Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-18 / 141. szám

Színházi esték Mi városunk' t LILIOM „Te, csak aludj, Liliom” — mondogatja Julika, a kültelki cselédlány a vurstli vagányá­nak holtteste fölött mintegy megváltás gyanánt. A nyilvá­nosság előtt először 1909. de­cember 7-én hangzottak el ezek a szavak, a nagy tragdka, Varsányi Irén szájából. Azóta sokszor ás sok színésznő el­lebegte már ezt a kívánságot, s a mondattal rendszerint sze­líd érzelmeket, együttérzést váltott ki a hallgatókból. Nem történik másként a szolnoki színház salgótarjáni előadásán sem, a József Atti­la Művelődési Központban. Rokonszenvet érzünk az örök és magának boldog szerelmet hazudó cselédlánnyal, s e szimpátia révén megértés tá­mad bennünk a mutatványos bódék amordzója, Liliom iránt is. Inkább Julika szemével lát­juk az állhatatlan, szeretőjé­nek, feleségének megannyi keserűséget, fájdalmat oko­zó férfit, mintsem az eléggé el nem kötelezett, így tárgyi - lagosságát jobban megőrző környezetével. S eképp>en tör­ténik meg a csoda: „a vagány arca átváltozik szelíd, bús gyermekarccá” — ahogyan azt a Molnár Ferenc-dráma egyik első méltaitója, Kosztolányi Dezső írja. Molnár Ferenc, a színpadi virtuóz, a nyelvi le­lemények mestere költészettel termékenyíti meg a drámát, s a hétköznapi élet szürkeségé­nek, egyszerűségének a felmu­tatásával megteremti a kül­városi létezés klasszikus le­gendáját. Ezt a lírát és legendát igyek­ezik újrateremteni a szolno­kiak előadása a kaposvári vendég, Babarczy László ren­dezésében. Babarczy nak ez­úttal is van invenciója és köz­lendője, mint agy évvel ez­előtt Bulgakov Biborszigetével. Kitűnően érái — nyilván is­meri is — a Liliom színterét, a benne mozgó figurák jelle­mét, jellemzőit, törekvéseit. Ügy véli, Liliomot nem nyel­heti el az égi purgatórium, hi­szen sorsát szerény mértékben alakíthatja csak, életének fo­nalát a születő kapitalista nagyváros kíméletlen társa­dalmi törvényei gombolyít­ják. Ezért megváltoztatja az eredeti jeteneteaést, s az égi törvényszék ítélethozatalát előbbre, a második rész elejé­re transzponálja. Ezzel ro­konszenvesebbé faragja a ki­kiáltó hlntáslegény figuráját és erőteljesebben aláhúzza J uldka elapadhatatlan, évti­zedek sodrásában is változat­ta., szerelmét Babarczy szín­padán így jelenik meg a hű­ség, a holtában is tartó szere­lem legendája. Alakjait néhány találó moz­dulattal, gesztussal pontosan jellemzi. Súlyt helyez arra, hogy érzékeltessük a nagyvá­ros embert nyomorító terheit A két cselédlány disputája a Ildikó és Fehér Anna) az idegekre való káros hatá­sait, ugyanakkor megmutat a kor, az alakok humorából is valamit A tragikus és lírai emelkedettséget, mely helyen­ként jellemző a műre, finom humorral oldja, teszi emberi­en mosolyogtatóvá, tisztán átélihetővé. A hangulat, az ér­zelem és a gondolat egyensú­lya valósul meg ebben az elő­adásban, s szerez híveket ma­gának — ellentétben az I. Er­zsébet extravagánsabb, mo­dernebb, csak az intellektusra építő előadásával. Ez a stílus sokkal inkább a miénk: ezen nevelkedünk már évek óta, s ennék gyökereit találhatjuk meg a korábbi évtizedek elő­adásaiban. A színészi jáltékkal egészé­ben elégedették lehetünk. Az apróbb szerepekben olyan re­mekléssel is találkozhatunk, mint Csák György Hugó ala­kítása. A negyedik évadját zá. ró színész művészi eszközei­nek biztos nirtokában jól el­talált mozdulatokkal, mimi­kával érzékelteti a kisember elszántságát, életrevalóságát, s megsejtet ebben az igyeke­zetben valamiféle szomoírú- an mulatságosat is. Partnere, Fehér Ildikó régen volt eriy- nyire egyértelműen jó. Cse­lédlánya (Mard) sokoldalúan jellemzett: cserfes és meghu­nyászkodó, ártatlan és szá­mító. Mucsi Zoltán Hollun­der fiúja minden pillanatban fanyarul nevettető. Pompás kabinetalakítás Varga Tamás esztergályosa és öngyilkos csa- ládápája. A legtökéletesebb alakítást Koos Olgától láthatjuk. Kéj­es pénzsóvár Muskátnéja rész­helyes cselekedetről (Fehér letesen kidolgozott jellemáb­rázolás. Legfőbb erénye a mértéktartás. Hajlandó ugyan a hang, a mozgás fölös ada­golására, mégis tudja, hol a határ, mielőtt végképpen „át­esne a ló másik oldalára”, be­húzza a féket. Így rajzolódik ki a néző előtt az öregedő, hisztériára hajlamos, ravasz üzletasszony csupasz alakja. A Julikát játszó Fehér An­na első évadát tölti. Ígéret, de már most jó színésznő — er­ről korábbi alakításaiban is meggyőzött. Julikéjában van lelki és fizikai erő, ám a kí­vánatosnál egy fokkal mere­vebb. Talán így igazodik a Kaposvárról meghívott cím­szereplő, Lukáts Andor sze­repfelfogásához ? Nem tudom. Mindenesétre Lukáts alakítá­sa nem hitelesíti velünk a lány mindenható szerelmét. Ahhoz nem elég lágy, meg­nyerő ez a szerepjátszás. Vi­szont —, ahogy mondani szo­kás — kiköpött vagány. Ügy jár-kéL, beszél. Csakhogy ez a vagány aligha szerelmeseddk be annyira, hogy azért ön- kezével vessen véget életének. Tordai Hajnal jelmezei egy­szerűek, Danáth Péter díszie- tei hangulatteremtőek. De mintha vaskosa,tjbak, tömö­rebbek lennének a kelleténél, kevesebb helyet hagynának a játéknak. A fogyatékosságok ellenére azonban élvezhető előadás Molnár Ferenc Liloma hót év­tized távolában is. Tanulható belőle hűség, emberség. Ba­barczy László előző szolnoki rendezésének színvonalát azonban alig közelíti. Sulyok László Ünneplés TEMPRESS-módra Ünnepelni sokféleképp le­het. tehet harsányan, szín- pompás külsőségek közepet­te, és lehet csendben, befelé fordulva. Sok mindent meg lehet ünnepelni, de megalázó dolog az ünnepedAtel szemben, ha az ünneplés önmagáért való, ha emlékezetünkben csu­pán az ünnep váza, a „meny­asszony ruhája” marad meg. Szeretünk ünnepelni és van ’ mit ünnepelnünk. Nagyszerű dolog, ha egy kisebb-nagyobb közösség tud is ünnepelni. Saj­nos gyakorta rosszul ünnepe­lünk, bizonyság erre jó né­hány megfakult, elfeledett ünnepünk. Persze a régiek he­lyébe mindig adódnak újabb jeles napok, mert igényünk az ünneplésre változatlan. Salgótarján idén ünnepli várossá nyilvánításának 60. évfordulóját. Ez is ünnep, nem is akármilyen, egy olyan tele­pülésen, melynek kezdetben csak a neve volt város, ahol az urbanizációs folyamat jó­szerével csak a harmadik X-en innen indult meg, s ahol va­lójában még ma sem mara­déktalanul adottak a városi- asság ismérvei. A nógrádi megyeszékhely ünnepe épp ezért nemcsak a múltnak szól, sokkal inkább a jelennek, a‘ jövőnek. Ennek az ünnepnek hovatartozást tudatosító — talán az sem túlzás: öntudatositó — szere­pe van. Egy nem, vagy csak alig meglevő lokálpatriotiz­must megcélzó szerepe. Az év első felében már ed­dig is számos fórumon meg­emlékeztek az évfordulóról, örömmel tapasztaltuk, hogy a „hivatalos szervek” ünnepe is többet, őszintébb eseményt jelentett a „hivatalos” ünnep­lésnél, a kötelességszerű meg­emlékezésnél. Hogy az alábbi­akban mégsem a hivatalos ünneplések egyikére térünk vissza, annak kézenfekvő magyarázata van. Salgótarján várossá nyilvánításának ün­nepe ugyanis — jellegéből kö­vetkezően — csak akkor te­kinthető valódi ünnepnek, ha ünneplése „belülről” is fakad, ha nemcsak a város vezetői, de a város lakosai számára is „üggyé” válik. Hogy mit jelent az évfor­duló a salgótarjániaknak, hogy jelent-e egyáltalán valamit, azt persze nehéz lenne lemér­ni. Néhány jelét azért tapasz­talhatjuk. Például annak a ki­sebb közösségnek a tevé­kenységében, amely minden felkérés, megbízás nélkül ké­szült az ünnepre: a TEMP- RESS színjátszó csoportra gon­dolunk. Az ÜM Salgótarjáni öblös- üveggyárának színjátszói új műsort készítettek az évfor­dulóra, „MI VAROSUNK” címmel. A negyvenperces ze­nés irodalmi összeállítás leg­főbb érdeme — puszta létre­jötte. Az a tény, hogy eszük­be jutott a fiataloknak az ün­nep. S, ami ennél is fontosabb, hogy előadásukból mindvégig kiérzödik a város iránti sze­retet, a hovatartozás vállalása. Molnár Ernő — a csoport művészeti vezetője — nehéz és könnyű helyzetben volt egvszerre. Lévén a műsor iro­dalmi összeállítás, hosszas kutatást igényelt megtalálni azt a néhány Salgótarjánról írt verset, prózai részletet, amely irodalmi mércével mér­ve is elfogadható mű. Ez voW a szerkesztés nehezebb részei Ami a könnyebbséget jelein» tette, az a zenei anyag. Ennek összeállításában tehetséges partnerre talált Gyurcsik Pé­ter személyében. A csoport fiatal muzsikusa maga kom­ponált zeneszámokat a mű­sorhoz. Az összeállítás így termé­szetszerűleg nem lett homo­gén, azonos fajsúlyú műsor, de az egyenetlenségek, a dal­szövegek helyenkénti sutasá­ga ellenére üde, friss és ma­gával ragadó produkció. Ha szabad ezt mondani, érzelmi, hangulati hatása ,a legmegin- dítóbb ünnepi beszéddel ve­tekszik. Ezt a kritikának is beillő megjegyzést az menti, hogy a műsor irodalmi (pró­zai) részének kissé túlzottan paitetikus hangvételén a leg­precízebb szerkesztői mun­ka sem tudott volna változ­tatni. (Ki tudja miért. Sal­gótarjánról csak patetikus költemények, érzelemtől túl­fűtött írások születtek.) Ezt ugyan némileg kompenzálja a zeneszámok derűsebben lírai szövege, ezek viszont irodalmi» lag kifogásolhatók. Kifogásol, hatnánk persze az előadás sta- tikusságáf is (a csoport egyik erénye korábban, a rendezői öt­letekben rejlett), de a TEMP- RESS új műsorát illetlenség volna színikritikus szemmel nézni. A ..Mi városunk” című mű­sor Salgótarjánról vall salgó­tarjániaknak. salgótarjániak tolmácsolásában. Salgótarján ünnepén. Ezt a műsort csak megköszönni lehet — a salgó­tarjániaknak. p. k. Új tévésorozat o hajózás történetéről Tulajdonképpen nincs ab­ban semmi különös, hogy a vasút, a repülés története után az újságíróból tévésztár­rá lett Daniel Costelle ez­úttal a hajózás históriáját dolgozta fel. A meglepő sok­kal inkább az, hogy még előt­te ez senkinek nem jutott az eszébe. Pedig mintha még az Onedinék véget nem érő históriája is ezt sugallta volna. Nos, Daniel Costelle most nálunk képernyőre ke­rülő hétrészes filmje — az emberiség egyik legnagyobb, legszebb és leglátványosabb kalandjának felidézése, a ten­gerek meghódításának színes, mozgalmas tablója. Minden a tengernél kezdő­dött — állítja a sorozat ki­agyalója és végignézve film­jeit hajlamosak is vagyunk igazat adni neki. Az eredeti dokumentumok mellett ez­úttal is rengeteg riport, mú­zeumi kutatás egészíti ki a képet, amely végigköveti az első hajósok, a nagy hajósné­pek: vikingek, görögök, an­golok, spanyolok hódításait, új és új tengerjárók kiagya­lásának, vízre bocsátásának epizódjait. „Az előkészítés hó­napokat vett igénybe — nyi­latkozta a Le Figaro riporte­rének — mindenekelőtt ol­vasni kell, kutatni, bányász­ni, nem utolsósorban nyo­mozni milyen hajótípusokat őriznek a nagy múzeumok, esetleg milyen különleges gyűjteménye van valakinek, kik élnek még & századelő tervezői, kapitányai közül, sttí. Ilyen véletlen vezetett például a világ legelső máig fennmaradt tengeralattjáró­jának nyomára... A Teknős­béka — így hívják — David Bushnell szenzációs felfede­zése 1776-ból való, s ma egy amerikai gyűjtő féltett tulaj­dona, s szerencsére ma is használható állapotban van”. A hajózás története stáb­jában helyet kapott számos nemzetközi rangú szaktudós is. Michel Mollat du Jour- dannal, a francia tengerészeti akadémia elnökével az élen. Velük indul meg a filmarchí­vumok kincseinek áttanul­mányozása, a szakkönyvek lajstromba, vétele. Ha mind­ez kész — következhet a for­gatás, amelynek során az al­kotók igyekeznek minél több helyszínt felkeresni, minél több riportalanyt megszólal­tatni. A forgatás 1978-ban kez­dődött meg, hónapokat vett igénybe, gyakran kellett megküzdeniük a rossz idő­járással és nem utolsósorban a költségeket a minimumra leszorító producerrel... „A dokumentumfilm valóságos kincsesbánya a televízió számára — nyilatkozta a film befejezésekor a rendező”. — Az emberek manapság, több dokumentumirodalmat olvasnak, mint regényt. A francia kritika — ezt bizo­nyítandó lelkesedéssel fogad­ta a sorozatot. A nagy csa­ták. Az olimpia története és a közlekedés történetének al­kotója —, aki egy személyben rendező, forgatókönyvíró, kommentár — alapelve vég­telenül egyszerű: „Amikor nekikezdek valaminek — abból indulok ki, hogy min­denképpen illik valamit nyúj­tani az embereknek a pén­zükért. Ha történetesen ke­reskedő lettem volna az lett volna számomra a boldogság, ha jó cipőt vagy szép húst kínálhatok nekik”. Ncmlaha György műsor KOSSUTH RÁDIÓ: *.25: Egy Ma figyelmet kérek! 8.35: Respighi: Római ünnepek — szimfonikus költemény 10.05: Gráf, a részeges jobbhali 10.20: Táncrend 10.35: Borsszemek 10.40: Fúvóskeringők U.OO: Csak a elme Ismerős 12.30: Vas megyei zenei hetek 12.45: Hét végi panoráma 14.02: Nem a világvége 14.27: Házy Erzsébet operettdalo­kat énekel . 14.44: Magyarán szólva 15.05: Északnyugati átjáró ifi.13: Filmdalok 16.24: Reflektorfényben egy operaáriára 17.05: Dimitrov-emlékműsor 17.55: Bolgár énekkarok felvéte­leiből. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.30: Esti magazin. Hangképek, tudósítások az országgyűlés üléséről 19.30: önarckép... befejezetlen.. Öze Lajos (ism.) 4 NÖGRÁD - 1982. 19.59: Nagy Anna, Kolozsl Béla és László György műsora 20.23: Záray Márta és Vámosi János énekel 20.55: Közvetítés az Argentína— Magyarország VB labdárú- go-mérkőzésről 22.50: Tíz perc külpolitika 23.00: Üj Zenei Üjság 23.50: Distler: Három kórusmű. Mörike verseire 0.10: Labdarúgó VB-híradó 0.20: Melódiakoktél PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Behár György kórusdalaiból 8.207 Tíz perc külpolitika 8.35: Slágermúzeum 9.21: Háttérbeszélgetés 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.35: Édes anyanyelvűnk 12.40: Népi muzsika 13.15: Nyolc rádió nyolc dala 14.00: Kettőtől ötig.... 17.00: Térkép és útravalő 17.30: ötödik sebesség 18.35: Pophullám 19.40: Régi nóta, híres nóta 20.45: Musical rr. rész: A Brodvay 22.00: Klasszikus operettekből 22.30: Nem szentírás 23.10: Soorthfrek 23.15: Késő esti könnyűzene 0.10: Labdarúgó VB-híradó MISKOLCI STÜDIO: 8.00: Hírek, idő járás jelentés, mű- sqrismertetés, lapszemle. v8.10: Ho­vá menjünk, mit csináljunk? Ze­június 18., péntek nés programajánlat. 8.20: Vissza­pillantó (Információk, tudósítá­sok, riportok a hét fontosabb eseményeiről). 8.30: Napjaink kér­dései Onodvárl Miklós jegyzete — A Piramis együttes új lemezeiről. 9.00: Észak-magyarországi krónika. (A Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezetének országos természetbarát-találkozója Eger­ben — Nógrád megyei mezőgazda- sági helyzetkép.) 9.30: Mikrofon­lánc.. Rith Lajosnéval, a balas­sagyarmati városi pártbizottság első titkárával beszélget Dobog Béla — Sport — 9.55—10.00: Mű­sorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 14.50: Iskolatévé Nyelvtanárok figyelem! 15.45: Nehéz év volt Beszámoló a budapesti pedagógusok tanácskozásáról 16.30: Hírek 16.35: Bearden önmagáról Amerikai képzőművészeti film. 16.55: Útközben 17.05: Postafiók 250 17.20: Reklám 17.30: A szófiai nyomdászinas 100 éve született Georgi Dimitrov 18.00: Ablak 19.00: Reklám 19.10: Tévétdrna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Delta 20.20: A fele sem Igaz! 20.50: Telesport Labdarúgó-VB Argentína—Magyarország mérkőzés, közvetítés Alicanteból 22.45: A szünetben: Tv-híradó, 8. 23.15: Reklámújság 2. MŰSOR: 16.55: Reklám 17.05: Labdarúgó-VB Olaszország—Peru 19.00: Reklám 19.10: Folyik a víz, folyik az élet Jugoszláv dokumentumfilm 19.30: Tv-híradó 20.00: Pulzus — könnyű zenei panoráma 20.50: Tv-híradó, 2. 21.10: Reklám 21.15: Veszélyes vizeken Magyarul beszélő franci» film. 2/1 rész BESZTERCEBÁNYA: 16.55: A fiatalok tv-klubjának műsora 17.40: Várak és kastélyok a Saala folyó mentén 18.00: Bratislava! magazin 18.15: Megérik-e a 2000-et? 3. rész 18.40: Dokumentumműsor 19.10: Esti mese 19.20: Idő járásjelentés és műsorismertetés 19.30: Tv-híradó 20*00: Meghódítjuk az eget is. 6. (befejező) rész 21.05: Szórakoztató vetélkedő- műsor 21.45: Ez történt 24 óra alatt 22.00: A szorító szabad 1. rész 22.45: Labdarúgó-VB: Brazília— Skócia 0.15: Hírek 2. MŰSOR: 16.50: Hírek 17.05: Labdarúgó-VB: Olasz­ország—Peru 19.05: Jimmy Laughton belga énekes műsora 19.30: A történelem legnagyobb műszaki forradalma 20.00: Kerekasztal-beszélgetés 20.50: Labdarúgó-VB: Argentína— Magyarország MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: A festmény titka. Színes, szinkronizált szovjet ifjúsági bűn­ügyi film. Fél 2, háromnegyed 6 és 8-tól: Egy elvált férfi ballépé­sei. (14) Színes, szinkronizált USA filmvígjáték. — Kohász: Zsa­ru vagy csirkefogó? Színes, szink­ronizált francia bűnügyi film. — Balassagyarmati Madách: Fél 4­től: ördögbarlang. Színes szovjet történelmi kalandfilm. Háromne­gyed 6 és 8-től: Szexis hétvége. (16) Színes, szinkronizált olasz— franciá film. — Nagyoátonyi Bá­nyász: A hótündér. Színes, szink­ronizált szovjet mesefilm. — Pász­tói Mátra: Alma. (A) Színes fan­tasztikus USA filriimusicai. — Szécsényi Rákóczi: Éretlenek. Színes, szinkronizált francia film­vígjáték. — Karancslapu.jtő; Egy zseni, két haver, egy balek. Szí­nes, szinkronizált :>J asz—francia —NSZK western. — Jobbágyi: Mo­dern Robinson és családja. Szí­néé, szinkronizált USA kalandfilm. 21.15 — 2. MŰSOR VESZÉLYES VIZEKEN— FRANCIA FILMSOROZAT II/l. rész (SZÍNES) _____________

Next

/
Oldalképek
Tartalom