Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-09 / 83. szám

A háttérben Gépkocsivezető, vagy sportember? „Balassagyarmati SE” — hirdeti egy új típusú, mo­dern Ikarus autóbusz felira­ta. A város sportegyesületé­nek járműve már sok hosz- szú utat tett meg, sportver­senyekre, különböző rendez­vényekre szállította a sporto­lókat, érdeklődőket. A busz utasai állandóan változnak, egy arc azonban mindig fel­tűnik: Ma jer János — a busz egyszemélyes „ura” minden alkalommal jelen van. Ö a Bgy. SE szolgálati járművé­nek vezetője. Éppen a buszt tisztítja, mikor ráköszönök, s elmon­dom jövetelem célját. Lát­szik rajta nem tudja, higy- gyen-e nekem, végül könnyen kötélnek áll, s mondja is a „magáét”. — 1978-ban kerültem a balassagyarmati sportléte­sítmények intézményéhez gépkocsivezetőnek — kezdi. — A hivatás- és a sportsze­retet is arra csábított, hogy vállaljam el ezt a kedvezőnek tűnő állást. Versenyszerűen ugyan sosem sportoltam, vi­szont mindig lelkes sportra­jongónak számítottam. — Milyen feladatokból áll a munkája? — Azzal kezdeném, hogy szinte alig van olyan nap, amikor áll a busz. Ha nincs sportesemény, akkor általá­ban iskolás gyerekeket viszek színházba, különböző kirán­dulásokra, s ha esetleg itt­hon maradok, akkor a busz Karbantartási, javítási mun­kálatait végzem. — Ezek szerint sok szabad ideje nincs! — így igaz. Mivel a sport- események zöme a hét vége­ken van — s én hét közben is szállítok — alig van sza­bad időm, s ennek természe­tesen feleségem sem örül túl­ságosan. Sokan azt hiszik, hogy „arany” életem van, eb­ből adódóan munkámat sem ismerik el. Nem elégedettek a munkámmal. — Mire gondol? — Általánosan elfogadott Vétségemet mondanám el. Bűnt követek el azzal, hogy amikor elviszem a sportoló­kat egy-egy versenyre, nem a busz ablakából nézelődök — ami egyébként sportcsar­nokban rendezett verseny al­kalmával „kivitelezhetetlen” — hanem mindig szurkoló­ként is részt veszek a ren­dezvényen. Vagy egy másik példa: mivel szeretem a sí­zést, én örülök a legjobban, ha sízőket kell vinnem egy­napos túrára, hiszen így én. is hódolhatok kedvenc spor­tomnak. Bűn ez? Vagy jobb lenne, ha a buszból nézném hogy mások mit csinálnak? Megmondom őszintén, hogy az utóbbi időben nekem cím­zett véleményekből ítélve úgy tűnik, mintha örülnöm kellne, hogy egyáltalán itt dolgozhatok — Gondolom, hogy e kese­rűség ellenére szebb élmé­nyei is vannak!? — Szerencsére igen. Ezen a télen például az NB Il-es labdarúgókkal voltam Mis­kolcon az alapozás időszaká­ban, s jobb dolgom híján, ha tehettem, én is velük edzet­tem. Mint már említettem, a sízőket is szerettem szállítani, mert összeköthettem a kelle­mest a hasznossal. Sajnos ezek a sítúrák megszakad­tak, mert illetékesei? véle­ménye szerint a_ hétvégi uta­zások nem sportcélokat szol-' gáltak. De kérdem én, hogy akkor mit? Hiszen pedagógu­sok és családtagjaik jártak rendszeresen Donovalyba! — Külföldi élmények, em­lékezetes kalandok? — Többször jártam Cseh­szlovákiában, Jugoszláviában, Romániában, sőt Ausztriában is. Romániában például sté- cés kosarasokkal voltam. Kalandok ? Egy érdekes volt! Tájfutóversenyre vit­tem a versenyzőket. Mivel szükség volt rám, én is elin­dultam a versenyen. Eltéved­tem, s fél napig engem kere­sett az egész mezőny. Vé­gül is sikerült megtalálniuk az eltévedt „bajnokot”. Ilyen beugrásom ezen kívül többször volt. Mivel rendel­keztem sportolói igazolással,, gyakran beszálltam a Bgy. SE tartalékcsapatába, akkor, amikor nem volt ki a csapat. Ez évekkel ezelőtt történt. Beszélgetésünk végén me­sélt néhány érdekes történe­tet, amelyekből a keserűség íze érződött. Elmondta többek között, hogy számtalanszor aludt a sportcsarnok szivacs­szőnyegein, mert nem volt ereje amúgy sem kellemes albérleti szobájába hazaván­szorogni. Megemlítette, hogy gyakran vállalt pluszmunká­ban sportcsarnoki ügyeletet, de sosem dicsekedett ezekkel a dolgokkal. Ügy éreztem, hogy sértő­désének van alapja. Olyan ‘ emberrel, beszélgettem, aki- nek munkája több elismerést érdemelne. S elgondoltam: vajon van-e sok olyan sport­ember, aki ennyi időt áldoz­na fel azért, hogy munkájá­val' is elégedéttek legyenek? Majer János gépkocsivezető az a sportember, akinek nem­csak példás munkája, hanem sportszeretete is dicséretet érdemel! Vaskor István Labdarúgás Serdülő- és ifjúsági válogatottak tornája íutás Több számban STC-s siker A szomszédos Csehszlová­kiában Homej Zdanében két­napos nemzetközi mezei futó­versenyt rendeztek, amelyen szovjet, lengyel, magyar és csehszlovák atléták álltak rajthoz.' A salgótarjáni atlé­ták is ott voltak a mezőnyben, és a gyerekkorcsoportban száz induló közül Kecskés Szabolcs 20. lett. A távolság 200 méter volt A serdülő B kategóriá­ban 1500 méter volt a táv, itt nyolcvanan mérték össze tu­dásukat. Zánki Zoltán a 4. Kecskés László a 14. lett. A serdülők másik korcsoportjá­ban 2000 métert tettek meg a versenyzők, ebben a számban 65 induló közül Petrény Gá­bor ezüstérmet szerzett. Az ifjúságiak 3000 méteres összecsapásában hetvenen ne­veztek, s Király Zoltán első­ként érkezett célba. Jól szerepeltek a tarjáni felnőtt futók is. Az 5000 mé­teres távon a hosszú hetek óta jó formában levő Kadlót Zoltán győzött, Bodor Imre 4., Balogh Gyula pedig 5. lett a 65 fős mezőnyben. A rendezők a 40—50 évesek szá­mára ugyancsak 5000 méteres versenyt rendeztek. Ebben a kategóriában 15-en indultak, itt is tarjáni siker született, — Máté Csaba- szerezte meg a győzelmet. — demény — Sorokban Oroszlányban befejeződtek az I. ökölvívó úttörő-olimpia küzdel­mei. A finálé szép Nógrád me­gyei sikert hozott. A pehelysú- lyúak 40 kg-os mezőnyében a salgótarjáni Botos Albin bevere- «kedte magát a döntőbe, a végül ezüstérmes lett. ☆ Romhány volt a színnelye a rétsági sportfelügyelőség által el­ső ízben megrendezett tenisz já­rási Tizek bajnokságának. Ered­mények: 1. Ferencsik János (Rét­sági, 2. Sagyibó Sándor (Rom­hány), 3. Kovács Balázs (Rom­hány). ☆ A Szabad Föld Kupa rétsági já­rási sakk egyéni versenyét Né- zsán rendezték. Tíz egyesület 16 sakkozója ült asztalhoz. Eredmé­nyek: 1. Berceli István (Nézsa), 2. Andriásik János (Felsőpetény), 3. Szádóczki Szabolcs (Nézsa). Április 18-án ugyancsak Nézsa lesz a színhelye a Szabad Föld Kupa sakkcsapatverseny járási döntőjének. Utolsó játéknapjához érke­zett csütörtökön Salgótarján­ban a serdülő- és ifjúsági vá­logatottak tornájának területi döntője. Eldőlt, hogy a serdü­lőknél Szabolcs-Szatmár, az ifjúságiaknál pedig Hajdú- Bihar csapata jutott az or­szágos döntőbe. Serdülők: SZABOLCS—BORSOD 2—0 (1—0) Salgótarján, tóstrandi pálya, v.: Boros. Szabolcs: Borók — Révész, Krizán, Szántó, Ács — Szalontai, Drobni, Tóth Z. — Kertész (Kelemen), ' Bús (Búzás), Ádám (Deák). Edző: Tóth János. Borsod: Tóth L. — Papp, Budai T., Pribék (Lengyel), Budai I. — Orosz, Kovács, (Búd), Hámori (Nyit- rai) — Keresztes, Kocsis, Tóth G. Edző: Pete András. A tudatosabban játszó, ösz- szeforrott szabolcsiak győzel­me egy pillanatig sem volt kétséges. Góllövő: Drobni, De­ák. Jók: Szántó, Ács, Drobni, Tóth Z., ill.: Budai T., Papp, Budai I. NÖGRÁD—HAJDÜ 1-1 (1-0) Salgótarján, síküveggyári pá­lya, v.: Takács. Nógrád: Tar- lósi — Zsély, Kerényi, Ma­kán, Balázs — Tóth, Gyuro- vics, Urbányi (Zsidai) — Bar- tus (Verebélyi), Jónás (Fan- csik)> Tőzsér. Edző: Wahl­kampf Lajos. Hajdú: Ancsán — Fórián, Halász, Nagy Zs., Janó — Erdei, Rozsnyói, Nagy G. Tóháti Cseke, Ocskó. Edző: Papp Zoltán. A nógrádi fiatalok hamar vezetést szereztek, ám érthe­tetlenül átadták a területet a Hajdú megyeieknek. Végül igazságos eredmény született, bár az utolsó percekben nagy helyzeteket hibáztak el a nógrádiak. Góllövő: Tőzsér, illetve Cseke. Jók: Kerényi, Makán, illetve Ancsán, Halász, Cseke. Az ifik mérkőzésén a hajdúsági csatárok megoldhatatlan fel­adat elé állították a nógrádi védelmet. A torna végeredménye 1. Szabolcs 2. Nógrád 3. Borsod 4. Hajdú 3 3 - - 6-1 6 3 1 1 i 4-3 3 31-24-42 3-121-71 Ifjúságiak: BORSOD—SZABOLCS 3—2 (0—1) Salgótarján, tóstrandi pálya, v.: Darók. Borsod: Kerényi (Márton) — Bacsa (Farkas), Dienes, Pető, Császár — Tóth, Gulyás, Dobos — Szabóczki (Cink), Lasánszki, Koczka. Edző: Tóth József. Szabolcs: Lukács (Móré) — Szilágyi, Debreceni, Szondi, Leskó — Hajdú (Derzsi), Kelemen, Szuhár — Mándi, Oláh L. (Oláh Z.), Szabó (Kiss). Edző: Kovács János. Az első játékrészben a nyo­masztó fölényben játszó bor­sodiak helyzeteik sorát nem tudták értékesíteni. A szünet után határozottabb támadójá­tékuk már gólerős volt. Gól- lövő: Szabóczki, Koczka, Gu­lyás, illetve Debreceni, Szu­hár. Jók: Tóth, Dobos, Koczka, illetve Szondi, Szuhár. HAJDÚ—NÖGRÄD 5—1 (4—0) Salgótarján, síküveggyári pálya, v.: Bodó. Hajdú: Holp — Sándor (Török), Lénárt (Horváth). Bagi, Borsó — Be­rettyón, Batta, Levente (Spi- ró) — Posztós, Kövér, Győr- fi. Edző: Lukács Miklós. Nóg­rád: Bangó (Galbács) — Tóth, Maring, Prokaly (Bozó), To- mányi — Oravecz, Oláh, De­ák — Morvái (Dupák), Szűcs, Kiss. Edző: Tóth István. A hajdúságiak mind testi , erőben, mind játéktudásban ellenfelük fölé nőttek. Mozgé­konyabb, gólerősebb csatáraik révén magabiztosan, megér­demelten nyerték a mérkő­zést, és ezzel a tornát. Sajná­latos jelenség volt a játékve­zetők indiszponált működése. Oraveczet utánrúgásért, Deá­kot pedig reklamálásért, 5—0- ás állásnál — teljesen megér­demelten — kiállították. Gól­lövők: Berettyán 3, (kettőt 11-esből) Kövér 2, illetve Oláh (11-esből). Jók: Posztós (a mezőny legjobbja), Kövér, Be­rettyán, Bagi, illetve a nógrá­di csapatból senkit nem lehet dicsérni. A torna végeredménye 1. Hajdú 3 3 2. Borsod 3. Szabolcs 4. Nógrád 3 1 1 1 4-5 3 31-25-62 3-123-91 Labdarúgó EXPRESS—Salgó Kupa Honti. Ózd—BKV Előre 1—8 (1—0). G.: Kótai. Özd—PVSK 4—1 (4—1). G.: Kótai 2, Vályi, Kozma, illetve Hartai. BKV Előre—STC 5—0 (2—0). G.: Hess 3, Szentandrási, Kótai. B csoport: DMVSC—Lehel SC 6—2 (4—1), G.: Farkas 3, Oláh 2, Körösi, illetve Ludosl. BVSC—Székesfehérvári MÁV Előre 2—0 (0—0), G.: Kovács 2. NYVSSC—BVSC 5—2 (2—0). G.: Szarka, Szilágyi, Málik, Gödény, Hanyót, ill. Bárány, Kovács. DMVSC—Székesfe. hérvári MÁV 4—1 (3—0), G.: Farkas 3, Oláh, illetve Harká- ■ nyi. NYVSSC—DMVSC 1—2 (0—1), G.: Szilágyi illetve Far­kas. Hüse. Székesfehérvári MÁV Előre—Lehel SC 4—0 (3—0). G.: Dala 2, Mészáros, Farkas. C csoport: 22. sz. Volán— ZTE 1—0 (1—0). G.: Tihanyi: Bgy. SE—Elger SE 0—0. 22. sz. Volán—Eger SE 1—1 (1—0). G.2 Friesi, illetve Nagy. ZTE— Nagybátony 3—1 (1—0). G.: Horváth 3, illetve Kiss. Nagy­bátony—Eger SE 2—1 (1—0).' G.: Kiss, Nagy, illetve Nagy. Bgy. SE—22. sz. Volán 2—2 (1—2). G.: Petyké, Mátyás, il­letve Tihanyi, Friesi. Ma 8.30 órakor folytatódnak a találkozók. h ■ . 1 !: ifi! léét: if - IIP Nagy volt a küzdelem, de gól nem született a Bgy. SE—Eger mérkőzésen. Csíkos mezben az egriek. A salgótarjáni városi sport­felügyelőség és az EXPRESS utazási iroda hetedik alkalom­mal rendezi meg a megye- székhelyen a legfiatalabb fo- cistapalánták tornáját, az EXPRESS—Salgó Kupát. Az idei küzdelmekre 14 NB-s és területi bajnokságon szerep­lő egyesület küldte el labdarú­góit. Közülük a Pécsi VSK és az STC eddig minden évben nevezett a tornára, és több egyesület hatodszor van jelen. Eredmények. A csoport: STC —PVSK 1—0 (0—0). Góllövő: SAKK-MATT . Sok embert ismerek, aki­nek a foci a szenvedélye, de képtelen vagyok megérteni őket. Mit esznek ezen a dur­va,. sokszor unalmas, alacsony színvonalú, ráadásul szégyen­letes vereségekkel járó spor­ton ? . . , Én a bátyámmal inkább sakkozni szeretek. Eb­ben a játékban minden tisz­ta, egyszerű, feketén-fehéren látható. Igaz, itt is sok a pa­raszt, s csak egy-egy igazi ki­rály, vérbeli vezér van seregen­ként, de ezek mindig úgy lép­nek, ahogy én s legjobbnak tartom. Van a bátyámnak egy oszt­rák sakk készlete. Gyakran játszom e figurák ellen az én kedvei,^- magyar bábáim­mal. Legutóbb éppen a 125. ilven alkalom volt, és mert a sűrű használatban egy-egy tiszt, vagy gyalog ki-kikopik, időnként újabbal kell pótolni. A múlt heti csatába a hazai gyártmányúak mellett beve­tettem egy-két spanyol, por­tugál, belga és francia szer­zeményt is. A lakótelepi baj­nokságban tavaly velük har­coltam ki a 24-es döntőbe ju­tást. Többségük az előző heti felkészülési játszmában is re­mekelt, akkor döntő fölény­nyel sikerült nyerni velük. Kettejüket vissza is tettem a Belgiumból érkezett dobozuk­ba. Azóta töröm < fejemet: hátha rosszul választottam... Hogy az elején kezdjem: az osztrák bábuk ellen éppen azok a figuráim mondtak cső-' döt, amelyekben a legjobban bíztam. Mindjárt leghátul, a kulcspozícióban levő bás­tyám háromszor is —, de lega­lább kétszer — olyan rosz- szul lépett, hogy végzetes kö­vetkezményei voltak. A má­sik bástyám, aki Lyonból jött, már az előző partiban is vé­tett helyrehozhatatlan hibá­kat, ezúttal szintén joggal ír­ható az ő rovására is a vere­ség. Mert kikaptam, minden kedvező előjel ellenére. Ezt az sem menti, hogy a partne­rek között is volt olasz és nyugatnémet — „idegenlégi­ós”. Az osztrák tisztek hengerel­tek! Hiába tartottam kézben a játékot, az ő akcióik veszé­lyesebbek voltak. Hiányzott bábuimból az átütőerő, s az ellentámadásoknál sokszor bi­zonytalanok voltak az elhárí­tó lépések. A legerősebb figu­rákat nem sikerült kikapcsol­ni a játékból. Szervezetlennek bizonyult a védelem, könnyen zavarba lehetett hozni. Gon­doltam is rá, nem jártam vol­na jobban, ha a magyar gar­nitúrából válogatom ki a tel­jes készletet . . . A vezérnek sokáig semmi sem sikerült, olykor mintha nem is lett volna a mezőn. Máskor pedig úgy cikázik, olyan gyorsan és kiszámítha­tatlanul, mint a nyíl . . . Két szélső tisztem közül a régi, kipróbált, világot járt bábú éppúgy befuccsolt, mint az újonc, nemrég vidékről kapott másik: hiába vártam tőlük a huszáros rohamokat. Alican- tei importbábúm, aki máskor uralja a játéktér közepét, most árnyékot sem hagyott a koc­kákon. Középső éknek szánt figurám sem volt eléggé si­kerre törő. Alig jutottunk túl a játék­idő felén, ellenfelemnek már három minőség előnye volt. Végső elkeseredésemben min­dent kockára tettem. Két tisz­tet áldoztam két gyalogért, két „mezítlábast” pedig becse­réltem minőségre. És csak­nem megtörtént a csoda. Az új bal oldali futár szinte azonnal kivédhetetlen sakkot adott. A többi újonc is egy csapásra jelleget, fazont vitt a játékba. Támadásba lendül­tem. A friss erők mintha egy­ségbe szervezték volna hirte­len a teljes gárdát. A vezér is magához tért, s egy húzás­ra sakk-matt helyzet elé ál­lította az ellenfél védelmét. Egy kis szerencsével nem­csak kiegyenlíthettem volna a hátrányomat, de a győzelmet is megszerezhettem volna. Ám, amikor már csaknem a kezemben éreztem a sikert — lejárt a játékidő. Azóta morfondírozom. Talán nem a legjobban válogattam. Tizenhat figurámat legalább tizenegy különböző helyről szedtem össze. Pedig csupán Győrből könnyedén kiegészít­hetném állandó „törzsgárdá­mat”. Esetleg azokat a bábá­kat is kicserélhetném, akik ezúttal csődöt mondtak. Min­denesetre a legközelebbi elő­készületi összecsapáson me­gint be kellene vetni néhány újoncot. A szakfolyóirat leg­utóbbi száma egy teljes kész- letrevalót ajánlott. Ha ki­próbálnék őket, talán bizonyí­tanának! És akkor a legjob- bakkal állhatnék ki a lakóte­lepi döntőre . . . Várkonyi Ferenc j-------------------------------------------------------------------------­NÖGRAD - 1982. április 9., péntek ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom