Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-26 / 72. szám

Fejezetek a KISZ Nógrád megyei történetéből (5.) Nógrádi fiatalok Bécsben Átszervezés és növekedés a mezőgazdaságban A szocialista munkaverseny 1959 elején fellendült. Erről állapította meg a Központi Bi­zottság márciusi határozata: „Az ellenforadalom leverése után 'újjászülető munkaver­seny alapjában megszabadult a korábbi évek hibáitól.” A falu társadalmi rétegződé­sében szintén jelentős minő­ségi átalakulás ment végbe. A termelőszövetkezeti agitáció és szervezés 1959 januárjában kezdődött A mozgalom a vártnál nagyobb lendülettel bontakozott ki. A feladat nem volt könnyű: az átszervezés­sel egyidőben a mezőgazda­ság termelését is növelni kel­lett. Az ifjúsági mozgalomban — a sajátos feladatok mellett — hasonló tennivalók jelentkez­tek, mint az egész társada­lomban. Megkezdődött a mun­kásifjúságról szóló határozat feldolgozása és végrehajtása. A KISZ segítette a tsz-ek szer­vezését és megszilárdítását. Készültek a fiatalok a Ta­nácsköztársaság 40. évforduló­jának méltó megünnepléséra Befejeződött a tagkönyvcsere. A járási ifjúsági találkozók mellett rendezvényeket bonyo­lítottak le a VII. bécsi Világ­ifjúsági Találkozó jegyében. Az 1959—60-as politikai okta­tás előkészítése és indítása mellett a fiatalok tömegesen részt vettek a VII. pártkong­resszus és hazánk felszabadu­lása 15. évfordulója méltó megünneplésére indított If­júság a szocializmusért pró- bomozgalomban Az ünnepi tagkönyvkiosztó taggyűlések januárban zajlot­tak le. Mizserfán például 120 fiatal volt jelen. Soproni Jó* zsef KISZ-titkár végzett szám­vetést. A taggyűlést kultúr­műsorral színesítették. Jó munkájáért pénzjutalomban részesítette a KISZ KB az alapszervezetet, melyet tele­vízió vásárlására fordítottak. A KISZ Nógrád megyei bi­zottsága a tagkönyvcsere le­bonyolításának tapasztalatait elemezve megállapította.: „ ... a KISZ-szervezetek, -aktivis­ták, -bizottságok nagy és ered­ményes munkát végeztek, amiért dicséret illeti őket.” A tagság 85 százalékával sike­rült elbeszélgetni. A gyengébb alapszervezetekben is fellen­dült a szervezeti élet. Jó be­számolók hangzottak el. Ün­nepélyesség és kedvező rész­vételi arány volt tapaszalható. A KISZ befolyásának növeke­dését jelezte, hogy Nógrádban 10 hónap alatt 1500 új taggal gyarapodott. így 1959 január végén már 300 alapszervezet­ben 1500 vezetőségi tag, ösz- szesen 11 128 KISZ-tag tevé­kenykedett. A tagkönyvcserével párhu­zamosan zajlott az őszi-téli politikai oktatás a megyében. A rétsági járásban például 18 településen 410 KlSZ-tag résztvételével kezdődött az eszmei-politikai nevelő munka. Sokan látogatták az előadásokat Nógrádsápon, Tolmácson és Szátokon. Jól felkészült propagandista irá­nyította a tanfolyamot Bor- sosberényben, Tereskén, Di- ósjenőn és a felsőpetényi ás­ványbányában. Ám Ösagár- don és Legénden csak mérsé­kelt volt a résztvétel. Nógrádban 1959 május kö­zepén fejeződött be a KISZ- oktatás. A tapasztalatokat alábbiakban összegezte a KISZ Nógrád megyei Végrehajtó Bi­zottsága: sikerült a politikai oktatás alapjait lerakni. Kép­zett propagandistagárda ala­kult ki. Hozzájárult az alap­szervezetek kommunista jel­legének erősítéséhez. Összesen 4200 fiatal vett részt KISZ- oktatásban, a tagság 34 száza­léka. Pártoktatásra 1500-an tártak. Amin javítani szükséges: a tanulási fegye­lem és az ellenőrzés — álla­pította meg a testület. A bécsi VII Világifjúsági Találkozó előkészületei 1959 tavaszán megkezdődtek a me­gyében. A KlSZ-alapszerveze- tek ajándékokat készítettek. Április—július között négy előadásból álló VIT-tanfolya- mok zajlottak le. VIT-jel­vényszerző versenyeket is le­bonyolítottak. Április 24-én tartották a gyarmati ifjúság napját. Május elsején és má­sodikén Salgótarjánban és Balassagyarmaton szemet-lel- ket gyönyörködtető sportünne­pélyt tartottak. A béke és a barátság jegyében rendezték meg május—júniusban a járá­si ifjúsági találkozókat. A VIT előestéjén tábortüzeket gyúj­tottak a nógrádi fiatalok. A VII. VIT 1959. július 26— augusztus 4. között zajlott le Bécsben. A magyar fiatalokat 300 küldött képviselte. Nóg- rádból három küldött vett részt a találkozón: Fenyvesi Imre, a salgói bányaüzem KISZ-titkára, Richweisz Teréz, a salgótarjáni tűzhelygyár ön­tödei KISZ-alapszervezet tag­ja és Kobela András, a rimó- ci KISZ-szervezet titkára. A tapasztalatokról — au­gusztus 8-tól — „Nyitott szem­mel a VIT-en” címmel soro­zatban számolt be a Nógrádi Népújságban Vonsik Gyula. A küldöttek hazatérve érde­kes élménybeszámolókat tar­tottak. (Folytatjuk) Rozgonyi István Beruházással a gazdaságosságért Interjú Zsuffa Miklóssal, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatójával A szénnek egyre nagyobb keletje van mind a hazai, mind a külföldi piacon. Nógrádban évente egymillió tonna „fekete gyé­mántot” termelnek. A megváltozott piaci helyzethez alkalmazkodni kénytelen a Nógrádi Szénbányák is Az igények a minőségi szén felé tolódtak el. Ezek kielégítésére a vállalat a VI. ötéves tervben előreláthatólag egymilliárd forintot költ beruházásokra. Dupláját, mint az előző középtávú tervidőszakban. A beruházások előkészüle­teinek állásáról és megvalósításuk kilátásairól beszélgettünk Zsuf­fa Miklóssal, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatójával. — A beruházások megvalósítá­sának milyen előzményei vannak?' — A part megyei végre­hajtó bizottsága 1981 szep­temberében állásfoglalást fo­galmazott meg az Ipari Mi­nisztériummal egyetértésben, amely tartalmazza az ötéves terv legfontosabb célkitűzé­seit. Feladatul kaptuk, hogy dolgozzunk ki olyan hosszú távú programot, amelynek cél­ja a jelenlegi termelési szint mellett a gazdaságosság ja­vítása. Ez a célkitűzés telje­sen összhangban van azzal a népgazdasági igénnyel, hogy energetikai szén helyett minél több lakossági félhasználásra alkalmas szenet termeljünk. Mert ebből van hiány. Ezzel tudjuk helyettesíteni a drága Importszénhidrogéneket. Eh­hez a célhoz igázítottuk a vállalat termelési stratégiáját. — A szénkutatást milyen szem­pontok alapján végzik? — Amellett, hogy folytató­dik az egész nógrádi meden­ce szénvagyonának átfogó ku­tatása, előtérbe kerültek azok a területek, amelyek a mosta­ninál jobb minőségű szenet tartalmaznak. Így került ref­lektorfénybe a Kányás—Tiri- bes térségében levő, több mint húszmillió tonna szénvagyon gyorsabb leművelése. A jobb hatásfokú feltárás és műve­lés érdekében évek óta együtt­működünk a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemmel és a Központi Bányászati Fej­lesztési Intézettel. . — Az ötéves tervben ezzel kap­csolatban milyen beruházás meg- Talósításával számolnak? Beruházási programun­kat a szénbányavállalatok igazgatói tanácsa elfogadta. A közelmúltban írtuk alá a megállapodást az Állami Fej­lesztési Bank illetékeseivel. Beruházási célra 402 millió fiprintot kaptunk, Ebből 246 millió forint az állami köl­csön, 94 millió a saját for­rás, és 62 millió forint az ál­lami támogatás. Az állami köl­csönt tíz év alatt 1986-tól kell visszafizetnünk. A fenti ősz- szegből a nagybátonyi osztá­lyozó térségétől Mátravere- bély irányába — Kányás és Tiribes között — új lejtakna készül. Ezt összekötjük Ká- nyással. Az a célunk, hogy a több mint húszmillió tonna szénvagyon gumiszalagon köz­vetlenül a nagybátonyi osztá- lyozóra kerüljön. A beruházás révén Kányás termelési kapa­citása az eddigi maximális 450 ezer tonnáról 770 ezer ton­nára emelkedik. — A szénminőség javításának mely útját látják megvalósítható­nak? — Az a tervünk, hogy a nagybátonyi osztályozó térsé­gében korszerű szénmosó épül. A szénelőkészítéssel kapcso­latban a kísérletek befejeződ­tek. A beruházási alapok­mány és a hitelkérelem elké­szítése folyamatban van. Több mint 300 millió forintos beru­házás a tét. Az országban már működik a tervezetthez hasonló korszerű szénmosó Tatabányán. A másik építése folyamatban van Borsodban. Nálunk épülne fel a harma­dik. Ennek generáltervezője és kivitelezője a Tatabányai Szén­bányák lenne. Biztató, hogy az Országos Energiagazdálko­dási Hatóság (OEGH) és az Ipari Minisztérium támogatja a szénmosó létesítését. Az Ál­lami Fejlesztési Bank kilátás­ba helyezte, hogy a költségek 20 százalékát finanszírozza vissza nem térítendő államj támogatásként. Napjainkban a Magyar Nemzeti Bankkal folynak a tárgyalások, hogy a hiányzó összeget előteremt­sük. — A minőség miként változik, ha felépül Nagybátonyban a szénmosó? — Ez garantálja, hogy a la­kossági szén minősége kifo­gástalanná válik. Ugyanis az elmúlt években sok esetben jogosan kifogásolta a lakos­ság, hogy a bányák fokozott gépesítésével romlott a szén minősége. Sok meddő került a szén közé. A palaválogató asszonyokra megvalósíthatat­lan feladatok hárultak. A föld alatti gépesítés szénminőséget rontó hatását nem tudták el­lensúlyozni. Ha felépül a szénmosó, akkor összhangot teremtünk a föld alatti ter­melés szénhígulása és a föld feletti minőségjavítás között. Jelenleg évente 70 ezer tonna lakossági felhasználásra kerü­lő szenet termelünk. A szén­mosó elkészülése után e mennyiség 200 ezer tonnára emelkedne. További 100 ezer tonna aprószenet tudnánk ad­ni brikettgyártáshoz, vagy kü­’ lönböző magasabb igényű fel- használásra. — Nem lénvegtelen ;*/ időté­nyező. Hogyan ütemezték a be­ruházásokat? — A kányási rekonstrukció előreláthatólag az idén júli­usban kezdődik. A VI. ötéves terv végére már az új lejtős­aknán kell a jelenleg feltá­rás alatt álló szénmezőkből, a szenet kiszállítani. A kivite­lezést az aknamélyítő válla­latra bíztuk. Ügy tudjuk, Recskről speciális feladatokra felkészült, kiváló brigádokat irányítanak át hozzánk a lej- tősakna-mélyítéshez. A szén­mosóval kapcsolatban annyit mondhatok, hogy a Nógrádi Szénbányák tervezőirodájában és Tatabányán összehangol­tan folyik a tervezé.s. Ha minden jól alakul,, akkor jö­vőre megkezdődhet az építése és az ötéves terv végén ked­vező hatása már érződhet a szén minőségében — mondot­ta végezetül Zsuffa Miklós, a Nógrádi Széhbányák vezér- igazgatója. R. I. A NÓGRÁD ROMHÁNYBAN II Widentában tudnak valamit Munka közben a Martos Flóra brigád két tagja: Molnár Ig- nácné brigádvezető, s a csapat legfiatalabb tagja, Varga Magdolna. (Fotó: Kulcsár József) Sokan úgy vélik, hullám­völgyben a brigá dmozgalorn, nem képes megújítani magát, új színt, ötletet vinni a ver­sengés formáiba. Ugyancsak rá­férne egy alapos frissítés. A romhányi Gránit Widen- tát ellenben nem is elsősor­ban sikert ígérő vállalkozási politikájáról, hanem remek brigádjairól emlegetik a nagy­községben —, s erre érdemes felfigyelni. A Widentában ezek szerint tudnak valamit, amit másütt időközben elfeledtek... Gyökér István igazgató kész­séggel rááll, hogy együtt fejt­sük meg a titkot. Ami egyéb­ként nem is titok, nyitja any- nyira egyszerű. — Nálunk az erre hivatott bizottság rendszeresen, ne­gyedévente értékeli a brigád­vállalások teljesítésének elő­rehaladását — mondja. — Pártatlanul, a közösen elfo­gadott pontrendszer alapján. Nemcsak értékelünk, hanem háromhavonta az első három­négy csapat eredményét anya­gilag is díjazzuk. így bárki tud­hatja, nem maradt észrevétlen addigi munkája, s tisztában van azzal is, hol tart a me­zőnyben. Apróságnak tűnik, Nagy László szakszervezeti titkár mégis fontosnak tartja elmon­dani: — Bármi feladat előtt ál­lunk is, az első, hogy össze­hívja a főnökség a brigadé- rosokat.. Segítséget, ötletet kér­ni tőlük és csapatuktól, s az­zal ők soha nem maradnak adósok. Hiszen minden egész­séges erkölcsű ember érzi, hogy a bizalom kötelez. A jó nevű gyár méretei el­törpülnek a szomszédos kerá­mia mellett. Talán kicsinysé­güknek, talán inkább a kelle­mes odabenti légkörnek kö­szönhetően itt igencsak csalá­diasán mennek a dolgok. Ki­találták az asszonybrigádok, hogy szabni-varrni tanulná­nak. Az igazgató bólintott, ke­rített nekik oktatót Tompa Adámné varrónő személyében, s a tanfolyam máris kezdődött. Az is eszükbe ötlött a bri­gádoknak, hogy ha már meg­szűnt a község kórusa, lehet­ne énekkaruk nekik. Amolyan házi dalkör. A főnökséget is­mét nem volt nehéz megnyer­ni, az meg Hajdú István zene­tanárt nyerte meg az ügynek, s a menyecskekórus azóta rendszeresen próbál. Most népviseletet varrnak nekik, ne akármilyen legyen a widentás menyecskék első föllépése! Saját mikrobuszuk — kom­munista műszak bevételéből vásárolták — szinte már me­netrend szerint jár a gyár és a pesti, vagy rétsági színházak, múzeumok, kiállítások közt. Csak színház- ás múzeumje­gyekre évi tízezer forintot költ a gyár. De nemcsak a szórako­zásra jut idejük a brigádok­nak, ráérnek a társadalmi munkára is. Megnézheti akár­ki, mi mindennel járultak hoz­zá Romhány gyarapodásához! Molnár Ignácné, a Martos Flóra brigád vezetője három- gyerekes anya. önként adódik hát a kérdés: — Hogyan jut ennyi min­denre idejük, erejük? — Mi itt munka közben jól érezzük magunkat egymással, természetes tehát, hogy a sza­bad idő egy részét is szívesen töltjük el együtt. És amit az ember nagyon akar, arra min­dig talál megoldást. Jakubecz Istvánné szintén három gyermeket nevelt, de .ugyanúgy vélekedik, mini Málnámé: — Magától értetődő dolog otthon, ha a brigádnak közös programja van. A férjek ezt általában nem veszik zokon, igaz nemegyszer ők is velünk tartanak. Legutóbb Kaliczka Sándonné kérte felvételét az összeforrott csapatba. Így indokolt: nagyok már a gyerekek, most már én is „megengedhetem magam­nak”, hogy együtt járjak a töb­bivel. A widentás brigádok ötle­tednek, kezdeményezéseinek örül a főnökség. Csak egy a kikötése: bármit csinálnak is a kollektívák, nem mehet a munkafegyelem, a teljesítmény rovására. Ez egyébként csak amolyan elvi kikötés. Hisz ahol a tíz brigádból három arany-, há­rom ezüstérmes, kettő bron- zos és kettő most érte el a szo­cialista címet, ott a fegvelme- zetlen, nemtörődöm munka szó­ba sem jöhet. Szendi Márta Ahol mindennap vizsgáznak — Szeretünk ide járni. — No meg most odahaza tatarozzák a boltot, így min­dent innen kell bevásárolni. — Kedvesek az eladók, se­gítenek is. — Ha meg megy a busz előreengednek minket a pénztárnál. A beszélgetés a romhányi ABC-áruház előtt zajlik és két idősebb asszony mondja mind­ezt a csupaüveg boltról és a benne dolgozókról. özvegy Pribelí Istvánné és Gerhát Jánosné kétbodonyiak voltak, amíg Romhányhoz nem csatolták a kis települést, amely már csaknem egybe­épült vele. — Hetente négy-öt alka­lommal jövünk óe, alig tíz perc az út autóbusszal — ma­gyarázzák és már mennek is. Tisztaság, rend és meglepő­en kevés vásárló odabent. A pultok tele áruval. A mélyhű­tők és hűtőszekrények nem kevésbé. Mindez, az ittla- kóknak talán kevéssé tűnik fel, nekem aki csaknem két éve jártam itt bent utoljára, már jóval inkább... Schottner Gyuláné boltveze­tő-helyettes odakint rakodik a többiekkel együtt és egy kicsit tanakodik magában, mi a fon­tosabb. a beszélgetés, vagy a munkatársak segítése. Azután úgy dönt. hogy rászán egy kis időt az informálásra. — Lényegesen könnyebb helyzetben vagyunk — kezdi — mióta a ruházati, a papir­és írószercikkek, egyéb áruk kikerültek az üzletből. így bő­víteni tudtuk- élelmiszer- és vegyiáru-választékunkat. Nö­veltük a kínálatot. Űj partne­reket kerestünk — köztük me­gyén kívülieket is — és ennek kedvező hatása le is mérhető a pultokon. Mindebben sokat segített a rétsági ÁFÉSZ új vezetése, ru­galmas üzletpolitikája, kezde­ményezőkészsége. Ezzel egyéb­ként a helyiek is bőven ren­delkeznek, ezt jól szemlélteti a nemrég kialakított kis büfé és kávézó, amely az áruház egyik sarkában kapott ízlése­sen berendezett helyet. — Akadnak olyan hónapok is — veszi át a szót a köz­ben megérkezett Sztruhár Ist­ván boltvezető — amikor két­millió forint fölé emelkedik forgalmunk, s ez igen jónak számít. — A mostani kevés vásár­ló nem ezt mutatja. — Várja csak meg a két órát, amikor a gyárakban vé­geznek, akkor mi lesz itt.. Schottner Gyuláné tősgyö­keres romhányi lakos válaszá­ra vagyok kíváncsi, amikor megkérdezem hogy milyennek ítéli a nagyközség ellátását, amelyről úgyszólván kizáró­lag az ÁFÉSZ gondoskodik. — Jónak — válaszolja ha­bozás nélkül. — Nem akarok hazabeszélni, de véleményem szerint az utóbbi időben tett erőfeszítések eredményekén! jelentősen javult az ellátás minden téren. Ez nem azt je­lenti, hogy nincsenek hiány­cikkek, vagy gondok a minő­séggel. .. — Harmadik évben van 26 százalék feletti növekedés az élelmiszer-forgalomban. Ez az országos átlagnak többszöröse, s ebben benne van a mi mun­kánk is — mondja Sztruhár István.. Odakinn élénkül a zaj, s mire kilépünk az eladótérbe, jóformán gombostűt sem le­het leejteni. Hiába, két óra múlt néhány perccel... A romhányi ABC-áruház és dolgozói vizsgáznak. Hogyan állják a vevők rohamát, ta­lálnak-e mindent a vásárlók, elérik-e még az autóbuszt a tele szatyrokkal haza igyek­vők? S ez mindennap így van. Itt nem lehet arra hivatkoz­ni, hogy tegnap volt kérem... A nagyközségnek nap mint nap egyre többre van szüksé­ge. Ahogy gyarapodik, fejlő­dik. lesz mind igényesebb s ezt maradéktalanul kielégíte­ni nem könnyű feladat. Z. T. NÓGRÁD — 1982. március 26., péntek I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom