Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

A Magyarnándori Állami Gazdaság gépműhelyében már a nyári mezőgazdasági munkák­ra készítik elő a gépparkot. Képünkön: Dávid György, Brehiik Sándor és Krajcsl Pál gépszerelők aratókombájnok javítását végzik. Vezetői munkastílus Nem dicsőség, hegy „nagyon elfoglalt Á közelmúltban több me­gyénkén kívüli résztvevővel tapasztalatcserét szervezett Salgótarjánban a Szervezési és Vezetési Tudományos Tár­— Csakhogy a döntési séma napi tíz-tizenkét órát dolgo- kockaváltozata emberi féke- zik, és örökké elfoglalt? két is okoz. A „kocka” tetején az történik, amivel maga kezdte a beszélgetést: a vezető saság helybeli csoportja. Az túlterhelt, ennélfogva több­összejövetelen — amelyről la- szőr hibázhat A „kocka” ala­punk akkor hírt adott — meg- ján pedig kiüresednek az em- jelent egy országos szaktekin- berek, mert vezetői szerepük tély, dr. Mudra László. A ja- a mechanikus végrehajtó sze- vakorabeli férfi az egyetlen repre redukálódik. Alkotó olyan tudományos tanácsadó munkára nincs lehetőség. „Kö- az országban, aki nem kutató- zepén” pedig a közömbösség intézetben, hanem vállalatnál uralkodik el. Koordinálásra — a Dunai Vasműben — ke- nekik sincs lehetőségük. De resi kenyerét Tagja az egyik akadémiai munkabizottságnak is. Így mind a. gyakorlati, mind az elméleti ismeretek­nek akkora tömegét birtokol­ja, hogy a vezetői munkastí­lussal kapcsolatos vétemény- pyüvánftására ■L lopf igyflMMl nézető elő­szeretettet halogat táfékozto- táti, mondván: nagyon elfog­lalt. Némelyik mintha dicső­ségnek is vélné, hogy sose ér rá. Valóban •vezetői erény-e ez? Végeztünk nemrég egy nem is erőltetik, mert tudják, hogy előbbre jutásuk sokszor csak idő kérdése. „Lefelé” nemigen kerülhetnek, mert az sok helyen még tabu. A följu­tásukat pedig türelmesen vár­ják.Ezt okozhatja a „döntés­figyel- harácsotósd" munkastílus. _ — VéglB is dicsőség vagy hiba, ha a vesető „mindig eh- foglalt“, soha senkinek nem ér rá? — Ex először Is kér, másod­szor is as elmaradottság jele, ahol ilyen előfordul. — De az is „gyanús“, ha va­laki mindig ráér. — Nem erről van sző. Ha­vizsgálatot a vállalati döntési nem arról, hogy ha valaki hatáskörök megoszlásáról. Ki­derült, hogy minden vezetői szinten nagyjából azonos mennyiségű döntés születik. Csakhogy magasabb szinten több a bizonytalansági ténye­ző, nagyobb a kockázat. Kö­vetkezésképpen egyre följebb •gyre kevesebb döntést kelle­ne hozni, de azokat hosszas megfontolás előzze meg és alapos elemzés kövesse. így volna helyes, ekkor a dönté­sek pisamis alakba rendeződ­nek. Ám a gyakorlat az, hogy a hatásköröket „felszippant­ják”, s így azok sémáját in­kább a kocka alak jellemzi. — Mivel magyarázható a „fölszippantás”? — Arra hivatkozva alakít­ják így a helyzetet, hogy a pi­aci hatások közvetlensége gyarapítja a lényeges külső té­nyezők számát. Csakhogy az nem helyes, ha az összes külső tényezővel „fönt” akarnak megbirkózni. A vállalati önál­lóságra alapozott mechaniz­mus eddig inkább csak a vál­lalatok „tetejéig” jutott el, onnan nem „engedik” tovább, lefelé. így a kollektíva sok­szor csak szavakból tudja, hogy nehezedtek a körülmé­nyek, de ő saját munkájában nem érzi. — Miért őrződött meg ez a ma korszerűtlen szerkezet? — Azért, mert néhány vál­lalatnál nem érzik a kény­szert, hogy változtassanak módszereiken. Eddig számít­hattak arra: nehézkességük árát az „össztársadalmi kalap­ból” fizetik nekik. Nem hat még mindenütt a „tiszta vizet a pohárba’* ösztönzési rend­szer. így alakulhat ki néhol „jelenléti díj”. — Gyakran, a hibás ösz­tönzési rendszer ellenére” is, a természetes tevékenységi hajlam javít a szerkezeten... sok döntési hatáskört összpon­tosít a kezében, az hátráltatja az egészséges munkamegosz­tás kikristályosodását. ( — ön mit javasolna annak a — mondjuk — főmérnök­nek, aki arra panaszkodna: \ — Először is azt, hogy szed­je össze erejét, és munkájá nak ötven százalékát ossza föl a beosztottjai között. Az így felszabaduló idejét én há- rom részre bontanám. Az első­ben tanulmányozza a gazda­sági kérdéseket. Mert ez az antitézise, és ne csak műszaki legyen, hanem gazda is. A második részben arra fordít­son erőt, amit eddig megvont magától: az általános művelt­ség gyarapítására. Ez nemcsak tévénézést jelent A nyert idő harmadik részét pedig fordít­sa annak ellenőrzésére, amit saját tevékenységéből beosz­tottjaira bízott Főkönyvelő­nek hgyanezt javasolnám, annyi különbséggel, bogy őt műszaki ismeretek szerzésére bíztatnám. — Sokon már az «Cső tatán fönnakadnának, szólván, hogy a beosztottak nem alkalmasak a feladatok átvállalásárat — A Jó beosztottak kiválo­gatása a vezető egyik első te­endője. Az fontos minősítési szempont, hogy erős gárda áll-e mögötte. Ha igen, akkor az említett kifogás alaptalan. De ha ilyen gárdát a vezető egy idő után nem alakít ki, akkor a tehetségével szembeni kételyeket négyzetre kell emelni. Molnár Pál Külföldi üdvözletek Kádár János 70. születésnapja alkalmából a Tunéziai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt KB első titkára. Kádár Jánosnak szívélyes üdvözletét küldött Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke, Kaiévá Sorsa, a Finn Kádár Jánosnak, a Magyar tömi Kommunista Párt Köz- Szocialista Munkáspárt Köz- ponti Bizottsága, Samora ponti Bizottsága első titkáré- Moises Machel, a Frelimo nak 70. születésnapja alkal- Párt és a Mozambiki Népi mából további köszöntő táv- Köztársaság elnöke, a Guate- iratok érkeztek külföldről, malai Munkáspárt Központi Meleghangú üdvözletét küldött Bizottsága, Rigoberto Padilla, Pham Van Dong, a Vietnami a Hondurasi Kommunista Szocialista Köztársaság mi- Párt KB tőtitkára, Cs. Rad- niszterelnöke, Babrak Karmai, zsesvara Rgo, az Indiai Kom- Szociáldemokrata Párt elnöke, az Afganisztáni Népi Demok- munista Párt Országos Taná- Helmut Schmidt, a Német ratikus Párt Központi Bízott- csanak főtitkára, az Iraki Szövetségi Köztársaság szö­ságának főtitkára, Franz Muh- Kommunista Párt Központi xretségi kancellárja, Bruno ri, az Osztrák Kommunista Bizottsága, Nureddin Kianuri, Kreisky, az Osztrák Köztár­Párt elnöke, Ezekiasz Papajo- az Iráni Tudek Párt Központi sas^g szövetségi kancellárja. Bizottságának első titkára, Meir Vilner, az Izraeli Kom­munista Párt KB főtitkára, AH Nasszer Mohammed, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára, Gilberto Vieira, a Kolumbiai Kommunista Párt KB főtitkára. Ali Jata, a Ma­rokkói Haladás és Szocializ­mus Pártja főtitkára, Antonio Gomez, a Mexikói Egyesült főtitkára, Alvaro Szocialista Part főtitkára, To- gzét61^ továbbá a Portugál Kommá- mas BorSe- Parancsnok es Julio Lopez, a Nicaraguái San­annu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) főtit­kára, Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt fő­titkára, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága, René Urbany, a Luxemburgi Kom­munista Párt elnöke, Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke, Enrico Berlin- guer, az Olasz Kommunista Párt Cunhal, nista Párt főtitkára, Athos Fá­vá, az Argentin Kommunista Párt főtitkára, Peter Symon, az Ausztráliai Szocialista Párt főtitkára, a Bangladesi Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága, Jorge Kolle, a Bolí­viai Kommunista Párt KB el­ső titkára, Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt fő­titkára, Manuel Mora Valver­de, a Costa-Rica-i Népi Élcsa­pat Párt KB főtitkára, René Maugé, az Ecuadori Kommu­nista Párt főtitkára, az Egyip­első dinista Nemzeti Felszabadítá- si Front országos vezetőségé­nek tagjai, a Paraguayi Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága, a Palesztinái Kom­munista Párt Központi Bizott­sága, Jprge del Prado, a Perui Kommunista Párt főtitkára, a Salvadort Kommunista Párt Központi Bizottsága, Khaled Bagdas, a Szíriái Kommunis­ta Párt főtitkára, a Szudáni Kommunista Párt Központi Bi­zottsága, Mohammed Harmcl, A Központi Bizottság titkára sok üdvözletét kapott neves személyiségektől, többek között Pjotr Fedoszejevtől, a Szovjet Tudományos Akadé­mia alelnökétöl, Anatolij Kan- pov szovjet sakk világbajnok­tól, Arkagyij Rajkin szovjet előadóművésztől, Billy Grahamtöl, az amerikai déli-; baptista egyház vezető leiké-' a hazánkban akkreditált diplomáciai kép-; viseletek több vezetőjétől. Üdvözlő táviratot küldött számos szervezet és intéz­mény, köztük a Lenini Kom- szomol Központi Bizottsága, a Béke és Szocializmus Szer-- kesztő Bizottsága, a Szovjet- Magyar Baráti Társaság több kollektív tagszervezete, szovjet üzemek kollektívái és magán­személyek. Több országból küldték el köszöntésüket és jókívánságukat magánszemé­lyek, intézmények és különbö-’ ző szervek képviselői. j a Kádár János köszöneté születésnapi jókívánságokért Kádár János az alábbiak közlésére kér­te fel a Magyar Távirati Irodát. „Ezúton mondok őszinte köszönetét a párt-, állami és társadalmi szerveze­teknek, a gyárak, a vállalatok, a ter­melőszövetkezetek, a kulturális, az ok­tatási és más intézmények dolgozóinak, mindazoknak, akik 70. születésnapom al­kalmából kollektív vagy egyéni jókí­vánságaikkal megtiszteltek. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára” — Tariáni maga? Mon­dom: nem. — No, hát akkor nem is emlékezhet arra az időre, amikor még onnan szemből, a megyei tanács alól kúszott ki a bányai kisvasút sínpárja. Fontos szállítóeszköz volt, az akkoriban, sokat zötykölőd- tem rajta én is. Errefelé ve­zetett az útja, ahol most va a Munkásarcok llki fa nélkül nem tud élni figurákat, sípót; mindent, ami az eszembe jutott. — Erdők között született? — Nem mondhatnám: Kis- hartyánban. Igaz, van a kör­új játék a Malinovszkij úti kus, de hogy végül is mi lesz óvodásoknak. De nézze meg belőle, még nem tudni. Igaz, gyünk, a régi bányakaszinó nyéken néhány akác, de a fa előtt, s mint kiváncsi gyerek, lrántl szeretet nem onnan va_ ló. Vélem, velem született, s be-belestem az asztalosmű­hely ablakán. azóta is a*véremben van. — Nehogy azt mondja már: Dancsok Sándor a Nógrád azt a gőzmozdonyszerelvényt is! Kitűnően lehet majd vona­tozni rajta. Tudja, ezt úgy csináljuk, hogy munkaidő után órára, fél órára bentma­radunk, s hogy úgy mondjam, akkor kiélhetjük ml is ma­gunkat a fabrikálásban. Mert a kisvonat indította el az élet- megyei Állami Építőipari Vál- különben itt nagy szériamun­pályáját.. 1 — Debizony! Legnagyobb kívánságom az volt, hogy asz­talos lehessek. És megtörtént. Pedig, emlékszem, a szom­szédasszonyok igencsak rá akarták anyámat beszélni, hogy adjon iskola után gyár­ba, mert onnan egyből pénzt — ha nem Is sokat — tudok hozni a konyhára. Az ipari tanulóskodás meg csak ve- sződség, pénzkiadás, s akkor még biztos sem lehet abban, megmarad-e a gyerek a szak­mában. Elhallgat, megmosolyogja magát, s mondja tovább: — De anyám megkérdezte, hogy biztos lehet a dolgom fe­lől. Látta ő már apró gyer- rekkoromban, hogy de el tu­dom magam foglalni, ha egy bicska meg egy fa van a ke­zem ügyében. Fúrtam, farag­a fát szereti, de közel sem fa­rigcsál annyit, mint én hajda­nán. Kimegyünk a műhelyből az udvarra, rátelepszünk a kis- vonatra. — Itt legalább nincs zaj, meg por. — Sokat beszívott már éle­__ lalat asztalosbrigádjának ve- ka folyik. Épületasztalos dől- tében? zető je. Negyvenkilencben szerződött le tanulónak, rá két évre szabadult föl, s azó­ta a kétéves katonáskodás­tól eltekintve, nem volt még más munkahelye. — És ha Igaz, nem is lesz! Ez az én életem, csak itt ér­zem jól magam, Göcsörtös, kérges kezeit ra­kosgatja egymásra, úgy mesél. — Tudja, nagyon «jó anyag a fa. Ha az embernek 1 van egy kis fantáziája m’eg kéz­ügyessége sok mindent ki tud hozni belőle. — Láttam — mondom —, még krokodilt is... — Annak története van. Találtunk egy középen félig szétnyílt rönköt, s már adó­dott az ötlet. Csak a fogait kellett megfaragni, a testén gokat gyártunk: falburkolato- — Bizony. Ezért Is, ha té­kát, beépített szekrényeket, hetem,- szabadulok a négy fal ajtókat, meg nagy ritkán ti- közül, ki a friss, egészséges pustól eltérő, egyedi darabo- levegőre. Mert annál jobb kát Úgyhogy a műszak utá- nincs! ni kis kikapcsolódás ránk fér. Elhallgat nézelődik, aztán Mintha a saját örömünkre tenyerével végigsimítja a gő- dolgoznánk. Persze ez meg- 203 testét, van; elhiszi, milyen jó érzés — Látja, ezzel a tölggyel látni azt a sok apró, aranyos szeriek dolgozni, meg gőzölt gyereket, mikor először a bír- bükkel. Persze, szép anyaga tokukba veszik a mi fabrikál­ta játékokat? Néha hosszú ideig el-elnézegetjük őket — Magának is vannak gyer­mekei ? — Kettő. A lány közgazda­ság! technikumba jár, a fiú tízéves. — Akkor, megvan az után­pótlás? — No, ezt aztán még tény­leg nem tudni. Nagyon jófejű van a vörösfenyőnek is. Csak hát itt nemigen válogathatunk, nem lehet tetszik-nem tet­szik alapon válogatni, vagy, hogy ha látom görcsös, félre­teszem. Ipar ez már kérem. Dancsok Sándor tíz éve a Nógrádi Sándor Szocialista Brigád vezetője. Tavalyi mun­kájukért megkapták a Válla­lat kiváló brigádja címet. — Nagyon sok kemény nap van emögött, de látja, bírjuk. Rengeteg társadalmi munkát végzünk, hirtelen fel sein tud­nám sorolni, hány iskolát és óvodá* patronálunk. — Akkor mikor van idejük egy kis maszekolásra? — Mi azt nemigen szok­tunk. Inkább a vállalatnak dolgozunk. Bejövünk szabad szombatokon, gyakran vasár­nap is és- majdnem megkap­juk azt a pénzt, amit — ahogy mondta — maszekolással ke­resnénk. S így nem érheti szó a ház elejét, hogy ennyit meg annyit harácsoltunk össze. Ez a megoldás jó nekünk is, a vállalatnak is. — És kikapcsolódni mikor szokott? — Arra is tudok időt sza­kítani. Tudja, a lényeg a jó beosztás. Sokat vagyunk együtt a családdal, kirándul­gatunk, teszünk-veszünk a há2 körül. És nagyon szeretem az orgonamuzsikát hallgatni. Fi­gyelje csak! Lassan dúdolni kezd, aztán fölerő­södik a hangja, s mintha már nem is hallanánk a gépek zaját, csak a képzeletbeli or­gona fel-feldübörgő akkordja­it.. Karácsony György tam állandóan. Ostornyelet, alakítani egy kicsit, s kész az kisgyerek, kiváló matemati­NÚGRAD - 1982. május 29., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom