Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-21 / 68. szám

Miről ír a Világ Ifjúsága?

r Rock és politika — ez a ám mégis ők vannak többségszópárosítás már csak azért is igaz a Világ Ifjúsága márciusi számára, mivel a lap közkedvelt Dosszié rovatában Sebők János ezúttal abból a szempontból vizsgálja a popzene történetét, hogy mikor, hogyan és milyen politikai irányzatokhoz kapcsolódott a rockmuzsika.

Kik a krak'erek, a hollandiai házfoglalók, hogyan élnek és mi készteti őket a „lakáskérdés” e furcsa megoldására — Zolczer János helyszíni riportjában e kérdésekre is feleletet kapunk.

Sugár András „rendhagyó nőnapi cikkének” olyan lányok, asszonyok a szereplői, akiket aligha sorolhatunk a ▼ilóg nagy asszonyai közé —

ben.

Külföldi tudósítók arról számolnak be, mit csinálnak a fiatalok szabad szombatjaikon a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Jugoszláviában.

A felsoroltakon kívül a Világ Ifjúsága márciusi száma természetesen tartalmazza szokásos rovatait: a világsajtóból tallózó Glóbuszt, a popvilág újdonságairól hírt adó poprovatot, a levelezést, a keresztrejtvényt, a hi-fi-to- rony fődíjas Popzsebtotót, színes poszteren mutatja be az ELO-t (Electric Light Orchestra). Hazel O’Connort és Adam Antet, és kiemelt helyen villant fel képeket a 25 éves KISZ-ről.

Á robotok járni tanulnak

Japánban jelenleg járkáló

robotokat, ún. walking robotokat fejlesztenek ki. Ezek általában egy kormányozható és meghajtott alvázból, processzorból és ultrahang-érzékelőkből állnak. Különböző magatartásszabályokat lehet beprogramozni akadályok felfedezésére, vagy hasonló járművel való találkozás esetére. Például parancsra a járó robotok robotsort alkotnak, amelyben minden robot az előtte levőt követi. Ezeket a robotokat a gyakorlatban még nem használják! de alkalmazni lehetne őket például padló- tiszMtásra, vagy üzemekben gépek anyagellátására.

Gyógyvíz — gyógyhely — gyógvturizmus

Magyar gyógyfürdők

Budára, Gyulára, s a mai Magyarország területének

még számos helyére már _ a török időkben messze földről jöttek a betegek (ki botra támaszkodva sántikált, ki meg rabszolgák vontatta gya- loghintón, esetleg elefántháton érkezett), hogy gyógyulást keressenek az itteni csodatevő vizeknél. Sőt, mi több: római légionáriusok is gyó- gyfttatták már magukat Pannóniában.

Kétezer év tapasztalata tanúsítja, hogy hatásosak ezek a gyógyvizek, az egyik reumatikus bántalmakat csökkent vagy szüntet meg, a másik az emésztőszerveket hozza rendbe, a harmadik' női betegségek ellen ajánlott — és így tovább. Ehhez járul az az országszerte elterjedt hiedelem, hogy „nálunk elegendő egy botot leszúrni a földbe, s felfakad a gyógyvíi”. Ez a gondolat aztán többnyire úgy folytatódik: „óriási bevételeink lehetnének a gyógy-ide- genforgalomból, miért neon használjuk ki jobbon?"

A tények azonban többnyire prózaiabbak, mint az elképzelések. Mindenekelőtt azért, mert igaz ugyan, hogy a -gyógyvizekből nagy bevételek származhatnak, csakhogy ehhez elsősorban pénz, méghozzá sok pénz kell. A XX. század, utolsó negyedében korántsem elegendőek a régi gyógymódok, egyedül a vízzel nem lehet gyógyítani. Az egészségét visszanyerni akaró vendég csak akkor jön hozzánk, ha itt komplex gyógy- kúrában lehet része. Bármennyire ajánlják sok ország orvosai a hévízi, a hajdúszo- boszlói. a harkányi fürdők,- s más gyógyfürdőink vizét, elsőrendű szempont, hogy gyógyvizet egészítse ki megfejő orvosi ellátás és felügyelet, továbbá kellő színvonalú szálláshely,

Gyógyszállóink kihasználtsága általában megfelelő, ami arra enged következtetni, hogy érdeklődésben nincs hiány. A Margitszigeten, Hévízen, Bükön sok külföldit gyógyítanak. Messze vagyunk

azonban még attól, hogy maradéktalanul ki tudjuk elégíteni a különböző igényeket. A „gyógyturizmus” vendégei ma éppúgy különbözőek, mint hajdanán: van, aki saját költségén jön, mások pedig saját hazájuk valamelyik- biztosító intézetétől várják kiadásaik megtérítését, s e téren még a kezdetek kezdetén tartunk az egyezmények megkötésével. Az egyik beteg egyedül érkezik, a másik viszont csak akkor hajlandó jönni, ha kísérőjének is ieáz megfelelő szállása, étkezése, szórakozási lehetősége — s a változatokat még sokáig lehetne sorolni. Világszerte az az irányzat uralkodik, hogy legyenek „kizárólagos gyógyhelyek”, ahol a gyógyulni, vágyókat semmi sem zavarja. Ebbe nemcsak az értendő bele, hogy ne legyen levegőt szennyező ipari üzem, zajforrás a közelben, hanem még az is, hogy ne legyen a gyógyhely közelében hagyományos üdülő. h

A negyedik ötéves terv idején három és fél milliárd forintot költöttünk a gyógyturizmus fejlesztésére, 1975 és 1980 között pedig 4,6 milliár- dot. Óriási összegek ezek, különösen, ha azt is hozzávesz- szük, hogy a fejlesztésnek mindmáig nincs teljes jogú gazdája. Pontosabban sok gazdája van.

Fejleszt több minisztérium, országos hatáskörű főhatóság,

s — inkább első helyen kellene említeni — fejlesztenek az érdekelt megyei tanácsok. Olykor magukra hagyva valósítják meg önálló elképzeléseiket, máskor hosszas viták előznek meg egy-egy nagyobb fejlesztést. Annál is Inkább, mert — és ebben senki nem találhat kivetnivalót — minden megye a saját területén levő gyógyhelyet pártfogolja, szeretné a többi elé helyezni.

Sokat fejlődtek az elmúlt évtizedben a dunántúli fürdők: Bük, Zalakaros és — mindenekelőtt — Hévíz. Fejlesztésük nagyon indokolt, hiszen a nyugat felől érkező vendégnek mindegyik útjába esik, ha a Balaton felé tart.

Márpedig a túristák magyarországi úticélja hagyományosan a Balaton és Budapest. Ami viszont nem szoríthatja háttérbe a déli határ közelében levő és ugyancsak nemzetközi népszerűséget szerzett ■Harkány, vagy az ugyancsak könnyen elérhető orosházi Gyopárosfürdö gyógyvizét. S a többinek is — mind a 26- nák — megvan a jogosultsága, amit a helyi, megyei tanácsok és vállalatok további fejlesztésekkel, gyarapításokkal igyekeznek igazolni.

Mindenesetre ott megy jól a gyógy-idegenforgalom fogadási lehetőségeinek fejlesztése, ahol az erőforrásokat egyesítik. Tény, hogy más és más az érdekeltsége például a megyei vízügyi igazgatóságnak, amelyhez a fürdők tartoznak és más a vendéglátó-vállalatnak, amely a szálloda, az étterem fenntartója. Előfordul, hogy az első ruház be nagy összegeket, a bevételekből viszont a vendéglátók részesülnek sokkal nagyobb arányban. A megoldás ilyenkor semmi esetre sem lehet az, hogy „hagyjuk abba az egészet”, hanem — a rosszul megállapított érdekeltségi arányok megváltoztatása.

Az előbbieknél semmivel sem kisebb gond az, hogy hogyan (és miből) lehet továbbfejleszteni a hazai gyógy-ide- genforgalmat. Emellett itthon is sok az olyan beteg, akinek gyógyvlzes kúrára van szüksége, s ismételten bebizonyosodott, hogy külföldiek olyan helyekre mennek szívesen, amelyeket a házai közönség is kedvel. Így van ez a gyógyhelyekkel is.

Űjabb milliárdokba kerül a gyógy-vendégforgalom további növelése a mostani ötéves tervben. Nemcsak jó, de időszerű is lenne, hogy ezek a nagy összegék egy kézből, gondos mérlegelés után kerüljenek oda, ahol a legeredményesebben térülhetnek meg. Bizonyított tény, hogy az a legjobb reklám, ha az elégedetten, gyógyultan távozó vendég másoknak is ajánlja majd a magyar gyógyfürdőket.

Várkonyi Endre

Doppingszer: a divat!

Kérdezz-felelek a juhagyár, osztó vve?etőiéve'

Cjra divat a harangszoknya

A ruhaipari termékváltás serkentőszere a divat. Dollárok, rubelok ezrei, tizeirei múlnak azon, hogy e serkentő miként hat a gyártmányszerkezet állanő átalakulása közepette. A túlzott „adagolás” ezen a területen is éppúgy járhat fiaskóval, mint a „szer” teljes hiánya. Hajas András, a Salgótarjáni Ruhagyár osztályvezetője munkája közben tapasztalja, hogy megyeszékhelyünk üzemében milyen arányok szükségesek az egészséges működéshez.

— -Kényszerül-e a gyár arra, hogy termékeinek egy részével a divatot gyorsan kövesse?

— ŰJ külföldi piacokra betörni csakis a legdivatosabb

termékekkel lehet. Ez kényszerítő erő. Ezenkívül hat a jövedelmezőségre való törekvés is: a divatos termék a nyereséges. Mindig a divatot fizetik meg a vevők. A belföldre készített gyermekruhákkal szemben ugyancsak követelmény a divatosság. Sok szülő vélekedik úgy, hogy önmaga beéri régebbi holmival is, de gyerekét divatosan öltözteti,

— Mennyire sikerül követni, sőt esetleg irányítani a di- vatot a gyárnak?

— A divatintézet négy csoportra osztja a modelleket divatosság szempontjából. Elsőbe a divatirányítókat, másodikba a legújabb divatot gyorsan követőket sorolja. Az intézet értékelése szerint a tavalyi termékeink 36 százaléka került első és 32,6 százaléka a második csoportba. Az 1981/82-es őszi-téli áruinkat „esztétikai összhatásban ki- emelkedő”-nek ítélték az MDI szakemberei.

— A jelentősebb megrendelők igényei a divat élvonalához képest hol tartanak?

— Első helyen a tőkésbérmunka áll. Ez a divat élvonalát képviseli. Kiemelkedik egy német cég: a lehető legmodernebb dolgokat kéri tőlünk. Ö maga adja a terveket, díszítőelemeket is az anyag mellé. Második helyen a saját anyagos tőkésexport szerepe), amely ugyancsak a divat élvonalát jelenti. Utána következik a belföldi piac; az erre készített termékeinket a divatintézet értékelte. A sor végén a rubelelszámolású export helyezkedik el. Itt az egész évre szóló előzetes rendelések késlelteik valamelyest a divatkövetést.

— Érzékelhető-e, hogy a gyár belföldi versenytársaktól is gyors divatkövetésre ran késztetve?

— Vannak olyan külföldi cégek, amelyek párhuzamosan dolgoztatnak több magyar gyárral. Döntő szempont az ár, a minőség és a határidő. Ha ezekben a gyárak nagyjából, azonos szinten tartanak, akkor a divatosság kerül előtérbe. Ilyenkor érzékelhető a vetélkedés. A szocialista piacon is van vérseny a magyar vállalatok között. Mi kezdetben két évig „uralkodtunk” a szoknya varrásban. Utána a többi magyar gyár is ajánlatokat tett a vevőnek, és verseny alakult ki. Ennek hatása, hogy részben átálltunk sportegyüttesek és pamutáruk gyártására.

— Eljutnak-e információk a ruhagyár termékeinek vásárlói fogadtatásáról?

— Ezek úgy jutnak el hozzánk, hogy a boltok látják, mit vesz tőlük a vásárló, és ez alapján adják le rendelésüket a nagykereskedelemnek. A nagvkereskedelem azt rendeli tőlünk, amiből kevés van neki raktáron. Ö a készletéből tapasztalja, mi kell a boltnak, illetve a vevőnek.

— Vevő—bolt—nagykereskedelem—gyár. Túl sok állomás a közvetlen érzékeléshez.

— Van saját üzletünk is Salgótarjánban. Oda minden szériából viszünk néhány darabot. Természetesen levonjuk a következtetéseket abból, ha az üzletvezető jön: „ebből a modellből kérek még, mert elvitték két nap alatt.” S abból is, ha nem fogy el valamilyen termék. Közvetlen kapcsolat létesül a lehetséges vevőkkel a BNV-n is. Gyakran halljuk ott, hogy: „Jé, ilyet majd lehet kapni?!” Sajnos, nem minden sikeres termékre érkezik rendelés. Ezért igyekszünk közvetlen 'összeköttetésbe kerülni üzletekkel: most a Skála Cooppal léptünk kapcsolatba.

— Adva vannak-e a gyár- ben a gyors divatkövetés gépi és emberi föltételei?

— Olyan gépeink állnak rendelkezésre, amelyeket néhány nyugati üzemben is szívesen elfogadnának. Nemrég járt nálunk egy német technikus, aki dicsérte a gépparkot. Az emberi feltételekkel kapcsolatban is van a fejlődés. Hat éve még nem mertünk volna olyan ruhákat vállalni, mint most. Sokáig megoldhatatlan problémát jelentett például a bevágott zseb varrása. Ma fodrokat, bodorításokat varrnak meg az asszonyok kifogástalanul. Ez felbátorít bennünket az igényes feladatok elvállalására.

Molnár Pál

I MAGYARORSZÁG GYÓGYFÜRDŐ! - <

^•iÓSMfi V-'/v

i.^ cw

\

vj i r unui

‘ } ;

MosonmagyaroyárJ I Sopront ^lf, G>är» Komárom

Löh«. K,p“m :

* Sárvár

v #

Miskolc,

SarasjuU

j; Kistártr 'Y: Y Nyíregyháza y «/w* 1

Mátráiul» *Ej$l YY—7 , íLeányfalu (Melóksvestr fJuijrscew f

'BUOAPEST ^ . * Höfílúszöbosrió

Szoinok^0erekflir!íö /

Kecskemet Jismecske í ►*_ , - t UKitílrfV* rkf“aó M

Pn \ , . !3™Sl ) • Szentes

^ 7. ? „ •PU {Kiskőrös Gyulái

Xíjiawros b »öomMvár * Csorsgratf j

Nagyatád* Kaposvár ^künfwiK Makó

Saoocsa • • Szigetvar f ‘ '

VBarcs r\f J" \

\ l %

'X >

A szabad idő dilemmái

Ötnapos munkahét, heti két szabadnap! — a valaha óhajtott több szabad idő a mi országunkban is valósággá vált. Egyelőre még csak kóstolgatjuk mindennek örömét, eltöltése, hasznos kihasználása terén legfeljebb az első lépések megtételéről lehet szó. Az iskolák többsége majd csak ősztől tér át az új rendre, s különben s a családok életritmusa, a hét végi főzés, bevásárlás, takarítás, mosás időpontjának eddigi beosztása még változóban van. Mennyi jut majd a megnövekedett szabad időből a sportra, az egészségvédő, szórakozást jelentő testedzés számára? Ért egyelőre csak találgatni lehet. Már csak azért is, mert az ötnapos munkahét bevezetésével felmerült kérdésekre a sportmozgalom még csajs keresi a választ.

Vo, persze híd ábránd volna azt

gondolni, arra számítani, hogy az emhe ek megnövekedett szabad idejüket egv csapásra a Icgokosab- ban, a leehasznosabban, kizárólag egészségük védelmét Jelentő mozgásra. szórakoztató testedzésre akarják majd felhasználni.

Fev dolog vitathatatlan: elsősorban a vámosokban és a na- gvobb településeken változtatni keli a szervezeti kereteken. Amfg uevan-s korábban az üzemi és hivatali «nortkörök fejlesztését, a lehet ségek bővítését szorgalmazták _ az illetékesek, a sportnak jövőben házhoz kell mennie! . A szervezéshez elsősorban a lakótelepi ‘skolák snortudvarai és torna fe-mei kínálnak kiváló lehető- sAgakét- Igen ám. csakhogy az iskolák döntő többségének kapuja

hét végén zárva van. Nincs fű*

tés, nincs költségkeret a személy« zet megfizetésére. Mindezt azonban némi rugalmassággal át le* hetne hidalni. Ennek bizonyítékaként egyes becslések szerint a: idei, szokatlanul kemény télbei közel félezer természetes jégpá lya működött. A legtöbb helyen as iskolák udvarait öntötték fel. Vol ahol belépődíjat szedtek, s ebbő fizették a jég kezelőit, volt aho a szülők összefogásával készültei a pályák. Ezt az önkéntes, többé kevésbé a gyerekek mozgásigényé nek kielégítésére létrehozott jég pályamozgalmat sikeres kezdet nek tekinthetjük és reméljük t folytatás sem marad el.

Napjainkban a lakosság igénve Inek kielégítése érdekében létre jőve társulások, vállalkozások ide Jen az sem elképzelhetetlen, hogj testnevelő tanárokból, volt spor tolókból alakuló munkaközössé gek álljanak a lakótelepeken t szervezés élére. Vitathatatlan hogy kevés a fedett létesítmény a vízfelület több is lehetne, d< állítjuk, hogy a jelenlegieket seír használjuk ki megfelelően. Egye« külföldi országokban számtalar Jó példát lehet találni a hatásos szervező munkára. A szórakoztató egészségvédő sport ugyanis elsősorban a jó szervezésen, a vonzé programokon múlik. Szabad idí már volna, Nógrád megye Jákos- ságának döntő többsége ötnapos munkahétben dolgozik. Mindenképpen hasznos lenne, ha a megnövekedett szabad idő egy részét rendszeres sportolásra, egészséget védő mozgásra fordítanák honfitársaink.

Vad Dezső

NóGRÁD - 19S2. március 21., vasárnap

I