Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

A valóságra építve Illúziókat oszlató, következetese« vofóságföltáró az o Itózie- mény, amely az MSZMP Központi Bizottságónok legutóbbi ülésé­ről a tegnapi lapokba« a közvélemény elé került. A pórt vezető testületé az időszerű nemzetközi kérdések áttekintése után azokat a tapasztalatokat tárgyalta meg, amelyek az idei népgazdasági terv eddigi teljesítéséből levonhatók, valamint kölgazdosági kap­csolataink alakulását, fejlesztését illetik. Jóleső tudottal nyugtáz­hatjuk azt a legfőbb megállapodást, hogy a magyor nép kiegyen­súlyozott belpolitikai légkörben céltudatoson dolgozik az idei terv valóra váltásán. Mégis szembe kefl néznünk mindazzal, ami ezt a szorgos munkát leronthatja, vagy legalábbis befolyásolhatja. Fő­ként azokkal a világgazdasági tényezőkkel amelyekről az elmúlt esztendők során meg kellett tanulnunk, hogy nem táplálhatunk velük kapcsolatban semmiféle illúziókat. Még jó egy évtizede ugyanis élt a közhangulatban az az alapjában véve bizalmat jelentő, ám hamis hit hogy a szocialis­ta népgazdaságot nem érintik a világpiaci változások, s mi ezek­től függetlenül is mehetünk a mogunk útján. Időközben aztán ki­derült, s különösen az 1973-74-es nagy olajárrobbanás ébreszthetett rá mindenkit, hogy sem tőkés-, sem szocialista országban nincs mód az ilyesmit figyelmen kívül hagyni, mivel ezek a gazdálko­dás külső feltételeit jelentik. Nem lenne tehát különbség e tekin­tetben a két társadalmi rendszer biztonsága között? De igen. Mégpedig abban, hogy o mi lehetőségeink nagyobbak az idejé­ben fölismert alkalmazkodáshoz, s humánusabban - mimkásel- bocsátások és hasonló megrázkódtatások nélkül — vezethetjük le a nem várt gondokat. Ez pedig nem is olyan kis dolog, ha a nagy nyugati gazdasági válságokra, a munkanélküliek tömegeire és különféle kényszerintézkedéseikre gondolunk. Nálunk viszont or­ról lehet ugyan vitatkozni, hogy kellő időben észleltük-e a gyöke­res világgazdasági változásokat, késtürrk-e vagy sem, de annyi bizonyos: a teendők irányát fölismerve, ma máT népgazdasági terveink jobban számításba veszik a gazdálkodás változó körül­ményeit. Mégpedig úgy r és ez a legfontosabb —, hogy gazda­ságpolitikánk hosszú távra szóló céljai változatlanok maradnak. Nem kevesebbet jelent ez — mint amit a XII- pártkongresszus ki­mondott -, hogy megőrizzük életszínvonalunkat, s megteremtjük a további fejlődés feltételeit ebben a szakaszban. Ehhez azonban elengedhetetlenül társul a gazdasági tevékenység harmadik ki­emelt feladata: q külgazdasági egyensúly helyreállításo. A kong­resszus óta ebben is sikerült előrelépnünk: már tavaly az egyen­súlyt megközelítő helyzet alakult ki, ám belátható ideig megha­tározó követelmény marad gazdaságpolitikánkban érmék az egyensúlynak az elérése és stabilizálása. Íme hát azok a realitások, amelyeket felismertünk, amelyekkel számolnunk kell gazdasági tevékenységünkben. Bár előre nem látható események ezután is bekövetkezhetnek a világpiacon — -mint ahogyan az 1979-80-os második, egyáltalán ki nem szá­mítható olajárrobbanás volt —, de ha megfelelően fölkészültünk <jz ellensúlyozásának a megteremtésére, akkor katasztrófa nem érhet bennünket Sőt, ha nagyobb erőfeszítéssel is, de tartani tud­juk magunkat elgondolásainkhoz. Nem legyinthetünk tehát a vi­lágpiacra, de nem is vagyunk kiszolgáltatottjai — ez nagyon lénye­ges tanulság, amelyre a Központi Bizottság e közleményének rszeileme újólag ráirányftln gondolatainkat. A mi kezünkben van <a termelés alkalmazkodóképességének fokozása és ennek meg­felelő gazdálkodás kialakítása. Miként növekszik fejlődésünk, mi­lyen szintet ér el életszínvonalunk — nagymértékben azon mú­lik, hogy jól tudunk-e alkalmazkodni a külgazdasági környezethez, •vagyis egészen hétköznapi konkrétsággal szólva, mennyiben tud­juk például javítani az export gazdaságosságát, piacot biztosí­tani mindenütt, szocialista és tókésországokbarv, s ellátva a ha­zai igényeket is. E célolt még Jő (Mg nagyobb erőfeszítéseket Wvánook a to­vábbiaknál Es ezt nem is kell eltitkolnunk. Sőt mindenkinek meg kell értenie, hogy ba csak ugyanannyit akarunk elérni, mint akár 4—5 évvel ezelőtt, okkor sokkal többet és főként okosabban kell tennünk most, a változott külső viszonyok közepette, amikor vi­lágszerte drágultok az alapanyagok, az energiahordozók, s a ke­reskedelmi forgalom lassabb, nem is szólva a normális nem­zetközi gazdasági együttműködést bénító ismeretes nyugati disz­kriminációs lépésekről Mit tehetünk? A párt vezető testületé a legfontosabb teendőket a gazdálkodós hatékonyságának és a külpiaci értékesítésnek a javításában határozta meg, ezenkívül takarékoskodásban energiával és anyagokkal, a beruházási te­vékenység mérséklésében, a teljesítmények és a bérek összehan­goltabb alakításában, a jobb szervezettségben, a nagyobb kez­deményezőkészségben, a kereslethez' való jobb alkalmazkodás­ban. Ha jól meggondoljuk: ezek a legfontosabb követelmények kinek-kinek szólnak a maga posztján, legyen akár a gazdasági irányítás, akár a közvetlen termelés részese, magyarán szólva le­gyen igazgató vagy kétkezi munkás, egyaránt nyújtanak alkal­mat a közös cselekvésre. S ehhez csak biztatóan járul hozzá és a közös erőfeszítések értelmét húzza alá o Központi Bizottságnak az a kifejezett meggyőződése, hogy „az 1982. évi tervben foglalt fe­ladatok népünk egységes akaratával, cselekvő összefogásával, jobb munkával az adott feltételek mellett is teljesíthetők”. Nagy Jelentőségű megállapítás és prespekiívn ez mind- omtyiunk számára. Különösen oty korban, amikor - mint a köz­leménynek a külpolitikai fejezete megállapítja - a nemzetközi hely­zet változatlanul feszült. Alapvetően azért, mert az imperializ­mus szélsőséges körei agresszív politikát folytatnak, s katonai erőfölényre törekszenek. A mi oldalunkon viszont — azon túlme­nően, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség újabb és újabb kezdeméyezéseket tesz az enyhülés eredményeinek a megőrzésére, a fegyverkezési verseny megállítására - az a törekvés mutatko­zik meg: építsük tovább a nemzetek között a békés gazdasági kapcsolatokat Ezek ugyanis a kölcsönös előnyök alapján sta­bilizáló hatást gyakorolnak a nemzetközi viszonyok alakulására. Hazánk, s a szocialista országok többsége kiváló példáját adta e szándék gyakorlati megnyilvánulásának a KGST legutóbbi, Buda­pesten lezajlott ülésszakán. Mintegy demonstrálva is azt, miként összpontosítjuk erőfeszítéseinket a közös békés építésre, szem­ben az imperializmus legreakciósabb köreinek nyomósával, mely- lyel befagyasztani szeretnék a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat. A mi politikánk viszont a békés egymás mellett élés jegyében, társadalmi rendszertől függetlenül, változatlanul kész az együttműködés szélesítésére, ha az partnereink és né­pünk érdekeinek egyaránt megfelel. Kitűnik ez az elmúlt hetek diplomáciai mozgásaiból éppúgy, mint a közeli hetek már jó­részt bejelentett, várható államközi eseményeiből, a baráti láto­gatások, tárgyalások sorából. A Központi Bizottság értékelésének szellemében mindent egy­bevetve: a realitás, a valóság erős talaján — jóllehet illúziók nélkül, de a külső és a belső feltételekhez biztosabban alkalmaz­kodva - haladhatunk tovább céljaink felé. VILÁG PROlTORiA! EGYESÜLJETEK? • M E G Y E I BIZOTTSÁGA ES A MEG.Y.EI. tA N A CS.LA PJ A XXXVIII. ÉVF„ 149. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1982. JÚNIUS 27„ VASÁRNAP Csapatzászló a dolgozó nép és a fegyveres erők esszeforrottságának szimbóluma Ifjú határőrök eskütétele Balassagyarmaton Egymás után érfcezték teg­nap reggel a megtisztelő ha­tárőrváros címmel kitünte­tett Balassagyarmatra azok a vendégek, szülők és hozzátar­tozók, akik egy nagyszerű ün­nepség részesei lehettek. A Nógrádi Szénbányák immár másodszor adományozott csa­patzászlót a BM Határőrség balassagyarmati kerületi pa­rancsnoksága személyi állo­mányának. Ezen a délelőttön tettek esküt azok a fiatal ha­tárőrök, akik ezelőtt néhány héttel vonultak be az alaku­lathoz. Eljött az ünnepségre — Gé- czi János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a SZOT főtitkár- helyettese, Tóth Imre vezér­őrnagy, a BM Határőrség or­szágos parancsnoka, Kovács László, a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének fő­titkára, a Pest megyei test­vérszervezetek párt-, állami és tömegszervezetek képvise­lői Nógrád megye társadalmi életének számos képviselője, a Nógrádi Szénbányák irányítói, a határőrség egy­kori veteránjai a szocialista együttműködésben levő válla­latok vezetői Határőrök, bányászok felvonulása Több ezer ember sorakozott fői a Köztársaság tért öve­ző járdasoron. Először a ha­tárőrök tűntek föl díszmene­tükben, majd mintegy kétszáz egyenruhás nógrádi bányász követte a sort. S amikor Helmreich Gyula határőr őr­nagy kiadta a parancsszót, s jelentést tett Tóth Imre ve­zérőrnagynak, az országos pa­rancsnok így szólt a felsora­kozott egységhez: — Üdvözlöm önöket az ün­nepélyes csapatzászló és ka­tonai eskü alkalmából Haj­rá! — volt a válasz. Lukács József határőr őr­nagy köszöntötte a vendége­ket, köztük, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet katonai alakulat kép­viselőit, a szomszédos: besz­tercebányai és pozsonyi ha­tárőröket. Kékesi János határőr őr­nagy, a belügyminiszter pa­rancsát ismertette a csapat- zászló adományozásáról. Ezt követően Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezér- igazgatója, az MSZMP, a KEB tagja szólt az ünneplőkhöz, aki a többi között ezt mond­ta: — A csapatzászló a dol­gozó nép és a fegyveres erők összeforrottságának szimbó­luma, kifejezője, majd a to­vábbiakban beszámolt a Nóg­rádi Szénbányák dolgozóinak tevékenységéről és beszédét így fejezte be: — Nekünk termelőmunkával, a határő­röknek a szolgálat, a harcké­szültség magas színvonalával kell kiérdemelni pártunk és dolgozó népünk bizalmát, megbecsülését. Zsuffa Miklós a csapatzász­lót átadta Vincze Zoltán ha­tárőr ezredesnek, kerületpa­rancsnoknak. A parancsnok többek között kijelentette: — A csapatzászló előtt ünnepé­lyesen fogadjuk, hogy tette­inket mindig a párt és a nép szolgálata vezérli. Ezután a csapatzászlóra szalagot kötöttek. A Magyar Népköztársaság belügymi­nisztere nevében Tóth Imre vezérőrnagy, a BM Határőr­ség országos parancsnoka ne­vében Gém László ezredes, a Nógrádi Szénbányák dolgozói megbízásából Zsuffa Miklós, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága nevében Géczi Já­nos. Szalagot kötöttek a csa­patzászlóra az MSZMP Pest megyei Bizottsága képviselői, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága, a Nógrád Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója át­adja a csapatzászlót Vincze Zoltán határőr ezredesnek, » BM Határőrség balassagyarmati kerület parancsnokának. Fotó; Bábel László és Pest megyei társfegyveres szervek, a Nógrád és Pest megyei KISZ- es úttörőszer­vek küldöttei. Ezután Szabó István határ­őr — aki Etesről vonult be a határőrséghez, szülei és test­Hogyon művelődünk a lakótelepeken? Gazdag témák a nyári egyetem programjában A nyolcadik salgótarjáni nyári egyetem hallgatói teg­nap Varga A. Tamás, a Népművelési Intézet osztályvezető­helyettese előadásában a jelemkor egyik mindinkább aktu­ális, s szinte naponta „terítékre kerülő” kérdésével, a lakó­telepi közösségek művelődési helyzetét ismerhették meg. A téma aktuális, hiszen a nagyvárosokban, s az utóbbi idők­ben a kisebb településeken is sorra-rendre alakulnak ki új lakóközösségek, melyeknek tagjai főként fiatalok. Akiknek száma, harmincéves korig, az ország lélekszámúból majd­nem négymillió. Fontos tehát szellemi hogylétük tanulmá­nyozása. kuUúrálódásuk helyes irányba történő befolyásolá­sa. Az új lakótelepeken — pozitív példa van erre Budapes­ten, Újpalotán, valamint Salgótarjánban, a Beszterce- és a Gorkij-lakótelepen — sikerült már néhány kisközösséget létrehozni, s ezek jól szolgálják a művelődési célkitűzések megvalósítását, bár érméik ellenére a teendők még igen sok­rétűek. Az egyetem két külföldi meghívott előadója, dr. Anna Rutkajova, a Csehszlovák Szociálisba Akadémia beszterce­bányai szervezetének titkára, valamint Jan Sallai profesz- szor, a besztercebányai pedagógiai főiskola adjunktusa az iskolán kívüli oktatás formáival, s jelentőségével foglalko­zott. vére társaságában lépett a díszegység elé. S a Szózat hangjai alatt mondta el az eskü szövegét. Az újonnan esküt tett ha­tárőrökhöz Tóth Imre vezér­őrnagy szóK. Kijelentette: — -A határőrség az elmúlt idő­szak feladatait kiegyensúlyo­zott belpolitikai légkörben, javuló feltételek mellett, ered­ményesen teljesítette. A csa­patzászló adományozásának kiemelkedő jelentősége van a kerület életében: a zászló a katonai becsület és hősies­ség jelképe. Az újonnan esküt tett fia­tal határőrökhöz így szólt:— Az önök számára megtisztel­tetés, hogy esküjük csapat­zászló-adományozás ünnepé­lyes aktusával együtt tör­tént. Most, amikor a csapat- zászló és parancsnokaik előtt, szüleik, hozzátartozóik és Ba­lassagyarmat város dolgozói jelenlétében a katonai esküt letették, az eskü szavai és annak szelleme vezérelje minden tettüket, cselekedetü­ket. A díszünnepség után a ba­ráti, elvtársi találkozón több köszöntő hangzott el, majd Zsuffa Miklós kitüntetéseket adott át a bányászok és a határőrök közötti együttmű­ködés elismeréseként. Somogyvári László .............. .............................................................................................................iiiiiiichio A megyében elsőként a Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki területében kezdték meg a mintegy kétezer hektárnyi őszi árpa betakarí­tását. Képünkön: munkában az E-516-os NDK gyártmányú kombájnok, - Fotó: Gyurkó -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom