Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-19 / 42. szám

Pályakezdő fia*zA "Koítiafár rafUrffil A testnevelő feladata: megszerettetni a sportot! ~Á hosszú barna hajú, halk szavú fiatal testnevelő tanár­nő belopta magát a tanítvá­nyok szívébe. A recept egysze­rű: a sport szeretete, amely minden megmozdulásából, te­vékenységéből sugárzik; az a felelősségérzet, amellyel min­dennapi sportpedagógiai mun­káját végzi „ráragad” az em­berpalántákra. Medvácz Éva a múlt évben szerzett testnevelés—biológia Szakos tanári oklevelet. Pá­lyáját a szécsényi általános is­koláiban kezdte. — Gyermekfejjel szerettem meg a sportot. Később, gim­nazistakoromban a mozgás, sportolás iránti spontán vá­gyakozás egyre inkább tuda­tosult bennem, s igy a sport mindennapi életem szerves részévé vált. Balassagyarmati vagyok. Ott jártam gimnázi­umba. Hogy ezt a pályát vá­lasztottam, abban jelentős sze­repe volt gimnáziumi testne­velő tanáromnak, Rozmán Vilmosnak. — Melyik az a sportág, amely adottságaihoz közel áll, szívesen foglalkozik vele? — Általános iskolás korom­ban a torna volt a kedvencem. Balassagyarmaton hiányoz­tak azok az edzési lehetőségek, tárgyi és személyi feltételek, hogy ebben a sportágban ki­ugró eredményt tudtam volna elérni. Később az atlétikára tértem át. Mint testnevelő szí­vesen foglalkozom a különbö­ző labdajátékokkal. A szécsé­nyi iskoláiban kolléganőmmel, Kőmíves Évával, a pici gyer­mekeknek tornafoglalkozáso­kat tartunk. — Gyermekkori nosztalgia? — Nem. A 6—10 éves gyer­mekeknél a torna jól alapoz­za a többi sportágat. És ki tudja? Lehet, hogy lesz kö­zöttük olyan, aki épp ezt a sportágat választja majd. — Mint testnevelő mit sze­retne a pályáján elérni, meg­valósítani? — A legfontosabb, hogy a tanítványaim megszeressék a sportot, a mozgást. Olyan em­bereket nevelni, akik felnőtt fejjel sem szégyellnek futni, túrázni, teniszezni és igy to­vább. A tehetségeseknek min­déi szakmai segítséget meg­adni, jó sportolókká nevelni őket. — A szakembereket az is­kolán kívül is várják. A sport- egyesületek számítanak mun­kájukra. .. — Valóban így van. Én, mint kezdő ember a legfonto­sabbnak azt tartottam, hogy átvegyem a munka, az iskola életritmusát; beilleszkedjem a közösségbe. Balassagyarmat­ról járok Szécsénybe. Az uta­zás elveszi időm egy részét. Ez a két ok játszott szerepet abban, hogy ebben a tanévben sportegyesülettél' nem kötöt­tem szerződést. Jóllehet vala­mennyi sportágból, amelyből a főiskolán vizsgáztunk, meg­kaptam a segédedzői minősí­tést. Atlétikából pedig meg­szereztem az edzői képesítést. Szeptembertől minden való­színűség szerint bekapcsoló­dom a Bgy. SE munkájába. — Egy pályakezdő munká­jára hosszú évekig hatással van a „rajt”. Az első év jó, vagy rossz tapasztalatai. Az egész légkör, amely körülve­szi. .. — Szécsényben a kollégáim­tól nagyon sok szakmai, em­beri segítséget kaptam. Más az elmélet és más a gyakorlat. Minden iskolának megvannak a kialakult hagyományai, ne­velési módszerei. Hogy ezt a kezdőknek mennyire sikerül magukévá tenni, elsősorban a régebben ott dolgozó mun­katársakon múlik. Az én „ak- limatizálódásomat” kollégá­im, Kőmíves Éva és Soproni Béla megkönnyítették. A kö­vetkező tanévet otthon, Ba­lassagyarmaton kezdem. így több időt tudok majd a mun­kámra fordítani. Eddig Szé­csényben sok jó és hasznos dolgot, tapasztalatot gyűjtöt­tem, amit magammal viszek és a munkámban hasznosí­tok. sz. f. Kézilabda úttörő-olimpia Városi selejtező Salgótarjánban Az 1981/82. tanévi úttörő­olimpia országos döntőjére ‘1982. június 22—29. között ke­rül sor Győrött. Ezt megelő­zően a városi-járási selejte­zők, majd a megyei, területi döntők zajlanak. Salgótarjánban, a Budapes­ti úti Általános Iskolában öt­öt fiú- és leánycsapat rész­vételével már megkezdődtek a városi selejtezők. A csapatok körmérkőzéses formában ta­lálkoztak egymással. Ezzel az első felvonás zárult le, mivel a selejtező oda-visszavágós. A visszavágóra április végén, vagy május elején kerül sor, szabadtéren, a Rákóczi úti iskolában. Az akkor kialaku­ló végleges sorrend dönti el, hogy melyik fiú- és leány­csapat képviseli Salgótarjánt az 1982. május 22-én Balas­sagyarmaton, a megyei dön­tőn. Innen az első helyezettek jutnak a június 13—16. kö­zött, Nyíregyházán sorra ke­rülő területi döntőre. Atlétika Idényzárás Budapesten Népes mezőny indult az FTC kétnapos országos összetett serdülő B versenyén, ahol a 80 méteres gátfutás, magas- és távolugrás, valamint a 60 méteres síkfutás jelentette a négypróbát. Ezzel a verseny- hyél fejezték be idei fedett­pályás idényüket a balassa­gyarmati atléták. Az egyes szá­mokban sorozatosan javítot­ták meg eddigi legjobbjaikat, és az összetett egyéniben vala­mint a csapatversenyben is felfigyeltek eredményeikre a Szakemberek. A fiúk mező­nyében Szabadkai György az 5. helyen végzett. Ha magasug­rásban jobban szerepel, dobo­góra. állhatott volna. ; A fiúcsapat 6019 ponttal bronzérmes lett. A leányoknál kiemelkedett Deák Katalin eredménye, és 10522 ponttal nagy fölénnyel győzött a csa­pat Is. Eredmények, fiúk: ...5. Sza­badkai Györgv 1912/12, 6—1, 50—5, 11—7, 3/. ...10. Horváth László 1698 /12, 7/1, 45—4, 88—8, 3/, Széles Gábor 1379 /14, 6—1, 45—4, 22—8, 3/, Gál Richárd 1032 /15, 6—1, 35—4, 7—8, 9/, Vizler István 1001 /14, 2—1, 20—4, 13—8, 8/, Szűcs Tamás 785 pont /14, 8—1, 20—3, 72—9, 1/. Leányok: 1. Deák Katalin 3?57 /12, 4—1, 56—5, 9—8, 1/, ...7. Keresztúri Ildikó 2670 /13, 1—1, 35—4, 48—8, 4/, Laczkó Ágnes 2317 /14, 3—1, 44—4, 15—9, 3/, Vitéz Gabriella 2278 /14, 2—1, 25—4, 42—8, 8/, Bog­nár Ildikó 2238 /15, 5—1, 25—4, 40—8, 3/, Gedőczi Enikő 2073 /14, 8—1, 25—4, 16—9, 1 /, Dropka Katalin 1939 /14, 9—1, 25—3, 85—9, 3/, Páris Mariann 1757 pont / —1, 30—4, 33—8, 6/. Az első forduló a Budapes­ti úti Általános Iskola sike­rét hozta: mind a fiú-, mind a leánycsapatuk veretlenül vezeti a mezőnyt. Fiúk: Az I. forduló eredményei. Baglyas—Mártírok úti iskola 0—13, Somoskőújfalu—Rákó­czi úti iskola 6—5, Rákóczi úti iskola—Baglyas 3—5, So­moskőújfalu—Budapesti úti iskola 3—11, Budapesti úti is­kola—Baglyas 19—0, Mártírok úti iskola—Rákóczi úti iskola 13—2, Somoskőújfalu—Mártí­rok úti iskola 2—11, Rákóczi úti iskola—Budapesti úti isko­la 7—13, Budapesti úti iskola —Mártírok úti iskola 8—5, Baglyas—Somoskőújfalu 0—11. A selejtező állása 1. E.-pesti úti Alt. X. 4 4 - - 51-15 8 2. Mártírok úti Alt. I. 4 3 - 1 42-12 8 3. Somoskőújfalu 4 2 - 2 22-27 4 4. Baglyasalja 4 1 - 3 5-46 2 5. Rákóczi úti Alt. I. 4 - - 4 17-37 ­Lányok: Petőfi Ált. Isk.— Mártírok úti Alt. Isk. 7—2, Somoskőújfalu—Rákóczi úti Ált Isk. 2—5, Rákóczi úti Ált. Isk.—Petőfi Ált. Isk. 10—0, Somoskőújfalu—Budapesti úti Ált. Isk. 1—17, Budapesti úti Alt. Isk.—Petőfi Álf. Isk. 17—4, Mártírok úti Alt. Isk.—Rákó­czi úti Ált. Isk. 5—4, Somos­kőújfalu—Mártírok úti Ált. Isk. 2—7, Rákóczi úti Ált. Isk. —Budapesti úti Ált. Isk. 1—16, Budapesti úti Ált. Isk.—Már­tírok úti Ált. Isk. 8—4, Petőfi Ált. Isk.—Somoskőújfalu 6—3. A selejtező állása 1. B.-pesti úti Alt. I. 4 4 - - 58-10 8 2. Rákóczi úti Alt. I. 4 2 1 2 20-23 2 3. Mártírok úti Alt. I. 4 2 - 2 18-21 2 4. Petőfi Alt. Isk. 4 2 - 2 17-32 2 5. Somoskőújfalu 4 - - 4 8-35 ­Lányok-asszonyok tornásznak Balassagyarmaton PROLOG Egy éve született az ötlet: „hölgytornát” kell szervezni Balassagyarmaton, mert a vá­ros lányainak, asszonyainak nincs lehetőségük a szervezett, rendszeres testmozgásra. A ki­vitelezés nem késett sokáig: Benkő Zsoltné óvónő és Ku- rinczi Béláné testnevelő ta­nár vezetésével 1981 január­jában elkezdődött a torna. Az első foglalkozást követően úgy tűnt elszállt minden remény, nincs igény a hölgyek torná­jára, hiszen csak tizenketten voltak a Szántó Kovács János Szakközépiskola tornatermé­ben. A pesszimizmusra — mint később kiderült — nem volt ok. Alkalomról alkalomra nőtt a létszám, egyre többen érdeklődtek, pedig semmiféle propagandamunkát nem fej­tettek ki a létszám növelése érdekében. A torna híre száj­ról szájra terjedt, s nemsoká­ra annyian lettek, hogy „ki­nőtték” a szakközépiskola nagynak éppen nem nevez­hető tornatermét. A sportfel­ügyelőség segítségével sikerült egy órára helyet kapniuk a zsúfolt városi sportcsarnok­ban. Azóta itt, jobb körül­mények között mozognak a lányok és asszonyok. N TÉNYEK Hétfő, négy óra $0 ’perc. Szinte egy időben érkezik a két „tréner”. A korábban ér­kezett hölgyek már kosárra dobálnak, néhányan a bordás­falat ostromolják, vagy gim- nasztikáznak. A jelenlevők száma egyre nő. öt órakor — minden külön jelzés, vagy fel­szólítás nélkül — a megje­lentek egy csoportba tömörül­nek, s elkezdik futni a körö­ket... — Nagyon fegyelmezett és lelkes társaság —, mondja TCürincziné.’ — Tanítványaim­nak is gyakran mondom pél­daként az itt résztvevők pél­damutató hozzáállását, fegyel­mét. Öröm velük dolgozni! Most nincs itt mindenki. Mind­össze harmincán vagyunk, többek munkahelyi elfoglalt- ja, azelőtt is jártunk a csa­ság miatt maradtak távol, s elég sok azoknak a száma, akik most gyermekeik szülői értekezletén vannak. — Mennyi a teljes létszám? — Közel százan vagyunk, ennyien azonban sosem jö­vünk össze, hiszen valami­lyen elfoglaltság bárkinek bár­mikor közbejöhet. — Kik járnak a foglalkozá­sokra? — A titkárnőtől a doktor­nőig, heterogén az összetétel. Korukat tekintve: a legfiata­labbak az 1—2 éve érettségi­zettek, a legidősebbek viszont már nyugdíjasok! Jött már hozzánk középiskolai tanuló is, de nekik ott van az isko­la, őket nem tudjuk „fogad­ni.” Tekintetünk a már javában tornászó hölgyekre irányul. Egybehangzóan állapítjuk meg: az asszonyokon meg se látszik a kor. — Mire jut idő e rövid óra alatt? — Mint látja, bemelegítő futással kezdünk, majd a gimnasztiká következik, fél hatig. Ekkor két csoportra osztunk: Benkőné kolléganőm vezeti a 30 éven aluliak lab- dás játékát, míg jómagam a 30 éven felüliekkel glmnasz- tikázom tovább. A foglalko­zás végén a szó szoros értel­mében alig lehet szétzavarni a társaságot. Fél hat. Megalakul a két csoport. Mindenkin látszik, hogy alaposan „hajtott” a gim­nasztikán. Benkőné érkezik és mondja: — Két új lány is jött, tovább gyarapodtunk —, de már fut Is tovább, mert a kosarasok pillanatok alatt fel­készültek a mérkőzésre. AZ ÉRDEKELTEK Ponyi Gyulánét, az egyik legaktívabb résztvevőt sike­rült szóra bírnom. Két gyer­meke van, a nagyobbik az idén érettségizik. Sportos al­kata, fiatalos lendülete megha­zudtolja korát. — Mióta jár a tornára? — Már a kezdettől részt veszek a foglalkozásokon. Tud­láddal úszni, kocogni, a sport j mindig hozzátartozott az éle­tünkhöz. Ettől függetlenül ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani. Ez az egy óra nagyszerű kikapcsolódás is. Kalas Györgyné a követ­kező riportalany. Szintén törzstag, egy kislánya van.' Mit szól a tornához a férj? — kérdezem. — örül, hogy rendszeresen mozgok, még ha ilyenkor át is kell vegye szerepemet, s a kislányt hazavigye az óvodá­ból. Egyébként ő is jár mo­zogni. — Elégedett az edzések in-j tenzitásával? — Néha bizony izomlázzal küszködünk, ez a legjobb fok­mérője a pergő ütemű, izzasz­tó gimnasztikának. De aki rendszeresen jár, az megszok­ja. A foglalkózás a vége felé kö­zeledik. A legfiatalabbak kö­zül nézek, ki magamnak egy lányt. Tóth Gabi minden kér­dés nélkül már mondja is vé­leményét. — Kezdettől fogva járok a tornára. Havi 40 forintot fi­zetünk, de ez kamatosán meg­térül, ha másban nem, hát az egészségben. Kevésnek tart­juk viszont a heti egy alkal­mat, s szeretnénk, ha leg­alább hetente kétszer össze­jöhetnénk. A többletköltsé­geket is vállalnánk. — Milyen megfontolásból jár ide? r— Miután elvégeztem a szakközépiskolát, megszűnt a rendszeres testmozgás. A mun­kahelyen nincs tornaóra, én pedig igényeltem a sportolást.' Ezért jöttem örömmel. EPILÓGUS Hat óra. A foglalkozás vé­get ért. Kurinczi Béláné sza­vai igaznak bizonyultak; a lányok-asszonyok csak a sür­gető szavak hatására hagyják el a „terepet”. Az időközben negyven főre szaporodott tár­saság frissen, jókedvűen vo­nul az öltözőbe. Néhányan már a következő hétfőt em/ legetik. Vaskor István Hozzászólás) Pásztón szükség van a természetjáró-szakosztályra! Pásztó nagyközségben régi hagyománya van a természet- járásnak. Az itt működő szak­osztály hosszú évtizedekig eredményesen dolgozott. Az Utóbbi időben azonban törés következett be a természetjá­rók munkájában. A NÓGRÁD tudósítóinak tollából a közel­múltban két cikk is foglal­kozott e kérdéssel. Ezen írások szerzőit nem teljeskörűen tá­jékoztatták. Az informátorok a szakosztály belső problé­máit, egyéni érdekeik előtérbe helyezéséből fakadó feszült­ségeiket, a szakosztály életé­ben bekövetkezett törést igye­keztek külső tényezőkkel ma­gyarázni. A cikkben ügy nyilatkoz­nak, hogy a szakosztály veze­tője azért mondott le, mert 1980-ban nem nyerték el a Ki­váló szakosztály verseny arany fokozatú plakettjét, pedig sze­rintük a szakosztály országos szinten ötödik helyezést ért el. Sajnos, ez nem felel meg a té­nyeknek. Már csak azért sem, mert a Magyar Természetba­Szurko'ói ankét Pasztán Baráti beszélgetésre hívja a szurkolókat a Pásztói SE lab­darúgó-szakosztálya. Az an- kétra február 24-én, a Pásztó —Gáspár SE előkészületi mér­kőzést követően 17 órai kez­dettel kerül sor a Lovász Jó­zsef Művelődési Központ klub­szobájában. A pásztói szurko­lók Tóth József edzőn kívül néhánv játékossal is találkoz­hatnak é.s megbeszélhetik a csapat előtt álló feladatokat. Sakk Zajlik a megyei bajnokság Az 1982. évi megyei egyéni sakkbajnokságon részt vevő 45 versenyző már a hatodik fordulóban mérte össze játék­tudását. Eredmények. „A” cso­port: Szabó—Egyed 0—1, Szarvas—Istvanovszki 0,5—0,5, Gallai—Kassal 1—0, Gál—Vá- radi 0.5—0,5, Frink—Tóth L. 0,5—0,5, Palla—Ábri 0—1. Meglepetés: az ifjúsági Egyed győzelme Szabó ellen. A február 19-i, pénteki for­duló párosítása az „A” cso­portban: Ábri—Frink, Vára- di—Gallai, Kassai—Szarvas, Istvanovszki—Szabó, Egyed— Ponyi. Az élmezőny állása a 6. forduló után. „A” csoport: 1—2. Gál Gábor, Tóth László 4,5—4,5, 3—4. Egyed András, Gallad János 4—4, 5. Ponyi Attila 3 pont. „B” csoport: 1. Deák Lajos 5,5, 2. Sztremi Jó­zsef 5, 3. Kaiser Ferenc 4,5, 4—8. Győri István, Gyebnár Gyula, Koltányi Imre, Patai József, Zsélyi Tibor. A verseny minden kedd és péntek 16.30 órakor kezdődik a városi sportcsarnok emeleti tanácstermében. K. J. rát Szövetség ilyen rangsort nem is készít! A szakosztály helyezését egy akcióban, a technikai munkák egyik kate­góriájában érte el — egyébként elismerést érdemlő — ötödik helyet. Egyéb feladataiknak, például a taglétszám emelése, vagy Pásztó lakossága részé­re túrák szervezése, nem tet­tek ejeget. Taglétszámuk 1980-ban csökkent. A Nógrád megye Kiváló szakosztálya versenyt a me­gyei TSH agitációs és propa­gandabizottsága tíz éve hir­dette meg. A verseny elbírá­lását, a címek odaítélését a be­nevezett szakosztályok önér­tékelése alapján az illetékes egyesületi, járási és sportági szövetségi vezetés véleményét meghallgatva, e társadalmi tes­tület végzi. A Pásztói SE ter­mészetjáró-szakosztálya 1980- as önértékelésével e verseny- mozgalom ezüst fokozatát pá­lyázta meg, 2481 ponttal. (Az arany fokozat követelménye 3000 pont.) Ezt a címet — a technikai munkák során elért sikert figyelembe véve — a 'bizottság' a szakosztálynak odaítélte. A cikkírónak Polyóka István úgy nyilatkozott, hogy a szak­osztály tagjai az útjelzések festését saját költségükön vé­gezték. Ezzel szemben tények bizonyítják, hogy a szakosz­tály volt vezetője, Holtner László az útjelzések során fel­merült költségeket — festék, egyéb anyagvásárlás, utazá­si költség, napidíj — minden esetben elszámolta és azt a Nógrád megyei SPORI-tól fel­vette. A nagyközség és a megye természetjárásának érdekei e térségben igénylik egy kul­csos ház létrehozását. Ezért a megyei természetbarát-szö­vetség ezen fáradozik. Véleményem, a szakosztály fő problémáját az okozza, hogy beszűkült, elhanyagolta Pásztó nagyközség lakosságá­nak megnyerését, a tagszerve­zést. Ez oda vezetett, hogy ma már csak 10 pásztói tagja van! A szakosztály többségét a szomszédos megyékből, Hat­vanból, Jászberényből — ki tudja miért, hisz lakhelyükön is működik természetjáró- szakosztály? — ide iratkozott tagok alkotják. Ezen tagok ter­mészetesen nem tudnak a szak­osztály életében rendszeresen részt venni. Érdekeik is eltér­nek a pásztóiakétól. Ennek következménye volt a szak­osztályon belüli ellentétek ki­alakulása, amelyek végül Holt­ner László lemondásához ve­zettek. A nehézségek ellenére egy­értelmű, hogy Pásztón szük­ség van természetjáró-szak­osztályra. Ennek a közösség­nek elsődleges célja és felada­ta, hogy az ötnapos munkahét­hez igazodva szervezzen túrá­kat, kirándulásokat Pásztó lakosságának. A szakosztályá­nak főleg a helyi fiatalokat, idősebbeket kell megnyernie. Ehhez a feladathoz a megyei, járási irányító szervek és a PSE biztosítja a feltételeket. Most legsürgősebb feladat a szakosztály vezetésének meg­szilárdítása, a természetet sze­rető, önzetlen társadalmi mun­kára vállalkozó, a közönség ér­dekében dolgozni akaró akti­vistákkal. Veres Mihály az MTSH csoportvezetője NÓGRÁD — 1982. február 19., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom