Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

A salgótarjáni síküveggyárban zománcozott edzett síküveget készítenek, melyet mind szélesebb körben használnak fel az építőipa ri vállalatok. Építmények belső és külső bur­kolására, lépcsőházak, válaszfalak üvegezésé re. díszítésére alkalmazható a termék. Ké­pünkön; Stefán Mihályné és munkatársai egy szálloda kivitelezéséhez szükséges üveget készítenek elő edzésre (Rigó felvétele) Élesztő és árpa Kisüzem— kisvállalat A kizüzemi gazdálkodás to­vábbfejlesztésére vonatkozó jogszabályok sokoldalú előké­szítő munka után 1911 szep­temberében és októberében jelentek meg. A gazdaság szervezeti rend­szerének korszerűsítéséhez az a felismerés vezetett, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés­sel szükségképpen differenci­álódó szükségleteket kizárólag a nagyüzemi termelési kere­tekben nem lehet minden te­rületen gazdaságosan kielégí­teni. Előfordul, hogy a túlmé­retezett termelőegységek fö­löslegesen kötnek le munka­erőt, vagy nagy költséggel mű­ködő drága gépeket, ugyan­akkor gazdaságunk sok terü­letén hiányoznak a kis- és középüzemek. A kisüzemi gazdálkodás legfontosabb feltétele az, hogy a munkaidő rövidülése és egyéb okok miatt termelési és alkotóerő szabadul fel, s eze­ket az eddiginél jobban lehet és kell gazdasági-társadalmi fejlődésünk szolgálatába állí­tani. Az alapításra jogosultak (vállalatok, szövetkezetek, ál­lampolgárok) törekvéseitől, és nem kismértékben a jogsza­bályok kiadását követő fel- világosító és gazdaságszerve­ző munka eredményétől függ az új szervezetek életképessé­ge, az hogy jól beilleszkedje­nek gazdaságunk szervezeti és működési rendjébe. A decemberi szám főtémá­ja ismerteti a kisüzemek új, illetőleg megújított típusai­nak szervezeti formáit, eliga­zítást ad a jogi és gazdasági szabályozás főbb kérdéseiről. Mivel az anyag összeállítá­sakor gyakorlati tapasztalatok még nem álltak rendelkezé­sünkre, ismertetésünk főként a már közzétett jogszabá­lyokon alapul. Ennek ellenére reméljük, hogy sikerül az, új szervezetek alapításához, mű­ködéséhez is hasznos útmuta­tást adni. Tavalyi utolsó számunkban dupla Jogi eseteket találhat­nak olvasóink, mivel október­ben két adás volt, s mindket­tőnek teljes szövegét közöl­jük. A „Budapestieknek” szóló összeállításunkból megtudhat­ják, hogy a lakásigénylő la­pok különböző kérdéseire ad­ható válaszok hány pontot ér­nek, s így végül közelítően ki­számítható, hogy mikor jut­hatnak. lakáshoz. A Házi Jogtanácsadó kap­ható az újságárusoknál, meg­rendelhető a postahivatalok­ban. Kukoncapehely-kenyér Űj, hosszabb ideig eltartha­tó, kukoricapehellyel kevert kenyér gyártását kezdték meg a Békés megyei Sütőipari Vállalat békéscsabai kenyér­gyárában. A két kilogrammos veknik jelenleg csak a ke­nyérgyár saját boltjaiban kaphatók, de a későbbiekben az igények alakulását figye­lembe véve az állami és szö­vetkezeti kereskedelemnek is szállítani tudnak. A kukori­capehellyel készült kenyér belseje rugalmasabb, mint a búzából készített kenyéré, íze, zamata is eltérő, s ami igen lényeges, könnyebben emészt­hető, mint az úgynevezett al­földi vagy a burgonyapenely- lyel dúsított kenyérfajták. Különleges szőnyeggyártási technológia A szakemberek küldöttségei gyakran keresik fel mostanában a malchowi szönyeggyárat, ahol Heinz Linzer feltaláló és munka­társai új típusú szőnyeggyártási technológiát dolgoztak ki. Talál­mányukat eddig a világ 14 orszá­gában szabadalmazták. Az úgynevezett Liroflor-eljárás- sal készülő új termék neve: Sa­tum. A Satum szőnyegeket nem szövik, hanem sajátos hurko- lási technológiával készítik. Amíg a klasszikus szövőszéken órán­ként hat négyzetméter szőnyegei szőnek, Linder hurkológépeiről ugyanennyi idő alatt 24 négyzet­méter szőnyeg kerül le, 7—10 per­cenként egy-egy darab. A Satum egyéb tekintetben is felülmúlja a hagyományos szövésű szőnyege­ket. Csomózása rendkívül szilárd, ezért károsodás nélkül tisztítha­tó, porszívózható és porolható. A gyárban jelenleg 14 gépen készülnek Satum Szőnyegek. A keleti mintákkal vagy modern geometriai formákkal díszített szőnyegek a keleti szőnyeg- gyártó országokban is igen ke­lendőek, például Líbiában és Ku- waítban. Az európai országok közül a SzQvjetuuió, Magyaror­szág, Csehszlovákia, Finnország és az NSZK a Satum szőnyegek legjelentősebb vásárlója. A sör erjesztéssel készül; árpamalátából, vízből, komló­ból és élesztőből. Az óegyip­tomiak még komló nélkül ál­lították elő a „haki”-t. Euró­pában a csiszolt kőeszközök korában tanulták meg a sör­készítést. Pasteur a sörgyártás folya­matait is tanulmányozta, s kutatásai nyomán a sörélesz­tő a biokémikusok fontos la­boratóriumi eszközévé vált. Manapság fordítva van, a sörgyárak fordulnak a bioló­gusokhoz és a növénytermesz­tőkhöz, hogy új árpafajták ki­kísérletezésével, a sörélesztő­vel kapcsolatos kutatási ered­mények hasznosításával mind több és jobb sört készíthes­senek. D obhártyát remegtetőn harsan fel a robbanás döreje, s a hang, bár bele-beleütközik a hegyekbe, c.sa,k lassacskán vész el a kő­bánya fölül. A szél arcunkba vágja a paxit csípős, émelyí­tő füstjét. — Látja — mondja Kovács János, az ÉSZAKKÖ nógrád- kövesdi üzemének vezetője —, még itt, a bunkerban is lőnünk kell. Mert összefagy jócskán a kő, meg vannak akkora nagy darabok, hogy csak ilyen erő­vel tudjuk lejuttatni a rácson át a szállítószalagra. Kemény a mostani tél nekünk. Fogvacogtató szelek vágnak arcul itt fenn, a szandál bá­nya holdkráternek is beillő művelési részén, s tényleg iga­za volt annak, aki mondta: legjobb most a kotrósnak meg a dömpervezetőknek. Mert ők legalább meleg helyen van­nak. Kusnyár János, az öreg bá- nyamester viszont nem fázik. Igaz, jól beöltözött, amúgy sem vékony testét még vasta­gabbá teszi a két pulóver, a munkaruha, meg az afölé hú­zott pufajka, de ha ezek nem lennének, sem vacognak. Any- nyit jár-kel az üvegesre der­medt sáron egyik munkahely­től a másikig, hogy homloka belegyöngyözik. — Most kell jól megfogni a munkát, mindjárt az év ele­jén. Mert, ha ilyenkor nem hajtunk, csak úgv elmegy az idő, a kiesést már nemigen lehet év végéig behozni. És hál’ istennek, most az idő is kedvez; elment a hó, eső sincs és a múlt év decemberének sok megpróbáltatása után Sok vagy kevés? EGY IPARI szövetkezetnek jelentős exporttétele teljesíté­séhez szüksége van bizonyos mennyiségű rézre. Csakhogy a legkisebb rendelhető mennyi­ség évi rézszükségletük há­romszorosa. Így aztán — ha csak a különféle börzéken nem járnak szerencsével — kénytelenek háromesztendei termeléshez szükséges rezet rendelni, és ez nemcsak a rak­tározásban, hanem kamatter­hek miatt a pénzügyi gazdál­kodásban is gondot okoz. Az említett szövetkezet pél­dája nem egyedi. Hasonló be­szerzési gondokra az ország valamennyi gazdasági vezető­je, anyagbeszerzője tucatnyi példát mondhatna. És miköz­ben mindenki beszerzési ne­hézségekről beszél, nem ta­gadja: raktárában nem csu­pán a folyamatos termeléshez szükséges mennyisséget tárol­ja bizonyos alapanyagokból, alkatrészekből és félkész-ter­mékekből, hanem ennek több­szörösét. A bespájzolás indo­kolt — mondják — hiszen hi­ány van a szóban forgó ter­mékből, s ki tudja, mikor ju­tunk hozzá legközelebb. így fordulhat elő, hogy gyakran épp hiánycikkekkel vannak tele a raktárak. Felemás a készletgazdálko­dás helyzete. Igaz, a készlet- növekedés üteme az utóbbi időben mérséklődött, de még mindig tekintélyes összegeket kötnek le a raktárakban tá­rolt értékek. Tavaly például 519 milliárd forintot. Az ősz- szeg nagyságát érzékelteti, ha az évi nemzeti jövedelemmel hasonlítjuk össze, ami 1980- ban 584 milliárd forint volt. Sok vagy kevés a készlet? Ha a számokat vesszük ala­pul, jogos a kijelentés: bővi- ben vagyunk a felhalmozott anyagoknak. Árukapcsolásos hálapénzes beszerzésekről hallva viszont az az érzésünk: talán mégis kevesebb anyag és alkatrész fekszik a raktá­rakban, mint kellene. Mégin­kább ez a véleményünk, ami­kor azt halljuk, hogy néme­lyik cégnél — alkatrészek hí­ján — 4—5 régi berendezés­ből ütnek össze egy „újat”. A Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai szakosz­tályának anyaggazdálkodással foglalkozó vándorgyűlésén nemrégiben elmondták: a Me- talloglobus, a színesfém-ter­melőeszközzel kereskedő . vál­lalat vezetői szokatlan aján­latot postáztak 400 ügyfelük­nek. Elképzelésük lényege: a korábbi feltételektől eltérően napra, hétre, dekádra vállal­ják a szállítást! A felhaszná­lók reakciója megdöbbentő volt. A kedvező ajánlatra mindössze 40 válasz érkezett, és végül összesen négyen(lü) kérték az ütemes szállítást. AZ AJÄNLAT jó lehetősé­get kínált a raktári készletek apasztására. Hogy miért nem éltek vele? Ezúttal ne gazda­sági motivációkat, érdekeket keresssünk. A felhasználók megszokták (és a legtöbb he­lyen jelenleg is' ezek az álla­potok a jellemzőek), hogy a hazai piacot az eladók uralma jellemzi. Sokan, a többség még akkor sem tud váltani, ha legalább részlegesen meg­változnak az erőviszonyok, és az eladók erőfölényét a vevők kedvezőbb pozíciója váltja fel. Ezt — ugyancsak az említett tanácskozáson — egy szemlé­letes hasonlattal- jellemezték. Az állatkísérletek szerint, ha egy oroszlánkölyköt összezár­nak egy hatalmas vérebbel, az oroszlán akkor is fél a kutyá­tól, ha már megnőtt, megerő­södött. Lehet, hogy a szállító sem olyan erős már a vevőhöz ké­pest? Ezt nehéz lenne kísér­leti úton bizonyítani. Lega­lábbis a termelők zöme nem vállalkozik a kísérletre, mint ahogy a Metalloglobus példá­ja is bizonyítja. A termelővál­lalatok feladata ugyanis a fo­lyamatos termelés, s többsé­gük némi készletmérséklés ér­dekében nemigen vállalja az átmeneti leállások, az ütem- telen szállítások ódiumát. A telített raktárakban per­sze nem csak hasznos anyagok és alkatrészek várják, hogy feldolgozzák őket, olyanok is akadnak, amelyek a vállalat, sőt az egész gazdaság szem­pontjából elavultak. A szak­értők szerint az elfekvő kész­letek hányadának pontos meg­határozása lehetetlen; az ösz- szes készletek 10—15 százalé­kára becsülhetők. De ami fe­lesleges az egyik helyen, az másutt hiánycikk lehet. El kell hát cserélni, el kell adni — ezt szorgalmazzák az éven­te többször megrendezett bör­zék. Ezek a börzék azonban — minden törekvés ellenére — nélkülözik a megfelelő szako­sítást. nem eléggé áttekinthe­tőek, így aztán nehezen talál egymásra eladó és vevő. A készletek (és az elfekvő készletek) duzzadását fokozza, hogy az importigényt néha 180—360—600 nappal előre kell bejelenteni. Sok esetben nehéz előre látni, hogy egyik­másik anyagból mekkora mennyiségre lesz szükség. Az is előfordulhat, ’hogy amikor megérkezik a megrendelt al­katrész már lefutott a kész­termék. mert a vevők nem ke­resik többé. A KÉSZLETGAZDÁLKO­DÁS a különböző intézkedé­sek, kezdeményezések ellené­re régóta kényes pontja gaz­dálkodásunknak. Hiába álla­pították meg illetékesek, hogy fokozni kell a felesleges kész­letek csökkentését és KGST- n belüli cseréjüket. Gazdasági eszközökkel kell kényszeríte­ni a vállalatokat, hogy tartsák és tartassák be szállítóikkal is szerződéseiket. S a készle­tek nagyobb hányadát a ter­melőeszköz-kereskedelem­ben kell felhalmozni, s csak kisebbet a felhasználóknál. Molnár Patrícia Fagypróba a létrában A tartós, kemény hidegben vetik alá a fagypróbának az új növényfajtajelölteket a Mátra tetején, elhelyezkedő kí­sérleti parcellákon. A Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem kompolti kutatóintézetének mátraszentlászlói fagykísérleti állomásán a különféle szántó­földi növényfajták állóképes­ségét vizsgálják. A kísérleti állomás parcellái mintegy 850 méter tengerszint feletti magasságban helyez­kednek el, hazánk legmaga- gasabban fekvő, mezőgazda­ságilag művelhető területén. Ezen a tájon igen változatos az időjárás, sok a szélsőség, erős a hőingadozás, ezért jó lehetőségek nyílnak a speciá­lis vizsgálatokra. A kísérleti állomáson első­sorban az őszi vetésű búza­félék tűrőképességét figyelik, de más gabonával, például triticáléval is kísérletezne«, továbbá az új lucernafajták- kal is. Az egyes parcellákról rendszeresen elsöprik a havat, hogy közvetlenül tegyék ki a hideg hatásának a növénye­ket, s ezek fejlődését összeha­sonlítják majd a hóval fedett növények növekedésével. Időforgatagban most az emberek is szíveseb­ben dolgoznak. Mert, tudja, nagyon kutya volt az az utolsó hónap... Csak a szörnyű nagy hóesések, az ömlő esők, meg a sár. Alig-alág tudtunk vala­milyen teljesítményt kicsi­karni ebből a hegyből. És ez — persze — csak vitte-vitte a forintokat a nyereségünkből. Biztos, több mint egymillióba került nekünk ez a nagy kény­szertétlenség. — Valahogy így fest a hely­zet — bólint rá az üzemveze­tő. — Sajnos! Pedig a nyolc­vanas, nagyon gyönge év után tavaly már sikerült kimoz­dulnunk a holtpontról. 530 ezer tonnás tervünket már no­vember huszonkettedikén tel­jesítettük és december 31-ig rátettünk még negyvennégy­ezer tonnát. Jól mondja az öreg — bök a bányamester felé —: tényleg lett volna szé­pen nyereségünk, ám, hogy a december „betette a kaput”, csak olyan három és fél mil­lión számíthatunk. De még ez is nagyon szép akitor, ha tudjuk, hogy nyolcvanban nul­lával zártunk. Folytatná mondókáját, de a fel-felvijjogó szirénahang ab­bahagyatja. Kétkilónyi paxit sárga csomagja hever egy ha­talmasra sikeredett kőtöm­bön. Fedezéket keresünk, az­tán villanás, dörej, füst. — Hanem — mondja — mi­után fülünkben megszűnik a zúgás —, ha látta volna a de­cember közepi nagy robban­tást Bercelen... Ott akkor tényleg megmozdult a hegy. S hogy jól sikerült, ez ad év­kezdeti biztonságot. Január­ban, februárban nem lesznek termelési gondjaink. Idén, a piaci igényekhez iga­zodva a nógr'ádkövesdi üzem bányáiból félmillió tonna kö­vet fejtenek. — Ennek bizony meg kell lenni és különösen nekünk, szandaiaknak kell iparkod­nunk. Mert tudja, nem szeret­ném, ha az utolsó dologban töltött évem, a búcsú, nem si­kerülne. Kusnyár János, a bánya­mester 1938. február másodi- kától kőbányász, ötvenkilenc éves, s már csak hónapjai vannak a nyugdíjig. — Hogy bírta ott ennyi ide­ig? — Én ezen sohasem gondol­kodtam. Én idejöttem, meg­kedveltem ezt a munkát, s nem mozdultam sehová sem. Ezek a rusnya kövek; ezek az én világom. Meg az embereim, akikkel, de sok meg sok esz­tendőt küszködtünk végig. Csak hát már ők is — bár fia­talabbak nálamnál — öregsze­nek, elmenő félben vannak. A fiatalok meg nem jönnek. Ej, nem is tudom, lesz-e tíz év múlva olyan legény, aki kő- bányászkodásra adja a fejét. — És ez bosszantja magát? — Már hogyne! Szinte egy életet: negyvennégy évet töl­töttem el itt. Nem lehet szá­momra közömbös a jövő. Már így is az motoszkál a fejem­ben, hogy mikor elbúcsúztat­nak, utána pihenek egy kis időt, s újra visszajövök ide. Nem szeretném, ha rosszakat hallanék Szandáról. Tudja, a múlt évben innen ment ki az üzem termelésének több mint a fele: 285 ezer torma... Ilyen eredményre nem is emlékszem. A kőbányász, aki —, ha bír­ja — egész munkáséletét tölti szabad ég alatt, sokat szenved. Hó, fagy, eső, tűző napsütés, forró kövek, tizenöt kilós ka­lapácsok, izmot merevítő eről­ködések. S bár Jó szerencsét! a köszöntésük, kedvezményeik és fizetségük messze elmarad szénbányász társaiktól. Az őre-; mester alapfizetése negy­vennégy év után 4450 forint. — Persze — jegyzi meg esz­mefuttatásomra az üzemveze­tő —, azért minden évben könnyebb és könnyebb lesz ez a munka is. Igyekszünk le­hetőségeinkhez mérten min­den főbb munkát gépesíteni, bár ettől függetlenül igaz; aki a falnál dolgozik, azt tovább­ra sem kell otthon álomba rin­gatni. A keménység, a nagy erőlködés egyes területeken megmarad. L ent jár már Bércéi fe­lé félúton a terepjáró, amikor utolér egy újabb robbantás döreje. — Tényleg iparkodik az öreg — jegyzi meg a gépko­csivezető és nagvot fékez egy jégvájta gödör előtt. Karácsony György NÓGRÁD — 1982. január 13-, szerda 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom