Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

Megszűnt az az á!lapotr hogy a vevők sorban állnak in'eriú Szerb Ferenc vezérigazgatóval — Vállalatunk nagyfokú ön­állóságot biztosít gyárainak és csupán néhány, az egész vállalat működése szemszögé­ből fontosnak tartott tcrülc­A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára a mostani, hato­dik tervciklus első évét, 1981-et igen nehéz és megváltozott körülmények között hagyta maga mögött. A sok tekintet­ben megújuló kollektíva elmúlt évi erőfeszítéseit, tevékeny­ségét miként látják és értékelik a vállalat központjában. Ezzel kapcsolatban kértem meg Szerb Ferencet, a VEGYÉP­SZER vezérigazgatóját, hogy válaszoljon a salgótarjáni kol­lektíva elmúlt évi munkájával kapcsolatos kérdéseimre. — ön miként értékeli az el- — Fontos tapaszalat múlt évi sok tekintetben meg- jobban meg kell osztani újult tevékenységét a salgótar- piacot. A gyártmányválaszté- gyár egyébként tervkötelezett, ten tartja fenn a központi döntést. Ezek: a vállalkozás, az anyag- illetve készletgaz­dálkodás, a pénzügyek, a vál* hogy lalat osztatlan alapjával való a gazdálkodás. A salgótarjáni jani gyárnak? Ebben milyen kot bővíteni szükséges, szerepe volt a vállalat köz- az egyik vagy másik pontja által nyújtott segítség nek? hogy önelszámoló egység. A válla- Piac, latra ható népgazdasági kö- ne vetelmények, a gazdasági sza­bályozók támasztotta hatások Az idén 236 millió forint értékű termék hagyja el a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárat, mely eredményekhez a szécsényi üzem is ja lentósen hozzájárul. A sorozatban gyártott szekrényféleségek, ülőbútorok, asztalok, híradástechnikai állványok mellett a kábeldob gyártása is számottevő. Újszerű, hogy szállodák és diákotthonok számára készítenek ter­mékeket. Vállalkozásuk során berendezik a szombathelyi Tanárképző Főiskola kollégiu­mát, a debreceni Orvostudományi Egyetem egyik intézetét, a budapesti Számviteli Főis­kola diákszállását AGROFA 1982 Zacskós hűforv gyermekjáték Tovább fejleszti termékei választékát a karancslapujtől AGROFA-társulás. Az idei év első felében elkezdi a Ka- ranes néven futó, a vevő ál­tal összeszerelt, úgynevezett „zacskós” bútor gyártását. Hazánkban eddig senki nem foglalkozott ezzel, holott nem­csak a fafelhasználás szem­pontjából roppant takarékos a gyártás, hanem szállítási költ­ségei is a hagyományos búto­réhoz képest tizedére csök­kennek. A nappali, háló- és gyer­mekszoba tervei a szabadalom alapján már készek, a konyha­bútort most .tervezik. Bükkből, tölgyből, fenyőből és akác­ból állítják elő az elemeket, összeszerelésük semmi szak­értelmet nem igényel. A for­galmazó szerepére a Skála vállalkozott, de foglalkoznak a megyebeli árusítás megvaló­sításával is. Ezzel egyldöben energ la cent­rum kialakításán dolgozik az AGROFA. Az Idén már tíz­ezer köbméterre emelkedő fel­dolgozó kapacitás mellett két­ezer tonna fahulladék kelet­kezik, melynek eltüzelésével több célt érnek el. Szárítanak a háromezer tonnás szellő- zőpadozatos magtárban, szá­rítják a fát, gfczölik az aká­cot, fűtik a láda- és a bútor­üzemet, valamint fűtik és me­leg vízzel látják el az összes szociális létesítményt. Ugyancsak még az idén já­tékgyártást is indít az AGRO­FA. A bútorgyártáshoz hasz­nált gépekkel állítja elő a szintén Karancs nevet kapott fajátékot, melynek kisebb ele­meiből állatfigurákat, jármű­veket, a nagyabbakból hinta­lovat, bölcsót építhetnek a gyerekek. Hídvégi Valéria fes­tőművész tervei alapján több­féle kivitelben több játék­család kerül forgalomba, elő­reláthatóan a Skála útján. A Karancs fajátéknak bizonyára nagy keletje lesz, hiszen a gyermekek logikai, kombiná­ciós készségét fejlesztő já­tékokban mind a mai napig szűkös a választék a magyar játékboltokban. Még több tej Néhány évvel ezelőtt a kis- terenyei tehenek alig termeltek 2000 liternél több tejet, míg tavaly már ennek a kétszere­sét fejték tőlük. A jelek sze­rint idén még orré is sikerül rátenni valamit, hiszen az év első hónapjában 27 százalék­sai adtak több tejet, mint ta­valy januárban. A mintegy 13 ezer literes teljesítménynöve­kedés nem jön rosszul a ter­melőszövetkezetnek, mert a tervek szerint túl akarják szárnyalni a tavalyi több mint 15 milliós állattenyésztési. ár­bevételt és ehhez tehenenként 4500 literes tejtermelésre van szükség. Ennek teljesítéséhez nem kis ösztönző a kitűzött csaknem 50 ezer forint célpré­mium, amelyet a legjobb munkát végző állattenyésztők kapnak. Gyarapodó községek A homokterenyei tanács a lehetőségekhez mérten tavaly is na*gy gondot fordított a székhely- és a társközségek fejlesztésére. A községek gya­rapodásához jelentős összegű társadalmi munkával járult hozzá a lakosság, de a terüle­ten működő gazdasági egysé­gek is kiemelkedő tevékenysé­get végeztek. Homokterenyér, tovább folytatódott a Petőfi út fel­újítása, a gázpalack-cseretelep építése. Jánosaknán kolóniá­kat szanáltak, új külsőt kapott az általános iskola és az or­vosi lakás. Mátra novákon fel­újították a Petőfi utat, a bel­vízrendezésben is jelentős ered­ményeket értek el. Sportpá­lya épült, megszépült a fogor­vosi lakás. Nádújfalun jár­dákat építettek, elkezdték az öregek napközi otthonának ki­alakítását és megkezdődtek a. zója-telepi vízrendezési mun­kálatok. Ebben az évben terveKfk a homokterenyei általános is­kola és az óvoda központi fű­tésének kiépítését Nádújfalu­ban az Ady Endre és a Sza­badság út felújítása szerepel a tervekben. Várhatóan be­fejeződik az öregek napközi otthonának. építése és kiköve­zik a T ószeri-patakot. Mátra - nov'ikon, többek között, a szolgálati lakások felújítását és a művelődési ház' festését végzik eb A környezetvéde­lem és a település tisztaságá­nak fokozása terén is előrelé­pésre törekszenek. Folytatják a községek fásítását. A felso­rolt feladatokat széles körű társadalmi összefogással kí­vánják megvalósítani. vagy gyártmány kiesése okozzon nagyobb megtorpa­— Az elmúlt években a , nást. Változnia kell a vállal- ugyanúgy megjelennek az itte- szovjet—magyar államközi kozási tevékenységnek. Meg- ni gazdálkodásban, a vállalati szerződésben meghatározott szűnt az az állapot, hogy a igényekben, mint ahogy a vál- szállítási kötelezettségek telje- megrendelők sorban állnak és lalat gazdálkodásában. Az sítése jelentős gyártási felada- válogathatunk a munka^ kö- előbbiekből adódik, hogy a tot adott a salgótarjáni gyár zött. Jobban kell a vevő mi- gyár vezetője egy sor ügyben számára. Hogy a feladatnak nőségi és komplettségi igé- teljesen önállóan cselekedhet eleget tehessünk, ebben az nyeihez, feltételeihez _ alkal- időszakban bizonyos mértekig mazkodnunk. Az elmúlt év­tehermentesítenünk kellett a ben mutatkozott meg igazán minden második héten ügy- salgótarjániakat az olajmérő- a salgótarjáni gyár számára is vezetőségi ülést és vállalkozá- állomások gyártása alól. Je- vállalatunk komplexitásának si zsűrit tartunk. Az előbbiek lentős mennyiségű olajmérő- haszna, mert tapasztalhatták, munkájában kötelezően részt állomás gyártása folyt ennek hogy a vevők a gyártási mun- vesz a gyárvezető. A vállalat­érdekében tamási gyárunkban ka megrendelésénél, más ver- nál és a vállalaton belüli egy­es a kazincbarcikai szerelési* senytársakkal szemben azt ségeknél — a demokratikus kirendeltségünkön is. Ezzel a a szállítót részesítik előnyben, vezetési elvek betartásával — munkamegosztással sikerült amely a gyártást kiegészítő alapvetően az egyszemélyi ve- biztosítani, hogy Salgótarján szerelési, szakipart, műszere- zetés érvényesül. Az elmon­és cselekszik. A vállalati mű­ködési rendhez tartozik, hogy továbbra is jelentős mennyi- zési munkát is vállalja. dottak sajnos, nem zárják ki; ségben tudott vegyipari és ro- A vállalat sokirányú lehető- hogy nem egy esetben az konipari berendezéseket gyár- ségei, komlex_ munkavállalá- ügyek nem olyan gyorsan tani. sa miatt nyertünk el olyan nyernek elintézést, mint aho­— Énnek az intézkedésnek fontos és ^ nagy mennyiségű, gyón kívánatos lenne, és mint a haszna 1981-ben ■— amikor megrendelést,'mint a DKV ka- szeretnénk. talitikus krakküzemének be­a szovjet exportszállítások be­— A megyei pártbizottság hogy a vállalat központja a mostani tervcikiusban, a szin- tentartáson kívül nem kíván Mi végreha j tottunk. fokoztuk piacszerző tevékeny­ségünket. Ez utóbbit kiter­jesztettük a mezőgazdaság és élelmiszeripar területére. Ezeknek az erőfeszítéseknek a si tekercselt tartálygyártást, valamint a helyszíni szerelést jól oldották meg. Az 1981. évet megelőző két-három év­ben Salgótarjánban a terme­lést túlnyomóan sorozatban gyártott terméke az elmúlt évben az — A salgótarjáni gyár új létesítmény. Ebből következik; fejeződtek — mutatkozott meg. rendezésgyártása, vagy egyes ieRUtóbbi ülésén kifogásolták, A szovjet export hirtelen ki" atomeromuvi gyártmányok elo- esése miatt 1981. I. fél évében állítása. kapacitésleterhelési gondja- _ Kérem, szóljon a kol­ink voltak Salgótarjánban, lektíva gyenge pontjairól, kü- fejlesztést megvalósítani, aminek feloldására vállalaton jönös tekintettel az 1982. évi ennek az oka? belül gyártásátcsoportosítást is feladatokra és megszünteté- Egyidejűleg sük módjára! — Tanulni kell az elmúlt elektromos ellátása, fu­év hibáiból. Mindenekelőtt a rendszere, szociális léte-’ munkaszervezésben látok ten- sftaiényei korszerűek, megfe­nivalót. A munkák műszaki l«|*®k- Az előző tervcikiusban pl q tprmplp^i fn» jelentős §épb6ninázást és rsk-* hatása már az 1981. évi ren- fyamat megsze?vSre! kéz- tárépítést valósítottunk meg; i« t « X évf ÄST betartására, minden munka- Ügy «éljük meg, hogy fel-: zeüt, es az 1982- évi leterhelő- fázisban a kiváló minőségű szereltsege megtelelő. sünk lónakmunka biztosítására szükséges Kapacitásbővítést a hatodik — A gyártmanyátcsoporto- eddiginél naevobb gondot ötéves terv feladatai nem ^óteriánratkeá?kerinté?Stn fordítani Többjeimet ki- íl”yeJn^ £1 Salgótarjánba átkerült pák- ván a tervszerűség, a határ- sebb fejlesztések, a gyártj Idők megtartása, mert az mányszerkezet módosításának! olyan jelentős és nagy. megfelelően szóbajöhetnekj mennyiségű munkáknál, mint *®T kerül sor az 1981/82-es például a Irataiitiin« krakk- évben Is egy tízmillió forin-j ,, , trtinvomóan somzathan üzem készülékei, nem enged- gépberuházás megválttá-' hető meg határidőkésés, vagy. sAr?rj* . hullámkompenzátor-' azdtákP’J^1 minőségi hiányosság. A gyárt- gyártás érdekében- Az előbbH az elmúlt évben az egyedi mányok gazdaságossági érté- ek mellett gondot fordítunk a ^ártoányok kerultek tulsu y- fcelJe azgutókal|ulácgs eiem- gyártmány- és gyártásfejlesz- ba. Ez a változás megnövelte neHiö art hizonvftlák tésre. az előkészítési munkát, foko- ™ i^oteoiltlan költségek is Egyébként a vállalat beru-' zott feladatot rótt a termelés ^^erülnek- A gazdálkodás házási lehetőségei az elkövet-' javítása érdekében vállalati és k®ze"f° «ehany évben nem orzesere es a sorozatgyartas- intézkedések is szülét- «« lék. Nagy terhet jelent a sál megoldható gyártással t^k E ‘ kt6]^a költSéMk csők- bábban felvett fejlesztési szemben termelékenységcsök- ... 8 hitelek „ kentését várjuk. kenéssel is járt. — Az átállás nem volt zök­kenőmentes, gondok jelent­keztek a gyártmányok élőké- nagyvállalati irányítás szítésében és a termelési fo hitelek visszafizetése, amiből a legnagyobb részt a salgótarjá- — Sokhelyütt szóba került, ni gyár létesítésére, és fejlesz- hogy az önökéhez hasonló tésére fordított beruházással kolatlanul lassítja a indo­gyors, kapcsolatos törlesztés jelenti.' Sajnos, ezek olyan mértékben lyamatban, ami kihatással volt operatív intézkedéseket kívánó veszik igénybe fejlesztési ala­idejére ügyintézést. Önöknél mi a termékek gyártási és a minőségre is. — Vannak-e általánosítható nck-e valamilyen nagyobb ön- tapasztalatai a salgótarjániak állóságot megteremtő intéz- 1981. évi tevékenységének? kedéseket? a púnkat, hogy valóban csak a helyzet e tekintetben? Tervez- legszükségesebb szinttartó be­ruházásokra telik — fejezte be nyilatkozatát Szerb FerencJ Venesz Károly R övid csönd van az ön­töde e felében. Bár az ember fülében még mindig ott-ott vibrál a for­mázógépek géppuskasoroza­tokhoz hasonló, meg-meg- szakadó dübörgése, ám ez már csak olyan, mint távoli hegyről visszaverődő vissz­hang. Leülepedett már a le­vegőben szálló fekete öntőho­mok is, csak a zsírpapírok meg a neylonzacskók zizegnek a gépek mellett. — Jólesik egy kicsit meg­pihenni! — mondja Baksa István, — és bekapni néhány falatot. Mert bizony, hajnal­tól már megéheztem. Jó darab szalonnát, meg kol­bászt bicskáz, gondosan rágva a falatokat. — Hát — nézek rá — étvá­gyért magának sem kell a szomszédba menni.,. — Szentigaz! De tudja ezt a munkát nem lehet három kif­livel, meg egy liter zacskós- tejjel végigcsinálni. Ehhez erő kell, mert akár hiszi, akár nem, egy műszak alatt bizony száznyolcvan, kétszáz mázsát is megemelget az ember. És, ha nincs kondíció, nin-cs tel­jesítmény. Vékony_ pénzért meg nem érdemes itt lenni. Bár, ki tudja? — Ezt mire érti?-- Tudja, hívtak már en­gem sokfelé, nagyobb fizetés Harminc év mögötte Aki csak hét sért most a napokban is. És látja, itt vagyok. Legutóbb is azt mondtam: ha már itt- le­húztam a harminc évet, azt a nyugdíjig hátralevő hatot már csak-csak kibírom. Pedig, a fene tudja, mi köt ehhez a munkához... Mert poros, lár­mád, sokat cipekedtető, hamar öregítő. Véletlenül sem lehet­ne ráfogni, hogy szép, meg mutatós, meg, hogy könnyű, törik magukat érte az embe­rek. — Szóval, hem sikerszak­ma? — :... Nincs is benne a szakmajegyzékben! És nézzen végig az arcokon, mos-t megte­heti. Lát itt akár egyetlen fia- talabbformát is? Elhiszi, hogy egyetlen olyan nevet sem tud­nék említeni, aki egy-másfél éven belül jött volna ide dol­gozni. .. Igaz, vannak olyanok, akik a tél elől behúzódnak a melegre, mert itt azért jobban elviselhetőbb a csikorgó fagy, mint mondjuk az isten szabad ege alatt, de ezek olyanok is. Mihelyst beköszönt a jó idő, szedik a sátorfájukat, keres­nek maguknak valamilyen könnyebb munkát, vagy men­nek az Alföldre parasztkodnl. Űjabb falatot szúr bicska­végre, de nem kapja be. — Tán’ tizenöten, ha ma­radtunk a régi gárdából, de rövid néhány év alatt mind­annyian nyugdíjba megyünk. Nem tudom mi lesz itt akkor! Mert minket minden munkára be lehet fogni, a vashordás­tól kezdve a csapolásig. Né­hányszor, ki is húztuk a baj­ból a vezetőket. Hiszen, ha egyik, vagy másik elfelejt be- , jönni, a helyére tudunk állni. Csak hát nem ez a megoldási Mi lenne, ha fizetés után ml is lazítanánk otthon két-három napot, s aztán fapofával meg- gint beállítanánk, mintha nem történt volna semmi. — És nem történik? — Nemigen. Mondtam: na­gyon kevés az ember. Ügy, hogy nem irigylem a főnök­séget. Legalábbis én semmi pénzért nem cserélnék velük. Legfeljebb akkor, ha egy sze­mélyben én lennék a főnök végén és a beosztott is. Nem tudom, de valamit nagyon kellene már csinálni ezzel a munkafegye­lemmel. Mert a trehányság, a felelőtlenség ráadásul még rossz hangulatot is' szül. Mert, hogyne hőbörögne a becsüle­tes melós, amiko-r látja, hogy az egyiknek sokat elnéznek, ő meg, ha egy kicsit félrelép, már megvan a következmé­nye. No, de hagyjuk, mert csak felhergelem magam. Legyint és továbbfalatozik. Igaz, nem sokat. Mintha étvá­gyát vesztette volna a beszéd­től. Kenyérbe törli a bicska pengéjét, bekattintja, s elrá­molja az elemózsiát. — Pedig — tér vissza me­gint a szóhoz — ezek a mos­taniak, ha akkor, 1952-ben úgy kezdenek, mint én, megtanul­ták volna a magyarok istenét. Tizenöt éves' voltam és lakó­helyemről, Káraneskesziből, nagyon sokáig jártam be bi­ciklivel. Az tizenhárom kilo­méter ide, ugyanannyi vissza. Utána meg ponyvás teherau­tókon zötykölődtünk. Később háborúból maradt, átalakított fütyül honvédségi mentókocsikon, meg fakaruszokon. És a mun­karend is hosszabb volt. Az egyik szak dolgozott reggel hattól kettőig, a másik meg este hattól hajnali kettőig. S ráadásul akkor még úgy volt, hogy amit megformáztunk, magunknak kell leönteni. Éj­félkor csapoltak, s aztán haj­rá! Bizony, aki nem iparko­dott. lemaradt és szidhatta ma­gát. Mert már abban az idő­ben is teljesítmény után fizet­tek minkét. Kis foci — kis pénz. — Erről jut eszembe: társai említették, sokáig futballozott. — Igen. Tizenhárom évvel ezelőtt, harmincnégy éves fejjel hagytam abba. De szép is volt! Sok-sok nagy csatára tudnék visszaemlékezni. — Azóta nem rúgott labdá­ba? — Nemigen, ötvenkilenctől jobbára csak a labdarúgást di­rigálom: bíró vagyok, most is. És ez is hozzájárul ahhoz. hogy őrzöm a kondíciómat; nemcsak a szalonna. Felnevet, elhallgat, töpreng valamin.-- Tudja — néz rám —, úgy tapasztalom, hogy ott is egyre több baj van a fegyelemmel. Mintha ez valamiféle magyar betegség lenne. Egyre nehezebb! „megfogni” a fiatalokat. Pe­dig nem lehet rájuk fogni; hogy nem értelmesek. A ml időnkben a csapatban tán’ egy­két érettségizett volt. Most meg majdnem mindegyik az. És mégis! A fene tudja, hogy van ez. Mert úgy fest a dolog, hogy ’egyfelől fejlődünk, más­felől meg visszafejlődünk. K ászálódnak az emberek; s a sor elején, már fel­dübörög egy formázó- géi.. Baksa István, a Salgótar­jáni Vasöntöde és Tűzhelygyár negyvenhét éves dolgozója is munkához lát. Már mennék, da visszaint. — Huszonnyolcadikén kez­dődik a szezon — kiabálja túl a gép zaját. — Kijöhetne az egyik meccsre. Amit én veze­tek. Megígérem! Karácsony György NÓGRÁD — 1982. február 20., szombat 36660995

Next

/
Oldalképek
Tartalom