Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

Mai kommentárunk Űttörő-tudósítóink változatlan szorgalommal számolnak be a csapatok életéről, a délutáni, hét végi programokról. Ezúttal is a legérdekesebb levelekből válogattunk. Koicsoyapálya­épitők A diósjenői pajtások már novemberben hozzákezdtek. az előkészületekhez, hogy korcso­lyapályát építsenek. Fülöp Béla csapatvezető irányításá­val hordták a földet a kézi- labdapálya köré. A fagy be­állta után rendszeresen locsol­ták, s örömmel nézték; amint napról napra hízott a jég. Ja­nuár 15-én, az egyik szünet­ben ünnepélyes keretek kö­zött nyitották meg a pályát, s a szalag átvágása után az út­törők és kisdobosok boldogan szaladtak a félezer négyzet- méter területű jégre. A csa­patvezető a pajtásokat a jég­korongsport alapelemeivel is megismertette, s hamarosan a gyerekek is készítettek otthon hokibotokat, s űzik azóta is a korongot. „Sikereinken any- nyira fellelkesedtünk, hogy a Koncz Andrea, Augusztin Márta a csapat névadója, Pe­tőfi Sándor emlékére hirdetett vetélkedő részleteit elevenítet­egymással, így én is barátsá­got kötöttem egy szlovák kis­lánnyal. Tíz pajtást hívtak meg Rétságról sítanfolyamra, a szlovák úttörőket a mi isko­lánk év végi osztályldrándu- lásra és táborozásra látja ven­dégül.’’ Másik tudósítása a TTUSZ ék fel levelükben. A felső tago- csapatszintű vetélkedőiről szól. zatosok versengéséből a hete­dikesek kerültek ki győztesen. Török Judit, az úttörőtanács titkára örömmel x újságolta, hogy a kállói művelődési ház vezetője az úttörőket és kis­dobosokat bábkiállításra invi­tálta. „Csodálattal néztük az ember nagyságú bábokat. Igaz, a bábszakker tagjai még csak kis fabábok készítésével pró­bálkoztak, de elhatároztuk, megpróbáljuk a nagyobbakat is..." Kapcsolat iskolák között Eddig a szlovák nyelvverseny, a társadalomkutatók és a ma­tematikusok vetélkedője zaj­lott le. A győztesek a járási versenyre jutnak tovább. Üjabb tudósítóink is jelent­keztek, — Nagylócról Gyebnár László, aki a még mindig em­lékezetes fenyőünnepélyről írt. A diósjenői 8. a osztályos ta­nulók nevében Dalkó Mária és Bertyák Margit számolt be egy megható esetről. Egyik osztálytársuk a kisterenyei in­tézetbe került. Azóta is tart­ják vele a kapcsolatot. „Nem­régen kaptunk tőle levelet, kért, hogy látogassuk meg. Az egész osztály felkeresi majd az intézetben. Már csomagot is Mocsári Nóra Rétságról két küldtünk neki... Irta még azt érdekes tudósítást is küldött, is; nagyon megbánta, hogy „A járás területén sok nem- intézetbe került és nagyon zetiségi ember él, az általános szeretne közöttünk lenni. Mi téeszhez fordultunk segítse- iskola b. osztályaiban szlovák nem haragszunk rá, pedig oly- gért. Néhány nap múlva már nyelvet is tanulnak a diákok, kor sok bosszúságot okozott tartálykocsi hordta a vizet, Losoncon van egy testvérisko- a egész osztálynak. Nagyon jó nem kis munkát könnyítve la, ahol viszont magyarul is ta- volna, ha még mindig velünk meg. Így a korcsolyapályát nulnak. Sok pajtás levelezik lenne!” — szólnak a sorok. meg tudtuk kétszerezni és ígé retet kaptunk, az esti világítás elkészítésére is. Ezúton is sze­retnénk a község és a téesz vezetőinek megköszönni a se­gítséget!” — írják a korcso­lyapálya-készítő önkéntes raj R e j t v e n y Legutóbbi rejtvényünk nem Matula Ilona, Kisgéc, Táncsics kis fejtörés okozhatott, hiszen út 6., ifj. Porubszki István, tagjai: Kiss Csaba, 'Mórtíz helyes megfejtés elvétve érke- Diósjenő. Táncsics út8. E heti Sándor, Csabuda László Lé- zett- A kért párosítás: 1—C, rejtvényünk megfejtését- feb- nárt János, Keresztes László. 2—F> 3~A> 4—E> 5—D> 6—B- ruár 14'i§ kell beküldeni cí­Könyvjutalmat kapnak: Ler- műnkre: NÓGRAD szerkesztő- Berceli Judit Erdőkürtről ner Csaba, Salgótarján, Pécskő sége, 3100 Salgótarján, Pa- ugyancsak hasonló kezdemé- út 3., Szabó Imre, Benczúrfal- lócz tér 4. A borítékra, leve­va, Benczúr út 4., Szőrös Jó- lezőlapra írjátok rá, „Uttörő- zsef, Endrefalva, Béke út 14., sarok”. nyezésről számolt be. Ök is jégpályát alakítottak ki az is­kola udvarán, s az óraközi szünetekben is boldogan csúsz­kálnak rajta. r a mcsere Szánkóverseny, teremfoci Bonos Erzsébet Ecsegről írt levelet. Arról számolt be, hogy a hagyományoknak megfelelő­en harmadszor rendezték meg a esécsei • pajtásokkal közösen szánkó- és siversényüket. Sőt, január 15-Äi biatlonvetélke- désre is sor került. „Mindkét versenyen nagyon jól éreztük magunkat, a célban forró teá­val vártak bennünket. Csodál­tuk, hogy a fiúk milyen ügye­sen száguldanak a síléccel...” — írja. A diósjenői pajtások a te­remsportokban is jeleskednek. Kispályás terembajnokságot rendeztek labdarúgásban. A négyfős csapatok olyan neve­ket választottak, mint a „Nyolcballábú”, „Andromé- da”, „Ólomcsapat”. Sokszor másnap alig tudtunk mozogni, úgy kifáradtunk...” — fűzi az eseményhez Bálint Rita. A pásztói Zeke Andrea a szabad szombati elfoglaltság­ról küldött tudósítást. Barát­nőjével a Lovász József Mű­velődési Központba látogattak el, ahol a „játszóházban” szó­rakoztak. Egyebek között vá­laszthattak a gyöngyfűzés, a szövés és álarckészítés között. Hegemlékezések a névadóról „Ünnepélyes formában meg­emlékeztünk csapatunk néva­dójáról, Ady Endréről. Ko­szorúzáson vettünk részt, meg­ismerkedtünk a költő életével, majd az úttörők „Ifjú szívek­ben élek” címmel adták elő műsorukat. Végül a hetedikes és nyolcadikos pajtások vetél­kedőn mérték össze irodalmi felkészültségüket.” — tudósít Tarról Szabó Rita. írjátok át a bal oldali ábra számait a jobb oldali háló­zatba úgy, hogy minden vízszintes és függőleges sorban, valamint a két átlós sorban is szerepeljen egy-egy a négy különféle számjegyből. Tanácstagi beszámolók a közéleti események között ma már a legtöbb helyen rangos fórumként tart­ják számon a tanácstagi beszámolókat. A magyarázat talán abban lelhető meg, hogy e beszélgetéseken — legalábbis ahol ügyel­nek a helyes arányokra — nemcsak az egyé­nek, a tanácstagok, munkájáról esik szó, ha­nem sorra veszik a választókörzet gyarapo­dását jelző eredményeket is. S ami legalább ilyen fontos: a közelebbi és a távolabbi idő­szak teendőivel egyetemben. Ha pedig iga­zak e megállapítások, akkor kézenfekvő a következetetés is: a jól sikerült és tartalmas tanácstagi beszámolók jelzéseket adnak a vá­lasztókörzetben élő lakosság közérzetéről is. A korántsem a teljesség igényével sorolt összetevők külön-külön is — kivált pedig együttesen — a tanácstagi beszámolók fon­tossága mellett szólnak. Csaknem mindenütt általános már ez a felismerés, ezért ritka az olyan választókörzet, ahol valamilyen ok miatt elmarad a tanácstagi beszámoló. Az elmúlt időszakban is számos helyen került sor a tanácstagok és a választóik pár­beszédére. A részvétel egyaránt tükrözi a közügyek iránti mind szélesebb körű érdek­lődést, valamint az előkészítésben megnyil­vánuló fokozottabb felelősséget. Erre példa, hogy a Hazafias Népfront bizottságai is cse­lekvő részt vállalnak a szervezésből, a ta­nácsok pedig a széles körű vitát megalapo­zó tényanyaggal, a választókörzet határain messze túlmutató adatokkal segítik a tanács­tagokat az előkészületek során. Kétségtelen, hogy ezeknek a tényeknek köszönhető: a legtöbb tanácstagi beszámoló nem ragad le a saját utca látszólag apró gondjainál. E „kitekintés” pedig azt eredmé­nyezi, hogy a tanácstagi beszámoló felelős­ségteljes vitája a választókörzet gondjait és eredményeit a nagyobb közösség — falu, társközségek, városkörzet, vásos — lehetősé­geinek részeként vizsgálja. Mindez a köz­életi érettségnek is bizonyos fokmérője. Ezért lehettünk tanúi olyan tanácstagi be­számolónak is, amelyen a szólók a teendők rangsorában eleve előnyben részesítették a nagyobb közösséget, a saját választókörzet néha bizony nagyon is sürgető tennivalójával szemben. A kérelemlísta összeállítása, a vég nélküli igénysorolás helyett tehát nagyon sok tanács­tagi beszámolót az együttgondolkodás jelle­mez. Falusi példát idézve, a kis létszámú vá­lasztókörzetek tanácstagjai együtt találkoz­nak választóikkal, s a tapasztalatok szerint ott sikeresek igazán a beszámolók, ahol mát kialakult munkastílusa, karaktere van a ta­nácstagi csoport tevékenységének is. Mind­ezt nem is csak egy-egy tanácsi előterjesztés előzetes megvitatására értjük, hanem arra, hogy a tanácstagi csoport kezdeményezőkész­ségével, a döntések előkészítésében való rész­vétellel, szervező munkájával „gazdája” a fa­lunak. Ahol ezt elmondhatja magáról a szű^ kebb tanácsi testület, ott a tanácstagi beszá-j mólókat sem a formalitás jellemzi. A fentiekből úgy tűnhet, hogy semmi gond,' minden rendben van a tanácstagi beszámo-J lók „háza táján”. Önámítás volna ezt állí­tani és nem is csak az itt-ott elmaradt be­számolók szólnak emellett. Arra is van péH da, hogy maga a tanácstag értelmezi rosszul a beszámoló „rendeltetését”. így fordulhat; elő, hogy saját maga tart panasznapot, azaa kérdések özönével árasztja el a közvetlen ta­pasztalatszerzés céljából megjelent tanácsi vezetőt. Nem mintha ez nem volna helyes,’ csak éppen erre máskor és máshol is vari mód és lehetőség; a tanácstag és a tanácsi vezetők bármilyen élénk eszmecseréje sémi helyettesítheti a tanácstagi beszámoló kívá­natos tartalmát. De van uniformizálás isi Nemigen gondolja végig lehetőségeit az a ta­nácstag, aki vitaindítójának a tanács vezeté­sétől „mankónak” kapott adatokat és ténye­ket tartalmazó segédanyagot tekinti. S ami­lyen dicséretes ez a segítség, olyan mulasztás, ha a tanácstag nem alkalmazza a kisebb kö-! zösség — a választókörzet — sajátosságai-J hoz ezt a hasznos segédanyagot. VÁLTOZTATÁSRA, JOBBÍTÁSRA éreti apróságok ezek. Annál is inkább, mert a ta­nácstagi beszámolók nem önmagukért valók.' Tanácsi vezetőktől tudom, hogy milyen fon­tos segítséget jelentenek a beszámolók vitá­járól, javaslatairól készített összefoglalók ai mindennapi munkában. Ugyanilyen fontos, hogy e kis közösséged párbeszédének tartalma elősegítheti a na­gyobb közéleti fórum, a falugyűlés érdemi előkészítését is. A korábbi évek tapasztala­tai pedig arról vallanak, hogy a falugyűlé­sek megalapozott vitája alapján születő dön-' tésék már egész települések lakosságát érin­tik. A* vélemények és javaslatok „szondázá­sával” ehhez a felkészüléshez is hozzájárulj hatnak a tanácstagi beszámolók. E közéleti fórumok már megszerzett rangJ jának további növelése mellett pedig ennél súlyosabb érv aligha szükséges. Kelemen Gábor Újabb lakónegyed Rhenjanban A KNDK fővárosa új, tíz­ezer lakos számara otthont nyújtó lakónegyede a Munszu sugárút mentén épült. Az új phenjani lakónegye­det hat főútvonal szeli át. Mindegyik — többemeletes, tetszetős épületekből álló — blokk számára épül iskola, óvoda, orvosi rendelő, kúltur- otthon, bevásárló és szolgálta­tóközpont. A gyermekintéz­mények száma előreláthatóan tucatnyinál is több lesz itt. Az autóipar a rokkantakért A múlt évi nagy kampány, amelyet az Egészségügyi Világ­szervezet hirdetett meg a rokkan­tak és mozgássérültek érdekében, remélhetően nem ér véget. A hír- ügynökségi jelentések hétről hét­re adnak hírt arról, hogy hol, ki és mit tett a mozgássérültek éle­tének a könnyítéséért. Az egyik legfőbb gondjuk a mozgássérülteknek a közlekedés. Eddig sem a Jó szándék hiánya volt az oka, hogy nehézkesen oldódik meg a mozgássérültek közlekedése, hanem az a sok ösz- szetett probléma, amely ezzel jár. A7 átlagos autókat természetesen átlagos termetű emberek számára tervezik, testi fogyatékosság vi­szont rendkívül sokféle van, és ezek mind eltérő konstrukciós feladatot Jelentenek. Az egyedi feladat megoldása drágítja az amúgy sem olcsó szerkezeteket, és ez sok rászorulót kizár a kü­lönleges autók megvásárlói közül. A kézi kapcsolási! sebességvál­tóval felszerelt autók vezetésében dált felengedik, és megérintik az karjuk nem. A volánra forgató­mind a négy végtagra szükség elektromos érintkezővel ellátott gombot szereltek, és a kapcsoló­van, ha viszont automata tengely- váltókart. kát az egyik oldalon helyezték el. kapcsolót alkalmaznak, az egyik A kis Polski-Fiatban is több- A nagy tőkéscégeket is foglal- láb munkája felszabadul. Lénye- féle rendszert dolgoztak ki a rok- koztatja a mozgássérültek autó­gében ezt „tudja” az NDK gyárt- kant vezetők számára. Az egyik vezetése. A Toyota gyár Japánban mányú Hycomat Trabant, sőt kézi lehetőség, hogy a kormány mel- két típust, a Corollát, és a Sprin- gázszabályozóval és fékkarral ki- lett elhelyezett kombinált karra tért alakították át mozgássérült egészítve ezek csak kézzel is ve- bízzák a pedálok funkcióját: a kar vezetők számára. A vezető a zethetök. Harom&tic elnevezéssel, lefelé fordítására, a tengelykap- kormány melletti karral gyorsít önműködő tengelykapcsolóval fel- csoló benyomására gázt lehet ad- vagy lassít. Egyes típusoknál a szerelt Skodák is futnak, ezek a ni. A másik lehetőség azoknak a bal lábhoz Is szerelnek gázpedált, szívócső depresszióját felhasználó használatára készült, akiknek Képünkön: a Japán gyár i!J rok- membránnal működnek. Akkor old mindkét lábuk alkalmas a veze- kantkocsiján a kormány és a ki a «ongelykapcsotó, ha a gázpe- tésre. de az egyik kezük vagy kapcsolók elhelyezése látható. Az én házam, az én váram Előbb a terv születik meg, Szükség Is volt rá, hiszen! aztán az ember elkezd kér- Vác, Romhány, Nagyoroszi, Di- dezősködni az Ismerősöktől: te ósjenő és Verőcemaros TÜZÉP­hogyan építettél, honnan vet- jeinél szedtem össze mindazt, ted az anyagot? ami az építkezéshez kellett. Zsidákovits Gyula sem tett Nálunk, Szendehelyen a kocs- másként, amikor elszánta ma- m“ “ «“ hírközpont, ott gát, hogy Szendehelyen, az gyűjtöttem az információt, mi- anyósék házához hozzátoldja „?r» kapható. Hasznos a iramukét ötleteket szereztem azoktól,-Még egyszer „em fognék í neM, ez biztos. - *nd). S ““ itéSez Sm. "ég tarezottan a huszonöt eves fr- egyetlen lapát betontS nem ke_ A'2tS'iT1h*r'f Napi ti -nnegy vertem fogalmam sem volt mi- órát lehúztam Retsagon a Bor- Iyen malter kell a vakoláshoz zseny étteremben, utana ro- és mil a simításhoz. Most hantam haza es ameddig le- belé tem a tanácsadók közé. hetett, segítettem a munkát. Kimerítő dolog. Tavaly májusban kezdtük az alapozást és már készen ál- Pedig roppant megfontoltan lünk. kezdett az önálló otthon te­remtéséhez a járási székhely — Mesterek akadtak-e? éttermének fölszolgálója. ... . . , , .... — Magam lettem azza a ro­- Már három evvel ezelőtt konok mellett Mert kaláká­megvettem a faanyagot., meg ban do]goztUnk. A sógorok, az aremeles előtt. Észnél kell nagVbácsik között volt min- lenni, hiszen néha egy-ket ho- denféle szakma tudója. Csalá_ napos lustaságon tóba .ezer fo- d0mmal korábban eljártunk rint múlhat. Csak egy példa. nekik. segíteni, málnát szed­az tQnk fát fűrészeItünk> kinek mire volt szüksége, most azt visszakaptuk. így természete­sen sokkal olcsóbb volt min­den. — Még nem költöztek be az új otthonba. Bútorra még nem futja, Amikor összevásároltam ajtókat, ablakokat, akkor , egy hárorpszárnyú ablak úfgy két- ezer-nj'olcszáz forint volt, de kevesebbet vettem a kehié­nél. Most ugyanaz négyezer­négyszázért kapható. Különféle okok miatt fele­sége szüleinek házához toldot­ták hozzá a magukét úgy, hogy ezért azt az egy szobát lakjuk, az aoósék padlásának egy ré- amit eddig is. Majd apránként sze lett két szobájuk. A terv vásárolgatunk. egyelőre az 'jól hasznosította az addig ki- adósságok törlesztése a legna* használatlan tetőteret. gyobb gondunk. Eddig három­— Azt hittem ez a megöl- százhúszezer forintot költöt­dás a könnyebbik, jobb mint tünk, ebből kétszázezer az a vadonatúj építése. Tévedtem adósság. Egy része az OTP — véli a fiatalember. — Előbb kasszájába, más része a roko- ugye bontani kellett és azt nok zsebébe vándorol az elkö- nem kívánom senkinek. Vá- vetkezendő esztendőkben. ízt lyogépületet nyáron... mondtam, hogy még egyszer- Minden anyagot sikerült nem fognék neki? Minden ne­mesvennipz hezség ellenere. a temerdeK 8 , munka után, azért'ez mégis­—- Addig hozza sem fogtam, csafc nagy dolog. Saját ottho- amíg minden együtt nem volt nőm van, amit a két kezemmel f? «ivaron. A Börzsönyödé- építettem, ki ÁFÉSZ-tól kaptam kedvez­ményes fuvarra is lehetőséget. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD - 1982. február 2., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom