Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-11 / 35. szám

I MENTESÍTÉS A BÜNTETETT ELŐÉLETHEZ FŰZŐDŐ HÁTRÁNYOK ALÓL A „Kátai” brigád tagijai Salgótarjánból 1981 nyarán fe­leségeikkel együtt teljes létszámban külföldre akartak ki­rándulni. A közös kirándulásból végiül nem lett ' semmi, mert két tagjuk, illetve egyik tag felesége nem kapta meg az útlevelet. Hosszas érdeklődésükre illetékes helyen végül a jogszabályi hely megjelölésén túl azt is megmondták, hogy azért nem kaphattak útlevelet, mert mindhárman büntetett előéletűeknek minősülnek. Bár az érintett brigádtagok egyike sem tagadta, hogy lakóhelyükön egyik búcsú alkal­mával valamilyen tömegverekedésbe sodródtak bele, amiért a legenyhébb, felfüggesztett szabadságvesztés büntetésben részesültek. A feleség pedig valamelyik szomszéddal került vitáiba, amiért ugyancsak ilyen büntetést kapott. A brigád az elmaradt kirándulást, illetve annak az okát azóta is em­legeti, nem tud felette napirendre térni, már csak 'azért sem, mert az érintettek még az ítéletet is megmutatták, de ott ilyen büntetés nem szerepel. Egyesek részéről még a bri­gádból való kizárás is felvetődött. Milyen ítélet ez akkor, le­het-e olyan súlyos, hogy ezért a brigádból kizárhassák, kér­dezik olvasóink. A büntetett előélethez fűződő hátrány nem büntetés, ezért az ítéletben sem szerepelhet. A társadalom védelme és nem utolsósorban az elítélt nevelése szükségessé teszi vi­szont, hogy különböző jogszabályok az elítéléshez mások sérelme nélkül az ítélet minősítése és mértéke szerint dif­ferenciált módon bizonyos joghátrányokat, jogkövetkezmé­nyeket fűzzenek. Ilyen jogkövetkezményt tartalmaz, többek között, az államjogv az államigazgatási jog, a szövetkezeti jog, a munkajog, a kisiparról, kiskereskedelemről, a halá­szatról, vadászatról stb. szóló rendelkezések. A büntetett előéletűnek minősülő személy • például nem kaphat útleve­let, kisipari, kiskereskedői jogosítványt, szövetkezetbe nem választható a vezetőségbe, nem tölthet be bizalmi állást, munkahelyén pedig nem alkalmazható olyan munkakörbe, amelyhez a jogszabály tiszta hatósági erkölcsi bizonyítványt ír elő stb. A hatósági erkölcsi bizonyítványt ugyan, ameny- nyiben ezt valamely illetékes szerv megkívánja, minden személy megkaiphatja, csupán a büntetett előéletű szemé­lyeknél az ítélet számát és minősítését is feltüntetik. Ez a megkülönböztetés csak addig áll fenn, amíg a bűn: tetett előélet valamilyen oknál fogva meg nem szűnik. Csu­pán a büntetőjog az a terület, amelynél a büntetett előélet az újabb bűncselekmény értékelése szempontjából nem tö­rölhető. Minden más esetben a megszüntetés után úgy kell tekinteni, mintha a büntetett előélet fenn sem állt volna, vagyis erre senki sem hivatkozhat, ha ezt mégis megteszi, becsületsértésért, vagy rágalmazásért fél lehet jelenteni az illetőt. A büntetett előélet alól való mentesítés bekövetkezhet törvény erejénél fogva, bírósági ítélet alapján és kegyelem útján. A törvény erejénél fogva szűnik meg; pénzbünte­tés és főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés esetén az ítélet jogerőre emelkedésének napján. Felfüggesztett sza­badságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján, kivéve, ha a felfüggesztés büntetés végrehajtását elrendelik, javító- nevelő munka, illetve gondatlan vétség, tehát nem bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés esetén a büntetés letöltésé­nek napján szándékos vétség miatt kiszabott szabadságvesz­tés büntetés esetén a büntetés kitöltésének napját követő három óv elteltével, bűntett miatt kiszabott egy évet meg nem haladó szabadsiágvesztés büntetés esetén a büntetés ki­töltésének napját követő öt év elteltével, végül bűntett miatt kiszabott egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltésének napját kö­vető tíz év elteltével következik be a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés. A felsorolt törvényi mentesítésben többszörösen visszaeső bűnöző nem része­sülhet. Fentiekből kitűnik, hogy a törvényi mentesítés az el. Ítélteknek csak bizonyos kategóriájára terjed ki. A bírósági mentesítés viszont az életfogytiglan szabadságvesztésre ítélt és a halálbüntetéssel sújtott elítélteken kívül minden elítélt részére nyitva áll, feltéve, hogy. a bíróság megállapítása sze­rint bizonyos idő elteltével arra érdemessé vált. Így példá­ul a bíróság javító-nevelő munka, illetve a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés esetén már az ítélet meghozata­lakor mentesítheti az elítéltet a büntetett előélethez fűződő hátrányok ától, ha arra a büntetés előtti magatartásával, munkájával rászolgált. Igaz viszont, hogy az így hozott , mentesítés hatályát veszti, ha az elítéltet utóbb a felfüggesz­tett szabadságvesztés letöltésére, vagy a javító-nevelő mun­ka helyett szabadságvesztés letöltésére kötelezik. A bíróság az egy évet meg nem haladó szabadságvesz­tés esetén három év, az egy évet meghaladó, de öt pvet el nem érő szabadságvesztés esetén öt év elteltével mentesít­heti az elítéltet a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Mivel az öt évet meghaladő szabadságvesztés büntetésekre a törvényi mentesítés nem terjed ki, a törvény ezt a jogot Is a bíróságokra ruházta át. így a bíróságoknak van lehető­sége arra, hogy az öt évet meghaladó határozott tartamú szabadságvesztés esetén tíz év, a többszörösen visszaeső el­ítélteket, tizenöt évet még nem haladó szabadságvesztés ese­tén tíz év, a tizenöt évet meghaladó szabadságvesztés esetén pedig a büntetés kitöltése napjától számított tizenöt év el­telte után mentesítheti, ha arra a büntetés kitöltésétől eltelt Idő alatti mágatartásával érdemessé vált, továbbá, ha (erre módja volt) jóvá tette a cselekményével okozott sérelmet. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának kegyelmi joga Ifiinden mentesítésre kiterjed, akár közkegyelem, akár egyéni kegyelem útján kerül is rá sor. Dr. Jónás Sándor Értékelés * jogsegély- szolgálatunkról Természetes, hogy minden em­ber rendelkezik bizonyos Jogér­zékkel, például tudja, hogy más embert meggyilkolni, vagy más vagyonát meglopni, rabolni Btb. jogkövetkezmények nélkül nem le­het. A legtöbb ember azonban azt is tudja, bogy a jogérzék nem azonos a jogismerettel, azért, aki bajba kerül, vagy jogi természe­tű vitába bonyolódik valakivel, keresi a megoldást^ vagyis azokat a fórumokat, szerveket, akik vélt vagy valós Jogi sérelmüket orvo­solják, illetőleg tanácsot, segítsé­get nyújtanak problémájuk meg­oldásához. Bár az ilyen problémák többsége a bíróságokon nyer végleges rendezést, érdekes módon nagyon sokan vannak, akik előbb más szerveknél, például pártszerveknél, jogse­gélyszolgálatoknál, mint pél­dául szerkesztőségünk jogse­gély-szolgáltatása, vagy a val­latok jogsegélyszolgálata, keresik a megoldást, az útba­igazítást. A legtöbb vállalat­nál már rendszeresen működő jogsegélyszolgálat munkájá­nak értékelését az SZMT oi- zottsága végezte és végzi- Is­mereteim alapján azonban el kell mondani, hogy szerkesz­tőségünkben csaknem tizenöt éve működő jogi tanácsadói tevékenység a vállalati jog­segélyszolgálat működése óta sem csökkent. Ma is megér­kezik hozzánk a heti 5—6 le­vél és a rendszeres pénteki jogi fogadáson is felkeresi szerkesztőségünket 10—15 ol­vasó, akik személyesen mond­ják el jogi problémájukat és kapják meg a választ ügyük további intézéséhez. Szerkesz­tőségünk a jogi tanácsadó szolgálatunk iránt ma is vál­tozatlanul megnyilvánuló ér­deklődést lapunk és szolgálta­tásunk iránti bizalomként fogja fel és a lehetőségeken belül továbbra is a legtelje­sebb mértékben kívánja ki- •elégíteni olvasóink - ilyen irá­nyú Igényelt is. Jogi tanácsadó szolgáltatá­sunkról hasonló értékelés ré­gen jelent meg lapunkban. Szükségesnek tartom tehát, hogy néhány sorban az évek során bekövetkezett tartalmi és formai változásokról is tá­jékoztassam olvasóinkat. Tar­talmi változásként kell felfog­ni, hogy időnként egyik, vagy másik jogterületről több, má­sikról kevesebb kérdést tesznek fel. Jellemző ebben a kérdésben, hogy időként mi­lyen átfogó újabb jogszabá­lyok jelennek meg, amelyek olvasóink széles rétegeit köz­vetlenül érintik. Az első években például a szövetkeze­ti törvény, később a lakástör­vény, majd a nyugdíjtörvény körében tartozó kérdések so­kaságával kerestek fel olva­sóink. Változatlanul sok kér­dés fordul elő a munkajog te­rületéről, a nyugdíjjogszabá­lyok módosításáról és a pol­gári jog különböző fejezetei­ben tartozó szabályokról, mint például a szomszédjog, a kü­lönböző kötelmi, vagyis a szerződési jog, illetve a váló­kereset, vagyis a családjog és az öröklési jog területéről. Olvasóink egy része csupán ar­ra kiváncsi, hogy jogi problémá­jára hol, kitől kap orvoslást, il­letve, hogy egyáltalán érdemes-e bárhová Is fordulni, hogy jogi vi- tája eredményesen záruljon. A* illetékes fórum meghatározása mellett esetenként, elsősorban a várható bírósági eljárások eseté­ben adott tanácsot még akkor is elfogadják, ha az a pertől való cl- állástól igyekszik a kérdezőt meggyőzni. Van, aki a tanácsol megfogadja például a válókercsc- tek indításánál, de vannak ma. kacs emberrk is, akik viszont az első pervesztés után látják be, hogy sérelmük csupán vélt sé­relem volt és elállnak a további pereskedéstől. Dr. J. s. Bencések alapították Helyreállítják ' a Vörös Kolostort A románkori építészet je­gyeit őrző romjaiban is impo­záns építmény maradványait fejti Bököd község határában » legendás hírű Gelencsér-vár­tól két kilóméternyire a Vértes rengetege. A vidék népe által csak Vörös Kolostornak neve­zett vértesszentkeresztesi ben­cés apátság helyreállításán évek óta dogoznak az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség szakemberei, de a XII—XIII. században épült falak még előreláthatóan hosszú időre munkát adnak számukra. Végeztek már az egykori lak­részek többségének helyreál­lításával, s jelenleg a kerengő és a templom romjainak fel- Aiftásán dolgoznak. Kezük oytroán ritka szép épület­együttes bontakozik ki: A fi­noman illeszkedő kváderkö- vekből emelt, kettős díszke­reszt alakú templom falain faragott oszlopfők. szimboli­kus ember és állatfigurákat, növényeket ábrázoló kőbe vé­sett rajzok, díszes zárókövek hívják fel magukra az arra tévedők figyelmét. A Vértes várainak, monos­torainak legszebbikeként szá- montartott apátságot már 1146- ban említik a korabeli okira­tok. Alapítói, építői, a bencé­sek rendkívül művelt, sokol­dalú barátok voltak. A kró­nikák szerint, ahol leteleped­tek, hamarosan „paradicso­mot” varázsoltak maguk köré. Lecsapolták a mosarakat, ir­tották az erdőket, virágzó gaz­dálkodást folytattak, gyógyí­tottak, oktattak, kódexeket másoltak. A rend virágkorá­ban Európa-szerte több ezer monostoruk volt. A vértes­szentkeresztesi a legszebbek Behatárolt csillagos ég December közepén jelent meg a NÖGRÁD hasábjain Mátyus Imre cikke a Határ a csillagos ég? címmel. A szerző — véleményem szerint is — időszerű és közérdeklő­désre számot tartó témát tag­lal : az amatőr beat- és tánc­zenekarok rendezvényeken való szereplésének minőségét és fellépti díjainak összegét kifogásolja. Mindezt konkré­tan, nevekkel, adatokkal alá­támasztva — meggyőzően. Írása bizonyos megállapí­tásaival egyetértek. Magam is elítélem a zenei alantasságot, a mindenáron való nyerész­kedést, az etikátlan zenész! magatartást és viselkedést. A cikknek egyenlősítő, mindent és mindenkit egy kalap alá vevő tendenciájával viszont egyáltalán nem értek egyet. Mátyus Imre írásából mint­ha kifelejtené azt, hogy az amatőrök között akadnak jócskán igazán képzett, tehet­séges, sokaknak tetsző mu­zsikát jó színvonalon játszó zenészek, akik nem keveset áldoznak szenvedélyükért. Évekig tanultak, folyamatosan próbálnak, képzik magukat. Egy-egy rendezvényre több tízezer forintot érő zeneszer­számaikkal, erősítőikkel vo­nulnak fél, gondoskodva a szállítás biztonságáról, meg­jelenésük esztétikusságáról. A fellépés számukra hobbi, az­tán pór?’ -eset. De gondolja­nak bele: milyen ára van en­nek a már említetteken túl­menően? Például véve a csa­ládtól való távollétet, az éj­szakázást, a pluszfáradtsá­got. Mert rie felejtsük: tisz­tességes foglalkozással ren­delkező, amatőr muzsikusok­ról van szó. S talán az sem mellékes, ha megemlítem: ze­nészeink a szórakoztatással közművelődési feladatot telje­sítenek, önkéntes munkájuk­kal a közönség igényeit, szük­ségletét szolgálják ki. Lénye­gében ezért ítélem el azokat a zenésztársaimat, akik sze­rény tudásukkal igyekeznek minél több pénzt bezsebelni, s olyan, az egész zenésztár- sadalmat kompromittáló meg­jegyzéseket hullajtanak el, mint a Mátyus Imre által is idézett: annyiért játsszunk, kit, hogy tudunk megvágni. Szakszerű a szerző hivatko­zása az amatőrök és a hivatá­sos zenészek fellépését szabá­lyozó rendeletekre. Az idé­zett előírások léteznek, de legjobb tudtommal, az or­szágban sehol sem szereznek érvényt neki. Egyszerűen kép­telenség, eljárt felettük az idő. Azóta emelkedtek a hangszerárak, a szállítási költ­ségek és — azt hiszem, nem szükséges sorolnom — egyéb kiadások. Ma a hivatásos együttesek sem annyiért lép­nek fel, mint, amennyi az előírás. Nyilván, az amatőrök sem, akik szabad idejükből áldoznak a szórakoztatásra, s rendszerint nem két-két és fél órát töltenek a pódiumon, hanem sokkal hosszabb időt, mert olyan a rendezvény ter­mészete; Nem véletlenül hangsúlyéi zom az amatőrséget és a kö­zönség szükségletét, valamint a rendeleteket. Az öntevé­keny zenekarok fellépti díja ugyanis a jelen körülmények között gyakorlatilag a szabad­áras kategóriába került. Biz­tos találóbb példát is hozhat­nék, de én a paprikát, para­dicsomot említem. A zene­szolgáltatás árát is a minden­kori kereslet-kínálat törvé- nye szabja meg. A szabadár pedig a két fél kapcsolatát jelenti, tétele az eladó (a ze­nész és a vevő a megrendelő) megegyezésétől függ. Ez ket­tőjük akarata, dolga írásos nyoma van. Utána lehet néz­ni. Tőlük sem idegen a jóhi­szeműség. Annyira nem, hogy magam a következő hibába estem. Felhívott Mátyus lm-; re Somoskőújfalui kulturház-; igazgató, akivel személyes is­meretségem nincsen, és meg-’ kérdezte: egy adott napon mennyiért játszana zeneka­runk? Megmondtam. Aztán derült ki, hogy neki nem ze­nére, hanem adatokra volt szüksége, melyeket megjelen­tetett a Határ a csillagos ég? című cikkében. Anélkül, hogy ezt a szándékút közölte volna velem, vagy —, mint többi kollégámtól m 'gtudtam —má­sokkal. S ebbm a viselkedés­ben látom a rö ellentmondást,’ ami miatt véoül is a válasz­írás mtellett döntöttem. Balogh Béla zenekarvezető Jobbágyiban ló alapokat ad az óvoda A jobbágyi óvoda nemcsak arról híres, hogy szép, korsze­rű és jól felszerelt, ahol a gyerekek neveléséhez minden feltétel rendelkezésre áll, ha­nem arról is, hogy ebben az óvodában a múlt év őszén minden jelentkezőt felvettek. Az óvoda életéről, munkájá­ról Szabó Xmrénével, az óvo­da vezetőjével beszélgettem, Megtudtam, hogy a szülőkkel jó kapcsolatot/tartanak, ter­mészetesen, a szülői munka- közösség munkája Is hozzájá­rul ehhez. Munkatervükben orvosi előadás is szerepel, amelyre körzeti orvosukat, dr. Krmela Józsefet kérték meg. Mivel nagy súlyt helyeznek a gyermekek óvodai nevelésére, többek között kismamák ta­lálkozóját szeretnék megren­dezni, ahol a gyermeknevelés jelentőségéről, valamint az óvodai munka fontosságáról lesz szó. Nagy gondot fordítanak a gyermekek óvodába való já­ratására, ha csak egy napot is hiányoznak, s a szülő nem jelenti a hiányzás okát, már másnap az óvónő felkeresi a közé tartozott. Valószínűleg vörös márvánnyal díszítették, innen a „Vörös Kolostor” el­nevezés. Falai egészen a XVIII. századig ellenálltak az időnek, akkor azonban valóságos kő­bányaként kezdték használni. Szép, faragott köveivel a csákvári és a tatai kastély­parkok akkoriban divatba jött műromjait kezdték díszí­teni, az egyszerűbb köveket pedig a környék népe hasz­nálta fel házépítkezéseknél. Most nagy összeget költenek, s igen sok munkát fordítanak a helyreállításra, s a néhány év múlva arra járók már va­lószínűleg teljes szépségében láthatják középkori építésze­tünk értékes alkotását. * ' D. E. családot, s elbeszélgetnek az óvodai nevelés fontosságáról. A nyár folyamán autóbusz­kirándulásokat is szervezett az óvoda a gyermekek részé­re. Jártak Budapesten az állatkertben, a repülőtéren, megtekintették a közlekedési múzeumot, de voltak Holló­kőn és Szécsénybhn is, amely­hez az autóbuszt a jobbágyi gyermekeknek a szurdokpüs­pöki termelőszövetkezet ad­ta. Igen jó a kapcsolata az óvo­dának a művelődési ház veze­tőjével, szakköreivel is. A gye­rekek az itt rendezett bábszín­házi előadások rendszeres résztvevői. S mivel Zenetagoza­tos az óvoda, évek óta ide láto­gatnak a megyéből más óvodák i vezetői, óvónői, hogy tapasz­talatokat gyűjtsenek a zenei nevelés terén is. A fentiek is­meretében azt hiszem, bátran jelenthetem ki, hogy a job­bágyi óvoda vezetése jó ala­pokat ad a gyermekeknek az Iskolai munka megkezdésé­hez. — takácsné — Panaszok és intézkedések Részben már Január első napjaiban a pásztói járásban levő Hényel- pusztáról kaptunk panaszos levelet, amelynek tartalma szerint az élelmiszer-ellátás­sal, a nyitvatartás módjával kapcsolatban merültek fel ol­vasóink részéről kifogások. Híz a levél ugyan névtelenül íródott, de mivel közérdekű panaszt tartalmazott, az élel­miszerboltot irányító felettes szövetkezethez, így a Pásztó ■ és Vidéke ÁFÉSZ-hez továb­bítottuk. Hogy a panasznak alapja volt, szolgáljon itt pél­daként a hivatkozott ÁFÉSZ válasza: — Átiratuk nyomán soron kívüli vizsgálatot rendeltem el, melynek során megálla­pítást nyert, hogy a panasz­levélben foglaltak az 1982. január 6-án végrehajtott ve­zetőcserével részben megol­dódtak. A helyszíni ellenőrzés az egységben való szeszesital-fo­gyasztást. illetve erre utaló körülményt — bontott üveget. megoldották kimérő poharat stb, — nem tapasztalt. Alapvető élelmi­szerekből és napi fogyócik­kekből — kenyér kivételével — az ellátás megfelelő volt az ellenőrzés időpontjában. Te­jet és tejtermékeket lehetett kapni, a választék a helyi igényeket kielégíti. Sajnos, további gond a nyit­vatartási idő betartása, amit záros határidőn belül - meg kívánunk ’oldani a megszakí­tás nélküli nyitvatartás be­vezetésével. Az ellenőr utasítást adott az egységvezető részére: na­ponta rendeljen tejet, tejter­méket és kenyeret, az eddigi kétnaponkénti rendelések he­lyett, hogy ezek a nyitvatar­tás teljes idejében kaphatók legyenek. . összeállította: Tóth Jolán NÖGRÁD — .1982. február 11., csütörtök 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom