Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-13 / 10. szám
Nép! ellenőrök vizsgálták CL) Hulladékcsökkentés és -hasznosítás Nógrád ban Nincs inunk aárt alom, ahol ió az üzemegészségügy! ePáfás Előtérben a nők egészsége Beszélgetés dr. Zsögön Évával, az Országos Munlta- és Üzemegészségügyi Intézet főigazgatójával A Nógrád megyei Nfpi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálta, hogy a nagy tömegben képződő gyártási hulladékok továbbfelhasználásánál és értékesítésénél megfelelően érvényesülnek-e az Országos Tervhivatal által, a VI. ötéves terv irányelveiben rögzített szempontok és követelmények. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a műszaki szervezési intézkedések és az érdekeltségi viszonyok hogyan hatnak a hulladékanyag ok nagyobb mértékű hasznosítására. A vizsgálat igazolta, hogy időszerű és hasznos volt e kérdés napirendre tűzése. Közismert' hogy a termelési költségek mintegy 70 százaléka anyagköltség, nem kis része import eredetű. A hulladék olyan nyersanyagforrás, amely kifogyhatatlan — a készletek nem fenyegetnek kimerüléssel, sőt egyre nagyobb mérvű újratermelődésük környezetünket is szennyezi. A hulladékok begyűjtése és másodlagos nyersanyagként való felhasználása nálunk jelentősen elmarad a nemzetközi színvonaltól. Mindezek bőséges érvet jelentenek a hulladékok hasznosítása mellett, azonban az érvek nem elegendőek e tevékenység ösztönzésére, megfelelő feltételekre is szükség van. Ezek megteremtését a népgazdaság VI. ötéves tervi hulladék- és másodnyersanyag-hasznosítási programja szolgálja. Megállapítottuk, hogy az Országos Tervhivatalnak az előbbiekben említett irányelvein túl a gazdálkodó szervek rendelkezést, utasítást nem kaptak a hulladékanyagok hasznosítására. A vállalatok azonban anyagtakarékossági, műszaki-szervezési intézkedési terveikben — gazdasági eredményeik javítása érdekében — öntevékenyen foglalkoznak az anyagköltségek csökkentésével. Ez utóbbiban döntő szerepet játszik az anyagkihozatalok javítására, valamint kisebb mértékben a hulladékok továbbfelhasználására való törekvés. A vizsgált egységeknél a képződött hulladékanyagok újrafelhasználására, értékesítésére konkrétan kidolgozott gazdasági számításokkal általában nem lehetett találkozni. Jó és követendő példaként lehet viszont említeni a Salgótarjáni Ruhagyárat és a Balassagyarmati Fémipari Vállalatot. Megemlíthető még a V EGY ÉPSZER salgótarjáni gyáregysége is, ahol gazdaságossági számításokkal feltárták, hogy gyártmányaikat nagy méretű táblalemezékből és készméretre kovácsolt karimákból a leggazdaságosabb előállítani, mert így csökkenthető a gyártás normaóra-szükséglete, valamint a képződő hulladék is. Csakhogy ilyen anyag belföldön nem szerezhető be és az importlehetőségek is korlátozottak. Általánosan megállapítható, hogy a felhasználók a kohászati vállalatok nem megfelelő gyártási méretei miatt kényszerülnek a nagyobb gyártási hulladékok elviselésére is. Ez viszont egyértelműen a termék előállítási költségét terheli, többletenergia- és forgácsolási munkaóra-ráfordítást követel. Tapasztalható volt a vizsgálat során, hogy magas a hulladékképződés aránya, ezért minden intézkedés fontos, ami hozzájárul az anyagkihozatal javításához, a hulladék újbóli felhasználásához. A FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységében rátértek a táblalemez helyett a célszerűbb tekercsből történő gyártásra. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában új darabo- lóüzerh létrehozását tervezik, amellyel a hulladék 10 százalékról 1—2 százalékra való csökkentését érik el. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban számítógépes szabásterv alapján csökkentették a lemeznormát. Az üveggyáraknál képződő üvegcserép-hulladékot 90 százalékban újból felhasználják, illetve a társ- vállalatoknál értékesítik. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a fejlesztési tervek szerint megoldják a vasovid feldolgozását vasporrá, a hul- ladékpáclevet, a horganyhulladékot is hasznosítják. Általában a fő hangsúly a hulladék mennyiségének csökkentésén van. A szükségszerűen keletkező hulladék haszonanyagként való feldolgozása mér kevésbé eredményes. Ez a megállapítás a vállalaton belüli viszonyokra és a haszananyagoknak a gazdálkodó egységek közti adásvételére is vonatkozik. Kevés a területi kooperáció, a klsválla- laiaitok és szövetkezetek nem élnek eléggé a nagyobb vállalatoknál keletkező hulladékok feldolgozásával. Megemlíthető például a Ganz-MAVAG mátranováki gyáregysége, ahol az 1 m3 alatti táblalemez és az 1 méter hossz alatti pro- fHanyag hulladéknak minősül. A haszonhulladék értékesítésére helyi kezdeményezés már történt, de nem járt sikerrel. A gyáregység nem értékesítheti a hulladékot, mert nem folytat önálló anyaggazdálkodást. Ugyanakkor nem elegendő a kisebb önálló gazdálkodó szervek részéről való kezdeményezés sem. A 28/ 1978. PM. és a 7/1978. ÁH. sz. rendelkezések megengedik, hogy a hulladékanyag felhasználásával gyártott termékek áraiban az I. osztályú anyag költségét ismerjék el ártényezőként az önköltségtípusú árak esetében. A hulladék- anyagok felhasználásának hatása a 6/1979. ÁH.-rendelkezés és az azt módosító 1/1980. ÁH.- irányelv szerint a vállalati tisztességes nyereséget növeli —, így valamennyi vállalat közvetlenül érdekelt a hulladékanyagokkal való fokozott gazdálkodásban. A termelés technikai és szervezési megoldásai általában nem biztosítják a hulladékok minőségenként való külön kezelését (Ganz-MÁ- VAG, SKÜ, síküveggyár). Jó példaként említhető viszont a balassagyarmati kábelgyár és a fémipari vállalat gyakorlata. A vizsgált gazdálkodó egységek többségében nem megoldottak a hulladékgyűjtés, «osztályozás. -tárolás és -értékesítés tárgyi és személyi feltétele. (Folytatjuk) Bar tus Lajosné, a megyei NEB főrevizora Iparoson Nem ingyenkenyéren Sokan ismerik Pintér Jánost Rétságon. Item csoda, hiszen a nagyközségi közös tanács társadalmi elnökhe- lyettse, Bánkon a népfrontbizottság elnöke és főként, de nem utolsósorban kőműves kisiparos. Legutóbb a kisiparosok országos küldött- gyűlésén képviselte hatodmagával Nógrád kétezernél is több kisiparosát. Szót kért és kapott. — A küldöttgyűlésen elmondta, hogy megyénkben ön és „kollégái” milyen jelentős feladatokat teljesítettek az elmúlt öt esztendő során. De nem csupán eredményekről, hanem gondokról is szót ejtett. — A szakmunkástanulók képzéséről voltak gondolataim. Szervezetünk országos vezetősége a kihaló szakmákban tevékenykedő kisiparosokat és szakmühkástanuló- kat anyagilag is támogatja és ez nagyon jó dolog. Baj viszont, hogy az iskolai képzés lépéshátrányban van a valósággal szemben. Mit értek ezalatt? A gyakorlat és pz iskolai tananyag között néha túlságosan is nagy a távolság. A szolgáltatások ötven százalékát az országban a kisipar adja. Az a fiú, aki mondjuk a kovácsszakmára szánja el magát, az iskolában jobbára gépekkel dolgozik, márpedig neki falun bizony még lovakat is kell patkol- nia! Ha haza kerül netán, hát vakargatja a feiét, amikor beállítanak hozzá ilyesfajta kéréssel! Már nem is beszélek az egyre szaporodó m°7Ő"azda=ági kisgépekről! Jó időbe telik, amíg önszorgalomból kénzi magát és alkalmassá válik a helyben fölmerülő igények kielégítésére. Mert falun sem dúskálunk a szolgáltatásban és bizony egy-egy iparosnak sok mindenhez jó értenie- Egyszóval, itt tenni kell valamit. — Fontos a lakásépítés. Megyénkben a legtöbb kisiparos az épitőiparban tevékenykedik. — Pontosan így van és a jövőben az eddiginél is többet kívánunk tenni e fontos ügy érdekében. Ehhez persze új lehetőségeket kell keresnünk az építkezések meggyorsítására. Ilyen lehetőség lesz, hogy a vállalatok nagyobb teljesitményű gépeit mi is igénybe vehetjük. Nálunk, a rétsági járásban most folyik a listakészítés a bérelhető gépekről, és tárgyalunk a bérleti díjakról. Ha ezek az előkészítő munkák megfelelőek lesznek, akkor jelentősen nőhet a lakásépítések tempója. Ehhez kapcsolódik egy másik lehetőség: vonják be a vállalatok a kisipart a befejező munkába! Az állami építőiparnak ugyanis ez az egyik legnagyobb gondja! A különböző szakmák képviselői összefogva, elfogadható nagyságrendben biztosan segítenének ezen a nehéz helyzeten. — Öröm? — A legnagyobb, hogy elégedettek a munkánkkal. Megfelelő időben, gyorsan, pontosan és jó minőségben dolgoznak Nógrád kisiparosai. Nagyon jók a kapcsolataink a helyi tanácsokkal. Már az új ipartörvény megjelenése előtt gyakorlat volt. hogy. aki a jogszabályban előírt feltételeknek megfelel, minden esetben kapjon iparengedélyt, hiszen szükség van a munkájára. Viszont törődnek a minőséggel is, ezért szorgalmazzák a magasabb képesítés megszerzését, a mestervizsgát- Mindenképpen a megbecsülésünket jelenti, hogy sokunk részt vesz a közéletben, társadalmi funkciót vállal és ott helytáll. Az országos küldött- gyűlésen hangzott el: a kisiparosok egy esztendő alatt 42 millió forintnyi társadalmi munkát végeztek- A rétsági szolgáltatóház építésénél a járás „maszekjai” közül a kőművesek és a festők 3—4 napot dolgoztak társadalmi munkában. Csepp a tengerben,' de sok cseppből lesz a tenger. — Azt mondta, kis gúnynyal: maszek. Érzi még valóban ezt a gúnyt a ma kisiparosa? — Nem hinném. Elmúltak már azok az idők, amikor amolyan kiskapitalistának tituláltak bennünket. Majd mindegyikünk keményen dolgozik, nem kapjuk ingyen a kenyeret. Amiért viszont megdolgozunk, azt meg is fizetik. Egy kőműves szezonban napi tizenkét-tizennégy órát dolgozik. Aki irigyli, váltson ipart és próbálja meg! — Mit kíván az új esztendőben? — Szűkebb hazámnak, a rétsági járásnak azt, hogy a hiányszakmákra legyen jelentkező, hiszen nagyítóval kell cipészt, autószerelőt, épületüvegezőt keresni, de nincs női és férfifodrász sem elegendő. Szakmabelieknek pedig jó időt és hosszú őszt, hogy a temérdek munkát elvégezhessük. Hortobágyi Zoltán Hazánkban megvalósult a nők teljes foglalkoztatása. Statisztikák adják hírül, hogy a keresőképes korú nők 80 százalékának van munkaviszonya. Pasztán az iparban 1 millió 400 ezer nő dolgozik, s a mezőgazdaságban is meghaladja számuk az 1 milliót. Sokan vállalnak munkát a kereskedelemben, a közlekedésben és a szolgáltatás különböző területein. A társadalmi munkamegosztásban részt vállaló nők egészségvédelme sajátos feladat, sok tekintetben megkülönböztetett módon történik. A dolgozó nő munkaegészségügyi helyzetéről és üzemegészségügyi ellátásáról beszélgettünk dr. Zsögön Éva főorvossal, az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet főigazgatójával. — Mi indokolja, hogy a munkaegészségügyi ellátásban különbséget tegyünk a nemek között? — A tudomány és a technika fejlődésével, az újfajta technológiák bevezetésével, az üzemegészségügy feladata is megváltozott. Több, régebben meglevő ártalom megszűnt, ugyanakkor újgk jelentkeztek- A munkavégzés, munkakörülmények megfelelő, egységes, biztonságos kialakításával, megszervezésével kapcsolatos egészségügyi előírások, normatívák mindkét nemre érvényesek, de egyes esetekben, külön a nőkre vonatkozó szabályozások is szükségesek. Alapvetően a férfi és a női szervezet különbsége — például az anth- ropometriai, a fiziológiai eltérések, az utódok védelme — indokolják ezeket a külön nőkre vonatkozó előírásokat. Például: a fizikai munka nehézségi fokának megítélésekor — nőknél — a férfiakra megadott értékek 70 százalékát kell figyelembe venni. Eltérőek — férfiak és nők között — az egyes munkakörökkel járó foglalkoztatási szabályok Is. — Az e szabályokkal kapcsolatos, most készülő rendelettervezet milyen ismereteket feltételez? vagy pl. az üzemek zajszintjét- A mérési eredményeket egybevetik a megengedett normatívákkal, s a továbbiakban azok szerint intézkednek. — Hogyan fejlődött az __ elmúlt évtizedben az üzemorvosi ellátás? — E tekintetben nagy feladat hárul az üzemegészségügyi szolgálatainkra, amelyek fejlesztését a Miniszter- tanács 1974. évi határozata írta elő. x Ezt követően az Egészségügyi Minisztérium irányelvet adott ki az üzemorvosi ellátás továbbfejlesztéséről. Azóta változott az üzemorvosok képzése, fokozódott erkölcsi és anyagi megbecsülésük, mindannak köszönhető, hogy egyre több szakorvos választja ezt a pályát. Az üzemek nagy részébe főfoglalkozású üzemorvosok kerültek, 65 százalékuk táppénzes betegállományba veheti a beteget. A több mint másfél ezer főfoglalkozású üzemorvos mellett 2324 a részfogla'kozású üzemorvosok száma. Folytatódott az üzemi körzetek szervezése is. Az ellátás fejlődésében szerepet játszott az is, hogy az intézmények integrációjával az üzemegészségügyi hálózat is a kórházak szervezetébe került. — Milyen funkciót lát el as Országos Munka- és Uzem- egészségügyi Intézet a dolgozók, a dolgozó nők egészségvédelmében? — Feladataink között sze-' repel a dolgozókra, külön a munkát vállaló nőkre vonatkozó vizsgálatok elvégzése, és ebből adódó szervezési, módszertani feladatok megoldása. Az elmúlt években foglalkoztunk többek között a textiliparban dolgozók mobilitási kérdéseivel, vagyis a megbetegedési arányokkal. Folytattunk toxikológiai, ergonómiai és higiénés kutatásokat. Részt vettünk számos jogszabály előkészítésében. A terhes nőlfl védelmét szolgálják a velük kapcsolatos vizsgálataink, amelyek népesedéspolitikai célokkal összhangban össztár-' sadalmi érdeket is szolgálnak! Intézetünkhöz tartozik a Csepel Művek üzemi rendelőin-’ tézete és üzemi orvosi ren-’ delői is, emellett 24 ágyas fekvőbeteg-osztályunk van aa István Kórházban, a munkahelyi foglalkozással összefügg gő betegségek vizsgálatára! gyógyítására- Üzemegészség-' ügvi főosztályunk koordiná-’ lásával intézetünkben reha-’ bilitációs munka is folyik, és természetesen az üzemi or-' vosok közreműködésével kap-' csolatban vagyunk az üzemek’ rehabilitációs bizottságaival! Tudományos kutatómunkánk és a kutató»redmények ffvakorlati a’1--''mazása. vala-2 mint, szervező, szakmai irányító tevéim—bégünk azt ai célt szolgának, hogy a munkavégzésből — körülmények^ bői — körrvezetből eredéi káros bat"sak megelőzheti« legyenek, és a foglalkozás! betegségek csökkenjenek. Nógrádi Tóth Erzsébet Farkasok —természetvédelmi parkokban A szovjet természetvédelmi egyedeket és 11—14 tagból ál*? parkokban 1000 négyzetkiío- ló falkákat is. Sokévi vizsgá- méterre 10—40 farkas jut, ami latok bizonyítják, hogy a farmegfelel a farkasok természe- kasok átlagosan jelentéktelen tes körülmények közötti elter- kárt okoznak a patások állo- jedtségi arányának. Megfigyel- mányában; áldozataik a beteg, tek köztük párokat, magányos gyenge egyedek. Helyenként zsúfoltság — Az Egészségügyi Minisztérium felkérésére rendelet- tervezetet készítettünk elő a nők, a terhesek és a fiatalkorúak egészséges, biztonságos foglalkoztatásának szabályairól. A rendelet a jelenleg érvényben levő jogszabályt teszi korszerűbbé, meghatározza majd a nők, terhesek, fiatalkorúak számára tiltott munkaköröket egyes vállalatoknál. A munkaköri jegyzék kidolgozásába be kell vonni az üzemorvosokat, a vállalat szakszervezetének képviselőjét és szükség esetén a területi állami közegészségügyi felügyelőséget is. 1981 elején jelent meg az az egészség- ügyi miniszteri rendelet, amely a munkaköri alkalmassággal az időszakos orvosi vizsgálatokkal foglalkozik. Meghatározza a munkába állást megelőző valamint a munkaviszony alatti orvosi vizsgálatok (klinikai, laboratóriumi, szak- vizsgálatok stb.) rendjét és gyakoriságát. Mindennek előfeltétele a munkakörülmények ismerete, ezért a munkahelyek egészségügyi ellenőrzését rendszeresen, folyamatosan végzik a közegészségügyi-járványügyi felügyelőségek munkaegészségügyi osztályai. Az általános munkahigiénés ellenőrzések keretében meghatározzák például a levegőben levő vegvi poranyagok koncentrációját, Mobikorr — gépvédő A mezőgazdaságban több milliárdos kárt okoz évente a gépek korróziója. A Veszprémi Mezőgép Vállalat most olyan gépjárműhöz kancsolható berendezést állít elő — az idén már sorozatban —, amely a gépek megóvásának valamennyi fontos műveletére alkalmas. A Mobikorr nevű masina, ha kell a szántóföldön is elvégzi ezt a munkát. Lemossa a gépeket, mezőgazda- sági gépjárműveket, a tiszta felületet forró levegővel megszárítja, _ maid fest. felhordja az alvázvédő anyagokat és a szükséges zsírokat is. A számítások szerint egyetlen ilyen berec4e7cs akár evv négyezer hektáros gazdaság gépparkját is ellátja. Több mint háromezer vidéki vállalat tért át január 3-án az ötnapos munkahétre. Ezért 1784 új járatot indítottak, valamint 8993 járat közlekedési idejét módosították a Volánnál. Januárban folyamatosan figyelik a forgalom alakulását, az esetenként kialakult zsúfoltságot. Az eddigi tapasztalatok szerint több — elsősorban kisvállalat — nem egyeztette munkaidejét a Volánnal, emiatt helyenként zsúfoltság alakult ki. Az előforduló okokat az illetékes helyi tanácsokkal közösen vizsgálják a jövőben a Volán-vállalatok és amennyiben lehetséges — járatmódosításokkal például — megoldják. A szükséges módosításokról természetesen időben értesítik az utazókat.