Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-26 / 48. szám

Szalmamadár szárnyai TIT-kőzgyűlés Pásztón A Szovjetunió népeinek viseletéi A Szovjetunió népeinek vi­zeletei címmel gazdag tartal­mú kiállítást kereshetnek löl az érdeklődök a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumba. Föl is keresik. A Leningrád- ban lévő. a Szovjetunió Né­peinek Állami Néprajzi Mú­zeuma által vándoroltatott ki­állítás anyaga Nógrádban is fölkeltette as érdeklődést, he­tek óta sokan látogatják. Pe­dig akik már megfordultak a leningrádi múzeumban, tud­ják, hogy ez a tárlat, termé­szetesen töredékét sem mu­tathatja be mindazon kin­cseknek, amelyekkel rendel­kezik. A kiállítás így is a szivárvány sokszínűségével lepi meg a belépőt. Azokat pedig, akik a gyönyörködé­sen túl hajlamosak időn­ként az élet dolgain való töp­rengésre is, azzal a Thomas Mann által örökérvényűen megfogalmazott élménnyel, hogy a múltnak kútja mély, ha ugyan nem feneketlen. Tudom, az író ezt nem a néprajzra értette, de most még én sem arról beszélek. Annál kevésbé, mert például a Volga menti és uráli, vagy a szibériai népek egyikének, másikának tárgyait, viseleté­it nézegetve, a hanti, nyírfa- kéregből készített kosárka, a színes, csalánvászion kendő, a mari női melldísz és fej­kendő előtt álldogálva első­sorban az ismerőst köszön­töttem. Márpedig ez a rokon­ság a századokba, évezredek­be nyúlik vissza. De más szempontból még a tatár láb­belik és fejdíszek, Vagy a többi népek kumusztartó edé­nyei is erről a rokonságról, Vagy csupán történelmi isme­retségről beszélnek. Jóllehet, tudom, hogy legföljebb múlt századiak ezek a tárgyak. Mögöttük azonban ott terjeng a beláthatatlan Idő. Miután nem értek a nép­rajzhoz, nincs is szándékom­ban szakszerű kritikát írni. De azért, hogy némi szaksze­rűség se hiányozzon, idézek a néprajzostól, aki a kataló­gusban ezt írja: „A viselet az anyagi kultúra egyik leg­tartósabb eleme, amely nem­csak az etnikai hovatartozást, hanem a gazdasági fejlettség színvonalát, az osztály- és va- gyonkülönbségeket és a val­lási hovatartozást is tükrözi. A népviselet alakulására ha­tással vannak az egyes né­pek származásbeli és törté­nelmi sajátosságai, a földraj­zi környezet, a gazdaság tí­pusa és az emberek termelő- tevékenysége. Minden nép vi­seletében felfedezhetők áz egyes textíliák használatának, szabásának, illetve díszítésé­nek a sajátosságai, de még az egyes színek összehangolása és a díszítőanyagok felhasz­nálása is népenként különbö­ző.” Most látom, persze, hogy mindez egyáltalán nincs el­lentétben az általam mondot­takkal sem. Nevezetesen az­zal, hogy bár a kiállított tel­jes öltözetek, az egyes viselet- darabok, a hímzések, a sző­nyegek, a fafaragások és az ötvösművészeti tárgyak vi­szonylag kései fejleményt őriznek meg — legföljebb a XVIII., de főként a múlt szá­zadból és e század elejéről származnak —, következtetni engednek, más ismeretek bir­tokában is, a népek múltjá­nak korábbi idejére. A kiállítás két fő részből áll. A forradalom előtti Orosz­ország népeinek viseletét és művészetét mutatja be az egyik rész, történelmi és nép­rajzi csoportosításban. Itt ta­nulmányozhatjuk az oroszok, a nyugati és délnyugati né­pek (ukránok, beloruszok, moldáviaiak), a baltiak (ész­tek, lettek, litvánok), a kau­kázusiak (örmények, grúzok, azerbajdzsánok), Közép-Azsia és Kazahsztán népei (üzbé- gek, kirgizek, türkmének), a Volga menti és uráli népek (köztük a marik, udmurtok, csuvasok, tatárok, mordvinok) és a szibériaiak (hantik, even- kik, csukcsok, j akutok stb.) viseletéit, tárgyi kultúráját. A másik rész az újítást és a hagyomány továbbélését szemlélteti a népművészetben. A mai népviselet néhol még ma is él az ország hatalmas térségein. Másrészt, olyan vi­seleteket láthatunk és olyan tárgyakban gyönyörködhe­tünk, amelyek az 1960-as és főként az 1970-es években készültek, például a leningrá­di szalonokban, vagy az or­szág különböző iparművésze­ti műhelyeiben s felhasznál­ják, illetve átdolgozzák a nemzeti viseletek motívumait. Egyáltalán nem a kiállítás legjellemzőbb darabja, mégis említem a szalmamadarat, amely Belorusziában készült az 1970-es években. A szalr mamadár számomra népi jel­képes értelemmel is bír, szár­nyain suhogtatja a múltat és villogtatja a jelent. Tóth Elemér „A TIT-munka nem lehet kampány — jelen kell, hogy legyen mindennapjainkban”. Ez a gondolat szolgált mot­tóul a pásztói nagyközségi TIT-alapszervezet közgyűlé­sén, melyen a VII. küldött- gyűlés óta eltelt időszak munkáját értékelték. A nagyközségben az elmúlt időszakban szép eredménye­ket értek el a tudományos ismeretterjesztésben. Gerhát Gyuláné titkár beszámolójá­ban elmondotta, hogy a párt­ós állami vezetők gondos oda­figyelése, az elnökség lelkes' munkája révén különösen az 1981-es év volt eredményes. A tanfolyami foglalkozások­kal együtt ez évben 294 elő­adás volt a nagyközségben, 6 740 hallgatóval. Különösen örvendetes, hogy sikerült megteremteni a tan­folyami formákat Pásztón — ezeknek eddig nem volt ha­gyománya a községben. 1981- ben hat tanfolyamot szervez­tek, közülük a gépíró-tanfo­lyam az angol nyelvtanfo­lyam kezdő- és haladócsoport­ja volt igen sikeres. Aa eredményes munka egyik biztosítéka az üzemekkel, in­tézményekkel kötött szerző­dés, amely magában hordoz­za a folyamatos, tartós isme­retterjesztés zálogát/ Nyolc egységgel álltak szerződéses kapcsolatban és ezt a formát tovább kívánják szélesíteni — témaajánlásaik alapján ke­retszerződéseket kötnek. Az elkövetkező öt évre megfogalmazott határozati ja­vaslat fő gondolata volt, hogy az alapszervezet munkájában továbbra is érvényesítem kell azt az elvet, hogy előadása­ikkal, programjaikkal a min­Hétköznapi hangverseny Rétságon fiyakori jelenség a kritika hiányosságai között emlegetni az egyedi események, a be­mutatók körüli nagy lelken- dezést a repertoáranyag avagy a sajátos nevelési cél­zatú művészeti programok komolyabb elemzésének hiá­nyával szemben. Szűkebb környezetünk erősödő zene­kritikája sem mentes ettől a szemlélettől. A „jeles napok” mellett bizony, kevesebb szó esik a hétköznapok munkájá­ról. Pedig az ünnepek fénye ott ragyog föl, ahol az él­mény a legtisztább emberi örömök forrása lesz. Így ava- tódott nemrég ünneppé a fil­harmónia ifjúsági hangverse­nye Rétságon. A salgótarjáni szimfonikus zenekar Bálint Mária és Bársony László köz­reműködésével, valamint Fa­sans Árpád kalauzolásával mindent megtett, hogy a nagy­számú gyermekközönség a ze­ne örömének részese legyen, A szervezők gondosságának köszönhető, hogy a telt szék­sorokban Nógrádból, Diósje- nőről, Nézsáról, Romhányból és Érsekvadkertről érkezett gyerekek is figyelhettek aki­váló előadókra a helybeliek mellett. Érdemes végiggondol­ni a magyarázatát ennek a remek hangulatú délutáni hangversenynek. Ne rémüljön meg senki et­től a szótól ezen tárgyú írás­ban, hogy: demokratizmus. Hiszen a még oly rövid esz­mefuttatást is igazolja, hogy a siker titka éppen a demok­ratizmus eszméjének szeren­csés gyakorlatában keresen­dő. Hangversenyen talán so­sem volt, csikófrizurás legény­ke figyelhette elkerekedő szemmel Bálint Mária bámu­latosan virtuóz hegedűjáté­kát, discóról álmodó leányka csodálkozhatott kellemesen csalódva Schubert bátortala­nul nyiladozó romantikus hangzásvilágán. A gyerekek fegyelmezett figyelmén hajla­mosak vagyunk még mindig örömmel elcsodálkozni. Hol­ott ők már javában ahhoz a nemzedékhez tartoznak, ame­lyik a világ leghumánusabb nevelési rendszere által, az úgynevezett Kodály-módszer közvetítésével juthatott el a zene szeretetéhez, ismeretéhez. Nem tudok és nem is aka­rok hinni a kételkedőknek. Bánt az avatatlan próféták felszínessége. Lehetnek éa vannak is gondok a zenei ne­velés területén. Reméljük, eb­ben az évben, Kodályra em­lékezve nem kevés vadhaj­tást sikerül kigyomlálni a kissé elgazosodott zenekert­ből. De téved, aki csupán a tanórák számában, a szakos­ellátottság misztifikált ará­nyaiban, a zenei közízlés ka­tasztrofális tükörképében mé­ri zenei művelődésünk álla­potát. Meggyőződésem, hogy a sal­gótarjáni szimfonikusok lel­kes és érett rétsági muzsiká­lása egyenrangú a fenti té­nyezők hatásával. A Schubert- nyitány bátortalan, útkereső indítása után fokozatosan len­dült játékba az együttes. A fő téma vonós exponálása re­mekül sikerült, hitelesítve így a kevés számú prímhegedűs felkészültségét. Meglepő volt — és bár ez az írás nem el­sősorban kritikának íródik, szólni kell róla —, a szólamok közötti hangzáskülönbség. A‘ vonósok és a fafúvók ki­egyenlített, egységes játéka mögött helyenként szinte bán­tó volt a rézfúvók dinamikai árnyalatokra érzéketlen, csi­szolatlan közreműködése. A három bécsi klasszikus mu­zsikájának felidézése szeren­csére már nem jelentett ilyen gondot. Mozart Esz-dúr Sim- fonia Concertantejában a két fiatal művész remeklése szár­nyakat adott a zenekarnak is. Bálint Mária lenyűgöző volt Finom ragyogású hegedűjáté­ka idézte a mozarti muzikali­tás utánozhatatlan lényegét. Bársony László egyenrangú partnerként hangszerjátéká­nak minden tudását bizonyí­totta a rétsági közönségnek is. Róna Frigyes mindvégig ura voit a hálás repertoárnak. Karmesteri irányításával stí­lushű, tudatos muzsikálás jel­lemezte a zenekart Külön kell szólni Fasang Árpádról, az ifjúsági hangverseny zene- történeti kalauzáról. Méltán nevezhetjük őt a zene igaz szépségébe vetett hit lelkes prédikátorának. Tanító-tudós- muzsikus egyénisége felejthe­tetlen gondolatok sokaságával ajándékozta meg közönségét A muzsikusok színvonalas, örömteli munkáját mindvégig figyelő; és lélekben gyarapo­dott gyerekek köszönték meg. Bízzunk abban, pedagógu­sok, népművelők és muzsiku­sok, hogy ezek a „hétközna­pi” hangversenyek, zenei ren­dezvények döntő módon hat­nak a legfiatalabbak zenei szemléletének alakulására, ze­nei világuk, emberségük tel­jesebb lesz általuk. Németh János István dennapi jelenségek, feladatok megismeréséhez, megoldásá­hoz nyújtsanak segítséget. A hozzászólók sok értékes ötlettel, javaslattal járultak hozzá a közgyűlés sikeréhez. Nagy József, a nagyközségi közös tanács elnöke az értel­miség még aktívabb részvé­telének fontosságát, a lakos­ság széles rétegeit érintő elő­adások jelentőségét emelte ki, Kecskés Lászlóné a pártbi­zottság munkatársa a népgaz­daság változásai során jelent­kező termékszerkezet- és szakmaváltáshoz kapcsolódó ismerettel jesztés fontosságát húzta alá. A rendkívül aktív, gondo­latgazdag közgyűlés résztve­vői megválasztották a járási küldöttértekezlet küldötteit, és a nagyközségi szervezet új elnökségét. A pásztói nagyközségi TIT- alapszervezet elnöke dr. Má- tyus István, titkára ismét Gerhát Gyuláné lett. a. L A festő Michelangelo 4. A kereszténység botrányképe Legismertebb és legvitatot­tabb gyermekének továbbélé­se sokáig kérdéses volt: a szixtuszi kápolna oltáijcépe. melyet 1536-tól 1541-ig — is­mét csak hosszas vonatkozás után — festett. A 17 méter­szer 13,30 méteres gigantikus színjátékot, mely a kárhozatot és a feltámadást ábrázolja, csak úgy tudja megszemlélni a látogató, ha már megszűnt a tarkójában az a fájdalom, amit a 20 méter magas meny- nyezeti festmény megtekintése okozott. A tömjéntől és gyer­tyafüsttől megfeketedett és el­sötétedett freskó ma már nem’ sejteti, hogy egykor a kereszt- ténység legnagyobb botrányké­pe volt: Krisztus meztelenülés szakáll nélkül, körülötte mez­telen testek. Henry Thode Michelangelo- kutató: „Gyakran megállapí­tották, hogy ez már nem az evengélisták Krisztusa, hanem olymposzi istenség.” A tridenti zsinat (1545—1563) llenreformációja nem állt meg Michelangelo élettel teli figu­rái előtt sem. Azóta öt pápa akarta leveretni az „Utolsó ítéletet”, elfüggönyözték, el­kárhoztatták, szidták. A poéta és irodalmár Pietro Aretino így dühöngött egy Michelan- gelóhoz írott levélben: „Egy buja fürdőszobát, de nem a legszentebb kápolna kórusát lehet így megfesteni!” És a pápai ceremóniamester, Biagio von Cesena így mérge­lődött a mű miatt: „Illetlent ség egy szent helyen ilyen sok meztelen alakot festeni.” Michelangelo úgy bosszulta meg magát, hogy Biagio urat elátkozta a pokolban: Minosz- ként, az alvilág bírójaként fes­tette meg egy ördögcsapat kö­rében. Amikor Biagio emiatt panaszkodott a szentatyának, III. Pál cselesen válaszolt] „Az égben és a földön hatal­mat adott nekem az Isten, de a pokolban nem. Ibi nulla est redemptio” (Ezen nem lehet változtatni.) Biagio a mai napig ott van, ahová Michel­angelo festette. ■Még a mester életében el­kezdték ecsettel „felöltöztet­ni” a meztelen figurákat. A munka vezetője Michelangelo egyik tanítványa volt, Daniele de Volterra (1509—1566), aki rászolgált a „nadrágtartó-fes­tő” melléknévre. Michelangelo túl volt ko­rának botrányán, áttört min­den eddig érvényes tabut: ,.A szixtuszi kápolna Utolsó ítéle­te az új idők első fontos mű­alkotása, mely már nem „szép” ... — így Hauser. A „már nem szép” művet Mancinelli és Colalucci pontos terv alapján fogja „megszépí­teni”. 1984-ig megtisztítják és megerősítik az oldalfalakat és a lünettákat. Ä következő négy évben a mennyezetet, és azután 1993-ig az Utolsó íté­letet. (Következik: 5. Naponta harminc négyzetcentiméter.) T r é Egy kamionsofőr felhívja telefonon a cégét: — Főnök úr, a jobb oldali visszapillantó tükröm eltört! — Hát akkor cseréld ki! — Nem lehet, főnök úr, az egész kocsi rajta fekszik! fák — Valóban azt hiszi, hogy az ön kúrája segíthet a haj­hullásomon? — Hát persze: nemrég volt egy páciensem, aki már a ha­ját tudta tépni, amikor meg­kapta a számlámat! műsor KOSSUTH RADIO: I. 27: Egy kis figyelmet kérek I Darvast István Jegyzete 8.37: A népművészet mesterei­nek és Ifjú mestereinek találkozója a stúdióban IS.os: Hétsztnvlrág 10-35: Devecseri Gábor versel 10.40: Az olasz, rádió kamara­kórusa Rossini-műveket énekel II. 00: A Színházt magazin különkiadása 11.35: Hét végi panoráma 13.54: Egy szigetközi nótafa: Bán Pálné Czaflk Zsófia 14.06: Jancsi és Juliska 14.44: Magyarán szólva 13.05: Zentai Anna nótákat énekel 15.’S: Dominó 16.05: Fiatalok a seregben 16.30: Tinl-tonik 17-13: Kováts Kel« eperaárláItat énekel 17.2«: Telefonrongálók. Ripert 17.51: A Magyar Rádió és Tele­vízió szimfonikus zenekara eperettnyitányokat Játszik 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: Az élete regény volt 80.10: Arturo Toscanini felvételei XX/12. rész 81.01: Népdalkantáták 82.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Epizódok a leningrádi konzervatórium történeté­ből (1862—1929) — II. rész 23.40: Sanzonslágerek 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO: 6.05: A nemzetközi munkásmez- mozgalom dalaiból 8.20: Tíz perc külpólitika 8.33: Banquette operettjeiből 9-18: Harminc perc alatt a Föld körül 10.00: Zenedélelőtt 11.45: Tánczenei koktél 12.33: Édes anyanyelvűnk 12.38: Népi muzsika 13.15: Leontyne Price és a Golden Gate együttes spiri­tuálékat énekel 14.00: Kettőtől ötig... 17 00: Disputa — még mindig arról, hogy a ruha teszi-e az embert 17.30: ötödik sebesség 18.33: Szirmai Albert operett- dalaiból 19.00! Halló Berlin, halló Buda­pesti 20.00: Régi nóta, hires nóta 20.33 : A Fészek művészklub és a Magyar Rádió műsora 21.32: Zenés Játékokból 22.07: Slágermúzeum 23.20: Késő esti könnyűzene MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek tdőj irásfelentés, tartalomismertetés. — 17 05: Pén­tek este Éssak-Magyarországon... (A tartalomból; CslnáU magad — tanácsok a tapétázáshoz. — Amire nincs mentség — tárgyalótermi Jelentés. — Az ötnapos munkahét és a szabad Idő.) Szerkesztő: G. Tóth Ferenc. Telefonügyelet: 35- 510. — 18.00: Eszak^-magyarországi krónika. (A Heves megyei szö­vetkezetekben dolgozó fiatalok If­júsági parlamentje. — Növekvő tejtermelés, Javuló tejfeldolgozás Nógrádban. — Megnyílt a miskol­ci Centrum Aruház első autós­boltja.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ: 8.40: Idősebbek Is elkezdhetik tévélorna SZ (ism.) 8.43: Iskolatévé. Fizikai kísérle­tek (középisk. I. oszt.) 9.05: Kémia (áít. isk. 7. oszt.) 0.50: Lottósorsolás — 8. hét 10.00: Magyar Irodalom (ált. isk. alsó tagozat) 10.301 Környezetismeret (ált. isk, 2. oszt.) 14 05: Fizikai kísérletek (ism.) 14.17: Környezetismeret sz (ism.) 14.30: Magyar irodalom SZ (ism.) 15.00: Kémia SZ (lám.) 16-10: Hírek 15.30: Aki mer. az nyer 16.15: Alvóváros 16.20: Comedia dell, lakótelep A televízió KISZ kísérleti filmstúdió filmje 16.40: Gyógyszerekről autósoknak 16.50: Fekete Gyula: Édesmama tévéjáték (Ism.) 17.30: Reklám 17.35: Északi sivilágbajnokság 18.25: öt perc meteorológia (Sz.) 18.30: Természetbarát 18.50: Csali. Horgásztizpero (SZ.) 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna (SZ.) 19.15: Esti mese (SZ.) 19-30: Tv-hlradó (SZ.) 20.00: Delta 20.25: A fele sem Igazi Vetélke- döműsor 20.55: Lehet Így is.... Rajzfilmsorozat 21.05: Szemtől szembe Jasszer Arafattaj (SZ.) 21.50: A fészek. NSZK tévéfilm. 23.30: Tv-híradő 3. (SZ.) 2. MŰSOR: 20.01: Az akasztófa árnyékában. Magyarul beszélő francia tévéfilmsorozat VI/5. rész: A bosszú. (SZ.) 20.55: Reklám 21.00: öt perc meteorológia (SZ.) 81.05: Tv-hlradó 2. (SZ.) 21.23: Reklám 21.30: Férfi kézilabda-világbaj­nokság. Magyarország— Spanyolország mérkőzés BESZTERCEBÁNYA: 18.00: A korallok világa. — Angol filmsorozat 6. rész 18.25: Északi sivilágbajnokság 18.40: Dokumentumműsor 19.10: Esti mese 19.20: Időjárás jelentés és műsor­ismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: Spanyol kalandfilmsorozat 21.05: Szórakoztató vetélkedő­műsor 21.45: Ez történt 24 óra alatt 22.00: Zsarutörténet. — 23.45: Barangolás nótaszóval 0.15: Hírek MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: dél­előtt fél 10 és 11-től Ovimozi: 3- tól Iskolamozi: Dot és a kenguru. Színes ausztrál rajzfilm. Fél 4- től: A vízesés fia. Színes ameri­kai kalandfilm. Háromnegyed 6- tól: Szamurájok és banditák. IMI. (16) Színes japán kaland­film. Este 10-től: Fűrészpor és ragyogás. Svéd film. — Balassa­gyarmati Madách: A birodalom visszavág. Színes, szinkronizált amerikai fantasztikus ka-andfilm — Szécscnyl Rákóczi: Kettévált mennyezet. (14) Színes magyar film. — Rét..ág: Egy zseni, két haver, egy balek. Színes, szinkro­nizált olasz—francia—NSZK wes­tern. — Kisteronyei Petőfi: A túlélés ára. (14) Színes, szinkro­nizált NSZK bűnügyi film. — Ér- sekvadkert: Szabadlábon Velen­cében. (14) Színes, ízinkronizah francia—olasz bűnügyi filmviógjá- ték. — Nagylóc: Huitlaán. (14) Színes USA film. 21.50: A fészek 4 NÚGRAD - 1982. februái 26., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom