Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-10 / 58. szám
így szán a móka, a jókedv, rA lépcsőfordulóban a népi élet megannyi emléke. * NYUGDÍJASOK =magazinja Kedves nyugdíjas olvasóink! Az önöknek, önökről szóló magazinoldal több minit kétéves múltra tekint vissza, s a röpke közvélemény-k utatás során bebizonyosodott, hogy az idős emberek kedvelik, szeretettel olvassák a nekik, róluk szóló riportokat, jó tanácsokat, mintegy hasznos tapasztalatokat merítve mások sorsáról, életéből, mindennapjaiból a maguk kis világának tartalmasabbá tételéhez. Dehát miről is írtunk eddig? A rövid számvetés eredménye; bemutattuk a szociális otthonokban lakók körülményeit, az idősek napközi otthonainak nyugodalmas, derűs életét, szóltunk az öregekről, akik a magányt ter- (mészetesnek tartva, hasznos foglalatosságokkal oldják azt: kertészkednek, ezermesterked- nek, kézimunkáznak, olvasnak... Felvillantottunk szomorú sorsokat, életutakat, elesett- ségre, keserűségre kerestük a vigasztalást, a gyógyírt. Sokat foglalkoztunk a nyugdíjasok és az egykori munkahely kapcsolatával, mely jó és rossz tapasztalatokban egyaránt bővelkedik. / öregek a szociális otthonban, az idősek napközijében, öregek magányosan, munkaközben. ..se gondolatsor folytatásaként kívánkozik egy nagy terület, amely eddig nem csupán figyelmetlenség, hanyagság miatt maradt ki figyelmünk fókuszából, öregek a családban. Igen, ez az a nagy terület, amelyről eddig keveset szóltunk. Mert sajnálatos módon egyre kevesebb azoknak a száma, akik gyerekeik, unokáik alkotta kis mikroközösségekben élvezhetik az élet alkonyának sokszínűségét. Pedig a család melegét semmi sem pótolhatja. Felmérések, tanulmányok kutatták és kutatják napjainkban is azt, hogy miért rekednek kívül az idős emberek a családon ? Miért ítéltetnek magányra? Az okok ezerfélék, s részben a társadalmi fejlődés következményei. Hol vannak már azok az idők, amikor generácRjk éltek egy fedél alatt, amikor a nők kötelessége csupán a házimunkára, a család ellátására terjedt ki, amikor a nagymama, egyenrangú társként vett részt a kis közösség ügyeinek intézésében, simítgatásá- ban! Nagyot fordult a világ! Ma már a család valamennyi tagja dolgozik, tanul, közéletben serénykedik, rohan, fut, és bizony senkinek sem jut ideje az unatkozó, vagy beteg nagyszülőkkel foglalkozni. Még akkor sem, ha a szívük ezt diktálná. Ilyenkor hangzik el a félve megfogalmazott kérdés: — Mama, nem lenne jobb magának, ha az öregek napközijébe járna, nem vidámabb a szociális otthonok közössége? Az éremnek térmészetesen két oldala van. Tulajdonképpen örvendetes és egészségesebb az, ha a generációk külön fedél alatt élnek, mert így sok súrlódás, torzsalkodás elkerülhető. De az már nem egészséges, hogy az öreg időközben feledésbe merül, s hónapok telnek el, míg a hozzátartozók rányitják az ajtót. Ilyenkor a magányos tépelődés helyett valóban kiút a napközibe járó sorstársak között üldögélni, a szociális otthon mindenre kiterjedő gondoskodását élvezni. Csakhát a keserűség a lélekből többé nem űzhető el. Ennyire sötét lenne a kép? Valóban törvényszerűnek tekinthető a magányos öregek számának növekedése? Anyaggyűjtő útjaink során találkoztunk jó és rossz példákkal egyaránt. Vallassuk hát meg a jegyzetfüzetet, s legyen a mai magazinoldal mottója: öregek a családban. Mentálhigiéné, vagy lelki egészség í Kevés olyan élettől tüzelő, pergő nyelvű temperamentumos idős asszonnyal találkoztam, mint amilyen id. Barna Jánosné, Szügyben. Perc nyugta nincs, állandóan mozgolódik, tevékenykedik, szalonnával, hagymával kínál, ellentmondást nem túróén megterít, tányért rak elém. Egyen csak, egyen, nem szép, aki csenevész! Mondja az idős asszony, 6 bizony a jókedvet, a vidámságot fiatal korából mentette át az öregségére. Mire jó, ha valaki savanyú? Saját életét keseríti vele. Pedig hát, neki is volt gondja-baja ebben a bolondos életben — elegendő. Férje hosszú évekig betegeskedett, ágyban fekvő volt, a falatot is a szájába kellett tenni. Aztán a gyermeknevelés, a ház ellátása. Az építkezés. Amikor a régi házhoz toldani kezdték a szép újat. Sok pénz, sok munka. Mondta ő a fiáéknak, minek az emelet, minek a kastély, ők az öregek majd meghúzódnak a régi földhöz ragadt épületben. De nem! A mamúék is lakjanak csak kényelemben, a földszinten. — így aztán a régi házban csak amolyan kis konyha működik, tem én is az újba. A fiamék az emeleten laknak az unokákkal, nem zavarjuk egymást, de együtt lakunk. Ha segítségre van szükség, támogatjuk egymást. Az emeleti feljárón, a lépcsőfordulóban csodálatos kis kiállítás fogadja a látogatót. Festett tányérok, népvisele- tes babák, rokka, tiloló, parasztágy, vánkossal, dunnával — a népi élet megannyi emlékei. — Ez a szenvedélyem. A régiségek őrzése, gyűjtögetése. Babákat öltöztetek, régi használati tárgyakat hordok össze a padlásról. Ügy menekítem át ifjú korom emlékeit, mint az életkedvemet, vidámságomat. — Hogyan telnek a napok? — A házban mindig akad tennivaló, takarítok, főzök, unokákkal foglalatoskodok. De arra is jut időm, hogy egy kicsit pletykálkodjak szom- szédoljak. Van itt a faluban nők klubja, meg dalkör. Ha hallaná, amikor összejövünk a presszóba, énekelünk, táncolunk Is. Volt már Mikulásest, farsangi bál. Felelevenítjük a régi szokásokat, elkán- táljuk a régi mondokákat. A fiatalok meg irigykednek ránk, meri nekünk van honnan, miből meríteni. Sebaj! Eltanulják tőlünk. És így száll Az utóbbi években is egyre többet hallunk a lelki egészségvédelemről, az úgynevezett mentálhigiénéről. Tárgya ma már minden olyan életmegnyilvánulás, amelynek segítségével az ember testi és lelki egészségét befolyásolni lehet. A mentálhigiéné tudományos módszerekkel vizsgálja a szociális környezet jó és káros hatásait, az egyénre és az egyénen keresztül a társadalomra. Köztudott, hogy nemcsak a baktériumok, a vírusok meg a gombák okozhatnak járványokat, hanem szinte járványszerűen terjedő jó, vagy rossz hatása lehet környezetünkben a gondolatoknak, Indulatoknak, hangulatoknak hozzátartozóink, barátaink, munkatársaink által tudatosan kialakított, illetve a „spontán módon kialakult” ösztönös szokásoknak, magatartásoknak. Kérdés: kimerülhetnek-e, kifáradhatnak-e az idegek? Igen! Jelentkezhet krónikus fáradtság, túlzott ingerlékenység, valamint ezzel kapcsolatos vegetatív panasz. A panaszt azonban nem mindig a túlzott fizikai, vagy szellemi megterhelés okozza, hanem sok esetben az egészségtelen életmód, a helytelen életritmus. Az ismétlődő fokozott izgalom gyakran ebből fakad, és folyamatos, állandó feszültséget teremt. Ha ez hosszú ideig fennáll, csökken az idegrendszer teherbírása, ellenállóképessége. Az így keletkezett neurózis, az izgalmi és gátlási ingerek túlfe- szítettségének következménye károsíthatja az egészséget. Ezt nevezzük idegkimerültségnek. Tüneteit sajnos elég sokan ismerik: túlzott ingerlékenység, fáradékonyság, nyugtalanság, alvászavar, étvágytalanság, kedélyhullámzás, vagy ehhez hasonló. Régi tapasztalat az is, hogy a kedélyállapotunk hat az egészségünkre. A derű, a jókedv sok bajon, akadályon, nehézségen átsegít. Átsegít, mert olyan helyzetbe hozza az idegrendszert, ami előnyösen hat az összes szerveinkre. A rossz hangulat viszont rontja az idegműködést, ez befolyásolhatja a belső elválasztású mirigyek hatékonyságát, végső soron szervezetünk nem fog jól működni, és elkezdődnek a zavarok. A hangulatok, az indulatok hatással vannak az apró verőerek tágulására, szűkülésére, ennek folytán erősen hatnak a szövetek és szervek vérellátására. Értágulás esetén minden bőven jut: vér, oxigén, tápanyagok, sőt az anyagcsere termékeinek elszállítása is gyors. Érszűkülés esetén kevés vér jut a szervekbe, elégtelen az oxigén- és tápanyagszállitás, valamint a salakanyagok eltávolítása. Az indulati állapotok hatással vannak valamennyi mirigyre. Fokozzák, vagy csökkentik vérkeringésünket, illetve- a vérképző szervek működését. A mai orvostudomány szerint számos idegi eredetű betegséget ismer. Idegi eredetű szívpanaszok esetén a műszerek nem mutatnak szervi elváltozást, de a szív, sőt az egész szervezet ugyanazokat a betegségtüneteket produkálja, mintha a szív valóban beteg lenne. A beteg érzi ezt, és szenved tőle. Tehát a lelki egyensúly, a lelki tényezők összessége jelentős szerepet játszik az egészséges életmód kialakításában. Ezért nem véletlen. hogy a mentálhigiéné, a lelki egészségvédelem jelentős helyet kapott a modern megelőző gyakorlatban. De helyet kapott a gyógyításban is. Hiszen a helyes magatartás, a megnyugvás, az ideg- rendszer egyensúlya maga is gyógyít, és vitathatatlanul megkönnyíti, meggyorsítja a gyógyulást. Ép testben ép lélek: a lélek — az idegrendszer egészsége védje a test egészségét, de a test is ügyeljen arra, hogy a lélek épsége hiánytalanul megmaradjon. Buga doktor Megölne a lelkiismeret! Sétálgatunk a galgagutai főutcán, beszélgetünk az orvossal, dr Gerecse! Bálinttal, aki gondterhelten jegyzi meg, hogy bizony, a nógrádkövesdi körzetben — négy falut foglal magába — igen sok az idős ember. Helyük — a hagyományok és a szokásrend szerint — természetesen a családban van. Gondjuk, a család gondja. Hiszen az apró települések többségében nincs idősek napközije, ahol az öregek el morzsol gatnák napjaikat, a szociális otthonnak pedig még a gondolatától is irtóznak az emberek, mert mit szólna a falu, ha a mamát leráznák a nyakukról? Vagyis az előítéletek, a falu nyelve, erősen meghatározzák az idős emberek helyét, helyzetét. Lányaik, fiaik védelme alatt állnak. A nagy házakban számukra is jut hely, elsétálnak a népboltba bevásárolni, kisöprik az udvart, jó időben a ház előtti kispadon trécselnek a szomszédokkal. S ha az öreg lebetegszik? Gondoskodásra, ápolásra szorul? xxxxxxxx T. József és felesége évek óta szobához kötött, ágyban fekvő betegek. A modern ház melletti tornácos kis épület szobájában pihennek naphosz- szat. Menyük, Zsuzsa asszony ápolja őket, az orvos szerint neki köszönhetik azt, hogy még életben vannak. Tisztaság, rend a kis szobában, meleget árasztó, parázsfaló sparheld. Zsuzsa asszony éppen befejezi a főzést, az öregeknek külön ebéd kell, a beteg gyomorba nem való akármi. — A termelőszövetkezetben dolgoztam éveken keresztül, de amikor az apásom, majd az anyósom lebetegedett, más választásom nem volt, mint otthagyni a munkát. Gondos ápolásra szorulnak, etetni, gyógyszert beadni, mosdatni, istápoló őket — ugyan ki csinálná meg helyettem? — Kórházban voltak már az öregek? — Voltak. De a kórház nem szanatórium. Ott csak addig tartanak mindenkit, amíg az állapota megkívánja. Aztán irány haza. — Nem érzi tehernek ezt a nehéz kötelességet? — Teher, vagy nem teher — csinálnom kell. Ha az anyósék akkor jók voltak, amikor fiatalon hozzájuk kerültünk, ha akkor befogadtak, segítettek, szeretettel vettek körül minket, mi sem hanyagolhatjuk el őket. Éppen most, amikor a legtöbb figyelmességet, szeretetet igénylik. — A faluban mások is így gondolkoznak, mint maga? — Bizonyára, mert sok helyütt talál idős embert a háznál, ha bekukkant a kerítések mögé. T. néni sűrűn bólogat, miközben a menyét hallgatja. Mintha jelezné, bizony, dolgos. rendes asszony a Zsuzsa. — Nem mondom, anyagilag nem kifizetődő, hogy itthon vagyok. A lányom nemrégiben ment férjhez, nekik is kellene a támogatás. A házra is van még tartozásunk... piszkos a móka, a jókedv, az élet- Beköltöz- szeretet generációról generációra. Amikor Vadas Andort, Salgótarján város főépítészét megkerestem, hogy a családiházépítés népszerűségéről faggassam, nem is sejtettem, hogy olyan adalékokkal szolgál, amelyek részben választ adnak a vidéken élő öregek elmagányosodásának okaira, s olyan lehetőségeket csillant meg, amelyek újra egybeterelhetik a családokat. ELMAGÄNYOSODÄS — Járja csak körbe a fal- vainkat, kopogtasson be néhány tetszetős külsejű családi házba! Meglepődve fogja tapasztalni, hogy sokhelyütt két öreget talál az emeleletes, több szobás építményekben, öregeket, akik a nyárikonyhába húzódva, szomorúan nézik a kihasználatlanul álló palotát. Melybe életük energiáját. éveken át összekuporga- pénzüket fektették, _ Egy ült vagy külön? Elmagányosodás, összeköltözés — Hogyan Is fest a gyakorlat? — A szülők a gyermekeikre alapozva kezdik meg az építkezést. Céljuk egy olyan családi fészek megteremtése amelyben jól megfér egymás mellett öreg, gyerek, unoka. Ezért van, hogy a legtöbb ház alacsony komfortfokozatú, de annál terebélyesebb. Ily m:S- don nem nevezhető praktikusnak. Aztán mi történik? A gyerekek szedik a sátorfájukat, beköltöznek a városba, közel a munkahelyükhöz, az öregek pedig magukra maradnak. — Mit diktál az ésszerűség? — A járható és helyes út az, hogy a gyermekeikre számító szülők olyan házat terveztessenek, amely praktikus, kényelmes, de magában hordozza a bővítés lehetőségeit, gondolok itt hozzáépítésre, tetőtér-beépítésre. Hasznos, megszívlelendő tanács! GENERÁCIÓK EGY FEDÉL ALATT Városban más a helyzet. A lakótelepi szűkösre méretezett lakások nem teszik lehetővé (kizárják), hogy több generáció együtt éljen. Sokszor emiatt fullad kudarcba az összeköltözés szándéka. A főépítész elárulja, hogy a tervezők a jövő házainak építésénél ezt a követelményt is szem előtt tartják. Kísérletképpen a nyugati városrészben már lesznek olyan lakások, melyek egy garzonból illetve több szobás lakásokból állnak, össze is nyithatók, meg el is különíthetők. Tehát, ha a család, az idős szülők, s a gyerekek szeretnének együtt élni — egy fedél alatt lehetnek úgy, hogy mindenkinek megvan a maga külön lakrésze. Ha az együttélés valami oknál fogva megszűnik, a két lakás egymástól elzárható, és bárkinek újra kiutalható. — Gondolja, hogy lesz jelentkező? — Máris több összeköltözé- sl igényt tartunk nyilván. Természetesen ennek életképességét a gyakorlat dönti el. Szomszédolás, terefere a kispadon NÓGRÁD - 1982. má Végigjárjuk a portát. Szépen berendezett szobák, modem fürdőszoba — a fiatalok rezidenciája. Ezek szerint három generáció él itt egy fedél alatt. — Van helyünk, megférünk együtt — szól magától értetődő természetességgel Zsuzsa asszony. — Ha a környéken volna lehetőség a két öreg elhelyezésére, megválna-e tőlük? A nőnek még a nézésétől Is megborzongok: — Hová gondol ? Milyen gyerek az, aki a tulajdon szüleit hozzátartozóit megtagadja ? Magam ellen fordítanám az egész falut, megölne a saját '“'kiismeretem! Az oldalt összeállította: Kiss Mária 10., szerda 5
