Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-29 / 150. szám
Orvost rendeld és orvost lakás épül Drégelypalánkon Hérik a forgalmat, a vevőáramlást mm Ofnapos munkahét- az AFESZ-eknél AZ ÖTNAPOS MUNKAHÉTRE való áttérés január elsejétől vált lehetővé a fogyasztási szövetkezetekben. A kormányrendelet és az ágazati irányelvek az új munkarend bevezetésében nagy önállóságot biztosítottak, néhány alapvető követelményt azonban feltételként írtak elő. Ezek közül a legfontosabbak, hogy önerőből oldják meg, a lakosság ellátásának színvonala, a szövetkezet gazdálkodási eredménye, dolgozóinak jövedelme nem csökkenhet, a kieső hasznos munkaidő- alapot a veszteségforrások csökkentésével, megszüntetésével, továbbá a meglevő és folyamatosan keletkező belső gazdálkodási tartalékok intenzívebb feltárásával az ÁFÉSZ-ek pótolni tudták. Az ötnapos munkahétre való áttérés lényegesen megnöveli a dolgozók szabadidejét még akkor is, ha — a kereskedelem szakmai sajátosságaiból eredően — a hálózati dolgozók jelentős részénél a szabadnapok zöme nem a szombatokra jut. Az új munkarendnek kétségtelenül örvendetes vonása, hogy a szabadnapok száma megduplázódik és a megnövekedett szabad idő újabb lehetőséget teremt a pihenésre, művelődésre és szórakozásra. Ugyanakkor a rövidebb munkahét lényeges gazdasági előnyökkel is jár az ÁFÉSZ-ek számára. A szombati munkavégzés-csökkenése, illetve megszüntetése költségmegtakarítást eredményez (például fűtés, villamos energia, szállítási költségek). Az ötnapos munkahét bevezetésének megalapozásához a minisztertanácsi határozatban és az ágazati irányelvekben foglaltait alapján, az AFÉSZ- ek, a szakszervezeti bizottságokkal közösen programokat és közigazgatási területenként tájékoztatót készítettek, melyben a rövidebb munkahét bevezetésével kapcsolatos tennivalóikat rögzítették. A felkészülési programot a szövetkezetek a dolgozókkal megtárgyalták és az elhangzott észrevételek, javaslatok alapján véglegesítették. Általában az AFÉSZ-ek kellő alapossággal dolgozták ki a programokat és a felkészüléssel kapcsolatos feladatokat. A nyitvatartási időt, a szabadnapkiadás rendjét, a hálózati egységek napi forgalomfelmérési adatainak és javaslatainak alapulvételével döntötték el. Ez tükröződik abban, hogy a nyitvatartásiidő-beosz- tást, a heti zárvatartási nap kijelölését az egységek túlnyomó többségénél a helyi tanácsok elfogadták. A nyitvatartási rend a lakossági, helyi tanácsi igényekhez igazodva átrendeződött. A nagyobb létszámú egységek nyitvatartási ideje csütörtökön, pénteken hosszabbodott ugyanakkor hétfőn, kedden, némileg csökkent. Vendéglátásban a hét végekre tolódik el a nyitvatartási idő, felkészülve a péntek—szombati növekedő forgalomra. Az ABC-áruházak, nagyobb élelmiszerboltok szombaton 16—17 óráig tartanak nyitva. A települések nagyságrendjétől függően egy-két üzlet van kijelölve szombat délutáni nyitva- tartásra. AZ EGY-KÉT SZEMÉLYES üzletek, vendéglátó egységek 46 százaléka a helyi tanácsokkal egyetértésben a hét elején zárva tart, többségük azonban továbbra is hat napon át üzemel, mivel a községek, kistelepülések ellátását kizárólag ezek biztosítják. A nyitvatar- tásiidő-alap á felkészülési programok szerint a bolti kiskereskedelemben kismértékben — 3 százalékkal — döntően az aprófalvas településszerkezetből adódóan csökken, a szövetkezeti venéglátás- ban is némi csökkenés jelentkezik. Az AFÉSZ-ek heti 42 órában határozták meg a munkaidőt az alap- és kiegészítő tevékenység területén dolgozóknál, eddig csupán a salgótarjáni ÁFÉSZ ropiüzemé- ben és a Börzsöny vendéglátó egységben vezették be a 40 órás munkaidőt. A felkészülési programokat és az áttérés eddigi tapasztalatait véleményezve össZtessé- gében megállapítható, hogy a nyitvatartás alkalmazkodik a lakosság vásárlási igényeihez, megfelel a követelményeknek. A programok gyenge pontjainak minősíthetők a szállítókkal való kapcsolatok rendelkezésére vonatkozó feladatok, továbbá a szervezési intézkedések, a munkaidőalap-kiesés ellensúlyozását célzó teendők kellő mélységének, részletességének elégtelensége. A MÉSZÖV elnöksége megtárgyalta az ötnapos munkahét bevezetését értékelő tájékoztató jelentést. A vitában hozzászólók többsége szükségesnek tartotta a helyi tanácsoknál jelentkező igények figyelembevételével ismételten felülvizsgálni, és a tényleges lakossági szükségletekhez igazodóan finomítani az egységek nyitvatartási rendjét. A programok szerint ugyanis az AFÉSZ-ek bolti kiskereskedelmi dolgozóinak csupán 58,7 százaléka, a vendéglátó, dolgozóknak pedig 57 százaléka kapja szabadnapját a heti pihenőnaphoz kapcsolva. Ezek az arányok közel azonosak az országos ágazati, illetve szövetkezeti-kereskedelmi adatokkal. Tekintve azonban, hogy a hálózati dolgozók nagy része nődolgozó, többségük kisgyermekes anya, a lehetőségek maximális kihasználásával szorgalmazni szükséges ennek az aránynak a növelését. ANNÁL IS INKÁBB, mivel a gyermekintézmények nyitvatartási ideje és a közlekedés, valamint a szállító partnerek hét végi áruterítései szombatonként még nem igazodtak kellően az új nyitvatartáshoz. A MÉSZÖV elnökségi határozata javasolta az ÁFÉSZ- eknek, hogy az ötnapos munkahét bevezetésének tapasztalatait április végéig az egységek dolgozóival együttesen tekintsék át. Végezzenek napi forgalom-, hétvégeken óránkénti vevőáramlás-felméréseket és a tapasztalatok alapján dolgozzanak ki javaslatot az egységek nyitvatartási idejének esetleges módosítására. Több jel utal arra, hogy eddig is probléma a szabadnapkiadás, ugyanakkor többlet- (helyettesítő) létszámra a rendelkezésre álló bérfejlesztési lehetőségek terhére nyílik csak lehetőség. Ezért szövetkezeteink erőfeszítéseiket a rendelkezésre álló gazdálkodási tartalékok, az élő- és holtmun- ka-ráfordításokat csökkentő szervezési megoldások feltárására, illetve hasznosítására koncentrálják, alapot teremtve ezzel a hálózati dolgozók terheinek csökkentésére, a pihenőnapokhoz kapcsolt szabadnapkiadás irányának növelésére. Orsó János MÉSZÖV Zuhogott. A határállomáson veszteglő hosszú kocsisor végéhez rozoga Trabant érkezett pöfögve. A vezető leállította a motort. A mellette ülő fiú szedelődzködött, fejébe nyomta fekete kalapját. — Köszönöm a fuvart, minden jót. — Kinyitotta az ajtót és kiszállt. — Te! — kiáltottak utána. — Hülyére ázol 1 Szerszámkészílés az őskorban Húsz évvel ezelőtt az Altáj- hegységben emberi településnyomokat találtak mintegy 600 teljesen primitív kőszer- számmal együtt, amelyek korát akkor 40 000 évre becsülték. Ez a becslés azonban nemsokára kétségessé vált, mert megállapították, hogy azok a hasonló, csak egyik oldalukon megmunkált kőszerszámok, amelyeket az afrikai Olduway szakadékban találtak, több mint kétmillió évesek. Csakhogy ezek az afrikai szerszámok némileg más technológiával készülhettek, mint azok, amelyeket az Al- tájban találtak. Ez alaposabb kutatásokra ösztönözte a no- voszibirszki régészeket, geológusokat és magfizikusokat, akiknek végül is közös munkával sikerült felbecsülniük a leletek valószínű korát: nem 40 000 évesek, mint hitték, hanem kb. 1,4 millió évesek. Azt is megállapították, hogy a szibériai őskori emberek szerszámaikat széthasított kövekből készítették. A köveket először tűzben felforrósitották, majd hideg vízzel leöntötték — így tudták őket széthasítani. Ez egyúttal arra is magyarázatot ad, miért nem láthatók a kőeszközökön a feldolgozás nyomai. — Ha kedvezőtlen idők járnak, hát kedvezőtlen idők járnak. Jó éjszakát. Lassan, zsebre dugott kézzel sétált fal a sorompóig. A kocsikból úgy néztek utána, mintha ősembert látnának, aki nem ismer se civilizációt, se influenzát. Hideg menetelt a hátukon. Mire a határőrhöz ért, alaposan el is ázott. Elővette útlevelét, de a katona rászólt. — Várni, várni! Meglátta a fiú táskájából kiálló rudacskát. — Ez mi lenni? — kérdezte gyanakodva. — Furulya. A vásárban vettem — kihúzta, megmutatta. Nem fegyver, fából van. — Á! Tudni muzsikp — mosolygott a katona. — Lenni Reform előli- a polgári perjog Beszélgetés dr. Gáspárdy László kandidátussal Manapság gyakori panasz, hogy elárasztják életünket a jogszabályok, a paragrafusok. A túlszabályozás valóban megnehezíti szinte valamennyiünk számára az eligazodást — ám az is kétségtelen, hogy a rendelkezéseknek a változó életviszonyokhoz is kell igazodniuk. Éhben az esetben pedig egyáltalán nem felesleges, hanem éppen szükséges a már elavulttá vált szabálygyűjtemények átalakítása. Ez megy végbe napjainkban -és még tart jó ideig, az egyik legalapvetőbb törvénykönyvben, a polgári perrendtartásban. Eaért is rendezett nemrégiben az MTA miskolci bizottsága ét a Magyar Jogász Szövetség Heves megyei szervezetének polgárjogi szakosztálya Egerben vitát a polgári perjog legfontosabb kérdéseiről. E témakörről beszélgettünk dr. Gáspárdy László kandidátussal, a miskolci nehézipari műszaki egyetem állam- és jog- tudományi Intézete civillszti- kai tanszékének docensével, aki maga is előadott a vitaülésen. — A magyar jogalkotás folyamatos és tervszerű —mondotta. — A Minisztertanács meghatározta az 1981—85 közötti időszakra azokat a jogalkotási feladatokat, amelyeket mindenképpen meg kell oldani. Ennek része a polgári perrendtartás átfogó újraszabályozása. Az első lépés közös koncepció kialakítása, ami már tavaly megkezdődött, s az igazságszolgáltatással kapcsolatos különböző szervek, valamint jogászok dolgozták és dolgozzák ki elképzeléseiket. Magam is együk résztvevője vagyok ennek a munkának, így gondolataim még nem tekinthetők hivatalos álláspontnak. — Mi testi szükségessé az újraszabályozást? — Elsősorban az, hogy a polgári jog körébe tartozó, szerteágazó rendelkezések, azaz a mi nyelvünkön az anyagi jogszabályok az elmúlt három évtizedben jelentősen megváltoztak, igazodva az új életviszonyokhoz. A per nem Bú-, mint a törvény életmódja, tehát az eljárási rendelkezéseknek az anyagi jogot kell kiszolgálniuk. — Milyen elképzelések születtek a polgári eljárási jog rendelkezéseinek átformálására? — A magam elképzelései szerint kétféle megoldás kínálkozik: egyrészt e szabályozási rendszer fejlesztése, ez már korábban is megtörtént, mégpedig négy alkalommal. Másrészt, az egész eljárási joganyagot a maga teljességében vizsgálva kell szemlélni, formálni. Szerintem ez az utóbbi látszik a helyesebb megoldásnak. — Mit ért ezen? — Mindenekelőtt az anyagi, jogilag már szabályozott új konfliktushelyzetekhez kell alkalmazkodniuk a perrendtartás paragrafusainak is. Például a vállalat és az alapító szerv között, vagy a vezető testületek egymásközti viszonyában a különféle döntések meghozatalánál, Szélesíteni lehetne és kell is a polgári perekben a bírósági utat, péü- dául a magasabb vezető állásúak bizonyos jogvitáiban. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy — főként a gazdasági perekben — szakelnökök működjenek köere. Ismeretes az az alapelv is, hogy mindenkinek joga van arra, hogy polgári jellegű ügyében tárgyalást tartsanak. A gyakorlat azonban ennek is ellentéte. Az új szabályozásnál erre is oda kell figyelni. — A Minisztertanács célút tűzte ki a perek gyorsítását, egyszerűsítését. Mennyiben követik ezt majd az új szabályok? —* Ha a nemzetközi gyakorlatot nézzük, e tekintetben egyáltalán nincs szégyellni valónk. Bizonyos esetekben viszont valóban meg kell találnunk a hatékonyabb eszközöket az eljárás gyorsítása érdekében. Egy példát említek: az alperes legkésőbb a tárgyaláson nyilatkozik a per tárgyává tett ügyről. ' Főleg vagyonjogi perekben van ez így. Ily módon az első tárgyalás tulajdonképpen perfelvé- teli eljárás. Helyénvaló lenn«; hogy az alperes .már a keresetlevél benyújtása után köteles legyen nyilatkozni. Az esetleges beismerés, vagy elismerés esetén ugyanis így meggátolható az ügy elhúzódása. A pereskedő felek fe’e- lősségérzetének növelése érdekében az új szabályokban magasabb mércét, nagyobb követelményeket keli állítani eléjük is. Főleg azért, hogy elkerülhetők legyenek a felesleges eljárási cselekmények. Hatásosabb szankciókkal keil sújtani azokat is, akik valamilyen perbeli kötelességüket elmulasztják. Egy másik témakör: a perköltség mindig a per tárgvéhor igazodik, de teljesen érzéketlen az eljárás tartalmára, arra, hogy a felek jó. avagy nosszhiszemű- ek-e, érzéketlen az ügy bo- nyólultságána, a bírák munkával való terhelésére. A perköltség. pontosabban viselésének más szabályozásában ezen a helyzeten is lehet és kell változtatni. Még egy megjegyzés: a készülő perjog reform önmagában kivitelezhetetlen, szükséges tehát hozzá a kapcsolódó jogszabályok átformálása is. Szalay Zoltán Furcsa kísérlet öra a betonkeverőben Újjávarázsolták Szúpatakon közös épület ad helyet a kultúrának es az egészségnek. Az orvosi rendelő, valamint a letéti könyvtár és ifjúsági klub épülete fölött bizony elszállt az idő, megrozzant a ház, kívül-belül egyre kevésbé felelt meg rendeltetésének. A régi, elhanyagolt épületből inkább menekültek a fiatalok, semmint odagyűltek volna. A nagybátonyi tanács éppen ezért több mint kettőszázezer forintos ráfordítással elvégeztette a teljes felújítást A műszaki átadás megtörtént, s a megszépült környezetnek bizonyára örülnek majd a helybeli fiatalok csakúgy, mint a rendelő páciensei. A donyecki (Ukrajnn) házgyár darukezelőjének, Raisza Vemszkajának igencsak szokatlan körülmények között sikerült ellenőriznie „Zarja” márkájú karórájának ütésálló tulajdonságát. Munkaköpenye, zsebében az órájával véletlenül ráesett a homokot szállító szalagra, majd bekerült a sódertartályba és végül a működő betonkeverőben Kötött ki. Végül az egyik öntőmintában, a kész beton között találták meg a köpeny ma- rafiványait és az órát. Mindenki meglepetésére — az óra járt és pontosan mutatta az Időt.. A furcsa „kísérletről” Raisza értesítette a penzai „Zarja” vállalatot — ott gyártották az óráját. A „Zarja” órák méltán népszerűek nemcsak a Szovjetunióban, hanem a világ negyven országában. G. Nagy Ilián: Művészet művész, ó játszani nekem, játszani kicsi dal! — Nem tudók. Nem vagyok zenész, csak úgy vettem. Megtetszett. . — No jó, menni kicsit visz - sza, várni, várni! Ügy 100—150 méternyire volt egy kihalt épület. A fiú odasétált, beállt az eresz alá, nézegette hangszerét. Kár, hogy nem tudok rajta játszani — gondolta. De az ösztön az mégiscsak valami! Belefújt. Szép, halk, éles hangot adott. Próbált valami dallamot összehozni: Tüti-tü-dü-ta ra ta-ri dam. — Gyönyörű! Ezek a hangok?! A pillanat műve. Az én „művem”. A szívemé, lelkem titkos jelei, hangjai: lélekcsönd-f uirulya-hangok-f ül-lé- lek. — Azanyját! Újra megszólaltatta, először halkabban, aztán erősebben. Játszott, csodálkozott. Ez az — súgta magának. Abbahagyta. Kis szünet után megpróbálta megismételni az előbbi dallamot. Sikerült. Üjabb motívumokat fújdogált hozzá, majd kezdte elölről. Egyre hosszabb dallamokat ismételt meg, bővítette improvizatív variációkkal. Rájött, ha a nyelvét is mozgatja közben, sokkal izgalmasabb a dolog. Brrr-ra rirram-parra-rram. — Mi lenne, ha elfurulyáznék egy verset?! Nézzük csak! Héjanász az avaron. Belekezdett. A hangok szomorúan. hosszasan szakadtak föl. Hajlította, halkította, erősítette, gyorsította, lassította. — Ez az! Ez az! Góg és Magóg fia én. A lábával vadul kezdett. A Hortobágy poétája. A magyar Ugaron. A Tisza-partoin. Hajlongott előre-hátra. Egyre erősebben, bátrabban, vészesebben fújta. Arcain ve- rítékgyöngyök csillagkéoe. Szemében gyönyörűség, fájdalom, dac, megszállottság. Két könyöke le-fö! mozgott ritmikusan, mint a szárnyak. Egyetlen eksztázisban ringott, mint az önfeledten repülősdit játszó gyermek, mint a sirály- hívogató viharzó tenger. Fújta! Fújta! Fújta! Csak akkor születtek nagy dolgok ti-tiditti-dü-du to-te tidö-ti Ha bátrak voltak, akik mertek tü-tüdü-tüdüzögi-fré igu- lade. Nem vette észre, hogy a katona ott áll előtte földühödött arccal. — Hééééé! — kiáltott rá. vagyok A fiú kiejtette kezéből a hangszert. dobolni — Útlevél!? Űtlevél! Menni a fenébe! NÓGRAD - 1982. június 29., kedd
