Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-16 / 139. szám
Szép versek •Tanítványom volt az egész falu..." Nógrádi pedagógiai díj, 1982 »»Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s, ha egy helyről másikra hurcoltatik, setétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk. Minden, ami szerfeletti sok részre osztatik, őnki- csinységében enyészik el. így a szeretet.” (Kölcsey: Parainesia) Hogy milyen keskeny lehet e kör, hogy még világító, fényével is melengető legyen a lámpás? — nem könnyű megmondani. Van, aki egy családban tölti be ezt a szerepet, ám szinte pótolhatatlanul — a férjnek, gyerekeknek biztosít személyiségével olyan háttért, hogy legjobban kibontakozhassanak. Lehet „nagy karrier” is mögötte. Ám a hagyományos — már-már közhelyszerű értelemben — „lámpásszerep” a kisebb településen élő értelmiséginek, jobbára pedagógusnak jut. Ha van kire „kiosztani”... Homoki Lajosékhoz Szé- esényfelfaluban úgy mentem, mint, aki hazamegy. E szubjektív közlés magyarázatra szorulhat: magam is kisközségben nevelkedtem, családi körben tapasztaltam később is, mit jelent a helyben élő tanító a gyerekeknek, a szülőknek. — Szülőföldemtől nem szakadtam túl messzire, a Pest megyei Vámosmikolán születtem. Az esztergomi tanítóképzőben 1942-ben szereztem diplomát. Egy évig szlovák területen, de magyar nyelven tanítottam, majd 1943 februárjától — jövőre ennek negyven éve!!! — itt, Szé- csényfelfaluban tanítok. Igaz, közbejött egy háborús, hadi- fogságos időszak, de ide tértem vissza. Aztán hasznosítva a nyelvtudásomat is, orosz szakot végeztem a főiskolán. A faluról: legényemberként kerültem ide, kis motyóval — kaptam kölcsönbe egy pár szükséges bútort, amiben tudtak, segítettek. Én korábban mindig nagyobb településekhez szoktam furcsa volt a kisközség, de végtelenül kedvesek voltak az itteniek, örültek, hogy egy fiatalember került a faluba, a bányászok közé. Ma már furcsán hangzik: erről a kis helyről egy időben még 114 bányász is bejárt!!! Gyalog, vagy biciklivel, amíg buszjáratok nem lettek rendszeresebben. A közművelődésről: talán mert más szórakozás nem volt, talán, mert akkoriban nagyobb volt a közösségi érzés, nem is adódott annyira „vállalkozásra” lehetőség, a középkorúak és idősek éppúgy eljártak a művelődési házba, mint a fiatalok. A palóc hagyományokra alapítva a tollfosztókon, kukoricafosztókon ment a közös éneklés — később se csodálkozott senki, hogy a helyben lakó bányászokból, munkásemberekből igazi munkáskórust sikerült alakítani. Amikor 50—60 ember összejött egy-egy alkalommal az iskolában rendezett estekre, hozták a bányászlámpákat (egy ideig villany még nem volt) — egyszóval, igényelték az együtt- létet, a közös éneklést. Ma már jobban elszigetelődnek egymástól az emberek — bár május elsején például 350 fő is eljött a műsorra, nem igaz, hogy igény nincs már egyáltalán... Igen, a munkáskórus egy éve meghalt — lehetne félgőzzel csinálni, mert 15—18 tagja lenne, de ehhez legalább harminc fő kell, amúgy nincs hangzás, nem érvényesül. Sokan rokonaik gyászolása miatt váltak ki, mások idősnek érezték magukat — utánpótlás meg alig akad. Kár érte — sokan a citerásokat sajnálják, mert még önállóim is tudnának produkálni. Az iskoláról: (közben-köz- ben esett erről is szó, de a délutánba nyúló beszélgetésben elhangzottak lényegét most együtt szeretném leírni — G. K. M.). — Amikor 1947 őszén hazajöttem, sorsforduló volt számomra: hiszen ajánlottak más helyet, pozíciót —, de engem kötöttek az itteniek, ezek a szegénysorsú munkás-, bányászemberek. Most a balassagyarmati Bajcsy úti iskola igazgatója Deák Ferenc, akivel együtt tanítottam a kezdet kezdetén — ő az alsót, én a fölsőt. Azután először három, majd öt tanerős lett az iskola, nagyobb osztálybontási lehetőséggel, aztán Pilinnyel közös igazgatóságban kilenc pedagógus dolgozott együtt. Immár tíz éve csak 1—4. osztály van a községben, a fölsősök Endre- falvára járnak. Eleinte nehéz volt megszokni, hogy a kicsiket tanítsam, de közben nagyon megszerettem ezt a munkát — a legkisebbek talán a legőszintébbek. Föl tudom mérni az eredményt, hogy mit végeztem: mennyire állják meg a helyüket a körzeti iskolában. Eddig nem volt panasz... Ilyen kis iskola, mint a miénk — 25 gyerekkel — alig van a környéken. Nekem, aki elmondhatja szinte azt: tanítványom volt az egész falu — más ma itt élni, mint régebben. Csöndesebb a köz- művelődés —, bár még End- refalváról is átjárnak a fiatalok a klubba, itt jobban érzik magukat. Maradt azért feladat a közéletben is. A szécsényi járás megszűnéséig járási tanácstag voltam, a vb-be is beválasztottak; harmadik éve a falu párttitkára lettem. Eleinte tartottak tőle néhányan — a szókimondá- somtói féltek?!?... —, de a tagság engem akart. Büszke vagyok rá, hogy még az üzemi dolgozók közül is sokan „hazajöttek” párttagnak ezután. Az embereket jól ismerem — 1956-ban sem féltem kimenni az utcára, most is mindenki köszön. Egyszerű tagiskola-vezető vagyok pedig csupán . . . (És a nógrádi pedagógiai díj egyik idei kitüntetettje.) G. Kiss Magdolna Valamikor izgatottan vártuk minden évben ezt a kötetek Valódi költészetnapi szenzáció volt. Mára — túl a tizediken — már megszoktuk, hozzászoktunk. A kötetek egyre voakosabbak lettek, s kisebbek az „ablakok” a borítón. Az idén 530 oldalnyi verset kaptunk hetvenkilenc (!) szerzőtől. Az első impressziónk — a már-már ijedtségé —, mennyi költőnk van? Sok, kevés ez a hetvenkilenc? S akik az idén „be” sem jutottak? Érdekes játék lenne ösz- szehasonlítani a tavalyi kötettel, megnézni, hogy kik is maradtak ki, hányán vannak az újak, de hagyjuk meg ezt a költőknek maguknak. Mi, olvasók örüljünk a bőség zavarának, mert ez a több száz vers „kitart az újig”, egész évre szóló olvasmányt ad. Csak kortyonként, ízlelgetve lehet olvasni egy ilyen kötetet, mint ahogyan a márkás borokat tiszteljük meg a mértékletességgel. Van szomorú aktualitása is ezeknek a köteteknek, jelzik a hiányt is, az eltávozottakét. Halandó a költő is. Illő is velük kezdeni a sort, az olvasásét, a méltatásét is. Nem ír már több verset Bárdosi Németh János, Gábor Zoltán, Komlós Aladár, Novotny Vilmos, Zelk Zoltán... „és hull a hó hull, hűl végtelen / betemetve egész életem” — búcsúzik rezignáltan Bárdosi Németh János (Havazás). Elköszönt Novotny Vilmos is Ha- dikölcsön című versében: „Csontvázam nem lesz szép remek, / ha ifjan még nem élhetett!” 42 éves volt. A századelő, még töretlen szép hitét idézi Komlós Aladár utolsó, verse a Mielőtt elmegyek, amelyben köszönetéi mondott azért, hogy emberként élhetett itt, e Földön. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni Zelk Zoltán poszthumusz sorait, akiről tudjuk, hogy utolsó percéig írt. A Gyászbeszédben azt kéri, hogy sírjánál az előtte távozott jóbarát: Tersánsz- ky Józsi Jenő mondjon gyász - beszédet. Nem véletlenül említettem elsőként a már Parnasszusra távozottak nevét, mert mintha összebeszéltek volna az ő rezignált, búcsúzó soraikra re„Meg kell védeni Hűé kulturális örökségét, amely nemcsak a vietnami nép építészeti öröksége, de az ember alkotóképesség és az emberiség örökségének része is” — jelentette ki Hanoiban nemrég M’ Bow, az UNESCO főigazgatója. Részvételre hívott minden államot önkéntes alapon és a legkülönbözőbb formában a hajdani császár- város újjáépítésére. A XVI. század második felében Közép-Vietnamban, Hué-ban, rendezkedtek be a nguyenek és itt uralkododtak 1945-ig. Két évvel később egy tűzvészben a „tiltott bíbor városnak” szinte minden épülete elpusztult a citadella környékén. A város déli részén számos műemlék — nevezetesen a királysírok — súlyosan megrongálódott az 1968- as harcok idején. zónáivá Illyés Gyula, Kálno- ky László, Képes Géza, Vas István, Weöres Sándor is, de a múlt felé fordul Simonyi Imre, Tornai József, Utassy József — a sor még folytatható — a „derékhad”, a közép- nemzedék is. Emlékéből táplálkozik ez a költészet, amely a korán elveszített szülőt siratja (Bella István, Utassy József, Bihari Sándor), vagy a tovatűnt ifjúságot (Orbán Ottó, Kárpáti Kamii, Raffai Sarolta, Tóth Erzsébet, Tóth Éva). A hiány fogalmazódik meg ezekben a versekben, a sokszor megnevezhetetlené. Csupán ízelítőül Idézzünk néhány sort Rab Zsuzsa Verem című verséből: „Ebből a veremből / kijutni: egymás keze volna a kötél, /De a kezedben csikk, / a kezedben korsó, /a kezek tétován / megállnak a füstben, / s lehanyat- lanak, / a kezek / dohánymor- zsás zsebben kotorásznak / még egy féldeciért, / legyintenek vagy hadonásznak... ” „Jót és gyönyörűt akartunk, de beérjük akármivel már” . — mondja Ladányi Mihály (Madách). Tanítjuk, hogy a magyar líra erőssége a közéleti- ség, de költőink mintha kiábrándultak volna, többnyire csak a magánéletük kínjairól, ritka örömeiről énekelnek. A ritka kivételek közt kell méltatnunk Serfőző Simont, ami mindkét versében (Szedelőzködik, Kellenének) a tőle megszokott keménységgel és következetességgel rója fel falvaink elnéptelenedését, történelmi tudatunk hiányosságait. A tőle megszokott groteszk fintorral ugyanezt mondja el Péntek Imre is Vidám A salgótarjáni városi gyermekkönyvtár gazdag programot biztosít olvasói számára. Az egészségnevelési hét idején olyan érdeklődés kísérte a Makk Marci című filmsorozat vetítését, hogy meg kellett hosszabbítani a vetítés határidejét. Nagy tetszéssel fogadták a könyvajánlást is az általános iskolások. Közülük minden bizonnyal sokan találnak kedvükre való olvasA tájfunok söpörte monszunvidéken az épületek állandó veszélyben vannak. „A szél, az eső, megrongálják a díszítő elemeket, letörlik a színeket, tönkreteszik a fából faragott kígyókat, miközben a növényzet egyre jobban hatalmába keríti a kerteket és a kerti medencéket” — mutatott rá az UNESCO főigazgatója. Vietnam 1975 óta, külföldi segítség nélkül, 7 műemléket restaurált. De miként M’ Bow megállapította, ennek a városnak a helyreállítása és értékeinek megmentése meghaladja egy olyan ország lehetőségeit, amely az elmúlt évtizedek alatt súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül, most pedig meg kell birkóznia a gazdasági felemelkedés számos nehézségével”. Internaeionális eset című prő» zaversében. Orbán Ottónál lelnénk fel a magyarázatot? Ezt írja Ginsberg Budapesten című versében: „fiatalságom nagyhangú versétől búcsúzom / a hatvanas évek illú- záóitól amikor az értelmiségit / reformtervei páncéljában pompázó lovagnak láttuk / aki szíve helyén egy kézzel rajzolt virágot viselt”. Szó esik persze, hogyne esne a szerelemről is, de mintha Ady „héja násza” másolódna Ilyenolyan változatokban. Még a legnagyobb teljességre a nők törekednek, illetve ők nem érik he félmegoldásokkal (Hervay Gizella, Rab Zsuzsa, Rokovszki Zsuzsa, Tóth Erzsé* bet, Tóth Éva). Szerelmét siratja el Csőért Sándor, a hajdanvolt. ifjúsága Gyuláját Simonyi Imre. A pars pro totó elv alapján, mint egyetlen cseppben a tenger talán Garai Gábor Századvég című versével lehetne jellemezni és illusztrálni a fentebb mondottakat. Nem úgy jön ez a századvég, mint ahogy elvárhatnánk tőle... ... nem járja át az egészet a bélke langy biztonsága... / de nem könyörögni vagyunk itt kegyelemért, — cselekedni a lehetséges kegyelmet, míg el nem nyel a semmi, / megóvni amit óvni érdemes. Nos, ez a kiküzdött harmónia és remény, ami mégiscsak átdereng a több ezer verssoron, amiért verset írni és olvasná, élni is érdemes lehet. (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1982.) Horpácsi Sándor vakáció mányt a nyári szünetben. JŐ szórakozást kínál a június 13- én sorra kerülő Vidám vakáció elnevezésű tréfás vetélkedő. Néhány nappal később, 25-én pedig a zenei foglalkozás nyújt várhatóan kellemes perceket a könyvtár látogatóinak. A városi gyermek- könyvtár a nyári napközis csoportok hasznos időtöltéséi ről is gondoskodik. Egyébként a császárváros megmentését már nyolc nagyobb nemzetközi tervben szerepeltették s ezeket 1978- ban az UNESCO közgyűlése felvette programjába. Az UNESCO terve az első szakaszban (1981—19?ö) 15 műemlék és 2 sír restaurálását irányozza elő, előreláthatólag 4 millió dollár költséggel. Ehhez M’ Bow szerint „a gazdasági források már biztosítottak”. Hanoi 750 000 dollárral fog hozzájárulni, az ENSZ fejlesztési programja 350 000 dollárt és a világ ellátási programja (PAM) 750 000 dollárt biztosít. De számos gazdag ország politikai meggondolásokból távol tartja magát Hűé megmentésétől, pedig ez a város M’ Bow szerint“ ,,a megvalósult harmónia városa, a városköltészet mesterműve”. Ujjé, vakáció! A kerékpározás a vakációban is kellemes és hasznos időtöltés. A gyermekek a forgalmas utakra azonban csak felnőtt kíséretében menjenek, a melegtől és a fiatalos hévtől alkalmasint figyelmetlenül karikázókat a veszélyektől távol kell tartani. Az UNESCO felhívása Hűé megmentésére műsor KOSSUTH RADIO'S 8-25: Lélek és test A Rádióegyetem sorozata a pszichovegetatív orvoslásról, I. rés^ 8-54: Beszélni nehéz 9.06: Népdalcsokor 9.45: Kis magyar néprajz 9.50: Tarka mese, kis mese 10.05: Baumgartner, az érzékeny kapus 30.2(í: Mikrokozmosz 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak 10.50: Galambos Lajos fúvósegyüttese játszik 11.02: Walter Bohle zongorázik 1Í.Í5: Házunk tája 13.00: Operaslógerek 13*30: Dzsesszmelódiák 14.19: Kritikusok fóruma 14.29: Beethoven: I. szimfónia 15.05: Kamarazene 15.28: Litera-túra 16.05: Martti Talvela operaáriákat énekel 16.23: Magyar irodalmi arckép- csarnok: Ülés Endre 16.43: Pátria — népzenei hanglemezsorozat 17.05: Kinek több a kevesebb? 17.30: Vas megyei zenei hetek 18.04: Filmzene 18*15: Hol volt, hol nem volt... 19.15; Gondolat 20.00: Nótaest 21.00: Mario Del Monaco operaáriákat énekel 21.30: Háttérbeszélgetés 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Rádiószínház 23.33: Grieg: a-moll szonáta 0.15: Badings: Három breton dal PETŐFI RÁDIÓI 8.05: Nagy Gábor táncdalaiból 8.20: Tíz perc külpolitika 8*35: Idősebbek hullámhosszán 9.30: Ki szállt át a magántaxiba? Riport 10*00: ZenedélelŐtt 12.03! A Magyar Rádió népi zenekara Játszik 12.35: Tánczenei koktél 13.30: Színes szőttes 14.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 14.15: Csen fúvósmuzsika 14.35: Tir.imy-Tom 14.51: Slágermúzeum 15.4«: Palló Imre nótafelvételei- böl 16.00: slriusz kapitány veszélyben 16.40: Könnyűzene Prágából 17-10: Boros Lajos népi zenekara játszik 17.30: Ötödik sebesség. 13.35: Klasszikus operettekből 19.10: Réti József operettdalokat énekel 19.25: Világtörténelem dióhéjban XX. századi politikusportrék 29.45: Az Asia Supergroup felvételeiből 20.35: Válás (s) z! 21.27: Népzenekedvelőknek 21.57: Keringők 22.30: Berki Géza szerzeményeiből 23.20: Zenés játékokból MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. — 17.05: Hangversenykrónika. — 17.20: Ablak az országra. Dr. Fodor László jegyzete. ~ 11.30; Index... Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: A bekecs! tsz együttműködése a BVK-val. — Kiváló szövetkezet a Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ. — Látogatás az őrhalmi tsz-ben). Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Borsodi Gyula. — Sport. — 18.00: Északmagyarországi krónika. (A Hazafias Népfront BAZ megyei elnöksége a megye lakosságának egészségügyi ellátásáról és szociális helyzetéről tárgyalt ülésén. — Export-tervtelj esítés Nógrádból. — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Zina 10.10: Delta 10.35: Viperafészek Magyarul beszélő francia tévéfilm. (Ism.) 15.00: Iskolatévé Nyelvtanárok figyelem! 16.05: Hírek 16.10: Turizmus *82 Riportműsor. (Ism.) 16.50: A közönségszolgálat tájékoztatója 16.55: Reklám 17.05: Labdarúgó-világbajnokság Anglia—Franciaország mérkőzés közvetítés Bllbaoból 19*00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Jogi esetek 20.40: A hét műtárgya 20.45: „Nem felfelé török, uram. . .” Sütő András műsora 21.50: Charles Aznavour, ’80 Francia zenés film 22.50: Tv-híradó. 3. 2. MŰSOR: 20.00: Gombaszög, 1981 20.30: Billy Gobham és barátai 21.00: Tv-híradó, 2. 21.20: Reklám 21.30: Telesnort. Labdarúgő-VB. összefoglaló a Peru—Kamerun. Skócia—Üj-Zéland és az NSZK—Algéria mérkőzésekről 22.45: Reklám BESZTERCEBÁNYA: 17.05: Labdarúgő-VB: Anglia— Franciaország 19-10: Esti mese 19.20: Időjárás jelentés és műsorismertetés I9.3C: Tv-híradó 20.00: A tűz i 20.50: a tenger asszonya 22.05: Lz történt 24 óra alatt 22.35: A család 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 16.55: Hírek 17.10: Figyelmünk központjában 17*40: Arany Prága, 1982. 19.00: Autósok-motorosok 1-.30: Milliós akciók 20-00: Ritmus 82 20.40: Rodosz 21.15: Időszerű események 21.45: Arany Prága 1982 MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4 és háromnegyed 6-tól: A mama százéves. (14) Színes spanyol film. Este 8-tól: Edénkért a sikátorban. (16) Színes USA film. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6-tól: A festmény titka. Színes, szinkronizált szovjet ifjúsági, bűnügyi film. Este 8-tól: Egy zseni, két haver, egv balek. Színes, szinkronizált olasz—francia— NSZK western. — Naerybátonyi Petőfi: Zsaru, vagy csirkefogó? Színes, szinkronizáit francia bűnügyi film. — Nagybátonyi Bányász: A játékszer. (16) Színes, szinkronizált olasz bűnügyi film. — Pásztói Mátra: A hal'»a ris?- szatér. Színes, szinkronizált NDK bűnügyi film. — KaráncslapujtA* Halálos tévedés. Színes NDK indiánfilm. 4 NŰGRÁD — 1V62. június 16., szerda _ j
