Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-30 / 75. szám

írószerek, kapcsolók. Jelzők Szövetkezeti szerkezetváltás Sikeres esztendő után kez­dett bele az idei feladatok tel­jesítésébe az Írószer Szövetke­zet salgótarjáni üzemegysége. Tavaly a maguk készítette tervhez képest hét és fél szá­zalékkal nagyobb termelést bonyolítottak le: több mint nyolcvanhétmillió forint ter­melési értéket állítottak elő. KÖZÉPPONTBAN: KIVITEL Termelésükön belül évről évre növelik a tőkésországok­ba irányuló kivitel mennyisé­gét. A múlt esztendőben tíz­millió fórintnál valamivel na­gyobb’ értékű volt a dollárral, illetve márkával megfizetett export. Ebben a tevékenység­ben egyötöd-egynegyed volt a nyereséghányad, s ez igen kedvező. A kivitellel egyéb­ként tekintélyes helyet tart fönn magának a salgótarjáni üzemegység: az írószer Szö­vetkezet összes exportjának több mint haramadát bonyolí­totta le a megyeszékhelyünkön működő üzem. A határokon túli piacokra való összponto­sítás kitetszik abból az adat­ból, hogy míg a szövetkezet összesen négyszáznegyven­millió forintos árbevételének a tarjániak valamivel több mint egyhatodát szerezték, ki­vitelben idén már megközelí­tik az összesen belül a fele részarányt. Három főbb, dollárral, már­kával fizető munkával fog­lalkoznak. SAX néven neve­zett „irodai kisgépeket” — lyukasztókat, tűzőket — készí­tenek részint osztrák, részint jugoszláv vevőknek. Ezenkí­vül különfajta kapcsolókat, ki­jelzőket gyártanak immár két nyugatnémet megrendelőnek is. Ez utóbbi teendők számot­tevő műszaki „feladványt” is jelentenek az üzemegység kisebb és nagyobb rangú irá­nyítóinak. NYOMTATOTT ÁRAMKÖR Az igényhez való tényleges alkalmazkodás az utóbbi évek­ben kézzelfogható az üzem­egységben. Fokozatosan „le­építik” a betétgyártást. Ico né- néven nevezettt tollbetétekkel már nem foglalkoznak, még ebben az évben túladnak a „hagyományosnak” mondható golyóstollbetétek előállításán is. Helyettük ugyancsak foko­zatosan kiterjesztik az elektro­mos eszközök, szerelvények gyártását. Már megérkezett az üzembe egy félmillió forintot érő speciális gép, amely a nyomtatott áramkörök lapjá­nak forrasztását oldja meg. Az értékes masina helvé* ezekben a hetekben készítik elő, rövi­desen sor kerülhet az üzembe állításra. Idén továbbfolytatódik a géppark bővítése: másfél mil­lió forintért vesznek technikai eszközöket: présgépet, szer­számgépeket. Ahol mód nyílik rá, készülékek beállításával próbálják fokozni egyfelől a termelékenységet, másfelől a baleset-elhárítást. A nagyobb műszaki lehető­ségeket belföldi piaci igények kielégítésére is kihasználják. Az Ikarus gyárral ötéves együttműködési megállapodást kötöttek a buszokba beépíten­dő kapcsolók készítésére. Ta­valy egyébként a járművekbe beépíthető kijelzőkkel, kapcso­lókkal először jelentkeztek ho­ni piacon. E fontos termelés­ben közvetlenül használhatják föl az exporttermelésben szer­zett tapasztalatokat. ANYAGOKRA VÁRVA Idén az első negyedévben a termelésre vonatkozó minden előirányzatot nem sikerül va­lóra váltani: két fontos anyag, illetve alkatrész hiánya akadá­lyozta a kibontakozást. A ki­esést a fél év végéig várható­lag pótolni képesek. Ugyaneb­ben a negyedévben a kivitel szemr>on+iábó! ielenték«mvet lépnek előre: három hónap alatt a tavalyi összes kiviteli me nviség háromnegyedét ké­szítik el. • M. P. Mit mondanék, ha feiszóla nék? Felelősek a felelősök is Sokat várnak az újítók és feltalálók májusi tanácskozá­sától az újítási felelősök. Ezek a szakemberek az ügyintézés közepette szemközt találják magukat a mozgalom gondja­ival: átérzik az újítók nehézsé­geit, bepillantanak az elbírá lók sokrétű tevékenységébe, s tájuk vár a kivitelezés néhány gubancának kibogozása is. Szerepük nem korlátozódhat pusztán aktatovábbításra, üze­netközvetítésre. Bizonyos fokig felelősek azért, hogy ne lan­kadjon az újítókedv, s ne ma­radjanak kihasználatlanul az ezreket, milliókat érő ötletek. KIVITELEZŐ „KÜLÖNÍTMÉNY” Kelemen Sándor, a Nógrádi Szénbányák újítási felelőse a kivitelezéssel kapcsolatos bo­nyodalmakat tenné szóvá az országos tanácskozáson. — Nagyon magára van hagy­va a kivitelezésben az újító — fogalmazza meg tapasztalatát Kelemen. — Ha ő maga nem oldja meg, nehezen kap segít­séget... — Ilyenkor alkalmazott „megoldás”, hogy olyan rangos embert vonnak be „újítóként” az ügybe, aki beosztása révén segíthet, ha akar. — Az okos újító olyan tár­sat választ, aki előreviszi a dolgát. Talán lehetne más meg­oldás is. Én évek óta azon lo­vagolok, hogy alakítani kéne egy négy-öt fős univerzális bri­gádot, amelynek a fő feladata az lenne: valósítsa meg az újí­tásokat. A maradék kapacitást mondjuk tmk-munkára lehet­ne fordítani. Egyelőre nem­igen alakul ilyen brigád. A szakembernek a megvaló­sítás költségfedezetére vonat­kozólag is lenne mondanivaló­ja az országos fórumon. — Sóik újítás elakadhat azon, hogy nincs pénz a gyakorlat­ba tételére. A kisebb újításo­kat önköltségből, a nagyobba­kat a műszaki fejlesztési alap­ból fizetik. De ez nem mindig elegendő. Talán tervezni kel­lene a költségekre fordítható pénzalapot, mondjuk az előző évek tapasztalatait számításba véve. Sajátos vállalati gondot is megemlítene a tanácskozáson; lehet, hogy másutt is jellem­ző időnként. — Az utóbbi időben csök­kent nálunk a munkavédelmi újítások száma. Ezeket eszmei díjjal fizetjük, és talán ez az oka annak, hogy az újítók né­ha úgy érzik: a díj nem ará­nyos a fáradozásukkal. Ezen Változtatni kell, mert a mun­kavédelmi javaslatok ritkulá­sával együtt a balesetek sű- rűbbödtek! FIFTY-FIFTY? Nagy György, a salgótarjáni síküveggyár újítási felelőse a díjazással kapcsolatos kedvező tapasztalatait mondaná el a honi újítók összejövetelén. — Nagyon helyes döntés volt, hogy a közreműködők dí­jazásának lehetőségét vissza­állították idén januártól. Ez egyébként korábban sem volt teljesen elzárva, csak korlátoz­va. Mi az adott kereteket ki­töltöttük. Tavaly az újítási dí­jak összegének 21 százalékát fizettük ki közreműködőknek, összesen 17 ezer 800 forintot. Az arányt növelni akarjuk. Szerintem a közreműködőket és az újítókat ötven-ötven szá­zalékos arányban érdemes dí­jazni... — Túlzásnak látszik a köz­reműködők „fölértékelése”. — Nem túlzás. Mert ma már, minálunk a közreműkö­dőknek annyit kell tudni, mint az újítóknak. Az ő megfizeté­sükkel egyébként kettős célt érünk el: 1. a kivitelezés meg­gyorsul. 2. a közreműködőt is gondolkodásra késztetjük, és legközelebb már talán ő maga is újítani fog! Nagy György nem az újítók díjának rovására kívánja emelni a közreműködők anya­gi elismerését. Hanem az újí­tások jobb megfizetésével... — ...és ezt nem önzetlenül tenném. Hanem mert a gyár­nak nagyon megéri! 1975-ben 87 ezer forint gazdasági ered­mény származott újításból. Ta­valy pedig mejdnem másfél millió forint. A növekedés a magasabb díjaknak is köszön­hető. Személyes véleményem: az újító azért is megérdemli a fokozott elismerést, mert a díjának minden forintja konk­rét eredményhez kötődik! Nem olyan járandóság, amit így is úgy is megkap! DOPPINGOLNI A DOLGOZÓT Buchinger György, a salgó­tarjáni ötvözetgyár újítási fe­lelőse ugyancsak a díjazásról mondana véleményt. — Néhol a beruházási meg­takarítással járó újításokat ta­lán lebecsülik. Holott ezek ér­téke igen nagy! Hiszen a megtakarítás a fejlesztési ala­pot növeli. Tavaly minálunk több mint harminc százalékkal növekedett a fejlesztési alap, az újításoknak köszönhetően. A mostani szabályok szerint nul­lától két százalékig fizethető díj beruházási megtakarítás­ra. Én jóval magasabb díj- kulccsal fizetnék. A szakember véleménye sze­rint érdemes lenne emelni az egyéb újítások díjkulcsát is: — Tíz százalék fölé kellene emelni a kifizethető arányt. Hiszen az erkölcsi megbecsü­lés mellett ez az egyetlen, ami doppingolja a dolgozót... Molnár Pál Attól függ, milyen a cérna Idén többet várnak Többek — köztük a szö­vetkezet vezetőinek — véle­ménye is, hogy a romhányi termelőszövetkezet tavalyi eredménytelen gazdálkodásá­nak egyik oka a kiegészítő tevékenység viszonylag ala­csony részesedése a nagyüzem árbevételéből. Hiába a jó mi­nőségű termőföld, a gazdál­kodási hagyományok nagy múltja, mindez a jelenben már kevésnek bizonyulhat. Jól példázza ezt az 1981-es esz­tendő. Nemrég még Kétbodonyban — ma már Romhány „külvá­rosában” — leltük meg a ter­melőszövetkezet keresztorsózó és cérnázóüzemét, ahol mint­egy harminc nő dolgozik. Az üzem több mint egy évtize­de nyújt többé-kevésbé biz­tos árbevételt és tisztes hasz­not a szövetkezetnek, ámbár a munkaerőhiány — Romhány ipari fejlődése következtében — nagy gondokat okoz. Varga István üzemvezető szomorúan mutatja a nagy teremben árválkodó kereszt- orsőzó és cérnázógépeket: — Három gépünk is áll, mert kevés a dolgozó, sokan szülésin vannak, még többen elpártoltak a gyárakhoz, ahol korszerűbb gépeken, jobb mun­kakörülmények között dolgoz­hatnak. S ez még megéri azt a kis utazgatást is. Az ember érdeklődését óha­tatlanul is felkelti, mi lehet az, ami itt tartja azokat, akik kitartanak az elavult kisüzemben. — Tizedik éve dolgozom itt — kiabálja a nagy zajban Varga Tiborné orsózó, aki nap mint nap Magyarnándor- ból jár be. — Igaz, nem ép­pen modernek ezek a gépek, de nem fizetnek rosszul és jó a kollektíva is. A két műszakban dolgozó lányok, asszonyok teljesít­ménybérben dolgoznak és a napi 140—150 sem számít ki­emelkedőnek. Persze mindez attól is függ, milyen a cér­na... — Az Újpesti Gyapjúszövő­gyár előkészítő üzeme va­gyunk — magyarázza Varga István. — Az innen kikerülő fonal közvetlenül a szövőgé­pekre kerül. Árbevételi ter­vünket tavaly sajnos nem' tud­tuk teljesíteni. Havonta 350 ezer lett a tervezett 560 ezer helyett. Igaz, mint kiderült ennek oka főként a munkaerőhiány volt, aminek mértékét jól mu­tatja, hogy néhány évvel ez­előtt még három műszakban zakatoltak a gépek, ma pe­dig a két műszak mellett is sok a „gazdátlan”. Az elmúlt hetekben némi javulás történt ugyan, de a helyzet távolról sem megoldott. A fiatalabbak közül való Nagy Jánosné cérnázó, aki szintén magyarnándori. — Kereskedelmi szakközép- iskolát végeztem, azután ke­rültem ide, két évvel ezelőtt. — Jól érzi itt magát? — Nem rossz hely, a jövő héttől a sógornőm is itt dol­gozik majd... — Ettől persze nem oldód­nak meg munkaerőgondjaink Egy-egy dolgozónak 360 orsóra kell figyelnie — kapcsolódik a beszélgetés­be Hanula Miklósné fonal­mérő, aki már az üzem in­dulásától itt dolgozik — most már amolyan főnökféle — jelenleg a többiek teljesítmé­nyét méri, de azért gyakran besegít társainak, akik egy- egy cérnázógépen például 360 boszorkányosán gyorsan forgó orsóra felügyelnek. Fizikailag nem is olyan nehéz munka, de a hajszál vékonyságú szürke fonalra figyelni órákon át. elég kimerítő. Az idén többet várnak a romhányi termelőszövetkezet­ben a kiegészítő tevékenység­től. Űj lehetőségeket is ke­resnek, de nem mondanak le a régiekről sem, mert az ala­pon kívüli tevékenység bőví­tése, állandó fejlesztése a leg­fontosabb tennivalóik közé tartozik. Z. T. Hogyan hasznosítható az ipari hulladék? Szakmai pályázat A megyeszékhely gazdasági egységeiben dolgozó fiatalok­hoz, KISZ-szervezetekhez, FMKT-csoportokhoz, az MTESZ- és TIT-tagegyesületek tagjaihoz, a műszaki és közgaz­dasági végzettségűekhez fordul pályázati felhívásában a KISZ salgótarjáni városi bizottsá­ga, több társszervvel együtt­működve. A pályázat résztve­vőinek az üzemelt, gyárak, in­tézmények, valamint a lakos­sági szolgáltatás területeit érintő ipari hulladék haszno­sítására kell javaslatot készí­teniük. Jelentkezési határidő: április 15. A pályamunka be­nyújtási határideje: 1982. jú­nius 30. (KISZ salgótarjáni városi bizottsága, Bajcsy-Zsi- linszky út. 17) A pályamunkák elbírálásá­nál a javaslat költségmegtaka­rítását, a műszaki-gazdasági jelentőségét, s egyéb konkrét tényezőket vesznek figyelem­be. A legjobbnak minősített pályamunkák 6000, 4000, 3000 forint díjazásban részesülnek; az eredményhirdetés ez év szeptemberére várható. KövesdieU rempnve Épül a törpe v^mű Változás külsőn Az előző évek során egyre kritikusabb helyzetet tapasz­talt, aki megfordult Salgótar­ján külső pályaudvar közfor­galmú rakodóterületén. Ten­gelyig érő sárban-vízben, nya­ranta portengerben dolgoztak a vasutasok és fuvaroztató fe­leik. Az elmúlt napokban je­lentős változás hírét hallot­tuk. Erről kérdeztük az ille­tékeseket. Tácsik Gyula, a Volán 2. sz. Vállalat teherfuvarozási és ke­reskedelmi főosztályvezetője: — Valóban igaz a hír. Ezen a területen mi bonyolítjuk le a legnagyobb forgalmat, így a mi dolgozóink, pontosabban a Május 1. MÁV—Volán komp­lex szocialista brigád tagjai, akik a Magyar Népköztársa­ság Kiváló Brigádja címet is elnyerték, kerültek egyre sú­lyosabb helyzetbe. Minden el­ismerésünk azoké az embere­ké, akik az olykor sínkorona szintjéig érő latyakban is fo­kozott mértékben törekedtek az áruvédelemre. Javaslatuk­ra saját anyagi és technikai lehetőségeink összehangolása-, val az előző hetekben a vágá­nyok közötti rakfelületen álta­lános felújítási munkálatokat kezdtünk meg. Vass István állomásfőnök: — Ezzel a kezdeményezéssel hosszú évek visszatérő és egy­re súlyosabb problémáját si­kerül megoldani. Az eliszapo­sodott földet másfél méternyi mélységben fellazítottuk és el- távolítottuk. Helyébe a műsza­ki előírások szerinti minőségű zúzottkő-rétegeket fektettünk é' az egészet tömörítés után a s ti al t szőnyeggel borit j uk. Mindez biztosítja a következő évekre a terület sár- és por­mentességét, milliós értékek és az ott dolgozó munkatársa­ink egészségének védelmét. Habár a munka oroszlánrészét érthető okok miatt a hatvan— salgótarjáni MÁV pályafenn­tartási szakasz dolgozói vég­zik — egyébként példás . zín- vonalon! — dicséret illeti a komplexbrigád tagjait is e té­ren mutatott igyekezetükért. Bízunk abban, hogy rövidesen raktárba adhatják a „szolgá­lati” gumicsizmájukat és már elő sem kell venniük, mert a következő ötéves tervidőszak­ban értesüléseink szerint meg­indul a jelenlegi nehézségeket végérvényesen megoldó mo­dern kereskedelmi telep épí­tése. Az idei esztendő, sőt az egész hatodik ötéves terv kiemelt feladata Nógrádkövesden a községet ivóvízzel ellátó tör­pe vízmű építése. Maga a vi­zet szolgáltató két kút már el­készült, s mintegy 11 kilomé­ter hosszban földbe került a vezetékhálózat is. A nyomvo­nal helyreállításából a lakos­ság is kiveszi a részét társa­dalmi munka formájában. Ugyancsak elkészült két ’00 köbméteres tározó, a harma­dik építése pedig jelenleg fo­lyik. Megkezdték a szivattvú- ház építésének előkészítését is. Bár az előzetes elképze­lések szerint a beruházás ha­tárideje 1983-ban jár le a helybeliek reménykednek zen­né, hogy a már ugyancsak he­lyükön álló közkifolvókból még az idén vizet vehetnek. Ecsettel hájról házr.i A nagy lakóházak leggyak­rabban igénybe vett helyisége minden bizonnyal a lépcsőház ahol — napjában akár több­ször is — szinte minden lakó megfordul. A forgalom érez­hető nemcsak a lépcsőházak tisztaságán, de „elhasználó- dottságán” is. A Salgótarjáni Ingatlanke­zelő Vállalat harcot indított a pergő festésű. rozsdásod''1 korlátú, elpiszkolódott mennye­zetű lépcsőházak ellen. A sa­ját festőkaoacitását niagto’d- va a szolgáltató vállalat szak­embereivel. bérházaiban é'ra festik ezeket. A fes'é'en t;' a jobban igénybe "ctt ' ->t — például liftek villan-. ■■>- csolók környékét — csen a- burkolatta! látiák el. A fel­újítás már elkészült az Arany János u. 17—19; Rákóczi u. 2—10: valamint 75-ös számú épületekben, és folytatódik a K< u. 2—17- valamint a Pécskö út 2—4—6 és 10. szá­mú házakban. NÖGRÁD — 1982. március 30., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom