Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-10 / 8. szám

Apró lépésekkel Kivívott vívósiker Ismét van élvonalbeli csapata Nógrád megyének. Felvételünkön az STC női tőrözől: bal­ról: Somogyi Éva, Király Mónika, Bolla Katalin, Bártfai Katalin és Oláh Krisztina. Veszekedések, botrányok, kötélhúzás az edzők között, felszereléshiány, teremgond és még ki tudja mi minden jel­lemezte másfél esztendővel ezelőtt az STC vívószakosztá­lyát. Akkoriban úgy tűnt, az egyesület vezetősége képtelen úrrá lenni a kaotikus állapo­tokon, s továbbra is haldokol egy olyan sportág, amely sal­gótarjáni történetének har­minc esztendeje alatt tehetsé­gek, első osztályú sportolók sorát nevelte. Gasparin János edző Lassan megnyugodtak a ke­délyek, a maradék néhány szakember és versenyző csend­ben munkához látott. Ha nem is teljesen, de megoldódott a teremkérdés, a legszüksége­sebb felszerelést beszerezték, s visszatért egy fiatal, lelkes szakember, Horváth Attila. Átvette a szakmai irányítást, ő lett a szakosztály vezető edzője. VERSENY, VAGY FELSZERELÉS? — Egy hónapot kaptam a ; körülmények megismerésére — emlékezik Horváth Attila —, s mondhatom, szétzilált szakosztály képe bontakozott . ki előttem. Az edzők torzsal­kodása odavezetett, hogy Né­hány korosztály kiesett. Több ' tehetséges gyerek abbahagyta , a versenyzést. Ami a tárgyi feltételeket illeti, ott sem volt megnyugtatóbb a hely­zet. Alig akadt vívóruha, s pár életveszélyes fegyver és sisak állt rendelkezésre. A felsorolt hiányosságok el­lenére az új mester nagy lel­kesedéssel kezdett dolgozni. Hamar válaszút elé került a szakosztály: vagy versenyek­re járnak, vagy pótolják a legszükségesebb sporteszközö­ket. Aztán kompromisszumos ■megoldást találtak; csak a legfontosabb versenyekre utaztak, s megvásárolták a legnélkülözhetetlenebb felsze­reléseket. Sikerült például jó kapcsolatot kialakítani a szak­osztálynak a Salgótarjáni Ru­hagyárral, ahol méltányos áron, harminc kitűnő minő­ségű vívóruhát készítettek a versenyzőknek. — Ettől még nem oldódott meg minden gondunk — mondta a vezető edző —, de már ez is előrelépést jelen­tett. Ezzel együtt csalódtam az egyesületben. Nekem a klubvezetők maximális támo­gatást ígértek, amikor haza­jöttem. Ezzel szemben olyan dolgokért kellett — és kell — kilincselnem, amely máshol természetes. Bosszant az is, hogy az STC-nek nincs rang­ja a városban. Amit hivata­losan mindenki megtagad a klubtól, azt baráti alapon el lehet intézni! SZAKEMBEREK Kétségtelen, hogy sportmoz­galmunkban kiveszőfélben vannak az önzetlen társadal­mi munkások, akik anyagi érdekeltség nélkül, pusztán sportszeretetből dolgoztak az egyesületek, a csapatok körül. Ezek hiánya a Stécé-vfvók esetében is odavezet, hogy a szakemberek, edzők olyas­mivel is kénytelenek foglal­kozni, ami nem az ő felada­tuk lenne. Jelenleg négy ed­zője van a szakosztálynak, s ez a százhúsz versenyzőhöz akkor is kevés lenne, ha a mestereknek csupán szakmai munkát kellene végezniük. A jelenlegi szakemberek ki­tűnőek. Szeretik munkájukat, imádják a sportágat, képesek fanatizálni tanítványaikat. Galbá Árpád például jó mun­kája nyomán a közelmúltban kapott országos nevelőedzői címet, s a válogatott keret fel­készítéséhez is meghívták. , Ez tulajdonképpen biztató, csak abba nehéz belenyugod­ni, hogy néhány kitűnő tarjá- ni szakember félreállt, nem hajlandó a szakosztályban* dolgozni. Horváth Attilaezen a téren is megpróbált változ­tatni: — Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan nagyszerű edzők, mint Bu- chinger György és Vertich Tamás kivonják magukat a vívóéletből. Igyekszem meg­győzni őket, hogy szükség van a munkájukra. Szakmai körökben általá­nos a vélemény, hogy az STC vívóinak eredményei messze túlhaladják feltételeiket. Tíz aranyjelvényes sportoló bon­togatja szárnyait, s közülük kinőtt Pál Gábor, aki a hazai juniorrangllstán a negyedik helyen van. Pál Gabit kiadtuk a Buda­pesti Honvédnek — folytatta a vezető edző. — Annyira te­hetséges, miért gátolnánk' a fejlődését? Versenyek sorát nyerte, jobb körülmények kö­zé kerül, s, ha nem reked meg, szép eredményeket hoz­hat a magyar vívósportnak. De maradnak még reménytel­jes fiatalok, hiszen ifi és ju­nior fiúcsapatunk is első osz­tályú, s felnövőben van egy tehetséges generáció: Cseré- nyi Zsolt, Kurucz Gyula, Nyi- rő János, a lányok között Ki­rály Mónika, Bolla Kati és a Bayer testvérek. És a kor­osztály-kimaradások ellenére úgy tűnik, most már folya­matos lesz utánpótlásunk. A legnagyobb siker a tava­lyi év végére maradt. De­cember végén a női tőrözők megnyerték a másodosztályú csapatbajnokságot. Vagyis is­mét lett élvonalbeli csapata Nógrád megyének. Erről Hor­váth Attila így Vélekedett: — Apró lépéseink, a feltételek­ben bekövetkezett kis válto­zások hozták a félig-meddig váratlan eredményt. A lá­nyok bizonyítani akartak, s bejött. Oláh Krisztina, Bárt­fai Kati, Király Mónika, So­Horváth Attila mogyi Éva és Bolla Kati tel­jesítménye minden elismerést megérdemel. VISSZANYERHETI FÉNYÉT A férfiak második helyezé­se is nagyszerű eredmény, s nekik is van az idén esé­lyük a felkerülésre. A vívóknál tehát valami el­indult. Sok fiatal látogatja rendszeresen az edzéseket, s, ami külön öröm, gyakorlati­lag megszűnt a lemorzsoló­dás. A felnőttvívás is na­gyot lépett előre, s úgy tű­nik, ismét rangja lett vívó­körökben Salgótarjánnak. Még egy-két szakember, néhány társadalmi munkás hiányzik, valamint a körülmények ja­vítása, s újra visszanyerheti fényét a tarján! tőr. A versenyzők bizonyítot­tak: elért eredményeik alap­ján megérdemli a gondosko­dást a szakosztály! Kiss László Szécsényi iá oga*ás » Áhoí minden tanuló sportol Délután 5 óra. pezsgő sport­élet fogad a szécsényi mező- gazdasági * szakközépiskolá­ban. A kondicionálóteremben a’ fiúk lehetnek vagy húszán, súlyzóznak. Többen a kau- csuklabdát ütik. A lányok befejezték az edzést, az öltö­zőbe vonulnak, hogy átadják a terepet, azaz a tornatermet a fiú-röpíabdacsapatnak. — Megnyertük a megyei középiskolás-bajnokságot. Most készülünk az országos döntőre. Az első ellenfelünk szegedi középiskolások lesz­nek — újságolja Szomszéd László, az intézet testnevelő tanára, a röplabdacsapat ed­zője. Az iskola történetében nem első alkalom, hogy diákjai az országos csatározásban me­gyénk tanulóifjúságát képvi­selik. A legemlékezetesebb, a legszebb eredmény az 1977— 78-as tanévhez fűződik, ami­kor labdarúgócsapatunk az országos középiskoláskupá­ban bronzérmes lett. — Diáksportkörünknek va­lamennyi tanulónk tagja. Négy szakosztály működik: atlétika, röplabda, asztalite­nisz és az országjáró diákok köre — közli a testnevelő. at Az intézet testnévelési te­vékenysége, amelyet Szom­széd László és Istók Ferenc testnevelők látnak el, három­síkú. A tantervben előírt szak­órák megtartása; a tehetséges tanulók felkészítése a külön­böző versenyekre; a szabad­idős-sport lehetőségeinek a megteremtése. — Heti négy délután tar­tunk tömegsport-foglalko­zást. Jó idő esetén ősszel és tavasszal kint a szabadban. Télen pedig a torna- és a kondicionálóteremben; va­lamint az iskola folyosóján, ahol asztaliteniszeznek a gye­rekek. A diákok legnagyobb örömére jégpályát építettünk, amelynek világítását is meg­oldottuk. Az iskolában a szabadidős­sportnak két formája honos. A sportdélutánok, ahol ki-ki kedvenc sportjának hódolhat. Ilyenkor spontán összeverő­dött csapatok kosaraznak, röplabdáznak, kergetik a fut­ball-labdát, vagy éppen aszta­liteniszeznek. A másik for­mája a szervezett házibaj­nokság, amelyet különböző sportágakban korcsoporton­ként hirdetnek meg. — A spontán sportmegmoz­dulások mellett nagyon fon­tos, hogy az intézeten belül kialakuljanak a tömegsport­rendezvények hagyományai — vélekedik Szomszéd László. A szécsényi mezőgazdasá­gi szakközépiskolában gaz­dag a tömegsportrendezvé­nyek repertoárja: osztálybaj­nokságok, futócsapat-bajnok­ság, honvédelmi nap, külön­böző túrák, hagyományos ta­nár-diák sporttalálkozó. Ta­vasszal a Nógrádi Sándor-na- pok rendezvénysorozatán be­lül egy nap a tömegsporté. Emellett kiépítették sportkap­csolatukat a csehszlovákiai testvériskolákkal is. — Hagyomány, hogy a cseh­szlovákiai ipolysági, beszter­cei hasonló profilú iskolák fiataljaival atlétika, röplab­da, labdarúgás sportágakban és honvédelmi sportversenye­ken minden évben összemér­jük tudásunkat. Az idén ta­vasszal mi látjuk vendégül a két intézmény tanulóit. Az iskolában nagy gondot fordítanak a szabadtéri sportlétesítmények lejleszté- sére. Állandóan gazdagodik, bővül a sportpályák száma. Ebben a tanévben ezért a te­vékenységükért a SZOT-tól 30 000 forint jutalmat kaptak. Az összegből különböző sport- felszereléseket vásároltak. — Hogyan ítéli meg Kiss Gyula, az intézet igazgatója az iskola sporttevékenységét? — Testnevelőink jól aktivi­zálják a tanulóifjúságot. Meg­keresik és alkalmazzák azo­kat a módszereket, amelyek­kel megszerettetik a fiatalok­kal a sportot. A kialakult ha­gyományok mellett az igé­nyeknek megfelelőéri űj sport­ágat vezetnek be, mint pél­dául az elmúlt évben a súly­emelést. Helyesen látják fel­adatukat: a tehetségekkel va­ló foglalkozás, a sportolás iránti igény felkeltése, hogy az az ifjúság mindennapi te­vékenységévé váljon. Munká­jukat ennek szellemében végzik. Ahol gondot látok: nem elég széles és termékeny a kapcsolatunk a helyi sport­egyesülettel. Feltétlenül javí­tanunk kell az intézet és a sportkör viszonyán. Ügy ér­zem, ez mindkét fél munká­jára termékenyítőén hat! Sz. F. Tenisz Taróczyék a legjobb négy között Az angliai Birmingham­ben zajló férfi páros tenisz- világbájnokságon a csoport- mérkőzések utolsó forduló­jára került sor. Ezek során a ,.B” csoportban szereplő Taróczy Balázs, Heinz Günt- hardt (magyar, svájci) ket­tős harmadik, utolsó talál­kozóján is győzni tudott. Si­kerük értékét növeli, hogy a Curren, Denton (dél-afrikai, egyesült államokbeli) duó az előző két találkozóján, szin­tén veretlen maradt. Eredmények: ,,B” csoport : Taróczy, Günthardt (ma­gyar, svájci)—Curren, Den­ton (dél-afrikai, egyesült ál­lamokbeli) 7—5, 6—7, 3—6, 7—6, 7—6. A. Amritraj, V. Amritraj (indiai)—Bucch­ning, Fleming (egyesült ál­lamokbeli) 7—6, 6—3, 3—6, 1—6, 7—6. A legjobb négy közé ju­tottak: McMamara—McNa- mee, Stewart—Taygan (A- csoport), illetve Taróczy— Günthsrdt és Curren—Den­ton. Kosárlabda Karancs Kupa Remekeitek a nők A Karancs Kupa sorozatmér­kőzések szombati programjában részint az időjárás, részint egyéb okokból — a Székesfehérvári SE a délutáni órákig nem érkezett meg, a MEAFC pedig csak egy mérkőzést vállalt — megváltozott a menetrend. Eredmények: Kecskeméti SC—STC 93—65 (50— 30). Vezette: Görgényi, Horváth P. Kecskemét: Némedine (18), Szabó (10), Sütő (4), Fück (6), Kenderesi (20), cs.: Blellk (12), Hegedűs (10), Pásztor (—). Ko­vács (4), Mányi (5), Farkas (4). STC: Miskolczy (15), Hegyi M. (14), Kováesné (14), Krenács (2), Bellnyák (4), cs.: Kaposl (7), An­gyal (2), Kővágó (—), Szllvka (3), Longauer (4). A várakozásnak megfelelően az NB I-es együttes végig vezetve biztosan győzött. Az STC nem Játszott alárendelt szerepet, .helyenként jó játékkal, nyílttá tudta tenni a küzdelmet. STC—MEAFC 78—68 (43—33). Ve­zette: Virig, Görgényi. STC: No- vák (8) Juhász (42). Laczkó (6), Tóth (10), Szabó (4), cs.: Gant- ner (2). Dániel (4), Kojnok (2). MEAFC: Izrael (19), Fodor (2), Barnóczkl (10), Szeghalmi (13), Lőrincz (16), cs.: AJtai (—), Mes- kó (8). Mindkét együttes játékán meglátszott a kéthetes pihenő. A férfiegyüttesek lassabban és több hibával játszottak mint a ko­rábbi bajnoki találkozójukon. Szekszárdi Dózsa—STC 87—54 (42—33), Vezette: Virig, Babják. Szekszárdi Harsány! (18),’ Varga (16). Daróczi (7), Pártos (10), Dámer (16), cs.: Knor (—), Mül­ler (—). Somogyvári (4), Feke­te (4), Hátvay (12). STC: Kaposl (—), Hegyiné (5), Miskolczy (10), Kováesné (22). Belinyák (7). cs.: Angyal (2), Kővágó (2), Krenács (4) szllvka (2), Longauer (—), A kosárlabda Karancs Kupa nyitó mérkőzésén az STC és a Kecskeméti SC női csapatai találkoztak. Felvételünkön Miskolczy (STC) palánkra tör. Fazekas (—). Az első osztályú két ifjúsági válogatott — Rátvay, vendégcsapat ellen — amelyben Dámer — az STC jól tartotta ma­helyet kapott az NB I-es mezőny gát. egyik legjobb dobója, Harsányi és (mátyus) NÖGRÁD — 1982. január 10., vasárnap 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom