Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
i,Ez a falu a világ vége!" — kiáltják felónk. Mocsári Pálné: „a gondok régóta egyformák, csak azok változnak, akik hallgatják..." Tanítás után Galambson Faluvégén K U T A Az oskola a kis evangélikus templomban működik. „Ez a falu a világ vége!" — kiáltja felénk egy asszony a jobb sorsra érdemes kis térszé. léről és közben nevetve vizet húz, önt vödörből kannába egy olyan kútból, amelyre nagy fehér betűkkel mázolta valaki a figyelmeztetést: „Nem ivóvíz”. Pedig, ha az utat tekintjük, vezet még tovább is a közeli Bokor irányába. Másik szomszédja meg az egykori „nemes község”, Cserhátszentiván, mindkettő lépten-nyomon bizonyítja életkedvét, ön- nönmagát megtartó erejét-akaratát, s velük a többi is a cserháti falucsokor valamennyi tagja. Csak ez az egy Kutasó! Rajta úgyszólván minden betegségét be lehet mutatni mai, még inkább tegnapi településfejlesztési-visz- szafejlesztési koncepcióinknak... — o — o — o — o — o — Gond, baj, fejlesztési, ellátásbeli, művelődési máshol is van. A falu helyzete, jelene, jövője, a régi paraszti életforma felbomlása, változása máshol is végbement, de sehol eny- nyire roncsolóan, sehol ennyire lehangolóan, mint itt. Nehéz sors jutott ennek a vidéknek a történelmi időkben, voltak ezek a magyarsággal egyidős falvak néptelenek már a török pusztításai nyomán is; a mai Ku- • tasó máshol volt régen, nem ott, ahol ma, hanem ahogy a szép, erős házat tartó Győr Jánosáé mondja-mutatja — „feljebb, amott a Bészma-hegy közelében, ott volt a kútásók települése, tőlük ered a község neve... ” Hogy nem is olyan régen komolyan fontolgatni lehetett: „ezek a cserhát-völgyi aprófalvak amúgy is kihalnak”, ezek csak stagnálnak, helybenjárnak a legjobb esetben, de inkább sorvadoznak, minek erre figyelmet, pénzt szentelni még — meglátszik itt mindenben. De, hogy helyes lehet-e ilyen helyzetet teremteni akármilyen szép koncepció, gazdaságossági mutatók és miegyebek bűvöletében — arra, talán még időben, maga a gyakorlat, az ország helyzete, a városfejlesztési túlzások, az egyenlőtlen, aránytalan fejlesztések, a pálya- módosítások adták meg a választ'. És persze egynémely dologban maguk a cserhátiak, akik nem fogadták el a pásztói iskolakörzetesítést. Megvalósítják maguk, kicsit magukra is hagyatkozva a kls- körzetesítést. Az életfeltételek kutasói helyzete azonban megmaradt mind ez ideig olyannak, mintha csak arra számítana tanács és járási hivatal, ellátásra kötelezett szövetkezet, hogy „jön a török, oszt úgyis odalesz megint Kutaeó.., “ — O—O — O — O — O — Bennünk van a török. Nehéz indulat nélkül írni a legelhanyagoltabb nógrádi községről, nehéz valamiféle tetszetős egészségügyi magyarázattal elfogadni, hogy még egy italboltja sincs. Mert ami volt, Mikor költözik új erő a görbe azt gyakorlatilag bezáratta a KÖJÁL, a víztörzsbe? ellátását meg sehogy sem sikerül megoldani megnyugtató módon. Nehéz nem észrevenni, ahogy a bolt-italbolt közelében, a kerítés mellé kitett székeken üldögélve kortyolgatják a sörüket az emberek. Mert az alkoholizmus ellen nem úgy lehet érdemben küzdeni, hogy a „kocsmahivatalt” bezárjuk. Nehéz nem észrevenni azt, hogy Pestről ide települt boltos ebben a rosz- szul felszerelt, rosszul ellátott egységben úgy kínlódik, mint aki két kő közé került; hogy a hűtőberendezést az áruhiány pótolja (!) más szóval a meglehetősen ritkán és bizony elég rendszertelenül érkező húsféleség azonnal elfogy; hogy a nemrégiben ide kiküldött „hűtőgép” talán könyvespolcnak lenne jó. Mert motor-berendezés nincs benne; hogy két év is kevés volt ahhoz — a falu közepén kidűlt korlátú kőhidat valaki meg javíttassa; hogy hiába kérték' mind ez idáig akárhányszor a tanácstagok is —, legalább a buszmegállónál legyen egy közvilágítási oszlop; hogy az a mintegy kétszáznegyvenezer forint, amit itt útépítésre felhasználtak az úttal együtt el- nyeletett a sárban; hogy ide a krónikás is kétszer jött ki, mert első alkalommal egyszerűen nem tudott mit kezdeni azzal, amit látott-tapasztalt. .. — o — o — o — o — o — Arctalan faluvá vált, lassan fogyó hellyé, ugyanakkor más utakat is mutató településsé deformálódott ez a mintegy kétszáz lelket megtartó (?) falu. Pedig valamikor itt minden megtermett, az itt honos birtokosoktól megvásárolták a földeket, nem volt ritka a módos gazda sem. Beck Sándor, Schlésinger Márk aztán meg a Desewfy, gróf Teleky Tibor földjeiből vett apránként földet a parasztember. Kutasón is, csakúgy, mint másutt a megyé- ben-országban. A török után betelepített szlovák nemzetiség összeolvadt az őslakos kuta- sóiakkal, de templomuk például az evangélikusoknak volt ott, ahol ma a bokori gyerekeket is okító kis iskola létezik, nem éppen rózsás körülmények között. De az újabb idők- ben is volt más mór ez a hely; épült itt társadalmi segítséggel sok minden, ami mára az enyészethez közelivé vált, hiába újították meg belül a művelődési házat, ha kívülről inkább taszít, mint vonz, de maguk a társadalmi rendezvények is meglehetősen leépültek — nagyobb figyelem kellene ide minden tekintetben! Van olyan nézet is, amely arra keres magyarázatot, miért széthulló, semmint összetar- tó-egyetakaró ez a faluközösség? És eljut a más megyékből, más vidékről ide betelepül- teklg, mégsem lehet egyetérteni azzal, hogy talán ez a bajok oka, ez az egyik komoly gond, már tudniillik, hogy „a máshonnan érkezettek nehezen illeszkednek be a falu életébe... ” Csak az erős közösség képeS bárkit is magába olvasztani. Kutasónak is meg kellene mutatni a jövőjét ahhoz, hogy másként éljen a jelenben, hogy tenni tudjon, akarjon a jövő érdekében többet, mint ameny- nyl-t ma tenni képes, amennyit ma elhisz önmagáról. — O — O — O — 0 — 0 — A másik út meg abban rajzolódik ki fokozatosan, hogy máris, vagy hat pesti család vásárolt itt házat, vagy telket, épít rá hétvégi üdülőt, de a falun túli közeli Egres-oldalban is szaporodnak a látványos nyaralók fenn a domb tetején. A falusiak még azt is tudni vélik, hogy Darvas Iván színművész is ide készül, itt szeretne telket, nyaralót... Bárhogy van — a reményt is látja ebben az ember, a reményt, hogy lesz ez másként is, hogy van jövője a helynek, ha egyszer még a színészkirály is ide készül... Olyan ez is, mint a népmese, de ide mégsem ez kell! Mocsáry Pálné, helybeli és megyei tanácstag egyik mondását már széles körben idézik: a gondok régóta egyformák, csak azok változnak, akik hallgatják... — o — o — o — o — o — Itt, ahol a tanácsnak is meg kell találnia a faluközösség értelmes jövőjét ezer gonddalbajjal küszködve, elkél a nagyobb figyelem immár. Ezerkilencszáznyolcvankettőben. T. P. L. Képek: Kulcsár József A zománcvödörbe nem „ivó- ' víz” kerül. t A srácok jókedvűek, itt senki nem zavarja őket a fociban. A lányok korán férjhez mennek
