Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

Meg a szomszéd faluból Is átjárnak a friss cukrászsüteményekért az AFÉSZ-boltba. A helybeli születésű eladók értik dolgukat. Sok as apró jószág, a galambok is kedveltek j A legvidámabb pont a községben az új utcasor. Fiatalok erejéből, maguknak épfiit. Távolabb még vannak szabad tel­kek. Kukucska — Hess libák! Suli után hazafelé Serkenő füvet kutatva Szellőn szaradosva Különleges még az elhelyez­kedése is. Eltér a szűkre sza­bott völgyeket bokor módra házaival benépesítő nógrádi falvaktól. Két, egymással pár­huzamost alkotó meglehető­sen hosszan elnyúló falurész között jó néhány száz méter a távolság (átkiabálni semmi­képpen nem lehetne az biztos), és pontosan e széles sáv köze­pén a szabályozott patak, amely régebben nyilván sok gondot okozott áradásaival. Sőt, arra kényszerítette a kis- bágyöniakat, hogy két falut építsenek fel egymás mellett. Ez a tágas térség aztán vala­hogy már megmaradt Üt, jár­da szeli át, meg híd több he­lyen, szabad, sőt a távolabbi felében, a patakon túl igazán hy ugodal más-paradicsomi he­lyét nyújtva a bágyoni apró- jószágnak. De van is belőle annyi a két út között, hogy száz lakodalomra is elég lenne. xxxxxxxx Érdekes a fejlődése, erősödé­se, kötődése a régi hazai cu­koriparhoz, hiszen, mint mond­ják a palotáshalmi közös ta­nácson — a répaföldek bérle­ményeinek kialakulásáig Kis- bágyon talán szó szerint véve is kicsi lehetett, kevéske lélek- számmai. A cukorrépa nagy­bani termesztése, a közeli hat­vani cukorgyár növekvő igé­nyel, bérföldjei gyarapitottak itt a népet, aki a munkára ide települt, de azután dolgo­zott annyit kapával-répával, hófjy az is csoda, ha ki tudta egyenesíteni a derekát. A ta­nácsiak mondják — nem csök­ken ma sem, sőt növekszik né­miképp Kisbógyon lélekszá- ma. Pedig a cukoripar gyakor­latilag Innen jó régen kivo­nult. Bágyon mindig is erős ION kapcsolatban állt Palotással. Ez a kapcsolat az évtizedek so­rán csak szilárdabbá változott a szövetkezeti munkalehető­ségekkel és azzal a máig élő hagyománnyal, hogy a férfi­ak elsősorban az állattenyész­tésben, a nők meg a növény- termesztésben vállalnak mun­kát, bár, jó néhány kisbágyo- ni asszony dolgozik keményen a fémválogató melléküzemági területen, amelyről éppen a részközgyűlés napján hozta meg valaki a hírt a faluba, hogy az nyereséges volt az el­múlt esztendőben. Különleges ez a község az utakhoz kap­csolódásában is, hiszen ide ép­pen a világ négy tája felől le­het bejönni; út vezet Buják, Palotás, Szárak, Pásztó felé, a csomópont maga Kisbógyon. Hát, mindez éppenhogy meg- körwiyíti^A közlekedést, jelent is; bizonyos vonzóerőt a hely- benélésre-maradásra. öt esz­tendő alatt, ha nem is sokkal —- ölvennel —, de mindeneset­re növekedett a lélekszám és érdekes adat az ás, hogy a lé- lekszámban jóval nagyobb Hé­halom (ma már Palotás ré­sze, Palotáshaiom néven) rö­videsen éppen annyi lélekkel gyarapszik, mint Kisbógyon a terhességgondozás elgondol­kodtató statisztikája szerint. Ez mindenesetre azt is mutat­ja, hogy Kisbágyonban jóval több a fiatal, szülőképes korú nő, s egyben azt is, hogy a község nem öregszik, ellenke­zőleg várhatóan tovább fiata­lodik. A településszociológia el­ső szempontjai éppen ezek. Temploma, amely 1938-ban épült és máig épségben meg­maradt kastélya . (az egyik Géczy-ház helyben), bizonyos váróéi jegyeket mutat, ilyen­formán nem is műemlék már csak a kora miatt sem. A volt cukoripari intézőség épülete, ott, ahol ma az iskola alsós osztályai és az óvodások van­nak, talán még jobban emlé­keztet a nagyobb falusi kúri­ákra. A hagyományos cukorré­pa-termesztésről ilyenformán másra átállt Kisbágyonban nem folytatódott a városiaso­dás, és a belső törekvések, igé­nyek azt mutatják, hogy mind­az, ami az alapellátáson túli lakossági igény — a fokozot­tan urbanizálódó Palotásha­lomra koncentrálódik. A bá- gyoniak többsége éppen ezt tartja megfelelőnek. Nyilván a realitás erősödése, a szék­helyközség meggyőző fejlődé­se, az itteni tanácsi képvise­leti munka és felvilágosítás eredményé mindez legeleűsor- ban! A helybeli toeneskedetem erőssége, hogy egészséges presz­tízs munkál a bágyoni születé­sű boltotokban, hiszen mindéin tekintetben szeretnének meg­felelni szülőfalujuk igényei­nek, s ez akár példa is lehet arra, hogy ha próféta nem \s, de kereskedő, vendéglá­tó elsősorban a saját hazájá­ban lehet az ember! Itt arra is van gondja a korszerű öm- kiszolgáló bolt dolgozóénak, hogy a hét elején összeírják, a hét végén helyben átadják a pásztói beszerzésű friss euk­rásricészítményéket —, hogy igazán csak egy példát hoz­zunk erre a törekvésre. Hát nem éppen megszokott jelenség az sem falvainkban, hogy maguk a szülők töreked­jenek, ösztönözzenek tanácsot, körzeti iskolát arra: az alsó ta­gozatosakat is a székhelyi jó szakmai eredményeiről, az is­kolai élet jó minőségéről is­mert tanintézetben tanítsák a közeli jövőben! Éppen az el­lenkezőjére van példa, több is mint kellene, de ez meg azt mutatja, hogy ahol minden vo­natkozásában megfelelők, sőt, esetleg még vonzók is a kör­zetesítés feltételei és egyéb hagyományai is élnek a közös életnek, ott így is fordulhat a dolog. Nem más kérdés az som, hogy a tanácsiak igyekeznek minden tekintetben megnyug­tatóan eljárni, óvatosan köze­lítve a toetoönseitesitéshes azzal a tapintattal, ami megint csak ritka sok helyen: „Csak, ha minden szülő egyetért az al­sósok palotáshalmi iskolázta­tásával, csak akkor vezetjük be a teljes körzetesítést... ” Kisbágyonban építkezett a ta­nítónő, az óvónő, a körzetesí­tés után sem maassdriak peda­gógusok nétkül és hát mi ta­gadás, a mai bágyoni. „kastély- iskolát” nem nagyon lehet saj­nálni. Dél kör® vagy hatvao-het- ven gyerek érkezik így is a körzeti iskolából busszal a ta­hiba. Ellepik az utcákat, kö­zülük sokan épipen az úgyne­vezett újtelepi részre igyekez­nek, ahol majd minden háznál van egy-két gyerek. Itt él ta­lán a község legfiatalabb ré­tege; a szülők a szövetkezet­ben, a sziráki gazdaságban, a hevesi, nógrádi állami építők­nél, az Ikarusban, a Budapes­ti Csokoládégyárban dolgoz­nak, meg az ikladi gyárban. Többségükben tehát ipari te­rületeken. Az építésre alkal­mas telkeket is itt jelölte ki a tanács régebben, más kér­dés, hogy a távolabbi pont­jaira nem tolonganak a ve­vők, de hát a falu központjá­ban semmiképpen sincs lehe­tőség az új építkezésekre. Mégis, ez az újnak mondható utca talán a legvidámabb pont­ja Kisbágyonnak és ezt a tii- dámságot a gyereksereg jelen­ti. XXXXXXXX A patakhoz közé! eső régeb­bi házsor lakói, a Kossuth ut­caiak viszont teljes joggal kö­vetelnek szilárd burkolatot a házuk elé, hiszen ott akkora a sár, hogy az negatív értelem­ben és szó szerint marasztal­ja a helybenmaradásra a lakó­kat. A saját község gazdagítá­sát a kisbágyoniak sem kerü­lik, de utat nem' tudnak épí­teni. Felépítették viszont ta­nácsi anyagból egykettőre a gózcseretelepet, ravatalozót. Végül egy üzenet, kisbíró he­lyett: a körzeti művelődési ház a jövőben busszal szállít­ja rendezvényeire a társközsé­gekben közönséget. Beleértve a visszautat is! T. P. E. Képek: Kules&r József 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom