Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

Falle! cmdon folynak a csaták fronton és a diplomáciában Küzdelem a John Nőtt hadügyminiszter szombaton délután bejelentet­te, hogy a brit flotta csoporto­sítás „Ardent” nevű fregattja a múlt éjjel a falklandi vize­ken elsüllyedt Pusztulását argentin bombák és rakéták idézték elő. Ez idő szerint a legénység húsz tagját tartják „eltűntként” nyilván. Nőtt szerint további négy brit hadihajó rongálódott meg, három könnyebben, egy sú­lyosan. Ez utóbbinak is azon­ban a fegyverzete. A hadügyminiszter „teljes ■ikernek” nevezte a Port (Pu­erto) San Carlos térségében végrehajtott partraszállást, és biztonságosnak az ott kiépí­tett hídfőállást. Hozzátette, hogy a partraszállás utáni el­ső „kockázatos órák” elmúl­tak. A partra tett tengerész- gyalogosok és ejtőernyősök az említett hídfőről kiindulva fogják „fokozott mértékben zaklatni” a Falklandok argen­tin védőit. Közben Buenos Airesből étyan hírek érkeztek London­ba, hogy a Falkland- (Malvin-) szigetek argentin parancsnoka 4500 főnyi katonai egységet indított útnak nyugati irány­ban, a San Carlosnál magu­kat beásó britek ellen. Ami a várható fejleménye­ket illeti, Nőtt ezt mondta: „Az elkövetkezendő egy-két napban csapataink újabb had­műveletekre számíthatnak — minden kétségen felüL Táma­dások fogják őket érni... De újból ott vagyunk a Falkland- szigeteken, ■ erősek va­gyunk”. * XI. János Pál pápa szomba­ton békefelhívással fordult Margaret Thatcher brit kor­mányfőhöz és Galtieri tábor­nokhoz, az argentin katonai junta vezetőjéhez. A katoli­kus egyházfő felhívásában „azonnal tűzszünetet sürget, amely megnyithatja az utat a békés rendezéshez" a Falk­land- (Malvin-) szigetek bir­toklásáért kirobbant fegyve­res konfliktusban. Az afrikai körúton levő Francois Mitterrand francia köztársasági elnök szombaton Elefántcsontpart fővárosában, Abidjanban nyilatkozott a brit partraszállás nyomán elő­állott helyzetről. Az elnök, aki állandó telefonkapcsolat­ban áll az Elysée-palotával és a külügyminisztériummal, nyi­latkozatában síkraszállt „a béke helyreállításáért a jog tiszteletben tartása mellett”. Mitterrand az elefántcsont­parti nemzetgyűlésben mon­dott beszédében első ízben foglalt állást a Falkland- (Malvin-) szigeteken folyó harcokkal kapcsolatban. „Az Egyesült Államok igen nagy hibát követett el, ame­lyért már most is fizet és, amelyért még éveken át fi­zetni fog*’ — hangsúlyozta Nicanor Costa Mendez argen­tin külügyminiszter a Figaro- magazine francia hetilapnak adott nyilatkozatában. Az Európai Gazdasági Kö­zösség által elhatározott ar­gentin-ellenes szankciók — folytatta a külügyminiszter — „arra fogják kényszeríteni Buenos Airest, hogy új gazda­sági és diplomáciai stratégiát dolgozzon ki, sőt, hogy újra­fogalmazza külpolitikáját”. Hozzátette: „nem tudom, hogy hosszú távon nem Nyugat- Európa veszíti-e a legtöbbet, mert a helyébe léphetnek, (mint Argentína kereskedelmi partnerei) Japán, a kelet-eu­rópai országok némelyike, és a latin-amerikai országok, amelyekkel rendkívül szoros­ra fűztük kapcsolatainkat. Latin-Amerikában — Chilét nem számítva — újfajta szoli­daritás alakult ki” — fejezte be nyilatkozatát az argentin külügyminiszter. Újabb bizalmi szavazás az olasz parlamentben Több mint 30 órás ülésezés totán szombaton délelőtt újabb bizalmi szavazásra került sor az olasz parlamentben. Ezúttal te technikai jellegű szavazásról volt szó, mint ahogy a végki­elégítésekről szóló törvény parlamenti vitájában, a hé­ten, két alkalommal már tör­tént Á kormány ugyanis ez- ael, az ügyrend biztosította le­hetőséggel élve meg akarja akadályozni, hogy a radikális és az újfasiszta párt lényegé­ben obstrukciós felszólalások­kal húzhassa a vitát. Ezt jelzi, hogy a bizalmi sza­vazás előtt mintegy 40 képvi­selő volt csupán kíváncsi a felszólalók véleményére a töb­biek a büfében és a társalgó­ban várták, hogy sor kerüljön a már előre bejelentett sza­vazásra. Ennek eredménye­ként 303 igen, 221 nem szava­zattal bizalmat kapott p kor­mány, majd nyomban hozzá­kezdtek a következő törvény­cikk vitájához, amelyet ugyan, csak újabb bizalmi szavazás kövét, feltehetőleg vasárnap este. Hmánkba látogat a mexikói külügyminiszter Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására május 23-án hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik Jorge Castaneda, a Mexikói Egye­sült Államok külügyminisztere. * Jorge Castaneda életrajza Jorge Castaneda mexikói külügyminiszter 1921-ben szü­letett Mexikó városban. A me­xikói nemzeti autonóm egye­temen szerzett diplomát. 1950- ben külügyi szolgálatba lépett. 1955—58 között a külügymi­nisztérium jogi tanácsadója­ként dolgozott. 1959—60-ig a nemzetközi szervezetek fő­osztályának vezetője, majd 1961 —62-ben Mexikó ENSZ-képvi- selője volt. 1962—65 között nagykövet Egyiptomban. Hazatérése után 1965-ben a külügyminisztéri­um főigazgatójává nevezték ki. Ezt követően országa állandó képviselője volt a Genfben mű­ködő nemzetközi szervezetek­nél. 1958-tól a mexikói auto­nóm jogi főiskolán, majd 1959 —60 között a mexikói nemzeti autonóm egyetemen a nemzet­közi közjog tanára. 1967-től tagja az ENSZ nemzetközi jo­gi bizottságának. Számos nemzetközi konferencián kép­viselte Mexikót, az ENSZ-köz- gyűlés több ülésszakán is. Tag­ja a Nemzetközi Jogi Intézet­nek, a Nemzetközi Jogi Tár­saságnak és a Spanyol—Portu­gál—Amerikai Nemzetközi Jogi Intézetnek. A nemzetközi leszerelés és tengerjog szakér­tője. Több országban képvisel­te hazáját rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetként. 1975-ben külügyminiszter­helyettes. Jósé López Portillo elnök 2979 májusában nevezte ki külügyminiszterré. Több könyvet írt a nemzetközi kap­csolatok különböző kérdéseiről. Japán—szovjet megbeszélések Az ENSZ-közgyűlés közelgő második rendkívüli leszerelési ülésszaka alkalmából munka- jellegű japán—szovjet külügyi megbeszéléseket tartottak To­kióban a leszerelés általános és regionális problémáiról. A felek — Kadota Sozo, a japán külügyminisztérium ENSZ-hi- vatalának és Vlagyimir Pet- rovszkij, a szovjet külügymi­nisztérium nemzetközi szer­vezetek osztályának vezetője — hasznosnak ítélték meg a találkozót, noha több kérdés­ben eltértek a nézetek. Az ilyen természetű diplo­máciai érintkezés felvételé­ben is akkor állapodtak meg, amikor hosszú szünet után idén januárban Moszkvában ismét szovjet—japán külügyi konzul­tációkra került sor. A középkorú nemzedék még jól emlékszik az iskolai föld­rajzi atlaszokra, amelyeken a brit gyarmatbirodalmat jelö­lő zöld szín uralkodott. Kana­dától a távoli Ausztráliáig ér­tek egykor Anglia külbirtokai. S, ha mára le Is tűntek ako- lonializmus klasszikus napjai, érdemes áttekinteni, hogy a Földön hol találunk még töb- bé-kevésbé Nagy-Britanniától függő területeket. Brit kül- birtokok még ma is három vi­lágrészben vannak, összesen több, mint ötmillió lakossal, akiknek 96 százaléka azon­ban egy helyen, Hon Kongban él. E legfontosabb brit koro­nagyarmat ügyét Peking — gazdasági érdekből — egyelő­re nem bolygatja, busás hasz­not húz belőle, de a múlt században Kínától „bérbe vett” félsziget sorsáról előbb, vagy utóbb dönteni kell. A jelenlegi szerződés 1997-ben jár le. Néhány évvel ezelőtt ná­lunk jószerével alig ismerték a Falkland nevet. Nemigen tudtunk az Atlanti-óceán dé­li részén fekvő szigetekről, amelyek körül azóta világpo­litikai veszélyekkel terhes Elfogadták a jövő évi költségvetést Az amerikai szenátus hat­napos vita után pénteken 49 szavazattal 43 ellenében jóvá­hagyta az amerikai kormány 1983-as költségvetését A költségvetés a szociális kiadások újabb radikális csök­kentését, az adóbevételek mint- eg 107 milliárd dolláros nö­velését irányozza elő az elkövet­kező három év során. A jö­vő évi költségvetés 784 milli­árd dollár kiadással és 668,2 milliárd dollárnyi bevétellel számol. A költségvetési deficit így megközelíti a 116 milliárd dollárt. Ez jóval nagyobb, min. azt a törvényhozók ko­rábbiakban tervezték. Az elő­irányzott adóbevételek viszont magasabbak az elnök elképze­léseinél. a katonai kiadósok összer •> pedig az elnök által korábban javasolthoz viszo­nyítva valamelyest alacso­nyabb, A képviselőház költségvetési vitája még tart. a szavazás a jöv" héten várható. iMiswitAÚ - 1982. május 23., vasárnap A hét 3 kérdése Mi a jelentősége Leonyid Brezsnyev tárgyalási javasla­tainak? Mintha valamelyest engedne a kelet—nyugati kapcsolatok hónapok óta tartó dermedt mozdulatlansága. Érhető, ha a fogalmazás igencsak óvatos, hisz derűlátásunk aligha le­het túláradó, de a hírek mégis biztatóbbak, mint akár a né­hány héttel ezelőttiek. A NATO luxemburgi tanácsülé­sén — hosszú idő után első alkalommal — ismét szó esett a komoly tárgyalások szüksé­gességéről. New Yorkban, az ENSZ leszerelési világfóruma alkalmából, június első napjai­ban találkozni fog Gromika szovjet és Haig amerikai kül­ügyminiszter, s lehet, hogy Gromikót a Fehér Házba is meghívják. .Korábban, ha a szovjet külügyminiszter az ENSZ-ben járt, ez mindig ösz- szekapcsolódott egy - washing­toni utazással, s fogadta őt az amerikai elnök. Tavaly viszont elmaradt ez az összejövetel, nyilván a légkör romlása kö­vetkeztében. Genfben újból a tárgyalóasztalhoz ült Kvielnsz- kij szovjet és Nitze amerikai fődelegátus, hogy az európai nukleáris fegyverzet korláto­zásáról folytassa megbeszélése­it Egyre több szó esik egy le- Jetséges őszi csúcstalálkozóról, is, amelyet a Szovjetunió véle­ménye szerint alaposan elő kell készíteni. Nyilván ez is központi témája lesz majd a Gromiko—Halg összejövetel­nek, de elkerülhetetlennek lát­szik, hogy már addig valami­féle előrelépés történjen a fegyverzetkorlátozási megbe­szélések ügyében. Reagan — érezve a hazai és nyugat-euró­pai nyomást, s figyelembe vé­ve az amerikai félidős válasz­tások közeledtét — két beszé­dében Is felvetette a SALT új formájának, a START-tár- gyalásoknak lehetőségét. Sza­vaiból kitűnt, hogy változat­lanul egyoldalú előnyökhöz szeretné juttatni az Egyesült Államokat, s a kiegyensúlyo­zott fegyverzetkorlátozás he­lyett azokon a területeken kí­vánná megkezdeni a korláto­zást és a csökkentést, ahol a Szovjetuniót véli előnyösebb helyzetben. Ahol viszont az emerikaiak vezetnek (éppen ez a végső fokon kiegyensúlyo­zott helyzet jelenti a stratégiai egyensúlyt) ott szabad kezet kíván az amerikai nukleáris erők és hordozóeszközök to­vábbi felfuttatására. Moszkvá­ban mégis felfigyeltek arra, hogy Reagan első Ízben be­szélt úgy tárgyalásokról, hogy a korábbi durva sértegetések helyett elismerte a Szovjet­unió tényleges békeakaratát, s nem fűzött megengedhetetlen előfeltételeket a megbeszélé­sekhez. Leonyid Brezsnyev, aki a Komszomol-kongresszus szó­noki emelvényét használta fel a gyors válaszra, ezért nevez­te a helyes irányba tett lé­pésnek Reagan beszédét, mi­közben nem hallgatta el, mi­lyen nagy különbségek van­nak változatlanul a témák megközelítésében. A Szovjet­unió, ahogyan azt eddig is számtalanszor kifejezte, haj­landó a kölcsönösen előnyös, a mindkét fél biztonsági érde­keit figyelembe vevő párbe­szédre és megállapodásokra. Ilyen körülmények között különleges jelentőséget kapott a fegyverzetkorlátozási és le­szerelési megbeszélésekkel kapcsolatos kifejezés: a befa­gyasztás. Ez gyakorlatilag any- nyit jelent, hogy a két nagy­hatalom — amint ezt Brezs­nyev javasolta — fagyassza be a jelenlegi szinten a fegyver­zetét a tárgyalások tartamára. Ez az Indítvány értelemszerű­en megkívánná a megkötött, de nem ratifikált SALT—2 szerződés további hallgatólagos betartását is. A befagyasztás javaslata a világméretű békemozgalomban is nagy visszhangot keltett. A SALT—2 tárgyalások például hét évig tartottak, s a START sem ígérkezik rövidebbnek. Így fennáll a veszély, hogy egy új megállapodás létrejöttéig tovább fokozódik a fegyver­kezési verseny. A kérdések tehát változatlanul nem egy­szerűek, de nem lehetünk any- nyira elkényeztetve a nemzet­közi helyzet Jelenlegi állásá­tól, hpgy ne figyeljünk fel. a kis jelzésekre is. Hogyan értékelte a Pravda a szovjet—kínai kapcsolatok helyzetét? Szinte az előző téma folyta­tása: a szovjet—amerikai kap­csolatrendszerre természet­szerűleg kihat Peking magatar­tása is. Nem titok, hogy egy merev, szélsőségesen szovjet­ellenes kínai politika általában megterheli a vllágbékét és kí­sértést jelent a hidegháborús nézeteket valló amerikai kö­röknek a „kínai kártya” kiját­szására. Moszkva álláspontja szerint a szovjet—kínai szembenállás nem érdeke egyik félnek sem és káros az egyetemes béke szemszögéből is. Ezért hang­zottak el sorozatos javaslatok, hogy az elvi nézeteltérések el­lenére normalizálják a két or­szág közötti államközi kapcso­latokat... Nem a szovjet félen múlt, hogy erre mindeddig nem kerülhetett sor. Az elmúlt időszakban — a realitások kényszere következ­tében — bizonyos változások, ésszerű kiigazítások történtek a kínai bel- és gazdaságpnlitW kában, ám a külpolitikában még nincsenek lényeges mó­dosulások. Ugyanakkor hang­vételben, árnyalati különbsé­gek hellyel-közzel jelentkez­nek a korábbiakhoz képest. A szovjet értékelés, amely a hé­ten kiemelt helyet kapott a Pravdában, a kapcsolatok nor­malizálásának közös érdekét hangoztatják. Ugyanakkor — figyelmeztet az SZKP közpon­ti lapja — számítani kell za­varó tényezőkre is, s fontos, hogy a kapcsolatok esetleges javítása nem mehet más or­szágok, így Mongólia, Vietnam, vagy Afganisztán rovására. A szovjet—kínai kapcsola­tok normalizását Moszkvában nem átmeneti körülményektől teszik függővé. E célzás arra utal, hogy a tajvani fegyver- szállítások miatt felhők van­nak az amerikai—kínai kap­csolatok egén. Moszkva, — s ezt a lényeget hangsúlyozzuk ismét — nem a Peking—Wa­shington viszony lehűlését akarja kihasználni, hanem azért kívánja ezt a normalizá­lást, mert egyaránt érdeke len­ne a szovjet és a kínai nép­nek és a világnak. Milyen következményekkel jár az Izraelben lezajlott bi­zalmi szavazás? Egy év alatt, amióta a tava-i lyi rendkívüli választásokon ismét Begin nyerte el a kor­mányalakítás lehetőségét, nyol­cadszor került sor bizalmi sza­vazásra az izraeli parlamenten. A Begin vezette koalíció is­mét „súrolta a lécet”, de egy szavazat segítségével hivatal­ba maradhat. Helyzete azon­ban változatlanul kritikus, vi­tatható győzelmét inkább an­nak köszönheti, hogy az ellen­zék még nem volt képes iga­zán rendezni sorait, s valóját ban nem áll készen a kor­mányzásra. így valószínűnek tűnik, hogy ami eddig nem történt meg, hamarosan bekö­vetkezik, s az év végéig újabb rendkívüli választásokat kell majd kiírni. Mindez izraeli belpolitika lenne, ha nem kötődne elvá­laszthatatlanul a közel-keleti válság egészéhez. Egyrészt igen fontos, hogy az ellenzék, amely maholnap kormányzó erővé alakulhat, mennyiben tud va­lóban választási lehetőséget biztosítani, azaz mit csinálna másként, mint a mostani Be- gln-kormány egy „nemzeti ve­szélyhelyzet” mesterséges ki­alakításával próbál majd ma­gának voksokat szerezni. A ta­pasztalatok nem túl biztatóak.1 Emlékezzünk csak: tavaly az iraki atomreaktor elleni bom­bázás és Bejrút bombázása tette robbanékonnyá a válasz­tási kampányt... Réti Ervin A brit birodalom „maradéka" Falklandi párhuzamok konfliktus alakult ki. A brit politikusok számára gond az egyetlen megmaradt európai függőség, Gibraltár is, ame­lyet Spanyolország magának követel. A Földközi-tenger nyugati bejáratát őrző „Szik­la” sorsáról tervezett brit— spanyol tárgyalást éppen a Falkland-válság miatt halasz­tották el június végéig. A megfigyelők szerint bizonyos, hogy a mostani krízis kime­netele Gibraltár ügyét min­denképpen érinti majd. Szá­mos megfigyelő egyenesen „falklandi párhuzamról” be­szél, utalva arra, hogy a spa­nyol katonai körökben vannak hívei a „Szikla” erőszakos visszafoglalásának. A maradék brit függőségek jó része már széles körű au­tonómiával rendelkezik. A brit kormányzó mellett álta­lában helyi törvényhozás mű­ködik, maguk szabják meg pénznemüket, London csak a hadügyben, a belbiztonság ügyében és kül ügyeikben dönt Többségük a nyugat-in­diai (karib-tengeri) szigetvi­lágban található, mint a Turks- és Caicos-szigetek, Szent Kitt-Nevis, Montserrat és An­guilla, a Virgin-szigetek, és a Kajmán-szigetek. Az Atlanti­óceánban fekszenek még a Bermudák, valamint — Afri­ka és Dél-Amerika között — a Szent Ilona-sziget, Napóle­on száműzetésének helye. Ez utóbbihoz tartozik Ascension szigete, amelynek a mostani brit—argentin konfliktusban stratégiai szerepe van. Innen szálltak fel azok a Vulcan tí­pusú brit nehézbombázók, amelyek — a levegőben újra­töltve — támadást intéztek Port Stanley repülőterének kifutópályái ellen, hogy meg­akadályozzák az argentin csa­patok utánpótlását. Falkland- hoz és a hírekből újabban szintén ismert Dél-Georginá­hoz tartoznak a Déli-Sand- wich-szigetek. Sőt —, s ez kevéssé köztudott —, e dél­atlanti tartozékok révén Ang­lia az Antarktisz egy jelenté­keny cikkelyét magának kö­veteli. Említsük még meg a teljesség kedvéért a csendes­óceáni Pitcaim-szigeteket, s az Indiai-óceán közepén fekvő Diego Gardát, amit az Egye­sült Államok az elmúlt évek­ben légi- és haditengerészeti szupertámaszponttá épített ki. Végül brit fennhatóság alatt áll a Kelet-Malaysiába beékelődő Brunei. Tucatnyinál több protektu- rátuson, gyarmaton és társult államon lengeti tehát még a szél a brit lobogót, az Union Jacket. A gyarmattartás fe­lett azonban visszavonhatat­lanul eljárt az idő, s a tör­ténelem furcsa fintora, hogy London számára egyre in­kább nehézséget okoznak külr birtokai. ■ Hogy akkor miért ragaszkodik most mégis fogr gal-körömmel a Falkland-szi- getekhez? Magyarázatul a környékén található dúsgaz­dag olajmező, az Antarktisz- jog, a stratégiai helyzet és talán — az évszázados biro­dalmi reflex szolgál. Szegő Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom