükségesnél kevesebb idő jut a politizálásra, a döntések -előkészítésére, végrehajtásuk ellenőrzésére, a mulasztók számonkérésére, felelősségrevo- nására. — Végül is mit ajánlunk a pártszervezeteknek? Gondolják végig ismételten azokat a tapasztalatokat, amelyeket a pártkongresszust, s az év végi beszámoló taggyűléseket megelőző beszélgetések során gyűjtöttek. A pártvezetőség és a pártbizottság együtt vizsgálja mag, mennyire vették figyelembe a párttagok tanácsait, javaslatait a politikai munka mozgalmi jellegének erősítésében. Hiszen az élénk, mozgalmas pártélet fontos feltétele, hogy mindenki jól értse feladatát. A párttagok érezzék, ne csak a döntések végrehajtásához, a munka előkészítéséhez is szükségesnek tartják tapasztalataikat, tanácsaikat. — Melyek voltak azok a legfontosabb tartalmi kérdések, amelyekről a párttagokkal folytatott beszélgetéseken, a pártbizottság ülésén :s szó esett? — A párt vezető szerepének megítélése, az ezzel összefüggő módszer, gyakorlat a vezető szerep hatékonyabb érvényesülése szerint valamennyi beszélgetésen szóba került és helyet kapott a pártbizottsági ülés előterjesztésében, vitájában is. Az a tapasztalatunk, hogy az elveket helyesen értelmezi a pártszervekben, az alapszervezetekben dolgozó kommunisták nagy része. Mégis a gyakorlati munka során nem kevés gondunk jelentkezik. A kommunista közösségek nem mindig látják, hogy a párt vezető szerepének következetes és hatékony érvényesüléséhez hozzátartozik saját tevékenységük is. Az, hogy a legfontosabb helyi feladatok kialakításánál, megvalósítása során mennyire ismerik politikai felelősségüket, kötelességeiket a párttagok. Azt sem vitatják a párt- szervezetekben, hogy a növekvő követelmények szükségessé teszik a politikai munkai hatékonyságának javítását. A kommunista közösségek időről időre válasszák ki a legfontosabb, a politikai döntésire érett kérdéseket, s ezek megvalósítására mozgósítsák a párttagokat, a dolgozó kollektívákat. A munkatervek, a munkaprogramok sokat segítenek abban, hogy igényesen határozzák meg feladataikat, ne a kevésbé fontos tennivalókra, operatív intézkedésekre aprózzák el erejüket. A politikai szükségletekre, a lehetőségekre alapozva, mindenki számára egyértelmű feladatokat határozzanak meg, s mutassák meg a célhoz vezető legegyszerűbb, legjárhatóbb utat is. Az ilyen igénnyel készített munkaterv természetesen nem lehet egyetlen ember, sem a pártvezetőség feladata, nem lehet rutinmunka. A pártvezetőség és a párttagság felelősségteljes, körültekintő, együttes tevékenységét igényli. Feltételezi a pártvezetőség és a párttagság folyamatos, őszinte véleménycseréjét, a pártfórumok nyílt légkörét, ahol felszínre kerülnek mindazok a kérdések, amelyek foglalkoztatják a párttagságot. A párt vezető szerepének következetes érvényesülése a gyakorlatban azon múlik, h£gy a pártszervek, az alapszervezetek mennyire ismerik fel a mindennapi élet változásait, s mennyire képesek alkalmazkodni azokhoz.' Mennyi erejük van arra, hogy hatékony munkával, pártszerű véleménycserékkel, vitákkal megteremtsék, folyamatosan megújítsák az eszmei, politikai, a szervezeti egységet. S e tekintetben van mit tennie a járási pártbizottságnak, az üzemekben tevékenykedő vámszerveknek, az alapszerva/.e- teknek is. ' — Mindig-, de az utóbbi években különösen fontos s*e repet kaptak a oártmunkában a gazdas^nolitikai kérdések. Hogyan ítélik meg helyzetüket, saját feladataikat a jáiás ipari és mezőgazdasági üzemeiben tevékenykedő párt- alapszervezetek? — Ügy tapasztaljuk, hogy párttagságunk cselekvőén támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a párt, a kormány, s itt a megyében a párt- és állami szervek tesznek a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításáért. Jól értik, hogy ebben meghatározó szerepe van a folyamatos, a jó minőségű, a hatékony munkának, a szocialista és tőkésexporttervek teljesítésének, túlteljesítésének. Az alapszervezetek többségében látják azt is, hogy gyakran a szervezetlen munka, az anyaghiány, a népgazdasági és ni érdekek látszólagos eltéré- vállalati, a közösségi és egyé- sei zavarják munkájukat. — Mondana esetleg konkrét eseteket is? — Természetesen! Itt ván példának a differenciált bérezés. Évek óta beszélünk róla, intézkedéseket hozunk. Ám a legjobb szándék sem mindig éri el célját, mt.li a teljesítmények jelentős lésze nehezen mérhető. A pártszervezetek oly módon segíthetnek, hogy arra ösztönzik a gazdasági vezetőket, az eddigieknél jobban vonjak be a munkahelyi kollektívákat, a teljesítmények mérésébe. A munkát kell differenciálni, minősíteni ahhoz, hogy a bérek között differenciálni lehessen. Nem egy üzemünkben okoz gondot a mostani körülmények között a piaci változásokhoz való gyors igazodás kényszere. A PÁVA Ruhagyár jánosaknai telepe esztendők óta dolgozik szovjet megrendelőknek. Eddig húszezres tételeket szállított, most a háromezer már jelentősnek számít. Igényesebbek lettek a tőkéspiacon is. Nem csak a termék minőségét nézik, hanem azt is, hogy milyen gyorsan, milyen pontosan szállítanak. A könnyűipari, de a mezőgazdasági üzemekben is a pártszervezetek fontos feladata, hogy megértessék a változások lényegét, a rugalmas igazodás szükségességét,, a munka átszervezését, a túlmunkákat. Támogassák azokat a vezetőket, akik a feladatok követezetes végrehájtásá- ra töreszenek, s ennek érdo- kében észerű kockázatot válKőtől a vízig Tucatnyi ember élén ELŐSZÖR BE1NVITÁL a műhelybe, de miután kitűnik: ott dolgozni lehet, de beszélgetni nem, kitessékel a fák árnyékolta szerelő,tdvarra. Jóleső hűvöst ad a szomszéd kertjében magasodó, már most is terméstől roskadozó körtematuzsálem, s ahogy a kerítésen átnyúló gallyai alá álunk, hátunkat nekivetve egy-egy ismeretlen célt szolgáló, pántos ládának, köny- nyen indul a szó közöttünk. — Tudja — néz rám Ter- nóczky László, a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat brigádvezetője — most jókor jött. Már lecsillapodtam, elmúlt belőlem a reggeli idegesség. Higgye el, üt minden munkakezdés tele van ■feszültséggel, egészen addig, amíg szinte percnyi pontossággal meg nem határozzuk az aznapi dolgokat, az elvégzendő teendőket. A negyvenkilenc esztendős ember egy örökké mozgásban lévő, univerzális csoport vezetője, hetedik esztendeje már. — Ne vegye fontoskodásának, vagy kivagyiságnak, de nyugodtan ki merem jelenteni: a mi munkánk nagyon fontos Vi rfuaáin egyetlen egyszer u • '-rné >Ic valamit, beláthc kör Pkezményei lennének a megye vízellátásában. Márpedig ez az, amelyben nincs pardon. Igaz, kínos lenne a magyarázkodás is, de beérné-e ezzel egy nagyüzem, vagy egy városnegyed lakossága...? Nos, ezért is feszültek a reggelek egészen addig, amíg alapos, megfontolt haditerv szerint meg nem indulunk. Olajos, nagy kezeit törölge- ti egymásba, majd komótosan cigarettára gyújt. A gyufás- skatulya szinte elvész tenyerében. — Sosem volt kovács? Elmosolyodik: — Nem. De majdnem ráhibázott: a nagyapám és az édesapám volt az. Eléggé hires iparosemberek voltak hajdanán Somoskőújfaluban meg a környékén. — S maga már nem követte a családi hagyományokat. — Tudja, a negyvenes évek végén már egyre több masina vette át a munkát a lovak helyett a mezőgazdaságban, nemigen kellett már patkol- tatni, ekevasat csinálni, sze-. kérkereket vasalni, iáromszöget kalapálni. Szóval, nem látszott már olyan biztos megélhetést nyújtó szakmának. így tettem és lakatos- inas, negyvenkilencben Somoson, a kőbányánál, a bátyám meg villanyszerelő. — És így elboldogul? Töpreng néhány pillanatig. — Nézze én itt fizetésben a plafonon vagyok, nem pa- naszkodhatom egyáltalán. S ez nem azért van, mert jó káder vagyok, hanem mert mióta a csoportot irányítom, egyetlen alkalommal sem kellett szégyenkeznünk. Mindig ott vagyunk, ahol kell. Pedig, ha tudná, mi mindennel keil törődnünk... Sorolja: felügyeletük alá tartozik a megye több ezer tűzcsapja, közkútja, a víztározók berendezéseinek, automatáinak karbantartása, a vízcsírátlanítók beállítása, rendszeres ellenőrzése. — No, ez utóbbi — emeli fel mutatóujját — nagyon kényes és felelősségteljes munka. Egyébként a klórozást végző autnmatikákröl van szó, amelyekhez a megyében rajtam kívül senki nem nyúlhat. Negyvenhat ilyen készülék van a területen, mondjuk Bércéitől Ceredig, úgyhogy csak ezeket körbejárni is ßp- pen elég. Pedig ez a munkánknak még a tizedrészét sem teszi ki. — Így hát maga nagyon fontos ember. .. — S rajtam kívül még ketten. De mint mondiam, ők csak a jelenlétemben irányi- tásom mellett foglalkozhatnak velük. — Ez nagy felelősség, hiszen tízezrek egészséges vizéről van szó. Rendben vannak az idegei? — Tökéletesen. Kivéve no, azt a reggeli, órányi feszültséget. Egyébként is nyugodt típusú vagyok, s találok mindig magamnak olyan elfog- lalatosságot, ami leköt, s ki is kapcsol. Régebben méhész- kedtem, de eladtam a családokat, most meg kertészkedem, persze csak úgy, a magam kedvére. Ha szabadnawammmmmmMmaBCJMSiJi mhw.,» * pos vagyok, ami ritka, napes tig teszek-veszek a ház körül elbabrálgatok a gyümölcsfákkal, növényekkel. — Mindig itt dolgozott a vízműnél? — Nem dehogy. Mikor felszabadultam. ott maradtam a kőbányánál tíz évig. Másik tíz évet meg az acélgyárban dolgoztam le, a főműhelyben. Pontosan emlékszem: 1963. január 15-én álltam itt munkába. És ha más is úgy akar ■ ja, innen megyek nyugdíjba is. — Addig még sok víz lefolyik a vezetékeken. . — Biztos. De sajnos, nagyon szalad az idő Az unokám is olyan, mintha tegnap született volna meg, s lám. már elmúlt fél éves. New. kell sürgetni az évek múlását. *Ternóczky László tizenkét ember parancsnoka, vezetője annak a kollektívának, amelyik elnyerte a Vállalat kiváló brigádja címet is. — Jó, összeszokott csapat ez. S tudja, mire vagyok büszke? Hogy mi mindig .Jiadrafoghatók' vagyunk. Éjjel-nappal, bármikor. MEGINT NEVET, s vele tartok én is... lalnak. — Köszönöm a beszélgetést! Vincze Istvánné * Ahány munkahelyi, kommunista közössé0, annyiféle a feladat, s változatosak a politikai munka módszerei is. A salgótarjáni üí-as tanasztalatait azzal a szándékkal adjuk kézre kn-v vitázzunk. kV *•* "g közösen, mel'e’" 'k légiókban céljaink megvalósítását, H rr I u onye’3 uv* i A Volga menti Szarai» i. új technológiai-eljárássá: .,elnyelő üveget állítottak elő. mely feltartóztatja a nansú- gárzást. s hőjének csak mintegy 30—35 százalékát engedi át. míg elegendő i'énv bizío- sít A hőnyeiö üveg nemcsak hasznos, de szép is — világoskék. szürke és bronz színekben készül. A traktorok, kombájnok, gépkocsik szélvédőit, a vonatablakokat érdemes ebből gyártani Eddig egy moszkvai számítóközpont., az üzbegisztáni Taskent népek barátsága palotájának és egy szara'ovi szolgáltatóháznak ablakai készültek az új gyártmányúé' Karácsony György NÓGRAD - 1982. július 18.. vasárnap 3
