Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

Á béke tavasza a csehszlovák főidő ***************.************************************>*********************■**¥¥¥»¥¥»»»¥»¥»» ***************************+**¥■*¥¥¥*¥¥¥¥¥»¥* Ü nnepelt a csehszlovák nép. A háború, a borzalmak­nak végén, az új születé­sét. Harminchét évvel ezelőtt utolsónak Európában a csehszlo­vák földön is elhallgattak a fegy­verek. Győzelmet aratott a felkelt nép a szovjet katonák segítsé­gével. A bánat, a könny, özöne maradt a pusztítás után. De ren­díthetetlen akarat is született, hogy újjáépítik a lerombolt or­szágot, megteremtik a nép hatal­mát, kézbe veszik a gyárakat, a földet, meghódítják a tudományt Védik a békét. Végtelen nagy elszántsággal látott a munkához a csehszlovák dolgozó nép. Es most harminchét év távlatá­ból büszkén tekinthet vissza a megtett útra. Mert jöhettek buk­tatók, emelhettek útjukba aka­dályokat, a kitűzött céljuk el­érésétől senki, de semmilyen erő nem tudta eltéríteni a dolgozó né­pet. Csehszlovákiában új ipar született. Megváltozott a mező- gazdaság, meghóditották a dol­gozó ember számára a tudo­mányt. Járják a fejlett szocializ­mus építésének útját. Béke van... Mi magyarok, különösképpen a nógrádi ember, nagy érdeklő­déssel kíséri Csehszlovákia éle­téi. Szomszédok vagyunk, egy­mást segítve dolgozunk, boldogu­lunk, Besztercebánya főterén Jan Sirkó mondta: „Csak a munkás- hatalom tehette lehetővé, hogy egymást támogatva, testvéri egyetértésben éljünk”. Beszél­getünk a határ mentén élő György István magyar nemzetiségi dol­gozóval. Azt mondta: „Magyar vagyok, de hazám a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Jogai­mat szabadon gyakorolhatom, és építem az országunkat". Harminchét esztendővel ez­előtt szabad lett Csehszlovákia és ezzel cseh, szlovák, magyar egymásra talált. Megértette: a dolaozó ember ügye a szocialista táborban mindannyiunk közös ügye. A haza épitése, a béke vé­delme, a szabad emberi élet megteremtése, érdeke minden­kinek, aki a munkáshatalom ol­dalán áll. T avaszodik a csehszlovák földön is. Zöldbe öltöznek az erdők, nyílnak a virá­gok, és boldogan élnek az em­berek, mert béke van. Ahonnét a magyar piacot is ellátják A híres sajtgyárban A tejfeldolgozó üzemek Zvo­lenská Slatina-i sajtgyárában az év legmozgalmasabb idő­szaka a tavasz. A környékbeli egységes földművesszövetke­zetek juhtenyészetéből a tél végi bárányellések után rend­szerint március tizediké táján megérkeznek az első friss go- molyaszállítmányok. Ezt kö­vetően pedig Szlovákia tizen­egy járásának mezőgazdasági vállalatai küldik folyamatosan az Ízletes juhtúró legfonto­sabb alapanyagát — Ilyenkor már napról nap­ra több a munkánk — kalau­zol az éppen 185 évvel ezelőtt alapított sajtgyárban Ondrej Kmet termelésvezető. — Ed­dig ugyanis csak a hordókban tartósított tavalyi gomolyából „éltünk”. A télen összesen csaknem 150 tonna konzervált juhsajtot dolgoztunk fel, de meg közel ugyanennyi múlt évi nyersanyag van a raktá­runkban. Tehéntejből készí­tett félkövér sajtot keverünk, ehhez oltóanyagokat adago­lunk, majd az érlelés és da­rálás után nyerjük a juhtúrót. Az íze alapján csak a szakem­berek tudnak különbséget ten­ni a hordóból való és a mos­tani friss gomolyából készült közkedvelt tejtermék között. Később viszont, amikor már mindenütt a legelőkön lesznek a nyájak, kiérződik ez a kü­lönbség. Nálunk az április vé­gétől János-napig — június 24 — fejt juhtejből legfinomabb a gomolya. Ebből készítjük a máiusi juhtúró néven ismert igazi inyenccsemegét. Közép-Szlovákiában hagyo­mány a juhsajt- és a juhtúró- készftés. A krónikák szerint az elmúlt évszázadokban a he­gyes-dombos vidék népének mindig fontos eledele volt a kesernyés ízű tápláló tejter­mék. Elkészítésének első kül­földi receptjét a romániai ju­hászoktól lesték el a Stará Tu- ra-i szarvasmarha-kereske­dők. Attól kezdve sok helyen füstölték is a gondosan birka­bőrbe kötött, jól összepréselt gomolyát. Iparszerűen 1787 óta készítenek juhtúrót Szlováki­ában. Ján Vagac, egy Stará Tura-i kereskedő ugyanis ak­kor építtette fel Detvában az első szlovák sajtgyárat. Tíz évvel később Zvolenská Slati- nán, majd Zvolenben, Ruzom- berekben, Spisské Podhradie- ban és Eperjesen (Presov) kez­dődött meg hasonló módon a „nagyüzemi” feldolgozás. Je­lenleg tizennégy, juhtúró ké­szítésére szakosított sajtgyár termel Szlovákiában. — A jellegzetes szlovák élel­miszeripari termékek közül eddig éppen a juhtúró jutott el a legmesszebbre a világon Az idén 1 260 000 kiló juhtúró készül a sajtgyárban. Emilia Ostrolucká és Magda Ostrihonová naponta a fahordócskák százait tölti meg az ízletes csemegével — folytatja a termelésvezető, sajtot. Sajnos az egyik legró- aki 21 éve dolgozik a tejipari #bb juhtenyésztő vidéken, a , zveleni járásban jelenleg már szakmában. csak főleg a gyapjú miatt és a — Megmondani sem köny- hústermelés érdekében tart- nyü, hogy már hány ország- jAk 8 nyájakat ban számít keresett csemegé- A sajtgyár második számú nek. Eddig Zvolenská Slatiná- terméke a sajtos szalámi. Az ról is rendszeresen nagy meny- idé"™r U0 000 kilót gyártunk , — tájékoztat Ondrej Snider, a nyiségeket szállítottunk, a töltőrészleg mestere. — Bár ez szocialista és a kapitalista több az eddiginél, egyelőre piacokra egyaránt. Amióta be- mégis csak a közeli környékre indult a legkorszerűbb techni- £,thheti 50° kildt f P.ráSai 8 boltba szállítunk, mert kicsire kával felszerelt Slovenska Lup- méretezett részleg a miénk. Ez- ca-i sajtgyár, elsősorban on- zel magyarázható, hogy a bol­nan viszik külföldre az árut. tokban mindenütt gyorsan el­kapkodják a sajtos szalámin­Mi pedig a hazai és a ma­— Mi a titka népszerűségének ? gyarországi megrendelések- rik a vásárlók, nek teszünk eleget. Az idén egymillió 260 ezer kilót készí­tünk közvetlen fogyasztásra és 300 000 kilót tartósított ál­lapotban csomagolunk be a fa­hordócskákba. kát. Többnyire rúdszámra ké­termékeik — Elsősorban arra töreke­dünk, hogy mindig kiváló le­gyen az áru minősége. Vala­mennyien szocialista brigád­- Sok, vagy inkább kevés Ez ? körü1' meny pedig becsületes mun­ez a mennyiség? kavégzésre kötelez. Az egyik- Ennél jóval több is elfogy- tize"'két ^Mívánk. .. .. amelynek Emilia Cstrulucka a na, hiszen állandóan növek- vezetője, már az aranyjelvé- szik a kereslet. Ez idő tájt pél- nyes címet is kiérdemelte, dául szlovákiai élelmiszerbol­tok ellátása mellett, hetente A Syár udvarán tehérgépko- Prágába 3000, az észak- és a esik hozzák a friss gomolyát, dél-csehországi kerületbe 8000, viszik a készterméket. Magyarországra pedig 5000 ki­lót szállítunk, de mindenhon­nan egyre többet kérnek. Ka­pacitáshiány nem is akadályoz­ná a termelésnövekedést. Vi­szont kevés az alapanyag. A Salgótarjáni utcában Több annál. mint utca.' Egész városrész. Fölötte ma­gasra törő hegyek, amelynek naposabb részén már nyílik a virág. Kis patak rohan han­gos csobogással a házak kö­zött. Magasak a házak, mo­dernek, a legújabb építési technológiával készítettek. In­nen rálátni á városra, Besz­tercebánya ősi falaira. A Sal­gótarjáni utca a fiatalok la­kótelepe, ahol az új élet bont­ja szirmait. Testvérvárosunk Beszterce­bánya az irántunk érzett ba­ráti szeretet nyomán adta ezen hegyaljai városrésznek a Salgótarján nevet. Több ez­ren laknak itt munkások, hi­vatalnokok, értelmiségiek. Azt kérdeztük tőlük, jártak-e már névadójuknál, Salgótarján­ban. Igen, hangzott a válasz a legtöbb helyen. Aztán azt is hozzátették, hogy jó szív­vel viselik a testvérvárosuk­ról elnevezett lakótelepüket. Azt szeretnék, ha többet ta­lálkozna a besztercebányai és a salgótarjáni ember. Petro- vics Lászlóné mondta: — Legalább jobban megis­mernénk egymást . . . Aztán a barátságról beszél­tek többen. Mert azt nagyon tisztelik. A besztercebányai ember a megkötött barátsá­got szívesen ápolja. Minde­nütt, ahol jártunk a Salgótar­jáni utcában, lépten-nyomon a két nép barátságáról be­széltek. Aztán ment minden­ki dolgát tenni. Jöttek a mun­Petrovfcs Lászlóné kisfiával, a Salgótarjáni utca egyik leg­ifjabb csehszlovák állampolgárával. Fotó: Kulcsár kából, mentek a munkahely- fiákkal, kismamák sétáltak re, megteltek a bevásárlóköz- gyerekeikkel. Unnepvárás volt pontok az asszonyokkal, fér- a Salgótarjáni utcában. Fülekről indult Harmadik évtizede a katedrán KÉT ÉVTIZEDNÉL már több, amióta a tanárképző fő­iskolán tanít. Példamutató pedagógusnak ismerik. Kom­munista. Munkásságát több magas kitüntetéssel jutal­mazták. Előzetesen ennyit ir. Langstein Károly docensről, a besztercebányai tanárképző főiskola egyik oktatójáról. A parányi irodájában vá­rom a délelőtti előadás vé­gét. Jegyzetfüzetemben az egyik tanítványának sokat sejtő véleménye: „Tőle a pe­dagógiai elméleten kívül a »szakmát« is meg lehet ta­nulni. ..” — Fülekről indultam — vallja magáról, amint a szü­net után elcsendesült a zsi­bongás a folyosón. Nem kis részben az ifjúsági mozga­lomban végzett munkámnak tulajdonítom, hogy pedagó­gus lettem. Füleken annak idején elsőként engem vá­lasztottak meg az ifjúsági szövetség városi titkárának. A fiatalok körében értel­tem meg, hogy valójában miért is tartják a leghálásabb hivatásnak a pedagógusmun­kát. A Szlovák Szocialista Köz­társaság oktatási miniszté­riumának megbízatásából Langstein Károly friss dip­lomásként néhány évre a bé­késcsabai szlovák gimnázi­umba került. Kémiát és bio­lógiát tanított a nemzetiségi iskolában. Diákjai ma is sok szeretettel emlegetik, hiszen különösen sokat tett azért, hogy az ott érettségizők több­sége később főiskolát, vagy egyetemet is végzett. Atom­kutató is lett közülük. — A Békéscsabán eltöltött évek után mint tanársegédet küldtek újabb állomásokra, a besztercebányai főiskolára. — Ez egyben a tudományos tevékenység elmélyítésére is kiváló lehetőséget jelentett számomra. Elsősorban az antropológia vonzott. Ezen belül pedig a gyermekkori fejlődés biológiájára szako­sodtam. Közben időm nagy részét az életmentés, nálunk akkor még ismeretlen mód­szerének, a tüdőből-tüdőbe raló mesterséges lélegeztetés­nek a tanítására, töké létesí­tésére és a gyakorlati alkal­mazásának népszerűsítésére fordítottam. A skandináv or­szágokban már huszonegy- néhány évvel ezelőtt az em­beri étetek százait mentették meg mesterséges légzéssel. Csehszlovákiában viszont so­káig sehol sem ismerték fel ezt az óriási lehetőséget, és 1961-ben, amikor a módszer általános bevezetéséért kar­doskodtam, újkori sarlatán­nak kiálltottak ki egyes or­vosok. Az elmúlt húsz-huszonegy év alett a besztercebányai tanárképző főiskolán több mint tízezer hallgató sajátí­totta el dr. Langstein Károly docens előadásai alapján az életmentés eme tudnivalóit. — Jómagam még nem ke­rültem olyan helyzetbe, hogy az igazi veszély pillanatában kipróbálhattam volna a „mód­szeremet" — mondja. — Ta­valyelőtt nyáron azonban na­gyon elszomorított, egy meg­döbbentő tragédia híre. Két testvér fürdőit a revucai víztárolóban. Egy idő után váratlanul alábukott a kiseb­bik, a bátyja ugyan azonnal utánaugrott, de mintegy öt perc elteltével már mindket­tőjüket mások húzták ki a partra. Mesterséges légzéssel sajnos még csak meg sem próbálkoztak, mert a stran- dolók közül senki sem ismer­te a módszer lényegét. Na­gyon bántott, hogy nem vol­tam ott sem én, sem egyet­len ember a tanítványaim közül. A CSEHSZLOVÁK Szocia­lista Köztársaság oktatási minisztériuma dr. Langstein Károly docensnek a tanár­képzésben és -a közvetett élet­mentésben szerzett eddigi ér­demeiért, a közelmúltban a legmagasabb csehszlovák pe- degóguskitüntetést, „A szo­cialista oktatásügy példás dolgozója” címet adomá­nyozta. Irta és összeállította: Babái Gyula Lalő Károly A sajtgyár legnagyobb go- molyaszállítója a bonikyi egy­séges földművesszövetkezet juhtenyésztő ágazata. Innen érkezik a legjobb minőségű gomolya is. — Felvásárlókörzetünkben rajtuk kívül a gomolyakészí- tés igazi mesterei az ocovái, a sliaci, az ábelovái, a závadai és a nytnai bacsók — mondja Ondrej Kmet. — A nyugat­szlovákiai kerületből ugyan­csak huzamosabb ideje a tren- r;ni és a topolcanyi járás szö­vetkezeti juhászaitól kapjuk az ízanyagokban leggazdagabb Hasznos beruházás A Rovinakai Mezőgazdasági Műszaki Kutatóintézet szakemberei már évek óta sikeres együttműködést folytatnak a Selcei (beszter­cebányai járás) Győzelmes Február Egységes Föld mű vessző vetkezet gépcsoportjával. Kezdeményezésükre a közelmúltban mintegy ne­gyedmillió koronás beruházással korszerű diagnosztikai műhelyt állítottak fel a szövetkezet központi telepén, a kerekes és lánc­talpas traktorok olcsóbb karbantartása, érdekében. A rendszeres diagnosztikai mérések legnagyobb előnye az erőgépek várható meghibásodásának korai felismerése, ami lehetővé teszi az alkat­részek még kis költséggel megoldható felújítását, vagy megjaví­tását. Tavaly a tökéletesebb karbantartó munka eredményeként csaknem 60 ezer liter gázolajat, továbbá jelentős mennyiségű ke­nőanyagot is megtakarítottak a besztercebányai járás legnagyobb mezőgazdasági szövetkezetében. Felvételünkön Vladimir Vrbieky és Stanislav Mesik gépjavítók egy Zetor javítását végzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom