Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-26 / 121. szám

Színházi esték Kései találkozás A CLASP építési technológiával elkészült Beszterce-lakótelepi Általános Iskola Salgótar­jánban a tanítás, a diákok intenzív rohamát is kiállta. A szaktantermeken, a közösségi helyiségeken úgyszólván meg sem látni a használat nyom it, ahogyan az a korábban meg­épült iskolatípusoknál megfigyelhető. —kj— Szépen magyarul — szépen emberül Szép szó — csúnya szó DIVATOSAK a nyitott, a színpadképek. Sok színházban alkalmazzák, a budapesti Ma­dách Színházban is. Egyik ka­maraszínházi előadásán, Ar­buzov Kései találkozás című lírai játékának salgótarjáni bemutatóján tapasztalhattuk, hogy a rendező sem a kezdet­kor és végkor, sem az egyes jelenetek között nem használ függönyt. Nyilván ez — és a módszernek akkor van értel­me, létjogosultsága — drama­turgiai funkcióval, művészi je­lentéssel bír. A Kései talál­kozás esetében valamiféle olyasmivel, hogy a nyitottság­gal kitágítva a színpadot, azon­nal „bekapcsolja” a nézőt, egycsapásra érdeklődővé és ér­dekeltté teszi. Nincs értelme á hűvös távolságtartásnak, nem érdemes — és nem is le­het — kívül maradni majd a történésen, hiszen azok bár­kivel, bármikor megtörténhet­nek. Csupán néhány feltétel megléte szükséges hozzá. A színpadtér díszlete rend­kívül puritán. A József Atti­la Művelődési Központban még inkább, mivel technikai okoknál fogva például a ten­gerparti katonai temető képé­nek bejátszására nem nyílik lehétőség. A díszlet pár na­turális jelzés: egy szögeit ló­ca, egy pulpitus kávéházi asz­tallal, két székkel, korláttal, és — a vízszintes vonalakat ellensúlyozandó — öt-hat füg­gőlegesen lecsüngő fehér vá­szoncsík (később különböző városképeket vetítenek rájuk, érzékeltetve a helyszínt, a szovjet Baltikum egyik gyöngy­szemét, Rigát). Götz Béla díszlettervező a legmesszebb­menőkig magáévá tette Szir­tes Tamás rendező koncepció­ját, s egyszerű jelzéseivel is kellőképpen kifejezi a tér, a játék, a történések hangula­tát. Célszerű megemlékeznünk a jelmezekről is — Piros Sán­dor munkái. Erényei a dísz­lettel versenyeznek. Ha meg­Adott volt a falusi Ifjúsági klub helyisége, ahova szűkebb-tágabb kis közösségek jártak. Zenét hall­gattak, asztalifociztak:, élvezték egymás társaságát, s a kapcso­latok szorosabbra fűződtek. Ma is hallgatnak zenét, és heves meccse­ket vívnak, de közben megalakult a színjátszócsoport. A felsőpetényi színjátszók első megmérettetésére az idei ,.Művé­szet és ifjúság** megyei bemutató­ján került sor. Arany János Wale­si bárdok című dramatizált bal­ladáját mutatták be. A nézőkö­zönség — beleértve a zsűrit is — kissé meglepődött, de nem annyi­ra a műsor színvonalától, sokkal inkább a vállalkozás merészségé­től. Kik ezek a kísérletező kedvű, fiatal lányok? — Van két általános iskolásunk, négyen dolgoznak, nyolcán kö­zépiskolások vagyunk. Én vácra járok gimnáziumba, másodikos vagyok — mondja Nagy Magdol­na, a csoport ifjú vezetője. — Kü­lönböző városokba járunk iskolá­ba, illetve munkába, aztán, ki- nck-kinek edzése, szakköre Is van, de a hétfői és szerdai pró­bák ritkán maradnak el. figyelték, igazat adhatnak: jelenetről jelenetre okosan ki vannak találva a ruhák. A női szereplő öltözéke mindig tar­talmaz valamilyen különleges, kirívó elemet — egy zsoké­sapkát, egy élénk mintát —, pontosan jellemezve a figu­rát és törekvéseit. A férfi ru­házata teljesen hétköznapi, majdhogynem slampos, míg­nem szcénáról szcénára kicsi- nosodik, elegánssá válik az asszony és a férfiban kelt ér­zelmek hatására. A lírai játék szerzője Alek- szej Arbuzov nem ismeretlen a magyar közönség előtt. Szín­házaink — főként a buda­pesti József Attila Színház — számos darabját játszották si­kerrel. A siker, bár Arbuzov olykor engedett a könnyű ha­tások csábításának, s a jó- pofaságért megmaradt a fel­színen, megérdemelt. Arbuzov- nak remek érzéke van a szín­padhoz, a jellemek megrajzo­lásához, a cselekmény bonyo­lításához. Életszemlélete, vi­lágnézete rokonszenves, hu­mánus, minden körülmények között haladó párti. Ilyen a Kései találkozás is, amelyben, szokásától eltérően, nem nem­zedéki ellentétekről beszél, ha­nem két idős, magányos, egy­mástól teljesen eltérő karak­terű ember egymásra találá­sát mutatja be, a tőle meg­szokott humorral, kedves báj­jal. Az előadást nézve, hajla­mosak vagyunk úgy venni, mintha csip-csup dolgokat lát­nánk, ez azonban csak lát­szat. Arbuzov a két ember kései fellobbanó szerelme ürü­gyén igen fontos kérdésekről mond véleményt, miközben nézőjét is állásfoglalásra kész­teti. Családról, helytállásról, hűségről, munkaszeretet­ről és egyebekről gondol­kodhatunk el, mindenféle erőszakoltság, didaktikusság nélkül. Mert a szer­ző számára mégiscsak hősei egymást megtalálása a legfon­tosabb. Briliáns módon írja Felsöpetény központjában taka­ros, fehérre festett épület áll, a művelődési ház és ifjúsági klub. Az előtte levő kis térség is fehér zúzott kővel van felszórva. A fa­lu ifjúsága a kora esti órákban itt időz, mert kellemesebb, mint a hűvös klub. Azért a színjátszók ott próbálnak. Hétfőn és szerdán kisajátítják a klubot, csoporton kívüliek nem tartózkodhatnak bent. Bár ez kissé kellemetlen, harag még sosem született belőle. A színjátszócsoport megalakulá­sa úgy történt, hogy szinte észre sem vették a tagok. Megbízást kapott a KISZ-klub egy-egy ün­nepi műsor elkészítésére, s mert a felkérések sűrűn érték egy­mást, abba sem hagyhatták. Most gyermeknapi köszöntőt szerkesz­tenek Tamkó Sirató Károly és Weöres Sándor verseiből a felső­petényi ovisoknak, aztán pedig az augusztus 20-i területi ünnepségre készülnek. A Walesi bárdokat a „Művészet és ifjúság** bemutatóra tanulták meg.. . Nincs állandó műsoruk, repertoárjuk... — Ránk még nem figyelt lifel senki. Az állandó műsorunkat nem tudnánk sehol bemutatni, nem kellene senkinek. Ha meg meg, ahogyan az extravagáns hölgy behálózza a magányos, nőgyűlölő férfit, felébreszti benne a legszelídebb érzelmet maga iránt. Megható és mo- solyognivaló, ahogyan ezek az idős emberek, átélik — életükben nem először — a szerelmet. Bennem azt a gon­dolatot támasztja fel, hogy az igazi szerelmet sohasem lehet jálszani, az ember nem tanul és nem hasznosít semmit elő­ző szerelmeiből, ugyanolyan félszeg, más oldalról rámenős, mint amilyen húsz, vagy har­minc évvel ezelőtt, friss ifjú­ságában volt. Szirtes Tamás pontosan tisz­tázta magában — és tudta —, mire vállalkozik. Arbuzov já­tékát remek zenei betétekkel kötötte össze, jó környezetet jelző hangeffektusokat, vetí­tett képeket alkalmazott. A két szerepet pedig két ragyo­gó színészre bízta, akiket egy­szerűen hagyott játszani. Kü­lönösen Tolnay Klári érzi ele­mében magái. S a különc, sze­relmes, hódító hölgy alakját finom mimikával, gesztusok­kal, hangváltozásokkal és egyéb eszközökkel formálja meg. Szerepépítése, -formálá­sa vérbeli profiteljesítmény. Mensáros László — helyenként szövegmondási gondokkal küzd, bár ez adott esetben il­lik a gátlásos figurához — méltó partner, de némileg hal­ványabb Tolnaynál. Akkor a legjobb, amikor tanácstalan és teh el etlen, amikor kénytelen engedni a jó fellépésű asszony akaratának. A MADÁCH Színház előadá­sa sajnálatosan keveseket von­zott — körülbelül egyharmad­nyi ház nézte végig a produk­ciót. A jelenlevők azonban kivételes művészi élményben részesültek, s nálunk élőben ritkán látható két színésznek tapsolhattak. Nem is akárho­gyan: teljes erővel. E régen hallott vastaps még az én fü­lemnek is hízelgett Sulyok László csak úgy magunknak csináljuk, addig izgalmas, amíg van a mű­soron mit csiszolni, alakítani. Az­tán már csak a fellépés éltetné, no de ez az, amire nekünk nincs lehetőségünk. S nincs anyagunk se, amiből válogathatnánk, a könyvtár kicsi, semmi nekünk- valőt nem találni benne. — Mit szólnátok a külső segít­séghez? Ha jelentkezne egy fel­készült, hozzáértő vezető? — Szívesen vennénk, mert ez a továbblépés lehetősége. Itt a fa­luban lenne is két alkalmas em­ber, egy óvónő és egy „óvó bácsi”. Nem áll távol tőlük a műfaj, igaz, ők báboztak, de fiatalok, és szí­vesen csinálnák. Csak hát, egyi­kük sem falubeli, a hazautazást, az időegyeztetést nem tudjuk meg­oldani. Mi jól bírjuk a kritikát, nem jelentene számunkra törést, ha valaki kicsit átrendezne ben­nünket azzal a jelszóval, hogy amit eddig csináltunk, az nem a legjobb, legszerencsésebb. — Lehet-e közös jelzőt találni a csoport valamennyi tagjára? — Összetartok vagyunk és lelke­sek. Különben most nem lennénk együtt. (veszprémi) A szavak azon fölül, hogy valamit jelentenek, szépek is vagy csúnyák is lehetnek. Kellemes vagy kellemetlen hangzásuk mellett természe­tesen jelentésük is beleját­szik vélt vagy valóságos „szépség”-ükbe, amint a szó­szépségversenyek is bizonyít­ják. Néhány éve például nép­szerű rejtvényújságunk sza­vazóversenyén a következők kerültek ki győztesen: szere­lem, szeretet, béke, szabadság, szellő, édesanya, haza, szív, élet, csillag. Úgynevezett idegen sző, mint láthatjuk, egy sincs köz­tük. Mindez arról jutott eszem­be, hogy a rádióban mind többször figyeltem föl a „csú­nya” szavakra. Félreértés ne essék: nem az irodalomban is divatos „szókimondás” dur­va, trágár vagy cbszcén ki­fejezéseiről van szó (még a rádió a legtartózkodóbb e té­ren, szemben a könyvekkel, s a színpadokkal): a beszélők, legtöbbször az úgynevezett ri­portalanyok minősítik „csú­nyádnak egy-egy szavu­kat, kifejezésüket: „talán az én idegeim voltak jelspannol- va, hogy ezt a csúnya szót használjam” — mondta kivá­ló vívóbajnoknőnk. Egy hasonló stílusértékű szót meg „rossz magyar szó”- nak minősített nem sokkal később az egyik irodalomtör­téneti adás résztvevője: „Ve­res Péter igyekezett ötleteket, écákat adni (bocsánat, ez egy rossz magyar szó).” A zenei műsorban viszont gyökeres magyar szót nyilvá­nított „csúnyá”-nak az elő­adó: „a zenéhez való viszony — hogy ezt a csúnya szót használjam —, alapvetően megváltozott.” A könyvismer­tetés készítője pedig — bizo­nyára anélkül, hogy tudta volna — egv tájszót minősí­tett csúnyának: „vagyis csú­nya, de kifejező szóval: neki (az írónak) kell elsumákol­nia a valódi adatokat”. Mindenesetre a felsorolt minősítések örvendetesen jel­zik, hogy a nyelvérzék — pontosan vagy pontatlanul, de — működik. Hogy az idegen felspaunol s az éca nem nevezhet be'sza- vaink szépségversenyébe, azt természetesnek találjuk. A nyelvújítási viszony (1805-ben alkották meg a vissza, viszont tövéből) nem hangzása, in­kább használata, elkoptatott- sága folytán válhatott vissza­tetszővé: a valamihez való viszony, viszonyulás agyon­használt, elszürkült kifejezés se az 50-es éveknek. A sumákol-1 használója is „kifejező”-nek mondta, s az is; de szerettem volna megkér­dezni tőle, hogy mit érez raj­ta csúnyának. Mivel nem te­hettem meg, próbálom kita­lálni. A sumákol a végső soron hangutánzó suny(ik) ige csa­ládjába tartozik (amelybe su­nyi szavunk is), s annyit je­lent „sunyi módon, alattomo-j san viselkedik”. Kifejező ere­je éppen abból fakad, hogy nyelvünk eredeti alkotása; akárcsak a vele távoli atyafi- ságban levő suskus (,‘fondor­lat” „nem tiszta ügy” „titkoló­zás”). Annyiban is hasonlíta­nak, hogy a nyelvjárásokból őgyeledtek az irodalom nyel­vébe, a sumákol a Dunántú­lon, a Balaton körül annyit jelent, „félig-meddig alszik”, „pislog”, „sunyiskodik”, „alat- tomoskodik”, s él a sumák is ugyanitt „sunyi”, illetve „ko­nokul hallgat”, „ostoba” je­lentésben. Nem csúnya szavak ezek; sőt — hangutánzó eredetük folytán — nagyon is kifejezők. Szerencsére hasonlóval nem eggyel gyarapodott s gyara­podik még most is irodalmi nyelvünk. Szilágyi Ferenc Felsőpetényi fiatalok w Észrevétlen alakult színjátszókor 17.43: műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.27: Világablak 8.56: Olvasólámpa 9.06: Népszerű dallamok 9.38: Palám. Paul Valéry verse 9.43: Tarka mese, kis mese 10.05: A kincses sziget 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak 10.50: Hallgassuk együtt! 11.40: Bikfalvy Júlia népdalokat énekel, Szeverényi Ilona és Enzsöl Tünde cimbalmozik 12.45: Nem a világ vége. 13.05: Operaslágerek 13.35: Dzsesszmelódiák 14.2V: Miska bácsi levelesládája 15.05: Külföldről érkezett 15.25: MR 10—14 16.05: Kritikusok fóruma I6.I5: Filmzene 16.30: Operanyitányok 17.05: Mit egyen a cukorbeteg? 17.30: Pátria — népzenei hanglemezsorozat 22.29: 22.30: 22.49: 23.041 0.10: 8.05: 8.20: 8.35: 9.30: 10.00: 10.45: 11.35: 12.05: 12.35: 13.25: 13.30: 14.00: 16.06: 16.35: 16.40: 17.30: Dvorzsák: Esz-dúr vonósötös Hol volt, hol nem volt. ; • Mai könyvajánlatunk Könyvklub Jákó Vera, Kovács Apolló­nia és Győri Szabó József nótákat énekel, A hegedű virtuózai Innováció Keleten és Nyugaton. Riport. Tíz perc külpolitika Martha Angelici operaáriákat énekel Ml mindent „tud’* a modern ortopédia Vivaldi: Hat szonáta Op. 13. „A hűséges pásztor” Szörényi Levente táncdalaiből PETŐFI RÁDIÓ: Szovjet dalok Tíz perc külpolitika Idősebbek hullámhosszán A 04. 05. 07 jelenti Zenedélelőtt Láttuk, hallottuk A Szabó család Népi zenekarok muzsikálnak Tánczenei koktél Útikalauz üdülőknek Labirintus Kettőtől négyig..": Timmy-Tom Tudományos könyvespolc Fiataloknak! Ötödik sebesség NÚGRÁD - 1982. május 26., szerda 18.35: Gram»»fonsztárok 19.15: zenei Tükör 19.45: Kim Larsen és a Jungledreams felvételeiből 20.35: Kíváncsiak klubja 21.25: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai 21.45: Gabora József népi zene­kara játszik, Szabó Szilvia nótákat énekel 22.15: Nosztalgiahullám 23.20: Gyöngy Pál operett- és filmzenéiből MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Hírek, idő járásjelentés, műsorismertetés. — 17.05: Hang­versenykrónika. — 17.20: Ablak az országra. Dr. Fodor László jegy­zete. — 17.30: Index. Gazdaságpo­litikai magazin. (A tartalomból: Raktározási gondok Encsen. — A BNV-ről jelentjük. — Dinnyés a hevesi földeken.) Felelős szer­kesztő: Paulovits Ágoston. Szer­kesztő: Tolnai Attila. __ Sport. — 1 8.00: Észak-magyarországi króni­ka. (A magánlakás-építés helyzeté­ről hallgatott meg tájékoztatót Miskolc megyei város Tanácsa. — A Szakszervezetek Nőgrád megyei Tanácsa az ötnapos munkahétről tanácskozott.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.30: Tévétorna (lsm.) 8-35: Iskolaévé. Fizikai kísérle­tek (középisk. II. oszt.) 9.05: Delta. 9.30: Magas, szőke férfi, felemás cipőben, (ism.) 10.55: Lehet egy kérdéssel több? 11.25: Évszakok változása a rének földjén (ism.) 14-45: Iskolatévé. Szülők Iskolája. YTTT /13 r(S<!7 15.15: Mindenki iskolája. 15.55: Hírek. 16.00: Próbaidő. Magyarul beszélő bolgár film. 16*40: Kuckó, (ism.) 17.10: Reklám. 17.15: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei. 17.55: Reklám. 18*05: Ki, ha ők sem? V/5. rész. 18.35: Üt a BEK-döntőig. 18*50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19*15: Esti mese. 19*30: Tv-híradó. 20.00: Élő népdal. 20.10: Aston Villa—Bayem Mün­chen labdarúgó BEK-döntő- mérkőzés. 22.00: Oldjuk meg... 2. rész. 23.00: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18.30: Építsünk házat! 19.10: A mi képernyőnk 19*30: Tv-híradó (SZ.) 20.00: Emberi piramis. Magyarul beszélő francia film. 21.30: Tv-híradó 2. 21.50: Egészségünkért! A cukorbetegek életmódjá­ról. 22*00: Iskolakörlet. BESZTERCEBÁNYA: 16.50: Legenda a csodadoktorról 17.00: Autósok, motorosok 17.30: Mozgalmas nap a közlekedésben 18.30: Magazinműsor 19.10: Esti mese 19.20: Idő járás jelentés és műsorismertetés 19.30: Tv-híradó 20.10: Bayern München— Aston Villa labdarúgó BEK- mérkőzés 22.10: Ez történt 24 óra alatt. 22.25: Házat veszek... 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Gyilkos pezsgő 21.30: Időszerű események 22.10: Mozgalmas nap a közlekedésben MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től és háromnegyed 6-tól: Szív­zűr. (14) Színes magyar filmvíg­játék. Este 8-tól: A nap vége. (14) Svéd filmdráma. — Balassa­gyarmati Madách: Este 8-tól: Amerikai ■ nagybácsim. (14) Színes, szinkronizált francia film. — Nagybátonyi Petőfi: A megsebzett csend. Színes szovjet film. — Nagybátonyi Bányász: A nők vá­rosa. I—II. (18) Színes olasz—francia film. — Karancslapujtő: Gyilkos a tetőn. (16) Színes svéd bűnügyi film. 9.30: Magas, szőke férfi felemás cipőben. Francia filmvíg. játék a

Next

/
Oldalképek
Tartalom