Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-29 / 99. szám

Díszvacsora Bonnban

Közlemény

(Folytatás az 1. oldalról.)

szorgalma és teljesítménye iránt. Az a törekvésünk, hogy kiépítsük a gazdasági együttműködést is, nemcsak abból az érdekből táplálkozik, hogy önök és mi gazdasági előnyhöz jussunk, hanem nagyon mélyen gyökerezik egy politikai törekvésben is. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a népgazdasági együttműködés ugyanakkor — mesz- sze túl a gazdaság területén — hozzájárul ahhoz, hogy megteremtsük és megőrizzük a politikai stabilitást. A jelenlegi világban mindkettőre szükség van. Mindnyájan a gazdasági stbilitás helyreállítására törekszünk, akár Budapesten, akár Varsóban, Berlinben vagy Moszkvában, akár Rómában, Párizsban, Londonban vagy Bonnban, akár Washingtonban vagy Dél-Ameri- kában, Fekete-Afrikában vagy Ázsiában — mondta Helmut Schmidt, majd folytatta: Hosszan beszéltünk a világ- gazdasági válságról, és tisztában voltunk azzal, hogy csak nagyon nehezen lehetne felbecsülni, melyikünket sújtja inkább. Ugyanakkor beszéltünk a politikai válságról, amely egyidejűleg beárnyékolja a világot. Ez mindenekelőtt bizalmi válság: a kölcsönös bizalom válsága. Ügy is lehetne mondani', hogy a másik politikájának folytonosságába vetett bizalom válsága.

Magától értetődő volt, és tudtuk egymásról, hiszen találkozások sora van mögöttünk, hogy teljesen nyíltan és minden fenntartás nélkül váltunk szót a világ dolgairól. Ily módon napvilágra kerültek félreérthetetlen egyet nem értések is — mind az okok tekintetében, mind pedig a politikai válság leküzdésének lehetséges módszereiben. Eközben önnek nem kellett hosz- szasan bizonygatnia nekem, hogy ön hű tagja az ön szövetségi rendszerének, és az is akar maradni. S hasonlóképpen nekem sem, hogy megfordítva ugyanez vonatkozik ránk és a mi szövetségi rendszerünkre is. Nincs szükségünk arra, hogy magától értetődő dolgokat tisztázzunk egymással. De egyetértettünk mindketten abban, hogy sürgetően szükséges a nyílt kelet— nyugati párbeszéd folytatása és kiszélesítése. Egyetértettünk abban, hogy mérsékletet kell tanúsítanunk saját külpolitikánkban, s egyetértettünk abban is, hogy készek vagyunk a dialógusra, a tárgyalásra és a megegyezésre. Kifejtettem önnek, hogy ez a készség a tárgyalásra és megegyezésre a Szovjetunióval és Kelet-Euró- pával külpolitikánk egyik fele, s ugyanígy kifejtettem azt is, hogy a Szovjetunióval és Kelet-Európával szemben folytatott politikánk másik fele a szilárd eltökéltség saját magunk megvédésére. Kitartunk ama elvünk mellett, hogy az egyensúly nem bomolhat meg egyoldalú fegyverkezési előnyök révén. Hosszasan beszéltünk a közép-hatótávolságú rakétákról, a genfi tárgyalásokról, a SALT—II-ről és a SALT—III-ról, amelyet most START-nak hívnak Amerikában; és magától értetődően nagyon is különböző véleményeket képviseltünk eközben. Abban viszont egyetértettünk, hogy a leszerelési tárgyalások a két nagyhatalom

között lehetségesek és szükségesek; s kölcsönösen bízunk egymásban a tekintetben, hogy mindegyikünk a maga táborában, a maga szövetségi rendszerében azért fáradozik, hogy megegyezések és szerződések jöjjenek létre, melyek a fegyverkezést csökkentik. Egész biztosan igaz, hogy Magyar- ország nem nagyhatalom, hogy a Német Szövetségi Köztársaság sem nagyhatalom, ám sem az önök, sem a magunk befolyását nem becsülném le.

Önök egészen biztosan be akarnak számolni barátaiknak mindarról, amiről itt ma tárgyaltunk, mint ahogy ezt mi is megtesszük a mi barátainknál. Szívből remélem, hogy önök a barátaiknak arról is be tudnak számolni, hogy ismételten meggyőződhettek komoly tárgyalási szándékainkról.

Első titkár úr! Népének és országának továbbra is tartós haladást kívánok azon az okos úton, amelyre a magyarok az ön politikai vezetésével léptek. Itt igen nagy tiszteletet vált ki az ön személyes teljesítménye, s egészen biztos vagyok abban, hogy népem igen nagy többsége szívből kívánja, hogy az önök útja, az önök politikája meghozza népük számára azokat a gyümölcsöket, amelyek elérésére törekszenek.

Befejezésül a kancellár poharát emelte Kádár János és felesége egészségére, a Magyar Népköztársaság jövőjére, a továbbra is eredményes és szerencsés együttműködésre, népeink és államaink között, a közös jövőre a béke jegyében.

Kádár János pohárköszöntője

Szeretnék köszönetét mondani a meghívásért, a vendéglátásért és az imént elhangzott baráti szavakért — kezdte pohárköszöntőjét Kádár János. — A kancellár úr meghívásának készséggel tettem eleget, erre két alapvető okom is volt Az egyik a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország jól fejlődő kapcsolatainak szolgálata. A másik: a jelenlegi nemzetközi helyzetben fontos, hogy a Német Szövetségi Köztársaság — a NATO tagállama — és a Varsói Szerződéshez tartozó Magyar Népköztársaság képviselői találkozzanak és emberi módon szót Váltsanak azokról a gondokról, amelyek kormányainkat és népeinket foglalkoztatják. A mi kétoldalú kapcsolatainkról ebben a körben részletesen nem kell beszélni, a folyamatot szinte minden jelenlevő ismeri. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy mi minden, erre kész országgal gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk, s ez nem utolsósorban vonatkozik Magyarország legjelentősebb nyugat-európai partnerére, a Német Szövetségi Köztársaságra.

Magyarország népe, kormányzata a béke, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásának a híve. Mi az enyhülés hívei vagyunk; ezt a szót, hogy enyhülés, én merem használni — mondotta. — Az utóbbi időben nyugaton az enyhülés éveit sokan kritikusan vizsgálják.

E vitába itt nem akarok belebocsátkozni. De meggyőződéssel állítom, hogy az enyhülés évei százszor jobbak

voltak a kormányzatoknak, a gazdasági élet területén dolgozóknak, és mindenekelőtt népeinknek, mint a hidegháború esztendei. Ezúttal is szeretném hangsúlyozni, hogy a helsinki folyamatot történelmi jelentőségűnek tekintjük. És minden alkalommal arra is utalok, hogy Helsinkit nem befejezésként, hanem kezdetként értékeljük. Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára, Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szellem folytatása és a világ más részeire való kiterjesztése. Talán most hihetetlennek tűnik, de én mély meggyőződéssel vallom, hogy erre az útra mindnyájan visz- sza fogunk térni, még azok is, akik ezt ma kritikus szemmel nézik, vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út!

A Német Szövetségi Köztársaság kormánya, közéletének jelentős tényezői — kiemelkedően Schmidt kancellár úr — nagyon sokat tettek a magyar—NSZK kapcsolatok fejlődéséért, konstruktívan segítették azt.

Nagyra értékelem azt a komoly szerepet is, amelyet önök Helsinki létrehozásában játszottak. Tudom, hogy a népeknek hosszú emlékezetük van és nem felejtik el azokat, akik az enyhülés, a biztonság és a béke ügyét szolgálták.

A kancellár úr szólt a mai tárgyalásunk légköréről, az ott érintett kérdésekről, eredményeiről. Természetesen az is tükröződött, hogy különböző szövetségi rendszerekhez tartozunk. Én mégis e fölé emelem azt, hogy a népek barátsága, békés egymás mellett

élése és gyümölcsöző kapcsolatainak fejlesztése mellett foglaltunk állást — mondta Kádár János. — A' jelenlegi kérdések megválaszolásának módozatait S illetően bizony gyakori a hangsúlyeltolódás, de áz igazi célt illetően — nekem úgy tűnt — egyetértés volt közöttünk. Egyetértőén mondottuk ki, hogy a kívánatos, közvetlen cél a népek számára: egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb fokán. Ezért a célért — úgy vélem — mindkét oldalon ké-* szék vagyunk valamennyi rendelkezésünkre álló eszközzel dolgozni.

A Lengyelország válságát kísérő amerikai álláspontban felbukkant és mindmáig él az amerikai erőpolitikának egy sajátos vonása, amely bénítja a legnagyobb nemzetközi problémák megoldását Amikor a lengyel válság kiéleződött, majd december közepén a katonák stabilizálási lépésével a megoldás felé mozdult — a világ és Európa sorsát alapvetően befolyásoló probléma a közép-hatósugarú rakéták ügye volt. Az Egyesült Államok sokáig Lengyel- országra hivatkozva állt ellen annak a javaslatnak, hogy a Szovjetunióval üljön ebben az ügyben tárgyalóasztalhoz. Amikor végül a megbeszélés nagy nehezen elKez- dődött Genfben, rövid idő múltán szünetet rendeltek el. Ez azonban csak a legutolsó példája annak az amerikaiak által először alkalmazott gyakorlatnak, amely a nemzetközi diplomácia szótárában „összekapcsolás” (linkage) néven már közismert.

Brit támadás várható Falkland ellen

Az argentin kormány tanulmányozza Reagan amerikai elnök tervét a Falkland- (Malvin-) válság békés megoldására — közölte szerdán az ar- fentin kormány szóvivője, — ,.Minden diplomáciai csatorna nyitva van” — tette hozzá Tájékozott források szerint az amerikai terv az argent’"

2 NÓGRÁD - 1982

csapatok, kivonását és a tárgyalások újrakezdését irányozza elő.

Ezzel egyidőben az argentin katonai kormányzat közzétette 35. számú közleményét, amelyből az tűnik ki, hogy Argentína brit támadásra számít a szigetek ellen a követ- ' "ző 48 órában.

upiilis 29., csütörtök

KISSINGER ÖTLETE

Mit jelent hát a „linkage”?

A módszert és magát aszót az utóbbi évtizedek kétségkívül legtehetségesebb és legmélyebben gondolkodó amerikai politikusa, Henry

Kissinger alkalmazta először. Az ő eredeti megközelítésében az ügy még elméletinek és ártalmatlannak tűnt.

Kissinger azt fejtegette ugyanis, hogy a zsugorodó világban a hatalmak kölcsönös függésben állanak egymással es yaiamiPuja Frigyes külügyminiszter csehszlovákiai látogatásáról

Púja Frigyes külügyminiszA kancellár úr megemlítette, hogy egyikünk országa sem nagyhatalom. Nekünk van realitásérzékünk : Magyarország valóban kis ország. Ámbár — megfigyelésem szerint — egy kis ország egyedül is tud olyan nagy bajt csinálni, amivel az egész világ foglalkozik, de egy kis ország, vagy több kis ország, nem tudja a világ nagy gondjait megoldani. Viszont önöknek — én úgy mondom — egy középhatalom képviselőinek, és nekünk, egy kis ország képviselőinek, kötelességünk a rendelkezésünkre álló lehetőségek szerint a jó ügy érdekében dolgozni. A mi országunk nem nagy, gazdagok sem vagyunk, a szó klasszikus értelmében is kevés a tőkénk. A mi tőkénk — erkölcsi értelemben —: nyílt, tisztességes, megérthető és következetes politika, az, hogy szövetségeseinknek hű szövetségesei akarunk lenni, barátainknak jó barátai, szomszédainknak jó szomszédai és a partnereknek korrekt partnerei. Ehhez ragaszkodunk

— hangsúlyozta Kádár János.

— Sokféle lehetőségen keresztül próbálunk hatni annak érdekében, hogy az ügyek jó irányba forduljanak. Mi — egy kicsit feszültebb viszonyok közt is — a kapcsolatok, a kontaktusok megőrzésének, fenntartásának hívei vagyunk, s az érdemi tárgyalásokat támogatjuk. Tárgyalásainkon a hangsúlybeli eltolódást jól jellemezte a kancellár úr, amikor azt mondotta: úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok a genfi tárgyalásokon megegyezésre törekszik és reméli, hogy a Szovjetunió is. Ezt én így fogalmaztam meg: biztos vagyok benne, hogy a Szovjetunió Genfben megegyezésre törekszik és remélem, hogy az Egyesült Államok is. Viszont abban megegyeztünk: váljanak valóra mindkettőnk reményei és e két, kiemelkedő szerepet játszó ország képviselői jussanak megegyezésre Genfben.

Biztosítom önöket, hogy mi a két ország, a két nép további kapcsolatainak bővítésén, fejlesztésén fogunk dolgozni, azzal a mély meggyőződéssel, hogy nemcsak e két ország népének teszünk kötelességszerű- en becsületes szolgálatot, de más népeknek is. A Német Szövetségi Köztársaság népének azt kívánom, hogy dolgozhasson és munkájának gyümölcsét békében élvezhesse. Emelem poharam a kancellár úr, kedves felesége, minden jelenlevő egészségére — fejezte be pohárköszöntőjét Kádár János.

tér Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter meghívására 1982. április 27—28- án baráti látogatást tett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. A külügyminiszteri találkozóra Pozsonyban került sor.

A miniszterek kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocialista építőmunkáról és országaik nemzetközi tevékenységéről a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, illetve Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresz- szusa határozatai alapján. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kapcsolatai és jószomszédi együttműködése a közös eszmék, érdekek és célok szellemében eredményesen fejlődnek. A két miniszter kifejezte országaik szilárd eltökéltségét, hogy továbbra is tevékenyen elősegítik a Varsói Szerződés egységének, védelmi képességének erősítését, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében folyó sokoldalú együttműködés elmélyítését. A felek nyugtalansággal állapították meg, hogy a NATO agresszív köreinek politikája kiélezi a nemzetközi helyzetet, veszélyezteti a békét és a biztonságot. Határozottan elítélik a Lengyel Népköztársaság belügyeibe való beavatkozási kísérleteket. Hangsúlyozzák, hogy az imperialista államoknak a szocialista országok ellen folytatott diszkriminatív politikája, gazdasági korlátozó intézkedései súlyos károkat okoznak a békés egymás mellett élésnek, veszélyeztetik az enyhülést.

A két külügyminiszter megerősítette, hogy országaik következetesen törekednek a nemzetközi helyzet javítására. Hangsúlyozták, hogy napjaink

Lengyelországban a belső helyzet normalizálódása nyomán a nemzeti megmentés katonai tanácsa több fontos intézkedést hozott. A többi között május 2-től feloldják az éjszakai kijárási tilalmat, és szabadon bocsátanak nyolcszáz internáltat.

Mint a varsói televízió szerda esti híradójában bejelentették, Varsóban Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok elnökletével ülést tartott a nemlegégetőbb problémája a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a nukleáris fegyverek és tömegpusztító eszközök fejlesztésének korlátozása és fokozatos megsemmisítésük. Rámutattak, hogy a NATO döntése a közép-hatótávolságú amerikai nukleáris fegyverzetek nyugat-európai telepítéséről összeegyeztethetetlen az európai népek érdekeivel. A népek azt várják, megállapodnak az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján.

A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocialista közösség többi országával együtt következetesen fellép a fegyverkezési hajsza ellen. Teljes mértékben támogatják a Szovjetunió békeprogramját és a Leonyid Brezsnyev által legutóbb előterjesztett javaslatokat. .

A külügyminiszterek kifejezésre juttatták, hogy támogatják Ázsia, Afrika, Latin- Amerika népeinek a nemzeti felszabadulásért vívott küzdelmét; elítélik a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés minden formáját. Méltatták az el nem kötelezett országok szerepét a békéért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért és a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért folyó küzdelemben.

Púja Frigyes és Bohuslav Chnoupek megbeszélései a testvéri barátság és egyetértés légkörében zajlottak le, és teljes nézetazonosságot tükröztek valamennyi megvitatott kérdésben.

Púja Frigyes hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Magyarországra Bohuslav Chnoupek külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfogadta.

Púja Frigyes és kísérete szerdán este visszautazott Budapestre.

zeti megmentés katonai tanácsa. A nemzeti megmentés katonai tanácsának elnöke elrendelte, hogy a könnyítő intézkedéseket május 2-val vezessék be. A katonai tanács egyidejűleg arra is utasítást adott az állami szerveknek, fogy határozottan lépjenek fel az olyan személyekkel szemein. akik visszaélnek a hatu- lcm bizalmával, nem tarják mc-g a szükségállapot továbbra is kötelező előírásait.

Könnyítések Lengyelországban

Made in USA:

A „linkage'-torpedó

lyen módon minden nemzetközi kérdés összefügg a másikkal.

Ezzel az elgondolással még alig lehetett volna vitába szállni. Csakhamar kiderült azonban, hogy a „linkage” kifejezés gyakorlatilag a Szovjetunióra gyakorolt politikai nyomás sajátos módszerét jelenti.

ELTORZÍTOTT IGAZSÁG

Voltaképpen két dolog torzította el azt az egyébként nyilvánvaló politikai alapigazságot, hogy a nemzetközi kérdések egymással összefüggenek. Az első ilyen torzítást azzal követte el Washington, hogy a helyi jelentőségű problémákat az egész világot érintő, globális jelentőségű, sorsdöntő kérdésekkel kapcsolta össze. A torzítás második és hasonlóképpen megengedhetetlen módszere: a nemzetközi kérdések megoldását attól tette függővé, hogy a Szovjetunió, illetve a szocialista országok mennyire teljesítenek bizonyos Washington által előterjesztett kívánságokat, amelyek rendszerint az ő belső ügyeiket érintik.

A „linkage” első nagy kísérlete 1968 decemberében zajlott le. Akkor maga Kissinger a stratégiai intérkonti- nemális rakéták ellenőrzésére vonatkozó megbeszélés, a

híres SALT-folyamat sorsát attól kívánta függővé tenni, hogy a Szovjetunió „milyen magatartást tanúsít” a Közel- Kelet, vagy Vietnam ügyében. Mindmáig ez a „linkage” egyik klasszikus formája. Ezt próbálták alkalmazni a genfi eurorakéta-tárgyalás ügyében is.

A másik megközelítési típus jellegzetes példája a Jackson szenátor által erőszakolt és a törvényhozás által később elfogadott döntés. Ez a szocialista országok viszonylatában az úgynevezett „legnagyobb kereskedelmi kedvezmény” elvének alkalmazását attól tette függővé, hogy ezekben az országokban milyen belső kormányzati módszereket alkalmadnak. Sőt, a Szovjetunió esetében kifejezetten a kivándorlás engedélyezésének módszerét és ütemét szabták feltételül.

AMERIKAI SZÁJÍZ SZERINT

A „linkage” mindkét típusa — különösképpen az első — azóta állandó szerepet játszik az amerikai külpolitikában. Sőt: azt lehet mondani, hogy Kissinger távozása után az ő árnyalatok iránti érzékét és a nemzetközi egyensúly követelményeinek reális felmérését utódai

örökölték. Azóta a „linkage” durvább formát öltött. Ennek leglátványosabb példája az a döntés, amely Afganisztánra — tehát egy helyi, vagy legjobb esetben körzeti problémára — hivatkozva egy olyan „emberiség méretű” egyezményt torpedózott meg, mint a SALT.

A „linkage” önmagában hordja kudarcának okait. Hosszabb távon, történelmi szemszögből nézve törvényszerűen kiderül a módszer képtelensége, amely a világ sorsdöntő problémáinak és mindenekelőtt a leszereléssel kapcsolatos gondoknak a megoldását aránytalanul kisebb, helyi jelentőségű nézet- eltérések amerikai „szájíz” szerinti rendezésétől kívánja függővé tenni.

A tanulság az, hogy a történelmi folyamatok tovább haladnak. Annak idején — a Kissinger által támasztott feltételek ellenére —■ mégiscsak megszületett a SALT-folyamat. Ezúttal is rövidesen újra összeül a genfi szovjet— amerikai rakétaértekezlet, mégpedig Lengyelország nehéz helyzetétől teljesen függetlenül.

A „linkage” káros hatását azonban elkerülhetetlen történelmi kudarca ellenére sem szabad lebecsülni. A kifejezés első tagja, a „link” szó angolul nemcsak kapcsolatot, hanem a lánc egyik szemét is jelenti. És a „linkage” arra mindenképpen alkalmas, hogy „leláncolja”, tehát lns=’fsa » nemzetközi kérdések békés megoldását.

(- i - e)