Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-13 / 10. szám
A salgótarjáni síküveggyárban zománcozott edzett síküveget készítenek, melyet mind szélesebb körben használnak fel az építőipa ri vállalatok. Építmények belső és külső burkolására, lépcsőházak, válaszfalak üvegezésé re. díszítésére alkalmazható a termék. Képünkön; Stefán Mihályné és munkatársai egy szálloda kivitelezéséhez szükséges üveget készítenek elő edzésre (Rigó felvétele) Élesztő és árpa Kisüzem— kisvállalat A kizüzemi gazdálkodás továbbfejlesztésére vonatkozó jogszabályok sokoldalú előkészítő munka után 1911 szeptemberében és októberében jelentek meg. A gazdaság szervezeti rendszerének korszerűsítéséhez az a felismerés vezetett, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődéssel szükségképpen differenciálódó szükségleteket kizárólag a nagyüzemi termelési keretekben nem lehet minden területen gazdaságosan kielégíteni. Előfordul, hogy a túlméretezett termelőegységek fölöslegesen kötnek le munkaerőt, vagy nagy költséggel működő drága gépeket, ugyanakkor gazdaságunk sok területén hiányoznak a kis- és középüzemek. A kisüzemi gazdálkodás legfontosabb feltétele az, hogy a munkaidő rövidülése és egyéb okok miatt termelési és alkotóerő szabadul fel, s ezeket az eddiginél jobban lehet és kell gazdasági-társadalmi fejlődésünk szolgálatába állítani. Az alapításra jogosultak (vállalatok, szövetkezetek, állampolgárok) törekvéseitől, és nem kismértékben a jogszabályok kiadását követő fel- világosító és gazdaságszervező munka eredményétől függ az új szervezetek életképessége, az hogy jól beilleszkedjenek gazdaságunk szervezeti és működési rendjébe. A decemberi szám főtémája ismerteti a kisüzemek új, illetőleg megújított típusainak szervezeti formáit, eligazítást ad a jogi és gazdasági szabályozás főbb kérdéseiről. Mivel az anyag összeállításakor gyakorlati tapasztalatok még nem álltak rendelkezésünkre, ismertetésünk főként a már közzétett jogszabályokon alapul. Ennek ellenére reméljük, hogy sikerül az, új szervezetek alapításához, működéséhez is hasznos útmutatást adni. Tavalyi utolsó számunkban dupla Jogi eseteket találhatnak olvasóink, mivel októberben két adás volt, s mindkettőnek teljes szövegét közöljük. A „Budapestieknek” szóló összeállításunkból megtudhatják, hogy a lakásigénylő lapok különböző kérdéseire adható válaszok hány pontot érnek, s így végül közelítően kiszámítható, hogy mikor juthatnak. lakáshoz. A Házi Jogtanácsadó kapható az újságárusoknál, megrendelhető a postahivatalokban. Kukoncapehely-kenyér Űj, hosszabb ideig eltartható, kukoricapehellyel kevert kenyér gyártását kezdték meg a Békés megyei Sütőipari Vállalat békéscsabai kenyérgyárában. A két kilogrammos veknik jelenleg csak a kenyérgyár saját boltjaiban kaphatók, de a későbbiekben az igények alakulását figyelembe véve az állami és szövetkezeti kereskedelemnek is szállítani tudnak. A kukoricapehellyel készült kenyér belseje rugalmasabb, mint a búzából készített kenyéré, íze, zamata is eltérő, s ami igen lényeges, könnyebben emészthető, mint az úgynevezett alföldi vagy a burgonyapenely- lyel dúsított kenyérfajták. Különleges szőnyeggyártási technológia A szakemberek küldöttségei gyakran keresik fel mostanában a malchowi szönyeggyárat, ahol Heinz Linzer feltaláló és munkatársai új típusú szőnyeggyártási technológiát dolgoztak ki. Találmányukat eddig a világ 14 országában szabadalmazták. Az úgynevezett Liroflor-eljárás- sal készülő új termék neve: Satum. A Satum szőnyegeket nem szövik, hanem sajátos hurko- lási technológiával készítik. Amíg a klasszikus szövőszéken óránként hat négyzetméter szőnyegei szőnek, Linder hurkológépeiről ugyanennyi idő alatt 24 négyzetméter szőnyeg kerül le, 7—10 percenként egy-egy darab. A Satum egyéb tekintetben is felülmúlja a hagyományos szövésű szőnyegeket. Csomózása rendkívül szilárd, ezért károsodás nélkül tisztítható, porszívózható és porolható. A gyárban jelenleg 14 gépen készülnek Satum Szőnyegek. A keleti mintákkal vagy modern geometriai formákkal díszített szőnyegek a keleti szőnyeg- gyártó országokban is igen kelendőek, például Líbiában és Ku- waítban. Az európai országok közül a SzQvjetuuió, Magyarország, Csehszlovákia, Finnország és az NSZK a Satum szőnyegek legjelentősebb vásárlója. A sör erjesztéssel készül; árpamalátából, vízből, komlóból és élesztőből. Az óegyiptomiak még komló nélkül állították elő a „haki”-t. Európában a csiszolt kőeszközök korában tanulták meg a sörkészítést. Pasteur a sörgyártás folyamatait is tanulmányozta, s kutatásai nyomán a sörélesztő a biokémikusok fontos laboratóriumi eszközévé vált. Manapság fordítva van, a sörgyárak fordulnak a biológusokhoz és a növénytermesztőkhöz, hogy új árpafajták kikísérletezésével, a sörélesztővel kapcsolatos kutatási eredmények hasznosításával mind több és jobb sört készíthessenek. D obhártyát remegtetőn harsan fel a robbanás döreje, s a hang, bár bele-beleütközik a hegyekbe, c.sa,k lassacskán vész el a kőbánya fölül. A szél arcunkba vágja a paxit csípős, émelyítő füstjét. — Látja — mondja Kovács János, az ÉSZAKKÖ nógrád- kövesdi üzemének vezetője —, még itt, a bunkerban is lőnünk kell. Mert összefagy jócskán a kő, meg vannak akkora nagy darabok, hogy csak ilyen erővel tudjuk lejuttatni a rácson át a szállítószalagra. Kemény a mostani tél nekünk. Fogvacogtató szelek vágnak arcul itt fenn, a szandál bánya holdkráternek is beillő művelési részén, s tényleg igaza volt annak, aki mondta: legjobb most a kotrósnak meg a dömpervezetőknek. Mert ők legalább meleg helyen vannak. Kusnyár János, az öreg bá- nyamester viszont nem fázik. Igaz, jól beöltözött, amúgy sem vékony testét még vastagabbá teszi a két pulóver, a munkaruha, meg az afölé húzott pufajka, de ha ezek nem lennének, sem vacognak. Any- nyit jár-kel az üvegesre dermedt sáron egyik munkahelytől a másikig, hogy homloka belegyöngyözik. — Most kell jól megfogni a munkát, mindjárt az év elején. Mert, ha ilyenkor nem hajtunk, csak úgv elmegy az idő, a kiesést már nemigen lehet év végéig behozni. És hál’ istennek, most az idő is kedvez; elment a hó, eső sincs és a múlt év decemberének sok megpróbáltatása után Sok vagy kevés? EGY IPARI szövetkezetnek jelentős exporttétele teljesítéséhez szüksége van bizonyos mennyiségű rézre. Csakhogy a legkisebb rendelhető mennyiség évi rézszükségletük háromszorosa. Így aztán — ha csak a különféle börzéken nem járnak szerencsével — kénytelenek háromesztendei termeléshez szükséges rezet rendelni, és ez nemcsak a raktározásban, hanem kamatterhek miatt a pénzügyi gazdálkodásban is gondot okoz. Az említett szövetkezet példája nem egyedi. Hasonló beszerzési gondokra az ország valamennyi gazdasági vezetője, anyagbeszerzője tucatnyi példát mondhatna. És miközben mindenki beszerzési nehézségekről beszél, nem tagadja: raktárában nem csupán a folyamatos termeléshez szükséges mennyisséget tárolja bizonyos alapanyagokból, alkatrészekből és félkész-termékekből, hanem ennek többszörösét. A bespájzolás indokolt — mondják — hiszen hiány van a szóban forgó termékből, s ki tudja, mikor jutunk hozzá legközelebb. így fordulhat elő, hogy gyakran épp hiánycikkekkel vannak tele a raktárak. Felemás a készletgazdálkodás helyzete. Igaz, a készlet- növekedés üteme az utóbbi időben mérséklődött, de még mindig tekintélyes összegeket kötnek le a raktárakban tárolt értékek. Tavaly például 519 milliárd forintot. Az ősz- szeg nagyságát érzékelteti, ha az évi nemzeti jövedelemmel hasonlítjuk össze, ami 1980- ban 584 milliárd forint volt. Sok vagy kevés a készlet? Ha a számokat vesszük alapul, jogos a kijelentés: bővi- ben vagyunk a felhalmozott anyagoknak. Árukapcsolásos hálapénzes beszerzésekről hallva viszont az az érzésünk: talán mégis kevesebb anyag és alkatrész fekszik a raktárakban, mint kellene. Méginkább ez a véleményünk, amikor azt halljuk, hogy némelyik cégnél — alkatrészek híján — 4—5 régi berendezésből ütnek össze egy „újat”. A Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai szakosztályának anyaggazdálkodással foglalkozó vándorgyűlésén nemrégiben elmondták: a Me- talloglobus, a színesfém-termelőeszközzel kereskedő . vállalat vezetői szokatlan ajánlatot postáztak 400 ügyfelüknek. Elképzelésük lényege: a korábbi feltételektől eltérően napra, hétre, dekádra vállalják a szállítást! A felhasználók reakciója megdöbbentő volt. A kedvező ajánlatra mindössze 40 válasz érkezett, és végül összesen négyen(lü) kérték az ütemes szállítást. AZ AJÄNLAT jó lehetőséget kínált a raktári készletek apasztására. Hogy miért nem éltek vele? Ezúttal ne gazdasági motivációkat, érdekeket keresssünk. A felhasználók megszokták (és a legtöbb helyen jelenleg is' ezek az állapotok a jellemzőek), hogy a hazai piacot az eladók uralma jellemzi. Sokan, a többség még akkor sem tud váltani, ha legalább részlegesen megváltoznak az erőviszonyok, és az eladók erőfölényét a vevők kedvezőbb pozíciója váltja fel. Ezt — ugyancsak az említett tanácskozáson — egy szemléletes hasonlattal- jellemezték. Az állatkísérletek szerint, ha egy oroszlánkölyköt összezárnak egy hatalmas vérebbel, az oroszlán akkor is fél a kutyától, ha már megnőtt, megerősödött. Lehet, hogy a szállító sem olyan erős már a vevőhöz képest? Ezt nehéz lenne kísérleti úton bizonyítani. Legalábbis a termelők zöme nem vállalkozik a kísérletre, mint ahogy a Metalloglobus példája is bizonyítja. A termelővállalatok feladata ugyanis a folyamatos termelés, s többségük némi készletmérséklés érdekében nemigen vállalja az átmeneti leállások, az ütem- telen szállítások ódiumát. A telített raktárakban persze nem csak hasznos anyagok és alkatrészek várják, hogy feldolgozzák őket, olyanok is akadnak, amelyek a vállalat, sőt az egész gazdaság szempontjából elavultak. A szakértők szerint az elfekvő készletek hányadának pontos meghatározása lehetetlen; az ösz- szes készletek 10—15 százalékára becsülhetők. De ami felesleges az egyik helyen, az másutt hiánycikk lehet. El kell hát cserélni, el kell adni — ezt szorgalmazzák az évente többször megrendezett börzék. Ezek a börzék azonban — minden törekvés ellenére — nélkülözik a megfelelő szakosítást. nem eléggé áttekinthetőek, így aztán nehezen talál egymásra eladó és vevő. A készletek (és az elfekvő készletek) duzzadását fokozza, hogy az importigényt néha 180—360—600 nappal előre kell bejelenteni. Sok esetben nehéz előre látni, hogy egyikmásik anyagból mekkora mennyiségre lesz szükség. Az is előfordulhat, ’hogy amikor megérkezik a megrendelt alkatrész már lefutott a késztermék. mert a vevők nem keresik többé. A KÉSZLETGAZDÁLKODÁS a különböző intézkedések, kezdeményezések ellenére régóta kényes pontja gazdálkodásunknak. Hiába állapították meg illetékesek, hogy fokozni kell a felesleges készletek csökkentését és KGST- n belüli cseréjüket. Gazdasági eszközökkel kell kényszeríteni a vállalatokat, hogy tartsák és tartassák be szállítóikkal is szerződéseiket. S a készletek nagyobb hányadát a termelőeszköz-kereskedelemben kell felhalmozni, s csak kisebbet a felhasználóknál. Molnár Patrícia Fagypróba a létrában A tartós, kemény hidegben vetik alá a fagypróbának az új növényfajtajelölteket a Mátra tetején, elhelyezkedő kísérleti parcellákon. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kompolti kutatóintézetének mátraszentlászlói fagykísérleti állomásán a különféle szántóföldi növényfajták állóképességét vizsgálják. A kísérleti állomás parcellái mintegy 850 méter tengerszint feletti magasságban helyezkednek el, hazánk legmaga- gasabban fekvő, mezőgazdaságilag művelhető területén. Ezen a tájon igen változatos az időjárás, sok a szélsőség, erős a hőingadozás, ezért jó lehetőségek nyílnak a speciális vizsgálatokra. A kísérleti állomáson elsősorban az őszi vetésű búzafélék tűrőképességét figyelik, de más gabonával, például triticáléval is kísérletezne«, továbbá az új lucernafajták- kal is. Az egyes parcellákról rendszeresen elsöprik a havat, hogy közvetlenül tegyék ki a hideg hatásának a növényeket, s ezek fejlődését összehasonlítják majd a hóval fedett növények növekedésével. Időforgatagban most az emberek is szívesebben dolgoznak. Mert, tudja, nagyon kutya volt az az utolsó hónap... Csak a szörnyű nagy hóesések, az ömlő esők, meg a sár. Alig-alág tudtunk valamilyen teljesítményt kicsikarni ebből a hegyből. És ez — persze — csak vitte-vitte a forintokat a nyereségünkből. Biztos, több mint egymillióba került nekünk ez a nagy kényszertétlenség. — Valahogy így fest a helyzet — bólint rá az üzemvezető. — Sajnos! Pedig a nyolcvanas, nagyon gyönge év után tavaly már sikerült kimozdulnunk a holtpontról. 530 ezer tonnás tervünket már november huszonkettedikén teljesítettük és december 31-ig rátettünk még negyvennégyezer tonnát. Jól mondja az öreg — bök a bányamester felé —: tényleg lett volna szépen nyereségünk, ám, hogy a december „betette a kaput”, csak olyan három és fél millión számíthatunk. De még ez is nagyon szép akitor, ha tudjuk, hogy nyolcvanban nullával zártunk. Folytatná mondókáját, de a fel-felvijjogó szirénahang abbahagyatja. Kétkilónyi paxit sárga csomagja hever egy hatalmasra sikeredett kőtömbön. Fedezéket keresünk, aztán villanás, dörej, füst. — Hanem — mondja — miután fülünkben megszűnik a zúgás —, ha látta volna a december közepi nagy robbantást Bercelen... Ott akkor tényleg megmozdult a hegy. S hogy jól sikerült, ez ad évkezdeti biztonságot. Januárban, februárban nem lesznek termelési gondjaink. Idén, a piaci igényekhez igazodva a nógr'ádkövesdi üzem bányáiból félmillió tonna követ fejtenek. — Ennek bizony meg kell lenni és különösen nekünk, szandaiaknak kell iparkodnunk. Mert tudja, nem szeretném, ha az utolsó dologban töltött évem, a búcsú, nem sikerülne. Kusnyár János, a bányamester 1938. február másodi- kától kőbányász, ötvenkilenc éves, s már csak hónapjai vannak a nyugdíjig. — Hogy bírta ott ennyi ideig? — Én ezen sohasem gondolkodtam. Én idejöttem, megkedveltem ezt a munkát, s nem mozdultam sehová sem. Ezek a rusnya kövek; ezek az én világom. Meg az embereim, akikkel, de sok meg sok esztendőt küszködtünk végig. Csak hát már ők is — bár fiatalabbak nálamnál — öregszenek, elmenő félben vannak. A fiatalok meg nem jönnek. Ej, nem is tudom, lesz-e tíz év múlva olyan legény, aki kő- bányászkodásra adja a fejét. — És ez bosszantja magát? — Már hogyne! Szinte egy életet: negyvennégy évet töltöttem el itt. Nem lehet számomra közömbös a jövő. Már így is az motoszkál a fejemben, hogy mikor elbúcsúztatnak, utána pihenek egy kis időt, s újra visszajövök ide. Nem szeretném, ha rosszakat hallanék Szandáról. Tudja, a múlt évben innen ment ki az üzem termelésének több mint a fele: 285 ezer torma... Ilyen eredményre nem is emlékszem. A kőbányász, aki —, ha bírja — egész munkáséletét tölti szabad ég alatt, sokat szenved. Hó, fagy, eső, tűző napsütés, forró kövek, tizenöt kilós kalapácsok, izmot merevítő erőlködések. S bár Jó szerencsét! a köszöntésük, kedvezményeik és fizetségük messze elmarad szénbányász társaiktól. Az őre-; mester alapfizetése negyvennégy év után 4450 forint. — Persze — jegyzi meg eszmefuttatásomra az üzemvezető —, azért minden évben könnyebb és könnyebb lesz ez a munka is. Igyekszünk lehetőségeinkhez mérten minden főbb munkát gépesíteni, bár ettől függetlenül igaz; aki a falnál dolgozik, azt továbbra sem kell otthon álomba ringatni. A keménység, a nagy erőlködés egyes területeken megmarad. L ent jár már Bércéi felé félúton a terepjáró, amikor utolér egy újabb robbantás döreje. — Tényleg iparkodik az öreg — jegyzi meg a gépkocsivezető és nagvot fékez egy jégvájta gödör előtt. Karácsony György NÓGRÁD — 1982. január 13-, szerda 3
