Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-06 / 31. szám
Pusztaberki harangján latin szövegű felirat örökítette meg az adományozó nevét, a kis harang értékes műemlék, nemrégiben pontos leírást kér. tek róla a helybeliektől. A régi, szép csengésű harang modern vonalú betonlábon kapcsolódik a temetői kis templomhoz. Éppenséggel ne* csoda, ha Mikszáth Kálmán ezt a Horpács melléki tájat élete vége jelé szebbnek látta mindazoknál, amelyeket már bejárt. Hogy a „füvek zöldebbek” legyenek, mint másihol a kerek földön, hogy a „felhők rózsaszínbe váltsanak”, arra persze várni kell még. Most egéren hízott réti sasok üldögélnek a fagyos göröngyökön a falu széli havas mezőn, de annyi, hogy az már igazán feltűnő! A magyarázatot is ott fedezi fel a krónikás egy elhagyottnak látszó gazdasági épület mentén húzódó termetes kazlak képében. Talán azok alól táncolnak ki az egérseregek, amelyek ide szoktatták a csak hébe- hóba itt-ott látható hatalmas testű ragadozókat. .. xxxxxxxx De hát azit sem érdemes szó nélkül hagyni, hogy az innen távolabb élők nem is igen tudják Pusztaberkit Horpács nélkül elképzelni. Pedig a két község között legfeljebb a horpácsi nevezetesség az, ami elnyomhatná a másikat, mert igazság szerint nagyon is önérzetes nép lakja a kis Berkit ősidőktől mindmáig és a jövőben is. Kettejük között a kilométerek száma is megvan vagy négy, tehát sehogy sem lehet úgy együtt emlegetni őket, hogy a kettő ugyanaz lenne tulajdonképpen. Na, ezzel aztán bele is nyúlt a krónikás az egyik darázsfészekbe —, mert van több is! —, ugyanis éppen az volt a kezdetek kezdetén, az összevonások legelején, amikor még nem lehettek semmilyen tapasztalatok sem itt, sem másutt a gond: „nehogy aztán Horpács gyarmata legyen Pusztaberki!’’ Jó régen tiszta — nem lett az, de még későbbi újabb ösz- szevonás és Horpáccsal, Borsosberénnyel egyetemiben most már Nagyoroszihoz tartozás sem tette azzá egyiket sem! xxxxxxxx Ami igaz, igaz: Nógrád megye egyik legkisebb lélekszámú községe Berki. Egy 1851-es leírás így említi: „Berki, puszta Nógrád megyében”. Nem éri el a kétszázat a lelkek száma, pontosan 192 lakosa van, s hogy azt lehet mondani jelenére, jövőjére: „a szinten tartás a közösségi cél”, az egyben feltételezi azt is —, van valamilyen szánt, amit tartani szükséges. Ojabb házak itt nemigen épültek. A régiek átépítése inkább jellemzi a helyet, csakúgy, mint minden más községeit az országban. Mert igazán régi, meglehetősen szerény porta — legalábbis külsőleg — mindössze egy van,- az meg a másik „darázsfészek”, Szabó István háza, népes udvara. Tény, hogy vagy húsz tehenet tart, gondoz, legeltet fiával együtt, tény, hogy a mai falusi élet- ,ben egyre ritkább —, ha ugyan újabban nem egyre gyakoribb? — az ilyen „nagynak” számító tehénállomány, és hát tény az is, hogy az istálló talán túlontúl közeli a szomszédnak, meg aztán az is megesett, hogy néhány éve egy hatalmas felhőszakadás úgyszólván „átmosta a szomszédba az egészet”, azt azután nehezen felejti el az ember — ez is érthető. A betonalap, az etetővályú megfordítása nem sókat javít így már, a húsz tehén meg min- denhogy több mint a kettő. De a napi száz liter (!) tej sem kevés. Megjárta — meg járja is — az ügy a hivatalokat; nem üdülőkörzet Pusztaberki (más kérdés, hogy fekvése alapján lehetne), tarthat mindenki annyi jószágot, amennyit el tud látni. De azért érdemes mindent megtenni, hogy másnak mindez ne akozzon gondot Hát Pista bácsi igyekszik is. XXXXXXXX Első pillantásra mégis nagyobb ez a kis község, mint amekkora, hiszen a házak száma szerint lehetne akár hat-hét száz lakosú is, az meg úgy van, ahogy lenni szokott; egy házban nem él több egy-két-három embernél akármekkora is a porta. Mondják, hétszil- vafás kisnemesék lakták egykor a helyet. birtokos a Juhász volt, a „Feledy csak amolyan bérlő”, a nagyobbik kastély még frontkórházként működött, ide, ebbe a védett völgybe gyűjtötte a szovjet a sebesültjeit. Sokan meghaltak közülük, sírjukat gondos kezek ápolják. De a kastély, az bizony tetemesen átformálódott! Lebontották és közösségi épületet húztak fel belőle. így van aztán szép művelődési háza Berkinek, de van új szövetkezeti vegyesboltja, mellette italbolt, ugyan csak szemrevaló, ez az egység még bővül is a tavasszal egy raktárral; telefonja egy van a régi tanácsházán, buszközlekedése megfelelő Sőt, újabban sikerült javítani a járat menetén. Az óvodások-iskolások úgyszólván háztól házig utaznak, na, ennek aztán igazán örül is mindenki. Különösen az itt élő, borsosberény- ben tanító Csatai Árpádné, aki soha sem ragadta meg a kínálkozó alkalmakat több mint negyedszázad alatt — megmaradt „bekörze- tesítve” is pusztaberki lakosnak, tanácsi csoportvezetőnek, Nagyorosziban a berkiek képviselőjének két társával együtt. XXXXXXXX Éppen az ő véleménye erősíti a krónikást abban, hogy dehogy elesett, dehogy földhöz- vágott, önállótlan nép a pusztaberki! Talán o kisebb helyek nagyobb közösségi figyelme is közrejátszik abban, hogy a berkiek nagyon is közérdeklődésű emberek, minden érdekli őket, mindenről van véleményük, sőt, mindent meg is tesznek boldogulásukért. „Hogy lehetne itthagyni őket?” — kérdezi Csatái Árpádné, aki pedig Vadkerten született, Esztergomban végzett, de éppen huszonöt évet tanított abban a kis iskolában a berki dombon, ahol, vagy hat esztendeje a rétsági fémbútoripariak kis üzeme működik. Százötvenezer (!) exportkempingszéket szerelnek itt évente az asszonyok, igényes piacra, a francia, olasz, svéd tengerpartokra.. „Annyi széket, bútort Összeraktunk mi már, hogy azzal a világ valamennyi tengerpartját be lehetne bútorozni..." — mondják a berki asszonyok. Az üzem teljes listája meg ez: Raskó Istvánná üzemvezető, Brindza Mihály- né, Csóka Andrásné, Gulya Józsefné, Medvegy Istvánná, Seres Józsefné, Sörös (!) Jánosné, Varényi Béláné... Hát ennyien vannak és nem is nagyon lesznek már többen, inkább fogyo- gaitnak, már nyugdíjasuk is van. A jövő mégis a kempingbútoroké — szeretné hinni a krónikás. XXXXXXXX De hiszen községeink némely helyen „any- nyi gazdával vannak megáldva”, hogy nem csoda ha néha úgy érzik — egyedül maradtak! Tanács Nagyorosziban, termelőszövetkezet Ramhányban, iskola Borsosberényben, a munkahelyek Rétságon, Érsekvadkerten —, mindezt azonban jól egyezteti valamennyi, pusztaberkiben működő társadalmi-politikai szervezet, amelynek így a felelősségével együtt tekintélyes a rangja is. Nem magára hagyott település azért sem, mert jó néhány erős közösségi kötődésű ember lakja, vagy kötődik hozzá távolabbi munkahelyről is — Varényi Béla népfrontelnök, Palkovics Béla párttitkár, Verebes István, aki sokáig tanácselnöke is yolt a községnék, meg Árpás Gyuri bácsi, de aztán itt van a fiatalabbja, a sportköri vezető, KISZ-titkár, boltos egy személyben; Árpás Károly is. A horpácsi labdarúgók is ide „igazoltak át” a két község jó csapatot állít 3d, ha legutóbb gyengén is szerepeltek. Üj pólyát akarnak építeni, de az ificsapat kötelező kiállítása egyre nagyobb érvágás... XXXXXXXX A nevében berki, ligetes már a tavaszt várja. Akkor zöldebb lesz a fű, mint bárhol a világon. v T. P. L. Képek: Kulcsár József Többnyire pontos alkatrészszállítás segíti a pusztaberki kis üzem folyamatos termelését. Mindössze nyolcán dől« goznak a rétsági Fémbútoripari Szövetkezet berki telepén» mégis minden évben százezren felüli az itt összeállított, nyugati exportra kerülő kém pingbútorok száma. Csatai Árpádné negyedszázadig tanitott a pusztaberki kisiskolában, most is helyben él, a berényi körzetben tanít. Szépen gondozott belső kertek, rendezett belvízelvezetés jelenti a helybenélés jobb feltételeit. Árpás Károly a közösségi élet egyik motorja. Szabó Pista bácsi és fia a kör- Szabóék portáján jól érzi / nyék legismertebb tejtermelő- magukat a galambok is, ku ; - ie> állattartója: mintegy húsz tya is van négy .öt, gulyásho szarvasmarhát gondoznak! méltón^.
