Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

Világvallások béke­konferenciája USZTYINOV. NAPIPARANCSA A GYŐZELEM NAPJÁN Mélyreható változások a történelemben A honvédelmi háborúban kiví­vott történelmi győzelem meg­győző erővel bizonyította a világ első szocialista államá­nak sziládságát, a nagy ok­tóber által létrehozott társa­dalmi és államrend, a marxiz­mus—leninizmus ideológiája diadalát, a szocialista gazda­ság erejét, a szovjet társada­lom erkölcsi-politikai egysé­gét, a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátságát — hangoztatja a győzelem napja alkalmából kiadott napi- parancsában Dmitrij Usztyi- nov marsall, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere. „A szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme mélyreható befolyás­sal volt a világtörténelem egész további fejlődésére, hoz­zájárult a forradalmi és a nemzeti-felszabadító mozga­lom fellendüléséhez, elősegítet­te, hogy Európa és Ázsia sok országában kedvező feltételek jöjjenek létre a népi demok­ratikus forradalmak számára, létrejöjjön a hatalmas szocia­lista világrendszer.” „Az imperializmus milita­rista erői, mindenekelőtt az Egyesült Államok és a NATO más országai azzal próbálkoz­nak. hogy fékezzék a világtör­ténelem menetét, megakadá­lyozzák a szocializmus fejlő­dését, elfojtsák a népek fel­szabadító mozgalmát, beavat­kozzanak más országok ügyei­be, rájuk kényszerítsék aka­ratukat, fokozzák a fegyverke­zési hajszát. Nyíltan hirdetik a nukleáris háború kirobban­tására irányuló terveiket A kommunista párt és a szovjet kormány szilárdan le­nini, békeszerető politikát foly­tat” — hangoztatja Usztyinov napiparancsa. A rendkívül kiéleződő nem­zetközi helyzetben a szovjet kormány nem csökkenő fi­gyelmet fordít az ország vé­delmi képességére, a fegyve­res erők megszilárdítására — állapítja meg a miniszter. A Pravdában közzétett cik­kében Usztyinov marsall meg­állapítja: a Nagy Honvédő Háborúban a szovjet nép meg" védelmezte szabadságát és megmentett más népeket is az idegen elnyomástól. Több mint egymillió szovjet katona halt hősi halált a haza hatá­rain kívül, egyedül Lengyel- ország felszabadításáért több mint hatszázezren áldozták éle­tüket — írja a többi között. „Az SZKP és a szovjet kor­mány ma legfontosabb inter­nacionalista kötelességének a béke megszilárdításáért vívott tevékeny küzdelmet tekinti.” Usztyinov hangsúlyozta: a nyugati államok vezetői nem adnak pozitív választ a szov­jet békepolitikára. Az Egye­sült Államok vezető körei nyíl­tan ellenséges politikát foly­tatnak a Szovjetunió és a töb­bi szocialista országgal szem­ben. Az imperialista erők ak­namunkája napjainkban Len­gyelország, Kuba, Vietnam és néhány más baráti ország el­len irányul. Azt a célt tűzik maguk elé, hogy meggyengít­sék, szétdarabolják a szocia­lista közösséget. A gyakorlat­ban ugyanezt a célt szolgálja a jelenlegi pekingi vezetés he- gemonista politikája is. Usztyinov határozottan le­szögezi: hazug az az állítás, amely a „szovjet katonai fe­nyegetés” hamis jelszavával próbálja igazolni a katonai fölény megszerzésére irányuló próbálkozásokat. Ideje meg­érteni, hogy az ilyen politiká­nak nincsen jövője. Ez a po­litika kudarcra van ítélve, s csak további fegyverkezési hajszát hozhat. Ha az Egye­sült Államok tovább halmoz­za fel a fegyvereket, növeli a háborús veszélyt, akkor a Szovjetuniót arra kényszerít­heti, hogy megfelelő módon reagáljon erre. A Szovjetunió nem engedi meg a jelenlegi erőviszonyok felborítását' — hangoztatja a többi között cikkében Usztyinov marsall. (MTI) Glemp állást foglalt a párbeszéd mellett Akciók Falklandon Továbbra is sikertelen dip­lomáciai tárgyalásokról és a katonai akciók kiújulásáról számoltak be a hírügynöksé­gek a katonai konfliktussá szélesített argentin—brit vi­szály hatodik hetének első nap­ján. Vasárnap a brit expedíciói flotta újabb támadást Intézett a Falkland- (Malvin-) szige­tek fővárosa ellen. Argentin jelentések szerint a sziget védői a támadást visszaverték. Londonban tagadták, hogy je­lentősebb akcióról lett volna ■zó. Ugyanakkor londoni saj­tóértesülések szerint a szige­tekre már korábban partra szállt egy brit kommandóegység, az­zal a feladattal, hogy támadá­sokat intézzen az argentin ka­tonai objektumok ellen. Heves tiltakozást váltott ki Buenos Airesben, hogy a brit légierő két gépe megtámadott és súlyosan megrongált vasár­nap egy argentin halászhajót. Józef Glemp érsek, Lengyel- ország prímása a múlt hét vé­gén három szentbeszédben is állást foglalt a múlt hétfőn le­zajlott zavargások ellen. Glemp, aki vasárnap Krakkó­ban, szombaton pedig Varsó­ban és Czestochowában be­szélt, józan megfontolásra, a párbeszéd folytatására szólí­tott fel. Mint mondotta, a kö­vekkel való dobálózás a lehe­tő legrosszabb érv a vitában. Glemp szerint sok embernek kétségei támadtak a nemzeti megegyezés szelleme iránt, de a lengyel püspöki kar az egyet­értés kialakítását és a párbe­szédet továbbra is lehetséges­nek tartja. A lengyel katoli­kus egyházfő szorgalmazta, hogv az emberek ébredjenek tudatára annak, milyen nehéz az ország társadalmi-politikai és gazdasági helyzete, s tart­sák szem előtt azt is, hogy Lengyelország, a lengyel nép az emberiség része. Márpedig az atomháború által fenyegetett emberiség sorsának alakulása a lengyelektől is függ — mon­dotta Glemp. Az érsek mindhárom szent­beszédében szót emelt az ifjú­ság utcai rendbontásai ellen és szörnyű bűnnek nevezte azok tevékenységét, akik az ifjúság nemes hazaflságát olyan cé­lokra próbálják kihasználni, amelyek egyáltalán nem haza­fiasak. A lengyel prímás sze­rint az ifjúság ne avatkozzék be az idősebbek vitáiba, mert mint mondotta, ellenkező eset­ben a fiatalokat „nagyon fe­lelőtlen emberek manipuláci­ókra használhatják fel”. (MTI) Csaknem száz ország mint­egy ötszáz vallási vezetője, egy­házi személyisége részvételé­vel hétfőn délután Moszkvá­ban megnyílt a világvallások békekonferenciája. A részt­vevők között van a keresz­tény, az izraelita, az iszlám, a buddhista, a hindu vallás szá­mos neves képviselője. Meg­figyelőkkel képviselteti ma­gát a Vatikán* a vendégek kö­zött van Romesh Chandra, a Béke-vil^gtanács elnöke és Jurij Zsukov, a szovjet bé­kebizottság elnöke is. A ma­gyar küldöttség tagjai között van dr. Kádár László egri ér­sek, dr. Kacziba József római katolikus püspök, dr. Bartha •Tibor és dr. Tóth Károly re­formátus püspök, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, Héber Imre, a Magyar Izra­eliták Országos Képviseleté­nek elnöke, Szakács József, a Magyarországi Szabadegyhá­zak Tanácsának elnöke. A konferencia fő célja, hogy megvitassa: mi a hívők szere­pe a nukleáris katasztrófa el­hárításában. A tanácskozást Filaret, Minszk és Belorusszia metropolitája, az előkészítő bi­zottság elnöke nyitotta meg. Majd Vlagyimir Kurojedov, a minisztertanács egyházügyi tanácsának elnöke felolvasta Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő üzenetét. Nyikolaj Tyihonov üzeneté­ben hangsúlyozta: „napja­inkban minden eddiginél na­gyobb szükség van arra, hogy hívők és nem hívők egyaránt, mélységesen átérezzék felelős­ségüket a béke megőrzéséért. Leszögezte: a szovjet állam egész fennállása alatt állást foglalt a háború ellen, s a jelenlegi bonyolult helyzetben olyan komplex javaslatterve­zetet terjesztett elő, amely az enyhülés megszilárdítására, a világméretű katasztrófa meg­akadályozására irányul. Nyi­kolaj Tyihonov végül kifejtet­te: a szovjet kormány mélysé­ges helyesléssel és megértés­sel fogadja a konferencia részt­vevőinek erőfeszítéseit, s sok sikert kívánt a tanácskozás munkájához. Ezt követően Plmen pátriár­ka, az orosz ortodox egyház feje mondott beszédet. A pát­riárka rámutatott: valamely- nyi vallás hívének közös fel­adata, hogy felhívja az embe­riség figyelmét a nukleáris há­ború, a fegyverkezési hajsza veszélyére. " (MTI) «Gyilkos műholdak" Lépéshátrányban a diplomácia? A Reagan-kormányzat — sajátos, feje tetejére állított logikával — azt a nézetet vall­ja, hogy amíg a 80-as évek­ben nem fejezik be az ameri­kai hadászati rakéta-nukleáris csapásmérő erő minőségi át­építését, vagyis amíg nem lesznek ismét fölénybeiY a Szovjetunióval szemben, nem lehet szó a fegyverkezési ver­senyt korlátozó érdemi meg­állapodásról. Szélesedő szakadék Dehát mit érhet el a wa­shingtoni adminisztráció az­zal, ha mostani ötéves prog­ramjában mintegy 1500 milli­árd (másfél billió!) dollárt költ el a legkorszerűbb ha­gyományos és nem hagyomá­nyos harceszközök rendszere­sítésére. Az úgynevezett ha­dászati „triód” — a száraz­földi télepítésű MX rakéták, a Trident atom-tengeralattjá­rók és a legújabb B—1-es bombázók — nagyarányú fejlesztése semmi esetre sem lesz képes tartósan megváltoz­tatni a hosszú idő alatt kiala­kult, megközelítően egyenlő hadászati erőviszonyokat. Azt a veszélyt azonban felidézheti — és ennek mind több jelét látjuk —, hogy a Pentagon ál­tal kezdeményezett fegyverke­zési verseny új formájával szélesedik a tárgyalási mecha­nizmus és a reális megegye­zés közti szakadék. Frontáttörés és ,.fékrendszer" A fő problémát voltaképpen az jelenti, hogy a haditechni­kai „frontáttörés” általában előbb következik be, mint ahogy azt a gyakran évekig elhúzódó két- és többoldalú tárgyalás követni tudná. En­nek során mind nehezebben áttekinthető és ellenőrizhető a fegyverzetfejlesztés minden­féle „fékrendszere”. Vegyük szemügyre például az utóbbi időben lelassult, majd pedig stagnáló SA LT-folyamatot. Noha már 1979 nyarán alá­írták a SALT—II. szerződést, a washingtoni ratifikálás elma­radt, a hozzácsatolt és egyes támadó harceszközfajták fej­lesztésének tilalmát kimondó jegyzőkönyv érvényességi ha­tálya a múlt év decemberének végén lejárt. Azóta a Penta­gon tábornokai és a mögöt­tük álló „héják” úgy érzik, szabad kezet kaptak. 2 NÓGRÁD - 1982. május 11. kedd Az óceánon túl már mind többször hallani a 70-es évek elején megkötött SALT—I. — a rakétaelhárító rendszereket korlátozó előírás — mellőzé­séről. Ha majd ugyanis — érvelnek Amerikában — szol­gálatba állítják az MX-eket, silóik védelméről gondoskodni kell. A fegyverkezés lépéselőnyét a diplomáciával szemben, más tények is igazolják. A Nyugat- Európába szánt, rendkívül pontos amerikai Pershing—2- es rakéta és a robotrepülőgép (cirkáló rakéta) kipróbálása és tömeggyártásának előkészíté­se ugyancsak megelőzte a múlt év végén Genfben kez­dett szovjet—amerikai eszme­cserét. Sőt, a NATO-tanács több mint egy évvel a tárgya­lás előtt — 1979 decemberé­ben — már döntött az „euro- hadászati harceszközökről”. Ha — mint mondják — 1983 őszéig nem sikerül kompro­misszumot kötni a közepes ha­tótávolságú európai rakéta­atomfegyverek számának csökkentéséről, a határozatot a NATO előreláhatóan végre­hajtja, S itt következik a dip­lomácia újabb dilemmája. A tapasztalat egyértelműen bi­zonyítja: ha bármilyen új fegyver egyszer már rendszer­be kerül — ide sorolható a neutronfegyver is —, sokkal nehezebb elérni a kivonását, mint alkalmazásának eltiltá­sát. ,.Kisajtó" a világűrbe Az Egyesült Államok egye­lőre nem akar semmiféle, a leszerelést előmozdító lépést tenni. Ellenkezőleg. A fegy­verkezési hajszát igyekszik a világűrre kiterjeszteni. A kozmoszba telepítendő irányí­tási rendszer kikísérletezésére az űrrepülőgépek fedélzetén elhelyezett lézer és más fegy­verek — például a „gyilkos műholdak” — kifejlesztésére irányuló igyekezet jól érzé­kelteti a Pentagon célját. Egy régebbi nemzetközi megállapo­dás tiltja ugyanis a nukleáris eszközök űrbéli elhelyezését, ez a tilalom azonban nem vo­natkozik az egyéb, merőben új típusú fegyverek föld kö­rüli pályára állítására. A pél­da egyértelműen szemlélteti, hogy a fegyverkezéskorlátozá­si tárgyalások és szerződések politikai gépezetének fordulat­számát az adott szférában messze meghaladja a hadi- technikai forradalom rendkí­vüli felgyorsulása. A zöldasztalnál ülő diplo­maták és katonai szakértők ma már tehát új helyzetben vannak. Komplikálja dolgu­kat, hogy az új tényezők gyakran fel sem mérhetők, tu­dományos pontossággal. A dip­lomácia lépéshátránya, s nyo­mában a bizalmatlanság, ki­számíthatatlan következmé­nyekkel járhat. Ilyen bonyo­lult helyzetben mindennél in­kább szükség van az érintett hatalmak nagyfokú önmérsék­lésére, az érdekek kölcsönös figyelembevételére, a kato­nai-hadászati egyensúly fenn­tartására. Serf<"ző László ny. .alezredes A csúcs felé? Ámint az várható volt, Ronald Reagan a múlt héten előrelejzett beszédében elsősorban a szovjet—amerikai kap­csolatokról, ezen belül főleg a fegyverzetkorlátozásról és a csúcstalálkozó lehetőségeiről szólt. A jelek szerint jól tesszük, ha minden illúzió és a fel­fokozott várakozás mellőzésével valami lényegeset azért fi­gyelembe veszünk: azt, hogy az Egyesült Államok elnöke egyáltalán indíttatva érezte magát e beszéd elmondására — méghozzá félreérthetetlenül úgy, hogy a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapjon, amit mond. Az elnök hivatalba lépé­se óta első ízben jelentette ki: „nem kétlem, hogy a szovjet nép és a szovjet vezetők alapvetően érdekeltek a nukleáris fegyverek bevetésének megakadályozásában.” Mit jelent ez? Nem többet, de nem is kevesebbet, mint azt, hogy a Reagan-kabinet — legalábbis bizonyos megfo­galmazásokban, szóhasználatokban — valamelyest kény­telen volt eltérni saját korábbi kijelentéseitől. Az ok egy­értelműnek tűnik: az elnök környezetében immár egyszerű­en nem lehetett nem érzékelni azt a nyomást, amely a Fe­hér Házra nehezedik és amely arra irányul, hogy Washing­ton az eddiginél konstruktívabban kezelje Moszkva min­den nehézség ellenére töretlen tárgyalási készségét. Ezért mondhatunk egyelőre legalábbis annyit, hogy a beszéd ténye jó esetben és folytatás esetén valamelyes el­mozdulást jelenthet á Potomac-parti mozdulatlanság veszé­lyes holtpontjáról. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy ez csak lehetőség. Ám a jelenlegi nemzetközi hely­zetben a mégoly halvány lehetőségekért is köszönteni kelL A beszéd tényénél kevesebb derűlátásra adnak okot az elnöki expozé egyes tartalmi vonatkozásai. Ami a két fő téma közül a pozitívabb, az a szovjet—amerikai csúcs- találkozó lehetőségére vonatkozott. Bár az elnök megismé­telte a szovjet részről már elvetett, egy előkészítetlen júniu­si találkozóval kapcsolatos indítványát, nem zárkózott el egy későbbi (és értelemszerűen gondosan előkészített) csúcs lehetőségétől. önmagában az is pozitív, hogy az elnök kilátásba he­lyezte az általa START-nak átkeresztelt SALT-tárgyalások folytatását. Szakaszos terve azonban nyilvánvalóan egyoldalú­an sújtaná a Szovjetunió biztonsági érdekeit (a szárazföldi telepítésű szovjet rakéták egyoldalú leszerelése a nyilván­való cél, miközben az Egyesült Államoknak többségében repülőgépekre és tengeralattjárókra telepített hadászati ra­kétáit a megállapodás nem érintené.) Jellemző, hogy még Muskie volt amerikai külügymi­niszter is azt nyilatkozta erről, hogy az indítvány „ebben a formában nem elfogadható a Szovjetunió számára.” Ez és a többi tartalmi negatívum (a témák zsaroló1 jellegű önkényes összekapcsolása, mint például Afganisztán, Angola ügye, a lengyel kérdés amerikai ihletésű rendezése s b.j nem változtat azon a tényen, hogy a beszéd nyomán egy őszi csúcs lehetősége valamivel közelebb került a megva­lósuláshoz. Persze most még csak tavasz van — méghoz­zá meglehetősen borús tavasz — és őszig még sok víz fo­lyik le a Hudsonon és más folyamokon is. Harmat Endre Izraeli légitámadás Bejrút ellen Böcz Sándor, az MTI tudó- újbóli, durva megsértéseként sítója jelenti: ítélte el az izraeli légitáma­A vasárnapi izraeli légitá- dást. A testület több fontos madás — bejrúti általános határozatot hozott a kialakult megítélés szerint — véget ve- helyzettel kapcsolatban. Mint tett a kilenc hónapja tartó emlékezetes, az ismételt iz- ingatag tűzszünetnek, és bár- raeli fenyegetésekre válaszol- mely pillanatban megindul- va Szíria is értésre adta: nem hat az izraeli hadsereg dél- nézné tétlenül, ha Izrael libanoni inváziója. A libano- nagyarányú offenzívát indí- ni államvezetés sürgős üze- tana Dél-Libanon ellen, netben kérte az Egyesült Ál- A Begin-kormány vasár- lamoktól: gyakoroljon mér- nap három héten belül má- séklő nyomást Menahem Be- sodszor adott utasítást a dél­gin kormányára. Mint emlé- libanoni palesztin támaszpon- kezetes, a tűzszünet egyoldalú tok bombázására, a múlt év megsértésére jogot formáló júliusában létrejött izraeli— Tel Aviv már korábban ki- palesztin tűzszünet durva látásba helyezte, hogy végleg megsértésére. Az amerikai felszámolja a palesztin ellen- gyártmányú, F—15-ös és F— állási mozgalom dél-libanoni 16-os harci gépek több hul- erőit, amennyiben Izrael észa- Iámban, másfél órán átbom- ki határvidékét palesztin ra- bázták a Földközi-tenger kétatámadás érné. Míg a leg- Tyr és Damur közötti part­utóbbi, április 21-i légitáma- szakaszát. A libanoni és pa- dást válasz nélkül hagyták a lesztin települések bombázá- palesztin gerillaszervezetek, sával párhuzamosan a for- vasárnap nagy erejű tüzérsé- galmas tengerparti utat is gi ellencsapást mértek az iz- géppuskázták, pánikot keltve raeli hadsereg felső-galileai az autósok és a strandolok állásaira. körében. Fokozta a riadal­A Palesztin Felszabadítási mat, hogy helyenként a tá- Szervezet legfelsőbb katonai madás után két órával rob- tanácsa Jasszer Arafat el- bánták fel a késleltetett mű- nökletével megtartott ülése ködésű izraeli bombák. Nem után jelezte, hogy a vasárna- végleges adatok szerint 11 pi visszavágást nyomatékos halottja és 30 sebesültje volt figyelmeztetésnek szánta: íz- az izraeli légitámadásnak, rael nem ringathatja magát Az izraeli kormány ismét abban az illúzióban, hogy azzal próbálta igazolni az ag- kénye-kedve szerint, egyol- ressziót, hogy „a palesztin ge- dalúan semmibe veheti a tűz- rillák több ízben megsértet- szüneti megállapodást. A fi- ték a tűzszünetet”, gyelmeztető szándékot meg- A palesztin ellenállás és a erősíti, hogy a palesztin pa- libanoni baloldali erők légvé- rancsnokság .az esti órákban delme mindenütt heves parancsot adott a tüzérségi ágyú- és rakétatűzzel fogad- tűz beszüntetésére. Mind- ta a támadókat. Egy Tel i azonáltal nyitott kérdés, hogy Aviv-i szóvivő szerint vala-' az izraeli kormány a palesztin mennyi izraeli gép sértetle- ellencsapást megfelelő ürügy- nül tért vissza támaszpont- nek tekinti-e az általános tá- jára. A palesztin—baloldali madás elrendelésére. egyesült erők parancsnoksá­A PFSZ végrehajtó bízott- ga közleményben jelentette sága veszedelmes agresszió- be, hogy tüzérségük — meg- nak minősítette és a kilenc torlásul — katonai célponto-j hónapja fennálló , tűzszünet kát lőtt Izrael területén. Tímár Mátyás hazaérkezett Londonból Hétfőn hazaérkezett Lon- a magyar—angol bankkap- d-inból Tímár Mátyás, a Ma-, csőlátókról, valamint nemzete Mir Nemzeti Bank elnöke, aki köz! pénz- és hitelpolitikai — Gordon W. H. Richardson, [kérdésekről; felkereste a Ma- a Bank of England kormány- gyai Nemzeti Bank legfonto-í zójr meghívásának eleget té- snbb angol kereskedelmi bank* ve — tárgyalásokat folytatott (partnereit (MTI).

Next

/
Oldalképek
Tartalom