Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-11 / 135. szám
Hangszóró mellet! Szívhangok a szénről Jó tempójú mégsem sietös-kapkodó, igazi hangos riportban hozta felszínre a salgótarjáni föld alatti bányászmúzeumot két borsodi rádiós, Jakab Mária és G. Tóth Ferenc tegnap a Petőfi adó hullámhosszán. A Bányászmúzeum a város alatt című riport szerkesztője Paulovits Ágoston egyedül a megmondhatója; mennyi dolga volt ezzel a riporttal, de mint minden másban, itt is elsősorban a végeredmény a döntő! Márpedig aki végighallgatta a szomszéd vár, Miskolc küldötteinek munkáját, aligha zárta el a készülékét valamiféle hiányérzettel. A miskolci rádiósok amúgy is egyre jobban, egyre teljesebben közelítik a nógrádi témákat, és ha ma még az olyan „látványos” kuriózumokra, mint amilyen a bányászmúzeum kíváncsiak is elsősorban — nem kerülik el majd a „rázósabb” témákat sem. Nem nógrádi fejjed gondolkodva minden percében érde- «kes és nem csupán „informáló műsor” volt ez a félóra a bá- nyászmiúzeum és a város, a szén és a vas, a teremtő erő és a változó élet összefüggésednek megmutatásában. De helybeli ésszel és tapasztalattal mérve sem jutunk más eredményre. Jó volt hallgatni, mit tud mondani sok százezer látogató után erről a méltán Európa-hírű múzeumról egy rádiós riport. Jó volt hallgatni, mert sikerrel elérte' amit akart — a szén és a város kapcsolatának sokoldalú feltárását nem kevés szívhang, helybeli megnyilatkozás útján. A bányászkodás múltját őrző múzeum igazán megkapó módon, jól kapcsolva, kötve a szálakat megmutatta a bányászkodás jövőjét is — azt a jövőt, amelyhez a jó szerencse mellé technika. szakismeret, igény és érdeklődés is párosül — így hát semmi túlzás nincs talán abbén: derűs, mély emberi vonásokat felmutató, fontos műsort hallottunk. És legfeljebb sajnálni lehet azokat a tévedéseket, amelyek éppúgy az éterbe szálltak, mint a nagy igazságok: az igaz, hogy a szén fellelésével, a vasipar telepítésével „amerikai típusú” robbanás- szerű fejlődésről szól a várostörténet, de aligha nevezték valaha is „magyar San Franciscónak” „magyar Kaliforniának" Salgótarjánt a gyors ipari fejlődés elején. Kaliforniának miért is nevezték volna, amikor ez a város szénnel, vassal birkózásában semmiben sem hasonlított soha valamiféle tejjed- mézzel folyó Kánaánhoz (amiként Kalifornia természeti adottságai révén), San Franciscóhoz meg azért nem, mert az meg „csak” egy város éppen Kaliforniában. „Magyar Birmin- gham”-nek nevezték, a közép-angliai „fekete vidékihez” ha- , sonlítva. Ott ugyanúgy a szén és a vas adta a kenyeret s talán éppoly hirtelen, mint itt a kenyeretlen Tarjámban. Megélhetést a városnak, amelyet bizony újkori rekonstrukciója elismeréseként nem Ybl- (azt személyek kapják), hanem Hilden) lékéremmel tüntettek ki elsőként az országban. Mindez éppen itt és most pontos idézeteket kíván, és hogy másként történt — nem a riporterek, vétke. Ha vétekről lehet szólni és nem valami másról... Kékesi Emil múzeontkialattE, bányászt»tr»óta, embereknek, szeretetnek, szénnek, múltnak és jelennek elkötelezett mondatai, Lassan József az egykori József-lejtősafena (a mú- zeian mai helyén) utolsó üzemvezetőjének higgadt, érdekes ismertetői a kolóniás éleiről, aztán a jól IcBrtHérdeklődfltt téma a Jó szerencsétF bámyászkőszönrtés eredetének, értelmezésének sokfélesége még egy aktív bányászt is elgondolkodtatott — ez is lehet érdeme a szelíd makacakodásnak, ami az igazán kíváncsi riportert jellemzi. Ezek mindenképpen megragadták a hallgatót, akkor is, ha már járt a múzeumban, altkor Is, ha valahonnan már hallóét arról — bár aligha hallhatott —, hogy rövidesen kiterjed a múzeum, a vele szemben lévő koloniás házat és környékét is bevonják a régi bányászkodás és bányászélet bemutatásának körébe. Nagy János és Berze Gábor bányamentők is „megjelentek a képen”, de szó szerint az ember belső, hozzáadó látása révén, az 6 szívhangjaik is erősítették azt a tudatot, tudatosságot, amelyet ez a város a bányászmúltfoól merített, s amelyet jó lenne nem csupán konzerválni, de átvinni a felszíni-külszíni-városi élet valamennyi területére ez azonban egy másik, egészen más riport témája lehet Liptay Jenő nyugdíjas főmérnök és a mai, holnapi bányászkodás körülményeit indokolt magabiztossággal Ismertető Tóth József, műszaki vezérigazgató-helyettes révén teljes képet, emlékezetes, értékes harminc percet nyújtott — ahogy mondani szokás — kicsinek és nagynak, nógrádinak és nem nógrádinak, bányásznak és más hivatást űzőnek a miskolci körzeti rádió, és nem is jöhet más, minthogy további nógrádi „pásztázásaikhaz” rádiós jó szerencsét kívánjunk! <T. Pataki) Ehető kaktuszok —- Szegeden Közép- és Dél-Amerikában honos óriás kaktuszok öltöztek nyári virágpompába a szegedi József Attila Tudományegyetem fűvészkert- jében. Az egzotikus növények egyes példányai háromnégy méter magasak. A húsos levelek végein sűrűn, fű- zérszerűen nyílnak a rózsához nagyon hasonló formájú, nagy méretű sárga és piros virágok. Botanikai érdekességnek számítanak a fügekaktuszok. Ezek termése olyan mint egy nagy mákgubó. Hazájában előszeretettel nevelik a fügekaktuszokat, mert fügeízű termésük ehető, meghámozva nyersen fogyasztják. Ezenkívül pálinkát is készítenek belőle. Konczek József: Mi ez a vacogás ? (IQ.) A főportán hosszú sor áll az ablak előtt. Miközben topogva haladunk előre, azon gon- dolgozom, amiről Annával beszélgettünk. Mert — azt ne is mondjam — a kaputelefon témája ezzel még nem zárult le, hogy nálunk járt Bálint. Hogy végül is miért tartja rossznak Anna a kaputelefont, erről úgy győződtem meg, hogy szinte restellkedtem is. Egyik este táskámban az otthon elvégzendő munka papírjaival, másik kezemben a tejjel, kenyérrel, felvágottal, cigarettával, miegymással teli nejlonszatyorral érkeztem a kapuhoz. Ha már itt van ez a kaputelefon, felszólhatnék, hogy megjöttem. Igen ám, de tele van mind a két kezem. S ebben a pillanatban felismertem, hogyan lehet az, hogy működik mégis rossz- Hát, igen. Reggel munkába megyünk, este rendszerint útba ejtve a boltot, a vacsoráravalóval, szóval általában lefoglalt két kézzel. Ha ilyenkor volna még egy harmadik keze az embernek, akkor megnyomná vele a kaputelefon gombját, és felszólhatna a lakásba. De mivel csak két kezem van, előbb le kellene tennem legalább az egyik csomagot, s ezek a ma divatos nejlonszatyrok erre nem alkalmasak. Éppen az a jó bennnük, hogy napközben elférnek az irattáskában, este pedig bele lehet pakolni. Anna is pontosan így lehet ezzel. A hét hat napján — mivel nincs három keze — egyszerűbb számára, ha még kettőt lép, s inkább a lift gombját nyomja meg, egy perc és a lakásban van. Lejátszottam magamban a jelenetet Hogy is mondjam? Nem akaródzik használni a kaputelefont No és vasárnap? Vasárnap nincs tele a két kezünk, de nem is nagyon van szükség a kaputelefonra. Végre együtt lehet a család. Értem már Annát. Bármilyen furcsa, a kaputelefon azért rossz, mert „nagyon is jó”. Az, aki beépítette, nem számolt vele, hogy miként fogunk élni a lakásban. Feltételezte, hogy a gomb nyomására a kezünk szabad lesz. Ugyanez van a lifttel is persze. Szabad lenne a két kezünk, ha nem kellene annyi mindent cipelni. Ha a boltban megrendelt árut házhoz szállítanák. Van is ilyen szolgálat csakhogy a balt is, hogy úgy mondjam, munkaidőiben dolgozik. Tehát akkor számítanának, amikor mi dolgozunk. Nyolctól ötig. Ugyanígy van a posta is: a postás hozza a levelet ajánlottat, senki nincs otthon, tehát visszaviszi, otthon hagy egy értesítést. Így tehát munkaidő után, amikor otthon mindenről értesülök, még külön elmehetek oda is. Mert a postás is munkaidőben dolgozik. S hogy a mai családoknál nincsen nagymama, nagypapa, rokon, aki otthon volna, ez érdekel-e valakit? Mintha a régi életszerkezet kézenfekvő igazságai alapján készülnének a tervek, csak azzal nem számolnak, hogy az életformának az emberi oldala is megváltozik ám közben. Ha a postás este hattól tízig dolgozna, mindenkit otthon találna. Reggel nyolctól délig a hivatalokba hordhatná a küldeményeket, mert ott akkor vannak, vagyunk ott, mint bármely munkahelyen- Eltűnődöm. A postás dél és hat óra között elintézi mindazt a személyes tennivalóját, amihez így nem jut hozzá, ö is négyig, ötig dolgozik. S aztán? Futhat velünk tolongani, vacsorát vásárolni. Ezen gondolkodom, s bár az egésznek nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, annyit megfogalmazok magamnak, hogy csuda tudja miért, az, ami jobb lenne a meglévőnél, nem akar létrejönni, s az, ami igen jónak ígérkezik, mihelyst megvalósult, mintegy leválik a valóságos életről. Teszem azt, ha mi mindig csak színházba járnánk, mindig csak azzal lennénk elfoglalva, hogy otthon várjuk, ki akar jönni hozzánk, a kaputelefon valóban jó volna. Dehát nem így élünk. Van tehát valami, ami szép, jól mutat, de minek is van valójában? Csak? Sorra kerülök. Forgatja a néni a tenyérnyi blankettát, ez bizony ajánlott levél, de itt nincsen. Hát akkor hol? Ki küldte? Ez kinyomozhatatlan. A postás, akinek sok munkája van, csak azit a rovatot töltötte ki, hogy mikor vehetem át és hol. Dehát nem vehetem át! Megnyugtat a hivatalnok- nő: talán holnap újra megkíséreli. Megkísérli. Ez a szó tetszik nekem. Ügy hangzik, mint valami tudományos vállalkozás. Holott én, megtalálható vagyok otthon, amikorra ledolgoztam á napomat. Nem akkor keresnek. Így hát kísérletezgetünk, kísérletezgetünk. Már nem is tudom bosszankodjam-e, vagy nevessek, úgy érek haza. A levél aztán napok múlva a levélládából kerül elő. Ügy látszik, mégis lemondott a postás az aláírásomról, vagy maga írta alá? Ez rejtélyes. A rendelkezés, hogy alá kell inti — mosolygok magamban —, akárcsak ez a telefon a kapu alatt. Van, van, de... Igaz, egy rendelkezés nem úgy kerül pénzbe, mint egy műszaki konstrukció, de azért mégis. Bálint írta a levelet. Olvasom, miközben ballagok föl a lépcsőházban — a lift most rossz, a két kezem most, véletlenül nincs tele csomagokkal — megállók a fénynél. Érdekes levél. Barátságról, emberi kapcsolatról, emlékekről... Arra ocsúdok, hogy hűvös van. A fogam szinte vacog. Hűvös a tavasz. Csak ez teszi? Tulajdonképpen mi ez a vacogás ? (Vége) Három évtized a gyermekekért Valahol egy eldugott kis falucskában, a Csongrád megyei Csengéién kezdte tanári pályafutását Tóth Istvánná, s a bő három évtizeddel ezelőtti események egy életre meghatározták sorsának alakulását Mai szemmel nézve, afféle romantikus indíttatás volt ez: egy tanyán, öt kilométerre a vasútállomástól, reggeltől napestig, ha kellett petróleumfény mellett. És a tantárgyak között sem válogathatott: matematika, fizika, ének, földrajz, éppen ami sorra jött Első balatoni kirándulásuk sem a mai körülmények között zajlott le, hisz mostanság ki indulna a magyar tengerre üstökkel, szalmazsákokkal? Azóta hatalmasat változott a világ, noha a távolság alig emberöltőnyi. Tóth Istvánná, amikor ezeket az élményeket fölidézi a salgótarjáni Mártírok útja általános iskolában, azt mondja máig nem találkozott annyira ragaszkodó, kedves, összetartó tanítványokkal, pedig mindig törekedett egy hasonlóra. Az akkori sikerélmények később viszont kamatozódtak, főként egy olyan határozott tanári egyéniségben, amelyet a következetesség, a szigorúság, a tananyag és a diák „kíméletlen” szeretete jellemez. — Számomra az óra szent és sérthetetlen — vafTja —, mert olyan kevés az idő, s olyan sok a tananyag, hogy minden percet ki kell használnunk. Lehet, hogy túl szigorúnak tartanak, de ezt mindig a gyerek érdekében, hasznára teszem. S ha éppen 6 akkor nem is tudja ezt, később mégis igazat ad. Ezt abból is lemérem, hogy évek múltán sok volt diákom visz- sza-visszajön, beülnek egy- egy fizika-, matematikaórára, meg aztán elmondják, mi történt velük, hogy megy a soruk. Nála valóban nem tudják a gyerekek, kire mikor kerül a felelés, sőt még a „biztosra menők” sem érezhetik magukat nyeregben. Próbálom faggatni, megközelíteni, honnan ez a következetesség? — Amikor még fordított volt a helyzet, tehát ön ült a padban és figyelt, tanult, felelt, nos, akkor kik és milyenek voltak azok a tanárok, akikre példaként nézett? Maga elé néz, látszik, emlékei közt kutat, aztán három nevet említ. — Dolozs Elek Jolán, Antónia nővér és öveges professzor. Az első még elemiben tanított, s szintén matematika—fizika szakos volt, hasonló tulajdonságú volt, mint amilyet később elsajátítottam. Aztán az államosítás előtt még egyházi iskolában kezdtem a további tanulmányaimat, itt egy Antónia nevű tanárnő hivatásérzete, s emberi szeretete ragadott meg. Majd a főiskolán öveges profeszor szakmai fanatizmusa, gyakorlati életszemlélete vonzott, ö képes volt egész délutánt szentelni egy- egy tanítványára, ha látta az érdeklődést benne. Végtelenül igazságosan és szigorúan osztályzott de azt tudtuk, hogy az érdemjegye mindig pontos és reális! Csupán kitérőként mondom, hogy amikor valamelyik nagy fizikus munkásságáról beszélt, persze óriási szenvedéllyel, az ismertetés után átszellemülten mindig csak ennyit szólt: uraim, engedjék meg, hogy levegyem a kalapomat És levette. A múlt megidézése után a jelenről beszélgetünk a Salgótarjánban töltött huszonnyolc esztendő tapasztalatairól majd arról, milyennek látja a mai ifjúságot? — Egy kicsit aggódom is értük — mondja —, mert a jobb móddal, a több lehetőséggel nem tudtuk arányosan növelni az értékítéletüket, nehezen tudtuk i kialakítani bennük a helyes életszemléletet. Mire gondolok? Eléggé általános gyakorlat, hogy a szülők igen alacsony szintű teljesítményért magas jutalmat ígérnek és méJ nak! Például, ötöst kap a diák mire otthon „cserébe” magnó, vagy éppen kívánság szerinti cikk jár. Tehát azt hiszem, „elfelejtjük^ őket megtanítani az értelmes, felelősségteljes küzdelmekre^ az emberi igényességre. Még egy példát hadd említsek] most, hogy vége felé jár • tanév, a nyolcadikosoknál tapasztalom a „minek hajtsuk magunkat" szemléletet, jóllehet éppen olyan dolgokkal foglalkoznak, amire az életben még nagy szükségük less,' Aztán jelesebb tanítványai^ ra,, a családra, az iskolai közösségre terelődik a szó. Mint mondja, valamennyien nagy szerepet játszottak pályafutásának alakulásában, melynek során az elismerések sem hiányoztak: néhány éve Az oktatásügy kiváló dolgozója lett, nemrégiben pedig a megyében első ízben és egyedül a Gyermekekért kitüntetést vehette át. — Túl sokat dolgoztunk otthon, nem ritkán éjszakákon át, s a gyerekek a tanári hivatásból csak a rengeteg munkát látták — mondja —, nem csoda, ha ez nem vonzotta őket. De ha én újra kezdeném, csak ezt választanám! X. L. műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: Miről ír a Társadalmi Szemle új száma? 8.37: Pezel: Sonata Hora Decima 8.44: Gluck: A rászedett kádi* 0.33: Dolgozni szaporán 10.05: A kincses sziget 10.33: A jaguár készülődik. 10*38: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. 11.00: Gondolat. 11.45: Az Ambrosian-énekegyüttes énekel. 12.45: Hét végi panoráma 14.02: Egy zselici nótafa 14.12: Maros Éva (hárfa) felvételeiből. 14.44: Magyarán szólva. 15.05: Gáspár Cassado gordon kázik 15.28: Dominó is.00: Mit üzen a Rádiót 16.35: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik. 17.05: Zenekari muzsika 17.29: Magánerőből. 17.54: Kórusainknak ajánljuk 19*15: Martti Pokela kantelén játszik 19.a: A Rádiószínház bemutatója 20.35: Operettkedvelőknek 21.30: Fűtői-fáig. 22.20: Tíz perc külpolitika 22-30: OJ Zenei Ojság 23.20: Sándor János vezényel 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO: 8.08: Az Izraelita felekecret negyedórája 8.20: Tíz perc külpolitika 8*35: Radics József népi zenekara játszik 8.50: Slágermúzeum 9.34: Az előkelőségek kultusza az USA-ban. Gellért Endre írása. 10.00: Zenedélelőtt 11*35: Tánczenei koktél 12.35: Édes anyanyelvűnk 12.40: Színes népi muzsika 13.15: Gyermekeknek 13.30: Illik a tánc a magyarnak. 14.00: Kettőtől ötig... 17*00: Térkép és útravaló 17.30: ötödik sebesség 18.35 • Válogatott felvételek 19.40: Nótakedvelöknek 20*35: Iránytű 21.35: Popbullám 4 NÖGRÄD - 1982. június 11., péntek 22.30: Igen Is, sem Is 23.20: Zenés látékokból MISKOLCI STUDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. — 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. (A tartalomból: Napközis táborok Egerben. — Tanácsadás a napozáshoz. — Közlekedési információk. — Hét végi programajánlat.). — Szerkesztő: Jakab Mária, telefonügyeiét 35-510. — 18.00: Észak-magyarországi krónika. (A Borsod megyei műszaki hetek záróülése Miskolcon. — Nógrádi középiskolások nyári tábora előtt. — Magyar—finn barátsági hét Heves megyében.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ! 16-05! Hírek. 17.00: Keresztkérdés. 17.30: Reklám. 17.40: Természetbarát. 18.00: Ablak. 19-00: Reklám. 19.10: Tévétorna 19-15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó 20.00: Delta. 20.25: 25 éves a Magyar Televízió. 5/5. rész. 21.50- Unokáink sem fogják látni 22.20: Tv-híradó 2. 22-40: Lila taxi. Magyarul beszélő francia film. 2. MŰSOR: 16.00: Tenisz Davis Kupa. Magyarország -Jugoszlávia mérkőzés. 19.00: Lile». Szovjeá folklórműsor. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Déry Tibor: Tükör. Színmű két részben. 21.45: V ide«-variációk. BESZTERCEBÁNYA: 15.20: Hírek 15.25: Rövidhírnek a képernyőn 16.20: Rob Roy. 5. rész 16.50: A fiatalok klubjának műsora 17.40: Labdarúgásról és a Játékosokról 18.00: Bratislava! magazin 18.15: Megérik e a kétezret 18.40: Dokumentumműsor 19.10: Esti mese 19.20: Időjárásjelentés éa műsorismertetés 19.30: Tv-hiradó 20.00: Dokumentumműsor 20.40: Meghódítjuk az eget is 21.50: Ez történt 24 óra alatt 22.05: Jemeljan Pugacsov 23.30: Lidicei rózsa. 0.10: Hírek t. MŰSOR: 16.15: Hírek 16.30: ünnepi műsor a határőrség napja alkalmából 17.25: Publicisztikai vetélkedő 18.25: Arany Prága 1982. 20.00: Beszélgetés a zenéről 20.40: Kerekasztal-beszélgetés 21.20: Időszerű események 21.50: Arany Prága 1983 MOZIMŰSOR: Szines magyar film. — Széesényi Salgótarjáni November 1-s Szu- Rákóczi: Találkozás. Szines szov- perexpressz (14). Színes, szlnkre- jet film. — Rétság: Requiem (14). nizált japán katasztrófafilm. Este Örkény István novellájából ké- 10-től éjszakai előadás! Óvakodj szült szines magyar film, Mesemo- a törpétől (16). Színes szinkron!- zi: A macskafalviak. — Kistere- zált USA filmvígjáték. — Halas- nyei Petőfi: Egy zseni, két ha- sagyarmati Madách: fél 4-től: Ti- ver, egy balek. Szines, szinkroni- zenkét hónap. Szines szinkronl- zált olasz—francia—NSZK western, zált japán rajzfilm. — A mama — Érsekvadkert: Sasszámy. Szl- százéves (14). Szines spanyol film. nes angol western. — Nagyidé: Este 10-től éjszakai előadás: Húr- Kojak és a Marcus—Nelson-gyil- rikán (14). Színes amerikai film. kosságok, I—II. (14). Szines, szink- — Pásztói Mátra: Aranycsapat, renizált amerikai bűnügyi film. 32.40: Lila taxi — Francia film