Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-06 / 131. szám
Lakájokéit Magyarrmndórban Elkeltek a házhelyek Korszerű családi házak Magyarnándorban így déltájt kihaltnak tűnik a település. A tiszta utcákon néhány üzletbe tartó járókelő, a gabonaforgalmi vállalat üzeméből zsákokkal megrakott teherautó fordul ki. Rek- kenő a hőség, szél sem rezdül, mely felkapná a magyarnán- dori családi házak kertjeiben pompázó orgonák, gyöngyvirágok illatát. Szépek ezek a házak. Nem hivalkodnak, szabályosan követik egymást, úgy tűnik gondos kezek irányítják a falu arcának formálását. — A település az elmúlt öt esztendőben dinamikusan fejlődött. Mindennél többet mond, hogy az ötödik ötéves terv időszakában a lakónépesség tizenhét százalékkal növekedett, ami azt hiszem, nem jellemző a környező falvakra — jegyzi meg Novák Tibor, a Magyarnándori községi közös Tanács végrehajtó bizottságának titkára szobájának hűvös falai között A tanácsiak igyekeznek az összes feltételt biztosítani azoknak, akiknek kedvük támad Magyarnándorban letelepedni, illetve a családalapítás után helyben maradni. Az elmúlt években például negyven házhelyet alakítottak ki a településen. El is kelt valamennyi. A társközségekben is gondoltak az építőkre, ott valamelyest kisebb az építési kedv. Ami a számokat illeti: öt év alatt Magyarnándorban 45, Mohorán 26, Cserháthalá- pon 13, míg Debercsényben egyetlen új családi ház sem épült. A székhelyközségekbe sokat nyom a latba, hogy munkaalkalmat kínál a helyi állami gazdaság, termelőszövetkezet, a keverőüzem, itt az ÁFÉSZ, a takarékszövetkezet központja, a falusi átlagnál jóval pezsgőbb a kulturális élet, s Balassagyarmat sincs messze. — Igyekeztünk élni azzal a lehetőséggel, hogy több gazdasági egység található a településen. Ez is közrejátszott az ötlet megszületésében, hogy falusi lakásszövetkezetet szervezünk. Az előkészületek 1979—80-ban megtörténtek — magyarázza a vb-titkár. Lakásszövetkezet Magyarnándorban? A megyében egyedülálló a kezdeményezés. Telepszerű formában háromszor négy lakás készül el. Igaz, a szervezés, a feltételek megteremtése nem volt köny- nyfi. Eleinte több volt a jelentkező, de aztán maradtak tizenkettőn. Nekik könnyebbséget jelent, hogy például a termelőszövetkezet 30—60 ezer forintos támogatást nyújt dolgozóinak, az állami gazdaság szükség szerint küldi gépeit. Az építkezés házilagosan történik. S ott a villany, a víz, amely a településen már öt esztendeje csörgedezik vezetékekben. Ha ezek a lakások elkészülnek, joggal lehet majd példaként emlegetni. — Magyarnándorban jelenleg nincs szabad építkezési telkünk. Folynak a tárgyalások ötven kialakítására, kiszemeltük az erne alkalmas területet — tájékoztat Novák Tibor. A telek azonban csak az (Gyurkó Péter felvétele) egyik kelléke a leendő családi házaknak. A következő lépés az építőanyag beszerzése. Nos, a magyarnándoriak és a környékén élők ebben is élveznek némi előnyt, hiszen a községben az ÁFÉSZ TÜZÉP- telepet tart fenn. A kivitelezés? Többnyire kalákában, de négv kőműves-kisiparos és a három működési engedéllyel rendelkező bírja kapacitással. — Igyekszünk tervszerűen fejleszteni- a települést — mondja a végrehajtó bizottság titkára. Ebben nem keveset jelent, hogy a tanács rendelkezik első fokú építési hatósági jogkörrel. S energiájukból jut arra is, hogy a művelődési házban lakberendezési kiállítást szervezzenek, bemutassák a mai követelményeknek megfelelő, az ügyintézést gyorsító típusterveket... Az építési kedv növekedésének sokoldalúak az összetevői. Ezek közé tartozik, hogy a vállalkozók miként látják a faluban biztosítottnak jövőjüket. Ügy tűnik Magyarnándorban többé-kevésbé igen. Mert kielégítő a kereskedelmi ellátás, javulnak az oktatás, egészségügy körülményei, minden jogos óvodai kérelmet kielégítenek, s a falu, amely 1407 lelket számlál ma a társközségekben élő csaknem kétezer ember szükségleteit is igyekszik jó színvonalon teljesíteni. Ez is közrejátszik benne, hogy Magyarnándor lélekszá- ma az elmúlt öt évben tizenhét százalékkal emelkedett. M. Sz. Gy. Mennyit bírnak el útjaink? Beszélgetés Hegyi Kálmánnal, a KPM főosztályvezetőiével Magyarország teljes úthálózata több mint 100 ezer kilométer hosszúságú. Ezzel a kiépítettséggel —, amely magában foglalja az országos, a tanácsi és a szolgálati utakat — az európai ranglistának a közepén vagyunk. Milyenek valójában az útjaink? Megfelelnek-e a közúti személy- és áru- szállítási igényeknek? Egyebek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Hegyi Kálmánnal, a Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztérium főosztályvezetőjével. ...............................................mihi............................. | *v kemény a szo0 rítása! — mondja azok után, hogy fceáet fogtunk, pedig az igazat megvallva, nékem kellett számat összeszorítanom, hogy fel ne szisszenjek a lapátnyi tenyér erejének érzékelésekor. — Csak nem munkás volt maga is, hajdanán? Mikor a választ megkapja, elmosolyodik. — Hát akkor még jobb. Ügy hiszem, könnyebben megértjük egymást. Ha — már megbocsásson, hogy így fogalmazok, a fajtánkbéli egymásra talál, sokkal jobban tud közös nevezőre jutni, mintha egy, a dolgokat csak messziről szemlélő idegennel vált szót. Az, akinek soha semmilyen kapcsolata nem volt a fizikai munkával, sosem éri el jövetele célját. Csak sablonosakat kérdez, s ugyanilyen választ kap. Persze, hogy aztán az egészet szépen meg tudja fogalmazni, már más iapra tartozik. Szakma, az szakma... — A magáé? — Itt, a gyarmati kábelgyárban autószerelő vagyok. De nem ezzel a foglalatossággal kezdtem az életemArminiczky István negyvenöt éves, a történelmi múlttal gazdagon megáldott Szan- daváralján született, s cseperedett fel. — Még megannyi nélkülözés mellett is — gyűri fel olajos munkaruhájának ujját —-, de boldog volt a gyerekkor. Nékem különösen az iskola tetszett; rosszul sem tanultam, úgy vette be az agyam a tudományokat, mint K cséplőgép a kévéket, s Munkásarcok mellette még a sok szereplés. .. Igazgató-tanítónk, bizonyos Címer Árpád — nemrég kísértük ki utolsó útjára —, megszállottja volt a magyar irodalomnak, s a színpadnak. Szinte szériában tanultunk be rövidebb-hosszabb színműveket, és adtuk elő nemcsak a faluban, hanem a környék kultúrházaiban is. Talán neki köszönhetem, hogy az olvasás szenvedélyemmé vált. És 1953-ban, amikor elmentem Makóra, a mezőgazSík mezőből dasági motor- és gépszerelő iskolába, a szakmai tudás mellett effajta „tudományaimnak” is hasznát vettem. — Traktor — és szépirodalom együtt...? — Így van! Mert nem igaz, miként manapság sokan állítják, hogy akkoriban csak Szabad Népet, Rákosi által írt brosúrákat lehetett olvasni, meg olyan nótákat megtanulni, mint mondjuk, a „Sződd a selymet, elvtárs!” Volt akkor is kulturális élet a diákság körében. Sok szép szerepet eljátszottam, mások azt mondják, sikerem is volt— Színész mégsem lett — Eszem ágában sem volt! Engem a gépek vonzottak. Jobban éreztem magam a műhely olajszagában, mint a pódiumon, S a kezem is, — Milyen az utak állapota? — Az útleltár adatai szerint az utak jó részének nem elégséges a teherbírása. Nyáron még nem volna különösebb baj, ám a tél sok gondot okoz. A hetvenes évek második felében egy alkalommal 900 millió forintos kárt okozott a szélsőséges időjárás útjainkon. Ez akkor óriási feltűnést keltett hiszen a kár többszöröse volt a szokásosnak. A legutóbbi tél, nincs mit szépíteni a dolgon, hasonló pusztítást végzett A jól értesültek, a mindent jobban tudók, fölényesen szoktak hivatkozni a Skandináv-álla- mok példájára, ahol a mién- kénél sokkal zordabb, keményebb a tél, és lám, mégse teszi tönkre az utakat Nem, mert a burkolatnak nem a hideg árt, hanem a fagy és az olvadás gyakori váltakozása és a sózás. Ez utóbbiról viszont nem mondhatunk le, mennél kevésbé rutinosak egy ország gépkocsivezetői, annál inkább igénylik télen is a fekete útburkolatot — Mit tesznek azért, hogy javuljon úthálózatunk minősége? — A KPM ilyen célra nagyon sokat áldoz. Néhány év alatt valamennyi közúti igazgatóságunkat elláttuk úgynevezett mozgó tengelyterhelés-ellenőrző mérlegekkel, és telepítettünk ilyeneket a legforgalmasabb határátkelőhelyekre is. Ezzel az a célunk, hogy kiszűrjük a megengedettnél nagyobb tengelynyomású szállítójárműveket útjainkról. Rakodási bemutatókat szervezünk közútjaink használói számára. Oj módszereket, technológiákat alkalmazunk a felújításban. Az utak gyógyítása hosszú folyamat. Úthálózatunk értéke megközelíti a 300 milliárd forintot, nagy kincs tehát, védeni, óvni kell Ebben a tervllllMiiliiiiiiiiliimilniuilHlliliilimiili:«iimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiii,r" után 1962-ben felvették a pártba, rá két esztendőre belépett a munkásőrség soraiba. — Azóta is a munkáskék- egyenruhások közé tartozom — mondja. — Itt á kábelgyáriak szakaszparancsnoka vagyok, s mellette még tagja a pártvezetőségnek. — De, hogy került traktorosként, sík mezőkről, ide a kábelgyárba, négy fal közé, autószerelőnek? — Szügyben építettünk házat, s hogy közelebb legyen a munkahelyem, átjöttem dolgozni a gyarmati téeszbe. Hetvenötben meg a gyárba. Jobb itt. Most végre jut időm bőségesen a családra, s nem okoz gondot, hogy mozgalmi, vagy társadalmi munkában kell részt vennem. Főként ez utóbbi jó, hiszen traktoros koromban, amikor napi tizen- két-tizenhárom órán át szántottam, meg aratáskor elérte a munkaidőm a tizenhat órát is kevesebbet tudtam tenni a közösségért. Pedig mindenki megmondhatja: nem vagyok csak magamnak való, érzékenyen reagálok a mások ügyes-bajos dolgaira is. — Mondták munkatársai: két gyermeke van. — -.. Igen. Huszonkét éves a lányom, kettővel kevesebb a fiam. Ö esztergályosnak tanult, de most mozdonyvezető. — Nem lép hát apja nyomdokaiba. szakmát tekintve, úgy tűnik, nem. De a pártosságot, a ke- *n©rységet örökölte tőlem. CSak hát neki a sínről nem lehet letérni... Karácsony György nézze csak...! Már akkor sem volt puha, bársonyos: megkeményítette a tenyeremen a bőrt a csavarkulcs, a kalapácsnyél. — És később a traktorok volánja... — Főképp. Mert két év után aztán igencsak belekerültem az élet sűrűjébe. Visz- szajöttem Bercelre, s hat hónap gyakorlat után fölszabadultam. Nagyon jó masinát kaptam akkor a hátsó részem alá: az akkor még szenzációnégy fal közé számba menő, szovjet gyártmányú, Sz—80-as lánctalpast. Azzal jártam a környéket, de aztán, hogy a mohorai gépállomásra kerültem, segítésképpen odavoltunk Szabolcs és Békés megyében is- Az ellenforradalom itt ért. Nem ön- dicsőítgetés, de negyedma- gammal végigdolgoztam a kritikus napokat. Lehet, az életem is másként alakult volna, de ötvenhét áprilisában bevonultam katonának. Cigarettára gyújtunk és határőrtörténeteket mesél, amik ott, Csorna körzetében, akkor, nem voltak énnen leányálomnak nevezhetők. De — miként mondja —, akkor szerette meg az együvé tartozást. a bajtársiasságot, az egymás mellett kitartást tűzön-vízen keresztül, s mi-A' időszakban az építési, felújítási munkák jórészt az útburkolatok megerősítését fogják szolgálni. Mindent el kell követnünk azért, hogy a rendelkezésre álló anyagi keretekből a lehető legtöbbet produkáljuk. Felhasználunk minden olyan újítást, amely javítja a gazdaságosságot; törekszünk az olcsóbb helyi anyagok és ipari melléktermékek felhasználására mindenütt, ahol erre lehetőség kínálkozik. A múlt tervidőszakban az érvényben levő rendeletek szakmai szabványok figyelembevételével összegyűjtöttük az úthálózatunkat jellemző valamennyi adatot. Annak a négymillió adatnak a birtokában, amelyeket számítógépbe tápláltunk, már könnyebb a munkánkat fontosságuk sorrendjében rangsorolni. Kétezer kilométernyi utat szélesítettünk ki hatméteresre. 4 Ez egyetlen példa csupán a sok közül. Sokat tesznek a tanácsok is azért, hogy jobb legyen az utak burkolata. A múlt tervidőszakban a városainkban együttvéve 600 kilométernyi lakótelepi út épült. Javult a tanácsok és a közlekedésépítő vállalatok együttműködése, s ez rnég a kisebb falva- inkban is érezteti kedvező hatását — Milyen feladatokat vállalt a mostani tervidőszakban a tárca alágazata? — A statisztika szerint a múlt ötéves tervidőszakban a közútépítők 55 milliárd forint értékű munkát végeztek. A mostaniban több mint 57 milliárdra van megrendelés. Ez természetesen magába foglalja a felújítás, a karbantartás, a korszerűsítés, híd-, mertó-, útköltségeket is- Közutakra negyvenmilliárd forint jut. Ennek a tetemes pénznek az egyharmadából autópálya, út és híd épül. — Halad-e a sok éve megkezdett autópálya-építési program? — Tovább folytatjuk — a nehezebb gazdasági helyzet ellenére is — az autópályák építését. Már az idén elkészül az M—1-es Tatabányát elkerülő mintegy húsz kilométeres szakasza, az évtized közepére pedig Tatabánya és Budapest között meglesz a négy nyomsáv. Ugyanakkor- ra az M—3-as elér Gyöngyös térségébe, kikerülve a várost Az M—3-ason előbb is átadunk újabb szakaszt, méghozzá jövőre, Hatvantól a Gyöngyös nyugati csomópontig. Épül, félautópályaként az M—5-ös is, az anyagi lehetőségek függvényében valószínű, hogy Üjhartyánig készen lesz 1985-re.- Mindent egybevetve, a tervidőszak végére lesz 200 kilométer teljes és 130 kilométer fé’autópá- lyánk. — Körgyűrű nem lesz a főváros körül? — Most foglalkozunk az autópálya-építés 15 éves távlati tervével, amelyben szerepel a körgyűrű egy szektora is, a hozzátartozó Duna-híd- dal együtt. A végleges döntés az Állami Tervbizottságra vár. — Melyek a további fon-: tos feladatok? — Az országos fontaknak a nagyobb városokon átvezető szakaszait a legutóbbi években már több helyen — együttműködve a tanácsokkal — korszerűsítettük. E program tovább folytatódik. A hatodik ötéves terv időszakában 140 kilométernyi olyan út épül, amely elkerüli a nagyobb településeket, a város- központokat. Tavaly készült el a miskolci átvezető új út; az idén pedig Sátoraljaújhelyen, Pécsen és Székesfehérváron nyitunk meg hasonló utat a forgalom előtt. És nehogy kifelejtsük: éppen a napokban fejeződött be teljesen a 25-ös út egri átkelő szakaszának hat évig tartó átépítése. Az út többhelyütt teljesen új nyomvonalon halad, hatalmas völgyhíd és felüljáró építésével tettük lehetővé, hogy a történelmi belvárost elkerülje a nagy autó- forgalom. — Van-e az útfenntartásban és -építésben speciális feladatokat adó te- területe az országnak? — Egyféle szempontból mindenképpen van. Pest megyén ugyanis a nyolcas út kivételével áthalad minden egyszámjegyű főút, és az autópályák is. Ezéken a forgalom 70 az alsóbbrendű utakon 50 százalékkal nagyobb, mint az országos' átlag. Nagy a teher- és az idegenforgalom. Itt tehát méginkább szükség van. az erők koncentrálására, mint másutt. Az idén megkezdik a szakemberek Dunakeszin az új átkelési szakasz kialakítását. A munka a terelőutak megépítésével kezdődik. És ugyanitt még egy nagyon fontos építkezés előkészítése folyik: a Budapest—Szentendre közötti út négynyomúsításáé. Az ország más részein a debreceni, a nagykanizsai és a veszprémi átkelési szakaszok munkálatai, a Körös, a Rába, a Sajó, a Hernád és a Zagyva fölött csaknem húsz új, közepes méretű híd építése a legközelebbi feladat Fejér Gyula ' Kadioizotópo« vizsgálat az M—7-escn { NÖGRÁD - 1932. június 6., vasárnap a