Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

Lassan vége jelé közeledik a tanév, a diákok számára még egy utolsó nekirugaszkodási lehetőség kínálkozik, ami elmaradt év közben, talán még helyreigazítható egy jó felelettel... Ami az úttörőmozgalmi hiányosságokat il­leti, itt pedig egy jól sikerült rendezvény hátha feledteti a kudarcokat... szóval, ez már javában az év végi hajrá! S bizony ilyenkor már kevesebb idő jut arra is, hogy az Úttörösarok olvasóit tudósítsák, akár egy-egy délutánt er­re áldozva. Pedig, mint a levelekből kiderül nem szűköl­ködik eseményekben az úttörőélet, ezt bizonyítja például a héhalmiak négyoldalas, terjedelmes tudósítása is. Eseménysoiozat sulisikerekkel — Ml, a héhalmi általános Iskola 1652. számú II. Rákó­czi Ferenc Úttörőcsapat paj­tásai beszámolunk önöknek az elmúlt időszak jelentősebb eseményeiről — kezdik leve­lüket Juhász Andrea és Pé­ter Erika úttörőtanácstagok, majd így folytatják: — a csa­patunknál lezajlott kulturális ra.ibemutatókon a kisdobosok érdemelték ki a járási dön­tőbe jutást... A Kazinczy szépkiejtési versenyen Ju­hász Andrea 7. osztályos paj­tás második helyezést szer­zett. Aztán egy tömegsportver­senyről, majd a hulladék- gyűjtési akcióról számolnak be, ez utóbbit a negyedik osztályos Petőfi Sándor-raj nyerte meg. Legutóbb össze­tett honvédelmi versenyt rendeztek nagy sikerrel, most pedig a gyermeknapi torna­bemutatóra készülnek, amely a kisdobos- és úttörőavatás­sal lesz egybekötve. Mint Ju­hász Andrea és Péter Erika írják, nagy lelkesedéssel és izgalommal készülnek a paj­tások ezekre az eseményekre — kérjük, számoljatok majd be tudósításban, miként iga­zolódott be elképzelésetek! Együtt a Vöröskereszttel Erdőkürtön rendszeres az együttműködés az úttörőcsa­pat és a helyi Vöröskereszt között, legalábbis ez derül ki Berceli Judit erdőkürti tudó­sítónk írásából, amely a töb­bi között egy idősek-ifjak nemzedéki találkozóról szól, a falu tánccsoporttagjainak közreműködésével. Jutka a május elsejei ün­nepségről is részletesen be­számol, amelynek az idén a helyi kastély adott otthont, s az iskolások színvonalas tor­nabemutatója igyekezett em­lékezetesebbé tenni. De kö­szöntötték az édesanyákat is, verssel, énekkel, tánccal. Ugyancsak a munkásosztály ünnepe alkalmából rendezett programról ad hírt a salgó­tarjáni Csonka Piroska és Sándor Júlia, rovatunk hű­séges tudósítói, ök egy csa­patgyűlésen emlékeztek meg az évfordulóról, közösen a patronáló szocialista brigá­dokkal. Beszámolnak arról is, hogy eredményes volt a papírgyűjtési akciójuk, így némiképp olcsóbb lesz szá­mukra a nyári táborozás is. Dicséret — büntetés Természetesen, kinek-ki- nek mi jár, pontosabban aho­gyan az iskolagyűlés megítéli — ez derül ki a kisterenyei Pogány Dóra leveléből. — Minden hónap első keddjén tartjuk — írja. Ezen a gyűlésen tudjuk meg, me­lyik rajnak lett a legjobb a tanulmányi átlaga. A jó ma- gaviseletű és osztályzatú paj­tásokat és rajokat megdicsé­rik, míg a rossz gyerekek ab­ban a büntetésben részesül­nek, hogy a velük szembeni kifogásokat mindenki előtt ismertetik. Szó esett ezen a gyűlésen arról is, hogv mi­ként végezték munkájukat a faliújság-felelősök, a különfé­le beosztású úttörők, vala­mint közösen határoztuk meg az elkövetkező hónap felada­tait, akcióit. Pásztói hírek Gócza Ildikó, Pilinyi Ka­talin és Zeke Andrea is tu­dósította az Űttörősarkot a pásztói Dózsa György Általá­nos Iskola Petőfi Sándor Út­törőcsapatának eseményeiről. Gócza Ildi egy emlékezetes fallóskúti kirándulás élmé­nyeit rögzítette papírra, s arról ad hírt. hogy most a vácrátóti tanulmányi kirán­dulás szervezési készületei folynak — várjuk majd a be­számolót a kirándulásról! Pilinyi Kati a május elsejei készülődésről számolt be: „A kerítésre zászlók kerültek, az iskola ablakait plakátok éke­sítették, az énekkar pedig buzgón készült a fellépésre... mi pedig szorgalmasan gyár­tottuk a kalapokat, amelye­ket a felvonuláskor visel­tünk... A nagy karimájú ka­lapon az Éljen a béke! fel­irat volt olvasható. Jómagam 192 darab E betűt készítettem otthon, a szűk családi kör­ben. ..” vártam a szombatot... igen barátságosan fogadott és so­kat mesélt. Megtudtam, ho­gyan lett népzenekutató és zenetörténész, sok érdekessé­get mondott a népdalgyűjtés­ről, s Kodály Zoltánnal való kapcsolatáról... Nagyon em­lékezetes perceket töltöttem a zenetudósnál, s megígér­tem, hogy továbbra is szeret­ni fogom a népdalokat és még többet énekelek! Megfeltés, nyeitesek, feladvány Legutóbb egy hatszöget kellett nyolc azonos alakú és nagyságú részre osztani úgy, hogy minden felosztott részre egy-egy kis kör, há­romszög és négyzet kerüljön. Többféle variáció is lehetsé­ges volt, a megfejtők szá­mos megoldást postáztak, kö­zülük azonban csak ötnek küldhetünk egy-egy könyvet. Íme a szerencsés nyertesek: 1. Varga Anett, Nagybá- tony, Béke út 102. 3070. 2. Kosik Tamás, Salgótar­ján Ybl Miklós út 51. VII. 7. 3. Valkó Dóra, Kisgéc Hu­nyadi út 8. 3133. 4. Szabó Imre, Benczúrfal- va, Benczúr út 4. 3170. 5. Mihály János, Szirák Malom út 5. 3044. Új rejtvényünk beküldési határideje: május 18. Betűnégyzet Egy zenetudós műhelyében Zeke Andrea, az Üttörősa- rok egyik legszorgalmasabb tudósítója hétről hétre be­számol szűkebb környezete valamennyi eseményéről, ér­dekességéről. Most arról írt, hogy a közelmúltban, a pász­tói művelődési házban dr. Rajeczky Benjamin tartott előadást a népzenéről. And­rea a jó tudósítóhoz méltó­an nem elégedett meg az egyszerű részvétellel: — Én is kértem autogra­mot, s nagy örömömre meg­hívott dr. Rajeczky Benja­min, mondván, hogy látogas­sam meg, s válaszol kérdése­imre. .. Nagy izgalommal • • • írjátok be az ábrába az alább felsorolt szavakat úgy, hogy minden szó oda-vissza, vala­mint fel és lefelé, is olvasható legyen! LEHEL, LELET, TE­LEL. Egy kis bűnügyi statisztika Múltkoriban egyik ismerő­söm, aki falun él, furcsa hang­súllyal jegyezte meg: — Már a búcsúk se a régi­ek. Nemhogy kés nem kerül elő, mint a régi szép időkben, de még a pofozkodás is ritka. Elérte volna őt is a divatos nosztalgiahullám? Jókat po­fozkodó ifjúkora kék-zöld szí­nű másnapjait sírná vissza? Meglehet, nem kérdeztem tőle. Viszont eszembe jutott, hogy esetleg érdekelheti az olvasót helyünk — Nógrád megyére gondolok — az országos bűn­ügyi statisztikában. Mielőtt elmélyednénk az adatok tengerében egy figyel­meztető szám: 1981-ben Ma­gyarországon majd 135 ezer bűncselekményt fedtek fel a rendőri és az ügyészi szervek. Elöl, mert hátul. Talán furcsa így, ám ez az igazság. Nógrád megyében ugyanis — szerencsére — cse­kély mértékben nőttek az is­mertté vált bűncselekmények. Ki vitathatná, hogy ez jó do­log? Persze az igazi jó dolog az volna, ha mind kevesebb rablás, sikkasztás, csalás tör­ténne. Ám ez egyelőre utópia. Természetesen nem a rendőrö­kön múlik! Ök ugyanis kis szá­mú esetet kivéve elfogják és törvény elé citálják a bűnösö­ket. Tavaly például szám sze­rint 1602 görbe úton járó fé’--' fin és nő került a bírók elé. Szomszédaink közül Pest me- gve 7075 bűnelkövetőjével jócs­kán előttünk jár, hiszen a me­gyék bűnügyi rangsorában ez­zel ők a hatodik helyen áll­nak. Nógrád a tizenegyedik. (Más kérdés, hogy ez csupán vé’t öröm lehet, hiszen itt is, ott is nőtt a bűncselekmények száma.) A lopás-csalás-sikkasztás. az­az a vagvon elleni bűncselek­mények listáján dicséretesen hátul, a tizenhetedik helyen kullogunk. Amire viszont min­denképp jobban kell figyelni, az a társadalmi tulajdon, hi­szen az egy évvel korábbi 406 esettel szemben 1981-ben 462 alkalommal nyúltak illetékte­lenek a közösség vagyonához. A legfőbb ügyészség egyik vizsgálata megállapította, hogy az íov okozott kár országosan is emelkedett, eléri a 330 mil­liót. Oka? Többnyire a sértett vállalatok, szövetkezetek, szervek hanyagsága! Bizonyos lényegtelen dolgokat alaposan és részletesen szabályoznak, ugyanakkor olyan területeket, amelyek állandó szemmeltar- tást igényelnének, már nem „fognak” szorosan. Nem árt ezen elgondolkodni megyénk­ben sem azoknak, akik még nem tették meg! Cselekedje­nek mihamarabb, mert a kö­zösség — közvetve az ország — vagyonát védik vele! Egy életünk. Nincs drágább, mint az em­berélet — summázhatjuk a legfőbb ügyész legutóbbi saj­tótájékoztatójának egyik fon­tos gondolatát. Néhányan nem így vélik. Ha nem is jelentő­sen, de mindenképpen figye­lemre méltó módon nőttek az emberölések. Szaporodnak a brutális, kegyetlen cselekede­tek, a súlyos testi sértések, a rablások. Nincs mit titkolni: a statisztika növekedést mutat, ez jelenti egyrészt a rendőr­ség földerítő munkájának eredményességét, de jelenti az erőszak szálainak erősödését is. Mindeme cselekedetekben fontos szerepet kap az alko­hol. Vagyis az erőszak terje­désének egyik lehetséges meg­akadályozása az alkoholizmus visszaszorítása! Ez persze csu­pán az egyik. Sok bűncselek­ményt megakadályozhattak volna a tétlen, közömbös szem­tanúk. akik már személyes közbelépésükkel, akár a rend­őrség értesítésével segíthet­tek volna bajba jutott ember­társukon. Nógrádban tavaly a koráb­bi felére — 18-ról 9-re — csök­kent az emberélet kioltására irányuló súlyos cselekedetek száma. De ha arra gondolunk, hogy egyetlen emberélet sem olcsóbb a másiknál, akkor ez a csökkenés senkit sem tehet elégedetté. Pálinka a volán mögött. ^ Nemegyszer, nem is száz«' szór, hanem pontosan 12 950- szer fordult elő, hogy a gépjár­művek vezetői ittasak voltak. Egy esztendő „termése”. Azt mindannyian tudjuk, hogy a valódi pálinkás-sörös autóká- zásoknak, motorozásoknak ez csak egy része. Sokan megúsz- szák egy bukfenccel, néhány horzsolással, amiről aztán a rendőrség nem szerez tudo­mást. Szüret idején az ország néhány településének még a környékét is jobb elkerülni — mondják a tapasztaltabb uta­zók. Pedig a részegen autózó­ból könnyen lehet áldozat, ar­ról nem is beszélve, hogy mi­lyen veszélyt jelent a szabá­lyosan közlekedőkre. Például húsvétkor, Nógrádban. Min­denütt nem lehettek ott a rendőrök és önkéntes segítőik. Vajon hány borvirágos orrú, dalos kedvű autós furikázott a településeket összekötő min­denféle utakon... ? Hagyjuk a múltat. Bizonyá­ra elgondolkodtatóak a fön­tebb leírt sorok, a bennük sze­replő tények, adatok. Az elkö­vetkezendő időkben javítsunk együtt közösen a statisztikán. Jövőre mindenütt legyen min­den szám kisebb ebben a sta­tisztikában az ideinél, mert bűnügyekben a kevesebb a több. H. Z. Szamovárból ízletesebb A szamovár a XVIII. század közepe táján jelent meg Orosz­országban. Elődje az a főző­edény volt, amelyben mézzel, különféle füvekkel és fűsze­rekkel ízesített forró italt ké­szítettek. Enélkül egy-egy ün­nepi alkalom elképzelhetet­len volt. A szamovárban készült tea nagyon népszerűvé vált Orosz­országban. Mindenhová elkí­sérte gazdáját, kirándulásokra, háborúba, utazásra. Ezért a szamovároknak sokféle válto­zata ismeretes: láda formájú, hordó alakú, vázára hasonló, gömb alakú stb. Az orosz sza­movár a XIX. században már nemcsak a háztartás kelléke volt, hanem egyik, másik va­lóságos műremek. Ekkor már nemcsak tea készítésére hasz­nálták, hanem étel főzésére, a megfőtt étel forróntartására is. Szamovárt készítettek a mesterek Moszkvában, Jarosz- lavban, Arhangelszkben, az Uraiban, de a szamovárkészí­tés igazi központja az ősi vá­ros, Tula volt. Még a cári Oroszország idején itt alakult meg az első üzem, ahol gyár­tották a szamovárokat. Egy különlegesen szép, met­szetekkel díszített rczszamovár A szamovár az orosz ven­dégszeretet szimbólumává vált. Napjainkban megtalálhat­juk őket múzeumokban, ma­gángyűjteményekben, de ott vannak a városi lakásokban, a falusi házakban is. 1922-ben a tulai mesterek a Szovjetunió megalakulásá­nak napjára készítettek egy 250 liter űrtartalmú és ember­magasságú óriás szamovárt, és elküldték ajándékba M. I. Kalinyinnak. Benne a víz 40 perc alatt forrott fel, és me­legét csaknem két napon át megtartotta. Ezt a szamovárt 1935-ben az első üzbegisztáni kolhoznak ajándékozták, amely ma is megalapítójának, Ham- rakul Turszunkulovnak, a szocialista munka háromszo­ros hősének nevét viseli. A szamováróriást jelenleg a kol­hoz múzeumában őrzik. A háztartások már régen a villanyt, a gázt használják tea­főzésre. A szamovárt sok he­lyen annak elektromos válto­zata helyettesíti. Mégis, az igazi szamovárral készített tea ízletesebb és finomabb az aro­mája is... Vízemelő hinta Az afrikai Zimbabwéban sok helyütt mély kútból kap­ják az ivóvizet. Ám csak ke­vés helyen akad áram, vagy benzin, amellyel a vízemelő motoros szivattyút működtet­hetnék. Egy kutatóintézetben olyan gyermekhintát szerkesz­tettek, amelynek ülődeszkája két merev rúdon függ, s azok szilárdan egy forgatható tartó­gerendával vannak összeköt­ve. A gerendavégre szerelt ke­rék egy lánc közbejöttével a hinta ritmusában egy egysze­rű szivattyút hajt. A feltalálók bíznak benne, hogy ily mó­don a hintázó gyermekek feles­legessé tehetik a drága moto­ros szivattyút ott, ahol nincs szükség arra, hogy a kutakból a vizet megszakítás nélkül szi­vattyúzzák. Strandkörkép Aki mer, az — fürödhet! Bármennyire tamáskodunk —, s korántsem ok nélkül! — az idei strandidény a megye környéki fürdőkben kezdetét vette. Ha a naptárra pillan­tunk, ez rendben is volna, de ha az utóbbi néhány hét idő­járását figyelembe vesszük, nehezen hihető, hogy bárki is kockáztassa egészségét, s meg­mártózva kitegye magát a hi­deg szellőnek. A sort a közkedvelt egri strand n 3d tóttá meg, mely áp­rilis 26-tól fogad vendégeket. Idei újdonságként a kabint igénylők számára kedvezmé­nyes bérletlehetőséget terem­tettek. Hajnalonként még gőzbe burkolózva „pipál” az egyre népszerűbb mátraderecskei strand forró vizes medencéje. A közel negyvenfokos fürdőt május elsejétől élvezhetik törzsvendégei. Nem sokkal van messzebb a hatvani meleg vizű strand sem, mely ugyanolyan jól elérhető, mint az előbbiek. Az igen szép környezetű, kevéssé ismert he­lyet. gyéren látogatják a nóg­rádiak. Ugyancsak e hó else­jén nyitott ki. Szintén elsejével kezdte a szezont a bükkszéki fürdő, mely 28—38 fokos vizével na­ponta 50—60 vendéget tud „be­csalogatni” a hideg időjárás ellenére is. Akik azonban szí­vesebben mártóznának meg Párádon, azoknak még várni­uk kell június elsejéig! A megyén belüli fürdők még készülődnek az idénykezdésre. Van ahol még folyik a kar­bantartás, felújítás. A pásztói strand május 31-én, a salgó­tarjáni június elsején, a bánkl is a hatodik hónap első heté­ben tárja ki kapuit. Az illeté­kesek remélik, hogy az idén megoldódhat az esztendők óta vajúdó balassagyarmati strand­gond is. Minden attól függ, a térségi vízmű mikor, hogyan kezdi meg a város ellátását. S végül a községben üzembe he­lyezett kempingtábor révén, a korábbiaknál lényegesen na­gyobb figyelemre számíthat a diósjenői strand, ahol azonban még folyik a medence karban­tartása. Tekintettel arra, hogy a vizét csak a nap melegíthe­ti, a nyitással a jobb időre várnak. Szemétszállítás társadalmi munkában Sok szó esik napjainkban környezetünk tisztaságáról, a szemétszállítás gondjairól. Főleg az aprófalvakra' jellem­ző, hogy a felesleges hulladék elszállítása a megfelelő felté­telek híján problémát okoz. Ezért üdvözöltük örömmel a hírt, amely azt tartalmazza, hogy Kozárd községben Méri Sándor vállalta, hogy májustól minden hónap első keddjén 8—10 óra között saját teher­gépkocsijával, társadalmi munkában — térítésmentesen — összegyűjti és a kijelölt sze­métlerakó helyre szállítja a háztartási szemetet. A község köztisztaságának javítása ér­dekében tett önzetlen vállal­kozást nagyra becsülik a kör­nyék lakói. Mi pedig azért ad­juk közre, mert bízunk ben­ne, hogy a jó példa ragadós. NÓGRÁD - 1982. május 11. kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom