Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

k fit*. Mk ä* moa ätr a. mi mSTm & 1 aga j ■ •' S (t. H 1 '"S ■ s mer a ■ aar m r - r ma m a t jm _ «m m A mm vak m ««a mm T T MM —i v m IMI í rn jK | [előtt] Mé/ymerü/és A figyelmes olvasó észreve­hette, hogy ebben a rovatunk­ban mozifilmekről nem szok­tunk írni. Ha kivételit teszünk, akkor annak valamilyen nyo­mós oka van. Persze nem kell világrengető dolgokra gondol­ni. Elég a kivételhez annyi, hogy eszmeileg zavaros, mű­vészileg gyatra kivitelezésű westernt sugároz a. televízió. Mint például sok hónappal ez­előtt A puskaporos hordó, vagy a Tombol a hold veit. Ezek valósággal irritálják az embert, hogy félrerakja az ön­magával és a lapszerkesztés­sel kötött egyezségéi és a ha­tásos fűimről „leszedje a ke­resztvizet”. Ez megtörtént az az említett esetekben is. A mozifilmekről megírtam a véleményemet, elmarasztaló ítéletemet nem rejtettem véka alá, amiért néhány westem- rajongótól kaptam nem éppen hízelgő leveleket. Akadt egy kislány, aki a főszerkesztőm­nek tette fel kendőzetlenül a kérdést: miért hagyja, hogy olyan csodás filmekről —, mint az említettek —, olyan rossz kritikát írjanak a lapban? Miért hozakodtam elő e sze­mélyes élményekkel ? Több okból. Egyik: néhány szót kí­vánok szólni Gyarmathy Lí­viának Koportos című filmjé­ről. Másik: beszélgetéseim szerint erről is megoszlanak a vélemények, hallottam lel- kendezőt és mélységesen elíté­lőt. Harmadik: hogy ismétel­ten kifejezzem abbéli meggyő­ződésemet, a nézetek különbö- sége természetes, a demokra­tikus közgondolkodás és köz­élet elidegeníthetetlen része, s az eltérő vélemények nyílt, őszinte vitában való tisztázá­sa gyakorlat (vagy annak ké­ne lennie). A Koportos című film (feb­ruár 24., 21.35) alkotói szán­déka a tengerfenék kutatói­nak céljához hasonlatos. Jó mélyre szállnak alá. s onnan igyekeznek a legjellemzőbb tárgyakat, élőlényeket, jelen­ségeket a felszínre hozni. Mély­merülést végzett Gyarmathy Lívia rendező és Balázs József forgatókönyvíró is. Egy isten háta mögötti nyírségi falu szélére viszik el a nézőt, s a' cigányputrik világának, a ci­gányok életmódjának, szoká­sának, a falusiak magatartá­sának, viselkedésének meg­mutatásával tudósítanak idő­szerű társadalmi gondjainkról. Egyszerű lenne rámondani: ci- gánvfilm. Nem, több annál. A „végeken” élők lehangoló, el­gondolkodtató erkölcsrajza. Azt mutatja meg, amiről azt gondoltuk, vagy sokam hajla­mosak voltak gondolni, hogy már nincs is. Tiszta szívű, va­lóságfeltáró, keserű film, a Koportos. Gyarmathy Lívia számos jelenetében bizonysá­gát adja magas fokú mester­ségbeli tudásának, művészi ki­forrottságának. Balázs József kitűnő regényéből mégsem si­került úgynevezett nagy fil­met készítenie. Kiváltképp azért nem, mert néhány kulcs­jelenetét — pénztárca keresé­se a boltban, fűzfavessző-sze­dés stb. — nem volt képes művészi erővel megemelni, a benne feszülő gondolatokat- érzékletesebben, hatásosan megjeleníteni. S mivel az ál­talam elképzel tnél jobban szán­ja szereplőit — mindenkire értendő —, egysíkúvá válik az ábrázolás, s ott sem él az iró­nia eszközével, ahol helyén­való lenne. G. Dénes György és Rátonyi Róbert Operett a jelmeztárban címmel írt zenés bohóságot (február 27., 21.15). A jó éne­kesi teljesítmények nagyon alacsony színvonalú keret já­tékban jelentek meg. Az, ötlet önmagában jó, de ahogy szö­vegbe öltöztetik, kétes értékű. Aztán a megformálás is — Seregi László rendezése — gyakran édelgő, porcukrozott. Az a néző érzése, hogy Ráto- nyiék az operett védelmében tették, amit, a kritikát meg­fricskázzák, de egyetlen pilla­natig nem érzem mondaniva­lójuk hitelességét, igazán. Ha a kritika barátságtalan az ope­rettel, a látottak alapján, vi­lágos: más nem lehet. Magam nem vagyok előítélettel az ope­rettel, sőt párszor már írása­imban is védelembe vettem. De csak a korszerűen előadott operettet tudom elfogadni. Hogy korszerűségén mit érteik, korábban már kicsit részlete­sebben elmondtam, most csak annyit róla: a korszerűségnek az egész előadást át kell hat­nia, a darabhoz való közelí­téstől kezdve a színészi játé­kig, szcenikai megoldásokig. Bájolgás helyett báj, érzelgős­ség helyett érzelem, ripacsko- dás helyett alakítás, röhögés helyett ironikus mosoly stb. kell. Befejeződött a Humphrey Bogart-sorozat. Világhírű rendezők többségében közepes műveit láttuk. Kertész Mihály Casablancája, John Hustón A máltai sőlyomja kiemelkedik a sorból. Üdítően hatott A nem vagyunk angyalok című Ker­tész-vígjáték, a záró darab (február 28., 20.05). Igazsága régi: rosszak a gazdagok és jók a szegények, de régi a film is. Idestova harminceszten­dős. Kertész Mihály rendezé­se leleményesen nagyvonalú, ezzel illethető a színészi já­ték is. A gonosztevő, ellen­szenves Bogart gonosztevővel búcsúzott ugyan, de rokonszen­vesen. Erre még a képernyő is kiszínesedett — ez volt ugyan­is a sorozat egyetlen színes filmje. Megítélésem szerint sok olyan jó színésze van a világnak, mint Humphrey Bo­gart, , akit nem övez annyi le­genda. A sorozat egy kicsit ennek a mítosznak szólt — végül is .nem bántuk meg. Egy „színészcsoda” ismeretével gazdagodtunk. Alighanem Edward Dmytryk filmrendező találta fejen . a szöget: „Bogart profi volt a szó nemes, mesterségbeli ér­telmében, ami a legfőbb di­cséret ina, amikor tele vagyunk lelkiző amatőrökkel a szakmá­ban. .. ”, Sulyok László Éremgyűjtők megállapodása A Magyar Éremgyűjtők Egyesületében tevékenykedő nógrádi numizmatak eddig is sokat tettek szűkebb hazánk népszerűsítéséért, s lehetősé­geikhez mérten a történelmi ismeretterjesztés formáinak bővítéséért. Elég, ha az elmúlt néhány esztendőben megjelent salgótarjáni, kisterenyei, ka- rancsberényi, szécsényi plaket­tekre, vagy a legutóbbi balas­sagyarmati emlékéremre gon­dolunk, s arra a sok kiállítás­ra, érdekes előadásra, mely­nek anyagát ők szolgáltatták. A MÉE Nógrád megyei szer­vezete a közelmúltban együtt­működési szerződést kötött a szlovák testvéregyesület loson­ci körével. A határon át ívelő kézfogás egyben azt jelenti, hogy a két kollektíva tagjai egymás rendezvényeit látogat­hatják, kölcsönösen tájékoztat­ják egymást a megjelenő új­donságokról, s közössé téve bő­vítik szaktudományos ismere­teiket. Tervezik, hogy eszten­dőnként egyszer Salgótarján­ban, egyszer pedig Losoncon — és a körzetközpont Körmöcbá­nyán — találkoznak a két kol­lektíva tagjai. A nógrádi gyűj­tők kirándulásához az egyesü­let autóbuszbérleti díjának fe­lével hozzájárul! Az együtt­működés keretében a hét vé­gén a megyei szervezet veze­tősége látogatott Losoncra, s nem is üres kézzel. Több pél­dányban vitték magukkal az az egyesület központi kiadvá­nyának legújabb számát. KEREKASTTAL­BESZÉLGETÉS BALASSAGYARMATON A pedagógiai témák — er­re bizonyítékul használható a televízió és a rádió adásai is — mind közkeletűbbek az is­meretterjesztésben. Balassa­gyarmaton, a Magyar Pedagó­giai Társaság helyi csoportja, a HNF helyi bizottsága és a városi tanács művelődési alosztálya közös szervezésében eddig már két időszerű témá­ban tartottak beszélgetést: egyik a szülői tekintéllyel, má­sik az ötnapos munkahéttel kapcsolatos kérdéseket taglal­ta. Szántó Kovács János Szak- középiskola klubjában tartott kerekasztál-beszélgetésen az óvodában és az általános is­kola alsó tagozatában szere­pet játszó játék került a kö­zéppontba. A hazai szellemi életben annak idején igen nagy ha­tást váltott ki Erdélyi Zsu­zsanna Hegyet hágik, lótöt lépék című, archaikus népi imádságokat közreadó vaskos gyűjteménye, amely azonban még így is csupán egy részét tartalmazza a felgyűjtött ha­talmas anyagnak. Pais De­zső elsősorban nyelvi szem­pontból értékelte nagyra ezt a munkát, mindenekelőtt tárgykörénél fogva. De a köl­tők is lelkesen üdvözölték, köztük Juhász Ferenc, aki szerint szintén „..Hatalmas kincs birtokába jutottunk most, ezek a legtisztább népköltészetté vedlett imák...”. A tudományos élet, az iroda­lomtudomány, a néprajz, a folklorisztika képviselőinek állásfoglalása ugyancsak messzemenően elismerő volt, és ez nem is véletlen, hiszen Erdélyi Zsuzsanna új forrás- vidéket fedezett föl a tudo­mány számára. Igaz, részle­teiről már régóta ismerete­sek voltak — viszonylag sző­kébb körben — például Kál- mány Lajos, Bálint Sándor, Fettich Nándor kutatásai, de ez a válogatás — és főként a gyűjtőmunka aránya — a rendszerező tanulmánnyal együtt így is újnak számított. Ortutay Gyula szerint aki a könyv előszavát írta: „Nyil­vánvaló, hogy ilyen források feltárása, ilyen források értel­mezése bennünket nem az imák transzcendens elhívásé­ig vezet, hanem a marxi—le­nini történelemelemzéshez nyújtanak jó bizonyságot.” Erdélyi Zsuzsanna egyébként Nógrádban is gyűjtött, itteni gyűjtéseiből is többet közre­adott könyvében. , Mindezt azért tartottuk szükségesnek megjegyezni, mert most ismét asztalunkra került egy elegáns kis kötet, Polner Zoltán Arany fának arany ágán című könyve, amely szintén archaikus népi imádságokat tartalmaz. Mind­össze tizenötöt, de ha az ará­nyok nem is mérhetők a ko­rábban említett művel, a for­rás, a szándék és a megva­lósítás tisztessége ugyanaz. Természetesen, e könyvecske mögött is nagyobb arányú gyűjtött anyagot sejthetünk, annál is inkább, mert hiszen a Szegeden -élő költő, akinek verseivel lapunk hasábjain is találkozhat az olvasó, már korábban is adott közre több irányú gyűjtéseiből váloga­tást. Polner Zoltán Bálint Sán­dor emlékének ajánlotta gyűjteményét, akivel a Szeged vidéki táj archaikus népi kul­túrájának kutatását vállalta, s merített a nemrég elhunyt tu­dós roppant arányú, a szak­rális népi kultúrára vonatko­zó ismeretanyagából. Miben látja a költő e tevékenységé­nek jelentőségét? Maga vála­szol erre, amikor azt írja: Irodalmunk, amely száza­dokon át történelmünk hűsé­ges krónikása volt, kevés lí­rai adatot jegyezhetett föl a középkorból. Most mintha ezt az elmulasztott lehetőséget pó­tolnák valamiképpen az ar­chaikus imádságok.” Más he­lyen meg azt írja — s ezt az élményt az olvasó is érez­heti: — „Pogányok ezek vagy keresztények? ötszáz méterre az európai 5. számú főközle­kedési müúttól!’” Avatatlanul ugyan e témában, de olyan emberként, aki a Nyugat­Dunántúlt, szűkebb hazáját ugyancsak ismeri egy kicsit, és még regölt is, azt gondo­lom, szerencsére maradt még bennünk „pogány”, és sok szempontból kár, hogy nem több. István király tette tör­ténelmi szükségszerűség volt, Árpád-házi királyaink, közü­lük a legnagyobbak megte­remtették annak föltételeit, hogy európai ország legyünk és maradjunk. De ennek ára volt, többek között az is, hogy énekmondóink, igriceink is el­tűnjenek a színről. Érdekes elgondolni, hogy mi minden tűnt el velük, mennyi lírai, epikai adat ment veszendőbe, mennyi önismeretünk szem­pontjából fontos „adat”. Gel- lért püspök emlegeti a ma­gyarok szimfóniáját, amit egy leány énekelt. De mi lehetett az, miről énekelt? És miért nem jegyezte föl? Króniká­ink írói is mélyen hallgatnak ezekről a dolgokról. Azt hi­szem, ők nem egyszerűen csak elmulasztották ezt a lehető­séget, inkább arról lehet szó, hogy vagy nem ismerték a a lej egyezni valókat vagy pe­dig — s ez még valószínűbb — meg is tiltották a „jegyze­telést”. Hogy mégse ment minden veszendőbe, arról az archai­kus népi imádságok is tanús­kodnak, csakúgy, mint román templomaink pogány díszei, amelyek esetleg éppen egy- egy tartsoly lemezről, vrgy máshonnan kerültek ezekbe az arányos egyházakba. Az „arany fának arany ág'- ugyan keresztény figurák öl­nek, de itt-ott fölismerhető- en, másutt csak sejthetően „pogány” a gally. Magyar múltat idéznek te­hát a Polner Zoltán által Csongrádban gyűjtött népi imádságok is, amelyeket — templomokon kívül, hiszen nem kanonizálták őket — mondogattak a rontások el­len, akiknek ez menedék volt. Arra pedig mindig is szüksé­ge volt ennek a népnek. A kis kötetet Békéscsabán adta ki a megyei könyvtár. Tóth Elemér Gazdag program, új filmek és nagy sikerű felújítások a Nógrád megyei mozik márciusi műsorán: DÉDELGETETT KEDVENCEINK FAGYOSSZENTEK HINTÓNJÁRÓ SZERELEM ISTEN ŐSZI CSILLAGA KÖSZÖNÖM, MEGVAGYUNK MÁJUSI FAGY RONTÁS ÉS REMÉNYSÉG ÚRI MURI TÖREDÉK AZ ÉLETRŐL ZÁPOR Arany fának arany ágán műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.20: Mai kulturális program 8.27: Távolról a mostba 9.02: Történelmi operákból 9.44: Kabalevszkij kis zongoradarabjaiból 10.05: MR 10—14 10.35: Nóták 11.00: Bruno Walter vezényel 11.44: Tatárpuszta XX/5. rész 12.35: Törvénykönyv 12.50: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát 13.50: Az őzikék. Részletek Poulenc balettjéből 14.12: Daloló családok 4 NÓGRÁD - 1982. 14.42: Arcképek a szlovák irodalomból 15.05: Jánossy Lajos. Riporter: Esti Judit 15.28: Jánossy Lajos. Dokumentumműsor 16.05: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara két szimfóniát játszik 17.07: Mozgásterek 17.32: Patachich Iván: Miniatűrök 17.45: A Szabó család 19.15: Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója 19.59: Stockholmi emlékek 20.56: Szintézis 21.26: Színes népi muzsika 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Pege Aladár nagybőgőzik 22.47: Késő este 22.57: Barokk versenyművek 0.10: Somló Tamás táncdalaiból PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Reményi Sándor nótafelvételeiből 8.20: Tíz perc külpolitika 8.33: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Ifjúsági könyvespolo 12.33: Melódiakoktél március 2., kedd 13.27: Éneklő ifjúság 14.00: Kettőtől hatig. .. 18.00: Tipp-topp parádé 18.33: Találkozásom a népzenével 19.23: Goethe, a természetkutató 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: Színház XII/8. rész 20.57: Sanzonok magyar költők verseire 21.17: A Rádió Dalszínháza 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIÓ: 17.00 Hírek, időjárásjelentés, tar­talomismertetés. 17.05: Döntött a bíróság. Kártérítés emlékezetki­esésért. Dr. Tímár László előadá­sa. 17.10: Fiatalok zenés találko­zója. Szerkeszti: Bély Katalin és Zakar János. 18.00: Észak-magyar­országi krónika (megyei munka- védelmi konferencia a Szakszer­vezetek Borsod megyei Tanácsá­nál. — Magyar nyelv hete kezdő­dött Miskolcon.) 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ: 9.00: Tévétorna 9.05: Iskolatévé 9*10: Csak gyerekeknek! Kls- film-összeállítás. 9.40: Idesüss! (ism.) 10.05: Osztályfőnöki óra. (ált. isk. 3—4. oszt.! 10.20: Csata fekete-fehérben. (ism.) 10.40: Rajz (ált. isk. alsó tago­zat). 14.40: Rajz (ism.) 15.00: Osztályfőnöki óra (Ism.) 15*15: Orosz nyelv (ism.) 15.30: Napköziseknek, szakkö­röknek. 15.45: Hírek 15.55: Jack London. Szovjet port­réfilm. 16.10: Kuckó (ism.) ltí.40: Gólyavári esték 17.30: Sakk-matt 17*50: Reklám 18.00: Kiss Anna énekel 18.30: Dél-alföldi krónika. 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó (SZ.) 20.00: Nem kell mindig kaviár. 20*55: Stúdió ’82. 21.55: Pszi-fi. A lelki jelenségek élettanából 6/5. rész 22.25: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 20.01: A palotabozsoki német együttes műsora 20.25: Reklám 20.40: Férfikézilabda-VB. Közvetítés az NSZK-ból. 21*15: Tv-híradó 2. BESZTERCEBÁNYA: 15.45: Hírek 15.50: Iskola-tv 16.10: Tudomány és technika 17.10: Nyugat-szlovákiai magazin 17.40: Matematika mindenkinek 18.30: Gazdaságpolitikai magaziia 19.10: Esti mese 19.20: Időjárásjelentés és műsorismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: Monológ. 21.45: Ez történt 24 óra alatt 22.00: Hangverseny­közvetítés Decinből 22.55: Hírek MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: fél 4-től: A vízesés fia. Színes, ame­rikai kalandfilm. Háromnegyed 6-tól: Szamurájok és banditák I—II. — Balassagyarmati Madách: A játékszer (16). Színes, szinkro­nizált olasz bűnügyi film. — Nagy- bátonyi Bányász: Moszkva nem hisz a könnyeknek I—II. (14). Színes, szinkronizált szovjet film. — Pe­tőfi: Kettévált mennyezet (14). Színes, magyar film. — Pásztói Mátra: A birodalom visszavág. Színes, szinkronizált USA fantasz­tikus kalandfilm. Este 8-tól: Tudó Modo (16). Színes olasz filmdrá­ma. Mesemozi: Csizmás Kandúr. — Rétság: Szabadlábon Velencé­ben (14). Színes, szinkronizált francia—olasz bűnügyi filmvígju- ték. — Kisterenyei Petőfi: Tobi. Színes, szinkronizált spanyol film­szatíra. 1982. március 2., kedd Sü.90: Nem kell mindig kavi­ár. IX. rész.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom