Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-21 / 68. szám

Ftne7ete!< a KISZ Nógrád megyei töriéneteből (1.) így kezdődött Átalakulás Kisecseten és másutt Az 1956. október 23—novem­ber 4. között hazánkban dúló ellenforradalom leverése után az élet fokozatosan visszatért a normális kerékvágásba. Nem történt ez másként a dimbes- domtoos Nógrádban sem. A két- frontos harcot hirdető MSZMP és az Ideiglenes Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ve­zetésével megkezdődött a küz­delem az eszmei, politikai tisz­tánlátásért, a megtévesztő jel­szavak leleplezéséért, a gazda­sági élet újjászervezéséért, a termelés beindításáért. Az MSZMP Ideiglenes Köz­ponti Bizottsága 1957. márci­us 11-én határozatot hozott az ifjúság nevelésének néhány kérdéséről, és a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség megalakításáról. Megállapí­totta, hogy . . .„nem tartja kielégítőnek az ifjúsági moz­galom jelenlegi állapotát. Ezért szükségesnek tartja — a magyar ifjúság szocialista egy­ségének megteremtése, a ma­gyar ifjúság kommunista ne­velésének elősegítése, és a párt utánpótlásának biztosítá­sa érdekében — a Magyar Kommunista Ifjúsági Szöveti ség létrehozását”. A dokumentumban koránt­sem véletlenül volt szó többes számban ifjúsági szervezetek­ről. A magyar ifjúsági mozga­lomban ugyanis 1957 elején flégy rétegszervezet működött. Az egyik a Magyar Egyetemis­ták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MEFESZ) volt, melyben politikai zűrzavar és belső vita uralkodott. A má­sik a Magyar Forradalmi If jú- munkás Szövetség (MAFISZ), e rrmnkásif j.úság külön szer­vezete, amely az MSZMP irá­nyításával működött A har­madik rétegszervezet az Egy­séges Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ), míg a negyedik a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége (MDNSZ), «mely főleg a kommunista szülők diákgyermekeit képvi­selte. Nógrádban 1957 elején a MEFESZ kivételével mindhá­rom rétegszervezet működött Egytől- egyig a fiatalok meg­nyeréséért tevékenykedett. A MAFISZ Nógrád megyei Ide­iglenes Intéző Bizottsága 1957. január 10-én alakult meg Salgótarjánban. Elnöke Oravecz Ernő lett. Első ülésén kimondotta, hogy az ellenforradalom alatt lét­rehozott „ifjúmunkás szer­vező bizottságokat” feloszlat­ja, mert azok nem az ifjúmun­kásod érdekeit képviselik. Hangsúlyozta, hogy minden olyan intézkedést végrehajt, amely a munkás-paraszt ha­talmat támogatja, hazánk szocialista fejlődését, a nem­zet érdekeit szolgálja. Befo­lyásának növekedését jelzi, hogy 1957. március elején Nóg­rádban már 25 MAFISZ-szer- vezet működött, 1400 tagot tö­mörítve. Az MSZMP elvi irá­nyításának fontosságát az EPOSZ és az MDNSZ szintén elismerte. Ilyen rétegviszonyok köze­pette született meg a március 11-i határozat, mely után a KISZ Országos Szervező Bi­zottsága felhívással fordult a magyar ifjúsághoz. „Hozzátok szólunk: gyertek, adjatok ke­zet nekünk, álljatok közénk, lépjetfc a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség sok nehéz csatát nyert, a mártírok vérével megszentelt zászlaja alá!” — állt a felhívásban. A hívó szó Nógrádban’ is termékeny talajra talált. A Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 38. évfordulóján —1957. március 21-én — Salgótar­jánban, az acélgyár kultúrhá- zában zászlót bontott a KISZ. Megalakulásánál a MAFISZ, az EPOSZ, a diákszövetség képviselői, valamint az úttö­rők képviselői bábáskodtak. Alapvető célként fogalmazták meg a kilenctagú szervező bi­zottság javaslatára, hogy egy­ségesebben, nagyobb politikai tudással, de önállóan segítse a pártot a szocializmus építésé­ben. Soraikba hívták a mun­kás, paraszt, értelmiségi, ta­nuló- és katonafiatalokat. A szervező bizottság javaslatára a megye első KlSZ-titkárává Hegedűs Lászlót választották meg. így kezdődött! Az erjedés tehát megindult. Nógrádban 1957. március végén 25 alap­szervezetben 700 KISZ-tag tevékenykedett. A KISZ erő­teljes térnyerése természete­sen nem maradt hatástalan a többi ijfúsági rétegszervezetre sem. A MAFISZ és a diák- szövetség fokozatosan beolvadt a KISZ-be. Az EPOSZ 1957 végéig tevékenykedett a me­gyében, elsorvadt a MEFESZ is. Élénk érdeklődés kísérte a KISZ első nagyszabású meg­mozdulását, az ifjúsági nagy- aktívát, melyet 1957. április 14-én tartottak Salgótarján­ban. A négyszáz résztvevő a KISZ népszerűsítése és a to- , vábbi tennivalók megfogal­mazása céljából tanácskozott. Ekkor 35 alapszervezetben 1300 KISZ-tag volt a megyé­ben. Az i aktíva résztvevői üd­vözlő táviratot küldtek az MSZMP-nek, amelyben hitet tettek, hogy mindig a párt irányvonalát követik. A nógrádi ifjúságpolitikai események láncolatában alap­vető jelentőségű volt a KISZ meg vei szervező bizottságának akcióprogramja, melyet 1957. április 15-én fogadott el. Bi­zakodással szögezte le, hogy a megyében bővült a KISZ tö­megbefolyása. A tennivalók között elsőként említette a szervezeti élet erősítését. Szólt a munkaverseny kibontakoz­tatásának fontosságáról. Meg­fogalmazódott az ifjúsági bri­gádversenyek szervezésének és a lakóhelyi társadalmi mun­ka végzésének, a kulturális és sporttevékenység vonzób­bá tételének fontossága. A 66 alapszervezetnek 1957. május 17-én 2211 tagja volt. Ezek már ideiglenes tagsági igazolvánnyal is rendelkez­tek. Május közepéig több falu­ban — Nógrádszakál, Diósje- nő, Karancsság, Kisecset — számos EPOSZ-szervezet ala­kult át KISZ-szervezetté. Ezek közül 38 üzemi, 28 pedig falu­si jelleggel működött. A helyi akcióprogramok három terü­letre irányították a mozgalmi munkát végzők figyelmét: a politikai nevelésre, a terme­lés segítésére, a kulturális és sportélet fejlesztésére. Az ország és a megye várt­nál gyorsabb politikai és gaz­dasági taipraállása eredmé­nyeként időszerűvé vált, hogy az MSZMP megtárgyalja az elmúlt nehéz időszak tapasz­talatait, értékelje a kibonta­kozás eredményeit, megfogal­mazza a párt és a megye előtt álló- időszerű feladatokat. Ezért — az országos pártérte­kezlet előkészítéseként —1957. május 29-én Salgótarjánban tartották meg a megyei párt­aktívát. (Folytatjuk) Rozgonyi István Magániparosok a közért Feiiedő szolgáltatás Szécsén^ben Aktivaülést tartott Szé- ésényben a kisiparosok helyi csoportja. Baranyai Kálmán, a KIOSZ megyei titkára is­mertette a megyei elképzelé­seket és értékelte a kitűzött helybeli célokat. Ezek közül a legfontosabb a szolgáltató tevékenység fejlesztése. Ezen a téren jelentős lépés előtt állnak Szécsényben. Már ké­szülnek a tervei a tanáccsal együtt létrehozandó szolgálta­tóháznak, s szeretnének az idén a kivitelezéshez is hoz­záfogni. Az épületben három vagy négy különböző tevé­kenységet folytató kisiparos egy helyen állna a helybeli­ek rendelkezésére. Ugyancsak fontos feladat a helybeli kis­iparosok bővebb tájékoztatá­sa. A továbbiakban az elmúlt esztendőben eredményes műn* kát végző aktívákat jutalmaz­ták. Felelősséggel közös dolgainkról Beszélgetés dr. Körmendy Józseffel, a Nógrád megyei Tanács titkárával Az elmúlt hetekben falugyűlések sorát tartották Nóg­rád megye településein, ahol a lakosság a tanácsi tisztség vise­lőkkel együtt számot vetett az elmúlt esztendővel. A ta­nácskozások előkészítéséről, tartalmi munkájáról, a szélese­dő közéleti demokráciáról, az állampolgárok növekvő fele­lősségéről beszélgettünk dr. Körmendy Józseffel, á Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkárával. — Kérem, összegezze a falu­gyűlések legfontosabb politi­kai és tartalmi tapasztalatait! — A megye 120 települé­sén tartottak eddig falugyű­léseket. Az a tapasztalatunk, hogy jó politikai légkörben, a lakosság nagy érdeklődése közepette, felelősséggel beszél­ték meg a települések gyara­podását, ebben a tanács tevé­kenységét, a fejlesztéssel járó gondokat. Több ember volt kí­váncsi az esztendős munka összegezésére, minősítésére, mint eddig bármikor. Voltak települések, mint például Nagylóc, Rétság, vagy Mátra- novák, ahol a tanácsi veze­tők három-négy száz ember előtt adtak számot munkájuk­ról. a településfejlesztési ter­vek végrehajtásának tapaszta­latairól. • Ha a tapasztalatokról' esik szó, mindenképpen említést érdemel, hogy azok a falu­gyűlések' sikerültek igazán jól, ott vetettek számot érdemben az eddig végzett munkával, a további tennivalókkal, az ösz- szefogásban rejlő lehetőségek­kel. ahol a tanácsi szervek, a Hazafias Népfront, a társa­dalmi és tömegszervezetek együtt készítették fel a be­szélgetésre a lakosságot. Akad­tak településeink — Érsek- vadkerten, Varsányban, Pász- tón és Nézsán tapasztaltuk ezt többek között — ahol az elő­készíts, a mozgósítás nem volt megfelelő. Másütt évek óta megoldásra váró gondok nyomták rá bélyegüket a be­szélgetésekre. A mátraverebé- lyi falugyűlésen okkal volt parázs a hangulat, hiszen bá­nyaművelés miatt építési tilal­mat rendeltek el a község te­rületén. — A tisztségvieetűk beszámo­lója mennyiben segítette a fa­lugyűlések fórumjellegének erősítését? Mennyiben adott képet, tájékoztatta az embe­reket a településfejlesztési ter­vek teljesítéséről, a fellelhető gondokról, mennyire vetett számot a reális lehetőségek­kel? — A falugyűléseken elhang­zott számvetések döntő több­sége reális, megalapozott volt. Átfogó képet adott az éves tervek teljesítéséről, s a jö­vő felvázolásával pedig arra törekedtek, hogy mozgósítsák a lakosságot a célkitűzé­sek sikeres végrehajtására. A tanácsi tisztségviselők szinte mindenütt jól hasznosították a beszámoló taggyűlések, a különböző tömegszervezeti rendezvények, a tanácstagi be­számolók és az éves tervet tárgyaló tanácsülések tapasz­talatait, állásfoglalásait. Nem csupán az eredményeket so­rolták. Megmutatták azokat az erőfeszítéseket is, amelyeket a tanács a lakossággal együtt tett. Növelte a közösségért ön­zetlenül tevékenykedő embe­rek tekintélyét, hogy a falu­gyűlésen adták át a kiemel­kedő társadalmi munkásoknak az elismerő oklevelet, pla­kettet. , Élénk, jó beszélgetésekre került sor a társközségekben is. A székhelyközségek, a na­gyobb közösség mellett a kis települések sajátos kérdései­vel is foglalkoztak. Hasznos­nak tartjuk, hogy a társköz­ségekben tevékenykedő ta­nácstagok, többnyire a ta­nácstagi csoportok vezetői tá­jékoztatták az embereket ar­ról, mit végzett a tanácsta­gok csoportja, hogyan tervez­ték, tervezik a továbbiakban munkájukat, s miben kérik a lakosság segítségét, megérté­sét. Több helyen kezdemé­nyezték, hogy társadalmi mun­kával is segítsék a kis tele­pülés gyarapodását. Összessé­gében az a tapasztalatunk, hogy a politikus, jó hangvé­telű. tényeken nyugvó, a kri­tikát és önkritikát sem nél­külöző beszámolók őszinte vi­tára ösztönözték a legtöbb he­lyen a falugyűlések résztve­vőit. — Szólna a vitáról részlete­sebben is? — A vélemények, a javasla­tok túlnyomó többsége tárgyi­lagosan vetett számot a meg­levő helyzettel, á lehetőségek­kel. Csak kevés helyen sorol­tak irreális, a lehetőségeket figyelmen kívül hagyó igé­nyeket. Megszűnőben van a falugyűlések panasznap jelle­ge. A felszólalók többsége a közös ügy érdekében szólt, támogatva a fejlesztési elkép­zeléseket. A községpolítikai tervek megvalósításához sok helyen ajánlottak társadalmi munkát. Az emberek megér­tették, tudomásul vették, hogy a fejlesztési lehetőségek vi­szonylag szerények. A véle­mények erősitették az éssze­rűbb, a takarékosabb gazdál­kodás szükségességét, a meg­lévő létesítmények célszerű, többcélú hasznosítását. Jogos türelmetlenség nyilvánult meg a szervezetlen, a hanyag mun­kával szemben. Jó néhány községben, többek között Mát- rakeresztesen a mulasztók szi­gorúbb felelősségre vonását is szorgalmazták. A javaslatok többségében utak, járdák, belvízelvezető csatornák építését, felújítá­sát sürgették, a vízellátás ja­vítását szorgalmazták. Erről esett a legtöbb szó Szécsény­ben, Pásztón és Rétságon. A salgótarjáni járás néhány te­lepülésén az óvodák további bővítéséért emeltek szót. Sok helyen kifogásolták a kenyér minőségét, a szállítási gondo­kat. Szóltak a környezetvé- delrfii, a köztisztasági munka, a közvilágítás javításáért. Jó néhány községben szorgalmaz­ták az idős emberekről való fokozott gondoskodást, a házi szociális gondozás kiter­jesztését. A közérdekű bejelentésekre, javaslatokra a legtöbb falu­gyűlésen érdemben válaszol­tak a tanács tisztségviselői. Növeli a falusi „parlamentek” tekintélyét, erősíti a lakosság bizalmát a tanács iránt, hogy több településen is hozzálát­tak a viszonylag szerény ösz- szeget igénylő javaslatok meg­valósításához. tgy többek kö­zött Kisterenyén autóbuszvá­rót építenek. Természetesen elhangzottak megalapozatlan észrevételek, indokolatlan kérések is. Eze­ket ott helyben, a falugyűlé­sen a résztvevők utasították vissza. Aztán a tapasztalatok közé tartozik az is, hogy né­hány gazdasági egység veze­tője, a szives invitálás ellené­re sem vett részt a tanácsko­záson. A rétsági járásban pél­dául több településén szóvá • tették az áramszolgáltatás gondjait. Az ÉMÁSZ képvi­selői azonban nem tudtak érdemi választ adni az észre­vételekre, mert nem voltak ott. Ugyanakkor az országgyű­lési képviselők közül többen is elmentek a falugyűlésekre. Véleményüket elmondták a tanácsok tevékenységéről, te­lepüléseink fejlődéséről, segít­séget ígérve a gondok gyor­sabb megoldásához. — A falugyűlések tapaszta­latai ismeretében hogyan Ir'ia a közéleti demokratizmus fej­lesztésének legfontosabb, to­vábbi feladatait? — Ügy vélem, hogy a falu­gyűlések meggyőző, mozgósító szerepét, politizáló légkörét a továbbiakban is fejleszteni szükséges. Ez természetesen együtt kell, hogy járjon a gondosabb előkészítő munká­val. a tanácsi, a tömegszervo- zeti mozgalmi és gazdasági vezetők inég szorosabb, tartal­masabb együttműködésével. A tájékoztatás mellett igen fontosnak tartom a falugyűlé­sek mozgósító jellegének erő­sítését, éppen a lakosság által is jóváhagyott tanácsi ter­vek maradéktalan végre­hajtása érdekében. Ugyancsak lényeges, hogy a helyi taná­csok. természetesen a gazda­sági szervekkel egvüttmü' ' ve, késedelem nélkül - kezdje­nek hozzá a teljesíthető ké­rések, javaslatok megvalósítá­sához. Természetesen kérjék ehhez a lakosság társadalmi támogatását. S még valamit: ne sajnálják a fáradságot, az időt arra. hogv ne csak az esztendő múltával, hanem fo­lyamatosan tájékoztassák az embereket arról, mi lett a ja­vaslatuk sorsa A lakókban így erősödik igazsággá, hogy érdemes szólniuk, érdemes dolgozniuk, mert szavuknak foganatja, munkájuknak ered­ménye van. — Köszönöm a beszélgetési! Vincze Istvánná Akkor márciusban... T udták azt a munkások, akik meg nem, azok megérezték, hogy Sal­gótarján kulcspontja lett a Tanácsköztársaságnak. Már abból is lemérték, hogy a városban egymást követték a szónokok, akik biztat­ták a munkásembereket, de leginkább a bányá­szokat, Azt mondta Kál­mán János, emlékezve azokra a napokra, hogy a világ kö­zepének tudták Tarjánt. Most gyengélkedik egy kicsit, és a kórházban kezelik. , Betegágyi szendergéséből ébredve is tisztán emlékezik: — Felfordult a világ kö­rülöttünk... Károlyin, a bányászkolóni­án forrott a világ. Náluk az öt gyerek közül ő a legidő­sebb. Ott csüngött apja ajkán, lesve minden szavát. Amikor az munkásgyűlésről jött, lán­golt a szeme, forró volt a hangja. Azt tudta a legszeb­ben mondani: — Még ilyen márciust nem éltem. Vége a nyomornak! Aztán megfordult a hely­zet. Jöttek a burzsujok. meg a fegyveresek és zavarták a forrongó népet, menekült, ki merre látott. Bújtak a vadas­kerti dombokon, ki meg a Gyurtyánosban, de neki in­dultak a dugdeli rejteknek is. Aztán megint előkerültek. Kálmán János meg minde­nütt az apja nyomában. Fia­tal legénysorba készült már és apja nem is ellenezte, ha maga mellett tudta fiát. Az­tán egyszerre elfogyott a munkások türelme. Fegyvert fogott a bányász. A szénme­dencében éppen a bányászok lettek a fő támaszai a Ta­nácsköztársaságnak. Emlék­szik Kálmán János. amikor aoja, kezében fegyverrel megjelent otthon, hogy beje­lentse a családnak: eljött az idő megvédeni a munkásha- galmat. Piros volt az arca és elszánt a tekintete. Nem volt dúskálásuk jóban sem előtte, sem ezután, mégis ettől kezd­ve mintha fényesebben sütött volna rájuk a márciusi nap­fény. Feleségét vigasztalva mondta akkor az öreg Kál­mán János kérges tenyerével lágyan simogatva asszonyát, akit körülfogott öt. gyereke: — A boldogságért indu­lunk — és felemelte fegyve­rét. Apja magához szólította őt, fejére tette kezét, mintha ál­dását adná: — Majd ő vigyáz itthon... — nézett a feleségére. — Kint hangosan éljenez­tek. Bányászok vonultak Bag- lyas felől. Aztán jöttek a gyurtyánosiak is. A néphata­lom hömpölygött, dübörgött a város felé, hogy a főtéren esküt tegyenek a Tanácsköz­társaság mellett. t március is velük fénylett Azon a nagygyűlésen hallotta apja mellett állva a fiatatabb Kálmán János, hogy fegyver­rel törnek a nép hatalmára. Egyed György mellettük állva felemelte puskáját és torka­szakadtából kiáltotta: „Ak­kor fegyver által vesznek el!” Hatalmas orkánként felzúgott a tömeg: „Ügy lesz!” Torká­ban dobogott János szíve. Félt is a rettentő hangorkántól, meg büszke is volt. hogy ap­ja azok között van. Mert szép szál ember volt és az ő sze­mében a legerősebb, a leg­okosabb. Másnap már / sorakozóra hívták a fegyveres bá­nyászokat. Egyre sűrűb­ben hallatszott a Ka- rancsból a fegyverropogás. Aztán ágyúzták a bányavidé­ket. Bányászokból alakított harci brigádok feladata lett elnémítani a támadókat. A harcosok között volt az idő-* sebb Kálmán János is. Ami­kor elindultak a térről ott volt az egész család Nem búcsúztak egymástól Hang­talanul álltak anyjuk körül a gyerekek. A legidősebb elől. A szemek is Szárazak marad­tak, de elszántan nézték ap­jukat, akinek kemény volt a tekintete. Aztán elmúlt né­hány nap, hol hangosan a harci zajtól, hol vésztjósló csendben. Egyszer hírnök jött. hogy nagy a támadó erő. visszavonulnak a mieink. Majd megint a hírnök, hogy újból mennek a vörö'ök elő­re a Narancsban. Maid egy szekér ballagott lefelé a he­gyen Károlyira. A bányászasz- szonyok, meg a gyerekek ott álltak a kolóniái úton sze­mükben a várakozó rémület. Elől lépegetett a katona. Té­pett volt a ruhája, sáros az arca. — Halottakat hoztunk, akik hősként haltak meg... — vers­ként ismételte. Ezen, túl csak a szekér zör gése hallatszott, meg a lovak léptei, amely dübörgésként hatott a fiatal Kálmán Já­nos agyában. Lassan elindult a kocsi felé várakozó arccal. A kocsiderékban a szalmára fektetve először Egyed Gvör- gyöt ismerte fel. Vére« volt az arca. Aztán Cseh Sándort, az apja barátját, majd az is­merős bakancsot, a kono** ka­bátot és a kérges tenyeret, amely mindig erős volt most pedig erőtlenül kifordulva fe­küdt a holttest mellett. Nem jött hang a torkából, -csak suttogás. — 4 7 apám... N '-n sírtak Senki «cm sírt, csak mentek hang­talanul a szekér után. Pintér József, a jóbarát lé­pett a fiatal Kálmán János mellé. Halkan beszélt de fo­gai között szűrve a szót: ..Előtted az élet! Te még visszaadhatod nekik Visz- sza kell adnod!” A fiatal Kálmán János a nál’t szolgálatában töH*ö+te el életét. Bobá) Gyula KlA^DÁn tQDS ____.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom