Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-26 / 148. szám

[MAGYAR ÍRÓK PEREI (7.) NemzefkSzt tudományos konferencia Lenlngrádban Á népek megbonthatatlan barátsága a szocializmus történelmi vívmánya „Forradalom után" Dr. Horváth István a szocialista A népek megbonthatatlan barátsága — a szocializmus történelmi vívmányai címmel nemzeközi tudományos konfe­renciát rendezett a Szovjet­unió Kulturális Minisztériu­ma és a Szovjetunió Közpon­ti Forradalmi Múzeuma júni­us 21—25. között Leningrád- ban. A konferencián részt vet­tek a szocialista országok mú­zeumainak képviselői, a Szov­jetunió szövetséges köztársa­ságai és Leningrad muzeoló­gusai. Magyarországot Györffy Sándor, a budapesti Magyar Munkásmozgalmi Múzeum muzeológusa, valamint dr. Horváth István, a Nógrád me­gyei múzeumok igazgatója képviselte. A tanácskozások fő témái között szerepelt annak vizsgá­lata, hogy a múzeumok tevé­kenysége hogyan kapcsolódik a népek barátsága történelmi vívmányának további elmé­lyítéséhez. Szó volt továbbá a proletár internacionalizmus elveinek reális megvalósulásá­ról, a múzeumok szerepéről a szocialista tudat formálásá­ban, valamint a szocialista or­szágok múzeumai közötti együttműködés továbbfejlesz­téséről. Győrffy Sándor a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum ki­állításainak tapasztalatairól szólt az internacionalizmus szemszögéből, Dr. Horváth Ist­ván a magyar múzeumok te­vékenységét elemezte a szoci­alista hazafiságra való neve­lésben. Erről illetve a téma­körrel összefüggő gyakorlati munkáról kérdeztük de. Hor­váth Istvánt. — A szocializmust építő Magyarország ideológiai éle­tének tartópillérei között év­tizedek óta különleges helyet kap a szocialista tartalmú ha­zafias érzelmek kialakítása és fejlesztése a fiatalokban s ito- vábbraélyftése a felnőttek tu­datában — mondotta a «ne­gyei múzeumok igazgatója. — E sok irányú és az inter naci­onalizmussal. szoros kapcsolat­ban álló tevékenységben a po­litikai agitáció és propaganda mellett a kottára egész szfé­rája is aktívan részt vesz. Kö­vetkezésképpen a múzeumok­nak figyelemre méltó szerep jut a hazafiság eszméjének korszerű értelmezésében, az ezzel összefüggő ismeretter­jesztési és nevelési feladatok ellátásban. E feladat jelentő­ségének megfelelően van je­len tevékenységünkben, és időről időre országos értekez­leteken, konferenciákon te­kintjük át, hangoljuk össze mindazokkal a munkánkat, akikkel együtt dolgozunk. — A Szovjetunió megalaku­lása hatvanadik évfordulója tiszteletére rendezett leningrá- di konferencián a múzeumok ilyen irányú -tevékenységének országos áttekintésén túl, mindenekelőtt egy szűkebb tájegység, Nógrád megye mú­zeumai, illetve a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum mun­kájáról szólt. Azt foglalta össze, hogy mit tett — és tesz — az intézmény a szocialista hazafiságra való nevelésben. Kérem, foglalja össze szá­munkra is előadása e részé­nek lényegét — Kézenfekvő volt hogy erről beszéljek részleteseb­ben, hiszen Nógrád megye tör­ténelmi eseményekben igen gazdag tája hazánknak. Külö­nösképpen elmondható ez az új- és legújabb ke«- időszaká­ról. Összefoglaltam e korszak történelmi jelentőségű sors­fordulóit s arról szóltam, hogy nevelési lehetőségként mi­ként hasznosítja mindezt a múzeum. Elsőként említettem azt az állandó kiállítást, amely az 1980-ban felavatott múzeumunkban nyílt meg. A kiállítás a Munkásélet Nóg- rádban a XIX—XX. század­ban címet viseli, és aaokra a történél mi sorsfordulókra épül, amelyekre már utaltam. Így láthatók azok a dokumen­tumok, amelyek a munkás­mozgalom kialakulását repre­zentálják, amelyekre az 1919- es első szocialista forradalom a Tanácsköztársaság helyi történetét mutatják be. Kellő hangsúlyt kapott az elleni or- radahni korszakban illegáli­san tevékenykedő kommunis­ták küzdelme, az 1944-ben az ország felszabadulása révén kibontakozó népi demokrati­kus és szocialista forradalom. Érettségizett szakmunkások Évente mintegy 2,5 miffiő szovjet fiatal kapja meg az érettségi bizonyítvánnyal együtt a szakmunkás okleve­let. A tizenegyedik ötéves terv­ben — a korábbiakhoz hason­lóan — sikeresen folytatódik a jól képzett szakmunkások fel­készítése. Az ország 7200 szak­munkásképzőjében 1400 fog­lalkozás titkaiba vezetik be a fiatalokat- A szakmunkásvizs­gával egyidőben érettségi vizs­gát is tesznek, ilyen módon az ország bármely felsőfokú ok­tatási intézményébe jelentkez­hetnek. Az utóbbi években Mongó­liából. Vietnamból és több fejlődő országból érkezett fia­talok is tanulnak a Szovjet­unió szakmunkásképző intéze­teiben. A leendő gépkocsivezetők makett segítségével tanulják és gyakorolják a közlekedési szabályokat Szabásztanulók, saját tervezésű gyermekruháik bemutatóján hazafiságról a szocializmus építésének eredménye. Bemutattam az* a múzeumot és tárlatot, amelyiket azon a helyen ren­deztünk be Karancsberény- ben, ahol a Nógrádi Sándor vezette partizáncsoport harc- álláspontja volt. — A kiállításon túl azon­ban még számos más forma szolgálja a múzeumokban a szocialista hazafiságra való nevelést. Említene néhányat ezek közül is? — A teljesség igénye nél­kül említhetek még néhány formát. Például a fiatalok nagyon kedvelik honismereti táborunkat. Ez már speciális forma. Azokat a diákokat érinti, akiknek a történelem iránti vonzódásuk az átlagos­nál nagyobb. Továbbá felnőt­tek részére országos múzeum- látogatási mozgalom indult, Tájak, korok, múzeumok né­ven. E mozgalom egyre in­kább terjed megyénkben is. A felnőttek körében végzett munkánk sajátos eszközét je­lenti, hogy — együttműködve a pártbizottsággal — a párt­oktatás anyagának elmélyíté­sében is részt veszünk. A munkásmozgalom történeté­vel foglalkozó pártszeminá­riumok hallgatói úgy dolgoz­zák fel a tananyagot, hogy ahhoz a múzeumi tárlatok megfelelő fejezeteit alkalmaz­zák. Továbbá ismert az a tény, hogy sok munkabrigád van Salgótarjánban, akik a magyar, vagy a nógrádi mun­kásmozgalom történetében je­lentős szerepet játszó mártí­rok nevét viselik (Nógrádi Sándor, Szalvai Mihály, Rózsa Ferenc stb). E brigádok tag­jai részére a névadó életraj­zát állítottak össze, amely néhány fotóval, vagy egyéb dokumentummásolattal kie­gészítve hasznos ismeretet nyújt a brigádoknak. — Milyen tanulságokkal fárt a leningrádS tudományos konferencia? — A konferencia elméleti tanulságainak felhasználása a mindennapi múzeumi tevé­kenységben, természetesen, még több időt vesz majd igénybe. Annyi máris nyil­vánvaló tanulság, hogy fele- ■lősségteljesen és folyamatosan végzett munkánk, amellyel a múzeumok — így a mi in­tézményünk is — a szocialis­ta hazafiság elmélyítésében végzett, irányaiban helyes és a jövőben is követendő. E te­vékenység hatásának további elmélyítése a következő évek­ben végzett munkánkban is meghatározó Jelentőségű lesz. T. E. Ha a börtünt el 1b kezdte, a maga perét Kemény zsigmand is végigszenvedte, aki pedig sem íróként, sem politikus­ként nem tartozott soha a szélsőséghez. Beksics Gusz- táv megfogalmazása szerint Kemény mindig ugyanaz: ^a törvényességhez rendületlenül ragaszkodó, a szélsőségek ei­len harcoló, a haza sorsa fe­lett aggódd” SŰRŰ DACCAL gyermekkorából hoz magá­val valami sűrű dacot, magá­nyosságra való hajlamot. S eredője ennek is egy per. Ap­ja halála után az első há­zasságból származó testvérek megtámadják a végrendeletet, s közel hét esztendeig folyik a súlyos örökösödési háború. Enyedi diákként hazatérve, egyszer az anyjánál végrehaj­tást tartó tisztségviselőre rá is támad, s a pandúrok véres­re verik. Mit lát? Gyűlölsé- get, perpatvart, üldöztetést, karhatalmat, testvéri áskáló- dást, anyja megaláztatását. Veress Dániel írja róla: „a megyei hatóságok önkényes­kedései, az anyagi érdekek és erkölcsi elvek szemszúró ket­tőssége sérüléseket is okozott a serdülő kamaszban. Félre­húzódóvá, magányossá vált, sértődékeimyé, makaccsá, mo­gorvává”. Ebből a sértődSremy és ma­kacs kamaszból azonban tu­dós ifjú serdült, aki politikai­közéleti érvényesülési teret keresett magának az irodaksn- bam, a pcíitücai események­ben, ha mód vett rá, újság­íróként is. í®42 elején Ke­mény és elvbaráti köre (Ko­vács Lajos, Saentrváni Mi­hály) átvették Méhes Sámuel lapjának, az Erdélyi Híradó­nak a szerkesztését Kemény a lapot a poBtikai cselekvés eszközének tekinti, másfél év alatt hatvannégy számába írt cikket többek között az or­szággyűlésről. a szükséges gaz­dasági és politikai reformok­ról, s megfogalmazta egy po­litikai párt igényét is. A konzervatív ellenzék ha­ragja, s a cenzúra figyelme lassanként rájuk irányul. Gyűlnek a kifogások, jelentés megy Bécsbe: az Erdélyi Hír­adóban büntetendő irányú cikkek jelennek meg. Gáncs, gyanakvás, idegőrlő szóbeszéd Indul, Kemény és Kovács ezért 1843 derekán megválik a laptól, önként-e vagy po­litikai okokból, talán az eg­zisztenciáját féltő tulajdonos, Méhes Sámuel felszólítására, nehéz eldönteni. A későbbi új­ságíró-szerkesztő azonban eb­ben a műhelyben formálódott. Az 1848—49-es események­nek Kemény is aktív részese: országgyűlési képviselő, lap- szerkesztő, magas rangú mi­nisztériumi tisztviselő. A bu­kás után a bújdosást választ­ja ő is, októberben és novem­berben Szatmár és Ugocsa megyékben, barátai, ismerősei tanyáin bujdosik, később Ko­vács Lajos és csadládja birto­kán rejtőzködik Nagybányán és környékén. Közben Hay- nau, a rémuralom parancsno­ka szeptember elején arra szólította fel a forradalom minden képviselőjét, tisztvi­selőjét és bíráját, hogy há­rom hónapon belül jelentkez­zenek. Ezt a felhívást Ke­mény is ismerte. Állítólag Ke­ményt ugyanaz a Kossalko János államügyész hívta elő rejtekhelyéről, aki Jókai mel­lett is kiállt. Lehetséges azon­ban, hogy erre a hívásra szük­ség sem volt. Kemény mindenesetre Pest­re megy, s valóban nem tar­tóztatják el, bár a vizsgálat megindul ellene. Szabadon védekezhet, sokadmagával. A Magyar Hírlap 1849. december 29-i számában olvashatjuk: „ ... a Vadászkürt vendégfo­gadó. valóságos kis Neugebau- de, amennyiben azok a kép­viselők, akik szabadlábon vé­dik magokat, mind ott lak­nak”. KIHALLGATÁSOK ÉS GYANÚ Kemény kihallgatása kará­csony táján keadődött meg, s néha napi 3—5 órán át is faggatták. Miben reményke­dett? Nem tartozott a forra­dalom balszámyához, ellene volt a trónfosztásnak, eltá­volodott a radikáiizálódó Kos- suthtól, nem volt a Respubli- ca című lap munkatársa. Csakhogy az övénél kevesebb bűnért is osztottak akkor ha­lált, nehéz börtönt Pártfogót keresett hát s meg is találta Tasner Antal, Széchenyi volt titkárja sze­mélyében, aki szolgálatkészen igazolta, hogy Kemény mindig szívesen együtt*nflfc0®5ft Szé­chenyivel — szemben Kos­suthtal: ellensége volt minden túiZÓ, destruktív eszmének, pártolója a valódi érdekeknek, és igaz híve a császári ház­nak. A németül fogalmazott pártfogó levél azonban kevés­nek bizonyult Megírta hát maga Kemény Is emlékiratát, amelyet aztán később annyi­an szemére vetettek, a forra­dalom élárulásával vádolva őt. Nos, ez az emlékirat nem a nyilvánosságnak készült, ha­nem a haditörvényszéknek. Azonban a forradalommal szembeforduló, a békepárt sze­repét felnagyító vádirat is kevés. Haynau 1850. július 5- én huszonöt képviselőt szaba­don enged, köztük olyanokat is, akiket már halálra ítéltek. Kemény nincs köztük. Három hét múlva, július 28-án újabb kétszázkilenc képviselőt tiszt­viselőt enged szabadon Hay­nau, köztük a békepárt vezé­reit Kovács Lajost és Ka­zinczy Gábort is. Kemény még mindig vizsgálat alatt marad. Csak 1851. október 7-én hozta meg a döntést a pesti haditörvényszék, amely sze­rint a császár őfelsége augusz­tus 25-i legfelsőbb határoza­ta által megparancsolta, hogy a haditörvényszék a forrada­lomban való részvétel miatt megindított eljárást szüntesse meg, többek között báró Ke­mény Zsigmand volt belügy­miniszteri tanácsos és kővár­vidéki képviselő ellen is. A gyanakvás azonban so­káig megmaradt, annak elle­nére, hogy Kemény Kossuth- ellenes röpiratokat adott ki, s az ötvenes évek eleji publi­cisztikájában, majd a Pesti Napló szerkesztőjeként is forradalomellenes és Bécs iránt igen lojális irányzatot képviselt. Protmann József rendőrigazgató-városkapitány jelentésére Kempen rendőr- miniszter azt jegyezte fel, hogy múltját a jelenét tekintve is helyes lenne folyamatosan megfigyelni. Sőt, még 1852-ben is úgy tartja egy rendőri je­lentés, hogy az „igen diós embert” tanácsos lenne fel­ügyelet alá helyezni. Az „igen okos emberek” a zsarnokságra mindig veszélye­sek. S Kemény úgy folytatta 1848-at, ahogy lehetett: szel­lemi közéletet teremtett a tör­ténelmi vallatásával, az iro­dalom művelésével. Komoly, higgadt, tiszta szellemű köz­életet Hatását és jelentőségét mindig a magyar szellem leg­jobbjai ismerték fel azóta is. Az „igen okos ember” szá­zadokhoz beszélt. • Bcnyei József (Folytatjuk)) Kasrács PS! KuHúrháziga»­gató nem magának tudja be az eredményeket; — Bérce­ién mindig megvolt a készség a fogékonyság az emberekben a kefeművelődés iránt Igaz, hogy előttem akadtak gondok az intézmény vezetése körül, de ez év elején — mikor ide­kerültem — nem kellett min­dent elölről kezdenem. Voltak és vannak a községben szép számmal olyanok, akik folya­matosan „működésben” tart­ják a művelődő közösségeket Gondolok itt a szakkörveze­tőkre, a pedagógusokra, a tár­sadalmi szervek aktivistáira. — Melyek a közművelődési munka főbb elemei Bercelen? — Idén a gyermekmunka, a személyiségfejlesztés, a kre­ativitáskészség került előtér­be. Ez bizonyos új szintet je­lent a korábbiakhoz képest, már ami a gyermekfoglalko­zások aktivizáló formáit ille­ti. — Nem akarom lebecsülni a gyermekmunka jelentőségét de egy nagyközség közműve­lődésében mégiscsak részterü­let. .. — Hatását tekintve túlmu­tat önmagán. Már most — félév múltán — tapasztaljuk, hogy az eredményes gyermek- munka növeli a művelődési ház presztízsét. Magyarul; azok is közelednek az intéz­ményhez, akik korábban csak társadalmi ünnepek alkalmá­val fordultak meg a művelő­dési házban. Ez érthető, hi­szen a gyerekek beszámolnak otthon, hogy mit csináltak a Bejegyzés az eüenőrzőkönyvbe Közművelődésről Bercelen „kultürban”, * ez a szülő ér­deklődését is felkelti. — A középkorosztályt gon­dolom a nagy rendezvényekre lehet sikerrel meghívni... — Elsősorban igen. A gyer­mekszínház mellett évek óta hagyomány a felnőtt színházi bérlet is, és meghirdetése még sohasem okozott gondot, min­dig volt rá „vevő”. Persze ezalatt nem a hagyományos értelemben vett színházi elő­adásokat kell érteni. Az öt előadásból álló sorozatban a pódiumműsorok között min­dig akad egy-egy nóta vagy táncdalest is. De ezt egyálta­lán nem tartom illetlennek. Látogatottak TIT előadásaink is, bár számuk talán lehetne több. Ebben az évben 22 előadást terveztünk... Szól­nom kell még az ismétlődő rendezvényekről — Üregek napja, Nők napja, stb. — ezek mindig telt ház előtt zaj­lanak, természetesen kulturá­lis műsorral egybekötve. — Nem beszéltünk még a felnőtt ifjúságról. — Gondjaink ezen a téren sincsenek. Jól működik az if­júsági klubbunk. A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat­tal közösen havonta egy al­kalommal filmes vetélkedőt rendezünk a fiataloknak, — a mozi programjához kapcsoló­dóan. A nyári programokat elsősorban a fiatalok szájíze szerint állítottuk össze, sok­sok zenével. Az sem titok, hogy ezek a rendezvények az intézmény költségvetésére is kedvezően hatnak. Szüksé­günk is lesz a pénzre, mert ötletekben szerencsére nem szűkölködünk. — Mi terheli leginkább az intézmény kasszáját? — A nagy rendezvényeken kívül, melyek köztudottan sokba vannak, tetemes össze­get áldoztunk a kiscsoportok működtetésére is. Van már di- ák-színjátszócsoportunk, taní­tunk szabás-varrást, KRESZ- tanfolyamot is beindítottunk, működik fotószakkörünk, iro­dalmi- és dekorációs körünk, játszó- és táncház stúdió. — Bérceinek — a faluban úgy mondták — 2222 lakosa van. És ekkor még nem szá­moltuk a községben lévő mun­kahelyek bejáróit. Elég egy ilyen nagy településhez egy népművelő? — Mint már említettem nem vagyok egyedül. Itt a „ház”-ban Eszényi Józsefné dolgozik még főállásban, de nemcsak takarít, ő üzemelteti a büfét és mozipénztárat. Se­gítsége nélkülözhetetlen. Leg­alább ilyen sokat jelent, hogy kiemelkedően jók a kapcso­lataink az iskolával, az óvo­dával, a párt- és tömegszer­vekkel, a község üzemeivel. Hogy csak egyetlen példát mondjak; a közelmúltban nagy megtiszteltetés ért ben­nünket. A kemerovói népi­együttes vállalt fellépést Ber­celen. A lehetőség azonban annyira váratlanul ért, hogy jóformán egyetlen napunk volt a közönségszervezésre. A párt- és tömegszervezetek ak­tivistáinak, és nem utolsó sorban a diákok jóvoltából mégis több mint háromszázan tapsolták meg a szép műsort. Azt hiszem ez önmagáért be­szél. — Tudomásomra jutott, hogy rendkívül jó az intéz­mény propagandatevékenysé­ge. Erről már csak azért is szívesen hallanánk, mert másutt ez az egyik leggyen­gébb terület. — Szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne valamilyen programunk. Ezért aztán nem tartottam nagyképű dolognak, ha „programfüzetet” rendsze­resítünk. A stencilezett lapo­kat azután a postások az új­ságok közé csúsztatják, de a közintézményekben is megta­lálhatók. Emellett egy-egy na­gyobb rendezvényre a dekorá­ciós kör tagjai készítenek pla­kátokat. Megint csak a jó kapcsolatot jellemzi, hogy a pedagógusok olykor a gyere­kek ellenőrzőkönyvébe is bejegyzik a fontosabb esemé­nyeket. Nemigen van Berce­len olyan rendezvény, amiről ne szerezhetne bárki tudo­mást. P- *.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom