Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-10 / 134. szám
Folytatta munkáját ' a KGST XXXVI. ülésszaka A megfigyelő küldöttségek vezetőinek felszólalásai Szerdán az elfogadott napirendnek megfelelően folytatta munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXVI. ülésszaka. A keddi ülésen a megfigyelőként résztvevő küldöttségek vezetői is felszólaltak; beszédüket az alábbiakban rövidítve ismertetjük. Lepő Fortunate Ferreira do Nőseimé nt o, az Angolai Népi Köztársaság tervezési és külkereskedelmi minisztere a KGST-t olyan szervezetként értékelte, amely az egyenjogúságon, a kölcsönös segítésen és megbecsülésen alapszik, amelyben nincsenek „első” és „másodosztályú” résztvevők. Jelezte, hogy országa is kész a közép- és hosszú távú együtt- működésre. Foglalkozott Angola gazdasági nehézségeivel, amelyek javarészt abból adódnak, hogy a vezető tőkés hatalmak a kapitalizmus ellentmondásainak következményeit a harmadik világra igyekeznek áthárítani, vele akarják megfizettetni a nemzetközi válságot. Abdul Madzsid Szárboland, afgán miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság bővülő együttműködésé a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval, hatékony szerepet játszik a razdaságfejlesztési feladatok megvalósításában. Az együttműködés is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt esztendőben Afganisztánban 2,4 százalékkal növekedett a nemzeti jövedelem. A szocialista munkamegosztás elvének alkalmazása a fejlődő országok társadalmi' gazdasági terveinek megvalósításában is nagy jelentőségű. A KGST-tagországokkal való együttműködés, tapasztalataik hasznosítása, az afgán' nem-' zetgazdaáág hatékony és dinamikus fejlesztését is elősegíti. Mindez végeredményben szorosabbra fűzi a kapcsolatokat az afgán társadalom és a szocialista világ országai között. Mahmud Staid Mat di, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság pénzügyminisztere méltatta azt a támogatást, amelyet a KGST tagállamai országénak számos nagyberuházásához nyújtottak, segítve a szakemberképzést, az ismeret- anyag és a tapasztalatok gyűjtését, a gazdasági és műszaki feladatok megoldását. Elmondotta, hogy a különböző gazdasági objektumok építésénél és a természeti csapások sújtotta ország helyreállításában is nagyon fontos a szocialista országok segítsége. Az együttműködés a szocialista közösséggel nem csak az ország előtt álló feladatok megoldását, a gazdaság és társadalom nagyszabású átalakítását célozzák, hanem egyszersmind a szabadság, a haladás és a béke ügyét is szolgálják. Saly Vongkhamsao, laoszi miniszterelnök-helyettes elmondotta, hogy Laosz első ötéves tervének teljesítésében nagymértékben számítanak a testvéri szocialista országokkal megvalósuló, kölcsönösen előnyös együttműködésre. Az ötéves tervek összehangolásénak eredményeként hosszú lejáratú gazdasági és kereskedelmi megállapodásokat kötöttek a Szovjeunlóval, Vietnammal és néhány más szocialista országgal. Az utóbbi években a szocialista országok hatékony segítséget nyújtottak Laosznak. A jelen időszakban az a cél, hogy közös vállalatok létrehozásával alakítsák ki az állami exportbázisukat. A miniszterelnökhelyettes javasolta: a KGST-országok és Laosz közösen vizsgálják meg, miként működhetnek együtt a laoszi gazdaság Infrastruktúrájának kialakításában, az úthálózat és a szállítás fejlesztésében. Marcelino dot Santos, a mozambiki Frellmo Párt Központi Bizottságának gazdaságpolitikai titkára foglalkozott az imperializmus afrikai, ázsiai, latin-amerikai destabilizációs mesterkedéseivel, majd rámutatott, hogy Mozambik gazdaságában immár erős állami szektor jött létre, s az ország külkereskedelmének 20 százalékát a KGST tagállamaival bonyolítja le. Szólt a szocialista orientációjú fejlődő országok óriási természeti kincseinek nagy jelentőségéről, s arról, hogy — a szocialista országok segítségének köszönhetően Is — a kiaknázást tervek jó ütemben valósulnak meg. Az együttműködés egyebek között Mozambik munkásosztályának erősödéséhez is hozzájárul. Toye Gulilat, a központi tér. vezési és fejlesztési forradai- ml mozgalom legfelsőbb tanácsának főtitkárhelyettese, a szocialista Etiópia küldöttségének vezetője arról szólt, hogy a társadalmi és gazdasági előrehaladás érdekében Etiópiában is szükségessé vált hosz- szú távú tervek kidolgozása. Jelenleg a tízéves távlati fejlesztési terv elkészítésén dolgoznak. Etiópia célja dinamikus, független és sokoldalú gazdaság megteremtése, amelyben fokozatosan megteremthető a különböző ágazatok közötti egyensúly. Ez a szocialista gazdaság felépítésének lényeges feltétele. A kedvezőtlen belső körülmények és a romló nemzetközi gazdasági viszonyok közepette Etiópia Igen nagyra értékeli a KGST-tagországoktól kapott támogatást. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az ellenséges nemzetközi légkör ellenére előrehaladjon a gazdaság fejlesztésében és a társadalom átalakításában. A KGST XXXVI. ülésszaka ma folytatja munkáját. Fogadás az Országházban A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXVI. ülésszaka alkalmából szerdán fogadást adott az Országházban. A fogadáson jelen voltak az ülésszak munkájában réazt vevő küldöttségek. Magyar részről az ülésszak munkáidban részt vevő küldöttség tagjain kívül jelen voltak: Aczél György és Bor• bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettesei és a kormány több tagja. Ott voltak a KGST-ülés- szak munkájában részt vevő államok diplomáciai képviseleteinek vezetői. A szívélyes, baráti légkörű fogadáson Losoncai Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa ét kormánya nevében köszöntötte a megjelenteket. Kifejezte meggyőződését, hogy a budapesti tanácskozás hozzájárul a szocialista gazdasági integráció elmélyítéséhez, a KGST- országok együttműködésének további fejlesztéséhez, a szocializmus, a béke ügyéhez. (MTI) „Békét Galileának?" Elítéljük az izraeli agressziót Illetékes helyen felhatalmazták az MTI-t az alábbiak közlésére: Június 5-én az izraeli hadsereg széles körű fegyveres agressziót indított a Libanoni Köztársaság ellen. Az Izraeli hadigépezet terrorakciójának libanoniak, Palesztina! arabok, ártatlan polgári lakosok, asz- szonyok, öregek és gyermekek tömegei estek áldozatul. A határtalan cinizmusról tanúskodó „Békét Galileának,, hadművelet következményeként libanoni városok, falvak és települések váltak romhalmazzá. Nyilvánvaló, hogy az Izraeli vezetés mostani, semmivel sem Igazolható agressziójával a libanoni haladó erők a Libanonban menedéket talált Palesztinái arabok és egyedüli törvényes képviselőjük a Palesztinái Felszabadítást Szervezetőt fizikai megsemmisítésére törekszik. Csakis ez az oka, hogy semmibe veszi a nemzetközi jogot, a Libanoni Köztársaság szuverenitását és az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozatait, a világ haladó közvéleményének tiltakozását. Az Izraeli kormány nem folytathatná a világ békéjét és a térség népeit súlyosan fenyegető kalandorpolltlkáját, ha nem élvezné a szélsőséges imperialista körök nyílt politikai, katonai és gazdasági támogatását. Izrael Libanon elleni támadása ismételten bizonyítja, hogy • közel-keleti válság nem rendezhető külön úton. A tartós, igazságos és átfogó rendezés csakis az összes érdekelt fél részvételével, szervezett nemzetközi konferencián, tárgyalások útján lehetséges, A magyar nép mélységes felháborodással ítéli el a Libanon elleni izraeli akciót. A Magyar Népköztársaság népe szolidáris a túlerőnek hősiesen ellenálló libanoni haladó erőkkel, a palesztlnal felszabadítást szervezet önfeláldozó küzdelmével. A világ békeszerető népeivel együtt követeli az izraeli agresszió azonnali beszüntetését, az Izraeli csapatok haladéktalan és feltétel nélküli visszavonását Libanon nemzetközileg elismert határain túlra, s az ország szuverenitásának és területi egységének biztosítását. (MTI) Árnyék az üvegpalotán A fegyverkezési cápák busás Előreláthatólag egy hónapig tart az ENSZ második, rendkívüli leszerelési ülésszaka. Az első 1978 nyarán zajlott le. E fontos nemzetközi fórumon, az első időszakban, számos ország állam- és kormányfőjével vagy külügyminiszterével képviselteti magát. A többi között Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke Is fel kíván szólalni a világszervezet New York-1 üvegpalotájában. A vitákon ott lesznek a béke- és leszereléskutató Intézetek neves szakértői, de nem lesznek ott — legalább fizikailag nem — a fegyverkezés közvetlen haszonélvezői, a katonai hadiipari körök „üzletkötői”, s maguk a halálgyárosok. Árnyékuk azonban rávetődik az ülésterem falaira.... KIDOBOTT MILLIÄRDOK A hetvenes évek végén a világon 500 milliárd dollárt költöttek katonai célokra- Ez a csillagászati összeg tavaly 600 milliárdra emelkedett. Ha nem sikerül gátat vetni ennek a folyamatnak, a fegyverkezési kiadások az ezredfordulóig elérhetik az évi 820 milliárd dollárt. A szakemberek szerint a haditechnikai eszközök minden újabb nemzedéke 3—5-ször annyiba kerül. mint a megelőző generáció. Hogy némi fogalmunk legyen arról, mi, mibe kerül a külföldi vevőnek, íme egy-két adat. A második világháború idején a korszerű vadászgépek darabonkénti ára 55—90 ezer dollár volt. Napjainkban az amerikai gyárak egy F—14- esért több mint 20 millió dollárt kérnek.' Valaha egy-egy tengeri rombolóért 0,5—8,7 millió dollárt fizetett a vevő, ma már 200 milliót számláznak érte. Ha valamely ország kormánya repülőgép-anyaha- jót akar beszerezni az Egyesült Államokból, ezért nem kevesebb, mint kétmilliárd dollárt fizethet, vagyis any- nyit, amiből nem oly rég tekintélyes flóttát építhetett magának. „GIGANTOK” PROFITJA Ma az USA a világ első számú fegyverexportőre. 1980- ban mintegy 15 milliárd dollárt kitevő üzletet bonyolított le külföldön. A Christian Science Monitor című amerikai üzlete lap beszámolt arról, hogy 1905. és 1980. között a 42 fejlődő országba irányuló amerikai fegyverkivitel 50 százalékkal volt nagyobb, mint ez 1950— 1905- közötti periódusban. A szállítmányok túlnyomó része a Közel-Keletre áramlott. Az exportban elsősorban nyolc konszern érdekelt: a Boeing, a General Dlnamics, a Grumman, a Lockheed, a McDonnel-Douglas, a Northrop, a Rockwell International és az United Technologies. A békés iparágakban átlagosan 8—12 százalékos nyereség a hadiiparban elérheti a 30— 40 százalékot. Egy amerikai szenátusi vizsgálat szerint a felmérésbe bevont és katonai megrendelésekre dolgozó 100 nagyvállalat közül 94 megközelítően 50 százalékos tiszta nyereségre tett szert, 49 vállalat száz, 22 több mint 200, három 500, egy konszern pedig 2000 százalékos profitot könyvelhetett el. Az említett nyolc „gigantnak” természetesen szava van a hivatalos amerikai kül- és katonapolitika alakításában. VALASZŰTHOZ ÉRKEZTÜNK Az ENSZ második rendkívüli leszerelési-ülésszakán ott vannak a kárvallottak — a fejlődő országok — képviselői is. A fokozott fegyverkezés őket sújtja a legérzékenyebben. Ez az államcsoport jelenti a hadiipari monopóliumok piacának háromnegyedét. És hozzá olyan régióról van szó, ahol az egy főre eső nemzeti jövedelem még az évi 200 dollárt sem éri el... Az eladósodásuk 1980. és 1970- között még „csak” 180 milliárd dollár volt, 1980-ra azonbán már csaknem elérte a 400 milllárdot. A fegyverkezés — bármilyen oldalról vizsgáljuk — roppant tehertétel a népekre, mérgezi a nemzetközi kapcsolatokat, s azzal a reális veszéllyel járhat, hogy az „ágyúk szinte önmaguktól megszólalnak". Ebben a helyzetben, amikor a háború és a béke kérdésében az emberiség válaszúihoz érkezett, az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakának felelősségteljes és konstruktív választ kell adnia korunk legégetőbb problémáira. A magyar álláspont szerint hasznos lenne, egy átfogó leszerelési program ki- dolgazása, különös tekintettel a rakéta-nukleáris háború fenyegetésének elhárítására. Serfőző László alezredes L NÓGRAD — 1982. június 10., csütörtök Kádár János • e f fogadta Nyikolaj Tyihonovot Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán a Központi Bizottság székházában fogadta a KGST XXXVI. ülésszakán hazánkban tartózkodó Nyikolaj Tyihonovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a szocialista közösség országainak együttműködése és a magyar—szovjet kapcsolatok idő* szerű kérdéseiről. A találkozón jelen volt Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Berecz János, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztályának vezetője, valamint Vlagyimir Dolgih, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára és Vlagyimir Ba- zovszki), az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) Lázár György és Lubomir Strougal megbeszélése Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke szerdán megbeszélést folytatott Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnökkel, a KGST XXXVI. ülésszakán részt vevő csehszlovák küldöttség vezetőjével. A szívélyes légkörű megbeszélésen áttekintették a magyar—csehszlovák gazdasági kapcsolatok időszerű kérdéseit, az együttműködés fejlesztésének fő irányait, a termelési szakosítás és a kooperációbővítés lehetőségeit. (MTI) ♦ Haderőcsökkentési tárgyalások Nyugat vonakodik a tartalmi munkától Szerdán megtartották Bécs- ben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 308. plenáris ülését. Az NDK küldöttségének vezetője, André Wieland nagykövet állást foglalt a nyugati országok által ez év április 8-án beterjesztett — a bécsi tárgyalások ügyrendjével foglalkozó ■— javallatával kapcsolatban. Wieland nagykövet megfogalmazása szerint a nyugati előterjesztés semmilyen tekintetben sem tekinthető a szocialista országok múlt év december 10-i, illetve az ez év február 18-1 nagyjelentőségű javaslataira adott válasznak. A szocialista országok továbbra Is úgy vélik — mondotta az NDK küldöttségének vezetője —, hogy a tárgyalások előremenetele és sikere szempontjából a legcélravezetőbb az lenne, ha közös munkával hozzálátnának az első haüerőcsökkentési egyezmény megszövegezéséhez. A jelenlegi tárgyalási forduló tapasztalatai azonban azt. mutatják, hogy a nyugati országok továbbra is vonakodnak a tartalmi munkától, és fennáll a veszélye annak, hogy a bécsi tárgyalások menetére továbbra Is a „szélcsend állapota" marad a jellemző. Ezt felismerve, a szocialista országok késznek mutatkoznak a NATO-országok javaslatában foglaltak elfogadására, arra, hogy írásban rögzítsék álláspontjaikat —• annak reményében, hogy ezen eljárási módosítás előbbre viszi a bécsi tárgyalások menetét. A nyugati országok szóvivője üdvözölte a szocialista küldöttségvezetők elhatározását, majd biztosította a jelenlevőket, hogy gondosan tanulmányozzák az erről szóló nyilatkozatot. (MTI) Pillantás a csúcsra Ügy tűnik, a világ egyszerre kétféle értelemben is vethet pillantást a „csúcsra” 1982. június 10-én. Egyszer azért, mert ezen a napon Bonnban az Atlanti Szövetség legmagasabb rangú személyiségei tárgyalnak egymással. Egyszer pedig azért, mert az itt történtek elemzése talán valamelyest következtetni enged arra: van-e komoly esély az idén egy. a világ által olyannyira várt Brezsnyev—Reagan csúcstalálkozóra. A NATO-csúes mindig figyelmet érdemel. A jelenlegi feszült és bonyolult helyzetben az érdeklődés a szokásosnál Is Indokoltabb. Reméljük, a történelem nem Ismétli önmagát. A két legutóbbi NATO-csúcs, az 1977-es londoni és az 1978-as washingtoni ugyanis szomorú mementóként él az emlékezetben. Mindkettő alaposan hozzájárult a helsinki folyamat megtorpanáséhoz, majd a fegyverkezési hajsza ijesztő fokozódásához. Nemcsak a világhelyzet, hanem a nyugati katonai szövetségen belüli viszonylatok bonyolultságára Is utal a színhely. Egyáltalán nem formális, hanem lényegbe vágó okai vannak annak, hogy ez a konferencia nem — az eredeti terveknek megfelelően — Brüsszelben, a szervezet „fővárosában”, hanem a Rajna partján ült össze. Éppen annak a Német Szövetségi Köztársaságnak a székhelyén, amely szinte minden vonatkozásban a NATO legfontosabb európai tagállama, s Washington szempontjából mégis az egyik legproblematikusabb szövetséges. Schmidt kancellár politikája számos lényeges vonatkozásban — például a fegyverkezés és a tárgyalások egyidejű hangoztatása, a kelet— nyugati kereskedelem fenntartása — 'nincs összhangban a Reagan-kabinet harciasabb koncepciójával. Ez az eltérés szembetűnő, hogy az amerikai elnök jelenlegi nyugat-európai különprogramjában Párizs, Róma, London szerepelt — Bonn viszont nem. Az NSZK kormánya joggal tartott attól, hogy a fokozatosan tért nyerő jobboldali ellenzék ezt kihasználhatja. Schmidt kancellár részben ezért kérte nyomatékosan az eredeti terv megváltoztatását, úgy, hogy a Reagan-látogatássai összekötött csúcs Bonnban üljön össze. Bonn egyik érve az volt, hogy így nemzetközi viszonylatban Is „csökkenthetik a szervezeten belüli ellentétekről forgalomban levő híreszteléseket... ” Pedig ilyen ellentétek vannak és lesznek. Erősen tartják magukat azok az előzetes hirek. hogy a nézeteltérések miatt nem egy. hanem két zárónyllatkozatot adnak majd ki. Lehet, hogy a nézeteltéréseket így kissé elleplezhetik, de eltüntetni aligha tudják. Harmat Enure J