Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
Kult a föld alól Régészet Nógrádban Veres György a hollókői ásatások során talált középkori fémszerszámok, használati eszközök konzerválását végzi. A múzeumok, a mólt emlékeinek őrzői hajdan volt korok üzenetét tolmácsolják valamennyiünk számára, hidat alkotnak jelenünk, a múlt és a jövő között. Ha régészetről szólunk, ez a híd meglehetősen hosszú és mind távolabb nyúlik a múltba. Nógrád megye gazdag régészeti lelőhelyekben, amelyek feltárása a múzeumokra tartozik, de semmiképpen sem nélkülözheti — soha nem is nélkülözte — a lakosság támogatását, a leletbejelentéseket és számos más ösztönző segítséget. Hiszen amiről szó van, az nemcsak egy-egy cserép, vagy éppen valamelyik sírból előkerült aranyboglár, hanem a történelem, szerves része a Kárpát-medence, a magyar és az egyetemes kultúrának is. Ily módon valamennyiünkre tartozik, segít az időnként megbillenő helyes értéktudat kialakításában. Ügyeljünk arra, hogy ne szántsuk szét és ne lopjuk el a múltat. Nógrádban se tegyük ezt, hiszen Magyarországon éppen itt indult meg az első tudományos igényű régészeti ásatás. Kis- terenye-Hársason az első őskori ásatást 1822-ben Kubinyi Ferenc végezte. A múlt század közepétől századunk első évtizedének végéig a hazai régészet vezető egyéniségei tevékenykedtek megyénkben, vagy segítették az itteni archeológiái munkálkodást, elég ha csak báró Nyáry Jenő (Pi- liny-Várhegy), Nyáry Albert (Piliny-Leshegy). vagy Pulsz- ky Ferenc (egy időben a Nemzeti Múzeum igazgatója, a szé- csényi kastély egykori tulajdonosa) nevét említjük. Igaz, utána hosszú évtizedeken át nemigen faggatták e tájon a földet, a második világháborúban sok régészeti anyag is elpusztult, de az 1950-es évektől — immár a múzeumi szervezethez kötődve — ismét dolgoztak nagy hírű régészek Nógrádban, például PaUiy Pál és később Gádor Judit. És ma? A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban a régészeti osztály vezetője Soós Virág. Rajta kívül még két régész dolgozik, Tárnoki Judit és Tar György. Tekintve a Nógrádban a régészet előtt álló teendők sokrétűségét, ennyi régészre feltétlenül szükség van, talán még hiányzik is egy népvándorlás-, illetve honfoglaláskorral foglalkozó régész, hiszen ezek a fiatal szakemberek őskorosok, Soós Virág is, aki szintén csak részben — a honfoglalásig — középkoros. Bár a régészeti tevékenység szerteágazó, ezekben az években mégis mindenekelőtt a Szécsény-Ültetéstetön és a Nógrádsáp-Tatárkán folyó ásatásokról érdemes szólni. Mindkét helyen hamarosan folytatódnak a munkák. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a két ásatás szintén leletbejelentések nyomán kezdődött. Szécsény-Ültetéstetön a helyi termelőszövetkezet 1971-ben kezdte e! a gépi mélyszántást s forgatta darabig a felszínre került cserepeket. Utána komoly segítséget nyújtott az ásatások megindításához és folytatásához. Ez a telep időszámításunk előtt 4000—4500- ból, a középső neolitikumból • való. Az eddig napfényre bukkant úgynevezett „Első ház” mérete, amelyre, többi között, az omladéktörmelékből következtettek, kicsi, hatszor nyolc méter. Az ásatás jelentősége, hogy ebből az időből szárpia- zó telep eddig nem volt Nógrádban. Egyébként, ez a táj két kultúra területének határára esik. Az egyik középeurópai, a másik az alföldi vonaldíszes kerárryakultúra. Az ültetési leletanyag a középeurópai körhöz tartozik, annak úgynevezett zselizi csoportja. De sok olyan edénytöredék is van, ami „import kerámiára” vall, mindkettő az alföldi vonaldíszes kultúrához tartozik, a bükki és a szakál- háti csoporthoz. Szécsény-Ul- tetéstető országos jelentősége az, hogy Magyarországon ez lesz az első eset, amikor egy neolitikus telepet teljesen feltárnak Nógrádsáp-Tatárkán, múlt év végén hóhan kezdődött a leletmentés. Itt egy kis méretű földvár körvonalai látszanak. Előkerült egy X. századi honfoglaláskori sír. Körülötte X—XII. századi temető bukkant elő, amelynek eddig kis részét tárták föl, 12 sírt. Tisztázásra vér, hogy mikor készítették a földvárat. A tavasszal folytatódó ásatások feltárják a honfoglaláskori temető többi részét s tisztázzák á földvár szerkezetét. A honfoglaláskori központi sír szerkezete miatt jelentős. A sír és a körárok összetartoztak. A körárok valamilyen építmény alapozása lehetett, benne cölöphelyeket találtak. A körárkon belüli területet mesterséges halom borította, tehát honfoglaláskori halomsírról van szó, azaz ritka típusról. Természetesen, további feladatokat is meghatároztak erre az évre. Elkészítik Nógrád megye régészeti topográfiáját, vagyis a nógrádi lelőhelyek kataszterét. Ez a több éves muríka tavaly kezdődött. Tervezik a szécsényi új régészeti és történeti kiállítást, ehhez a raktári anyagot gyarapítani kell, mert hiányzik például a korai és középső bronzkori anyag. Buják-Tarisznyapart- ton szeretnék elvégezni egy bronzkori telep ásatását. De hogyan lesz a törmelékből tárgy, emlék, ami sokat mondhat, ha már szóra bírta a tudomány és ki is állítják? Mindebben nagy szerepe van a restaurátoroknak is, akik művészi igényességgel végzik egyáltalán nem látványos, de annál fontosabb munkájukat. Az 1975-ben megnyílt szécsényi múzeumba helyezték át a balassagyarmati Palóc Múzeumból a központi restaurátorműhelyt. (Egyébként, a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban is működik ilyen műhely.) A restaurátorok a fő múzeumi tevékenységi körök szerint szakosodtak. A szécsényi műhely az országban a legkorszerűbben felszereltek közé -tartozik. Itt Veres György f^ém szakrestaurátor irányításává'! végzi munkáját Kmetty Lajosné és Jancsik Zsolt. (Smelkó István most katona.) Minden anyaggal dolgoznak, legfeljebb egy képzőművészeti szakrestaürátor hiányzik. Tevékenységük általában kiállításokhoz kötődik. Szé- csényben igen nagy munkát jelent a régészeti anyag restaurálása, itt még sok az elmaradás, például az 1950-es években feltárt nagybátonyi későbronzkori urnatemető, azaz 972 sír és mintegy kétszer ennyi edény. Ráadásul a temetőkerámia rosszabb minőségű, mint a telepkerámia. S természetesen, az újonnan bekerült anyagot is folyamatosai! feldolgozzák. Így például rengeteg munkát ad Szécsény-Ültetéstető és Nóg- rádsáp-Tatárka. A nagybátonyi anyag restaurálását 1981-től folyamatosan ^végzik, eddig mindennek körülbelül egyharmadával készültek el, most 210 ép edényük van. De napi munkát jelent, hogy egy másik példát is említsünk, a helytörténeti bútoranyag restaurálása is. Évezredek és századok lapulnak a nógrádi hullámos tájban is a föld alatt, néha csupán pár centiméter mélyen. Törékeny emlékek ezek, óvásuk mindannyiunkra tartozik. Hogy szóra bírják őket, a szakemberek dolga, bemutatásukért a „névtelen” restaurátorok is igen sokat tesztek. Ha fényes múzeumi vitrinek előtt állunk, időnként rájuk is gondolhatunk. Tóth Elemér Soós Virág régész és Kmetty Lajosné restaurátor a Széesény-ültetésen feltárt neolitikus fazekak, tálak, csészék törött darabjaiból állitják össze, ragasztják, egészítik ki a kerámiákat. Lehetőségek és megvalósulások A közművelődési törvény megyei végrehajtásának tapasztalatai A kultúra, a művelődés — bár mindig jelentős helyet foglalt el a párt és szocialista állam kormányának elméletében és gyakorlati politikájában — az utóbbi időben különös rangra emelkedett. Nyolc esztendeje jelent meg a közművelődés-poiltikal párt- határozat, hat éve szentesítette az országgyűlés a köz- művelődési törvényt. A mindennapi kulturális munka iránytűje mindkét dokumentum. Hogyan alkalmazták a kulturális intézmények, az irányító és ellenőrző szervek, szervezetek tevékenységükben ezeket az iránymutatókat; mire, meddig jutottunk a közművelődési törvény végrehajtásában? Ezekre a kérdésekre keresett választ az országgyűlés márciusi ülése, miután az országgyűlési képviselők megyei csoportjai a maguk területén elvégezték a számvetést. Mi jellemző Nógrád megyében? Kedvező számadatok A közművelődési intézmények legjellemzőbb mutatói között lapozgatva, nem kis büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy csaknem valamennyi a gyarapodást, a gazdagodást tanúsítja. Csupán ízelítőt kínálhatunk a tények bőséges halmazából. Nevezetesen: nőtt könyvtáraink, mozijaink, múzeumaink száma, az eltelt hat év alatt háromszorosára dagadt a közös fenntartású közművelődési intézmények száma és hasonló növekedést mutat a támogatott intézményeké. Tavaly hetvenegy népművelővel dolgozott több függetlenített népművelő közművelődési intézményeinkben, mint hat évvel korábban, örvendetes, hogy ezen belül — noha közel sem kielégítően — gyarapodott a felsőfokú végzettséget szerzettek száma. A kulturális aktivitás javulását az ismeretterjesztő előadások, képzőművészeti kiállítások, műkedvelő művészeti csoportok, klubok adatai igazolják. Ezek emelkedő tendenciáról vallanak. Bővült a könyvtárak állománya. A tanácsok és a szakszervezetek a múlt évben már csaknem négymillió forintot fordítottak beszerzésre. Persze nem lenne teljes a kép, ha elhallgatnánk gondjainkat. Ezekről olyan tények vallanak mint az, hogy csökkent a szakkörök és tagjaik száma, hogy könyvtárainkat, mozijainkat kevesebben látogatják a korábbinál. Mind hasonlóságot mutat az országos tendenciákkal. «■ helytálló érvekkel magyarázható. Nem vagyok a számok rabja. Jól tudom, a korszerű szemlélet csak komplex lehet. S a röntgenhez hasonlatos: Igyekszik az adatok, a tények mögé látni, megvilágítja a fejlődés tényezőit, bemutatja, elemzi a rendezvények hatását. Tudom, hogy a mennyiség nem minden, nem mindegy, hogy egy-egy kulturális produktum, alkalom milyen értéket, minőséget képvisel. Mégis elidőztem a számok világában, mert úgy vélem, hogy egy kulturális szempontból közismerten hátrányos helyzetből indult megye előre mutató változásait, tevékenységét a puszta adatok is minősítik. Általuk láthatjuk a megtett utat... Törődnek vele Az elmúlt évek tudatos, tervszerű, folyamatos és ösz- szehangolt cselekvése alapján széles körben tudatosult: a közművelődés politikai, társadalmi-közösségi ügy. Az üzemek, vállalatok egy részében, különböző szövetségekben, szervezetekben hivatásos köz- művelődési dolgozókat, szakembereket foglalkoztatnak, művelődési bizottságokat működtetnek. A tanácsok mellett szintén létrejöttek a közművelődési bizottságok, a nagyobb településeken közművelődési felügyelők koordinálják a munkát. A pártszervezetekben és a szakszervezeti bizottságukban rendszeressé vált a helyi köz- művelődési tevékenység konkrét elemzése, a feladatok segítő számbavétele. Ugyanakkor mind több gazdasági vezető ismerte fel a közművelődés sajátos, áttételes hasznosságát, s ad rendszeres elvi, esetenként gyakorlati támogatást a programok megválasztásához, lebonyolításához. Mindezek együttesen eredményezték, hogy a termelőegységek és a kultúrális intézmények tevékenysége közeledett egymáshoz. Olyan kiemelkedő ismétlődő munkásművelődési rendezvények támasztják ezt alá, mint a munkás kulturális hetek, a munkásfiatalok országos versmondóversenye, a szocialista brigádok vetélkedői, az üzemi tárlatok, a munka és művelődés hónapjai. A kulturális tevékenység iránt megnyilvánuló nagyobb figyelme a kívánt és kedvező szemléleti változás következménye, a törődés, a felelősségérzet erősödésének a jele. Ezt kell még határozottabban szembe állítanunk a hetvenes évek végén erőre kapott egyoldalú technicista szemlélettel, 1 mert a közművelődésben tapasztalható kedveiő folyamatok csak így izmosodhatnak meg és „futhatják végig” szükséges útjukat. Következetes megvalósítást Az országgyűlési képviselők megyei csoportjának tanácskozásán világosan fogalmazódott meg: örülünk eredményeinknek — melyek több vonatkozásban az országos átlag fölöttiek — de- joggal tesszük szóvá. közművelődési munkánk fogyatékosságait, lassú tempóját. Alapvető tennivalónak mutatkozik a szakember-ellátottság számbeli gyarapítása, a népművelők képzettségének, hozzáértésének emelése. Hiszen csak az ilyen hépművelő képes az igények és lehetőségek felmérésére, harmóniájának megteremtésére, az üzemekkel, intézményekkel, állami, politikai és társadalmi szervekkel való partneri viszony kiépítésére — egyszóval a hatékony munkavégzésre. Az irányító és felügyeleti szervek adjanak meg minden lehetséges támogatást a. népművelőknek munkájukhoz. A ma még nem kívánatosán nagymérvű fluktuáció bizonyára ilyen módon mérsékelhető. Lényegében a szakember-ellátottság helyzetéből eredeztethető — de vele legalábbis mindig összekapcsolható — a közművelődési törvény végrehajtásának többi nehézsége. Ezzel függ össze — mert előzetesen nem látják, felületes információk alapján kötnek le műsort stb. —, hogy a rendezvények egy része nem megfelelő színvonalú, a látogatottság közepes, hogy nem sikerült a művelődést folyamatossá, a programokat a kívánt mértékben tartalmasabbá tenni. Persze nem szabad a problémákat^ leegyszerűsíteni. Mert ugyanúgy, mint a sikernek, az eredménytelenségnek is igen összetett, bonyolultan kapcsolódó okai vannak. Hiszen aligha csak a közművelődési szakemberek hibája, hogy megyénk kiemelkedően gazdag folklórhagyományait nem használhatjuk ki kellően, hogy nem erősödött az ifjúsági klubok mozgalmi jellege, tevékenységük tartalmassága. Akad javítanivaló az iskolák és kultúrházak, vagyis a közoktatás és a közművelődés kapcsolatán is. A munkahelyi művelődés formaságait még mindig tovább lehet „faragni”., A közművelődés értékes kezdeményezéseit — például játszóház, nyitottház-kísérlet, lakóklub, közhasznú tanfolyamok — és ezek tapasztalatait a kívántnál lassabban és körülményesebben terjesztjük, honosítjuk meg. Nem lehetünk elégedettek a termelési, gazdasági tevékenységet tudatosan segítő közművelődési munkával sem. És még folytathatnánk javítani-, tennivalóink sorát, ám itt is — eredményeinkhez hasonlóan — csupán a felvillantásra nyílik módunk. De ebből is kiszűrhető az , általánosság: már mostantól következetesebb, gondosabb, gyorsabb ütemű végrehajtásra van szükség. Hat év — a közművelődési törvény elfogadása óta — nem nagy idő, bár a helyzetértékelésre már alkalmas? A törvény végrehajtásában nincsen szégyenkeznivalónk, de melldöngető elégedettségre sincs okunk. Eredményeink kezdetiek. egyelőre alatta marad- * nak lehetőségeinknek, adottságainknak. Ezt 'az egyenlőtlenséget kell szívós munkával egyensúlyba hoznunk. Sulyok László NÓGRÁD — 1982. április 3., szombat 13
