Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-24 / 46. szám
i^Taysz vrO IXvSVICfl Rádiónapló — műemlékeinkről Hogyan óvható, sőt többnyire már a végső pusztulás előtti megmentése a cél, mintegy 8700 (!) magyar műemlék? Hogyan, mi által menekednek meg egyáltalán, túl azon a tisztességes és értékes szakmai „szellemi karbantartáson-’, amelyet a több mint százesztendős magyar műemlékvédelem jelleg- és végvára, az Országos Műemléki Felügyelőség, mint a korábbi hasonló szervezet-intézmény jogutódja elvégez minden szinten?! Miről beszélünk egyáltalán, ha az említett óriási számbeli érték mellé éppen az OMF nem tud többet támogatásként évente letenni, mint amennyibe egy ötszáz méter hosszú makadámút építése kerül? Mondhatnánk, vagy a makadámút méregdrága, vagy a hazai műemlékvédelem (ne feledjük: nyolcezer-hétszáz védelemre érdemes értékről van szó!) koldusszegény. Talán az sem mond ellent mindezeknek, hogy a gazdasági bizottság, felismerve a hovatovább „menthetetlen helyzetet”, éppen tavaly ősszel határozott meg egy állandó (?) nagyobb összeget erre a célra. Aligha old meg ez ilyen méretek mellett bármit is. Az elmúlt hét szó szerint kiemelkedő értékű műsora volt a Kossuth adón közvetített Rádiónapló — műemlékeinkről, amely így, ebben a szerkesztési keretben, ilyen felállásban mindenképpen újnak mondható, s mint minden újat —, ezt is tanulni kell rádiósnak, hallgatónak egyaránt. Holakovszky István szerkesztő és Rapcsányi László műsorvezető, Vajda György felelős szerkesztő (zenei Divéky István) persze önmagában is márkát szavatol. Oyan műsort sejtet, amely két teljes (!) órában igazán sokat tud markolni és értékeset is, sok kincset (stílusosan) és kevés ocsút. Különösen, ha mindehhez még az OMF „teljes vezérkara” is rendelkezésre áll, sőt, jó helyszíni riportok és örökké foglalt telefonok fűszerezik a műsort. Nos, mindez együtt valóban sokat nyújtott azoknak, akik ismerik műemléki eredményeinket, gondjainkat, de azoknak is, akik saját területükön többet tehetnének értékeink megőrzéséért. Bizonyos szemérmesség mégis úgy jellemezte ezt a feltáró műsort, mint a szegény széplányt, aki jobbnak látja szerényen a templom sarkába húzódni és nem szóvá tenni azt, melyik gazdag lány lépett a meztelen lábára! Rapcsányi Lászlónak volt alkalma elképkedni, amikor a műsorban arról értesült a szakemberektől, hogy a nyolcezernyi műemlék, mű- emlékjellegű épület, kastély, miegyéb mintegy hetven százaléka súlyos gondot okoz, hogy a termelőszövetkezetek közül egyetlen jó példát sem tud említeni három országos, sőt nemzetközi hírű szakemberünk (Mendele Ferenc igazgató, dr. Barcza Géza osztály- vezető és Kriszt György, az előbbi helyettese). Mit értek szemérmesség alatt? Iyen apparátussal sokkal több konkrét területgazdáról, mai föld- birtokos termelőszövetkezetről kellett volna szólni és nem „megdöbbenten” hallgatni a tényt a stúdióban... Való igaz, a műemlékek megőrzése kizárólag gondos gazdákkal lehetséges. Miért okoz ez bármilyen fejtörést nekünk? Miért hangzik „újszerű” megállapításként az, amit egy jól sáfárkodó (a műemlékkel jól sáfárkodó!) állami gazdasági vezető mondott az egyik helyszíni riportban, hogy a kastélyok kastélyszerű bentlakással őrizhetők meg igazán?! De már akkor feltűnhetett az is, hogy éppen a műsorvezető volt az, aki talán többször is „forszírozta” a kastély-szálló kérdést, mint szükséges. Helyes-e egy ilyen vállalkozásé rádiós műsorban olyasmit hangsúlyozgatni, ami nem segít a közömbösség ködének elfújásában, amit ha vissza-visszahallunk egy igazán népszerű és méltán tekintélyes műsorvezetőtől, hamar készpénznek vesszük... Holott itt is másról van szó. Itt is Gábor orgonaestjéről Lehotka Nagyon szép orgonahangversenynek lehettünk a hallgatói a napokban a salgótarjáni zeneiskolában! Lehotka Gábor, egyik legismertebb és legtöbbet emlegetett orgonaművészünk játszott a jelenlevőknek. Műsora klasszikus és mai zeneszerzők műveiből állt. A program változatossága a hangverseny sokszínűségét eredményezte. Az elsőnek elhangzott mű Bach Esz-dúr praeludium és fúgája volt. A praeludium nem mást, mint a fúgákat megelőző bevezető fantázia, amely formai szempontból a legkülönbözőbb lehet. A fúga, szerkezetét tekintve sokkal kötöttebb. Bár társítható toccatával, fantáziával, illetve praeludiummal. J. S. Bach a klasszikus típusú fúga művelője. Nem térek itt most ki a fúga szerkezetének vizsgálatára, amely valójában bonyolult. Több belépő és különféle szólamokat kell szem előtt tartania a játékosnak, meg kell tudni formálni a téma és közjáték váltakozását, a kontrapunkt, azaz ellenpont figyelembevételével. De talán így is sikerül rávilágítani arra az elvorit világra, amelyben egy zenész él, amikor leül a hangszere mellé. Az előadónak mindenkor tisztában kell lennie a mű szerkezetével. A hallgatóság az elhangzó produkcióból annyit él át, amennyit az előadó produkál. Lehotka Gábor játékából kihallatszott a téma, nyomon tudtuk követni a mű felépítését, fejlődését. Máig érvényes ez a mondat: „Bachon kell megtanulnia minden játékosnak, minden zenésznek zenélni!” Hogy például egy vonós mennyire képes szépen játszani és nem utolsósorban jó technikával is, azt egy Bach-mű lejátszásánál tudja a hallgató a leginkább megítélni. Nem elég a hangokat lejátszani, érzékeltetni kell ezen beiül a tagolódást. Nem elég kívülről fújni a művet, tudni kell a tematikáját, egy korszakismeretnek kell mögötte meghúzódni. Ha a játék mögött nincs meg ez a megalapozott elméleti tudás, ami a mű esztétikai vonatkozásait is magában foglalja, a legtökéletesebb technikával eljátszott mű is csapnivaló. Lehotka Gábor játékában, előadásmódjában tökéletesen egyesítette mindezt a tudást, egy kiforrott, muzsikust, érett alkotóművészt hallgathattunk. Ezután következett Pachelbel: Aria Sebeldinája. J. Pachelbel a XVII. század második felében alkotott. A Bachot megelőző német or- gonistsgeneráció egyik kimagasló alakja: Buxtehude és Böhm mellett ő képviseli a legerőteljesebben a korszak protestáns tradícióját, zenéjének formavilágát. Majd Mozart: f-moll fantáziáját hallhattuk. Súlyos, komor mondanivalójú. Nyújtott ritmusok fokozzák mindezt, lassú részek váltakoznak. A műsor következő száma Pikethy Tibor G-dúr toccája és Lehotka Gábor; Cinque chansons hongroises pour Mme Peyrol című műve. Érdekes és újszerű hangzásokkal telített mű következett, Boällmann Gótikus szvitje. Ez a mű eredetileg zenekarra készült, Leon Boällmann igen finom faktúrái ú és nemes költőiség- gel teli művek szerzője. Rövid élete folyamán több szimfonikus művet, köztük a híres Suite gotique-ot (szvit 4 tételes mű), orgona- és zongoradarabokat, motettákat komponált. Újszerűségét a váratlan harmóniát:, a meglepő helyeken felhangzó fél- hangck, sötét tónusú, oktávban megszólaló basszusok, szűk szeptimek szolgáltatták. Modernségével hatott a műsor végén, de nem utolsóként felhangzó Vierne: Carillon de Westminster című műve is. René Vierne 1914- ben a Notre-dame-des champs orgonistája volt. Orgonadarabokat és egy harmóniumis- kolát hagyott hátra. Lehotka Gábor ráadásként játszott Bach-műve, szintúgy, mint az előzőek, vastapsot kapott. Egy olyan művész produkciójának lehettünk tanúi, aki pontos, precíz játékával, szuggesztív kifejezőkészségével páratlan élményt tudott nyújtani. M. É. arról kell többet beszélni, hogy tegyük már félre az összes babonát; hogy ezek a rossz gazdák által lelakott értékek valamiféle „régi kultúra végvárai” lennének, hogy ezekről csak, mint isten csapásairól tudunk beszélni és gondolkodni. Cselekedni már kevésbé. Hogy minduntalan azon morfondírozunk, miszerint „ezek a kastélyok azért mégsem alkalmasak szállodának... ” Kastélya válogatja. De hát nem elég ezt egyszer leszögezni? Aztán miért képzelünk mi kastély- szállónak Hilton-színvonaiú vendéglátóhelyet? Miért lehet hiteles vélemény — francia, nem magyar, tehát komolyan lehet venni! — az, hogy „éppen ilyen körülményeket kerestünk Magyarországon, ebben a szép tájban, mint ez a nagyon egyszerű turistaház...” Ez azonban máshol hangzott el nem a rádióban, Rockenbauer Pál nagyszerű tévés sorozatában. A rádiósok nem néznek tévét? A tévések nem hallgatnak rádiót? Mindenki a saját asztalán levő dolgokat nézi? Más szóval, nem úgy kellene gondolkodni, mint a tulajdonosoknak, mint a vállalkozóknak, a kockáztatni sem resteknek? „Nincs recept a kastélyok hasznosításában”. De akkor ne legyen favorizált egyéni mánia sem. Legyen az, amit a műsorban az állami gazdaságokról megtudtunk, hogy évente négy kastélynak találnak jövőt! Legyen az, hogy mozduljunk meg mindannyian, nyúljunk zsebbe, őrizzük meg értékeinket, a nép palotáit úgy, ahogy egy hallgató javasolta. Társadalmi műemlékvédelem? Igen, akár az is. Ezért az egyetlen gondolatéit: érdemes volt két órát szánni műemlékeinkre! (T. Pataki) Pannónia Híradó Érdekes eseményekről, sikerekről és tervekről ad tájékoztatást a Pannónia Filmstúdió Pannónia Film Híradója. Beszélgetést közöl a lap Richlyk Zsolt rajzfilmrendezővel abból az alkalomból, hogy hetvenperces filmet készít a televíziónak Háry János ló; „őnetéből. Az Os- car-díjas iiofusz Ferenc Almák címmel rövidíilmet forgat, formai megoldásai közel állrak a nemzetközi sikerű, A légyéhez. A filmgyár szinkronfilmstúdiójában nemrégiben készült el Jiri Menczel Sörgyári capriccio, Marcel Camus Voltaire című filmjének szinkronmunkája. A Pannónia Film Híradó új száma a fentieken kívül még számos más hazai és nemzetközi eseménnyel, műhelytitokkal ismerteti meg az olvasót. A festő Michelangelo 2. A reneszánsz szupersztárja Az ezüstszakállú Atyaisten úgy osztja szét a fényt és a sötétségét, ahogyan azt addig még soha nem ábrázolták a keresztény művészetben, manuális teremtő aktusként. Az Isten földöntúlian nagy, jobbról lebeg balra, hogy létrehozza a napot és a holdat, majd teljes fordulat után tovább repül új teremtő tettekre. Lelket ad Adómnak, aki bal kezének mutatóujját vágyakozva nyújtja az Isten felé. A büntetésben nem. Éva csábítja el Ádámot, ehelyett mindketten közösen szakítanak a tudás fájának gyümölcséből. A vízözöntörténetben a fiai által kigúnyolt Noé jól- lakottan és másnaposán fekszik egy nagy boros kád előtt. Abban a jelenetben, ahol Dávid legyőzi Góliátot, Krisztus nemzetségfájánál, a prófétáknál és a Szibilláknál éppúgy, mint a meztelen „tölte- lékfiguráknál" Michelangelo a felcserélő etet len embertípust keresi, melyet olyan plasztikusan fest, mint egy szobrot, miközben a háttér számára alig jutott ecsetvonás. Mert Michelangelo (1475— 1564), az érett reneszánsz szupersztárja, mindenekelőtt szobrász volt. Híres a Piétája, a Mózese, a Dávidja, a síremlékei. Építész is volt, várostervező és költő: Szonettjeiben éppúgy megénekelte a szép, fiatal római nemesember, Tommaso Cavalieri iránt érzett szenvedélyes szerelmét, mint piától szerelmét a filozofáló özvegy, Vittoria Colon- na iránt. Michelangelo erődítményeket tervezett, utcákat, tereket, városkapukat épített és megalkotta a Szent Péter-bazilikának, a kereszténység legfontosabb templomának a kupoláját. De fiatal korában arra sem volt rest, hogy sok ura és megbízója közül az egyiknek, Piero de' 'Medicinek, télen hóembert építsen. Michelangelo „középtermetű volt, széles válakkal, melyek jól illettek testi felépítéséhez. Idős korában hónapokon keresztül hordott ku- tyabundából' készült csizmát a csupasz lábán, úgy, hogy gyakran, amikor végre le akarta húzni, lejött vele a bőr is” — írja első életrajzírója, Giorgio Vasari az „Életleírásokban” (1568-ban). Michelangelo nem volt szegény ember. Házai és földjei voltak Rómában és Firenzében és egyedül azon a Piacenza melletti Pó-réven, amelyet 1535-ben III. Pál pápa adott át neki élete végéig tartó használatba, évente mintegy 600 aranydukátot keresett. Michelangelo egyszerűen élt és különc módon a hálószobájának a falára jegyezte fel a napi kiadásait. 1564. február 18-án „az esti harangszó órájában”, „átadta lelkét az Istennek, testét a földnek, javait a legközelebbi rokonainak” (Vasari). (Következik: 3. A dicsőség csúcspontján) Megőrzik a faépítészet remekeit A szovjet tudósok megtalálták a módját annak, hogy meghosszabbítsák a csodálatos, fából készült épületek életét. Olyan készítményt hoztak létre, amellyel, ha átitatják a fát, az nem ég el, megvédi a baktériumoktól és a rovaroktól. Az első kísérleteket sikeresen fejezték be Rizsiben, a faépítészet csodálatos skanzenjában. A népi építészet régi emlékeit gyűjtötték itt össze. Ezzel a készítménnyel kívánják kezelni a moszkvai Kreml fából készült építményeit. műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.27: Világablak 8.56: Beszélni nehéz 9.08: Operarészletek 9.44: Kis magyar néprajz 9.49: Tarka mese. kis mese 10.05: Diákfélóra IO.35: Válaszolunk hallgatóinknak 10.50: A francia történelem dalai XI/4. rész 11.03: A Melos vonósnégyes Játszik 12.35: Házunk tája 12.50: ODeraslágerek 13.20: Dzsesszmelódiák 1A.29: Litera-túra 15.05: Kodály: Concert® 15.28: MR 10—14 16.08: Kritikusok fóruma 16.18: Alkésztisz 17.07: Vevők Ügyvédje? Riport 17.32: Millöcker műveiből 18.15: Hol volt hol nem volt... 19.15: Gondolat 20.00: Arturo Toscanini felvételeiből XX '11 rész 20.50: Zala Tóth Erzsébet, Marczis Demeter és Mozsár Imre nótákat énekel 21.30: Háttérbeszélgetés Vértes Éva külpolitikai műsora 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Ami a Bartók-hangarchí- vumból kimaradt 23.27: Katja Popova és Bogdan Paproki operaáriákat énekel 0.10: Leoninus és Perotinus műveiből PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: A Stúdió 11 felvételeiből 8.20: Tíz perc külpolitika 8.33: idősebbek hullámhosszán 9.28: Népdalok 10.00: Zenedélelőtt 11.33: A Szabó család 12.03: A Magyar Rádió népi zenekara játszik 12.33: Tánczenei koktél 13.30: Színes szőttfes 14.00: Kettőtől négyig... A Petőfi rádió zenés délutánja 16.00: Mindenki Iskolája 16.35: Tudományos könyvespolc 16.40: „Emberből... EMBERRÉ” I 17.16: Könnyűzene gitárra 17.30: ötödik sebesség 18.33: Népzenekedvelőknek 19.03: Sanzonok — Weöres Sándor verseire 19.25: Világtörténelem dióhéjban 19.45: Az AC/DC együttes felvételeiből 20.33: Válás (s)z! 4 NÓGRÁD — 1982. február 24., szerda 21.25: Filmzene 21.30: A Rádió Dalszínháza * 23.20: Nóták MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárásjelentés, tartalomismertetés. 17.05: A salgótarjáni Bányász Férfikar énekel. Vezényel: Virág László. 17.20: Ablak az országra. . . Dr. Fodor László jegyzete. 17.30: Index... A miskolci stúdió gazdaságpolitikai magazinja. (A tartalomból: Alkalmazkodni a követelményekhez. — Borsodnádasdi változások. — Olaszliszkán a keltetőüzemben.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Borsodi Gyula. — Sport. — 18.00: Északmagyarországi krónika. (A Hazafias Népfront Borsod megyei elnökségi ülése a lakásépítkezésekről tárgyal. — Zárszámadás Saly- ban. — Mi van a tervezőasztalon?) 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ: 8.00: Idősebbek is elkezdhetik tévétorna SZ (ism.) 8.05: Iskolatévé 8.35: Deltácska — az 611at®k táplálkozása 9.05: Magyar irodalom (ált. isk. 8. oszt.) 9.50: Stop! Közlekedj okosan 9.55: Delta. 10*20: Az öregember ég a gyerek. Magyarul beszélő francia film (ism.) 11.40: Alfred Brendel Schubert műveiről 14.00: Iskolatévé Stop! SZ (ism.) 14.05: Deltácska (ism.) __________. 1 4.25: Magyar irodalom (ism.) 15.00: Földrajz (ism.) 15*30: Kamera (középiskolásoknak) 16.10: Hírek 16.15: Ütrakészen a madarak Csehszlovák rövidfilm SZ 16.30: Melyiket az ötezerből? Hegesztő (ism.) 16.45: „Élelet az éveknek” nyugdíjasok műsora 17.15: Hipp-hopp 17.45: Reklám V7.50: Gleccserre magyar! rövidfilm SZ 18.05: Északi sívilágbajnokság 18.55: A Közönségszolgálat tájékoztatója 19*00: Reklám 19.10: Idősebbek is elkezdhetik — tévétorna SZ (ism.) 19.15: Esti mese SZ 19.30: Tv-híradó SZ 20.00: Külpolitikai fórum SZ 21.30: A hét műtárgya. Szárnyasoltár Nagyszalókról 21.35: Koportos. Magyar film (14 éven felülieknek!) 23.00: Tv-híradó, 3. SZ. 2. MŰSOR: 20*01: Mendelssohn: A-dúr (olasz) szimfónia SZ 20.30: Reklám 20.35: Férfikézilabda-VB Magyarország—Algéria mérkőzés Közben: Kb.7 21.10: Tv-híradó 2. SZ 22.10: Világszínpad BESZTERCEBÁNYA: 17.50: Autósok, motorosok 18.20: A közös célért — riport- műsor 19.10: Esti mese 19.20: Idő járás jelentés és műsor- ismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: Méretre szabott halál. — Szlovák filmdráma 21.25: Északi sívilágbajnokság , 21.45: Ez történt 24 óra alatt 22.00: Ezzel törődni kell 22.40: Hírek MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: fél 4-től: Hotel a Halott Alpinistához. Színes szovjet fantasztikus krimi. Háromnegyed 6 és 8 órától: Nevem: Senki. Színes, szinkronizált olasz—francia—NSZK western. — Balassagyarmati Madách: Az élet szép. Színes, szinkronizált olasz- szovjet koprodukció. — Nagybá- tonyi Petőfi: Mindenki és senki. Színes bolgár bűnügyi film. — Bányász: Iskolamozi: Robinson Crusoe. A macska rejtélyes halála. (14) Színes olasz bűnügyi film. — Pásztói Mátra: A koncert. Színes, zenés magyar film. (16) — Karancslapujtő: A szűz és a szörnyeteg. (14) Színes, szinkronizált csehszlovák film.