Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-25 / 71. szám
Fejezetei« a KISZ Nógrád megyei történetéből (4.) Nógrádiak a Hanság “ lecsapódásán Választások és a fiatalok A takarékossági mozgalom a KISZ munkájának próbaköve — e gondolat jegyében tartották meg 1958. április 24-én Salgótarjánban, a megyei takarékossági aktívát, amelyen hatvanan vettek részt. A hármas feladatot imigyen fogalmazták meg: az önköltség csökkentése, a termelékenység fokozása, hulladékgyűjtés. A mozgalom 'eredményeinek ösz- 6zegzésére szeptemberben került sor. Különösen jó eredményeket értek eí az acélárugyárban, a tűzhelygyárban és a szénbányáknál, ahol 520 tonna fémhulladékot gyűjtöttek. Az önköltség csökkentésében az acélárugyári csákánybrigád és az üveggyári exportbrigád jeleskedett. A KISZ első nagy akcióinak egyike volt a Hanság lecsapolásának megkezdése. Ezen 1958-ban harminc nógrádi középiskolás fiatal dolgozott — bár többen jelentkeztek. Augusztusban ifjúsági újítási hónapot tartottak a megyében. A falusi fiatalok is kitettek magukért. Fásítottak, parkosítottak, kultúrházat csinosítottak: összesen 14 ezer 772 óra társadalmi munkát végeztek. A munka értéke a megyében fél év alatt 2,5 millió forintra emelkedett. Kibontakozott az önkéntes ifjúsági segítő brigádok mozgalma. Számuk áprilisban elérte az ötvenöt. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok hagyományos verseny formájában, a cséplőcsapatok vetélkedőjében külön értékelték a termelőszövetkezeti és állami gazdasági csapatok munkáját. A tsz-kategóriában Telek József (Palotás), az állami gazdasági munkacsapatok között Kovács József (Szügy) kollektívája bizonyult a legjobbnak. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének ütemét gyorsítani kell — állapította meg 1958. december 7-i határozatában a párt Központi Bizottsága. Hazánkban a mezőgazdaság kollektivizálása 1958— 59. telén kezdődött és a harmadik ütemmel 1960—61. telén ért véget. Ezzel befejeződött a szocializmus alapjainak a lerakása. De addig még sok víz lefolyt az Ipolyon. A megyében 1958 decemberében 45 ezer 339 parasztgazdaság működött 540 ezer parcellával. A szántóterület 79 százaléka egyéni parasztok, 12 százaléka ái-- lami gazdaságok, 6 százaléka termelőszövetkezetek tulajdonában volt, a többit tanácsi és tszcs-kezelésben művelték. A KISZ részt vállalt a felvilágosító, szervező munkából. Kettős célja volt: egyrészt az egyénileg dolgozó parasztfiatalok megnyerése a szövetkezeti mozgalomnak, másrészt az iparban nem szakmunkásként dolgozó fiatalok vissza- irányítása falura. A szervezőfelvilágosító munka 1959 elején bontakozott ki a megyében. Közben sűrűsödtek az események. A KISZ kivette a részét a tanácstagok, és ország- gyűlési képviselők választásából is. Salgótarjánban az előkészítő taggyűléseken a KISZ- tagok 85—90 százaléka volt jelen. Három helyen hatszáz fiatal részvéteiével első választók gyűlését rendezték mee. a fiatalok segédkeztek a választóhelyiségek dekorálásában. A választásokra 1958. november 16-án került sor. Az ellenforradalom óta először járultak szavazóurnák elé a választópolgárok. Szavazócédulákkal tettek hitet a párt, a szocializmus mellett. A választók 99,9 százaléka a Hazafias Népfront jelöltjeire adta vok- sát. Ezzel lényegében hazánkban befejeződött a konszolidáció. A másik jelentős őszi-téli politikai eseményt a KISZ-tag* könyvcsere előkészítése és lebonyolítása jelentette. A tagkönyvcsere nem egyszeri adminisztratív aktus volt, hanem politikai céljaként fogalmazódott meg a tagság aktivitásának növelése, a szervezetek belső életének szilárdítása és a fegyelem erősítése. A tagnyilvántartás rendezése során csaknem minden KISZ-taggal személyesen elbeszélgettek. A tagkönyvcsere előkészítése során a közvélemény előtt így óvott a szektás megnyilvánulásoktól Kiss Sándor, a KISZ Nógrád megyei bizottságának szervező titkára: „ .. .a tagösszeírás, a tagkönyvcsere nem használható fel KISZ-tagok kizárására, vagy önkényes kihagyásokra”. A megyében december 10-ig befejeződtek a tagösszeírások. Fejlődtek az ifjúsági szövetség nemzetközi kapcsolatai. Szovjet ifjúsági bányászküldöttség látogatott Nógrádba 1958 szeptemberében. Szeptember 21-én egy napra Bujákra látogatott a hazánkban tartózkodó kínai ifjúsági delegáció. November 20-án Luganszk megye komszomolistáival találkoztak a nógrádi KISZ-fia- talok. November 22—23-án pedig Havefc Péter és Balogh Vilmos részt vett Besztercebányán, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kerületi konferenciáján. Jutalomutazáson a Szovjetunióban és Bulgáriában jártak nógrádi KlSZ-aktívák, A párt ifjúsági szervezete a KISZ. a KISZ gyermekszervezete az úttörőmozgalom. A párt még 1946-ban hívta életre az úttörőmozgalmat. Az ellenforradalom után erőteljesen megkezdődött a mozgalom újjászervezése. Ezáltal 1958 májusában már 140 csapatban 10 ezer 965 úttörőt és kisdobost tömörített a soraiba, vagyis az általános iskolások 54 százalékát. Űj szelek fújtak a mozgalomban. Háttérbe szorultak az unalmas formális, tanórákat másoló módszerek. A nevelés hatásfokának növelését főleg a vezetés színvonalának emelésével kívánta megoldani a KISZ. A csapatvezetők általában a legjobb nevelők lettek. Sikeresen dolgozott Rónabányán Palkovics Gyula, Ma- gyamándorban Aradi GyÖÜgy pedagógus. Leghűségesebb segítőik a raj- és őrsvezetők voltak. A mozgalomban 317 ifivezető dolgozott, erősítve a KISZ- és az úttörőmozgalom kapcsolatát. A mozgalom fejlődése 1958-ban a legjobb úton haladt. Az úttörőcsapatok eiő- sítése kezdett társadalmi ügy- gyé válni. (Folytatjuk.) Rozgonyi István A NÓGRÁD ROMHÁNYBAN Romhányi remények Az *dei terv 55 millió Tanácsi utak, hidak védelmében A Nógrád megyei Tanács Útkarbantartó Költségvetési Üzem feladata, hogy biztosítsa Nógrád megyében a tanácsok kezelésében levő utak, hidak rendszeres fenntartását és ciklusos felújítását. Az alapítás óta eltelt tizenegy év alatt az üzem termelése több mint tízszeresére növekedett. A közelmúltban megtartott szakszervezeti testületi ülésen Takács István üzemvezető adott számot a tavalyi feladatterv végrehajtásáról, valamint előterjesztette az idei üzemi és szociális tervet. A beszámoló hűen tükrözte azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel meg kellett küzdenie az üzemnek ahhoz, hogy eredményesen zárja az elmúlt esztendőt. A 47 millió forintos jóváhagyott feladattervvel szemben 54.8 millió forintra teljesítette ugyan az üzem az árbevételi tervét, azonban az árváltozások hatása következtében a költségek és ráfordítások *is jelentős mértékben emelkedtek Ezáltal csak 364 ezer fo- r nyeresége képződött ' az üzemnek. Az áremelkedésből adódó költségnövekedést a belső tartalékok feltárásával és jó munkaszervezéssel sikerült kigazdálkodni. örvendetes, hogy a tanácsok által megrendelt munkának határidőben és maradéktalanul eleget tettek. Az anyagellátásban azonban hiányosságok is előfordultak. Hiába rendelkezett érvényes diszpozícióval az üzem. mésis e!őfo"dult. hogy a megyei kő- banyákban nem tudtak az útépítéshez követ biztosítani Az özem az elmúlt évi tevékenységét 207 főfoglalkozású és 28 nyugdíjaslétszámmal oldotta meg. Annak ellenére, hogy az út- és hídépítő munkásoknál nagy volt a munkaerőmozgás, fez mégsem okozott gondot a tervteljesítésben. Az üzemvezetés igyekezett a reális lehetőséghez képest a bérszínvonalat kedvezően alakítani, amit sikerült is elérnie. A jutalmazási alapból az elmúlt esztendőben a dolgozók anyagi ösztönzésére — 595 ezer forintot használt fel az üzem. A jóléti és kulturális alapfelhasználás 317 ezer forint volt. Ebből üzemi étkeztetésre 141, dolgozók üdültetésére 85, szociális és kulturális felhasználásra 58, segélyezésre 19, míg ifjúsági és egyéb célra 14 ezer forintot fordított az üzem. A beszámolóból kitűnt, hogy a gazdaságvezetés figyelt a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. A munka- védelem alapvető célkitűzése volt a balesetek és egészség- károsodás megelőzése. A nehéz fizikai munka csökkentésére, illetve az anyagmozgatás megkönnyítése érdekében egy járműdarut szereztek be. Ennek munkába állításával jelentős veszélyforrást sikerült felszámolni. A központi javítóműhely megvilágításának biztosítására korszerű fénycsöveket szereltek fel. A veszélyes és ártalmas munkakörülmények között dolgozók munkafeltételeinek javítására a balassagyarmati és pásztói telephelyeken új javítócsarnok és kiszolgálóhelysések saját erőből’ történő beruházását kezdte el az üzem. Az út- és hídépítő munkahelyeken az időjárás elleni védelem, továbbá az alapvető munkahelyi • szociális ellátás biztosítására 2 lakókocsit vásároltak több mint félmillió forint értékben. A termelőeszközök biztonságos üzemeltetésére és biztonságtechnikai célokra kétmillió 230 ezer forintot költöttek. Az anyagi lehetőségekhez képest a jövőben is a legfontosabb célkitűzések közé tartozik a munkakörülmények javítása, a nehéz fizikai munka gépesítése. A beszámoló foglalkozott a munkaverseny-mozgal ómban rejlő lehetőségekkel és ezek minél jobb kihasználásával. Ezen a területen történt ugyan előrelépés, azonban ez még korántsem elegendő. A munkaversenyben az elmúlt évben a teljes munkaidős dolgozók 68 százaléka vett részt. Társadalmi munkaakció keretében a KISZ-alapszervezet 60 ezer forinttal segítette az üzem fiataljainak lakásépítését, így az üzem öt fiatal dolgozónak 160 ezer forint lakásépítés! kölcsönt biztosított. H F. A múlt év egyik nagy — és hozzátehetjük kellemetlen — meglepetése volt a romhányi termelőszövetkezet veszteséges gazdálkodása. Mindez azonban csak a teljesen kívülállók számára volt az. Hiszen, akinek jnódjában állt betekinteni az utóbbi néhány esztendő gazdálkodási adataiba, az többé-kevésbé felfedezhette az ide vezető tendenciát. Egyenes út Az 1977-es csaknem hétmillió forintos nyereségtől egyenes út vezetett a tavalyi mínusz kétmillióig. Erről beszélgetünk Molnár István elnökkel, Tóth Vilmos termelési elnökhelyettessel, akik nemrég óta kísérlik megállítani a közös gazdaságot a lejtőn. Ügy tűnik, sikertelenül . . . — Állattenyésztésünk .leszállóágban volt 1981-ig, s ez nem ért minket váratlanul — mondja az elnök. — A vesztesége már 1980-ban is 2 millió 700 ezer forint volt, a tavalyi 4 milliót pedig a mélypontnak véljük. — Mi az oka a sikertelenségnek? — Az alapvető, hogy nem volt takarmány. Az állatok szűkösen teleltek — ez csökkentette a hozamokat, a tejtermelést, á súlygyarapodást, és növelté a költségeket, hiszen vásárolni kellett a takarmányt, nemegyszer kétszereséért annak az árnak, amibe előállítása került Ennek szemléltetésére csupán néhány adat. A mindennapi „betevő” vásárlása 600 ezer forintot tett ki mínuszban, a 70 ezer literes tejcsökkenés mintegy félmilliót, a drága tej miatti költségnövekedés pedig a borjaknál vitt el egymillió forintot Nem remekelt a juhászat sem, annak ellenére, hogy tavaly végre-valahára, kimozdult a holtpontról az ágazat — Tudjuk, hogy jó adottságú gazdaság vagyunk — veszi át a szót Tóth Vilmos — és bízunk benne, hogy az idén már ki is tudjuk hozni a földből a benne rejlő lehetőséget. Akadt, aki szégvellte Módosítottak a vetésszerkezeten, a veszteséges növények eltűntek a táblákról, helyüket a biztonságosan termeszthető, jó áron értékesíthetők vették át, mint például a mustár, vagy a lencse. Megteremtették az állatállomány igényét kielégítő takarmánybázist. — Módosítottunk a munka- és üzemszervezésem — mondja Molnár István —, valamint átszerveztük a vezetést. Igaz, ebben a tekintetben még vannak gondjaink, mert a több mint ötezer hektáros gazdasághoz kevés a hat egyetemet, főiskolát végzett szakember. Idén szeretnénk legalább négy felsőfokú végzettségű fiatalt fölvenni. Mert jelenleg is a tolmácsi termelőszövetkezet segít ki minket egy növényvédős szakemberrel. Nem kis feladatot jelent a következő időszakban a költségek „megfogása”, mert, hogy elszabadultak, arra bizonyíték a nem éppen sikeres gazdálkodás. — Nincs jele a kollektívában az elkeseredésnek, bár akadt olyan vezető, aki szé- gyelt elmenni a közgyűlésre... — Talán úgy gondolta, ez a gazdaság többre képes? — Valóban, de a tavalyi mélypont a korábbi évek bűne is. Az eladott vemhes üszők, amelyek nem tették lehetővé a selejtezést, az, hogy egy szál lucerna nem sok, annyi sem volt ae egész gazdaságban, s ez mind közrejátszott a veszteségben. — Idén jól indultunk. Szépen telelt az 1100 hektárnyi búza, 25 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest a tejtermelés és nem utolsósorban a nehézségekben összekovácso- lódtak az emberek. Megújuló vezetés Sági Jánosné az újonnan kinevezett vezetők egyike, a tereskei és a szátokl szarvasmarhatelep „gazdája”. Múlt év decemberétől vette át ezt az embert próbáló munkakört férfielődjétől, aki nem tudott megbirkózni a tennivalókkal. — Hogy érzi, menni fog? — Biztos vagyok benne! Megszűnt a korábbi italozás, az éjjeliőrök már nappal alszanak, és a tehenek is megkapják a nekik járó abrakot — mondja az energikus fiatal- asszony, aki nem röstell hajnali fél háromkor kelni, hogy minderről meggyőződjön. — Mit szóltak ehhez az emberek ? — Kezdetben szokatlan volt a szigor, de most, hogy látják az eredményt — a korábbi napi 7—800 literes tejtermelés 1100 fölé emelkedett —, s ez vastagabb borítékot is jelent, rájönnek, érdemes fegyelmezettebben dolgozni. A telepvezető képes saját kezűleg ellenőrizni, hogy kifejték-e rendesen a teheneket, s ugyan melyik tehenész veszi szívesen, ha orra alá dörgölik, hogy nem tud fejnij Ami ugyebár a szakmája. . ; — Mindennek szerepe vaa abban, hogy ezekben a he-* tekben feleannyi abrak mellett is egyharmadával nőtt a tejtermelés, s ez költségekben nagy előny. — Milyen a kapcsolata munkatársaival ? — Sok köztük a fiatal, és úgy vélem, egy-két éven belül jó kis csapat lesz a miénk. S ez a legfontosabb, itt mindenkinek mindent jól kell csinálni. A lehető legjobban! A romhányiak jobb évet vártak tavaly is. Az idén még többet kell tenni azért, hogy ne kelljen ismét csalódniuk. ’Zilahy Tamás Apjától öreköKe a hivatásit Romhányi iskolások fcswlndifás Remotstart néven hozták forgalomba az Egyesült Államokban azt a zsebnaptárnál nem nagyobb készüléket, amely akár 120 méter távolságból- is üzembe helvezi a gépkocsit bekapcsolja annak gyújtását, a szívatót, indít, három percig nagy, majd kilenc percig alapfordulatszá- mon járatja a motort, végül a kellően fölmelegedett motort leállítja. Egyidejűleg a Remotstart bekapcsolja a fűtőkészüléket. az ablakmelegítőt és — ha van — a légkondicionálói. Mindez zárt ajtók között megy végbe,' ha kinyitják az ajtót, a motor leáll. Így a gépkocsi utasait menetkész motor és bef ütött utastér várja. A kézbesítőknek nincs irigylésre méltó dolguk az egyre növekvő nagyközségben. Napi feladatuk ellátása fizikailag is fárasztó, de ha nyugdíjfizetéskor tévednek, az sem tartozik a kellemesebb élmények közé. Minderről azért derűsen vall Hugyecz Istvánná: — Csaknem tíz éve veszem nyakamba nap mint nap a táskát, de még eddig soha nem éreztem nehéznek. Ebben valószínűleg szerepe van az előzetes gyakorlásnak, mert a hivatást apjától „örökölte- akinek sokat segített már akkor is, amikor még csak odahaza dolgozott a ház körül Kétbodonyban. — A mi szakmánkban az a szép hogy mindenütt várnak minket Mindenkit jól ismerünk Talán ez is az oka hogy nem cserélnék senkivel . Ez pedig nagy szó. mert mint mondja télen volt akkora hó hogy jócskán besötétedett. mire végzett a munkájával. Igaz akkor sem maradt egyetlen levél a táskában. Ennek az időnek szerencsére vége Lekerült a nagykabát és a Jserékpár kormányára sem fagy rá a kéz. Amikor Hugyecz Istvánné- val találkoztunk, erősen fogyóban vo'tak már a levele'-, újságok. Sőt a nyugdíj is. Ezen a napon leginkább az idősebbek örültek, ha az utcában felbukkant, irrvmn- eg> éviize* de jól ismer' alakja. . NÓGRÁD - 1982. március 25., csütörtök
