Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

Mit mondanék, ha fölszólalnék? Bírálatok és elbírálók Az újításokkal kapcsolatos leggyakoribb kifogás, hogy az elbírálás túl hosszadalmas, és ez kedvét szegi az újító­gárdának. Alkalmasint tanul­ságos megkérdezni, mit mon­danának el a hivatalos elbírá­lók az újítók és föltalálok or­szágos tanácskozásán arról: hogyan érdemes kiterjedtebbé, hasznosabbá tenni az újtó- mozgalmat. Pörgetni kell! — Tisztában kell lennünk azzal — így Szepesi Ferenc, a Salgótarjáni Ötvözetgyár termelési főmérnöke —, hogy az újítók türelmetlen embe­rek. Éppen a türelmetlenség készteti őket újítások kidol­gozására. Azért javasolnak valamilyen műszaki változta­tást, hogy gyorsabban, köny- nyebben legyen elérhető a kí­vánt eredmény. Megérthető, ha az újítóknak általában nem eléggé gyors az elbírálás. Legnat,”"v'b ellenségük az „elfet ’. Ezt onnan tu­dom, hogy magam is voltam, sőt vagyok újító. Ezért a hoz­zám került újításokat a lehe­tő leggyorsabban próbálom megvizsgálni és mielőbb dön­tök róla. — Belefér-e a munkaidőbe? — Ez nem lehet kérdés. Alaptevékenységnek kell te­kinteni, ha lehet: előbbre kell hozni a feladatok sorrendjé­ben. Pörgetni kell a dolgot. Abból érdemes kiindulni, hogy szinte minden újí­tásnak van egy ésszerű magva. Ezt kihámozni né­ha nem könnyű. Ezért hasznos, ha az elbíráló sze­mélyesen is felkeresi az újí­tót. Erre nem szabad sajnál­ni az időt. Később ha lehet, be kell vonni az újítót a ki­vitelezésbe is. — Alkalmazhatók-e humá­nus érvek az elbírálásban? — Ha egy munkásnak be­vezetik az első újítását, utána érzelmileg jobban kötődik a gyárhoz. Erre is gondolnunk kell. Tehát vegytisztán mű­szaki szempontok nem min­dig lehetnek mérvadók. Ha elfogadunk olyan javaslatot, aminek ugyan nincs túl nagy műszaki tartalma, de valamit segít a helyzeten, akkor arra is számíthatunk, hogy ezzel a dolgozó szorgalmát, munka­kedvét föllendítjük. „Komolytalan dolog” — Hét éve vagyok főmér­nök. Azóta kettő kivételével minden újításról 24 órán be­lül döntöttem. Alkalmasint kevés vezető műszaki mondhatja el magá­ról, amit Balogh László, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának főmérnöke közölt. Korábban ő maga is sokat újí­tott. — Két gondolatot monda­nék el az országos tanácsko­záson. Az egyik, hogy előír­nám : a felelős bizonyos időn belül rendezze az ügyet. Te­hát nem csupán válaszadásra kötelezném, hanem érdemi cselekvésre. És nem hatvan napot tűznék ki határidőül, mert az „komolytalan” dolog. Aki egy hét alatt nem tud válaszolni, az később sem tud. — Az érdekeltség gyorsít­hat-e az elbíráláson? — Ezzel lenne kapcsolatos a másik javaslatom. Az elbí­rálókat a bevezetett újítások után a nyereség és a gyorsa­ság függvényében kellene do­tálni — vagy elmarasztalni! Az eltelt idő növekedésével párhuzamosan emelkedjen a prémiumból való levonás kulcsszáma. — Valamifajta érdekeltség már „működik”, hiszen a nye­reség arányában kapnak pré­miumot az elbírálók. S a jó újítás növeli a nyereséget. — Nálunk túl sok az átté­tel. A nyereség arányában premizált műszaki gárda az egész vállalat eredményt alapján kap prémiumot. A legnagyobb gyár főmérnöke például a műszakiaknak fize­tett prémiumátlagnak csupán nyolcvan százalékát kapja. Így alig lehet észrevenni, hogy az újításokból szárma­zott-e néhány millió nyereség vagy sem egy-egy gyárban. Kétféle újítás — Én azt tapasztaltam — mondja Plachi György, SVT műszaki igazgatóhelyettes —. hogy az újítók nem az elbí­rálás ideje alatt, hanem in­kább az elbírálás után tü­relmetlenek. Vagyis, amikor már kimondták a döntést: hogy az újítás jó, bevezethető. Gyári szokás szerint hét­főnként gyűlnek össze az il­letékesek, s döntenek a be­nyújtott újításokról. Ekkor már készen állnak a szakte­rületek irányítóitól kapott véleményezések. — Kétféle újítás van — közli a szakember. — Első: amelyikről könnyen megálla­pítható, hogy jó vagy rossz. A második: ami hosszabb megfontolást igényel. Ezekkel kapcsolatban a véleménye­zőknek háromnapos határ­időt adunk. Ez alatt ad dön­tési javaslatot, vagy alapos indokot, hogy mi nehezíti a véleményezést. — Egy újítási felelős sze­rint a műszakiak igen elfog­laltak saját egyéb munkáik­kal, s ez is lassítja az újítá­sok elbírálását... — Saját magamról is, mun­katársaimról is tudora, hogy ez sokszor így van. A gyors termékváltással kapcsolatos tennivalók ma talán a mű­szakiakat jobban lekötik, mint a gazdaságiakat. Ez per­sze nem lehet mentség. Gyári érdek, hogy a jó újítások minél előbb hasznosuljanak. Molnár Pál Az önállóság öröme és gondja Nem tévedés: egy év alatt SO-ról 90 millió forintra nőtt a fejlesztési alap! Ezzel az im­ponáló eredménnyel a Petőhá- zi Cukorgyár dicsekedhet. Az eredmény értékét csak növeli, hogy a kisebb összeget tröszti tagvállalatként kapta, a na­gyobbat önálló vállalatként te­remtette elő. A megháromszo­rozódott fejlesztési alap min­den bizonnyal annak is kö­szönhető, hogy az önállóvá vált gyár költségvetési köte­lezettségeinek teljesítése után szabadon „gazdálkodhat” nyereségével. A tröszti kereteken belül ez ugyanis nem volt annyira vál­lalati érdek, mint most, hiszen azért, hogy gyengébb termés esetén is folyamatosan termel­jen minden gyár, egyik cukor­gyár körzetéből a másikba kel­lett a répát szállítani. Nem ne­héz elképzelni, mekkora szál­lítási költségek terhelték ilyen­kor az „ajándék” répát, s mekkora hányada vált feldol­gozatlanná. A magasabb cukortartalmú termés érdekében az önállóvá vált gyár továbbfejlesztette a minőségi premizálást. Például a jobb minőségű répából szár­mazó többleteredmény 60 szá­zalékát visszajuttatja a terme­lőknek. A jelenlegi gyakorlat szerint a cukorrépa mázsájáért cukor- százalékonként öt forint hat­van fillért fizetnek. A Petőhá- zi Cukorgyár azonban a 17 százalék cukortartalom fölött 5.80-at, illetve 18 százalékos cukortartalom felett mázsán­ként 18x6,20 forintot fizet. E progresszív premizálási prog­ram a gyár 11 ezer hektáros, 40 tonnás átlagtermésű körze­tében azt jelenti, hogy félszá­zalékos cukortartalom-több­let 15 millió forinttal növeli a bevételt. Ezt a módszert korábban azért nem lehetett alkalmazni, mert a nyereség-visszatérítésé­re csak azok vállalkozhattak, akik nem kaptak állami támo­gatást. A Cukoripari Tröszt, érmen ezért, mert a különböző­képpen gazdálkodó tagvál­lalatai eredményének azo­nos szintre hozásához a trösztön belül nem kép­ződött elég nyereség, éven­te sok milliós állami támoga­tást kapott. Hiába voltak olyan gyárai, mint például a petőhá- zi, amelyeknek nem volt szük­ségük támogatásra, és a ren­delkezések értelmében lehe­tőségük lett volna a nyereség- visszatérítésére, az állami költ­ségvetéssel a tröszt állt kapcso­latban. A termelőkkel való kapcsolat nemcsak a minőség premizá­lására terjed ki. Élve az ön­állóság adta lehetőséggel, a cu­korgyár továbbfejlesztette az 1977-ben megalakított Petőhá- zi Integrált Cukoríermelési Rendszert. A vállalat éppen a jobb minőségű, tehát magasabb cukortartalmú répa termesz­tés é rdekében megszervezte az évenkénti talajvizsgálatokat. Ennek alapján grammnyi pon­tossággal megállapítható a szükséges műtrágyamennyi­ség. Közös fejlesztési alap meg­teremtését is kezdeményezte azzal a szándékkal, hogy a cukorrépát termesztő, de- gyengén gépesített gazdaság­nak beruházási támogatást nyújtson. A gazdaságok azon­ban nem fogadták el a javas­latot. Érvelésük szerint ugyan­is, akik komolyan foglalkoz­nak a cukorrépa-termesztéssel, azok már befejezték a gépesí­tést, s fejlesztési alapjaikat hosszú évekre más jellegű be­ruházások kötötték le. Így a cukorgyár saját fejlesztési alapjából kamatmentes köl­csönnel támogatja a rászoruló gazdaságokat. A cukorrépa termesztése, be­takarítása és feldolgozása összehangolt munkát kíván, aminek alapja a mindenkor működőképes gépállomány. Magától értetődne, ha az iparszerű cukorrépa-termelési rendszeren belül egy közös gép­javító és alkatrészraktárt is szerveznének. De a cukorgyár hiába tölti be a gesztor szere­pét: mint ipari vállalat, a me­zőgazdasági gépek alkatrész­vásárlásához nem kapja mes a mezőgazdasági üzemeknek já­ró állami támogatást. \ 30—40 százalékkal drágább alkatrészekkel pedig megle­hetősen költséges vállalko­zás lenne a gépek javí­tása, hiszen a két ár közötti különbözet a petőházi vállala­tot vagy a gazdaságokat ter­helné. Az önállósult gyár saját ha­táskörébe kerültek a terme­lési technológia javításának különböző lehetőségei. Például a napi termelőkapacitás 1000 tonnás bővítésének első lépé­seként hitelt vettek föl a Nem­zetközi Közép-európai Bank­tól (a CIB-től). Elnyertek egy, az energiaracionalizálási prog­ramhoz kiírt fejlesztési hitelt. És akkor még nem is számol­tak a várható verseny kénysze­rítő erejével! Márpedig a várhatóan kia­lakuló kínálati piac nemcsak a külföldi, hanem a hazai fo­gyasztó megnyerése érdekében is a tennék minőségének ja­vítására, a választék bővítésé­re és költségtakarékosságra készteti a cukorgyárat. Bonyhádi Péter Látványos változások hetei * Lakberendezők a csarnokban A tervrajz és a valóság. Az eloxálóüzem tás Imre, Oroszki Ernő és Magyar András vízelőkészítőjének csőlabirintusa előtt Palo­Minden egyes beruházás — Egy idő után sem itt- sorsa naponta íródik tovább, hon, sem külföldön nem ven- Még a jól szervezetteké is, nék meg termékeinket az el- hiszen valamennyi műszak oxáló nyújtotta felületkezelés meghozhatja a maga megle- nélkül. Kemény felületet, jó petését, a nem kívántakét is. siklási tulajdonságot, kopás- A Balassagyarmati Férni- állóságot ad az eloxálás, pari Vállalat eloxálóüzemé- egyes alkatrészeket eddig bér­nek építése tipikusan olyan munkában kezeltettünk, most volt, mint az a bizonyos ál- magunk csináljuk. S nem- latorvosi ló: minden megtör- csak a bányatámot, hanem az tént közben, ami egyáltalán alumínium radiátorokat is, egy ilyen munka folyamán hiszen még menet közben ki­megeshet. Generálkivitelező bővítettük az üzemet, erre nélkül indult, nem volt, aki alkalmassá tettük, összefogja, — hangolja a Az eloxálóüzemben még részfeladatokat. Ráadásul áprilisban ötven bányatám és nem is mindennap építenek 200 négyzetméter lemez esik eloxálóüzemet- az ilyesmi ko- át a felületkezelésen próba- rántsem rutinfeladat. képp. Ügy számítanak, hogy A bányatám-beruházás má- ,®v végére már teljes ka­sodik ütemeként létrehozott pacitassal dolgozik, ami nem eloxálóüzemben már a pró- hevesebb, mint évi 10 ezer bánál tartanak. Még az utol- bányatám, 200 ezer négyzet­só napok is meglepetést sze reztek: a városi hálózatra va ló rákapcsoláskor túlfeszült­séget kaptak a kábelek, be­lobbantak. Palotás Imre vállalati be­ruházási osztályvezető ezen már alig hökkent meg. Ügy vette, ez már csak hozzátar­méter radiátor és 100 ezer négyzetméter egyéb termék. Kinn az üzemben Oroszkl Ernő gépszerelő nem néz még ilyen messzire. Neki most a próbaüzem a fontos, hiszen nemcsak a Blasberg cég be­rendezései vizsgáznak akkor, hanem ő maga is. Egyike tozik a rakoncátlan munka azokn.ak- akik a Blasberg köz­természetrajzához, amihez Pontjában, a nyugatnemet ugyancsak volt alkalma hoz- Solingenben .............. * |» ’ ...................«fW z áedződni. — Annyit azért el kell is­merni, hogy sikerült a 126 millió forintos indulóössze­gen belül maradnunk — egé­szíti ki a nem éppen jelen­téktelen érvvel az üzemépí­tés történetét. Az is biztos, tanulmányozták a vegyészlabor és az ioncse­rélő oszlopok működését, ke­zelését. — Nekem gyógyszerész ba­rátom csinált kedvet ehhez a munkához — mondja, mi­közben újsütetű gazda mód­jára egyelőre tekintetével ve­hogy generálkivitelező nélkül szí birtokba a titokzatos rend­is érdemes volt nekifogni, ben sorakozó csöveket. — Máris sok az érdeklődő a Tiszta, szép üzem ez, nem­bérmunka iránt, szinte vala- igen bánom majd meg a dön- mennyi partnerünknek ötlete test. támad: mi mindent is tudna Egy házzal odébb már a ő itt eloxáltatni. radiátorüzem gépeit telepítik. Ettől is nyomosabb meg- okolás az, amit Mészáros La­jos igazgató mond: lakásépítési költség Csaknem hároméves kutató és fejlesztő munkával alapoz­ták meg az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium új rendelkezését, amellyel módo­függőleges panelekben elhe­lyezett beton-vasbetét nem növeli az elem teherbírását, következésképpen csak any- nyi acélra van szükség. sították a paneles épületek tér- amennyi az emeléshez, a pa- vezésének, a panelek gyártá- nelsarkok letöredezésének sának és szerelésének műsza- megakadályozásához szüksé- ki előírását. A változtatás ges, és lehetővé teszi, hogy betonacél-megtakarítást ered- szilárdan kapcsolják össze és ményez, amelynek haszna la­kásonként mintegy 10 ezer-fo­rint. A minisztérium és a ház­rögzítsék az elemeket. Így a betonacél 40 százalékát taka­rítják meg, lakásonként átla­gosan 1200-ból 300 kilót, te­hát, ami évente, az összes gyárral rendelkező ÉVM-vál- épülő paneles lakással szá­lalatok megbízásából a buda­pesti Műszaki Egyetem és több kutatóintézet fogott ösz- sze erre a fejlesztési munká­ra. A paneles épületek stati­kai erőhatásainak ésszerű fel- használását tették újabb tudományos molva 9000 tonna betonacél megtakarítását jelenti. A tervezőasztalokon már az új műszaki előírások szerint készülnek a paneles épületek műszaki dokumentációi, s ok­lehetővé tóber 1-től folyamatosan hasz- vizsgálati nosítják ezt a módszert az eredményeikkel. Egyebek kö- elemek gyártásában, és szere- zött megállapították, hogy a lésében is. A hodálynyi csarnok most még üresnek tetszik, de már napról napra új arcát mu­tatja. Sietős a munka, hiszen Győri István felelős a radiá­torüzem gépeinek tökéletes működéséért. (Kulcsár József felvételei) — A vele dolgozó emberek­nek job’ körülményeket, kul­turált munkát, s legalább a régivel megegyező keresetet. Győri István műszerészt az üzemi „lakberendezők” közt, a lamellaprofil-megmunkáló itt július elején leköszönnek gépsor kellős közepén talál­a szerelők, indul a gyártás. Az idei 70 ezer négyzetméter­ből 50 ezer exportra indul, s az arány továbbra is ha­sonló marad. A hazai piacon évek óta juk. Óvatosan keresgélve a helyet bújik ki belőle. S íme, máris előttünk az ember, aki­nek egyetlen mozdulata több­száz ezer forintot ér! Mert Győri István lesz itt kielégítetlen a vevők radiátor az üzem összes gepenek kar- iránti kereslete. A balassa- bantartója, felelőse, sót. ő gyarmati gyár az alumínium í°gia a mérettűrések szerint radiátorokkal nemcsak hiányt beállítani is a masinákat, pótol majd, hanem egyben Egyetlen hibájáért drága ba- versenyt is kínál a többi gyár- natpénzt fizetne a gyár! tónak. Nem elvetendő esé- — Nem fél ekkora felelős- iyekkel indulnak a gyarma- ségtől? iiak a piacért folytatott ve- _ Mindig hasonló volt raj- télkedésben: radiátoruknak tam, meg lehet szokni. Meg csak fűtőteljesítménye és ára aztán az osztrákoknál sem vá- azonos a más fajtákéval, ki- rosnézéssel töltöttük az időt, vitele, higiéniája, praktikus- mindent megtanultunk, amit sága, zsugorfóliás csomagolá- csak lehetett. Végül is húsz sa már erőteljesen billegteti éve műszerészkedek, ennyi a mérleg nyelvét. Itt abban idg alatt csak ragad egy s bíznak, hogy az ő javukra. mas az emberre. S mit jelent az új termék Bízik magában, s bízik a a vállalat számára? gyár vállalkozásában is. És — Biztonságosabb gazdái- ezzel itt most alighanem min- kodást, jó alapot a további denki így van. tervek megvalósításához — így Mészáros Lajos igazgató. Szendi Márta NÓGRAD — 1982. április 15., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom