Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-18 / 90. szám

Hegyek, völgyek faluja Változások Mátrakereszfesen Hegyek közé zárt völgyek csöndjében húzódik meg a 658 lelket számláló település, Mátrakeresztes. Majd egy hó­napot késik Itt a természet. Bár a községet körülölelő er­dőket megcirógatta a déli szél, a napfény elől elforduló hegy­oldalakon itt-ott még megla­pul egy-egy szürkés hófolt, amelybe görcsösen kapaszko­dik a levitézlett tél. Nyuga­lom uralja a vidéket. A falut hosszában átszelő út, jófor­mán néptelen. Az ember azt hihetné, hogy az idő látszó­lag végtelen egyformasággal szőtt hálójában fennakadt, megrekedt ez a világ. Jól tudjuk: nem Így van. Az utóbbi években sokat válto­zott a község dolgos, törekvő lakóinak gondolkodása, élet- körülménye. Csak aki itt él, az tudja honnan indult, mi­lyen emberléptekkel haladt a falu a fejlődésben... Néhány évtizeddel ezelőtt még ál­modni sem mertek volna oly gyönyörű házakról, mint ami­lyeneket ma építenek... Zsigu­liról, Polski-FIAT-ról, és a többiről... Jó ez így, még í-k- kor Is, ha a külső szemlélő némi versengést is lát benne. Mátrakeresztes korábban Hasznoshoz tartozott. 1970-től a Pásztói nagyközségi közös Tanács irányítása alá került. Ez nem csupán igazgatási szempontból hozott jelentős változást. Nem csak a község­fejlesztésre fordítható összeg lett mutatósabb, hanem a társközségben élők közérze­te, közélete is kedvezőbben alakult. Persze azt mindenki tudja, hogy a lehetőségek és az igények között jókora kü­lönbség van. A fejlesztés fo­kozatosan, az anyagiak terv­szerű felhasználásával, a fel­adatok rangsorolásával való­sul meg. Ennek látható ered­ménye a Tóthegyesi út elké­szülte, a tavaly januárban be­vezetett intézményes szemét­szállítás, a művelődési ház felújítása, a buszváró, az új kereskedeltni egység megépí­tése. Bognár Sándor, a tanácstagi csoport elnöke szívesen szól a község lakóiról, munkaszere­tetéről, az itt tapasztalható összefogásról: — Nálunk nem gond az em­berek mozgósítása, a társa­dalmi munka megszervezése. Az 1979-ben átadott, közel egymillió forint költséggel készült 25 személyes óvoda építéséből is kivették a részü­ket a keresztesiek. S nem csak azok, akiket az ügy gyermekeik révén közvetlenül érintett. A település sok egyéb sajátossága mellett erre a lé­tesítményre joggal büszkék az itteniek, örülünk, hogy a köz­érdekű bejelentésekkel, javas­latokkal együtt társadalmi munkafelajánlások is szület­nek. Jó érzés, hogy a lakos­ság magáénak tekinti a tele­pülés minden gondját. A társközségi helyzet meg­növelte a közös gyarapodás lehetőségeit, de innen is meg indult egyfajta elvándorlás, elköltözés. Elsősorban a fiata­lokat említhetjük, akik több­sége Pásztón talált munka- lehetőséget. A városiasodé nagyközség vonzó hatása, a nagyobb kényelem, a szemé­lyi függetlenség keresése, a szórakozási-művelődési al­kalmak utáni vágy erősnek bizonyul. Ez volna hát az el­vándorlás kizárólagos magya­rázata? Aligha' A község má­sik Bognár Sándora, a párt­titkár szerint a legfontosabb ok: az építési telkek hiánya. Az ötödik ötéves tervben ki­alakított hat házhely mind­egyike beépült Jelenleg nincs a községben tanácsi ke­zelésben lévő építési terület. Mátrakeresztesen vissza­esett a mezőgazdasági terme­lés. A művelt terület nagysá­ga korábbi 300-ról 40—50 holdra csökkent. A kedvezőt­len adottságú területek és a vadkárok miatt veszteséges volt a gazdálkodás. Megszűnt az állattenyésztés. Ma mind­össze egyetlen szarvasmarha és a ló a hírmondója az egy­kor szebb napokat látott ma­gángazdálkodásnak. A Pász­tora eljáró dolgozók melleit sokaknak az erdő, a fakiter­melés ad munkalehetőséget. Nyolcvan embert pedig eiz Er­dei termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat foglalkoz­tat: fakanalat készítenek. A kis település ennek, a háziasszonyok számára nélkü­lözhetetlen munkaeszköznek is köszönheti, hogy kilépett az ismeretlenség homályából. A belföldi mellett elsősorban NSZK-bell és angliai meg­rendelésnek tesznek eleget, de a világ más tájaira — még Honkongba is — eljutottak a termékeik. A település büszkesége az óvoda, amelyet az iskola bő­vítésével, egyik tantermének átalakításával építettek meg. Az iskolában a körzetesítés miatt már csak az 1—2. osztá­lyosokat oktatják. A közös épületben lévő intézmények­ben korszerű feltételek mel­lett, a legkedvezőbb körül­mények között folyik a mun­ka. A kicsiket szerető gon­doskodás veszi körül, de va­jon az idősebbek szabad ide­jükben milyen hasznos idő­töltést, szórakozást találnak a községben ? A művelődési ház felújított, takaros épület. Sajnos a kü­szöbét nem nagyon koptat­ják. Minek is látogatnák, amikor régóta nincs semmi­féle rendezvény? Nosztalgiá­val beszélnek az egykori gaz­dag, öntevékeny művészeti életről, amely a pedagógu­sok távozásával véget ért. Halódik az ifjúsági klub, de nem Is csoda, mert vezető nélkül nem lehet életképes. A könyvtári kölcsönzés és a mozielőadás ugyan rendsze­res, de ezzel ki is merül min­den szórakozási lehetőség. Nincs KISZ-szervezet a köz­ségben. Gazda nélkül árvál­kodik a társadalmi munkával épült futballpálya. Megszűnt a sportélet. Pedig a kereszte­si fiatalok egykor állandó, és eredményes résztvevői voltak a spartakiádoknak, s rajongtak a labdarúgásért. A hegyek közé zárt kisköz­ség, az utóbbi időben erősen megnövekedett üdülőkörzet, a Nyugati-Mátra kapuja. Mát- rakeresztest már száz hétvé­gi ház övezi. A helybelieken kívül — különösen a fő üdü­lési szezonban — nem kis gondot jelent az idelátoga­tók ellátása. Az új kereske­delmi egység — ahogy az itteniek mondják, a község fénypontja — bő áruválasz­tékkal elégíti ki az igénye­ket. Vannak látható eredményei a község fejlődésének. De ez korántsem elég! Az alapellá­tás további bővítésre szorul. Megoldatlan a belvízveszély elhárítása. Kiépítésre vár az óvodához vezető út, az üdülő­körzethez vivő Övár, valamint a települést átszelő Kékesi út. Habók Józsefnek, a községi HNF elnökének a szavaival élve nem megoldhatatlan gon­dok ezek. A lakosság öntevé­kenységére lehet alapozni, mert a lakóhely fejlesztése közös ügy, mindenkit érint. Ehhez viszont nélkülözhetet­len, hogy a nagyközségi közös tanács jobban támaszkodjon a lakosság véleményére, élő kapcsolatot tartson a Hazafi­as Népfronttal. Azt szeretnék az ittélők, ha Mátrakeresztes idegenforgal­mához, jelentőségéhez mérten, kellő ütemben fejlődne. A la­kosság cselekvőkészségén nem múlik. A. U A színész különösen < érzékeny lélek... BESZÉLGETÉS ESZTERGÁLYOS CECÍLIÁVAL A hét közepén megyeszék­helyünkön járt Esztergályos Cecília, érdemes művész. A ne­ves színésznő két üzemben, a VEGYÉPSZER-nél és a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatnál adott egy-egy órás önálló műsort. Két előadás között, az ideiglenesen öltö­zőnek kinevezett igazgatói irodában készülődvén vál­lalkozott arra, hogy felel a NÓGRAD kérdéseire. — Ez a két előadás a mun- ká, kulturális hetek program­jába illeszkedik be... — És hogy kerül ebbe az Esztergályos? — Nem erre gondoltam de érdekes kérdés. — Az őseim munkások: esztergályosok voltak. Innen ered a név. Egyébként is sze­retem a munkásokat. — Miért? — - őszinte, egyenes embe­rek. — Ezt honnan tudja? — Beszélgetek velük. — Hol és mikor? — Ankétokon. — Azt tapasztalja, hogy ilyen rendezvényeken őszintén meg­nyilatkoznak az emberek? — Hát persze. Ha én őszin­te vagyok, más is őszinte ve­lem. Es én őszinte vagyok. — A munkás kulturális he­te ■ rendezvényeinek egy ré­sze a közönség számára in­gyenes... — Ha ingyenes, akkor még kritikusabb a közönség. Ez ré­gi tapasztalat. — Ez ellentmondani látszik az emberi logikának. — Mégis igaz. Ha az ember megfizeti a belépőjegyet egy előadásra, akkor érzi, hogy ő ült be a színházba. Nem pedig „beültették”. — Mostanában vitatott kér­dés, hogy a kultúra legyen-e önfenntartó anyagilag vagy sem. — Nem egészen ez a fő kér­dés. De nem megyek bele ilyen vitába, mert ehhez nem értek. — Mégis érdekelne, hogy például ez a mostani produk­ció vajon lenne-e annyira von­zó, hogy a belépődíjakból a ráfordítás költségeit fedezze? — Haha... ez pedig udvariat­lan kérdés. Erre ezért nem vá­laszolok. — Okozott-e valamilyen vál­tozást a személyiségében, hogy pár hete érdemes művész lett? — Semmit. Ez nagyon jő ér­zés, nagy boldogság. De ugyan­úgy viselkedem, dolgozom mint korábban. — Hallani néhol, hogy a sikerek mellett épp úgy kell elmenni, mint a kudarcok mel­lett, vagyis nem szabad mell­re szívni egyiket sem. Ezt vall­ja ön is? — Ellenkezőleg! Mindent észre kell venni, át kell gondol, nj az embernek — belül. De ezt nem szabad kifelé „lerea­gálni”. — Ezek szerint az érdemes művészi cím belül mégis ki­váltott valamilyen változást? — Én olyan vagyok, hogy nagyon átérzem, amik velem történnek. A színész különösen érzékeny lélek. Ez az elisme­rés nagy boldogságot szerzett de nem változtatott meg. — A hivatalos díjak mellett milyen elismerés jelent még örömet? — Természetesen a közönsé­gé. A színházi siker, a taps. A nézőtérről áradó derű, a figye­lem. — Színházon kívül észreve- szi-e a közönség szeretetének jeleit? — Ez lépten-nyomon meg­nyilvánul. Abban, hogy utcán, üzletben mosolyogva köszön­MEGIFJODIK A MUNKÁSKÖRUS? Férfikar a „Bányászban ff „1 i .Az egyik legjobb kö­zülük a salgótarjáni Bá­nyász-férfikar, Virág László kórusa. A valami­kor tekintélyes nagyságú társaság húsz főre zsugo­rodott, ám kis létszáma el­lenére is tiszteletre méltó produkciót nyújtott. Fi­nom hangzásával tűnt ki műsorukon az ismeretlen „Már hajnal órán” kezde­tű műve, drámaiságával Lóránd „A tenger”, lendü­letével Karai „Kuruc szvit” című alkotása...” (A Kóta 1981/7 számá­ból, a Dorogon meg­rendezett bányászkó­rusok IV. országos találkozója után) „A valamikor tekintélyes nagyságú társaság . . Az 1942-ben alakult Bá­nyász-férfikar a hőskorban hatvan-hetven taggal vált is­mertté. Azóta harmadára csökkent a létszám Miért? Virág László, a kórus karna­gya; — A háború előtt és utá­na még egy ideig a fiatalok nem tudtak mást tenni sza­bad idejükben, mint, hogy eljártak egy művészeti együt­tesbe, vagy sportegyesületbe. Virágzott az amatőrmozgalom és benne a kórusmozgalom is. Ma az időtöltésre ezer lehe­tőség van, s ezek között csak egy az éneklés. A fiatalok életében egyeduralkodó a könnyűzene, csak ehhez szo­kott a fülük. S a visszaesés­ben a ludas az énekoktatá­sunk is. Általános iskolában már mutálnak a fiúk, kima­radnak a kórusból, a szak­munkásképzőben pedig — ezt említem, hisz mi munkáskó­rus vagyunk — egyáltalán nincs énekoktatás, férfi- vagy vegyes kórus se sok. A fiata­loknak. a fiúknak nincs le- hetősésük megszeretni az éneklést, az éneklő közössé­get. Márpedig — tapasztala­tom szerint — munka mellett csak azok hajlandók kórus­ban működni, akik korábban megismerték, megszerették ezt a tevékenységet, akiknek szép emlék ..k vannak. Susán Istvánná, a Bányász Művelődési Ház igazgatója: — A férfikar aranykoszorú diplomát kapott a dorogi ta­lálkozón, s egyébként is si­kereket, országos hírnevet mondhat magáénak. Fontos nekünk, hogy minél több fia­tallal biztosítsuk jövőjét. Amatőr kórus lévén, nem kecsegtethetünk senkit hono­ráriummal, nyugati turnéval. Ennek ellenére hat fiatalem­ber jött a kórusba a dorogi találkozó óta. Beszervezésük­ben nem kis érdeme van So- mogyiné Almádi Juditnak, a kar másik vezetőjének. El­indult egy folyamat. ....kis létszáma ellenére...” A folyamatot azonban nem­csak a Virág László által em­lített tendenciák hátráltat­ják. Susánné sorolja: — A Bányász-férfikarban már rég nem csak bányászok énekelnek. A város számos üzemének — a nyomdának, az SVT-nek, a vízműnek, az öblösüveesvárnak a VE- GYÉPSZERNEK. az SKÜ-nek — férfijai alkotnak közössé­get. A munkaadókkal már nehezebb kapcsolatot terem­teni, még az SZMT-n ke­resztül is. A közművelődési törvényben foglaltak ellené­re, a szabályos és hivatalos kikérők mellett sem hajlandó jó néhány vállalat elengedni dolgozóját a fellépésekre — mondja Susán Istvánná, mi­közben a legutóbb elküldött kikérők listáját forgatja ke­zében. — Azt mondják, nem tudják őket nélkülözni a termelésben. Hozzáállás kér­dése. A bánya megoldja... Virág László megtörtént esetet mesél: — Egyik jól éneklő erős­ségünktől azért kellett meg­válnunk, mert munkahelyén nem kapott béremelést, mond­ván, nem lehet rá számítani, folyton kórusfellépésen van. Családos ember, a bérfejlesz­tésért abbahagyta az ének­lést. A Bányász Művelődési Ház azonban keresi a megoldást, az üzemekkel való kiegyezés lehetőségét. Ha a munkahely “lengedi az embereit, fellép a kórus a vállalat ünnepségein Korrekt javaslat lesz, de még csak terv ., , ______ V irág László meditál: — A művezető, a párttit­kár, az igazgató nélkül nem megy . . . Amíg csak a kar­nagynak szívügye a kórus, ha megfeszül, se tud egyről ket­tőre lépni. „...tiszteletre méltó produk­ciót nyújtott”. — Az ilyen versenyeken, találkozókon magunk állítjuk össze műsorunkat, éneklünk Kodályt, Brahmsot, népdal- feldolgozásokat. ...De ezeket a műveket mindig a versenyre tanuljuk, ott elénekeljük, el­ismernek bennünket és kész. Salgótarjánban ezeket a da­rabokat nem kérik tőlünk. A meghívás úgy szól, hogy két mozgalmi dalt kérünk, vagy három bányászdalt. Ezen mór túlhaladt az idő. A közönség is újabbat igényelne, mi is szeretnénk változatosabban dolgozni. Tagjainkban meg- ifjulni, repertoárunkban meg­újulni. Veszprémi Erzsébet (Kulcsár József felvétele) nek, megszólítanak: „a művészj nő az?, de örülök, hadd fogjam meg a kezét.” Gyerekek, közép­korúak idős nénik... — Kiknek örül jobban? — Mindenkinek, aki ember.’ — A moziban legutóbb két filmjében ragadott magával a játéka: a Boldog születésnapot, Marilynben és a Vámmentes házasságban. Utólag úgy ér­zem, mintha az utóbbi, bohó- kés szerep „testhezállóbb" lett volna. — Ez egyáltalán nem így van. Mindkettőt „testhezálló­nak” éreztem. Egyébként a „Marilynnel” San Remóban, a Vámmentes házassággal Chica­góban nyertem el a legjobb női alakítás díját. Egy színész­nek bele kell tudni bújni a szerepbe. A színházban olyan ellentétes szerepeket játszom, amiket nem lehet egymás mel­lett említeni. Nem okozhat gon­dot, hogy egyik nap „fenevad”, másik nap „szemérmes” va­gyok. — A sokoldalúságával kap­csolatban' szokták említeni, hogy mind a színészi játék, mind a tánctudás, mind a szép énekhang az erőssége. El- határolhatók-e ezek a munká­jában is ilyen élesen? — Nem lehet elhatárolni ők' .. Él most is több olyan sze­repem, amelyben a játék mel­lett énekelek, vagy táncolok, vág” mindkettőt teszem. Ez hozzátartozik a színészi tudás­hoz. — Nagy előny a többiekkel szemben, hogy mindhárom ké­pesség a birtokába van? — Ezt nem kérdezheti ko-? molyán. — Fűződik-e valamilyen ko­rábbi élménye Nógrád megyé­hez vagy Salgótarjánhoz? — Igen. Annak idején itt forgattuk a Tücsök című fil­met. Akkor még csak épülőben volt a város. Emlékezetes él­ményem, hogy forgatás közben rubeolás lettem. Ügy vittek haza betegen Pestre. — Ez nem éppen kellemes emlék. — De maradandó! — Minek vagy kinek kö­szönhető, hogy Salgótarjánba eljött? — Személy szerint senkinek. Nem túl sokat utazom, mert elfoglal a színház. Egy környék, beli városban való szereplést például nemrég nem vállaltam. Most pedig anélkül, hogy bár­ki rábeszélt volna azt mond­tam: Salgótarján? Jó menjünk! Molnár Pál NOGRAD - 1982. ópuiis 18., vasarnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom