Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-12 / 36. szám

I h hires'* rendeietel Az ipari miniszter a munkavédelemről P A népi iparművészek minősítése és díjazása f§ Jogszabály a jogszabályokról | Az állatorvosok bérpótléka rCsaládi házat is megvehet és újra eladhat az OTP Az idei első közérdekű ren­deletét az ipari miniszter ad­ta ki — munkavédelemről. A jogszabály részletes előíráso­kat tartalmaz a dolgozó em­berek védelme, az üzemi bal­esetek megelőzése érdekében. Ezek szerint a különféle gaz­dálkodó szervezeteknél a gé­pek, bérendezések, technológi­ai sorok biztonságos kezelésé­re, karbantartására a szabvá­nyoknak megfelelő külön uta­sításokat kell készíteni. Szer­vezeti és működési szabályzat­ban kell meghatározni a mun­kavédelemmel kapcsolatos döntési hatásköröket az igaz­gatóktól egészen a csoportve­zetőkig. A vállalatoknál olyan munkavédelmi szervezeteket kell létrehozni, amelyek egy­aránt alkalmasak a rendsze­res ellenőrzésre, a hiányos­ságok folyamatos megszünte­tésére, a munkavédelmi okta­tás irányítására és a balese­tek szakszerű kivizsgálására. Ki lehet munkavédelmi ve­zető? A jogszabály szerint er­re a tisztségre a tervező- és kutatóintézeteknél csak mun­kavédelmi szakmérnököt vagy üzemmérnököt lehet kinevez­ni. Az ő irányítását általában az igazgató, vagy annak mű­szaki helyettese látja1 el. Lé­nyeges előírás, hogy teljesít­ménybérben, több műszakban foglalkoztatott dolgozó mun­kavédelmi vezető vagy előadó nem lehet. A nem függetlení­tett munkavédelmi vezetőt (előadót) egyéb feladatok el­látásával csak olyan mérték­ben szabad megbízni, hogy ez munkavédelmi tevékenységé­nek zavartalan ellátását ne gátolja. Külön rendeletet adott ki a munkavédelemről a közle­kedés- és postaügyi, valamint a pénzügyminiszter is. Ezek az adott területre vonatkozó sajátos előírásokat tartalmaz­zák. ☆ A Minisztertanács rendele­tet alkotott a Népi Iparművé­szeti Tanács jogállásáról, fel­adatairól, szervezetéről és működéséről. Eszerint ez a testület gondoskodik a külön­féle népi iparművészeti ter­mékek minősítéséről, beleért­ve az országos pályázatok és kiállítások anyagát is. A NIT jelöli ki a gazdálkodó szerve­zetek megbízásának teljesíté­sére alkalmas népi iparművé­szeket, s állapítja meg a szer­zői, valamint a tervezői dí­jat is. Ez a szerv jogosult a népi iparművészek alkotó munkájának támogatására, kísérleti műhelyek, táj házak létesítésére, fenntartására. A művelődési miniszter vég­rehajtási rendelete szerint a népi iparművészek részére igazolást kell kiállítani. A ter­mékeket az előállítónak azo­nosítására alkalmas jelzéssel, úgynevezett zsűriszámmal is el kell látnia. A jogszabály melléklete, pontosan fel is so­rolja a népi iparművészeti termékeket, amelyek a követ­kezők: szőttes, fazekasmunka, faragás és festés, hímzés. A népi kismesterségek közé tar­tozik a festett, faragott bú­torok, a népviseleti babák, a játékok előállítása. A hagyo­mányos háziipari termékek: a bőr- és kovácsoltvastermékek, valamint a fából készült népi kézi csomózású és szövésű szőnyeg, a fűzből, gyékény­ből, nádból és egyéb anyag­ból készült fonott használati és dísztárgyak, a vert, hor­golt és varrott csipke, vala­mint a szőtt és varrott gobelin. ☆ Ilyesmi is ritkán fordul elő: jogszabály született a jogsza­bályokról. A Minisztertanács határozatot adott ki a külön­féle jogi iránymutatásokról, a műszaki-technikai normákról, pontosabban ezek felülvizsgá­latáról. Köztudott, hogy ma már se szeri, se száma, a mi­nisztériumok és különféle irányító szervek által kiadott körleveleknek, iránymutatá­soknak, állásfoglalásoknak. Ezek dzsungelében sokszor már az illetékesek sem tud­nak eligazodni. A rendcsiná­lás első lépése lehet,* hogy a kormány most pontosan előír­ta : milyen iránymutatásokat lehet kiadni. Egyben kötelezte az egyes ágazatok felelős ve­zetőit a hatályos állásfoglalá­sok felülvizsgálatára és a fe­lesleges iránymutatások visz- szavonásóra. A megmaradó előírásokat a minisztériumok­nak egységes szerkezetekben, áttekinthetően kell közzétenni­ük. ☆ A Magyar Közlöny január 16-i számában jelent meg a mezőgazdasági és élelmezésü­gyi miniszter rendelete az ál­latorvosok és más állategész­ségügyi szakemberek foglal­koztatásáról, feladatairól. Az előírások részletesen szabá­lyozzák az ügyeleti szolgálat ellátásának rendjét, az állat­orvosok jogosultságát a bér­pótlékra, valamint a magán- gyakorlat folytatásának felté­teleit. A rendelet szerint nem folyósítható bérpótlék annak az állami állatorvosnak, aki fertőzési pótlékban részesül, illetve másodállást vagy mel­lékfoglalkozást vállal. ☆ Január havi jogszabály-ösz- szefoglalónkat egy pénzügymi­niszteri rendelet rövid ismer­tetésével zárjuk. Ez az Orszá­gos Takarékpénztár részére vételre felajánlott, személyi tulajdonban levő lakások vá­sárlásának és újraértékesíté­sének pénzügyi feltételeiről szóló korábbi rendeletet módo­sítja. A változás lényege, hogy az OTP ezentúl már minden 1 ■ .. ...................... "~"T személyi tulajdonban álló la­k ást megvásárolhat és újra- t értékesíthet. Tehát a tanácsi I IS HMUIkAMAMAMMlJ9U értékesítésű szövetkezeti laká­wj IlldlOwQIIQlOK sokat és — típusukra tekin­tet nélkül — a családi háza­Nógrádmegyeri kovácsok Harmincnyolcmillió forint értékű terméket állítanak elő az idén a Nógrádmegyeri Vas­tömegcikk Ipari Szövetkezetben, ahol a ter­mékek nagy része kovácsolási eljárással ké­szül. Főleg a budapesti kéziszerszámgyár részére gyártanak elősajtolt alkatrészeket, lemezollók, csillagkulcsok, csípő-, lapos- és gázcsőfogók kovácsolt elemeit, ezekből a cik­kekből 1982-ben mintegy 10 millió forint ér­tékűt szállítanak kooperációs partnereiknek. A felhasználók megrendelésére ezen túl 11 millió forint értékben állványkapcsokat és sinszeget is gyártanak a nógrádmegyeriek, a bádogosrészlegben szeneskannákat, vala­mint csatorna- és csőbilincseket készítenek. Képeinken a szövetkezet munkájából adunk ízelítőt. Rácz Dezső és fia szemescsavar gépi megmunkálásában vesz részt — A szovjet nagyvárosok metróhálózatának teljes hossza 370 km, az állomások száma 234 — mondja Borisz Selkov, a Szovjetunió közlekedésügyi miniszterhelyettese. — 1985- ben a vonalak hossza eléri a 455 km-t. Jelenleg Moszkvá­ban, Leningrádban, Kijevben, Harkovban, Taskentben, Ba­kuban, Jerevánban és Tbili­sziben van metró. 1984-ben helyezzük üzembe a földalattit Minszkben, 8,6 km-es vonalán 8 állomás lesz, 1985-ben indul meg a metró Gorkijban, 8 km-es vonalán 6 állomással folytatjuk a metró építését Novoszibirszkben, Kujbisevben, Szverdlovszkban, Dnyepropetrovszkban, és ké­szülnek a tervek más városok — Omszk, Cseljabinszk, Per­ma, Alma-Ata, Riga, Doni- Rosztov — földalatti-útvona­lainak építésére is. Méreteit és utasforgalmát tekintve a legnagyobb a moszkvai metró. Vonalainak hossza elérte a 194 km-t, és 115 állomása van. Országosan huszonnégy óra alatt több mint 11 millió utast szállíta­nak a föld alatti vasutak, eb­ből a moszkvai metró része­sedése több mint 6,5 millió utas. Legforgalmasabb vonala­in a csúcsforgalom idején — 8—9 óra között — félmillióan utaznak. A szerelvények eze­ken a vonalakon 80 másod­percenként indulnak, ami vi­lágviszonylatban is példátlan teljesítmény. A Szovjetunió számos metróvonalán az irá­nyítás automata vezérlési rendszerrel történik: a szerel­vények vonatvezető nélkül közlekedhetnek. Egyfőnyi személyzet rnégís van a veze­tőfülkében, aki ellenőrzi a mű­szereket, figyeli az utasok ki- és beszállását. Legfontosabb feladata, hogy váratlan esetben beavatkozzék az irányítás fo­lyamatába. Ebben az ötéves tervben újabb 153 km metróvonal automatizálására kerül sor. Képünkön: Metróépítés Tas­kentben (Üzbegisztán) kát is. Deák András Rácz Vilmos daruszerelvényhez készít há- Rácz József a keresett sínszegeket kovácsolja rom tonna teherbírású horgot — Kulcsár — Sokból — egy Kisterenye — átszervezés után A NÓGRÁDI SZÉNBÁNYÁK S történt mindez azokban idei esztendejének egyik szá- az időkben, amikor mind na­mottevo szervezeti változása az úgynevezett szénen kívüli tevékenység Kisterenyére kon­centrálása. Ez az ágazat, amely gép, szerkezet, s egyéb berendezés gyártásával szol­gálja a bányászat háttéripa­rát, eleddig eléggé vegyes ké­pet mutatott. Volt egy rész­lege Kisterenyén, ám a ka­pacitás zömét a nagybátonyi gépüzem kötötte le. Ott soká­ig azt tartották, hogy a két alapvető tevékenység — a bá­nyászat kiszolgálása: a tmk- zás, a kötélpályák működteté­se, a szén osztályozása és szállítása, valamint a fentebb már említett iparszerű gyár­tómunka — békésen megfér egymás mellett. így is volt so­káig, mígnem az idő és — a fejlődés — rácáfolt erre az állításra. Hiszen mindinkább, látnivaló volt, hogy a kétféle munkának olyannyira elté­rők a sajátosságaik, amelyek szinte lehetetlenné tették a nagyfokú szervezettséget, s gyakorta történtek átfedő intézkedések egyik, vagy má­sik terület számára, és a szűk, már beépített terület nem adott lehetőséget továb­bi fejlődésre. Ez utóbbinak egyébként Kisterenyén is je­lentős akadályai voltak, hi­szen a két különálló és külön irányítás alá tartozó építési üzem, valamint a „vasas­részleg”, jelentős gátat sza­bott a perspektivikus telep- i fejlesztésnek. gyobb hangsúlyt kapott a bá­nyászati háttéripar, a szén­bányászat munkáját segítő tevékenység továbbfejleszté­se. Ezek a jövő szempontjá­ból igen fontos tények kész­tették a vállalat vezetőit ar­ra, hogy bizonyos szervezeti változások révén Kisterenyét gyártóbázissá tegyék. Ez azonban — a külső szemlélő számára — egyelő­re még nem áll másból, mint, hogy év elejéig Nagybátony- ból irányították Kisterenyét, most pedig — Kisterenyéről a nagybátonyi szénen kívüli tevékenységet végzőket Ter­mészetesen, ez csak a látszat. Mert Adorján Henrik, a kis- terenyei új igazgató a követ­kezőket mondja: — Egyelőre valóban kettős helyzetben vagyunk. Az irá­nyítás ugyan már itt van, de a gyártásban résztvevők zö­me, több mint százan, még ugyanúgy Nagybátonyban dolgozik, mint a változtatás előtt. Persze, az áttelepülés nem megy, nem mehet egyik napról a másikra, annak el­lenére, hogy mindezt szeret­nénk mielőbb megvalósítani. Terveink szerint a nagybá­tonyi forgácsolórészleget' a negyedév, a lakatosokat pedig az év végére sikerül Kistere­nyére költöztetni. Ha ez így lesz, akkor a régi helyen csu- r>án egyetlen részleg, a BKV-motorfelújítók marad­nak, akiket továbbra sem áll szándékunkban „megmoz­gatni”. Esetleg a következő tervidőszak elején kerül ar­ra sor, hogy részükre itt mű­helyeket építsünk. — Több mint egy hónapja történt a szervezeti vál­toztatás. Mik az eddigi ta­pasztalatai? — Nagyon nehéz napjaink voltak, meg kell mondani. Hiszen az átállás nem egy­szerűen úgy történt, hogy adott egy üzem és csak ve­zetőcserék történtek. Vadonat­új szervezetet kellett létre­hozni, párt-, KISZ- és szak- szervezeti vezetőket kellett választani, újjáalakítani a DH-bizottságot, az FMKT-t. Egyszóval mindent, ami a gépezet működtetéséhez szük­séges. — Mindez — vélem —, nem ment gond nélkül. — Valóban. Sok időnk és energiánk ment rá, amíg min­dent a helyére tettünk. Persze, hogy teljes mértékben helye- sen-e, azt majd az idő dönti el. — A dolgozók hogyan fo­gadták a változásokat? — Említettem, hogy ez ed­dig a fizikai dolgozókat még nem érintette, egyelőre min­denki az általa megszokott munkahelyen tevékenyke­dik. És kár lenne tagadni, hogy a Salgótarjánból, illető­leg a Nagybátonyból ide ke­rült műszaki irányítók és egyéb vezetők között is vol­tak, ma is vannak elégedet­lenkedők, de a fölkorbácsolt kedélyek majd lecsillapod­nak. Más a helyzet viszont a fizikai állománnyal. Nagybá­tonyban már sokan hallatják hangjukat az áthelyezés el­len, ígé-»etik — esetleg bá­nyán belül is — más munka­helyre távozásukat. És, ha ezt nem leszünk képesek megakadályozni, komoly ne­hézségekkel kell szembenéz­nünk. Létszámunk most is több mint félszázzal kevesebb a kelleténél, s, ha még ugyanennyien megválnak tő­lünk, az legalább negyvenmil­liós termeléskiesést idézhet elő. Ez pedig kész öngyilkos­ság lenne. Persze, a szándék még nem tett. — Mivel magyarázza a „Kisterenye-undort?” — Nézze! Aki helyben dol­gozhat — márpedig a gép- üzembeliek zöme nagybáto­nyi, vagy a nagyon közeli környékre való, nem szívesen utazgat, válik meg szokott munkahelyétől. Ez az egyik oldal. •A másik, hogy sokan viszolyognak a változásoktól.1 Márpedig azok már vannak, s lesznek. Hiszen, ha mielőbb nem változtatunk a munka- fegyelmen, nem növeljük az intenzitást, s nem szervezünk tovább, szép álmaink nem­igen válnak valóra. Nem sér­tésként, de főleg a lassúbb mozgásúak és a „kilengésre” hajlamosak ódzkodnak Kiste- renyétől. — Hallottam, már most bí­rálják a „szigorodott veze­tést . . .” — NÉZZE! A RÉGEBBI la­zaságokat nem lehet tovább tűrni. Mindenkinek a legfe- gvelmezettebben. legjobb tu­dása szerint kell dolgozni. Ez alaokövetelmény. Hiszen csak ezek révén teljesíthetjük idei, a tavalyinál majd ötvenmil­lióval magasabb árbevételi tervünket. Kétségtelen, nehéz felemás körülménvek között sikereket elérni. Kisterenyén azonban megpróbálták . . . Karácsony György NÖGRÁD — 1982. február 12., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom