Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

JLengyslorszög Függelemsértés a sztrájk öt hónappal ezelőtt kény­szerült a lengyel vezetés a szükségállapot bevezetésére, hogy megakadályozza az or­szágban uralkodó válságos helyzet további romlását. A történtekre „megemlékezve”, a működésében felfüggesztett „Szolidaritás” illegálisan te­vékenykedő vezetői május 13- ra negyedórás „tiltakozó” sztrájkot hirdettek meg, köz­lekedési dugókat akartak lét- rehozatni és egyéb rendbon­tásokra is buzdítottak. A társadalom azonban — a PAP hírügynökség értéke­lése szerint — bizonyságot tett érettségéről, nem hagyta magát belevinni újabb pro­vokációkba. A sztrájkfelhívás az ország egészét tekintve lé­nyegében hatástalan maradt. A varsói óvárosban és Krakkó központjában azon­ban csütörtökön este csopor­tosulások voltak; ezeket a rendfenntartó erők számotte­vő konfliktusok nélkül szét­oszlatták. Varsóban hivatalosan kö­zölték: a szükségállapot elő­írásainak megfelelően fele­lősségre vonják azokat, akik a csütörtöki, szórványos sztrájkakciókban részt vet­tek, munkahelyükön fennaka­dásokat okoztak a termelés­ben. Ismeretes ugyanis, hogy a szükségállapot rendelkezé­sei szerint a katonai irányí­tás alá vont üzemekben a sztrájk függelemsértésnek mi­nősül. Mindazokat tehát, akik ilyen jellegű munkahelyükön sztrájkoltak, katonai bíróság vonja felelősségre. Schmidt—Mitterrand tdlálkózó Hamburgban „Kilencedik alkalommal ta­lálkozom Francois Mitterrand francia kormányfővel tavalyi megválasztása óta, s rendkí­vül elégedett vagyok mind személyes kapcsolatunk, mind a két ország együttműködésé­nek alakulásával” — jelentette ki Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár pénteken dél­előtt a francia televíziónak adott interjújában. Schmidt közölte, hogy a fran­cia elnökkel való másfél órás hamburgi megbeszélésének egyik központi témája a Falk­land- (Malvin-) konfliktus lesz. Franciaország és az NSZK álláspontja nagyon kö­zel áll ebben a kér lésben. Mindketten támogatják szö­vetségesüket, Nagy-Brit-mniát, ugyanakkor azért szállnak sík­ra, hogy az egymással harc­ban álló két ország békésen, politikai eszközökkel oldja meg a konfliktust. Erre az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata kínálja a legjobb lehetőséget, s ezért a francia és a nyugatnémet kormány tá­mogatja az ENSZ főtitkárának közvetítő tevékenységét. Falklandi fejlemények Megoszlanak a vélemények Londonban Aczél Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: A brit parlamentnek a dél- atlanti válságról rendezett ötö­dik vitája a péntekre virradó éjjel 'John Nőtt hadügymi­niszter zárszavával fejeződött be. Nőtt közölte, hogy a kor­mány „fáradhatatlanul” kere­si a válság tárgyalásos rende­sésének lehetőségét, de „ha nem marad más választása” habozás nélkül kész lesz erő­szakkal érvényt szerezni ál­láspontjának. Az alsóházi vita korábbi szakaszaiban ennél sokkal szenvedélyesebb nyilatkoza­tok hangzottak el. Az ellentét fő vonala ezúttal nem a kon­zervatívok és a munkáspárt között húzódott, hanem a Fran­cis Pym külügyminiszter kép­viselte „mérsékelt” irányzat, illetve a Falkland- (Malvin-) szigetek „kiárusításának” ve­szélye miatt perlekedő kon­zervatívok között. A birodalmi nacionalizmus zászlóvivője, a konzervatív­ból északír egységpártivá ved­lett Enoch Powell — egyéb­ként a parlament egyik leg­jobb és legsikeresebb szónoka — burkoltan távozásra szólí­totta fel Pymet. Megosztottak maguk a pol­gári véleményformálás nagy­hatalmú eszközei is. Pénteki vezércikkében nemcsak a jobb­oldali The Daily Telegraph, ha­nem a The Times is a „ke­ményebb vonal” hívévé sze­gődött, csak a liberális Guar­dian tartott ki amellett, hogy az Argentínával folyó tárgya­lásoknak a kompromisszumos elven kell nyugodnia. A konzervatívok mérsékelt — és bizonyos fokig a jövőbe látó — szárnya a kormányban és a kormányon kívül — a munkáspárt centrumának teljes támogatásával — a dol­gok pillanatnyi állását tekint, ve szinte mindenben kész en­gedményt tenni. Egy ponton merev csak a tárgyalási po­zíció: Argentínának ki kell vonulnia a szigetekről és nem kaphat eleve biztosítékokat ar­ra nézve, hogy a szuverenitás az övé lesz. A brit „mérsékeltek” állá­sait erősíti az Egyesült Álla­moknak a teljes katonai konf­liktustól való, újból hangsú­lyozott idegenkedése. USA—Latin-Amerika: a Santa Fé-titok 4. Falkland esete figyelmeztet A Santa Fé-jelentés nem maradt a washingtoni páncél- szekrény titka. Egy hiteles példánya valamilyen módon kikerült a széfből, s szöveg­hűen megjelent a haladó la­tin-amerikai sajtóban. A do­kumentum megütközést keltett agresszivitása, kendőzetlen receptje és szóhasználata mi­att, még az USA közép- és dél-amerikai szövetségesei között is. Az ajánlás nem csi­nál belőle titkot, mint az Ame- rika-közi kapcsolatokról szó­ló fejezetben olvasható, hogy az Egyesült Államok kész be­avatkozni a latin-amerikai or­szágok külpolitikájába, „ha olyan politikát folytatnak, amely elősegíti a kontinensen kívüli imperialista hatalom beavatkozását”. Magyarán: Washington fenntartja magá­nak a jogot, hogy Latin-Ame­rika diplomáciai kapcsolata­it szabályozza. RIÖI EGYEZMÉNY? Melyek e befolyásolás esz­közei? A dokumentum egy sor olyan tényezőt említ, amellyel az Egyesült Államok képes nyomást gyakorolni a Rio Grandétől délre. Ezek között szerepel a katonai együttmű­ködés szorosabbra vonása, pa­radox módon éppen annak a riói szerződésnek a feltámasz­tásával, amelyre napjainkban Argentína hivatkozik Angliá­val szemben. A katonai kötelék erősíté­se kettős célt szolgálna. Ki­felé erősítené az antikommu- nizmust, belsőleg pedig szol­gálná a leszámolást a haladó erőkkel, a „terroristákkal”. A tanulmány 2. számú javasla­ta, az amerikai propaganda je­lentősebb bevetését szorgal­mazza; a 3. számú harcot hir­det a latin-amerikai „marxis­ta—leninista egyház” ellen. S ha mindez kevés lenne, a szer­zők javasolják a technológiai és az „élelmiszerfegyver” be­vetését, ami érzékenyen és alapjaiban rengetné meg a monokulturális mezőgazda­sággal, fejletlen iparral ren­delkező latin-amerikai orszá­gok többségét. A hitelmegszorltásoktól kezdve még számos receptet sugalló tanulmánynak kétség­kívül legtanulságosabb része azonban az ötödik fejezet, amelyben országokra lebont­va körvonalazzák a követen­dő — ma már gyakorlatban kirajzolódó — washingtoni po­litikát. A szerzők szerint három la­tin-amerikai ország érdemel különleges figyelmet: Brazí­lia, Mexikó és Kuba. „Brazília és Mexikó területénél és po­tenciájánál fogva szerepel, mi­vel a két ország máris az első és a második helyet foglalja el Latin-Amerikában. Ami Kubát illeti, csekély területe és elhanyagolható anyagi ere­je dacára, legrettenetesebb ellenségünké vált a földré­szen. .." „BÜNTETŐ AKCIÖT” A célpontok tehát ki van­nak jelölve. Következhet a tak­tika: „Az USA nem fogadhat­ja el Kuba státusát... A ku­bai felforgatást nevén kell ne­vezni. .. Az ár, amelyet Ha­vannának az ilyen akcióiért fizetnie kell, nem flehet elha­nyagolható... Az első lépések le­gyenek nyíltan büntető jel­legűek. .." Haig amerikai külügyminisz­ter április utolsó napjaiban massachusettsi üzletemberek­kel beszélt, s javasolta Kubá­nak: lássa be „tévedését”, tér­jen vissza a nyugati szövetsé­gi rendszerbe, ahol az Egye­sült Államok örömmel fogad­ja. A megfogalmazás nem új, a Santa Fé-dokumentumban már szerepel: „Ha propagan­dánk nem járna sikerrel, ak­kor felszabadító háborút kell indítani Castro ellen. A má­sik alternatíva abban rejlik, hogy ösztönözzük a kubaiakat: hajtsanak végre gyökeres vál­tozást külpolitikájukban”. A két idézet összecsengése a ta­nulmány hitelességét, mun­kaokmányként való haszná­lását húzza alá. Brazíliáról a tanulmány le­szögezi: Carter „emberi jogok politikája” megmérgezte a vi­szonyt Latin-Amerika legje­lentősebb országával. Ebből következően az USA a jövő­ben tartóztatja magát a bra­zil állapotok bírálatától, min­den téren keresi a közeledést a katonai rendszerrel, s átad­ja az eddig megtagadott nuk­leáris technológiát. Minderre szükség van, ha Washington Brazílián — hagyományos szövetségesén — keresztül be­folyást akar gyakorolni a kon­tinens déli csücskén zajló ese­ményekre. Míg Brazília esetében' vi­szonylag hízelgő megállapítá­sokat tesz a Santa Fé-bizott- ság, Mexikó esetében koránt­sem ez a helyzet. Az Egyesült Államokkal határos ország ve­zetését úgy írja le, mint reni- tenskedő baloldali politiku­sokat, akikkel Washington­nak csak problémái vannak. Sőt, a jövendő mexikói ál­lamfőre, Miguel de la Madrid­ra utálva, megkockáztatja: ......a következő mexikói el­nök politikailag még inkább balra áll majd és legalább any- nylra nehéz lesz vele bánni... ” Ny ílt recept ez esetben nincs. Ügy tűnik, a Santa Fé szakértői is tanácstalanok, hogy miként őrizzék meg a mexikói olajforrásokat és formálják saját ízlésük sze­rint az USA-val határos, re­2 NÓGRÁD - 1982. május 15., szombat összekapcsolás Napi külpolitikai kommentár Pénteken 15.30-kor sikere­sen összekapcsolódott a Szo­juz T—5 űrhajó a Szaljufc—7 űrállomással. Az űrhajó, amelynek személyzete Anato- lij Berezovoj és Valontyin Lebegyev, csütörtökön rajtolt Bajkonurból. A két űrhajós csütörtökön és péntken vég­rehajtotta a szükséges pálya- módosításokat, az összekapcso­lási manőver befejező szaka­sza automatikus vezérléssel, az űrhajó fedélzeti számító­gépének irányításával és el­lenőrzésével ment végbe. Az összekapcsolás és a szük­séges ellenőrzések után a két űrhajós átment az űrállomás­ra, amely április 19-e óta ke­ring a Föld körül. A Szal- jut—7 az űrállomások „máso­dik nemzedékéhez” tartozik. A jelenleg is keringő Szal- jut—6-hoz hasonlóan két ösz- szekapcsoló berendezés van rajta, így teherűrhajót és „látogató” expedíciót is fo­gadhat. Mint ismeretes, a ter­vek szerint június végén ke­rül sor a szovjet—francia kö­zös űrrepülésre. Púja Frigyes hazaérkezett Bulgáriából Pénteken befejeződött Púja Frigyes külügyminiszter bul­gáriai hivatalos baráti látoga­tása. Az előzetes program sze­rint külügyminiszterünk a dél­előtti órákban Szófia történel­mi és kulturális nevezetessé­geivel ismerkedett. Délben a szófiai Bojana-re- zidencián Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államtanács elnöke fogadta Pú­ja Frigyest. A magyar diplomácia veze tője bulgáriai hivatalos bará­ti látogatását befejezve dé1.- után utazott vissza Budapest­re. A látogatásról közleményt adtak ki. A bolgár sajtó pénteken Is részletesen beszámolt Púja Frigyes előző napi programjá­ról. A reggeli lapok, köztük a Rabotnyicseszko Delo beszá­moltak a magyar—bolgár kül­ügyminiszteri tárgyalások be­fejezéséről és arról, hogy Grl- sa Filipov kormányfő fogadta a magyar külügyminisztert. Hágai dilemma A hűvös eleganciájú Hágá­ban ismét megbukott a kor­mány. Valamikor Hollandia méltán tűnt a stabilitás jel­képének. Jó ideje azonban feltűnően gyorsan váltják egy­mást a kabinetek, ami megfi­gyelők szerint a belpolitikai erőviszonyokban uralkodó patt­helyzetre utal. Alig egy esztendeje, hogy urnák elé szólították a vá­lasztókat. A választásokat an­nak idején politikai erőpróbá­nak szánták, abban a remény­ben, hogy valamelyest tisztá­zódnak a parlamenti számará­nyok. Nem így történt, ellen­kezőleg, a helyzet még bonyo­lultabbá vált. S amit sokan megjósoltak, bekövetkezett: a választások után hosszadalmas, kompro­misszumokkal tarkított alku­dozás révén sikerült csak tető alá hozni a középbal-koalíci­ót. Több mint száz napig ügy­vezető kormány állt az ország élén, s utódjának jövője már beiktatása pillanatában sem kecsegtetett sok jóval. A par­lamenti többség ugyanis el­lentétes erőkből kovácsoló- dott: részt vett a koalícióban a balaldali liberálisokon kí­vül a kereszténydemokrata és a szocialista párt. Van Agt kormánya most — alig nyolchónapos kínos-ke­serves működése után — az országban szükségképpen be­vezetendő takarékossági rend­szabályokon bukott meg. Fő­leg a szocialisták és a keresz­ténydemokraták között ala­kult ki heves vita az állam- háztartás deficitjének mér­séklése ügyében. Hollandia költségvetése 1982-re 3,4, jö­vőre pedig 8,5 milliárd gul­den megtakarítással számolt, keményen lefaragva a köz­kiadások már eddig sem túl­zottan magas kereteit. Ugyan­Kongresszus Helsinkiben pénteken meg­nyílt a Finn Kommunista Párt rendkívüli kongresszusa. A tanácskozáson, amelynek a finn főváros munkásszerve­zeteinek épülete a Kulttuurit- tao ad helyt, 520 küldött vesz részt a kp 17 körzeti szerve­akkor a korábbinál tetemesebb összegekkel, az idén 300, jö­vőre 500 millió guldennei kí­vánta támogatni a kabinet a beruházásokat, serkenteni a vállalkozókat új munkahelyek létesítésére. Bizonyos jelekből ítélve mind a nagyfokú takarékosság, mind a munkanélküliség csök­kentésére irányuló erőfeszíté­sek reális igényt tükröztek. Hollandiában az állást keresők száma megközelíti a félmil­liót. vagyis meghaladja a ke­reső lakosság 11 százalékát. Hovatovább az állatmháztar- tás deficitje is megszokott je­lenséggé vált, kilenc éve nőt- tön-nőtt, s 1981-ben a nemzeti jövedelem 8,25 százalékát tette ki. Bizonyára nem lesz könnyű Hágában újabb kormányt ala­kítani. A legnagyobb pár­tok ugyanis nem csak a gazda­sági bajok orvoslására ajánla­nak más-más — gyakran hom­lokegyenest ellenkező — re­ceptet. hanem külpolitikai irányvonaluk is eltérő. A „de­mokraták 66” elnevezésű cso­portosulás, vagyis a baloldali liberálisok például a szocia­listákkal és a kommunisták­kal egyetemben határozottan ellenzik, hogy eurorakétákat telepítsenek Hollandiába, ■ szembeszegülnek mindenfajta agresszív NATO-tervvel. Hágában tehát újabb alku­dozásokra, hosszúra nyúló kor­mányválságra számítanak. Azt sem tartják kizártnak, hogy végül is az idő előtti válasz­tásokhoz folyamodnak, bár a jelenlegi számarányokat az újabb erőpróba lényegesen aligha módosítaná. Marad te­hát a dilemma: milyen közös nevezőt lehet találni a netán szélesebb körű koalíció meg­teremtéséhez? Gyapay Dénes Helsinkiben zetének képviseletében. A pártkongresszuson 700 vendég van jelen. A napirend politikai doku­mentum és egyéb határoza­tok elfogadását, valamint a párt vezető szerveinek meg­választását foglalja magában. glocnálii nagyhatalomnak szá­mító ország politikáját Egy utalás a dokumentum más he­lyén mégis akad: Reagan szak­értői úgy vélik, szoros az összefüggés a közép-amerikai radikalizálódás és Mexikó ál­lítólagos balratolódása között Az első tényező kiiktatása közvetve hatást gyakorolna a mexikói politika vonalára —, gondolják. NEM HÁTSÓ UDVAR A tanulmány, amelynek egyik végkövetkeztetése és kulcsmondata xígy szól: „Az enyhülés maga a halál” — következetes marad szerzői­nek politikai hitvallásához. Az ajánlás — Latin-Amerika sze­rencséjére — remélhetőleg csak papíron marad. Hamis ugyanis a premissza, a kiindu­ló tétel. Az Egyesült Államok egyedül nem irányíthatja a világ, de még egy világrész sorsát sem. Viszont az igaz, hogy a földgömb bármely ré­szén történő összecsapás —, példa rá a Falkland- (Mal­vin-) szigetek körüli válság — elválaszthatatlan a szövevé­nyes nemzetközi kapcsolatok egészétől. A nemegyszer a állami politika szintjén je­lentkező latin-amerikai na­cionalizmus — gyakorta Ame- rika-ellenesség — jelzi: a földrész nem fogadja el, hogy továbbra is az Egyesült Álla­mok „hátsó udvarának” te­kintsék. Az izmosodó amerikai Im­perializmus képviselője, The­odore Roosevelt 1900-ban még nem használt latin-amerikai szakértőket; egy mondatban összegezte politikáját: „Be­szélj finoman, de vigyél ma­gaddal egy furkósbotot. Bizto­san sikered lesz”. Kortársa, Francisco Garda Calderón pe­rui államférfi így válaszolt er­re: „A latin-amerikaiak érzé­kenyek a formákra. Idegeiket mi sem borzolja jobban, mint a washingtoni politikusok dur­vasága. .. ” A maga módján mindkét ki­jelentés napjainkhoz szól. Major László (Vége) Mától kötelező a korona beváltása Tájékoztató a Csehszlovákiába utazóknak Tegnap, a salgótarjáni határátkelőhelyen közös megbe­szélést tartottak a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, va­lamint az IBUSZ Nógrád megyei irodájának képviselői. Az együttes megbeszélésen a Magyar Nemzeti Bank által már korábban kiadott rendelet végrehajtásának megyei felada­tait egyeztették. Az együttes megbeszélésről az IBUSZ illetékeseitől a kővetkező felvilágosítást kaptuk: A Magyar Népköztársa­ság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság pénzügyminisz­tériumai a két ország kormánya által aláírt egyezmény vég­rehajtására az egymás országába utazó állampolgáraik köte­lező minimális valutaellátásának feltételeiről megállapodást kötöttek. Ennek értelmében 1982. május 15-én nulla órától érvénybe lépett a rendelet. Mit tartalmaz az új rendelet, mi a változás? A lényege az, hogy minden Csehszlovákiába kiutazó magyar állampolgárnak csehszlovák koronával kell rendel­keznie, függetlenül attól, hogy milyen úticéllal utazik. Az együttes megállapodás szerint az első napra — a Csehszlo­vákiába utazó magyar állampolgárnak — minimum 150,—, minden további napra pedig minimum 90 — koronát kell magával vinnie. Azok pedig, akik csak átutaznak Csehszlo­vákián —, személygépkocsival vagy motorkerékpárral — rendelkezniük kell minimális 180,— illetőleg 360,— koroná­val. A koronabeváltás igazolásaként kizárólag az IBUSZ által adott valuta-deviza kiviteli engedélyt fogadják el az ellenőrzést végző hatóságok. Amint a tájékoztatón elmondották, nem jogosít kiuta­zásra a devizahatósági engedély nélkül birtokban tartható, 400 forint értékű (jelenleg 230,— koronának megfelelő) va­luta. Ez az összeg kivihető ugyan, az IBUSZ díjtalanul ad kiviteli engedélyt, abban az esetben, ha a kiutazáshoz szük­séges minimális összegű koronán felül ki akarja vinni az utazó. Tájékoztattak arról Is a tegnapi megbeszélés után, hogy a visszahozott valutát a váltásától számított 30 napon belül — a birtokban nem tartható összegét — vissza kell váltani. A rendelet alól kivételt képeznek a szolgálati útlevél­lel utazók, a Csehszlovákiában folyamatosan munkát végzők, stb. Nem kivételek viszont a vállalati csereüdülésben részt­vevők. Részletes tájékoztatást a kivételekről, az IBUSZ és a vám- és pénzügyőrség helyi szervei adnak. TÁJÉKOZTATÓ A LENGYELORSZÁGBA GÉPKOCSIVAL UTAZÓKNAK Május 15-től minden, Lengyelországba gépkocsival uta­zónak üzemanyagjeggyel kell rendelkeznie. Az üzemanyag- jegyeket a magyar állampolgárok jelenleg csak Budapesten, az ORBIS lengyel utazási irodában forint ellenében vásárol­hatják meg. Lengyelország területén üzemanyagjegy már nem szerezhető be. Az üzemanyagjegyek beszerzési lehető­ségeinek változásáról a későbbiekben az IBUSZ tájékoztat­ni fogja az utazóközönséget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom